Skip to main content

Full text of "Száz politikai és történeti levél Horvátországról"

See other formats


Google 



This is a digital copy of a book that was prcscrvod for gcncrations on library shclvcs bcforc it was carcfully scannod by Google as part of a project 

to make the world's books discoverablc onlinc. 

It has survived long enough for the copyright to cxpirc and tbc book to cntcr tbc public domain. A public domain book is one that was never subject 

to copyright or whose legal copyright term has expircd. Whcthcr a book is in tbc public domain may vary country to country. Public domain books 

are our gateways to the pást, representing a wealth of history, cultuie and knowledge that's often difficult to discovcr. 

Marks, notations and other maiginalia present in the originál volume will appear in this flle - a reminder of this book's long journey from the 

publishcr to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing lechnical restrictions on automated querying. 
We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use ofthefiles We designed Google Book Search for usc by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfivm automated querying Do nol send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a laige amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attributionTht GoogXt "watermark" you see on each flle is essential for informingpeopleabout this project and helping them lind 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countiies. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can'l offer guidance on whether any speciflc use of 
any speciflc book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps rcaders 
discovcr the world's books while helping authors and publishers reaeh new audienees. You can search through the full icxi of this book on the web 

at |http: //books. google .com/l 



i* f \ y ' ' ' ' • 



&:^_ 




^zkz 



POLITIKAI ÉS TORTÉNKTI 



LEVÉL HORVÁTOHSZÁGRÖL 



IRTA 



PESTY, FRIGYES 



PrincfpRtum hc llhert«toin. 






BUDAPEST, IHHi") 

AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS H^ N 

(Knoll K. rs Taksa) ^ (o 2.. • ^ 



f 



<r 



y' 



JUN 2 3 1932 



MAGYAR NEMZETNEK 



»•' 



EXÖ8ZÓ. 



A múlt század végén Aiigolországbaii nagy feltűnést 
okozott a PuhUe Advertiser-heii megjelent levclsorozat, mely 
a királyt, a ministereket, a parlamentet, a szereplő >status- 
férfiakat, a törvényszékeket, a politikai pártokat nagy ügyes- 
séggel, éles szatírával, ékesszólással és szakismerettel meg- 
' támadta, és az angol alkotmány védelmére kelt. A levelek 
Írója Június álnév mögé rejtőzködött, és ezzel okul szolgált 
száz éven át tartó nyomozásokra, hogy személyének azo- 
nosságát kiderítsék. A titok most sincs teljesen fellebbentve, 
és most is 10 — 12 személy közt haboz az irodalmi köz- 
vélemény, melyet még Macaulay sem tudott megállapodásra 
hozni. 

Június levelei (The letters of Június) rendesen szemé- 
lyekhez vannak címezve, azokhoz, a kik az ö megtámadá- 
sának tárgyai, és e közvetlenség is magyarázza részben azt 
a hatást, melyeket e levelek a mag-uk korában előidéztek. 

A levelek 1769. január 21, és 1771. január 21-ik közti 
két évi korszakban jelentek meg, és szerzőjük azok első tel- 
jes gyűjteményét „az angol nemzetnek" ajánlotta fel. 



VI 



JniiíiiMal «í%4zrhaj4r»filíia]ii fHirf>rkoii««<B. Ax rí •Vt^ze^yűjtrict 
levf-Iek írtját nevi keH kvtatnL — min-lnyájaa krréfel nrl- 
kiíi iM!rTeiB alárrMTal jelentek nirg a .Sj^j'X-'-^-lHn. az 
Kffff^f^rf*^^. a />;f3f* yfnJó. a Xtmn^t, a P-?.^* JST*/' s/r. a B^uUt- 
y^Mi HirlnjK a /V*//t Uo»fH. a ^r^rj^'^v '^^ H'^'ir'^'^. é* a nSflBU 
Rn^^^ffna hajhabjain. lK*zzá nea soámirrán az^>kar. nelyek 
itt elo^zw ti^tetnek kr/zzi. Xeni minLAztenrket Be^lMktatni. 
nem s^zemélyektf^t megtámadni a eéljok. hanem azon reazé- 
Ivekre fíirvelnieztetiii. melvek a .Hc>rTáD>i>zÍ£:* innváhau 
edd^ követett prilitikánkbi>l hazánk integTÍtá.sftra. alkímia- 
nvnnk f^ torvéiivh«»zá2<Qnk t-^rvs^^^re nézve ^^zánaaznak. 
í éljak krizjognnk le^rinkábli félreértett, va^* épen nem 
ii^mert rés^zeít felderíteni, é^ azon elvfk éIfibelé|Ketéi5ét 
Iian;r-^rilyr>zni. melyeken egy ni«ideni államnak felépolnie 
kell. é<% melyek knlönr»>en a magyar állameszmének mellőz- 
hetién előfeltételei. 

EIi«o rangú on^zágns. el}«ő rangú létkén1é> az. é^ azért 
legjen megengedve mély tisztelettel és szeretettel e levél- 
g}'fijteTnényt a magyar nemzetnek felajánlani. 

Xézeteim közzétételére a levélalakot választottam, mert 
ezek i^^iknzor i<zélev<ebb körükbe vii^ik a gondolatokat, mint 
a rendi«zeref( munka. Böle^^észet. cliemia. geob^gia, zenészét, 
ae^^tlietíka. ethn^^raphia. fűvészet. dramaturgia stb. már 
tárg}'altatott levelek alakjában. — politika is. mint Június 
és Hí>nie tanúsítják. — miért ne lehetne történetet és köz- 
yygfjt is tanítani ily móilon ? íSok apró jelenség, sok jellem- 
zetes vonás személvekről és esemén vekről a helvzetet ma- 



VII 



gyarázza, a rugókat, tényezőket és szándékokat ismer- 
teti, melyekre e rendszeres munka nem lehet figyelem- 
mel. Az előadási hangulat lehet subjectiv, midőn a valóra, 
az igazságra és jogi'a törekvő módszer, .és e törekvés esz- 
közei csak a legszigorúbb tárgyilagosság szolgálatában 
állnak. 

A történettudományt nem szolgálóul tekintettem, hogy 
előre megállapított, előre elfogadott célok elérésére nyújtsa 
be hátát. 

Mások meg oda hallgatnak mindig, hogy mit mond a 
ktiltold arra, a mi Magyarországon történik. Bizonyos mér- 
tékig e hajlam helyeslendő, de a külföld kirekesztőleg nem 
adhat irányt törekvéseinknek, mert tevékenységünket saját 
érdekének szempontjából ítéli meg, nekünk pedig saját 
magunknak kell közéletünk súlyát keresni ; és ha ezt meg- 
találván sikert aratunk, a külföld is fog tapsolni nekünk. 
Különben minden liberalismusunkat kineveti. 

Haladásunk és állami megerősödésünk legnagyobb 
ellensége a közönyösség, — és az új nemzedéknek semmit 
sem róttak fel annyiszor hibául mint épen azt. A közönyös- 
ség az a szellemi philoxera, mely a hová beveszi magát, 
sivár pusztaságot teremt maga körül. 

Ellenségeink közönyösségünkre számítanak; — ez 
nekik legjobb szövetségesük. 

Csak a közönyösség idején történhetik, hogy a jog 
realitását feladjuk, és hogy megelégszünk,^ ha ennek fej- 
fájára csillogó frázist, léha fictiót tűzhetünk. 

Mentsen meg hazaszeretetünk ezen állapottól. 



VIII 

E« mert a liazaszeretet nálunk a legnagyobb tetteket 
vitte véghez, ez fogja megtörni a közönyr>s8éget is, ez fogja 
eszközölni, hogy a horvát kérdést is azon erélylyel meg- 
oldjuk, melyet a magyar állam érdeke követel. 

Bacon szavát akai^juk követni : „impérium and 
liberty." Az az latinból és angolból fordítva: A magyar 
nemzet felsöbbsége, a magyar állam biztosítása, és a 
szabadság. 

Legyenek tehát e levelek újra ajánlva a magyar ha- 
zának és nemzetnek. 

Budapest, 1885. május 1-én. 



Pesty Frigyes. 



1. 

Fiume közjogi helyzete — Fiume története. — Eadich Ákos, 
Gyurikovich György, Pahigyay Imre, llacski Ferenez, Jakab 
Elek munkái, — Mi jelentése van a „separatum corpus^-nak? 
— Deák Ferenez véleménye Fiume hová tartozásáról. — Eszme 

Szlavónia és Bosznia elcser éléséről. 

Budapest, 1882. év végén. 

A magyar minisztérium 1848. augusztus 18-án kelt rende- 
letében a fiumei kormányzóval tudata^ bogy Bécsből egy magyar 
gránátos osztályt rendelt Fiúméba, mely azon meghagyással már 
útnak is indíttatott, hogy Jellacsicstól rendeletet elfogadnia nem 
szabad. 

Azonban e gránátos osztály nem érkezett meg Fiúméba, 
mert útközben Olaszország felé dirigáltatott, de ott maradt a 
Leopold-ezredhez tartozó órség, mely a horvát bántól fogadta 
parancsait, és melyre tehát a fiumei kormányzó nem támaszkod- 
hatott. 

Gróf Erdődy János, fiumei kormányzó, a vészt, az erőszak 
korát mindinkább látta közeledni. Már is egy zágrábmegyei 
bizottság jelent meg nála, mely őt Bunyevácz alispán és báni 
biztos nevében a kormányzóság átadására szólította fel. E kisér- 
letet Erdődy oly módon utasította vissza, a mint a törvényesség 
emberéhez illik. De e bizottság távozása után a fiumeiek nagyon 
érezték szükségét, hogy maguk részéről küldöttséget indítsanak 
ó Felségéhez, hogy méltóztassék a magyar kikötővárost a törvé- 
nyek által biztosított alkotmányos állásában megtartani. 

Míg e küldöttség Bécsben járt, Bunyevácz zágrábmegyei al- 
ispán egy fait accompli-t teremtett. ugyanis augusztus 31-én 
egy Leopold-ezredbeli térparancsnok vezénylete alatti katonaság 
élén Fiúméba nyomult, a kormányzóság hivatalos működését a 

PICSTY P.: HOKVÁTOR8ZÁOBÓL. 1 



I-T': 



m 






1 •^'^^u ♦• 't^ ^-n 



■ _ • 



I |»«ün 



^ k >> 



■^f<'*n4.» Irr-.Z/r'-k *r^''^^^Z^^ -T-'t > '-•-'r-T n VJ^kcak blZt«»- 

*x'x\i ♦Zrft'ux í»^ rTT*- r r--^ ^Ttk'i---_-t'k A ' :: c-r-Iraiiik aöL 

X.»-L *-!: a ': <'.rla: *'^. ar: - -^r-'i K : r. Ak^«*, Fiume 

4* -*Arjkk *-* k'-r'.'-VLrk í*-': ••rs' .*_• - k- :••:-*:! ;- e^nr :?l*' lapra 

•«*^r> . ' rr.*.:,k-i' '*:.. n-r'v a . kk^: k ": ^ ■ kaii •■lTa>hau» rím 

t^itt •^:**'r. Tr.—4 j-]^T'X n.rxr a Fr*rk - ta'^tS; k:% '.var.rábaiu es 






terfiatnkBak 



F^.rr.'-r.íik k-'Z'«».'i fa'-S'ze:*- né!:i *-'..*,-. r kr-j^ezi intdalmmik 
•jk'^.v. Mar a f"rra«iai"m e'i-n irt rir.V. <i\ .:rik«-virb <»v5nnr és 
í'i.*j^»aiv Imre. Ii''''^ l^rr. >7.-4.av I^^-^/;.. üjíeínene Fiamé 
a. ^.♦a; a rfja;:var •tr^zar^rvrlt-^n, rs e krt ki:««ta>t ert múvecíi- 
k*:'j^n ís.kr a in-Ütíkai ei^-mek !t-|inek eí«'-i*'rf»e. Három évvé! 
k*r*«''/*i jeient riíes: lka^'«*ki Férem- zágrábi k;4'>»D«>k borváiból 
;.• r;,*r*re f«ir'íiv»tt nionkaja : Fiume ireireBV.Wr \«»n rroarien, melv 
^/X^-^z/tu a rj*»r\át nenizeii pan allaNát to^-la'ia d, e< az absola- 
!;•:;;';* ai.tal lereijjten Uriivekliől jti:r«*kat ftiniiaKan. a tftrtenet 
p;,a!^,'«ait %í-*zaTnkrözi uíryaii helyenkint. lie nem jo<:- forrását. 
K'V.í^kezett Jakab Eiek (l^^l «A macvar Finme~ eimú múvees- 
k<j'''»^l, líjf-ly f»'.le<r az ujablikori tejleméiiyeket ma«ryarázza meg:. 



- 3 — 

Mind e figyelemreméltó munkákat Kadích Ákos idézett mun- 
kája tartalmi bősége által túlhaladja^ sőt azt mondhatnók^ hogy 
kimeríti a kérdést^ a mikép az manapság áll. Munkájának első 
fele inkább az ügy ethnographiai, nemzetiségi, politikai és állam- 
bölcseleti oldalát fejtegeti, az illirismus, délszlavismus és pan- 
szlavismus keletkezését és terjedését ismerteti; míg a második 
szigorúan a történetre és közjogra szorítkozik. 

Küdich Ákos Liburnia történetével kezdi a rómaiak alatt, 
és azt nagy vonásokban a VIII. század végéig feltünteti, a midőn 
az avarok birodalmának megdöntése után Carnia, Istria, Nori- 
cum, Liburnia és így szerinte Fiume is a frankok uralma alá 
jutott. Azt mondja Eadich, hogy az egykorú Constantin császár 
állítása szerint a magyarok uralma Taksony vezér alatt a Kul- 
j)áu túl egész a tengerpartig terjedt el, és így valószínű, hogy 
Liburnia egy része már akkor Magyarországhoz tartozott. (123. 
lap.) Egy másik helyen pedig oda nyilatkozik (1. lap), hogy a 
tengerparti kertilet a magyar vezérek és névszerint Toxus herceg 
uralkodásának időszakát kivéve, Mária Terézia előtt a magyar 
állam területéhez soha sem tartozott. 

Azonban Constantin császár ezeket nem így mondja, mert 
Toxus vezér nevét nem említi. Ha Radich az eredeti forrást meg- 
nézte volna, úgy találná, hogy Constantin ide vonatkozólag csak 
annyit mond, hogy a horvátok a hegyeknél határosok a magya- 
rokkal. Ezzel igen jól összehangzik a Névtelen jegyző előadása, 
a tengerpart és Zágráb vidékének elfoglalásáról a magyarok által. 

Szerző annak bizonyítására is vállalkozott, hogy Fiume 
még kevésbé képezte valaha Horvátország kiegészítő részét, más 
országba sem volt kebelezve, hanem mindig önsorsa felett ren- 
delkezett, valamint hogy a tengerpartnak Magyarországba való 
bekeblezése törvényes úton jött létre. Mind ezekre a maga helyén 
megjegyzéseinket előadni kívánjuk. 

Fiume városának eredetét és ősi történetét homály fedi, és 

történetíróink e bajnak okául azon körülményt tekintik, hogy 

midőn Angelo Trevisano 1509. évben e várost hamuvá égette, az 

ágostoni szerzet kolostorában őrzött városi levéltár, és azjzal együtt 

a város történetét tárgyazó „Liburniae Chronicon" is elpusztult. 

Azonban nem kellene minden reménynyel felhagyni e Chronicon 

feltalálására, mert vannak írók, kik a levéltár pusztulását tagad- 

1 



w* 



>-*.'í 






5. •■' 






■ 1 



I 



- 4 



van, azt állítják^ bogy a velenezeiek azt maikkal >itték. így 
tehát VelenczébeD tartózkodó hazánkfiának Mirese Jánosnak hálás 
feladat jatna, ha e Chronicont Yeleneében nyomozná. 

Azt kétségbe vonjak^ hogy a római Oenenm a mai Finmé- 
val azonosítható, noha az Oenens folyót a Finmárával azonosít- 
ják. De azt már épen nem hiszsziik, hogy Fiamé a flanatenges 
fóvárosa lett volna, mert Flanona vagy Flavona, a mai Fianona 
a Qnamero nyugati oldalán^ Veglia és Cherso szigeten túl fekszik, 
Istriában^ és épen e várostól vette a qnamerói öböl régen a Sinus 
ilanatensis nevet. ^ 

Elbeszéli Kadich, hogy Kálmán király menny asszonyát, Bu- 
zillát, 1097-ben Nápolyból Alba-Marisba, a mai Zara-Vecehiábii 
hozták, a magyar kikötőbe^, hol Vinkur gróf, a magyar tenger- 
mellék kormányzója által fogadtatott. Néhány évvel később ugyan- 
csak Alba-Marísban, az urbs regiában hódoltak Kálmán magyar 
királynak a Dalmátiához és Libumiához tartozó városok és várak 
is ; ezek közt fel van sorolva Tersatica vára is Fiume szomszéd- 
ságával, Fiume maga nem volt képviselve, mi Kadich szerint 
világosan tanúskodik arról, hogy Magyarországnak, vagy ha úgy 
tetszik. Dalmátiának, már ezen időtájban a Fínmara folyó képezte 
határát. Szent- Vid városa, vagy olasz néven Fiume — mondja 
ismét Kadich, — ez időszakban Velencze védurasága alatt római 
eredetű ősi respublicai önkormányzati intézmények birtokában 
külön területi önállósággal bírt. 



' A'z epigraphia sem támogatja Oeiieum azonosságát Fiúméval. 
Mommsen a Corpus Inscriptionum Latinorum III. kötetében a 388. lapon a 
következőket mondja : „Tituli ex locis intermediis (t. i. Seniától Tarsati- 
cáig) non prodierunt, excepto fragmento columnae miliariae reperto ad 
Buccaritzam -, sed habemus aliquot repertos prope Fiume, qaos conseiitíi- 
neum est superesse ex ruiuis antiquae Tarsacitae. Ex liis apparet oppidum 
habuisse formám reipublicae liomanae ct II. viros iure dicundo ei praefuisse." 

Tehát a mai Fiume területén — mint Torma Károly jeles szak- 
tudósunk megjegyzi, — illetőleg a tersattói vár alatt, vagy körííl, valószínű- 
leg a római Tarsatica feküdt, mely város (de nem Oeueum) mivel duovirek 
igazgatták colonia, vn^yis telep város s nem volt egyszerű municipium, azaz 
amannál rangra és szervezetre nézve jelentéktelenebb helység *, az ily ván»- 
aok fí'Hisztviselöit ugyanis quattuoi-vireknek (1111. vir) szokták nevezni. 

* Így nevezi azt ez évben Gaufredus Malaterra: in portum Alhae. 
qui juris Hegis Ungarorum est. (Lásd Muratori V. köt. L. 4. C. 25.) 



- 5 



Ezekre a ré^i dolgokra az a megjegyzésem, hogy Constan- 
tín császár az 6 korabeli horvát zsupánságokat előszámlálván^ 
ezek közfii a legéjszakibb Brebera, a mai Bribir, Zara-Vecchia és 
Zeng közt; a görög császárnak tehát esze ágában sem volt a 
mai Fiume vidékét horvát birtoknak jelezni. Szándékosan mond- 
juk még Fiume vidékét sem, mert több mint kétes, vájjon a 
X. században Fiume városa létezett-e már. A régi geographusok 
azt nem ismerték, Ptolomaens és Plinius Tersatica várost említ- 
vén, sót az előbbi üeneumot is, szükségkép Fiume vagy Flumen 
várost kellett volna említeni, ha ilyen létezett.- Strabo sem Oeneum 
folyót, sem ilynevü várost nem ismer ; a mi pedig fekvését illeti, 
erre nézve a vélemények nagyon szétágaznak, úgy hogy míg 
Cluverius azt a mai Sabioncello vagy Ciderisso helyén keresi, 
mintegy tíz más helyet a dalmát partokon lehet találni, mely 
ktilön-kttlön író által a kéteslételü Oeneum helyének tekintetik. 
Igaza lesz tehát Farlatínak, ki azt tartja, hogy Fiume ujabb ala- 
kulási! város. (Illiricum Sacrum. 1. 142. lap.) Ha mégis létezett, 
akkor ez időben igen jelentéktelen hely lehetett, mely a város 
nevét nem érdemelte és így a közügyekben nyomatékkal nem birt. 

E körülmény talán jobban fejti meg azt a tényt, hogy 
midőn a liburniai városok Kálmán királynak hódoltak, miért nem 
volt köztük Fiume is képviselve. 

Egyébiránt Fiume soha valamely horvát herceg vagy király 
levelében sem fordul elő, és \g\ ezen hallgatás, mely nem egyes 
tényre, hanem egy egész korszakra vonatkozik, legalább is any- 
nyit bizonyít, mint Fiúménak távolléte a Kálmánnak hódolatukat 
bemutatók sorából, t. i. jelenti, hogy a horvátok soha sem ural- 
kodtak Fiúmén. 

lerázza sziget történetének fonalán kimutatja Kadich, hogy 
ez *.>y7. évtől 1420. évig koronkint majd Velencéhez, majd a 
görög császársághoz, majd Magyarországhoz tartozott. Radich 
megjegyzi, hogy mind ezen időszakok alatt sehol sem lehet nyo- 
mára akadni annak, hogy Fiume, bár csak ideiglenesen is, a 
magyar államhoz tartozott volna. 

E negatio sem állhat meg. Az 1358. évi békeszerződésben 
Velence ugyanis kényszerítve volt egész Dalmátiáról lemondani 
Magyarország javára és pedig a Quarnero közepétől egész Du- 
razzo határáig. Ugyanily módon volt szerkesztve a négy évig tartó 



- 6 



háborút bezáró turini béke, melyet Nagy Liijo8 király 1H81. év- 
ben kötött Velencével. A Quarnero közepe itt is mint választó 
vonal jelöltetvén meg, az ezen belől eső tartományokról msiga a 
szerződés mondja, hogy régi időktől fogva Magyarországhoz és a 
magyar korona jogához ta.rtoznak. A Quarnero közepét nem lehet 
Fiume alatt keresni, hanem azt attól feljebb kell keresni, Castua 
közelében. 

Nézetem szerint e szerződések által Fiume visszakerült 
Magyarországhoz, habár csekély jelentőségénél fogva ktilön nem 
említtetik, noha Radich vélekedése szerint, Fiume fölött 1139. óta 
1399. évig a Duino markgrófi család uralkodott, az aquilejai 
patriarcha húbéresitésénél fogva. Megjegyzem még, hogy V. Miklós 
pápa Tersactumot a corbaviai püspökséghez számította, oda — 
és nem a polai .püspökséghez — kellett tehát tartoznia Fiúmé- 
nak is, a mi azt jelenti, hogy e város nem képezte Istriának részét. 

Szerző Fiume közjogi helyzetét töméntelen adattal világo- 
sította fel, és tárgyát csaknem kimerítette. Azonban miután mun- 
káját nemcsak historicusok, hanem publicisták is fogják olvasni, 
szükség lett volna állításainak bizonyító erejére is súlyt fektetni, 
és fontosabb adatoknál a forrást is nevezni, a melyből merített, 
sőt helyenkint az eredeti szöveget is idézni. Távol sem akarjuk 
kisebbíteni Radich hitelét, ha azt mondjuk: felfogásunk eltérése 
az övétől az ily idézések által igazolást nyert volna. 

Fiume története igen homályos, és azért Radich fáradozása, 
melylyel a szétszórt adatokat összegyüjté, köszönetet érdemel. 
De még most sem vagyunk az adatoknak oly bővében, hogy 
minden alkalmat meg ne kellene ragadnunk azok kiegészítésére, 
a mennyire vagy „Az eltűnt régi vármegyék" című munkámban, 
vagy Radich Ákosnál fel nem volnának találhatók. Szalay László 
azt írá, hogy Fiume a XV. század vége felé már elszakadt a 
magyar koronától, melyhez három századnál tovább tartozott. Azt 
elismeri a jeles történetíró, hogy e város, ha magyar uralom 
alatt nem volt, majd Velence, majd Byzancz felsöségét ismerte 
el, de hogy Krajnához tartozott volna valamikor, abban neki 
kételyei vannak, habár határozottan nem tagadja is. Az általam 
már más helyen adott felvilágosításokon kívül még megjegyzem, 
hogy midőn Fiume és Castua városok közt határvillongások 
támadtak, a német császár azok csillapítására 1554. évben biz- 



— 7 — 

toöokat nevezett ki, a kik között Lamberg Jakab krajnai hely- 
tartó, és Kntillenberg Kristóf a krajnai hercegség alhelytartója 
(vice-dominus) fordul elő. A velencei köztársaság 1597. évben 
Tiepolo tábornokot, minden hadiszerekkel bőven ellátva, kttldte 
Zeng és Fiume elé, mely utóbbi város már tavaly állotta ki 
Bembo János ostromát. A krajnai tartomány 300 embert Zeng, 
és ugyanannjit a fiumei hadőrség erősítésére küldött, de mielőtt 
ezek megérkeztek volna, egy velencei gálya már három hajót 
fogott el Fiume és Moschenitz közt. A nevezett velencei tábor- 
nok 1599. április 14-én biztos menedéklevél kinyerése tirllgye alatt 
ismét megjelent Fiume előtt. A város azonban 40 ágyúlövéssel 
fogadta, a mire aztán távozott. Ámbár a következő napon újra 
közeledett, mégis csakhamar minden eredmény nélkül elhagyta 
a vidéket. 

Ez adatokból is kitűnik, hogy Fiume akkor már politikai 
összeköttetésben állott Krajnával, a mit Kacki alap nélkül tagadni 
jónak látott. A XVII. században nemcsak Fiume, hanem Zeng is 
tartozott ténylegesen Krajnához ; az első nevezetesen Krajna ötö- 
dik kerületéhez számíttatott, Klane és Castuával együtt ; az utóbbi 
a károlyvárosi generalatustól fltggött, de eltartását Krajnától kapta. 
A magyar országgyűlés Zengre iparkodott ugyan törvényes be- 
folyását érvényesíteni, — hogy hasonló törekvései Fiumére nézve 
lettek volna e században, arról nincs tudoraásunk. 

Mikép fejlődtek ki az ilyen államellenes állapotok V Nem 
máskép, mint a magyar nemzet hanyagságából jogai védelmében, 
és rövidlátásából egyes tények kihatására nézve. Nincs eset, nincs 
szeraődés, vagy államjogi határozat, melyből kitűnnék, hogy 
Magyarország Fiume birtokáról a szomszéd osztrák tartományok 
javára lemondott volna. De számtalan mulasztást jegyzett fel a 
történet, mely a magyar állam egységét mindig ujabb lánc- 
szemekkel kötötte le. 

Tudjuk, hogy a Frangepánok a magyar királyok adomá- 
nyából a tengerpart nagy részét birták ; 1193. évben kapták a 
modrusi grófságot, 1223. évben ehhez Vinodol megye csatolta,- 
tott, a melynek 1251. évi határjárásából kitűnik, hogy ez még 
a Fiumara folyón túl is terjeszkedett; 12G0. évben IV. Béla 
Zeng városát adományozta a családnak, stb. Valami módon Duino 
istriai urak, kik a görzi grófok hűbéresei voltak, Fiume birto- 



- 8 



kába jöttek, mert ezek IB12. évben a fiumei vámokat és lius- 
mérési jogot egy velencei embernek hat esztendőre bérbe aduik, 
tehát földesúri jogokat gyakoroltak; mái* 1338. évben Fiumét 
ismét a Frangepánok birják, és a velenceiek panaszt emelnek, 
hogy e városban hamis pénz (soldi) veretik. Hogy a köztársaság 
akkor — mint Kacki irja — Fiumét Horvátországhoz tartozó- 
nak tekintette volna, arról a forrásokban semmi nyoma. Az 
1358-ban élt Frangepán Bertalan Fiume területét és várát (ter- 
ram et castrum Fluminis) zálogjog cimén vette igénybe, de az 
ő fiai István és János 1365. április lén Duino Hugó és test- 
véreivel Fiúméban oly egyezségre léptek, mely által e város 
birtokáról lemondanak. A Duino családról Fiume a Walsee-család, 
ettől az osztrák hercegek birtokába ment át, a mi 1510. évben 
történt. Mind ezen változások a magánjog körében mozogtak, de 
a magyar királyok nem voltak elég szemesek azon körülmények 
fontosságát felismerni, melyek e változásokkal kapcsolatban álltak. 

E birtokátruházások főleg akkor lettek veszélyesekké, mikor 
osztrák hercegek részesültek benne. A XVI. század elején II. Lajos 
király már annyira ügyefogyott volt, hogy országát minden ol- 
dalon nem lévén képes védelmezni, sógorának, Ferdinánd fő- 
hercegnek, Krajna és Istria urának 1522. év december 22-én 
több horvátországi várat átadott, melyekbe ez német őrséget 
rakott, sőt még a likai és korbáviai fensik védelmét is reá bízta. 
A főherceg Zeng, Klis, Krupa, Jajcza stb. várakat azonnal meg- 
szállotta. £ korban kezdtek csírázni a későbbi katonai határ 
vidék intézményei. Keletkezett a varasdí generalatus, mely a 
stájerországi rendek befolyása alatt állt, utóbb a károlyvárosi, 
mely ennél még jóval terjedelmesebb volt. A terűlet, mely a 
magyar törvény és alkotmány hatása alól kivonatott, mindinkább 
nőtt, a nemzet befolyása üres szóvá törpült. Nem kell részlete- 
sen jellemeznünk, mi volt a katonai végvidék, — még most is 
szánkban van annak íze. De emlékezvén annak keletkezésére, 
érteni fogjuk, hogy ezen absolutistikus vízözönbcn, mikép merül- 
hetett el Fiume Magyarországhoz tartozandóságának tudata, és 
mikép került az osztrák tartományokat igazgató közös politika 
körébe. 

E korban nemcsak a területek históriai határai elmosódtak, 
hanem a nemzetiségi elnevezésben is teljes zavar uralkodott. A 



— 9 — 

katonai érdek minden gyatra sentimentalismust megvetvén, nem- 
zetiséget sem ismert. A hadi szervezés csak hajdúkat, károly- 
városiakat, slavonitákat, szávavidékieket ismert, míg végre vala- 
mennyi határőrségi népséget horvátoknak nevezték el, akár vol- 
tak az illetők horvát nemzetiségbeliek, akár nem. E körülmény 
is hozzájárult, hogy a horvát nemzetiség tényleg nagyobb súlyt 
nyert, mint a milyent politikai erejénél és súlyánál fogva meg- 
érdemelt. 

Mióta Fiume Magyarországtól elkülönítetett, azt kerületével 
együtt az uralkodó fejedelem által kinevezett kapitány igazgatta, 
ki a trieszti Intendanzának volt alárendelve.^ Még 1(541. év 
december havában bizonyos Erovero viselte a fiumei kapitány- 
ságot, különben a város politikailag Erajnához tartozott; de a 
hercegség rendéi 1648. évben Fiumét nem ismerték el többé a 
hercegség tagjául. 

Midőn a Zrinyi-Frangepán-féle fiscalis jószágok a belső- 
ausztriai kamarának elzálogosittattak, Magyarország rendéi leg- 
először adták féltékenységük jelét, hogy e jószágok az országtól, 
és annak törvényeitől el ne szakittassaiiak. Azonban III. Károly 
azzal csillapította a rendeket, hogy a stájerországi herceg e 
jószágokat csak magánjog címén birja, és a gráczi kamara ugyan 
a herceg nevében igazgatja azokat, de nem mint hatóság. 

E nyilatkozat is azon fictiók sorába tartozik, melyeknek a 
politikában semmi értékük nincs, és a bajt nem orvosolják, ha- 
nem csak symptomáit elnyomják. Fiume is privatjogok révén 
csúszott be az ausztriai örökös tartományok ölébe. 

Radich Ákos azt írja, hogy midőn Kálmán király Dalmá- 
tiát elfoglalta, „Fiume Velence védurasága alatt római er^detíl 
ős respublicai önkormányzati intézmények birtokában külön terü- 
leti önállósággal birt." Kár ily hangzatos szavakkal az eszméket 
megzavarni ; hiszen Fiúménak római eredetúségét semmivel nem 
lehet bizonyítani, arra való felírásos kövek nem léteznek, arról 
hallgatnak a történetírók. Municipalis és területi önállósága leg- 
feljebb olyan lehetett, mint a magyar szabad királyi városoké, 

* Ezen Intendanza képviselőjétől, báró Riccitól, vette át Majláth 
József mint kir. biztos Fiumét 1776. év október 21-én Magyarország 
nevében. 



— lo- 
mért hogy iSnálló köztársaság lett voina. miílnn Velence véil- 
aralmát terjesztette ki reá^ ezt csak az értheti, ki nem tudja, 
milyen volt az a velencei védnraság. 

A XVI. században^ midőn Finme közelebb viszonyba lépett 
a krajnai hercegséggel, cime : magnifica eommanitas terrae Fln- 
minis 8. Viti volt. E címben is csak olyan állapot van kifejezve, 
milyent ma a magyar szab. kir. városokban találonk, melyek- 
ben a kormány által kinevezett főispán áU a közügyek élén. De 
kfllönben Finme az osztrák kormányzás ideje alatt a Grátzban 
székelő belső ausztriai gnbemiamtól és a bécsi legfelsőbb tör- 
vényszéktől függött. 

E kérdés szellőztetésénél meg kell emlékeznünk azon ki- 
fejezésről, mely Mária Teréziának 1771^ április 23-án kelt diplo- 
májában fordul elő először, és mely szerint Finme tamqnam 
separatnm corpus, Sacrae Coronae Regni Hungáriáé adnexum 
Magyarországhoz közvetlenül csatoltatik. Kadich, úgy látszik, e 
kifejezésnek igen tág értelmet tulajdonit, vagy legalább azon 
aspirátiőkra nézve nincs magával tisztában, melyeknek, az 1868. 
évi törvénybe is átment ezen kifejezés forrásául szolgál. 

Mi az a separatum corpus ? Bizonyára nem más, mint hogy, 
miután Fiume és területe századok változó sorsa alatt a Magyar- 
országgal való közvetlen területi érintkezéstől elszakittatott, semmi 
szín alatt valami szomszéd horvát megyével egyesíttessék. Hogy 
a municipalis jogon és önállóságon felül e kifejezés még állam- 
jogi függetlenséget akart volna biztosítani, azt józanul nem fogja 
senki sem állítani. Fiume arra még most is nagyon kicsiny, hogy 
a legfőbb törvénykezést, melytől máshová nincs felebbezés, hogy 
a törvényhozást magába egyesíthesse, hogy nemzetközi ügyeit 
közvetlenül intézhesse el. Separatum corpus azért, mert Magyar- 
ország többi alkatrészeitől területileg külön áll és azzal össze 
nem foly, mint például a vármegyék területének összesége. Külön 
alkotmányos jogokra Mária Terézia Fiume tekintetében nem gon- 
dolt ; de úgy látszik, a fiumeiak sem, példa erre azon buzgalmuk, 
melylyel közvetlen kapcsolatukat Magyarországgal szorgalmazták. 

Nincs kétség, hogy Fiúménak, mint tengeri városnak, más 
érdekei vannak, mint Máramarosnak vagy Pozsonynak, de épen 
azért vesz részt a magyar országgyűlésen, hogy érdekeit ott ér- 
vényesítse, és hogy azok ott bőven fognak elismertetni, bizonyos. 



11 



A separatum corpussal tehát ue űzzünk játékot, mint a három- 
egykirályság elnevezésével. 

A diploma idézett pasBusának másik fele, mely azt mondja, 
hogy Fiume a magyar koronához csatoltassék^ szintén fejtegetés 
tárgyává lett, és azért Radich az 1807. évi IV. törv.- cikkre 
utal, melyben világosan ki van mondva, hogy Fiume Magyar- 
országhoz tartozik. De a phraseologia annyira vérünkben van, 
hogy éveken és évtizedeken át hangoztatjuk a sallangos szava- 
kat, míg csak jó későn észre nem veszsztlk, hogy ellenfeleink 
e szójárásainkat kárunkra fordították. Már Deák Ferenc erre 
figyelmeztette a fíumeiakat 1867. évben. Mi azt tartjuk — úgy- 
mond — hogy a magyar korona és Magyarország ugyanazon 
egy fogalmat fejezi ki, de már a Dráván túl máskép tartják, 
azt hiszem tehát, hogy Fiúménak is érdekében áll, hogy veltínk 
azonos álláspontot foglaljon el. Ha Fiume Szent-István koronájá- 
hoz akar tartozni, akkor nemcsak mi hozzánk tartozik, de tar- 
tozik Horvátországhoz is, melyhez pedig tudtommal soha sem 
akart tartozni, sőt valószínű, hogy most, de sőt a jövőben sem 
akar hozzá tartozni. 

Horvátország mostani létét csakis az ilyen dubietásoknak, 
elnézéseknek, engedékenységeknek és politikai vakságnak a 
magyarok részéről köszöni. Eadich e tekintetben históriailag 
helyes álláspontot foglal el, és a közjogi tanok, melyek „Az el- 
tűnt régi vármegyék" cimü munkámban letéve vannak, nála nem 
mentek veszendőbe. Hirdeti ő is, hogy a mai Horvátország e 
címet bitorolja, hogy a Dráva és Száva köze magyar föld, hogy 
Slavonia a Kulpa vizén és a Velebit hegységen túl keresendő. 
De a consequentiákat ezekből csak feltételesen vonja le, t. i. ki- 
jelenti, hogy ha a horvát „testvérek" nem szűnnének meg a 
magyar állam ellen izgatni, sőt ha nem akarnának annak táma^ 
szai lenni, akkor törekedni kellene, hogy Magyarország területi 
épsége helyreállíttassék, és hogy ismét a Száva képezze az ország 
déli határszélét, a mint jogszerűen odáig és a Velebitig terjed az. 

íme követtük Radich Ákost a mai nap kérdései küszöbéig, 
a midőn a sajtó már is azt híreszteli, hogy a kormányelnök oly 
combinatiót tervez, mely szerint a jogtalanul úgynevezett slavo- 
niai megyéket, vissza akarja keblezni Magyarországba, adván a 
horvátoknak ezekért Bosniát. Nem feladatunk e combinatióról 






— 12 ~ 

véleményt mondanunk, és azt csak azért említjük, hogy lássuk : 
mily fontos szerepe jut a történetírásnak a nemzetek közéletében. 
Ha a történettudomány kimutatta, mily hibák következtében vesz 
tette el a nemzet Dráván túli birtokait Belgrádtól az Adriáig, a 
gondolkodó embert az orvoslás útjára is vezetheti. Véleményem 
szerint azonban a történet nem az alkudozás, nem a eompensa- 
tiók, nem a jogfeladás útjára utal. 

2. 

Előre a Száváig! — A laibachi kormánykerület Magyarországgal 

határos. — Eszterházy Pál nádor Szerem, Valkó, Pozscga és 

Verőce vármegyét Magyarország Dráván túli kerületének nevezi. 

Al-Slavoniának felmentése a zágráfn közigazgatás alól. 

Budapest, 1883. május 13. 

Megrögzött fogalmakat szintoly nehezen lehet kiirtani, mint 
üdült betegségeket. Könyvekben és röpiratban küzdöttem azon 
balfelfogás ellen, hogy a Dráva Magyarország határfolyója ; mégis 
eredményt eddig csak az ideák világában tapasztalok, a gyakor- 
lati téren még az első lombozat csirái sem mutatkoznak. 

Sebesen nyargalnak a halottak, mondja Bttrger egy szép 
balladájában és valóban ha látjuk, mily hamar elhitte a magyar 
nemzet, hogy Szerem, Pozsega és Vcróce megyék egy Slavonia 
nevfi tartományt kéj)eznek, mely az országhoz csak társország 
viszonyában áll, bámulnunk kell és a kik teljesen meg is van- 
nak győződve, hogy a nevezett megyék csak oly kiegészítő részei 
Magyarországnak, mint akár Zala, vagy Szabolcs, megállnak az 
1868. évi XXX. törvénycikk előtt és nem merik a valóságnak 
consequentiáit vonni. 

Miután azonban egy nemzet története nem valami lomtár, 
hanem oly kincs, mely jogéletünk forrását képezi ; és miután egy 
téves törvény betűje nem kárhoztathatja a nemzetet arra, hogy 
fatumszerú megadással mondjon le legfőbb állami érdekeiről és 
a mi () — 700 éven át közjog volt, attól kétes mosolylyal és elfá- 
sult kebellel napirendre térjen: szükségesnek tartom, hogy időn- 
kint azon megyéket reclamáljuk, melyek ma álarcban, t. i. Sla- 
vonia bitorolt neve alatt vannak bemutatva a világnak. 



~ 13 - 

Tiszteljük a törvényt, a meddig törvény, de az is volt tör- 
vény, hogy Lutherani comburantur, pedig ma a protestánsokat 
nem égetjllk el máglyán, sőt mint a középiskolai törvényjavaslat 
tárgyalásakor tapasztaltuk, — azok ugyancsak élnek ám ! Ezzel 
csak azt akarom mondani, hogy az 1868. évi szentesitett törvény 
szemben áll a 7 — 800 éves nemzeti élet által szentesített való- 
sággal és tényállással és szemben a nemzet érdekével. 

A hírlapirodalom természete azt hozza magával, hogy ily 
terjedelmes kérdés, mint az ország integritásának századokon át 
több ármánynyal, mint erőszakkal történt megsértése, nem merít- 
hető ki egy-két cikkben. Megelégszünk azért azzal, hogy e kér- 
dés egyes jelenségeit időnkint megbeszélés tárgyává tehessük. 

Annak bizonyítására, hogy nem a Dráva, hanem a Száva 
volt Magyarország határa, az eddig általam már közzétett szá- 
mos adatokon kívül hivatkozom még III. Orbán pápa 1180. évi 
levelére, mely szerint a Szutla folyó melletti Pilstain, in Marchia 
üngariae létezik. * Ez a Pilstain, ina Peillenstein a laibachi kor- 
raánykerületben fekszik, Várasd ínegye határán, melyet ma Hor- 
vátország részének tartanak. 

A sok közül azt az egy példát azért emelem ki, mert a 
Drávántúli részek nyugati felében már sokkal régibb a földrajzi 
confusio és a névcsere, — ott a horvátok sokkal inkább vélik 
magukat állítólagos birtokjogukban biztosítva megtámadások ellen, 
mint a Száva alsó folyása mentén. A vita, ezen nyugati részre 
nézve eddig csak a tudomány terén folyt, ott is nem rég és nem 
elég behatólag. Azonban a Száva alsó folyásán fekvő Szerem, 
Valkó, Pozsega és Verőce vármegyék Magyarországhoz tarto- 
zandósága már sokszor országgyűlési tárgyalás alapjául is szol- 
gált és ezen tárgyalások az 1848. évi törvények ide vonatkozó 
intézkedése által méltó befejezést is nyertek. Csakhogy a későbbi 
országgyűlések az ország integritási elvének ezen diadalát köny- 
nyelműen feláldozták. 

Ezen utóbbi vármegyékről akarok itt szólni, és Eszterházy 
Pál nádornak 1711. évben hozzájuk intézett leveléből kimutatni, 
hogy akkor semmi kétség nem forgott fenn az iránt, vájjon 
magyar vármegyéknek kell-e azokat tekintenünk. 

* Zahu, ürkundeiibuoL vou Steiermark. 1. G5Ü. Inp. 



- 14 



A nádor levele, melynek csak ódon helyesírását változtat- 
juk helyenkint, így szól : „Salutem et officiomm nostrorum Com- 
mendationem. Az "recenter elmúlt pozsonyi congressusnak alkal- 
matosságából kegyelmes asszonyunknak eó Felsége plenipoten- 
tiariusa generális commissarius gróf Schlick ur, úgy az ott lévő 
mágnások és nemes vármegyék s királyi városok ablegatusi jelen- 
létekben (qua modalitate et methodo pro praesenti hyberno secun- 
dum idaeam portarum anui 1702. repartiáltatott légyen az országra^ 
úgymint magyar korona alatt lévő hat circulusra 75,000 portio, 
kivévén némely királyi szabad városokat és Tiszán túl való vár- 
megyéket, nemkülönben horvátországi circulust is, melyeknek 
respeetu proportionis portarum anni praescripti 1702. az commis- 
sariatusság intentiója szerint pro hocce duntaxat anno bizonyos 
sublevatio engedtetett) kegyelmeteknek ez leveltínk által kíván- 
tuk értésére adnunk, obveniált annak okáért ebben a Dráván 
túl való circulusban comprehendalt nemes vármegyéknek, úgy- 
mint Valkovariensi, Posegensl, Sirmiensi, Verovicziensi egyetem- 
ben secundum idaeam portarum anni 1702 ad portás N. 25272 
jttxta calculum arithmeticum 1801. portio. 

Kegyelmeteknek annak okáért ezen maga quantumát és 
obtingensét az militia tovább való alkalmatlanságának eltávozta- 
tására nézve in gremio sui mennél előbb repartiálni el ne mulassa. 
Mivel pedig szükséges, hogy az egész nemes Ykrmegyéí és kirá- 
\yi városok conscribáltassanak, mely conscriptiónak véghezvitelére 
Pozsony mostani congressusban az tekintetes statusok által ime 
micsoda idea concinnáltatott, annak valóságos copiáját praesen- 
tibus kegyelmeteknek incluse megküldöttük. 

Kihez képest kegyelmeteknek palatinalis authoiitásunk hiva- 
tala szerint parancsoljuk, hogy ezen annectált idaea szerint azon 
szükséges conscríptiot elaborálni és minékünk pro die 2-da feb- 
ruarii anni affuturi 1712. úgymint gyertyaszentelő Boldogasszony 
napjára, vagy annak utáuna ad summum egy hetire minden bizo- 
nyosan kezünkhöz küldeni el ne mulassza kegyelmetek. In reliquo 
praetitulatas dominationes vestras diu felices et incolumes valere ex- 
optamus. Dátum in arcé nostraKismartoniensi die 23.februarii 1711." 

E nádori levél címezve van a „Dráván túli kerületben 
fekvő Valkó, Pozsega, Szerem és Verőce vármegyéknek." 

Eredetije a magyar országos levéltárban található. De hason- 



- 15 — 

lókat százával^ ezrével lehet találni köz- és levéltárainkban. Az 
itt közlött példány kétséget nem hagy fenn, hogy még a XVIII. 
század elején, a nevezett négy vármegye magyar hazánk csak 
hatodik kertlletét képezte, nem pedig valami Slavoniát, mint ma ; 
hogy e megyék a nádor közvetlen hatósága alatt álltak, mint a 
többi magyar vármegyék; és hogy a nádor magyar nyelven 
intézte oda parancsait. 

Hasonlítsuk ezzel össze a mai állapotokat, a midőn a Drá- 
ván túl Magyarország igényeit állami integritásának visszaállítá- 
sára bitorlásnak tekintik, holott a dolog megfordítva van. A hor- 
vátok kénytelenek elismerni vagy azt, hogy a nádori hatalom 
mind arra kiterjeszkedett, a mit ma Horvátországnak neveznek ; 
vagy hogy a fennebbi négy megye, mely utóbb három várme- 
gyére összeolvadt, magyar vármegye, mely hazánk kiegészítő 
részét képezi, és így általunk visszakövetelhető. 

Vissza is fogja követelni, és véget vetni a jelenlegi fictiók- 
nak a nemzet, mert az ujabb kor szülte állapot egy nagy poli- 
tikai immoralitas. 

Hazánk azon részében, melyet most Slavoniának neveznek, 
mindig nagy volt a rokonszenv az anyaország iránt, és e rokon- 
szenv, úgy reményijük, még most sem szenderült el azon körök- 
ben, a melyek a régi alkotmány részesei voltak. A főnemesi, és 
nagy birtokos családok a Drávántúl említett vidékén számtalan 
gyöngéd szálakkal vannak összefűzve magyarországi családokkal, 
és a közös traditió kedvező talajt képez a régi egyetértés hely- 
reállítására. Ha a kormány érzi hivatottságát százados igazságta- 
lanság orvoslására, még elérheti, hogy a mozgalom az integri- 
tásnak helyreállítására ebben az ál-Slavoniában fog megindulni, 
hogy épen ott fog alakot nyerni az a kívánság, miszerint e tar- 
tomány a zágrábi közigazgatás alól felmentessék. 

A magyar nemzet nem akar hódításokat tenni idegen orszá- 
gokban, — ebbeli nézeteit és érzelmeit a világ hallatára ujabb 
időben eléggé hangsúlyozta, — de akarja, és akarnia kell, hogy 
országának integritása ne maradjon pium desiderium ; ne áldoz- 
tassék fel holmi kiegyezéseknek, melyekben köszönet nincs, és 
melyek folytonosan uj áldozatokat kívánnak ; és akarja, hogy a 
particularismus minden alakban proscribáltassék, és a középkori 
lomtárakba helyeztessék. 



- 16 - 



3. 



Integritás és opportunitás. — A magyar felségi jog a Dráván 
túl nem lehet pártkérdés. — „S^lavonia^ visszacsatolandó. — 
Mennyit ér a horvátok haragja. — A horvát bán személyes tulaj- 
donai. — Pic cseh történetíró nézete a Dráva- Száva közének köz- 
jogi állásáról. — Dalmátia régen Szlavónia név alatt. — Küz- 
delmeink az ország integritásáért. 

Budapest, 1883. május 20-án. 

Sajnálom^ hogy a szokás kényszerítéséből két idegen szót 
kell használnom cikkem felirásául; midőn a legmagyarabb ttgy 
védelmére kelek. A Nemzet szerkesztősége szíves volt a nevezett 
becses lap pünkösdvasárnapi (azaz május 13-diki) számában ^A 
Száváig!" feliratú cikkemet közölni^ melyben nem annyira tör- 
téneti jogunkat a mai Szlavóniának nevezett országrészre kimu- 
tattam, mint inkább ujabb adatokat hoztam fel arra^ hogy ez az 
úgynevezett Szlavónia nem más^ mint Magyarországnak hatodik 
kerülete, avagy Magyarországnak drávántúli része. 

Köszönettel tartozom, hogy a Nemzet tisztelt szerkesztősége 
igénytelen soraimat közölni szíveskedett, de kevésbbé kötelezett 
le az által, hogy említett soraim sarkára oly megjegj'zéseket 
ragasztott, melyek bizonyítványaim erejét ha nem is gyengíteni, 
de legjobb esetben a theoria terére szorítani akarnák. 

A hivatkozott megjegyzés következőleg hangzik : „E sorok 
igen tisztelt írójának az ez alkalommal újból kifejtett s okada- 
tolt álláspontja, mint tudva van, rég tudományos és politikai 
meggyőződése. Nem vélünk illoyálisan eljárni, ha megjegyezzük, 
hogy minket úgy az e cikkben, mint érdemes szerzőjük egyéb 
e részbeli munkálataiban kifejtett erősségek csak a kérdés tör- 
téneti részére nézve győztek meg ; a politikai opportunitás tekin- 
tetében azonban nem." 

Felteszem, sőt meg vagyok győződve, hogy a Nemzet tisz- 
telt szerkesztője e sorokban csak saját egyéni nézetét fejezte ki, és 
hogy azok nem sugalmaz tattak a kormány köreiben. De minthogy 
az op])ortunitás kérdése mégis egy kormánylapban vettetett fel, 
kénytelennek érzem magamat, hamis kihetkeztetések megelőzé- 
sére, az opportunitásról magamnak is szerény véleményemet 
elmoudanom. 



— 17 — 

Mióta a tudomány fonalán azon fikciókat kimutatni igye- 
keztem; melyek a Dráván túl kifejlődtek és nemzetünk területi 
jogát oly érzékenyen sértették, a magyarországi sajtó egyhangú- 
lag elismerte közjogi álláspontom helyességét a mai ál-Szlavónia 
és ál-Horvátország irányában. Én legalább nem emlékszem oly 
nyilatkozatra^ mely e részben tévedéseket olvasott volna reám, 
akár adataim hitelességére, akár következtetéseim helyességére 
nézve. (Ide persze nem tartozik a zágrábi Pozor és a Viennac.) 

Egyedül a modorban volt különbség, melylyel a különféle 
pártszinezetú lapok e nagyfontosságú közjogi ügyet szóba hoz- 
ták. Mig tudniillik a kormánylapok e fikciókra olykép rámutat- 
tak, hogy a magyar nemzet mekkora jogokról mondott le, hogy 
a „testvér" horvátokat kielégítse, és hogy ennélfogva az utób- 
biaknak mennyire okuk van az 18()8. évi kiegyezést megbe- 
csülni, — addig az ellenzéki lapok meg nem állhatták, hogy az 
ország integritásának ily nagy és ily megalázó megsértésével 
szemben a kormányt erősen ne vádolják. Hazafias indignáció- 
juk felejtette velük, hogy nem a mostani kormány okozta ez 
állapotokat. 

A nagy ügy érdekét veszélyeztetve láttam, ha közjogunk e 
kérdését nem oly modorban tárgyaljuk, mely kizárja a pártszel- 
lem torzsalkodásait. „Örüljünk, — mondám — hogy van vala- 
hára tárgyunk, és feladatunk, mely körűi a pártok politikai nézet- 
különbség nélkül csoportosulnak. Ne csináljunk ebből pártkérdést. 
Előbb tisztázzuk a fogalmakat, azután lépjünk a tett terére. Mi 
a célt törvényes eszközeikkel akarjuk elérni, és a kérdés meg- 
oldását a kormány hozzájárulása nélkül nem is képzelhetem." 

Bár meg vagyok győződve szavaim gyengeségéről és befo- 
lyás nélküliségéről, mégis kivételesen úgy látszik, azok nem 
maradtak hatástalanok az ellenzéknél sem, — mint legalább a 
lapok magatartásából következtetni szabad. 

De félek, hogy oly nyilatkozatok, milyenek a Nemzet pün- 
kösdnapi megjegyzése, a politikai egyetértést nagy próbára teszik; 
félek, hogy midőn egy kormánylap az ország területi integritását 
a Dráván túl „elvben" elismeri és pártolja, gyakorlatilag pedig 
Utópiába helyezi, — ilyen körülmények közt az ellenzék a kér- 
dést kirekesztő tulajdonává fogja tenni, nem fog megelégedni a 
virtuális joggal, nem azzal, hogy a pia dezideriák száma egygyel 

l'ESTY F, : liORVÁTOUSZÁGUÓL. 2 



18 — 



'^ 



szaporodjék, hanem a tényleges állaiiotból fe^rrvert előrántván a 
kormány eilen^ annak aggban sok keDemetlenséget okozhat^ hanem 
a nemzeti jog Tal«jsitását ennek dacára mé«: sem fogja elő- 
mozdítani. 

E nézetek azok, melyek en^m arra bimak, ^^^ ^ Nem- 
zet által emle^tett opportnnitásró] e^ pár felvilágoató szót 
mondjak. 

Mi az az opportnnitás '? 

Kzonyos jogok elismerése, melyeket azonban nem akarunk 
énényesíteni, mert nincs hatalmunk reá, vagy mert nincs érde- 
künkben, vagv' mert nagyobb kincseket kockáztatnánk, mint a 
milyeneket jogunk én ény esitésével becserélnénk, vagj' mert nem- 
zetünk története ilyen eljárást nem ismer. 

Mi a hatalmat illeti, távol legyen tr»lem azt csak anyagi 
en>ben keresni. Hatalmunk a történeti jogban és követelésünk 
igazságában fekszik, és nagy szerencsétlenségnek tartanám, ha a 
célt nem sikerülne politikai eszközökkel kivívni. Nagyobb kér- 
dések is rendeztettek már ilv úton, és a ffvőzelmet ebben is nem 
az a rész fogja elnyerni, ki a másiknál több katonával és több 
pénzzel rendelkezik, hanem az, mely a másiknál okosabb és szi- 
vi'isabb. A mostani állapotok azt tanúsítják, hogy a honátok 
ok<^»sabbak voltak, mint mi. Mi a drávántnli részeket nem csatá- 
ban és nem csatákban vesztettük el, hanem politikai tunyasá- 
gunk által, melv észre nem vette, hoírvan sikamlik ki kezünk- 
b<'*l apró politikai akciókban uralmunk fontos tartományok fölött. 
A honátok századokon át mindig jól értették a szituáció fel 
használását és a csendes terjeszkedést, de nem átallották kissé 
az er«>>zakot is megkisérleni, a minőt például lS4s-ban Fiume 
iránvában inszceniroztjik. 

Va[JMn érdekünkben fekszik-e a Dráván túl fekvő hatodik 
kerületet ma Szlavónia) hazánkkal közvetlen kapcsolatba hozni, 
— arra bátran igennel felelhetünk. Xem vaírvunk mi Törökőr- 
szag. mel^TC az európai diplomácia nulisputálja. hogy majd akkor 
lesz ám igazán egészséges államtest, ha egyik tartományát a 
másik után szépen vagy nem szépen, testéről levágják. A mit 
ma Szlavóniának neveznek, nem idesren szerzeménv, hanem az 
ország legel>45 megtilapitása óta valós;igos magyar föld. Ha azt 
újra bekebelezzük az anyaországba, akkor a horvát aspirációk- 



— 19 - 

nak, a horvát nagyzási hóbortnak igazán haláldöfést adtunk, 
mert a horvát ultrák „ Szlavónia" -ból szívják anyagi erejüket, a 
Száva menti nyugati részek sokkal szegényebbek lévén, mint- 
sem különállási álmoknak kedvező talajul szolgálhatnának. 

Érdekünkben fekszik hazánk tömörülése és a partikuláriz- 
mus üldözése, bármily alakban fordul elő. Hogy a partikuláriz- 
mus hová vezethet, azt mutatják a mai nyomorúságos állapotok 
Ausztriában, melyek valóban nagyon hasonlítanak a feloszlás kez- 
detéhez. Egységes politika, egységes irány, a nemzet világtörté- 
neti hivatottságáról való egységes meggyőződés mindig felsőbb- 
seggel fognak birni a szakadozottság fölött, mely elvégre csak 
az emberek kevésbbé nemes hajlamainak kedvez. És én azt 
hiszem; hogy maguk a „szlavoniták" sem igen fognak búsulni 
azon dicsőség után, melyet Zágrábban arathatnak, a hol szá- 
mukra a napvilágot és árnyékot valóban nem egyformán mérték ki. 

Ugyan mit kockáztatnánk, ha „Szlavónia" visszaszerzését 
politikai programmunk elejére irjuk ? tán a horvátok testvéries 
szeretetét? hiszen az a politikai hévmérőn alacsonyabb fokra 
már nem szállhat, és már rég kellett belátnunk, hogy a horvátok 
irányában teljesen elhibázott politikát követtünk. Jogfeladásaink- 
kal, anyagi áldozatainkkal, önérzetünk meghajlásával nem sze- 
reztünk mi testvért, nem megbízható szövetségest, hanem erősí- 
tettünk ellenséget, ki minden adományunkat nemzeti létünk 
ellen fordítja. 

Mit kockáztatunk, ha mi az ilyen horvátokat kicsit meg- 
haragítjuk ; hiszen ők mindig haragszanak reánk ! Ha horvát 
ftUdből egy maroknyit kérünk a koronázási halom számára, — 
ők megharagusznak és megtagadják. Ha meteorológiai észlelése- 
ket kérünk tőlük, azt felelik : mit nekik Magyarország ! Tarto- 
mányi létök fentartása nekünk milliomokba kerül évenkint. Van-e 
ebben köszönet ? Nem, mert minden leszámolás alkalmával a 
legkeserűbb invektivákkal támadják meg Magyarországot. És ez 
mindig igy lesz, sőt progresszive terjeszkedni fog, minél inkább 
abban látja Magyarország feladatát, hogy makacs ellenségeit 
maga fegyverezze fel, maga erősítse és maga képesítse politikai 
haladásunk megakasztására. 

Ha Magyarország a horvátok duzzogását fel nem vette 

volna és napirendre tér, vajtjon saját emberségéből micsoda vív- 

2* 



- 20 - 

Hiányokra tesznek vala szert ? Tán képesek lettek volna-e külön 
kormányt alakítani? tán visszaszerzik-e a határvidéket? vagy 
eszükbe jön-e, hogy néhány megyéjüket szláv Piemontnak tekint- 
sék, mely hivatva van, hogy egy nagy balkán-szláv birodalom 
központja legyen? Alig hiszem, sőt inkább meg vagyok győ- 
ződve, hogy a magyar politika ferde iránya érlelte az utolsó 
évtizedekben azt a nagyzást, mely most erősen tör valósulásra. 
Nem fogja senki sem siratni, ha a jelen viszonyok tartha- 
tatlansága a Dráva mindkét partján el fog ismertetni. 

Midőn a jelen viszonyokat kritika alá veszem, nem felej- 
tem el, hogy az a férfi, ki most a báni méltóságban a horvát 
kormány élén álV a leglovagiasabb férfiak egyike, kinek stá- 
tnsférfiui és magánerényeiről csak a legnagyobb elismeréssel lehet 
szólni. Valóban szeretnők, ha kevésbbé szeretetreméltó, kevésbbé 
rokonszenves volna, mert épen megnyerő egyénisége az, mely 
kormányunknál a horvát álláspont javára sokat vívott ki, mi 
különben teljesedést nem nyert volna. Azt hiszem, bán ur ó 
excellenciája hivatásához tartoznék magas állásán Magyarország 
állami jogát is hangsúlyozni, és az illetőknek eszükbe juttatni, 
hogy — sünt certi denique fines. Ha nem volnék az egyetértés, 
a koneiliáns eljárás barátja, más óhajtást kellene kifejeznem, 
mert minél nagyobb zavarba ejtik a horvát pártok e tartományt, 
annál inkább közeledik a változás és fordulat pillanatja. 

Azt, hogy a horvátok birtokfoglalása a Dráva-Száva között 
bitorlás, azt nemcsak én mondom, hanem mondja a nagy szláv- 
barát, Pié Jos. Lász. is, a cseh történetíró, ki „Der nationale 
Kampf gegen das ungarische Staatsrecht" című munkájában 
azt írja, hogy a Kulpán túl nevezetesen ez utóbbi, a Verbász, a 
Cetina folyók és a tenger között (kivévén a dalmát tengeri 
városokat) terült el a horvátok birodalma, mely tartomány fölött 
Muntimir herceg uralkodott; elismeri, hogy a „három-egy király- 
ság" keletkezése nem a belföldi horvát királyok korában gyö- 
kerezik ; elismeri, hogy a horvátoknak semmi köze azon tarto- 
mányhoz, melyet ma, és ama másik Szlavóniához, melyet a múlt 
században Szlavóniának neveztek, ma pedig Horvátországnak. 

De egészen igazságos lenni nem tud Piö, ki nemzetünk 

* Gróf Pejacsevich László. 



— 21 — 

ádáz ellensége. Midőn a Dráva-Száva közét nem vívhatja ki a 
horvátok számára^ azt állítja^ hogy ez bizony Magyarországé 
sem volt, és hogy én, ki a két folyó közét Magyarország kiegé- 
szítő részének vitatom, csak kötekedni akarok a horvátokkal. 

Piő nézete szerint a Dráva-Száva köze tehát valami vacuum 
volt. melyhez egy nemzet sem tartott jogot, melynek semmi kor- 
mánya nem volt, és mely ég és föld közt lebegett, mint Maho- 
met koporsója. Legyen neki az ö hite szerint. Majd máskor fog- 
lalkozom vele. 

Minthogy pedig a Szlavónia név nem a Száva alsó folyá- 
sának mentén fekvő Szerem, Pozsega és Verőce megyéket illeti 
meg, hanem a mai Dalmáciát,^ mi e véletlen vagy önkényes 
névcsere következményeit nem tartjnk opportunusnak viselni, ha- 
nem hazánk területét a Száváig követeljük vissza. 

Nemzetünknek nem fekszik érdekében, idegen országokban 
hódításokat tenni ; de igenis az, hogy hazájának integritását 
helyreállítsa. Politikai küzdelmeinek nagy része az integritás érde- 
kében folyt, és valóban sajátságos sorsa nemzetünknek, hogy 
saját földjét újra meg újra kell visszahódítania, mintha idegen 
hatalmasság tette volna reá kezét. 

Régibb időkről nem szólván, felemlítjük a „temesi bánsá- 
got", mely csak 1779. évben helyeztetett vissza alkotmányos 
állapotába. A forradalom után az önkénynek ezen szülöttje újra 

« 

feltámadt, hátán egy nagy kinövéssel, melyről azt mondák nekünk, 
hogy ez a szerb vajdaság. Elenyészett mindkettő, csak rósz emlé- 
ket hagyván maga után. Beolvasztottuk Erdélyt, feloszlattuk a 
katonai határőrvidéket, megszüntettük a kiváltságos kerületeket, 
— kivívtuk; hogy egyféle törvény, egyféle alkotmány uralkodjék 
mindenütt. 

Nem fogunk megállani a Drávánál, — és valamint a volt 
katonai határőrvidék lakossága csak örömmel fogadta^ hogy sza- 

* Justíuiani Sebestyén, a velencei köztársaság követe a magyar 
királynál 1499—1503. évben, e tárgyról ezeket irja : 11 Ueguo, che si chiama 
lioggi di Dalmatia, auticamente fu onimato Schiavonia, da i popoli JScliiavi, 
che al tempó di Giustiniano Imperatore veuero di öarmatia, etc. (Alakuscev 
Vincentio : Monumenta historica Ölavorum meridionalium. Tomu I. volum. I. 
320 lap. Varsoviae 1874.) 



— 22 — 

bad polgárok körébe léphetett, úgy történeti mnltunk közössége, 
a régi jó egyetértés emléke, a családi összeköttetések és szám- 
talan érdekek és tradíciók kezeskednek arról, hogy a mai „Szla- 
vónia" polgárai nem fognak idegenkedni attól, hogy a magjar 
hazával ismét egyesüljenek, a mint régen velünk együtt a közös 
haza jólétén közreműködtek. 

E célt elérni nagyon opportnnusnak tartom, és ebbeli törek- 
vésünkben ne zavarjon az a zaj, mely tán némely részen támasz- 
tatni fog. 

Zaj volt a határvidéken is, mégis bekebleztük, és ,^Szla- 
vónia" revindikálása valóban nem nehezebb feladat. 



4. 

A inagyar államcímernek leszaggcUása Zágrábban. — A magyar 
állameszme, és Nagy-Horváiorsság ellentétben, — Horvát testvériség, 

Budapest, 1883. augusztus 18-áD. 

A horvát \4szonyok minden tisztességes embert utálattal 
töltnek el. Az a kihágás, melyet a csőcselék — és ez az úgy- 
nevezett felsőbb rétegekben is található — Magyarország címere 
ellen elkövetett,' bennünket meg nem lepett. Ott, hol az okta- 
lan düh oly mértékre hágott, hol a politikai delírium évek óta 
féktelenkedik, hol nőket az utczán, országgyűlési képviselőket 
látogatásuk alkalmával inzultálnak, — ott csakis ilyen jelensé- 
geket lehet várni. Még csak néhány hete, hogy Zágrábból azt az 
üzenetet vettük, hogy bár micsoda engedményeket adjunk a hor- 
vátoknak, bár miféle jótéteményekkel áraszszuk el őket, azért ók 
gyűlölni fognak bennünket. ,,Nagy-Hon'átország", igaz — mondja 
egyik főemberük — csak álom, de azt minden horvát álmodja. 

Bár mily keserű az a tapasztalás, a meh csak ez a néhány 
tényből meríthető, bizonyos tekintetből az ilyen tények nag}*on 
becsesek. Ilyen vastagon kell bánni a magyarral, hogy megértse 
valahára, mit kell tartani a horvát testvériségről. E szó mai nap- 
ság ugyan már gúnynyá vált nálunk, de félni lehet, hogy leg- 
első alkalommal, midőn majd egy horvát képviselőnek parlamen- 

' A kihágások augusztus liVéii történtek. 



28 



tünkben eszébe jut a magyarnak egy pár bókot mondani, vagy 
egy farsangi mulatságnál a magyarok és horvátok poharaikat 
összekoccintják, hogy a jó magyar ismét felsül a ravasz „test- 
véreknek" a Dráván túl. 

Nem tudom, kell-e politikai intéző köreinknek még több 
tapasztalás? ha igen, akkor csak tessék a cimer-meggyalázta- 
tást szépen eltűrni, a kihágást némely garázda utcai egyéniségre 
hárítani, Dávid uramat tapintatlan eljárásáért megróni és meg- 
elégedni azzal, hogy bűnhődésül egy vagy két városi káplár szol- 
gálatából elbocsáttassék. A zágrábi csőcselék majd fog aztán gon- 
doskodni, — hogy az ő „forradalmának" folytatása legyen. 

Ha azonban megnyílt már valahára a magyar nemzetnek 
szeme, akkor dobjon el magától minden fikciót Es fikció az, 
ha mi a horvátokat testvérül és nem ellenségül tekintjük. Min- 
den engedmény, melyet mi a horvátoknak tettünk, csak ellensé- 
günket erősítette; minden engedmény és elnézés, melyre tán 
elhatároznék magunkat (feltéve, hogy ilyenre képesek vagyunk), 
még inkább fogja erősíteni ezt az ellenséget. E percben mint 
vert had állunk szemben ezekkel a derék horvátokkal, mert 
eddigelé mindig az ő akaratjuk győzött és mi „nagylelkűen" 
hátrafelé koncentráltuk magunkat. Eddigi politikánk halhatatla- 
nul nevetségessé tett bennünket a világ előtt, és a kár, melyet 
e miatt a nemzet és az ország szenved, csaknem orvosolhatat- 
lan már. 

Ok őszintén kimondják, hogy gyűlölnek bennünket. Miért? 
mert a magyar állameszme útjában áll „Nagy-Horvátország" való- 
sításának. Legyünk ez iránt tisztában, és akkor megértjük, hogy 
miért nem elégséges neki a legmonstruózusabb autonómia, niiért 
nem a legszabadelvűbb törvény, miért nem a sok millió, melyet 
a magyar nemzet a horvát adminisztrációra költ, és miért hazudja 
azt, hogy a magyar nyelvtől félti a maga nemzetiségét. 

És minden impertinencián felfll, a melylyel ezek a horvá- 
tok a magyar nemzetet elhalmozzák, még a legbotrányosabb 
gúnyt is kapcsolják eljárásukhoz, mert a józan ész csak kigú- 
nyolásának lehet mondani azt a feltevést, hogy amaz abszurd 
„Nagy Horvátország" valósítására mi adjuk oda vérünket, pén- 
zünket. Saját emberségükkel a horvátok, bár hány nemzeti dalt 
énekeljenek Jellasich szobra alatt — még ha a hírhedt bán élne 



.*ís^ 



i^ * 



- 24 - 



A* 



7'*'' 



Li 



Í8 — nem fognak Nagy Horvátországot alapítani. Azonban tanul- 
tak valamit a történetből^ é8 mert nekik sikertíU oly szép módon 
a Dráva és Száva közt országot szerezni, mely soha sem volt az 
övék, jónak találják ezt a politikát — mutatis mutandis — mai 
korban is érvényre emelni. Ok azt gondolják, hogy Boszniát és 
Hercegovinát az ó ábrándjaik javára foglalták el; Dalmáciát 
el fogják disputálni a bécsi reichsrathtól ; a szlovéneket pedig a 
suflTrage universelle alapján fogják megnyerni. 

Igaz, hogy hivatalos politikusaink Magyarországon is, Ansz- 
triában is sok bolondot követtek el. De azt, meglehetős pesszi- 
mizmusunk dacára az ilyen kérdésekben, még sem hiszsztik, 
hogy öntudatosan a horvátok ezen ábrándjainak kedvezzenek ; 
elég baj, hogy gyámoltalanságuk annyira juttatta a dolgokat. 

A bajt azonban már csak a fikciók feladásával, elvetésé- 
vel lehet orvosolni, l^idomásul veszszük a horvátok ttzenetét, 
hogy ők gyűlölnek bennünket; e szerint oly rendszabályokhoz 
kell nyúlnunk, melyeket ellenséggel szemben szoktunk alkal- 
mazni. Szeretetre nem kényszeríthetjtik, de szabadságra sem 
bocsátjuk őket, — értjük azt a szabadságot, hogy Magyarország 
egy részét zsebre rakván, azzal odább álljanak, hogy Nagy-Hor- 
vátországot alapítsanak. 

A mostani állapot amaz úgynevezett Horvátországban tart- 
hatatlan ; hiába foltozzuk a kiegyezési törvényt; hiába ámítjuk 
magunkat országgyűlési bizottságokban — vagy a magyar állás- 
pontnak kell érvényre emelkednie, vagy a horvát aspirációknak. 
Jó lesz királyi biztost Zágrábba küldeni, ki a Dráván túli részek 
beolvasztását Magyarországba előkészítse. 



o. 



'ti 



Találkozása a zágrábi érsekkel. — Nincs különbség a horvát pár- 
tok közt. — Zrínyi contrn JcUasich. — Ismét az államcimrr, 
magyar nyelv, horvát Z(U>zlá, — Nem kell a kiegyezé^si törvény. — 

Fehér lap. 

Budapest, 1883. augusztus 21-én. 

Négy éve van annak, hogy egy felsőmagyarországi ftirdő- 
ben Horvátország egyik legmagasabb állású féríiával találkoz- 
tam. Séta alkalmával azt a kérdést intézte hozzám, vájjon a 



^1* 



-~ 25 — i 



I 



horvát pártok melyikével rokonszenvezek ? Azt felelem : a Star- 
csevics-párttal. És midőn csodálkozva kérdé, hogy miért ? kima- 
gyaráztam magamat. 

En mindig arról voltam meggyőződve, hogy az 1868. évi 
horvát kiegyezési törvény tarthatatlan. E törvény semminél nem 
kevesebb, mint a magyar politikai ingenium remekmüve, és 
hogy azt a horvát ultrák ki fogják zsákmányolni nagyzási hóbort- 
juk kielégítésére, az előre volt látható, — csak a magyar ország- 
gyűlés akkori többsége nem látta be. Félni lehetett, hogy akad- 
nak Horvátországban úgynevezett mérsékeltek, kik be fogják 
bizonyítani a magyar kormánynak, mennyire nélktllözhetleuek 
ők^ hogy Horvátországban ők az ottani kormányt és a magyar 
kormány politikáját ott és Budapesten támogassák. Ezen szín 
alatt még mindazt fogják kiédesgetni, kidacolni, kieszkamoti- 
rozni, a mire Nagy-Horvátország érdekében sztikségök van, a 
magyar nemzet pedig ezalatt a horvát testvériség édes álmában 
fogja ringatni magát. A magyar mindjárt rámegy a lépre, ha 
elhitetik vele, hogy nagylelkűen cselekszik, — holott e nagylel- 
kűség más nevet érdemel. Rámegy a lépre, ha azt mondják neki, 
milyen szép az, ha az erős engedékenységet tanúsít a gyenge 
iránt. Az ilyen barátokat, „testvéreket", szövetségeseket én nagyon 
veszedelmeseknek tartom, és míg ezeket valódi természetük sze- 
rint felismerjttk, addig sok idő telik le és ezen idő a nemzetnek 
igen érzékeny áldozatába kerttl pénzben, jogban és tekintélyé- 
ben. A Starcsevics-párt játéka sokkal egyenesebb és világosabb, 
— ők klasszikus módon a kiegyezést ad abszurdum vezetik. És 
mintán ők hamarább fogják azt az eredményt előidézni, hogy a 
magyarok kiábránduljanak eddigi vajas politikájukból, azért én 
a Starcsevics-párt működését örömmel nézem. 

De azért senki se higyje, hogy a horvát nemzeti (kormány !)- 
párt és a Starcsevicsiak közt különbség van, erre az utolsó napok 
zágrábi eseményei is illusztrációval szolgálnak. Milyen furcsán 
áll ennek a nemzeti pártnak az a mérséklet, melyet arcára erő- 
szakol? Látszik, hogy az nem a mestersége. Heroics rendőrfő- 
nök és utánna Czrnadak alpolgármester a horvát közönséget 
nyugalomra inti, mert hisz a felháborodás okai cl vannak távo- 
lítva. Tehát csak azért ! Előbb a csőcselék meggyalázza a nem- 
zet címerét, és azt a koronát, mely uralkodója fején díszlik; 



- - ^ 



■* 



— 26 — 



5 P: 



aztán az úgynevezett mérsékelt pártiak elfogadják a csőcselék 
vívmányát ajándékul és aztán nyugalomra intik a népet. Mintha 
azt akarnák mondani : csendesedjél le, magyar, és nyugodjál be 
abba, a mit nem tudsz változtatni. 

Nem úgy, uraim I Zrínyit, a kinek jeligéje volt : ne bántsd 
a magyart, és Jellasichot, kinek szomorú hire a polgárháborúból 
táplálkozott, nem lebet egy szuszszal éltetni. Egyik a másik mel- 
lett meg nem fér — babár Zágrábnak két legnagyobb tere e 
két nevet viseli. 

Arra akarnak ugyan tanítani a zágrábi bölcsek, hogy a 
nép dühe nem az állam címere, hanem annak magyar felírása 
ellen fordult, hivatkozván arra, hogy oly címert, melyen a ma- 
gyar felírás nem volt, megzsivióztak. De e körülmény, ha igaz, 
nem gyengíti az eljárás gyalázatosságát. Nem a vélt törvénysér- 
tés miatti indignáció vezette a csőcseléket, hanem más aspirá- 
ciók, mert a törvénysértés nem magyarázza, miért tépték össze 
a magyar hírlapokat a kávéházakban. Csak azt nem hallottuk, 
hogy azokat a magyar szövegű bankókat, melyekből oly sok 
millió vándorol Zágrábba a hor\át adminisztráció fentartására, 
a hivzafias horvát nép szintén összetépte volna. 

Az a szerencsétlen 1868. évi kiegyezési törvény, melyről a 
Pozor azt mondja, hogy ez az engedmények nem maximumát, 
hanem csak minimumát foglalja magában, az 58. §-ban azt álla- 
pítja meg, hogy a magyar minisztérium a horvátországi beadvá- 
nyokra horvát nyelven tartozik választ adni. Bármily furcsa legyen 
ez a rendelkezés, még nem hallottuk, hogy a minisztérium ezt 
figyelembe nem vette volna, még nem hallottuk, hogy a horvát 
zászlót a magyar parliament házáról letépni szándékolták volna. 
Ilyen csőcselék nálunk nincs, és ha volna, nem akadna ország- 
gyűlési párt, mely ily cselekvényt magáévá tenne. 

De száz szónak egy a vége. A Pozornak, Miskatovicsnak, 
Starcsevicsnak stb. stb. nem kell a kiegyezési törvény, őszintén 
mondva : nekünk sem kell. Ebből az következik, hogy állíttassék 
vissza a sfcUus qtw ante, A fehér lap nem törvény és ha a hor- 
vátok azt hiszik, hogy nem elég sokat írtak a fehér lapra és 
hogy nekik még egy pár új fehér lapot fogunk kiszolgáltatni, 
akkor csalatkoznak. A kiegyezési törvény előtti időben — ért- 
jük csak az ujabb kort — a drávántúli részek Magyarországnak 



f 



- 27 - 

kapcsolt részei, partes anuexae voltak. Ez a helyzet illeti meg 
a „horvát testvéreket", nem a paritás Magyarországgal, melyre 
ők magukat felszédelegni szeretnék. 

Ez a helyzet illeti meg őket egyelőre^ mert hol kell Hor- 
vátország alkatrészeit keresni, azt majd Zvoinimir király saját 
ismeretéből fogjuk tudakolni. 

Kívánunk teljhatalmú királyi biztost Zágrábba, a ki a drá- 
vántúli részek visszacsatolását előkészítse. 



6. 

A StarcsevicS'párt. — Magyar korona^ horvát korona, — Zago- 

ria. '— Hibás politika 1868'han, — Egységes törvény, parlament^ 

közjog, — Miskatovics. — Képtelen kiváltságok, — A kormány 

gyengesége a bán irányában. — Nagyra nö a separoitismus, 

Budapest) 1883. augusztus 28-án. 

Korábbi levelemben kimondtam, hogy a horvát politikai 
pártok közül csak a starcsevicsiak tüntetik fel őszintén irányu- 
kat. A legújabb események Zagoríában ezt újra igazolják. Zág- 
ráb megyének e nyugoti Stájerország felé eső részében a Star- 
csevics- pártiak befolyása ismeretes és abból kimagyarázható, hogy 
a zágrábi piszkos tüntetések itt Zagoriában nem oly álokosko- 
dással folytak le, mint Zágrábban. Zágrábban úgy tették, mintha 
csak a magyar nyelvű körírás ellen bőszülnének fel, Zagoriában 
ellenben egészen őszintén kiáltották : „nem kell nekünk magyar 
korona, mi horvát koronát akarunk." 

Értse, a ki akarja. A minek meg kell történni, az ugyan 
meg fog történni, a magyar címer a magyar körírással újra ki 
fog tűzetni katonai és polgári tisztelgésekkel és legnagyobb 
ünnepélyesség mellett; ne vélje azonban senki, hogy a Horvát- 
országból származó bajok akár csak mákszemnyivel is javultak 
volna. A címerek megtámadása csak szimptomatikus esemény, 
de ez azon törekvésből származott, hogy az összefllggés Magyar- 
országgal Ininél inkább meglazuljon, míg a Dráva-Száva közi 
részek nemcsak Magyarországtól, de Ausztriától is végkép el- 
válhatnak. 

Oda kellett fejlődni a dolgoknak, nem azért, mintha a hor- 



»^> 






28 — 



't * 



vátok kevesebb alkotmányos szabadságban és több terhekben 
résasesültek volna^ mint mások, — hanem azért, mert egy esz- 
telen politika nekik esztelen előjogokat adott, melyek a nagyra- 
törekvés kovászát beléjttk öntötték. 

Ha — noha késón — az 18»38-ban inangarált és azóta 
bfinös engedékenységgel és rövidlátással folvtatott politika káros 
voltáról meggyózódttink, akkor arról is kell meggyőződve len- 
nünk, hog\' a címerek bármily fényes restaurációjával meg 
nem elégedhettink, sőt inkább, hogy eddigi gyenge politikánkkal 
a horvátok irányában végleg kell szakítanunk. 

Valamint csak eg\f a magyar korona — mely ellen most a 
horvátok fellázadnak — óg^' ezentúl csak eg^ legyen az alkot- 
mány Dráván innen és Dráván tál, iigif a közjog, egg a parlia- 
ment és kormány, eg^ és ugyanaz a törvény. 

Erre kell törekednie a magyar kormánynak. Ha azt eléri, 
akkor a horvátok ugyanannyi szabads^ígot fognak élvezni, mint 
mi és ugyanannyi terhet viselni, mint mi. Többre nekik joguk 
nincs. Ha azonban ennyivel meg nem elégszenek, akkor be fog 
következni Miskatovics másik alternatívája, t. i., hogy szuro- 
nyokkal fognak kormányozni, a mit Horvátországban különben 
már régóta megszoktak. 

Mi ettől sem riadunk vissza, még akkor sem, és tán akkor 
annyival inkább nem, ha való azon gyanú, hogy a horvátok 
mögött mások állnak mint bujtogatok. 

Jókai ^a szerelem bolondjairól "^ irt ^^y regényt, ne Írhas- 
sanak rólunk regényt, melynek tárgya: a szabadelvnség bolond- 
jai Az őrülteknek nem lehet szabadságot engedni, hogy garáz- 
dálkodjanak ; az anarchistáknak nem, hogy a társadalmat fel- 
forgassák; a tolvajoknak nem, hogy más ember vagyonát elsa- 
játítsák, az immoralitásnak nem, hogy az erkölcsöket sértse és 
a házi élet szentélyébe törjön. Isten mentsen meg bennünket az 
olyan szabadságtól, a mely alatt mindent tenni szabad. A józan 
társadalom egy kis abszolutizmus nélkül el nem lehet. 

Láttuk, mikép és mire használták fel a horvátok azokat a 
képtelen kiválts<ígokat, a melyeket nekik Deák politikája, az 
azokból folyó törvények és a kormány engedékenysége nyújtot- 
tak. S>rsunk az utolsó percet nyújtja még nekünk, hogj' a követ- 
kezményeket orvosoljuk. Xe felejtsük el, hogy itt nem kevesebb, 



— 29 



mint Magyarországi: sorsa forog kockán ; és ne felejtsük el, bogy 
vajmi közöobös dolog az, vájjon Kutya Bagoson vagy az ország 
valamely más zugában szélsőbaloldali, vagy kormánypárti kép- 
viselő választatik-e, hanem hogy a magyar állam eszméjét min- 
dig a haza déli részein kell védelmezni, a hol tudniillik legérzé- 
kenyebben támadják meg mindig. 

Tartózkodom egyelőre kifesteni jövőnket azon esetre, ha ott 
a Dráván túl a magyar állam eszméjét teljes győzelemre nem 
juttathatnék ; tartózkodom attól is jelezni, mily szomorú vissza- 
hatással volna ez eset az egész monarchiára és a dynasztiára is. 

Ezt tartsa szem előtt kormányunk, ne pedig azt, vájjon „a 
horvátok gyenge kedélyüket" mi módon ne sértse. Baj volt, hogy 
a kormány a drávántúli részek igazgatását teljesen a bánra bizta, 
hogy közvetlenül igen kevéssé intézte a közügyeket és csak rap- 
szodikus módon, minden folytonosság nélkül foglalkozott a kap- 
csolt részekkel. Megengedte, hogy a bán önálló politikát gyako- 
roljon, a zágrábi osztálytanácsosok miniszterekké nőjék ki magu- 
kat és közigazgatási hatóságuk kormány niveaujára emelkedjék. 

Mind a mellett az orvoslást még lehetségesnek tartom, de 
csak ugy, hogy ha a kormány erélyesen törekszik a magyar 
állameszme érvényesítésére, és arra, hogy a horvátok mindazon 
kiváltságai eltörültessenek, melyek bennük oly hóbor ambíciókat 
nevelnek. 

E törekvésben támogatni fog^a a kormányt a törvényhozó 
test pártkülönbség nélkül, az összes sajtó és a közvélemény. 
Mert ha azt nem tenné, akkor Magyarország csakugyan provin- 
ciává sttlyesztetnék és a magyar állameszmének búcsút integet- 
hetnénk. 

Az oiToslásra csak egyetlen egy út vezet: a drávántúli 
részek visszakapcsolása. 



^^^A 






— 30 — 



•,!•' 



ry-: • 



7. 

A bún felmentése hivatalától. — Kormányunk késik, — Mollináry 
és Kvaternik. — A címer-kérdés. — Lázadási jelszók. — Sla- 
vonía megnyerésének elmulasztása. — Politikai nagyzás. — Hor- 
vát korona kerestetik. — Horvátok és csehek összeha^onlüva. — 

Magyar lapok biztatásai. 



'%. 



•A/'. 



'Sf 



•4-i 












J 

•I ^ 



Budapest, 1883. aug. 31. 

A legfelsőbb királyi leirat óta, mely a bánt hivatalától fel- 
menti, már hat nap telt le, jelen körülményeink közt igen drága 
idő, és mi kénytelenek vagyunk kérdezni, vájjon mit tett azóta 
a kormány, hogy a sértett nemzeti becsületnek elégtételt szerez- 
zen? Akár utcai zavargásokról, melyek egyes konfessziók ellen 
irányulnak, akár a népszerű kommunizmusról legyen szó, mely 
nem sokat törődik a theoriával, akár politikai mozgalommal áll 
szemben, tisztelt kormányunk mindig csak késik. Mi lesz majd 
akkor, ha az idők válságosabbak lesznek ? Ha az élet tapaszta- 
lása azt tanúsítja, h(^y a győzelem annak sarkát követi, a ki 
magával tisztában van és gyorsan mozog, akkor a magyar nem- 
zet veresége a horvátokkal szemben már bizonyos ; mert kor- 
mánya nem csak előre nem látta a drávántuli eseményeket, ha- 
nerti intézkedéseiben lassú, tétovázó és gyenge. Mollináry tábornok 
gyors fellépése által tette tönkre Kakoveczen azt a könnyen veszé- 
lyessé válható lázadást, mely a lázadó Kvaternik életébe került. 

Vájjon tudja-e kormányunk mit kell tennie? A királji le- 
irat kiadása óta a volt bán ismételve kijelenti, hogy a magj^ar 
címerek kifüggesztését alkotmányos utón nem eszközölheti; az 
érsekbibornok pedig reprezentál és a kormány elnökét engedé- 
kenységre igyekszik hangolni. Félek, hogy ez felesleges dolog. 

E habozás alatt a lázadás a Dráván túl terjed és a nép, 
mely évtizedeken át egykedvűen nézte a kétfejű sast és utóbb 
a magyar címert, rögtön olyannak tttntettetik fel titkos kezek 
által, mintha egyébtől nem is várná szegény sorsának javulását, 
mint magyar címerek leszaggatásától. Mennyire van impregnálva 
ez a nép közjogi skrupulosokkal 1 ! 

A lázadás terjed, de a jelszó már most nem az alkotmá- 
nyosság lexikonjából van véve, hanem az anarchia mocsarából. 



31 — 



Zagoriában azt kiáltják : „le az urakkal, a kik bennünket nyiiz- 
nak." Ez csak a horvát adminisztráció hőseire vonatkozhatik. A 
jelszó, melyet a bujtogatok a nép szájába adtak és melylyel azt 
a magyarok ellen uszították, el fog kopni és meg fog maradni 
— ^a jó indulat" a horvát urak ellen. 

Ha kormányunk feladatának kellő tudatában van, akkor 
elérheti vala, hogy Szlavónia (már t. i. azok a magyar vármegyék, 
melyekre ma e téves nevet alkalmazzák) szorosabb összekötte- 
tésben marad Magyarországgal ; elérheti, hogy ama részek lakói 
maguk ragadják meg a kezdeményezést, és a zágrábi gyűlésen 
a visszacsatolást Magyarországhoz követelik. E helyett ma Vuko- 
várról és Eszékről veszünk magyarellenes tüntetésekről hireket. 
Igen nagyon fájlaljuk e tényeket, annál inkább, mert ezekben 
csak vétkes mulasztásunk eredményét látjuk. Biztos adataink 
vannak, hogy Szlavóniát okos politikával vissza lehetett volna 
nyerni az illetők saját iniciativája folytán. 

A horvátok nagyzási hóbortját saját élhetetlenségtink nö- 
velte. Szerződtünk velük mint egyik állam a másikkal. Tűrtük, 
sőt hozzájárultunk, hogy majmolják viszonyunkat Ausztriához. 
Közös kormány, közös parlamentről beszéltek ők is irányunkban. 
Azután folytatták a fejlesztési rendet, igen szép logikával : közös 
korona, közös magyar-horvát korona, most pedig Zagoriában 
csak annyi : horvát korona. Politikai lapjaink ehhez hozzáadják 
az áment, és nem tudván, mi szavaiknak értelme: „három-egy- 
séges" királyságról beszélnek. 

Mai napság nem az archacologia nyújtja a jogalapot álla- 
mok alkotására, de ha ez így volna is, a horvát koronát, akár 
Zvoinimir, akár Kresczimir-félének nevezzék azt, a fold kerek- 
ségén nem fogják feltalálni, mert nincs. Önteltséggel emlegetik 
a horvátok, hogy az ő zágrábi gyűlésük magasabb rangon áll, 
mint Ausztriának bármely tartományi gyűlése, és ebben igazuk 
van, ámbár ez a szertelen és rosszul meghálált autonómia, melyet 
Deák kezéből kaptak, a magyar politika előrelátásának magasz- 
talására nem alkalmatos. Csehország még csak a fehérhegyi csa- 
tával (1620. nov. 8.) vesztette el önállóságát, sokkal gazdagabb 
sokkal műveltebb polgárság és aristokrácia lakja, mint Gaj, Kva- 
teniik, Kukuljevics stb. hazáját, de Csehország törekvései távol 





fc'- 


J'w* » 


W'-* 




,« - 


k^ 



— sa- 
séin mennek annyira, mint a horvátokéi, — holott a cseheknek 
nem Í8 kellene visszanyúlni az arehaeologia ködös korába. 

A cimer-kéraés akár legjobb módú megoldása nem elég- 
tétel a magyarra nézve, mert a nemzetnek követelnie kell, hogy 
az eddigi politikával a honátokkal szemben végkép szakitsnnk. 
De e követelés mellett mikép veszi ki magát a „P. Lloyd" köz- 
leménye, mely a horvátokat azzal kapacitálja, „hogy nyitva áll 
előttük a felebbezés az országgyűléshez, a siker minden garan- 
ciáival. A magyar kormány ez esetre határozatokat hozott, melyek 
számba vették Horvátország minden aggodalmait, és minden két- 
ség ki van zárra, hogy az országgyűlés, tekintettel a Horvát- 
országgal való békére és egyetértésre, a kormány határozatait 
jóváhagyni fogja. *^ 

Így szól e német nyelvű, de hazafias lap, mely a horvátok 
politikai őrültségét eddig legerélyesebben ostorozta. 

Ha az idézett sorokban a kormány politikája nyilatkozik, 
és a kormány már előre véli biztosithatni a horvátokat, hogy az 
országgyűlési többség ily megalázó határozatokat jóvá fog hagpii, 
akkor biztosithatjuk azt. hogy a kiábrándulást a nemzet drágán 
fogja megfizetni. Es ha a kormány nem tér erélyesen arra az 
útra, mely a drávántúli részek visszakeblezésére vezet, csak- 
hamar azon utón fogja találni magát, melynek vége Magyar- 
ország államiságának bukása. 



A. 




8. 

Szliivophil jtoíitikit Taaff'c ahift Auszfridban. — Hangulat a 
tMiigtjarok iránt. — Cnner-kérdés. — Lafoiitaiuv a fukarságróL 
— Httnátorfiság krhfktsrsének fázisai. — Tekintet Nétnetországra. 

Budapest, 1883. szeptember 3. 

Mióta Taafl^e Ausztriában a szlavophil politikát inaugurálta, 
a németek mindinkább sj^rokba szoríttatnak, és ők, kik Ausztriá- 
ban tí'»rteneti múltjuk, a djTiasztia .származása és intelligenciá- 
juknál fogva megszoktak a Lajthán tul vezérszerepet játszani, a 
vezérhoiot elvesztették és ma inkább cs;ik védelmi állást foglal- 
n:ik el. Mikor Magvarorszíítr a dvnasztiával kiegyezett, és a 
dualizmus alapján újra tr^rvényes és alkotmányos államot ala- 



— sá- 
pított, a németek, fájlalván a vesztett uralmat Magyarországon, 
elkeseredett ellenségeivé váltak nemzetlUiknek, e nemzetnek, 
melynek ök is köszönhetik alkotmányukat. A közéletnek utóbbi 
tizenöt esztendeje e hangulatot sokban szelídítette; de az őszinte 
barátság üdvhozó szelleme még nem hatott mindenhová. A rossz- 
akarat még sokszor tití fel fejét és a Lajthán túl még most is 
ugy viselik magukat, mintha ők áldoztak volna szabadságukból 
a mi javunkra és nem megfordítva történt volna ez. 

Mind a mellett a hangulat a magyaroknál nemcsak nem 
ellenséges a németek iránt, hanem inkább kedvező. De e körül- 
mény dacára el kell viselniök az osztrák-németeknek azon sok- 
szor éles kritikát, mely az ő politikai belátásuk ellen irányul. 
Ez semmivel nem jobb, mint Kománia magatartása Magyarország 
és Oroszországra való tekintettel. 

A Dráván túl kiütött zendttléssel szemben a bécsi német 
sajtó csak részben áll a magyarok oldalán, többnyire kevéssé 
palástolt kárörömmel nézik és ismertetik azon zavarokat, melyek 
oda lent teljédnek, és nem gondolják meg, hogy tua res agitur. 
A címer-kérdés megoldása távol sem magva a horvát 
viszálynak, hanem a végletekig menő szeparatizmus. Akármit 
határoznak a címerekre nézve, a szeparatizmusra való törekvés 
megmarad, ha a magyar kormány a Dráván túli részek közvet- 
len igazgatását nem veszi kezébe, — de úgy vegye ára kezébe, 
hogy a horvátok ne kételkedjenek többé, mikép kell a paritást 
magyarázniok. 

A horvát népről feltenni, hogy kedélye felháborodott, midőn 
a magyar államclmert és a magyar felírást látta, valóban nagy 
naivság. Ez a nép nemcsak a magyar címereket szakította le, 
hanem olyanokat is, melyeken semmi, vagy csak horvát felírás 
volt. Leszakított községi címereket és maga Horvátország címe- 
rét, — jele e népben, hogy az olvasási képesség még nincs 
eléggé elterjedve, jele. hogy bujtogatok már régóta előkészítik 
céljaikra. 

Az a nép kifakadt a méter-rendszer ellen is és vissza akar 
térni a régi súlyok és mértékekhez. Vájjon tudja-e ez a nép, 
mit akar? 

Nagyobbról van itt szó, mint címerekről, és ha a kormány 
nem siet eltörölni azon intézményeket, a melyekből a szepara- 

PBSTY F. : horvAtorszáuról. 3 



lÜ 



— 34 — 

tizmuR mindig és mindig erejét fogja meríteni, akkor csakhamar 
azt fogja tapasztalni; hogy azok, a kik Nagy-Horvátország álmát 
álmodják — és ezt teszik Miskatovics szerint a horvátok mind, 
— más tirtigyet és ügyesebb vádat fognak találni, hogy Magyar- 
ország ellen feltámadjanak. 

Csak az a kérdés, miért tartották a horvátok épen a mos- 
1 tani pillanatot alkalmasnak a felzendűlésre ? Erezték-e annak veze- 

? tői, hogy Taaffe szlávizáló politikája nálunk is megtermé gyttraöl- 

1 csét? érezték-e, hogy ez a kormány elég gyenge arra, hogy 

vele kikössenek, és arra kényszerítsék, hogy egy pár haszon- 
talan testvériségi és loyalitási kontestációval lefegyverezzék, és 
egy pár nyomorult fikcióért az ország érdekeinek feláldozását 
kieszközölhetik ? 

Mélyen szomoritó állapotok ezek. Az ISP)?. évi kiegyezés 
óta senki, de senki nem nyert annyit, mint a horvátok, de még 
is elégedetlenek. A 99 évet meghaladott Lafontaine az ur isten 
ellen dörmögött, mert oly fukar, hogy azt a pár napot még élni 
nem engedi, mire neki szüksége van, hogy a 100 esztendős kort 
elérje. A magyar nemzet is oly fukar, hogy nem engedi meg- 
tenni a horvátoknak azt a pár lépést, mely a teljes független- 
séghez még kivánatos. 

Valóban nem fogja engedni a magyar nemzet, hogy meg- 
tehessék ? Igazán, habozom a felelettel. Nyolc századnak törté- 
nete bizonyítja, hogy megengedte, miszerint saját hazája egy 
részéből előbb Szlavónia, abból pedig Horvátország keletkez- 
hessek, megengedte, hogy ott ktllön adminisztráció szerepeljen, 
megengedte, hogy ez adminisztrációból kormány, egy statutá- 
rius joggal felruházott gyűlésből országgyűlés fejlődhessék. í> 
ezen oly furcsa módon támadt tartományban most egyelőre a 
paritást hangoztatják, és Magyarország e hatalmassággal, mint 
valami állammal, szerződéseket köt. 

Hol van az ilyen államrontó politika ellen az orvoslás? A 
kormány udvari politika szolgálatában áll, és pártja azt követi : 
a szélső bal nemzetiségi politika után indul, és hogy erősödjék, 
az államellenes elemekkel kacérkodik. 

Az orvoslást meghozandják az ujabb tapasztalások, melyek- 
től azonban szeretnők nemzetünket megkímélve látni. Ha a tör- 
vényhozó test nem szünteti meg a szeparatizmust a Dráván túl. 



fi 



— 35 - 

akkor nemzetünk újabb megaláztatásoknak lesz kitéve, és ez a 
nemzetet minden esetre fel fogja rázni lethargiájából és erélye- 
sebb módon fogja kényszeríteni államiságának védelmére. Ha 
pedig a nemzet, a mi kivánatos^ már most jutott annak tuda- 
tára, hogy hazája integritása érdekében minden erejét meg kell 
feszítenie, e törekvés azonban a döntő faktoroknál nem találna 
támogatásra, akkor a történet egy újabb lapot fog felmutatni az 
állami életből, mely arról szól, mily haladást tehet a monarchia 
az európai kérdések megoldásában a magyar nemzet részvétele 
nélkúl ; akkor látni fogjuk, mikép érvényesítheti a monarchia az 
általunk őszintén üdvözölt szövetséget Németországgal, és Német- 
ország mennyire veheti hasznát a szlavizált Ausztriának és Magyar- 
országnak. 

Azt hiszem, hogy azok, kik a horvátoknak ^aranyhidat" 
akarnak építeni, nem a legjobb szolgálatot tennék a nemzetnek. 

9. 

.-1 horvát nemzeti párt magát kompromittálta. — Lázadás a 
tisztviselők ellen, — Zagoria. — Folnegovics, Miskatovics, Star- 
csfwics. — A ^Pozor^ izgatása. — Horvát korona kerestetik. — 
A horvátok vallása veszélyben. — Szent-István elverése, afrikai 

négerek. — Kiegyezési törvény. 

Budapest, 1883. szeptember 8. 

Sebesen gördülnek az események, de igen lassan bontakoz- 
nak a homályból azon intézkedések, melyek a nemzetnek veszé- 
lyeztetett államiságára nézve biztosítékot és sértett becsületéért 
elégtételt szolgáltassanak. 

A horvát nemzeti párt súlyosan kompromittálta, kormány- 
képességét. E i)árt miatt követte el a magyar kormány azt a 
hibát, hogy a Dráván túl az unió-pártot elejtette, e pártot a 
legszélyesebb engedélyekkel kényeztette el, a melyeket felhasz- 
nált az anyaország elleni konspirációra. 

E párt azt akarja elhitetni a világgal, hogy a címert 
körülvevő 2 — 3 magyar szóért az egész horvátság felbőszült 
volna, és veszélyeztetett (?) nemzetisége védelmére el van hatá- 
rozva. A horvátokat századok óta nem sértette meg senki anv- 

3* 



i 



1 



>, 



'/<' 



f. 



, ■» 






— 3íí — 



nyira, mint a ^nemzeti párt" ezen valótlan állítása; senki sem 
szorította a horvátok eszmelátkörét oly alacsony fokra le, mint 
] ez a párt. 

Lassan-lassan át lehet tekinteni a lázadási mozgalmak r>sz 
szefllggését. A zágrábi urak a városon kivfll nem mernek »étáí 
vagy kirándulást tenni, mert a parasztnép veréssel fenyegeti 
Miért? Hisz ezek az urak horvátok, még pedig, mint állítják, 
hazafias horvátok ; ezeket miért verné meg a nép ? Zagoríában 
a lázadás azon tisztviselők ellen irányúi, kik a népet nyúzzák, 
kik az adópénztárt meglopják, kik keményen és önkényesen 
bánnak a szegény néppel. 
I ! Álnokság és perfidia akarja e mozgalom jellemét meghami 

k ' sitani. Nem fog sikerülni. A lázadást mint a magyarok túlkapásai- 

I ! nak következményét akarják feltűntetni ; azt vetik fel a horvát 

szeparatisták, hogy a magyarok meg nem tartják az 1868. évi 
I kiegyezést. Es ime, most halljuk Miskatovicstól, hogy a mely 

'^ szidalmakat szór most Folnegovics a kiegyezés ellen, azokat 

Starcsevics már 1861. évben hangoztatta, midőn e kiegyezés még 
nem is létezett. 

Maradjunk csak a valónál, a mely abból áll, hogy bármi 
engedményeket tettünk Metternich kora óta a horvátoknak, azt 
ők mindig a magyar állam ellen használták fel. 

Okuljunk ebből, és terjeszszük ki a magyar államot a 
Száváig, a mint volt Szent-István idejében. Magyarország határa 
nem a Dráva ; számtalan történeti adaton kívül bizonyítja azt az 
egyházmegyék mai felosztása és területe is. A zágrábi püspök- 
ség (most érsekség) Zala vármegye egyes részeit (Muraköz) fog- 
lalja magában, míg viszont a pécsi püspökség területe a Dráván 
túlra is átcsap. A középkorban a diakovári és zágrábi püspök- 
ség magyar püspökségeknek neveztetnek, a honját püspökségek 
apró területe ott volt az Adria közelében. Mi csak azt veszsztik 
vissza, a mi a mienk, idegen országok hódítására nem vágyódunk. 
De saját hazánk területét vissza kell szereznünk, hogy a magyar 
államot újra megalkossuk, megtisztázva minden fikciótól, mely 
annak lételét és jövőjét csak kétessé teszi. 

örvendetes, hogy azok a hirek, mintha Vukovárott és Eszé- 
ken is megsértették volna a magyar állam címerét, valótlanok 
voltak. A míg e hírnek hittünk, fájdalmas meglepetésünket el 



— 37 - 

nem nyomhattuk^ hisz az ország azon része, melyben Vukovár és 
Eszék fekszik és melyet ma — a történeti földrajzban való tel- 
jes járatlansággal — Szlavóniának neveznek, legkésőbben sza- 
kadt el az anyaországtól, vagy inkább, ezt még csak a mai nem- 
zedék áldozta fel részben tudatlanságból, részben igen könnyelmű 
politikából. 

Volt idő, midőn a magyar nemzet tán beérte volna, ha ezt az 
állítólagos Szlavóniát, valamint Fiumét és a tengerpartot Magyar- 
országhoz közvetlenül visszakapcsolták volna. Ma már annyi nem 
elég, mert a míg a Dráván túl marad terület, melyen Nagy- 
Horvátország eszméjét tenyészteni lehet, addig a reakció Magyar- 
ország államiságát mindig meg fogja támadni. 

A ^Pozor" minden lapja elején az 1868. évi kiegyezés 
Oá. §-át vastag betűkkel közli, melyből azt véli kihozni, hogy a 
magyarok a címer-kérdésben a törvényt sértették. Jobban tenné 
a „Pozor", ha a kiegyezési törvény (1868. XXX. törv.-czikk) be- 
kezdését közlené, mely azt mondja, hogy Horvát- és Szlavón- 
országok századok óta mind jogilag, mind tettleg Szent-István 
koronájához tartoztak, és hogy a magyar korona országai elvá- 
lasztlmtlanoh egymástól ; jobban tenné, ha a pénzügyre vonat- 
kozó §-okat (8., 11., 12., 13. §§., — ezt különösen, — 15., 16., 
17., 18., 19., 24, 25., 27., 30. §§.), jobban tenné, ha idézné és 
magyarázná a 61. szakaszt, mely előírja, hogy az állami címer 
Szent-István koronájával legyen fedve. 

Miután azonban a horvátok az összetartozandóságot és el- 
választhatlanságot úgy értelmezik, hogy nekik Nagy-Horvátorszá- 
got alkotni szabad és pedig saját hazánk területéből, minthogy 
ők Szent-István koronáját elvetik, még mielőtt Zvoinmir-ét vagy 
máfit feltaláltak volna ; miután ők a magyaroktól évenkint négy 
millió pótfízetést elfogadnak belső háztartásuk fentartására, hála- 
datosság fejében pedig épen ellenkezőleg, azzal ámítják a népet, 
hogy ez a nagy adóterhet a magyarokért kénytelen elviselni, — 
clodázhatlan kötelességünk, hogy a Dráván túl minden kiváltsá- 
gos helyzetnek véget vessünk, mely rossz ])éldát mutat és az 
állum többi polgárait sérti. 

A horvátokról mindig azt állították, hogy igen vallásos nép. 
Tudjuk, hogy annyira katholikusok, hogy a pozsonyi ország- 
gyűlések sokáig hiába fáradoztak a protestánsok számára némi 



jogokat a Dráván tii! szerezni. Ennek a régi bitnek falai, á^ 
látszik, luái- erősen roskadoznak. Még zágrábi tartózkodáBom ideje 
alatt hallottam horvátokat akként nyilatkozni, hogy rtk most i> 
buzgó katholikusok, de ha ez a kí>rAlmény azon törekvéstik gáija 
volna, hogy ott a Száva mindkét partján egy uj szláv birodiii 
niat alkossanak és hogy ök a déli szlávRi^ vezérei lehessenek, 
nem fognának ragaszkodni a katholieizmuehoz. Ez a nyílatkozur 
e napokban sajátságos illusztrációt nyert. Brlog ée Buzroveiz 
faluban a nép a templomba tört, Szent-István képeit és szobrair 
kibureolta és kimondhatatlanul meggyalázta. Oly vadság, mely 
nek hasonli^ját csak az afrikai négereknél találhatni, kik bálvu 
nyaikat jól elverik és eldobják, ba kívánságaikat nem teljesítettek. 

A horvát nemzeti párt politikai nevelése ilyen nemesiir' 
hatást tudott-e elemi ? 

Az idézett IS68. évi kiegyezési türvény egész szelleme, 
iránya, tartalma Magyarországra néz\e egy nagy igazságtabiu 
ság. Mintha nem is főleg magyar befolyás alatt keletkezett volna, 
hanem inkább, mintha egy brutálÍK győző nekllnk oda kiáltana: 
Tae victis ! Pedig hála az égnek, a horvátok nem győztek k 
benntlnket, mi csak saját rlividlálásunknak letlltnk áldozataivá. 
CRak saját kedély ességllnk bolondjai. 

ReméljHk, hogy a királyi bizton faladata nemcsak abban 
fog állani, a megsértett államéi mernek elégtételt szerezni, hanem 
hogy azon szédelgésnek is erélyesen véget vessen, mely az anro- 
Qomia cégére alatt űzi államellenes orgiáit. 

Ez pedig csak akkor fog sikerflini, ha a drávántúli részek 
visHzakebleztetnek ; ha lehet, a józan horvát elemek hozzájámlá- 
sával; ha nem, azok nélkül is. 



Jóh'dvú miniselcnl:. — Még mindig a címer. — Ae or^sáii 
integritwta. — Van-n n nemzetnél- idriíljo? 

Budapest, 1883. sze]>teinbrr 2*^. 
A bécsi villamos kiállítás alkalmával az elektrotechnika 
bámulatos vívmányait többiek közt miniszterclnbkUnk Tisza Knl 
mán, továbbá gr. Pejacsevích László bán, gr. Hedekovich borv»i 



- 39 - 

miniszter és mások együttesen szemlélték. Az urak épen a minisz- 
teri tanácsból jöttek és legjobb kedvükben látszottak lenni; és a 
közönség, mely nagyon érdeklődött megtudni, vagy kihüvelyezni 
azt, a mi a horvát zavargások megszüntetésére határoztatott, auguri 
tehetségében megzavarodott. Nem tudta, a madarak jobbra vagy 
balra repülnek-e? Nem szeretjük ugyan, ha a politikai küzdel- 
mek aniraozitása a magánéletre vitetik át és a polgári és családi 
élet viszonosságát elkeseríti, hanem — más jelek hiányában — 
kitűnő férfiak hangulatából is kénytelenek vagyunk aggódó keb- 
lünk megnyugtatására következtetést vonni. 

Az utóbbi eseményeke jelenségeket sajátságosan illusztrálják. 

Végzetes hiba volna, ha nemzetünk, kormányunk, ország- 
gyűlésünk csak a címer restaurációjára irányozná figyelmét. Még 
ha egész Horvátországban kirekesztőleg csak magyar felírású 
címereket használnának is, azért a baj orvoslása egyetlen lépés- 
sel sem haladt előbbre. Itt nem kevesebb a teendő, mint az egész 
drávántúli vidéknek közvetlen alárendelése a magyar kormány alá. 

A kormányok, melyek 1867. év óta többséggel bírtak az 
országgyűlésen, az ország integritása érdekében tettek ugyan egyet- 
mást. Bekeblezték Erdélyt, be a katonai határőrvidéket, de arra, 
hogy a drávántúli vidéket közelebb hozzák a nemzethez, nem 
tettek semmit, sőt ellenkezőleg, hibás politikájuk és búnös enge- 
dékenységük azt tőlünk még inkább eltávolította. Odaadták ellen- 
ségeinknek Pozsega, Szerem, Verőcze megyét, az oda tartozó 
határvidékkel, Fiumét pedig függőben hagyták, mint Mahomed 
koporsóját. Megzavarták a jogfogalmakat, félreismerték a törté- 
netet. Még egyszer és tán utoljára nyújtja a sors nekünk a 
lehetőséget, a magyar állam fenségét a Száváig kiterjeszteni és 
a magyar korona alatt minden polgárt egy nemzetté egyesíteni, 
mely csak egy alkotmányt, egy törvényt, egy hazát ismer. 

Ezt a célt mutassa a kormány a nemzetnek és meg fogja 
látni, milyeii többsége lesz az országban. Szomorú világban élünk, 
és ha a zalamegyei zsidóüldözéseket olvassuk, elszégyenkedve 
fordítjuk el arcunkat e barbarizmustól. Nem tüzhetne-e ki a kor- 
mány méltóbb ideált a nemzetnek, a melyért lelkesedhetne ? Már 
sokszor mondták, hogy a nemzet elsatnyul, mert nincs ideálja, a 
mi, ha ugy van, kiszámíthatatlan baj. üe nincs-e itt a feladat : 
a drávántúli résznek visszafoglalása, a centrifugál erők meg- 



%'^:r' 



V ' w.- 



- 40 - 






•i-v 






;" 






ti^ 



fékezése, a magyar állarafenhatóság érvényesítése Kárpátoktól 
Adriáig ? Ezen cél szolgálatába álljon a kormány egész erélylyel 
és aztán dimittitnr omne peccatum. 

Vigyázzon a kormány, hogy e nemzetet el ne keserítse, 
mert a szükség órájában majd nem fogják feltalálni. 

11. 

Lykurg. — Lehet-e a kiegyezési törvényt megváltoztatni? — 
Sonisirh. — Fiume tarthatatlan állapota. — Knezláci hehe. — 

Rodich, — Visszakehlezés. 

Budapest, 1883. szeptember 12. 

Lykurgról beszéli az őstörténet, hogy midőn Spártának új 
alkotmányt adott, meglévén győződve, hogy ennek fentartása 
mellett hazája boldogulni fog, azt adta elő, miszerint a delphi-i 
Pythia jóváhagj^ását is kivánja megnyerni müvének, összehiván 
tehát a királyokat, a gerontokat és más spártai előkelőket, t^Jltik 
azt az esküt vette, hogy addig nem változtatnak az alkotmányon, 
míg ő Delphiböl vissza nem tér. Onnan aztán írásban közié az 
oraculum válaszát, mely úgy hangzott, a mint Lykurg akarta, 
t. i. hogy Sparta csak az ő általa életbe léptetett szervezés alap- 
ján fog nagygyá és boldoggá lenni. A nagy törvényhozó aztán 
önkénytes halállal múlt ki, nehogy hazájába visszatérvén, lehető- 
séget nyisson az általa jónak tartott alkotmány módosítására. 

Régen történt mind ez, ha általában megtörtént, és az 
európai emberiségnek, mely azóta csaknem 3000 évi tapasztalá- 
son keresztiil ment, kevés fogékonysága van az ilyen merevség: 
megértésére az álladalmi életben. Vájjon ki hisz a békekötések 
örökké való tartásába, a melyek még az utolsó két század folyama 
alatt nagy ünnepélyességgel megállapíttattak? és vájjon milyen 
státusbölcsész menié mai nap tanítani azt, hogy akármily alkot- 
mány változatlanul megmaradjon in infinitum ? 

A kérdés nem egész nagyjában áll ma előthink, de mégis 
néhány tünemény, mely nagyon emlékeztet évezredek előtti törek- 
vésekre és fogalmakra. 

íme itt van az 18()8. évi XXX. törv.-cikk, melynek zára- 
déka úgy szól, hogy ez az egyezmény az egyezkedő országok 



- 41 - 

külön törvényhozásainak tárgya nem lehet, s változás rajta csak 
azon módon, a mint létrejött, mindazon tényezők hozzájárulásá- 
val tétethetik, a melyek kötötték. 

Ez a kiegyezési törvény tehát lehet Pandora pixise az 
államra nézve, azon nem volna szabad változtatni, ha a horvá- 
toknak nem tetszik. Bizony ez egy felette impolitikus határozat. 
Somsich Páltól kezdve az utolsó deákpárti képviselőig, ki tán 
szavazatával hozzájárult ezen szerencsétlen kiegyezési törvény 
létrehozatalára, egyhangúlag kijelentik, hogy e törvény tartJia- 
tatlan állapotokat idézett elő, — mégis hát veszni hagyjuk az 
országot a kiegyezési mánia korszakában rögtönzött és át nem 
gondolt megállapodásokért? Ott van az idézett törvény 66. §-a, 
mely megállapítja, hogy Fiume államjogi hovátartozandósága közös 
egyetértéssel, mely Magyarország, Horvátország és Fiume küldött- 
ségei által eszközlendö, állapittassék meg? Vájjon hiszi-e valaki, 
hogy Horvátország valaha bele fog egyezni Fiúménak Magyar- 
országhoz való tartozandóságába ? Soha bizony! Itt állnánk tehát 
egy örök időre hozott törvény előtt. 

A nehézséget az okozta, hogy országgyűlésünk és politi- 
kusaink nagyon eltávoztak a történeti alaptól, és a magyar állam 
exigenciáit könnyelműen, határozottan könnyelműen szem elől 
tévesztették. Még 1867. évben azt monda Deák Ferenc a fiu- 
meieknek: „Mi azt tartjuk, hogy a magyar korona és Magyar- 
ország ugyanegy fogalmat fejez ki", de a következő évben ezt 
az egyedüli helyes alapot elhagyta. 

Itt az ideje a múltak hibáit orvosolni. Ha tarthatatlan a 
horvátokkal kötött kiegyezés, akkor helyeztessék be a becses 
történeti források sorába, hadd tanuljanak belőle utódaink, mikép 
nem kell kiegyezkedni az ország egy részével, a másiknak meg- 
aláztatásával ; hadd tanulják, hogy a hazát semmiféle érdekért 
nem szabad árúba bocsátani. 

Nagy feladat vár reánk, azért kérve kérjük hangadó poli- 
tikusainkat, bármely táborban legyenek azok, ne csináljanak párt- 
kérdést a haza integritásából, és ^zon államjogi garanciákból, 
melyeket a magyar állameszme múlhatatlanul megkiván. Nem lehet 
itt szó alkudozásokról a horvátokkal, koncessziókról, kompenzá- 
ciókról és hasonló eljárásról, mely a mai krízist előidézte. Az 
ilyen eljárás csak máról-holnapra elsimítja a bajt, az állami szer- 



;<1 



- 42 - 

vezet repedéseit csak betapasztja. Gondolják meg a pártok, hogy 
egy ^knezlaci békével", a melynél az ellenségnek még jó bor- 
ravalót is adnnk, becsületünket, állami létünket is veszítjük ; a 
mellett bizonyosak is lehetünk, hogy engedékenységünk csak 
annyi hasznot fog hozni államanknak, mint a mily hívek lettek 
Ausztriához a krívosciaiak, midőn Rodich őket simogatta és ba- 
rátságukat pénzzel megvásárolta. 

A magyar nemzetnek a fenforgó államjogi viszályban nem 
szabad veszítenie, mert a hátrálás, vagy a hátrálásnak bármily 
fikciók általi beleplezése a magyar állameszme bukását rejti 
magában. 

Azért a Drávántúli részeket összesen és ne csak ^Szlavó- 
I niát" kebelezzük be az anyaországba. Legyen egy a törvény. 



■\ 



i 



■1 



egy a kormány és egy a törvényhozás. 



12. 



Zendüléíii Icalei doscop, — Oroszország. — /. Ferencz József arc- 
képe. — Zsidóüldözés. — Összeesküvés Spalatohan. — Zágrábi 
egyetem. — Turgenjev. — Gambeita. — Horváth Mihály Zág- 
I rabban. — íiémet és magyar nyelv a Dráván túl. — A magyar 

kormány nem kormányoz. — Zaránd ínegye. 



Budapest, 1883. szeptember 16-án. 

Ki mondaná meg, hogy a múlt hónap (augusztus) vége óta 
hányféle színben csillogott már ez a horvát zendülés ? Első nyil- 
vánulása az államcímer ellen volt intézve, következett azután a 
községi tisztviselők üldözése, azután a zsidókra került a sor, 
majd a papokra, tanítókra és bírákra. Egy szuszszal pereat-ot 
kiáltanak a magyarokra és Kambergre. Éltetik Oroszországot, és 
kitűzik a fekete-sárga zászlót. Kontesztálják loyalitásukat a 
dinasztia iránt, és Mlinogoban az uralkodónak, I. Ferencz József 
arcképének szemeit kiszúrják. A szomszéd Stájerországban a 
horvátok szintén garázdálkodnak, a németek és zsidók vagyonát 
megtámadják. Spalatoban pedig a zágrábi ^hazaíiak'^, Klaics, 
Brankovics, Gostesa, Klekarski, Smiciklasz és mások a dalmát 
nemzeti pártüil Nagy-Horvátország létesítésére konspirábiak. Váj- 
jon mindezért a magyar államcímert kell-e vádolni és azt a kei 



43 - 



magyar szót, mely alája volt írva V Politikailag nagykorú embe- 
reknek ilyesmit nem lehet elmondani. 

Igen jól világosítja a helyzetet az a legújabb hír, hogy a 
zágrábi egyetemi horvát iQuság Turgenjev halála alkalmával a 
pétervári „Nedelja" („Vasárnap") címtt laphoz a következő táv- 
iratot intézte: „A horvát egyetemi ifjúság mélyen érzi a test vér- 
nemzet veszteségét. Turgenjev hatalmas ébresztője volt az orosz 
életnek, büszke reménye az orosz társadalomnak a világosságért, 
a haladásért való nehéz küzdelem napjaiban. Remekművei előttünk, 
horvátok előtt oly kedvesek, s fenséges, geniális gondolatai zálo- 
gul szolgálnak azon nagy jövőnek, mely Európa kultúrájánál a 
szlávságra várakozik. A róla való megemlékezés kimondhatatlan 
szeretettel és hálával tölti el szíveinket az orosz nemzet iránt, 
reménynyel johh jövő iránt, s azon nyomor és elnyomatás ellen 
való védelem iránt, melyben a horvát nemzet most szenved." 

De ugyan ez az egyetemi i^úság — mely épen most tanul- 
hatna a bolgár viszonyokból, hogy milyen az az orosz alkotmá- 
nyosság és szahadságszeretet — Gambetta halála alkalmával 
következő, Grévyhez intézett feliratban demonstrált a létező álla- 
potok ellen: „A horvát iQúság kéri, hogy élénk sajnálkozását a 
szabadság nagy apostola korai haláláért fogadja. A horvát ijQú- 
ság a legnagyobb figyelemmel kíséri azt a harcot, melyet a 
nagy francia nemzet a szabadságért küzd. A horvát i^úság leg- 
nagyobb bámulattal tekint azon nagylelkű nemzetre (la plus 
généreuse nation), a melynek szelleme a rabszolgaság láncait 
összetörte. A valóság (vérité), a szabadság világossága mindenek- 
előtt Franciaországból sugárzott ki és ez a világosság bennün- 
ket horvátokat is világosított fel, kik a német szellem által (miért 
nem a magyarok által is ?) meg vagyunk mérgezve. Mi részt 
veszünk a nagy Gambetta vesztesége feletti gyászban, a román 
és szláv nemzetek konföderációjának védőjének a német sötét- 
ség ellen." 

Ezen két manifesztáció összehasonlítása nagyon tanulságos. 
Mindenekelőtt azt veszszttk ki belőlök, hogy a címer-kérdés csak 
mellékes szerepet játszik e mozgalomban, valamint azt, hogy 
magyarok és németek egyforma szeretetben részesülnek a hor- 
vátoknál. A németül társalgó német hölgyeket Zágrábban német 
libáknak nevezik, és Horváth Mihályt, a nagy történetírót a fent 



ti" 



\' í 



'?■ ,- 









..\ 



- 44 — 

uevezett SmiciklaBZ az utcán iuzaltája^ midőn küldöttségileg Zág- 
rábban járt az ottani egyetem megnyitása alkalmából^ és eléggé 
vigyázatlan volt^ honfitársaival magyarul beszélni. 

Bizony kár volt a miniszterelnöknek e napokban tanács- 
kozni a horvát bizalmi férfiakkal. Hiszen azok közt olyanok van- 
nak; a kiknek mulasztása és titkos egyetértése a mai zavarokat 
előidézte. Ezeknek óhajtásait, fájdalom, eléggé ismerjük. Kár 
volt cimerkérdéssel oly sokat foglalkozni, mert nem azon fordul 
meg a világ. 

A horvátok baja nem az, hogy egy pár magyar szó még 
útját találta a Dráván túli vidékre ; hisz a múlt században a 
nádorok magyar rendeleteket küldtek az ottani megyékhez, és 
ők nem lázadtak fel, sőt nem is tiltakoztak. Századokon át az 
osztrák káplár német nyelven magyarázta nekik az alkotmány 
alapelveit, és ők nem lázadtak fel, sőt igen lelkesedve keresték 
a német tiszti állomásokat. 

Hanem baj az — nekünk és nekik, — hogy egészen ma- 
gukra voltak hagyatva, és ez nevelte bennök a nagyhorvát álmo- 
kat. A kik a Dráván túl a közigazgatás gyeplőit tárták kezök- 
ben, a nép gyakorlati érdekeivel nem gondoltak. Ök csak poli- 
tizáltak és álmodtak nagy Horvátországról, innen keletkeztek az 
adminisztráció borzasztóságai, melynek tanúi voltunk nem csak 
a Dráva-Száva közén, hanem Boszniában is. 

Ha mi a status quot meghagyjuk a Dráván túl, és a hor- 
vát nemzeti pártra bízzuk az országot, akkor ők a magyar nem- 
zetet mindig ellenségnek fogják tekinteni, mert hisz ők nagy 
Horvátországot akarnak, és ebbe csak nem egyezhetik bele a 
magyar ! — ezt a kis szívességet nem lehet megtenni nekik. De 
a németet is ugyan ez okból fogják gyűlölni, mert ezek sem 
fognak beleegyezni, hogy Dalmácia, Krajna és más horvát-szla- 
vón lakta tartományok a horvátoknak ajándékoztassanak — 
pusztán csak szép szemeikért. 

Az elfogulatlan ész azt várja, hogy mihelyest valaki a 
Dráván túli részekben báni méltóságot elvállal, vagy kormány- 
hivatalt, már ez által is a magyar állameszme szolgálatába állt. 
Megvártuk volna az országgyűlési képviselőktől is, kik egyéni 
nézeteik érvényesítésében szabadabban mozoghatnak, hogy az 



— 45 — 

állam alapjainak felforgatásábaii nem fognak közreműködni, — 
mert ezt tennie nem szabad senkinek, 

A horvátok mentségére azonban szolgáljanak a mi bibáink. 
Oly túlzó engedékenységet tanúsítottunk irántuk, oly monstruosus 
autonómiával láttuk el őket, oly annyira mindent, de mindent 
adtunk kezeikbe, hogy bizony könnyen eljuthattak azoii gon- 
dolatra, miszerint Nagy-Horvátország napjai már beköszöntöttek. 

A magyar kormány ott nem kormányzott, — megelégedett 
egy fikcióval, t. i. hogy a horvát bán kinevezését ellenjegyzi. 
Még is felelősségre akarjuk a kormányt vonni. Bár inkább azo- 
kat vonhatnék felelősségre, kik a fehér lapot és az 1868- iki tör- 
vényeket sugalmazták ! 

Midőn ujabb korban Zaránd vármegye területén egy állam- 
ellenes irány magát befészkelte, a törvényhozás jónak látta e 
megyét a szomszéd vármegyék közt felosztani, — és helyesen 
cselekedett. Mennjivel több okunk van a Dráván túli részek 
külön állását megszüntetni, mely oly sok veszélyt rejt magában. 

Távol van tőlünk, hogy oda át zsarnoki hatalmat gyako- 
rolni akarnánk; mi az alkotmányos szabadságot és a parlamen- 
táris életet — noha ujabb időben már nagyon diszkreditálva van, 
— őszintén szeretjük. De azt az anarchiát, mely az autonómia 
címe alatt fészkét rakja; azt a kétszínű vagy háromszínű haza- 
fiságot, mely tüntetőleg és külsőleg magyar vagy osztrák 
állampolgárságot vall, titkon pedig az Európa nyugalma ellen 
szakadatlanul összeesküvő Oroszországhoz szít, azt mi kárhoztat- 
juk és megvetjük. 

Gondoskodjék a törvényhozás, hogy a Dráván túli rész 
hazánkhoz visszakapcsoltassék, és hogy alkotmányunk — úgy 
a mint ez rólunk, és reánk nézve szól, — a Száváig kiter- 
jesztessék. 

Az csak nem lehet zsarnokság, a mi saját közéletünk irány- 
zója. Megadjuk azt a szabadságot, melyet a sors nekünk nyúj- 
tott, csorbítatlanul. De többet nem ; a „több" saját becsületünket 
behomályosítja, saját önállóságunk sírásója. 









^ 



— 46 - 



13. 



A magyarok Parisban. ■- Lamartine és Tliiers. — A horvát 
^ mozgalom eredete. - Béke az ahsolutismiis alatt. — Liberális 

szerezsanok. — Kiegyezés. — A mit nem akarunk, és a mit adunk. 



Budapest, 1883. szeptember 17-én. 

Midőn a februári forradalom a mizériáiba elmerült Európát 
meglepte, a Parisban tartózkodó magyarok is eljöttek Lamartine- 
hoz és azon szabadságért neki szerencsét kívántak, mely most 
újra felttindökölt a francia nemzet egén. Ez a pillanat alkalmul 
szolgált arra, hogy a magyar viszonyok is szóba hozassanak, és 
a magyar küldöttség nem keveset bámult, hogy neki semmikép 
I nem sikerült a köztársaság uj elnökét kellőleg felvilágosítani 

1 azon államjogi viszonyról, mely Austria és Magyarország közt 

i létezik. Ugyan ez az eset forgott fenn Thiers-el, a mit mi azon- 

i ban ezen statusférfiaknak távol sem akarunk hibául felróni, 

j A pragmatica sanctio megalapítása óta ugyanis nagyon sok 

^ történt, hogy a fogalmak zavarba ejtessenek, és ha ma egy 

fictiót a másikra rakunk, hogy a pillanatnyi zavarból meneked- 
^ jttnk, nem lehet a külföldet túlságosan vádolni, ha ez viszonyaink 

>. igen menthető félreismerésében rólunk nem mindig helyesen ítél. 

A hiba épen állami szervezetünk igen bonyolult természe- 
tében fekszik, mely a veszélyek egész tömegét rejti magában. 
Az 1867. évben megalapított dualismus még távolról sem telje- 
síté feladatát, és már is idegen tényezők azon működnek, hogy 
az üdvös tevékenységet zavarják. Austria, — hol a szlavophil 
politika a németséget csaknem sarokba szorította, — erre a leg- 
sajnosabb például szolgál, valamivel jobban mentek eddig a dol- 
gok Magyarországban, hol az egységes állam eddig kevesebb 
megtámadásnak volt kitéve. De a horvát zavargások óta itt is 
fordulat állt be. Nem lehet tagadni, hogy Taafe politikája Ma- 
gyarországra is veti árnyékát. Ez a reactionárius mozgalom azon- 
ban sokkal jobban találja megfejtését az 1868. évi kiegyezésben 
és Bosznia occupatiójában. Itt méltán azt lehet mondani: Es ist 
der Fluch der bősen That, dass sie fortzeugend Böses muss 
gebáren. 

A horvát mozgalom helyes megítélhetésére nem szabad elfe- 



— 47 — 

lejtenünk azt^ hogy annak C8irái már a Metternich korszakban 
keresendők^ a midőn is az akkori politika célszerűnek tartotta 
a horvátokat altra-nationalis phantasmagoriákkal csábítgatni; liogy 
őket a törvényes szabadságra törekvő magyarok ellen kijátsz- 
hassa. 1848. évben horvátok (szerezsánok stb.) nemcsak Magyar- 
országba, hanem Bécsbe is menesztettek, hogy Metternich-isko- 
lája értelmében a hagyományos rendet visszaállítsák. A forrada- 
lom legyőzése után a horvátok a német absolutismus jogegyen- 
lőségében részesültek, nekik jutalmul, nekünk büntetésül ; és a 
dualisticus államrendszer életbe léptetéséig semmit sem lehetett 
hallani arról, hogy a Jiorvátok a német nyelv kirehesdö uralma, 
vagy minden alkotmányos intézmény eltörlése ellen feltámadták 
volna. Szabadságérzelmttk akkor mély téli álmában feküdt. 

Az úgynevezett horvát szabadságösztön csak 1861. évből 
keltezhető, a midőn Magyarország felemelkedett, hogy törvényes 
intézményeit és esküvel szentesitett államiságát visszakövetelje. 
Akkor Horvátország is felszínre került, hogy részét a vívmányok- 
ban követelje, melyek érdekében a maga részéről legkisebb be- 
téttel sem járult hozzá. Egészen embertelenül szabadságszomjas- 
nak fitogtatta magát, és megfelejtkezett liberális szerezsánjairól, 
grancsárjairól és pandúrjairól. 

Az 1868. évi kiegyezési törvény, mely Deák Ferenc befo- 
lyásával létrejött, mindenkorra szép jellemének, de politikai rövid- 
látásának is bizonyságául fog szolgálni. Ez a törvény legvégső 
határig kedvez a centrifugai hajlamoknak, példátlan módon elpo- 
csékolja az államiság garantiáit, és még arról is gondoskodik, 
hogy valahogyan orvoslás lehetséges ne legyen. Tartalma szerint 
politikai öngyilkossághoz hasonlít, szövege pedig minden viszály- 
nak ajtót és kaput nyit. Ezzel a törvénynyel a kormányzás Hor- 
vátországban lehetetlen, és azért kell, hogy minden párt felada- 
tául tekintse, ezen törvény gyökeres megváltoztatását alkotmá- 
nyos úton kieszközölni. 

Nem fekszik Magyarország szándékában, hogy ezt az úgy- 
nevezett Horvátországot nemzetiségétől megfoszsza, mint azt pél- 
dául Poroszország Posenben tette; nem akarja a vallásszabadsá- 
got megszorítani. Sőt ellenkezőleg, a pozsonyi országgyűlések 
fényesen tanúsítják azt, mily sok fáradságába került Magyaror- 
szágnak, hogy a protestánsok számára Horvátországban a hono- 



I 

i 



- 48 - 

sítást megszerezze. Nem akarjak Horvátországban az absolatis- 
must megörökíteni; hanem engedélyezünk nekik minden szabad- 
ságot megszorítás nélkül, melynek élvezetében magunk vagyunJcy 
de nem is többet. Nem akarjuk tűrni, hogy ott egy mellékkor- 
mány nagyhorvát vagy orosz politikát kövessen, nem akarjuk 
jövedelmeik deficitjét fedezni, melyek nem elegendők közigazg-a- 
tásuk költségeire, míg saját polgáraink az adó terhe alatt nyög- 
nek. Nem akarjak, hogy Magyarország történeti alkatrészei attól 
elszakittassanak, meii; a Dráván túli vidék sem nem Horvátor- 
szág, sem Szlavónia. Ezeket a tartományokat ott tessék keresni, 
a hol Zvoinimir koronája található. 

Az egységes magyar állam forog itt szóban, melynek határa 
a Száva. Ez igen jól megfér a dynastia jól felfogott érdekével, 
igen jól megegyeztethető a középearópai békeszövetséggel, mely- 
nek lelke Németország ; igen jól a civilisatio minden érdekével. 

Kell hogy a Dráván túl jól kormányozzunk ; — ez köz- 
tudomásilag eddig nem történt. A horvát urak ugyanis midőn 
magukra voltak hagyatva, nem kormányoztak, hanem politizál- 
tak és conspiráltak, hogy Bosniából és Austria egyes tartomá- 
nyaiból Nagyhorvátországot fújjanak fel. Ezen törekvésnek nagyon 
kedvez az 1868. évi törvény, meglátjuk, vájjon komolyan veszik-e 
a horvátok azt a nyilatkozatukat, hogy ők is e törvény eltör- 
lését kívánják. 

14. 

Tisza politilcaí tana, — Nullificatio a kiegyezés által, — Testvéri 

kiprédálás, 

Budapest, 1883. szeptember 26-án. 

Azt a tant, melyet Tisza f. hó 19-én Nagyváradon hangoz- 
tatott, hogy t. i. a hatalmashoz méltó dolog az, ha a gyengébb 
iránt engedékeny, harminc esztendő óta különféle variációkban 
hallottuk, de értelme mégis csak egy volt, mióta a Rückwarts- 
koncentrirungot feltalálták, t. i. a megveretés hitvány elleplezése. 
Bármily ügyes debatter legyen Tisza, nem fog az országban 
gondolkodó főt találni, a ki előtt tisztán nem állana a már hetek 
óta sejtett tény, hogy Magyarország kapitulálni lesz kénytelen a 
horvátok — hogy is mondjam ? — kvalifikálhatlanságai előtt. 



— 49 



Nincs Magyarországon számbavehető lap, a mely ki nem 
jelentette volna, hogy a mostani viszonyok Horvátországgal tart- 
hatatlanok. Maga a kormány kénytelen beismerni, hogy nincs 
módjában túl a Dráván kormányozni, és hogy a kiegyezési tör- 
vény az ö befolyását ott nullífikálja. És mégis a kormány a 
régi állapotokat akarja fentartani, melyek a maihoz hasonló, sőt 
roszabb viszályokra fognak vezetni. 

Kiegyeztünk, és világos jogunk érvényesítését Fiúméra a 
horvátok beleegyezésétől tettUk függővé. 

Kiegyeztünk, és állami bevételeinkből 17 száztólit fordítunk 
beladminisztrációnkra, megengedvén, hogy a horvátok ugyané 
célra 45 száztólit fordíthassanak. 

Kiegyeztünk, és bekebeleztük a katonai végvidéket Hor- 
vátországba, megkétszerezvén ez által ellenségünk erejét. 

Kiegyeztünk, hogy békés honpolgáraink legyenek, és a hor- 
vátok fellázadnak. 

Folytonosan horvát „ testvérekről^' beszélünk, és ők vissza- 
felelnek : Krepala magyarski ! 

Kiegyeztünk, hogy a magyar országgyűlés termeiben a 
horvát nyelvet meghallgatjuk, háza tetején a horvát zászlót tűr- 
jük — a horvátok azonban üldözik otthon a magyar nyelvet, 
bemocskolják az állam címerét. 

Adtunk nekik monstruózus autonómiát, és a horvát testvé- 
rek ezt perfid módon arra használják, hogy a szegény adózó 
népet a magyar állam ellen lázítsák. 

Ily kiegyezések Magyarországot a bukás szélére hozzák 
és elölnek a nemzetben minden öntudatot, a melyre pedig ma- 
holnap nagy szükség lehet. 

Ily kiegyezést, a melyben mindig az egyik fél enged, még 
pedig a legfontosabb életkérdésekben is, akár az ördöggel is 
lehet kötni, ez bizonyára megelégszik vele. 

Nem kételkedem, hogy Tisza szintoly jól, mint bárki más, 
a drávántúli közjogi viszonyok tarthatatlanságáról meg van győ- 
ződve, — ha mégis már előre kijelenti, hogy a magyar felírású ál- 
lamcímer csak úgy pro forma ideiglenesen lesz kitűzve ; ha előre 
kijelenti, hogy politikai változás nem fog történni, mihelyest csak 
némi külső nyugalom helyreáll; ha egyetlen szóval sem érinti, 
hogy a magyar állam sérthetetlensége garanciákat követel: 

PE8TY F.: iiokvAtorszAgról. 4 



— 50 - 

akkor — bocsássa me^ — az ő erélyében senki sem fog hinni, 
legkevésbbé a horvátok. 

Tizenöt év óta úgy folynak a dolgok Magyarországon, 
szemben a horvát követelésekkel, hogy akár Starcsevics is áll- 
hatott volna a magyar kormány élén. Csakhogy 6 talán hama- 
rább jutott volna oda, a hol ma állunk. 

A reális eredmények a horvátok részén vannak, a fikciók 
a mieink. 

És annyi keserű tapasztalás után még mindig kiegyezésről 
beszélnek nekünk, még mindig azt hiszik, hogy a horvátokat 
simogatással lehet a magj^ar állam tiszteletére birni I 

Magyarországot per furcas candinas akarják kereszttilvon- 
szolni, — ne érje el a nemzet azt a fájdalmat, hogy lássa, mi- 
kép magyar kéznek is van része ez ilyen exekucióban. 

Ha a kormány a kOrttlmények áldozata, akkor ne vállalja 
magára a felelősséget a történet ítélőszéke előtt. Ha vannak rej- 
télyek, akkor mi, mint a debreceniek, azt kiáltjuk : lássuk a 
medvét ! 

^Impossible n'est pas un nioí fran^^is," — monda I. Na- 
póleon. Napóleonok nem minden fán teremnek, és azért mi 
lehetetlenséget nem kívánunk kormányunktól. De azt mégis vár- 
f^^ hatjuk és követelhetjük, hogy hazafias legyen a vörös bár- 

^' sonyszékekben is. és tartsa fenn érzékét a nemzet életltikíe- 

tései iránt. 

Nem tagadjuk, hogy nagy szerencsétlenség az országra 
nézve, ha a nemzet nem láthatja tíibbé kormán^'ában állami éle- 
tének legfőbb őrzőjét ; tudjuk, hogy államférfiak valamely lejt^V 
ségen oda csúsztak, a hová eljutni nem akartak. De mert ez 
így van, és mert a jövő politika, melynek körvonalait már fel 
lehet ismerni, bennünket meg nem nyugtat, azt az intést adjuk 
minden igaz magyarnak: ^szárazan tartsátok a puskaport!" 



J 



V 

T 

f 

i 



— 51 — 



15. 

Belefúlasetás a seahadelvüséghe, — Diviserunt vestimenta, — 

Gradisteanu cs Milctics, — A j,Bánát,^ — Deák szabadon 

bor m (ja a JwrvátoJcat 2>fotestdlás mellett. — Á fehér elefánt, — 

lurr tábornok. — Csőcselék a politikai műhelyben. 

Budapest, 1883. szeptember 27-én. 

Megfoghatatlan ország ez a Magyarország! Mi a szabadel- 
vüségbe belefullasztjuk egész jövőnket és nemzeti létünket. Ott 
a Drávántúl épen most királyi biztos szerepelj katonai egyéni- 
ség^ a kinek működése az alkotmányos életet felfüggeszti. Az ő 
hivatása sajnos szükség volt, mert a horvátok az által; hogy a 
törvény útjáról letértek és erőszakhoz folyamodtak, magnk 
lökték el maguktól a törvényes orvoslás eszközeit. Értem az 
oppozíció feladatát; még akkor is, ha támadása igazságtalan; 
értem, ha a nemzet szabad institúciókat követel és a kormányt 
messzire megelőzi ezen cél felé. De nem értem, ha a Narodne 
Novine mint hivatalos lap — még pedig a kormánybiztos műkö- 
dése idején, — kormányellenes politikát csinál. Nem értem azt 
a liberalizmust sem, midőn a hazának egyes csoportjai szabadon 
tanácskozhatnak arról, vájjon akarnak-e az állam polgárai maradni 
vagy nem. így persze odajutottunk, hogy diviserunt vestimenta. 
A drávántúliak külön országot akarnak alakítani; Bukarestben 
Gradisteanu szenátor a „Bánátot"^ ama gyöngynek nevezi, mely 
még hiányzik a romániai király koronájából. De ugyan e területre 
Míletics is aspirál a szerb királyság számára. Már most csak az 
a kérdés, hogy ki a nagyobb historikus, 6radisteanu-e vagy Mi- 
lctics, — mert egyiknek aspirációja kizárja a másikét. 

Borzasztó liberális nemzet vagyunk. Meg kell kedveltetnia 
magyar alkotmányt az idegen nemzetiségekkel, monda egy alka- 
lommal Deák Ferenc. Es ha a horvátokkal ezt az alkotmányt 
még sem lehet megkedveltetni, akkor mi legyen? Adott Deák 
Ferenc arra is feleletet az 18G1. évi második feliratban, mely- 
nek értelme szerint mi a horvátokat, ha tőlünk el akarnának 
szakadni és Austriához csatlakozni, mi ezt erőszakkal nem fog- 
nók akadályozni, de beleegyezésünket sem adnók. Talán beér- 
nők jegyzőkönyvi tiltakozással ! 

4* 



'^' 






* 



— 52 - 






^-^ 






I 

r 




■^ 






(íl 






Legyünk aztán következetesek is, mert a mely engedé- 
kenységet tanúsítunk a horvátok irányában, ugyanazt kellene 
tanúsítani a tótok, az oláhok és a szerbek irányában is, ha köz- 
tük olyan mozgalom támadna, mely az eddigi együttlétei ellen 
volna irányozva. Vágjon a milleninm megünneplését megérné-e 
ez az állam? 

Az ilyen szabadelvűség az állam atomizálására és a civi- 
lizáció elkorcsosulására vezetne. 

Már ennél sokkal magasztosabb színben áll előttem és a 
világtörténet előtt is az a magyar nemzet, mely 1848. évben 
tizenhárom oldalról megtámadtatván, mindannyi ellen felvette a 
küzdelmet hazájáért. Az ily küzdelemben elbukni is nagyobb 
dicsőség, mint nagy szabadelvűén tűrni azt, hogy foszlányokká 
tépjék az országot. 

Nekünk Horvátország eddig csak f'eMr elefántunk volt. Ezt 
a szerepet meg kell szüntetni. 

Türr tábornok szeptember 21-én nyilt levelet tett közzé a 
horvát ügyben, mely teli van ugyan a legjobb szándékkal a ma- 
gyarok és horvátok közti viszály kiegyenlítésére, de a cél eléré- 
sére egyetlen gyakorlati tanácsot nem foglal magában. Türr vé- 
leménye szerint a baj onnan származik, mert a magyarok és 
hor>'átok egymást nem eléggé ismerik. De hogy nem, hiszen van 
szerencsénk őket nagyon jól ismerni, — csak hogy liberalizmu- 
sunk nem engedi meg, hogy ellenök a kellő rendszabályokat 
alkalmazzuk ! 

Régibb századokban, midőn még az illirizmus nem 
volt feltalálva, és a liberális 18(>8-ki kiegyezés még nem adott 
anyagot, hogy a Drávántúliak Miskatovics álmát Nagy-Horvátor- 
szágról álmodhassák, akkor igen szépen megfértünk egymás mel- 
lett, és egyik fél a másiknak dicsőségében megtalálta a magáét 
is. A hazának nem magyanil beszélő fiai is csak magyaroknak 
vallották magukat, és még a külföldön is mint magyarok mutat- 
ták be magukat. Még az 1741. évi LXI. törvénycikk azt álla- 
pítja meg, hogy Szlavónia és Horvátország bármely bennszülött 
fia magyarnak tekintessék (sub denominatione Hungarorum comp- 
rehensi intelliguntur.) E törvény alkotására a drávántúliak is 
befolytak. 

Türr úgy vélekedik, hogy : ^Az első lépés a mérsékletre 



ír 



">* 



' 4 



t • 
I 



— 53 — 

annak beismerése, hogy szenvedélyesek vagyunk." Ha innen 
és túlnan ezt beismerjük, úgy a kérdés (t. i. kibékülés) meg 
volt oldva. 

Erre Schiller-rel azt kell felelnem : „Herr, dunkel war der 
Rede Sinn." 

Ha Türr azt ajánlja, hogy tanítsuk a népet arra, hogy a 
szabadság sarkköve a rend, akkor nézetem szerint soká kell 
várni, míg az anarchia megszűnnék. Különben az oktatásügy a 
Drávántúl nem a magyar kormány kezében van, hanem az a 
horvát közigazgatás autonomikus alkatrésze. Nekünk ebben csak 
annyi a részvételünk, hogy megengedtük, miszerint Horvátország 
összes bevételeinek 45 száztóliját fordíthassa a közoktatásra, míg 
Magyarország ugyan e célra csak 17 száztólit fordíthat. És az 
eredmény ? A nép elhitte azt, hogy a magyarok még bajuszát is 
meg akarják adóztatni; a magyar koronát minden községi ház- 
ban feltalálhatni vélte, mert ott kereste mindenütt ; ez a nép a 
szentek szobrain töltötte boszüját és élő honfiak vérével is kegyet- 
lenkedett. 

Es a horvát társaság felsőbb rétegei? Ezek felforgatják az 
igazságot, és midőn előttük egy hosszú bűnlajstromot lehetne 
feltáiTii, akkor ők a sértett férfiakat játsszák ; midőn a csőcselék 
Zágráb utcáin tombol, akkor képviselőik a zavargókhoz csatla- 
koznak és egy nyilatkozatban azok törekvését magukévá teszik. 
Mérvadó férfiaik bevallják a célt egy Nagy-Horvátország alkotá- 
sára — tehát azt, mit minden liberalizmus dacára feloniának 
kell nevezni — mégis a magyar kormányt törvényszegésről 
vádolják. 

A valódi liberalizmus nem abban áll, hogy ellenségem kezé- 
ben meghagyjam mind azokat az eszközöket, melyekkel nekem 
árthat, és lételemet alááshatja. 

Fehér elefántot ne tartsunk. 



^;<^ 



— 54 - 



16. 

A régi Uorvátorszdg fekccse, — Uol voltak a horvát püspökséífek '/ 
— Pic László cseh tanár a magyar államjogról . — A Dráva- 
Száva köze. — Szent László, — Spalatói Tamás. — A Gozd 
hegység. — Ki lépte át első a Drávát mint hódító ? 

Budapest, 1883. szeptember 27-én. 

Eralékezzttnk régiekről. Oly nemzet, melynek alkotmánya 
nem uralkodói kegyből nyert chartán alapszik, hanem történel- 
mileg fejlődött, kötelességet teljesít, midőn a történelemből kér 
tanácsot, mely közjogának legfőbb forrása. 

Vizsgálni akarjak, vájjon akkor, midőn a magyarok az 
európai népekkel, kivált az Adria felé, legelőször érintkeztek, 
találtak-e a Dráva és Száva közt Horvátországot. 

Jelentőséget kell tulajdonítani azon körülménynek, hogy a 
római korban a két folyó köze Pannoniához és nem Dalmátiá- 
hoz tartozott. 

Még mielőtt a magyarok mai hazájukat megszállották volna, 
a horvátok a byzanci császárok adófizetői, fejedelmeik azok 
vazallusai voltak. VIII. János pápa korában 877. évben a hor- 
vátok Dalma (ma Delmo vagy Dumno) városban nagy zsinatot 
tartottak 12 napon át, melyen jelen volt a pápa követe, Hono- 
rius bibornok, a horvát püspökök, a byzanci császár képviselői, 
a horvát fejedelem Szvetopelek,^ zsupánjaival és főuraival. A 
zsinat az ország rendezésével foglalkozott, felosztotta annak terü- 
letét és leírta határait. Egyházilag az országban két érsekség 
létezett, az egyik Salona, a másik Diocleában. Az előbbi alá tar- 
tozott a spalatói, trawi, scardonai, jadrai (stransonai;,^ enonai 
(nonai), arbei, vegliai és ragusai püspök, — az utóbbi érsek alá 
tartozott az antivarii, buduai, ecatari (catarói), dulcignói, svaciumi,^ 

^ E név helyett Paulimir olvasandó, Lucius szerint. A diocleai pres- 
byternél Bellus, és Bellimir néven is fordul elö. 

' A szöveg Batthyányinál Leges eccleslastioae I., 327— 329. l. Stran- 
sonam, quod nunc est Castellum Jadrae. Raéki azonban igy : Arausonam, 
quod nunc est castellum, Jadram, etc. ö tehát egy püspökséggel többet 
hoz ki. (Monum. historica slavorum meridionalium 203. lap). 

^ Batthyányinál Svacium, Raíkinál : ecclesia suatinensis, vagy sua- 



cinensis, 



Zsitie. 






— 55 — 

scodrai (skutarii), drivasti/ polati* serbiai, bosniai, trebinjei és 
zachulmiai pttspök.^ Polgárilag az ország Delmo várostól, hol a 
zsinat tartatott és akkor a horvát fejedelem tartózkodott^ egész 
Valdivma-ig* Fehér-Horvátországnak, máskép Felső-Dalmatíának 
neveztetett. Ellenben Delmotól kezdve egész Darazzoig (Bamba- 
lona) a tartományt Vörös-Horvátországnak, avagy Alsó-Dalmatiá- 
nak nevezték. 

Bárminő észrevételekkel kisérjék a horvát irók a delmói 
zsinat határozatait, azt mégsem állithatják, hogy ezen püspöksé- 
gek valamelyike a magyar állam más határai közé esnék. És e 
körltlmény szól Lucius ellen is, ki e felosztásra megjegyzi, hogy 
belóle kimaradt Croatia mediterranea, és interamnensis nune 
Slavonia megemlítése. E püspökségek hatásköre tehát nem ter- 
jedt a Kulpa és Száva közti vidékre, nem Turopolyára, nem 
Zágráb, Körös és Várasd megyékre, általában semmi oly vidékre 
nem, mely a Száva éjszaki vagy balpartjára esik. 

Még a VIII. században is a geographusok világosan meg- 
különböztették a magyar püspökségeket a horvát-dalmát püspök- 
ségektől és míg például mint a kalocsai érsekség suffraganusai 
a zágrábi, erdélyi, váradi, csanádi, bosniai és szerémi püspökök 
említtetnek — Horvát-Dalmátországban a jadrai, spalatoi és ragu- 
sai érsekek székelnek suflFragan püspökeikkel, kik Travv, Scar- 
dona, Tinnin, Veglia, Noná, Tribinje, Cattaro stb. helyeken pász- 
torkodnak. '^ 

A zágrábi püspökség tehát magyar püspökség, melynek 
hatásköre — miután a Dráva nem képezett Magyar- és más 
ország közt határt, — ma is a Muraközre terjed ; magyar főurak 
tanácsával alapíttatott, magyar tiszteket kapott Somogy és Zala- 
megy ébőF mindenkor a kalocsai érsektől függött egyházi dol- 

^ Ma Drivasto a Kirí (Drínussi) folyó mellett Skutiirihoz éjszakkeletre. 

^ Pollotum, ecclesia polatinensis, ma Pulati, a Drínához éjszakra eső 
vidék, a hol a folyó a tengerbe siet. Theinernél, ecclesia balazensis. (Mo- 
num. slavor. meridion. I. 226. 1.) 

^ Sorbium, Bosonium (bosniai), Tribunium, Zaculnicum. 

* Ma Vinodum, (Du Fresne Károly : Illyricum vetus et nóvum.) 

^ Respublica et statud regni Hungaríae. £x officina Elzeveriana 1634. 
2Ö0— 251. L 

* Tkalcsics : Monum. ecclesiae Zagrabiensis 1. 1. 2. lap. 



— 56 — 

gokban, a nélkül, hogy a spalatói érsek valaha fenhatóságot 
követelt volna. 

A szeré mi ptispök csak a XlII-dik században tűnik fel, és 
pedig mint a kalocsai érsek segéde. Egyházi kerülete nem ter- 
jedt ki a Szerémségre, hanem csak két kolostorra. Azért a sze- 
rémi föesperes fenhatóságot is vett igénybe fölötte. A szerémi 
archidiaconus még a XIII. század végén is mint a bácsi egy- 
házmegye dignitariusa fordul elö, és azért kétségbevonhatatlan, 
hogy az itt keletkezett püspökség, magyar püspökség volt. ^ Itt 
is figyelembe veendő, hogy a Dráva nem volt Magyarország 
határa, nemcsak azért, mert a magyar szerémi püspökség túl a 
Dráván alapíttatott, hanem mert a pécsi püspökség bizonyos terü- 
lete szintén a Dráván túl létezik mai napig. 

A történetben jártas olvasót alig szükség figyelmeztetni, 
hogy nem azon püspökségről szólunk, mely már a Vl-dik szá- 
zadban (580) az avarok által feldúlatott, hanem arról, melyet 
IX. Gergely pápa II. András királylyal egyetértve alapított^ 

A szlávok nagy barátja, és a magyarok dühös ellensége, 
Piö László József, pilseni cseh tanár múlt évben ily cimü mnn- 
kát adott ki : Der nationale Kampf gegen das ungarische Staats- 
recht, melynek irányzata már előszavából tűnik ki, mondván, 
liogy a győzelem pálmája ma a magyaroké, kik ez idoseerint a 
hatalom birtokában vannak és a többi nemzetiségeket korlátlan 
despotismus nyomása alatt tartják. Oda céloz, hogy ez nem lesz 
mindig így, és hogy az ezer éves küzdés fordulatot fog előidézni. 
Piö tanár azt írja (munkája 57. lapján), hogy a Kulpán túl, és 
pedig a nevezett folyó, továbbá a Vrbas és Cetina folyók és a 
tenger közt, a dalmát tengeri városokat és szigeteket kivéve, a 

» Fejér III. 2. k. 155. 157. 244. 1. mint bácsi föesperesség. Fejér V. 
3. k. 473. Wenzel VII. 181. lap. 

' Első püspöke 1232. évben Innocentius. (Gams) a Cherrier által 
említett Olivér csak 1347. évben fordul elö. — Ellenvetések megelőzésére 
megjegyzem, hogy Jaffé véleménye szerint még utóbb Sebestyén volt sir- 
miumi püspök, kinek I. Gergely pápa 591. év február havában levelet írt. 
De ez a püspök külföldön bolygott, mert székhelye fel volt dúlva. Gams 
öt nem említi, de említ 880. Methodius nevű püspököt, kiről azt mondja 
hogy Pannóniáé ut videtur, Sirmii episcopus. Tehát maga is kételke- 
dik benne. 



- 57 — 

horvátok birodalma terjedt le, melyben mintegy 882 —900 évek- 
ben Muntimir herceg uralkodott. Tehát a nagy szlávbarát Pié 
nem tulajdonítja a Dráva-Száva közét a horvátoknak, sőt ellen- 
kezőleg állítja, hogy a „három egységes királyság" keletkezését 
nem lehet a belföldi horvát királyok idejében találni. De midőn 
Pié a tények előtt nem hunyhatja be szemeit, szláv politikája 
nem engedi meg, hogy igazságos legyen, és e sorok írója ellen 
fordul, megjegyezvén, hogy én a horvátokat csak boszantani aka- 
rom azon állítással, hogy a Dráva-Száva köze nem a fent leirt 
Croátiához tartozott, hanem Magyarország kiegészítő része volt, 
a mit Pié határozottan tagad. 

Vágjon kié volt tehát a Dráva- Száva köze, ha sem Magyar- 
országhoz, sem Horvátországhoz nem tartozott? Erre Piötől nem 
kapunk feleletet. Tehát valami vacuum in natura lehetett. 

De vágjon miért nem volt a Dráva-Száva köze Magyaror- 
szág valóságos része ? Pié szerint azért, mert e föltevésnek a 
magyar történet-források is ellene mondanak. És mit idéz a cseh 
tanár bizonyításul ? Hivatkozik Thuróczy chronicájára (II. könyv, 
56 fejezet) hol állítólag ez áll : His verő Vladislaus rex inductus 
consíliis, absque mora coadunato exercitu copioso, venit et occu- 
pavit totam terram a Dravo fluvio, usque ad alpes, quae.dicun- 
tur ferreae, nullo obice resistente ; — ebből az tűnnék ki, hogy 
midőn Sz. László a Dráván átlépett, idegen földön volt, és ezt 
még csak akkor foglalta el a Vashegyig. De az idézett helyen 
ez nem áll, sőt inkább Thuróczy ott következőleg nyilatkozik Sz. 
Lászlóról: Adauxit enim rempublicam Hungáriáé. Ipse primus 
Dalmatiam atque Croatiam suae monarchiáé jure perpetuo sub- 
jugavit. És folytatólagosan iija Thuróczy, hogy midőn Szvinimir 
(Zvoinimir, Zolomer) király meghalt, özvegye, Sz. László király 
buga, az utóbbihpz fordult, hogy ellenségei ellen segítse; és Sz. 
László hadba szállván, Croatiát és Dalmátiát húgának visszaadta, 
a királyné pedig e tartományokat utóbb Sz. László uralma alá 
bocsátotta. Ez egészen máskép hangzik, mint a mit Pié idéz, 
mert tudnunk kell, hogy az itt említett Croatia és Dalmatia nem 
a Dráva-Száva közén, hanem a tengerpart hosszában feküdt. 

Azonban nem akarjuk kizsákmányolni Piö botlásait, mert 
ha az általa idézett szavak nem is állnak Thuróczynál, de áll-; 
nak ezek Tamás, spalatói főesperesnél (^história solonitana, 17. 



jezet) éfi utána indult Lncins (de Rcgno DalmHtitie ct Croatiiie 
ber III. cap. 1.1 és mások. Tutnás föcBpercs hitelessége ellen 
!0n1}an maga Laeins is tett kifogást, ha nem is ebben, de más 
Érdesben. 

Kérdés tehát nz,, micsoda tartományt foglalt el 8z. Lászlú 
iviuimir halála után? Már Konstantin császárnál olvastuk, hogy 
magyarok a Száva és Duna közt laknak, a. kikkel a horvátok 
hegyek felé szomszédosok. E kifejezés elég világosan kizárja 
horvátokat a Dráva-Száva kíízéböi, mert ha ott a horvátok 
.ktak volna, a biboros császár szflkségkép azt írja, hogy 6V a 
agyarokkal Drávánál határosok. 

Szent László foglalótag előhaladt a Vasliegyekig ^montes 
irreae), — ezek Kálmán király tíirténetében Gozd néven sze- 
ipelnek, és ma a GJina ós Koranu folyó közt Petrovagora név 
iatt ismeretesek. A Gozd és Száva közti föld a horvát király 
tghoz tartozott-e vagy nem ? Bizonyára nem, és a ki arról meg 
tar győződni, forgassa liaéki szláv oklevéltárát (Monumenta sla- 
)rum meridionalínm VIL kOtet) és Tkalcsirs két kötetét a zág- 
ibi ptispökségról. Ha tehát a horvát királyság idáig nem terje- 
3tt, még kevésbbé terjedhetett az a Száván inneni részre IIo- 
^■an is keletkezhetett az a vélemény, hogy Sz. László volt az 
só király, ki a Dráván átlépett? il. András király, midőn 
Í17. évben a zágrábi )}Uspök8ég kiváltságait megerósíti, csak 
ínyit mond 8z. Lászlóról, hogy a slavoniai tíildet a pogányság 
védéseiből kiragadván, a magyar koronának alávetette. Csak 
Í35. évben, midőn II. András a pécsi püspökségnek tett ado- 
ányokat előszámlálja, monda állítólag e király, hogy midón 
E. László a Dráván először átkelt (cuni sanctus rex Ladislaus 
rimus transiverít Dravae flnviunO, a sziavon részeket elfoglalta, 
zt az 1235-ki oklevelet nem ismerjük eredetiben, haDcra csak 
sUmegi apátság 14ít4. évi átiratából.' Ennélfogva a Drá- 
In való „első átkelésnek" semmi fontossága nincs, ha ebbÖl 
',t akaijuk kihozni, hogy Sz. László korában egész addig a 
ráva lett volna Magyarország határa. Egyáltalában felhiijnk a 
írvát tudósokat, matassanak fel akár csak egy oklevelet a 
agyar királyság előtti korból, melyből kitűnnék, hogy a horvát 

' Fejér m. 1. k. 211. lap Ée III. Sí. k. 42a. hip. 



— 59 - 

fejedelmek valamely intézkedést tettek az általam jelzett vidé- 
ken, — akkor kész vagyok közjogi meggyőződésemet módosí- 
tani, de előbb nem. 

A mit Szt. László király elfoglalt, az a horvát fejedelmek 
és későbbi királyok országa volt ; ezek pedig soha más eimmel 
nem éltek, mint Dux (vagy Eex) Dalmatiae et Crotiae. 

Nem a mai Croatia ez. A horvát fejedelmek országa más- 
kép Szlavóniának neveztetett. Ez sem a Dráva-Száva közi mai 
Szlavónia. Ezt 11. András király is tudta, ki Szt. Lászlóról 1217. 
évben azt írja: terram Sclavoniae sive banatum . . . coronae 
Hungáriáé subjugavit. Hasonló értelemben nyilatkozik Tamás, spa- 
látói esperes, Kálmán királyról (a XVIL fejezetben), hogy t. i. 
ez Szlavóniának azt a részét foglalta el, melyet Szt. László király 
be nem járt (partém Slavoniae, quae a Vladislao fuerat praeter- 
missa). Van-e író, ki azt merné állítani, hogy Kálmán király azt 
a Szlavóniát hódította meg, melyet ma a Dráva-Száva közén 
annak nevezünk, — és hogy mint ennek királya koronáztatott 
meg Tenger- Fehérváron ? (Belgrádi ad maré = Zara-Vecchia.) 

Azonban hagyjunk máskorra is valamit. A horvát történet- 
nek annyi sok tekervényes utjai vannak, hogy azokat mindig uj 
oldalról kell megvilágítani. 

17. 

Földrajzi nevek elcserélése. — Klaics Vjekoszláv tanár. — A régi 
horvát fvjedélmch. — Spalatói Tamás, — Dalmátia határa, — 

Krajna, — A Szuttla folyó, 

Budapest, 1883. szeptember 29. 

A horvát irók szeretik a diplomatikában nem jártas közön- 
séget azon véleményben hagyni, sőt abban megerősíteni, hogy a 
régi geographiai nevek alatt ugyanazt kell érteni a 800 — 1000 
évi kor történetében, mint a mit e nevek ma jelentenek. És sze- 
retik elhitetni azt, hogy a mit a magyar korszakban a horvát bán 
közigazgatására bíztak, az mind Horvátország tertlletét képezte. 
Végre nagyon ragaszkodnak hozzá, hogy a Dráva képezte Magyar- 
ország határát. 

Ezek oly téveszmék, melyek nemcsak a történetet hamisít* 



— 60 



ják meg, hanem a közéletben is a viszonyok elraérgesitésére 
vezettek. 

Nem akarunk túlságos fontosságot tulajdonítani azon körül- 
menynek, hogy a mai Horvátország patrónusa Szent-István, ám- 
bár más adatokkal összeállítva, ennek is meg van a maga jelen- 
tősége. 

Klaics Vjekoszláv tanár egy hosszú czikksorozatban, a Vien- 
nac cimű folyóiratban, (mely németül is megjelent: Slavonien 
vom X. bis zum XIII. Jahrhundert cím alatt) arra vállalkozott, 
hogy Horvátországról írt közjogi dolgozataimat kiforgatni próbárlja. 

Alkalmunk lesz még sokszor a tanár úrral foglalkoznunk. 
Ma csak a következőket : 

Tomiszláv horvát fejedelem 925. évben nagy győzelmet 
aratott a bolgárokon, mire a következő évben Spalatóban nagy 
zsinat tartatott. E zsinaton a nonai püspökség eltöröltetett, és 
Gergely, az eddigi nonai püspök, oda utasíttatott, hogy szék- 
helyét Scardona, vagy Sziszek, vagy Delminium (= Duvno") 
városba tegye át, a hol t. i. a régi korban püspökségek létez- 
tek. E közleményt Klaics egész terjedelmében igaznak elfogadja 
és az következteti, hogy Sziszek ennélfogva Tomiszláv birodal- 
mához tartozott, különben a honját zsinat Spalatóban nem uta- 
síthatta volna Gergely püspököt, hogy székhelyét esetlegesen 
Sziszekre is áttehesse. 

Azonban Klaics téved, mert a spalatói zsinat aktáit már 
Lucius hamisaknak ismerte fel, és azokat még Kacki sem meri 
védelmezni, és álmünek declarálván, legfeljebb tartalmát igyek- 
szik helyenkint megmenteni.^ Ily forrásból nem kellett volna 
bátorságot meríteni oly állításra, melynek annyi, a kritikát kiálló 
adat ellentmond. Sziszek még 822. évben Ljudevit szlovén her- 
ceg és frank vazallus székhelye volt. Maga Raéki elismeri, hogy 
az egész IX. században frank vazallusok kormányoztak a Dráva- 
Száva közén. ^ 900. év táján a magyarok nyomultak elő e vidé- 
ken, melynek geographiai neve sem volt és véget vettetek Braz- 
law tartományának. 

Ha Klaics mint valószínűséget meri felvetni, hogy Tomi- 
szláv horvát király e tartományt (értsd a Dráva-Száva közét), 

* Monumenta histor. slavor. meridionalium VII. 195. lap. 
» ü. 0. 3t)8. lap. 



— 61 — 

melyben eddig saját fejedelmek, mint Ljudevit, Ratimir, Mutimir 
és Brazlaw uralkodtak, 898 — 926. években országával véglege- 
sen egyesítette, akkor ez paszta állítás, minden bizonyíték nél- 
kül. Ha Klaics helyesen sejtene — mert tudásról szó sincs, — 
vájjon Tamás spalatói esperes, miért találja Horvátország hatá- 
rait még 1100. évben Delmo város, Karín thia, Strido város ^ a 
dalmát tenger, Maronia (Primőrje) és a ehulmi hercegség közt? 

Egy pont van, mely Tamás főesperes idézett helyén (XIH. 
fej.) feltűnést okos, midőn t. i. azt mondja, hogy Crovatianak 
határa éjszak felől a Duna partja egész a dalmát tengerig (a 
ripa Danubii usque ad maré dalmaticum). 

Klaics mohón kap e passzus után, melyből azt olvassa ki, 
hogy Tamás esperes Horvátország határait a Dunáig tolta elő, de 
még is meghökken e bő adakozáson és nem tudja, hogy e dunai 
határ a mai Magyarországon feküdte, vagy pedig Syrmiumban ? 

Maga Tamás esperes más helyen (a XV. fej.) már szeré- 
nyebben szól a horvátok tartományának határairól, állítván, hogy 
a knini püspök (episcopus chroatensis) hatósága — tehát a hor- 
vát birodalom is, — a Dráváig terjedett. 

Nem mondjuk, hogy Tamás esperes szándékosan hamisí- 
totta a geographiát, midőn ezeket irta, de mint habozása mu- 
tatja, — bizonyosan nem tudta. 

Baj az, hogy a magyar-horvát történetre vonatkozó fon'á- 
sok hitelessége még kellőleg nincs megállapítva. Még csak most 
vagyunk ezen feladat kezdetén és már meglepő mennyiségű hami- 
sítás lett kiderítve. Tamás főesperes ezen passzusát, mely Dal- 
mátia határát a Dunáig terjeszti, a horvát irók még eddig nem 
kifogásolták; mi sem tudjuk hitelességét megtámadni. 

Nehogy azonban valaki azt higyje, mikép Klaics is hiszi 
röpirata 12. lapján, hogy Dalmátiának még a Dráva sem szabott 
határt, hanem hogy azt dél felől átlépvén, a Dunáig kell előre 
hatolni, melynek valamely pontjánál volna képzelendő a dalmát 
határ, — Constantin császárra hivatkozunk, kitől megtanulhatjuk, 
mikép kell értenünk Tamás esperest a dunai határra nézve. Azt 

^ Knin közelében létezett és mint Katancsics véli, Sz. Jeromos ha- 
zája volt. Cluverius ugyan azt a muraközi Stridoról mondja, és azt tévesen 
Vas vármegyében Sabaria mellett keresi. Szentiványi és Bedekovich J. sze- 
rint Sz. Jeromos a muraközi Stridoban született. 



— 64 — 

denki elhárítja magától. Kevés vigasz ugyan, de mégis jobb^, 
mintha akadna ma is ember, a ki a fehér lap politikáját helyeselné. 

A fehér lap értelme annyi, mint tabula rasa. Az akkori 
magyar politikusok ugyanis szakítottak a históriai múlttal, elt<>- 
rölték a törvényeket és magokat a horvát önkénynek adták át. 
Volt-e szabad azt tenniök ? Ugyanazok a magyar politikusok oem 
tartották megengedhetőnek, hogy Ferenc József császárt magyar 
királylyá koronázzák, az 1848. évi alkotmány visszaállítása előtt; 
de a horvátoktól elfogadtak oly pactumot, mely Magyarország 
közjogába be nem illik, mely a kormányzást lehetetlenné teszi, 
mely az úgynevezett Horvátország fontosságával semmi arányban 
nincs és históriai fejlődéssel nem bír. Ez a pactum lealacsonyítja 
Magyarországot, erejét megbénítja, és statust teremtett a statas- 
ban. A magyar országgyűlés akkor egyrészt a törvényesség és 
jogfolytonosság hős szerepében tetszett magának, másrészt tabula 
rasat csinált a törvényekkel, és a magyar állam létfeltételeit 
ásta alá. 

Valamely állam önállósága következő attribútumokból ítél- 
hető meg: 

1-ször. Az állam viszonyából kifelé népjogi tekintetben, ön- 
álló állam a maga érdekeit közvetlenül igyekszik rendezni a kttl- 
főlddel saját megbízottjai által és saját belátása szerint. 

2-8zor. Az állam belső viszonyaiból, ha t. i. kormányának 
és országos képviseletének hatásköre a közélet minden ágaira 
kiterjed ; ha kormánya és törvényhozása más kormánytól és tör- 
vényhozástól nem függ. Ha az illető törvényhozás a katonaállí- 
tást megszavazhatja vagy megtagadhatja, valamint az adót és 
annak mire fordítását saját elhatározásától teheti fliggövé. 

3-8zor. Hogy honosítási törvénye az állam minden részeiben 
egységes legyen. 

4-szer. Hogy kormánya a hadsereggel a közrend és haza 
védelme érdekében korlátlanul intézkedliessék. 

5-ször. Hogy az állam címere és színe úgy az uralkodó 
család, mint a hadsereg és a haza minden más polgára által is 
tiszteltessék és használtassék. 

Mi a souverain állam e föltételeit csak a horvátokkal való 
viszonyunkra nézve vesszük szemle alá, és pedig különösen az 
18G8. évi XXX. t()rv.-cikk alapján. 



— 6Ö — 

E törvény máskép egyezménynek vagy kiegyezésnek is ne- 
veztetik, Magyarország közös közjogi alapjának Horvát-, Szlavon- 
és Dalmátországgal. Ezek az utóbbiak tehát elég roszul mint 
külön országok állíttatnak szembe Magyarországgal, mert ha nem, 
akkor az a képtelenség történt, hogy Magyarország saját alatt- 
valóinak egy részével békeszerződést kötött. 

Az idézett törvény sok helyen sérti Magyarország állami- 
ságát ily kifejezésekkel: közös országgyűlés, közös kormány, 
közös udvartAi-tás, közös pénzügy stb. Ha vannak közös ügyek, 
akkor ilyenek politikai tekintetben csak állam és állam közt 
fordulhatnak elő. 

A ,jkiegyezési törvény" több helyen autonóm országos kor- 
mányzatot említ. Ennek az élén áll a bán, kinek kinevezése 
ugyan csak a magyar miniszterelnök ellenjegyzése mellett tör- 
ténhetett, ki azonban mégis a magyar kormány háta mögött a 
királylyal hivatalosan érintkezhetett. Ez az autonóm „kormány" 
és mellette a tartományi gyűlés önálló politikát követtek, eszük 
ágában sem lévén, magukat a magyar kormány által vezéreltetni. 

Az 59. §-ban már az állíttatik, hogy Horvát-Szlavón orszá- 
gok külön territóriummal bíró politikai nemzet, és belügyeikre 
nézve saját törvényhozással és kormányzattal bírnak. Ez oly meg- 
állapodás, mely Deák Ferencnek több országgyűlési beszédeiben 
kimondott elveivel éles ellentétben van, és mely egymaga bizo- 
nyítja, hogy Magyarország statust a statustban, tehát politikai 
képtelenséget alapított, ha nem is akarta. 

A 63. §. elrendeli, hogy a „közös ügyek" tárgyalásakor 
az országházon a magyar lobogó mellé az egyesült horvát-szla- 
von-dalmát lobogó is felvonandó. Ez is felesleges, sőt káros in- 
tézkedés, mert hozzájárult, hogy a horvátoknál a paritási rög- 
eszmét érlelje. Paritásról szó sem lehet az anyaország és annak 
c&y^s kiegészítő részei közt, melyek a régi diplomatikai nyelven 
partes subjectae néven voltak ismeretesek. De különben a reci- 
procitás sincs megtartva, mert a zágrábi országházat nem díszí- 
tette a magyar nemzeti lobogó, mint az állameszme kifejezésére 
szükség lett volna; és mikép tisztelték a horvátok a magyar 
állam címerét, arról a legutolsó napok gyászos eseményei han- 
gosan szólnak. 

A horvát nyelvről az 57. és 58. §. intézkedik, rendelvén, 

PE8TY F. : UOKVÁTOKSZAUKÓL. 5 



— se- 
hogy Dráván túl a hivatalos nyelv a horvát legyen és hogy ha 
az ottani hatóságok a „közös minisztérium "-nak (értsd a magyar 
miniszterínmnak) e nyelven előterjesztéseket tesznek, a miniszté- 
rium ugyan e nyelven adjon választ. Az is szép reciprocitás ! 

Nem tartjuk ugyan a nyelvnek egységét az állam attribn- 
tumának, mert az államnyelv hatályos érvényesítése lényegileí;: 
csak a kormányzat^ közigazgatás^ bíráskodás gyorsabb folyama, 
és igy minden állampolgár érdekében történik. De már kissé 
veszedelmes az a példa, hogy a magyar honvédségnek az a 
része, mely újoncait a Dráván túl veszi, horvát vezényszó alán 
indul, horvát zászló alatt. Pedig tudjuk, hogy a horvát katonák 
századok óta a német vezényszót igen jól értették, és hogy a 
német parancsban nem találtak sértést. 

Hoztunk egy honosítási törvényt is, mely megengedi, hogy 
a horvát bán szintúgy mint a magyar belügyminiszter, magj^ar 
állampolgárságot engedélyezhessen. (1870. évi L. törv.-cikk 11. §.) 
Ugyan e kérdésben a határvidéki országos hatóság is határozha- 
tott. Az utóbbi két közeg az általa engedélyezett honosításról a 
magyar miniszterelnöknek csak nyilvántartás végett tett jelen- 
tést. Mindez az egységes állam egyik paródiája. 

Milyen gondatlanok még az ujabb tör\'ényhozá8ok is, mu- 
tatja az 1881. évi XV. törv.-cikk 4. §-a is, mely azon eshető- 
ségről szól, hogy valamikor Dalmácia Horvát-Szlavonország^okhoz 
fogna visszacsatoltatni, a helyett, hogy Szent-István koronájának 
jogairól szólt volna. 

íme elősoroltuk a magyarság által a horvátokkal szemben 
a jelenkorban elkövetett hibákat; szánjuk, bánjuk ezeket, és 
nincs forróbb óhajtásuk, mint hogy orvosolhassuk. 

Azokban az időkben, midőn a „közös ügyek" a levegőben 
repültek, és midőn tartanunk kellett attól, hogy minden lélekzet- 
vételnél egy pár ilyen közös ügyet magunkba szivünk, ho^y 
aztán lételünk árán vastagra nőjjön, — a közös ügyek theoriá- 
ját a horvátokra is alkalmaztuk. E theoriát, bármiként gondol- 
kodjunk jóságáról, érteni lehet, midőn két államról van szó, mint 
Ausztria és Magyarország, de mit akarunk vele a horvátokkal 
szemben, ha nincs szándékunkban egy Magyarországtól független 
horvát államot elismerni, vagy magunk gyengesége által születni! 

Mindent megadtunk, hogy a horvátok képzelhessék, misze- 



— 67 — 

rint független horvát államban élnek^ kivévén az ujoncállitási és 
állami költségek megszavazásának jogát. Nem adtuk meg azt; 
a mivel magunk sem rendelkezünk, t. i. a külfölddel való viszo- 
nyaink rendezésére vonatkozó korlátlan intézkedési jogot. 

Az 1868. évi XXX. törv.-cikk tarthatatlan állapotokat te- 
remtett, ezek mellett a Dráván túl alkotmányosan kormányozni 
nem lehet, és azért szükséges, hogy az állam közössége, egysége 
és elválaszthatatlansága uj törvényekkel biztosíttassék, — szüksé- 
ges, hogy szomorú tapasztalásainkból valahára okulván, gyakor- 
lati politikát kövessünk. 

Ezeket az 1868. évi törvényeket nemzetünk legádázabb 
ellensége sem súghatta volna jobban. 

19. 

A régi Horvátország fekvése. — Baranya, Somogy, Zala. — A 
kalocsai és pécsi piÁspökség. — Klaics. — A várispánsági intéz- 
mény. — Oizella királyné. — Magyar vármegyék a Dráván iúl. 

Budapest, 1883. október 16. 

Bizonyítani akarom, hogy Baranya, Somogy és Zala vár- 
megyének lényeges alkatrészei hajdan túl a Dráván feküdtek, 
hogy tehát ez a körülmény is kétségtelenné teszi, hogy a Dráva 
nem volt Magyarország határa. 

De mi azért nem akarunk belefáradni abba, hogy a tör- 
ténet segélyével világosítsuk meg a közjogot. 

A kalocsai és pécsi püspökség határai, azok megalakulása 
óta a Száváig terjedtek, és a marchiai esperesség, mely az utóbbi 
püspökség alá tartozik, magában foglalja Erdővég, Lezsimir, 
Vizics, Gibaracz, Morovich, Mangyelosz, Szuszek, Illók stb. isme- 
retes drávántúli községeket. A valkói főesperesség 1512. évben a 
pécsi püspökségben fekszik. 

Kezdjük SomogygyaL Már Szent-István engedélyezett a pan- 
nonhalmi apátságnak tizedszedési jogot Soraogymegye dráván- 
túlí részében, és e jogot megerősítek Szt. László, Géza, IV. Béla 
és V. István királyok. IX. Gergely pápa is itél 1232. évben a 
pannonhalmi apát tizedei ügyében, melyek azt Somogy vármegye 

drávántúli részében illetik — decimas partis comitatus Simi- 

5* 



- 68 — 

giensis, quae est ultra fluvium Dravam (Tkalcsics, I. 73. lap.) 
E pápa hivatkozik Szent-István kiváltságára^ és Sándor, Orbán 
és Kelemen pápák erősitvényeire. 

IV. Béla 1245. évben, Hudina comesnek, a Dráván túl, 
Somogy megyében fekvő Vizköz nevű földet adományozza. E 
föld a Csázma folyó közelében már Körös megyében feküdt, C8 
ma Medjurieéje (Vizköz) néven ismeretes. Midőn a király e bir- 
tokjogot 1202. évben Hudina rokonaira is kiterjeszti, már e szláv 
néven említi. Ivanicshoz délkeletre fekszik Garics, mely egykor 
nevezetes várispánság volt. Ennek 1252. évi határjárásában azt 
mondják a határjárók ; hogy végre megérkeztünk Somogy vár- 
megye területéhez, — tandem pervenimus ad Gomitatum Symi- 
giensem. (Tkalcsics I. 94. 1.) 

A Prodaviz nevű földről azt irja IV. Béla 1276. évben, 
hogy ez a Dráva mentén fekszik és emberi emlékezetet meg- 
haladó időben Somogy vármegye alól kivétetett. Ebből kitetszik, 
hogy Somogymegye alkatrészei „emberi emlékezet előtti" időben 
a Dráván túl feküdtek. Az emiitett föld határjárásában előfordul 
a Kamarcha (ma Komarnica) patak Kapronca és Gyurgyevec 
(St. Georgen) közt és a Kolinoa (ma Kalinovac) patak. Ugj^an- 
ott van Kallinovec falu. Mind e határkijelölések bennünket az 
uj alakulása Bellovár megyébe vezetnek. A Somogy drávántúli 
része Imre királynak egy 1201. évi levele szerint a Velika folyó 
által határoltatik és így a Csázma vidékéig terjedt. 

Horvát írók, szivük nagy fájdalmára, kénytelenek elismerni, 
hogy Somogynak e kiterjeszkedése a Dráva jobb partjára való, 
de azt tartják, hogy ez állapot csak a XIII. században fordult 
elő. Ez ellen hivatkozom Mária királyné 1384. évi levelére, mely 
szerint Légrád Somogy megyében, a Mura mentén, de a Dráván 
túl fekszik. 

Klaícs horvát író nem ismeri a magyar várispánsági intézmény 
sajátságát, és azért, ha öt követnők, egészen óhajtása ellenére, 
nagy területeket lehetne még Somogy és más magyar vármegyék 
kiegészítő részéül feltüntetni. így mondja IV. Béla egy 1255. 
évi levelében, hogy Csázmafő a somogyi Comitatushoz tartozik 
(Fejér IV. 2. k. 215. lap), hasonlókép Izdench helység is, (Hazai 
Okmánytár VI. 185. 1.) — ma Kis- és Nagy-Zdenci a volt kőröst 
és szent-györgyi határezred kerületében, — de azok a somogyi 



— 69 — 

várhoz tartozó várföldek voltak, és várföldek idegen vármegyék 
határában is fekhettek. Ilyeneket nem fogadhatni el a politikai 
vármegye területének részeiként. 

Zala vármegyének is voltak részei a Dráván túl. A vesz- 
prémi püspök 1232. évben a Vizmeth nevű földet, melyet már 
Gizella királyné adományozott a püspökségnek, per útján Ochuz 
bántól visszaköveteli és 1239. évben Mihály comesnek eladja. 
Oklevelek tanúsítják, hogy ez a Vizmeth a Dráva és Szarabka 
folyók közt feküdt. A határjárásban a Sztrug vize említtetvén, 
kitűnik, hogy a kérdéses terület a Dráva jobb partján, Várasd- 
megyében feküdt. 

IV. Béla 1248. évben Herbort comesnek, a Dráván túl, 
Zalamegyében fekvő Raszines nevű helységet adományozza, mely 
ma, mint város, Kőrösmegye határában,^ Kaproncához nyugotra 
található fel. 

Verbanchich Sándor, a „Pozor" szerkesztője, azt iparkodott 
megmutatni, hogy a Muraköz sohasem volt Magyarország, neve- 
zetesen Zalamegye kiegészítő része. Erre már Palugyai Imre egy 
tartalomdús röpiratban felelt. Én még két oklevéllel akarok 
hozzá járulni, melyeket e nyáron a herceg Esterházy kismartoni 
levéltárában találtam. 

Említtetik ugyanis egy 1478. évi oklevélben Synkowth és 
Maskowth mint zalamegyei helység. E két helység alatt a mai 
Henkovec és Maskovec a Muraközben értendő, Csáktornyához 
éjszakra. Egy 1496. évi oklevél szerint pedig bizonyos Christof 
Podan de Thweran az ő Christom nevű birtokát a Csáktornyái 
pálosoknak adományozza. Christom, melyről mondatik, hogy Zala- 
megyében fekszik, a mai Chretsán, Csáktornya mellett. Az 1542. 
évi XLUI. törv.-cikk Csáktornyát és Stridot Zalamegyében fek- 
vőnek mondja. Az 1556. évi VI. törv.-cikk szerint az egész Mu- 
raköz Zalához tartozik. 

Zala vármegyének egy drávántúli részéről, mely a Plitvica 
folyó körül feküdt, István bán 1258. évben adományilag rendel- 
kezik. E folyó a mai Horvátországban Varasdmegyében a hason- 
nevű falu mellett ered és Kőrösmegyét is áthasítván, a Drávába 
szakad. ^ 

* Már lö45-ben e folyó Maryassovc falu határában, Varasdmegyében, 
fordul elő. 



— 70 - 

Ugyanez évben IV. Béla szól Mikó fiának, Gurbusa-nak a 
Dráván túl, Zalamegyében fekvő birtokáról. (Országos levéltár 
N. R. A. 597. cs. 32. sz.) 

Baranyamegyc részei szintén igen messzire hagyták el a 
Dráva jobb partját. A nekcsei vár (ma Nassice) 1396. évben 
Barauyamegyéhez tartozott, pedig a Szávához oly távol fekszik, 
mint a Drávához. Nassice, valamint Podgorács ma Verőcemegyé- 
hez tartoznak, — de még a XV. század elején Baranyamegye 
területét képezték. A baranyamegyei Karancs a Duna és Dráva 
közé esett 1433. évben. Verőcéhez tartozik ma Klokohewac, 
Luka, Felső és Alsó-lVIoticsina, ölves, Porecs, Szt.-László (Eszék- 
től délre), Jagodna stb., melyek a XIV. században mind bara- 
nyamegyei részek voltak. 

De tán elég e száraz tárgyról. A kit ennyi adat meg nem 
győz, annak nem elég újabb száz adat sem. 

Az idők viszontagságai, vagy inkább a régi gondatlanság 
folytán Zala, Somogy és Baranya ezen fontos részei Verőce-, 
Kőrös- és Varasdmegyéhez kerültek. 

Ezt a hor>'átok sem tagadják, midőn nem politizálnak^ és 
nevezetesen Mikóczy bevallja, hogy különösen Kőrös vármegye 
mai álladéka nagy részben Somogyhoz és Zalához tartozott. ^ 
Klaics azonban már nem egészen a história terén áll, és nem a 
valóság kiderítése fekszik szivén. Midőn a tényeket nem tagad- 
hatja, — mert mi haszna tenné, midőn az oklevéltárakat tartják 
szeme elébe, — ezeket úgy magyarázza, hogy egyes somogyi és 
más szomszéd megyebeli emberek a Drávához délre bírván jószá- 
gokat, rajta voltak, hogy e jószágok magyar vármegyék ható- 
sága alá kerüljenek. Azonban a „de posse ad esse" — avagy a 
lehetőségtől a valódi factumig még nagy az át, és sem Klaics, 
sem más író nem lesz képes kimutatni, hogy a felsorolt dráván- 
túli birtokok a Klaics által felhozott okból kapcsoltattak volna 
egy idegen tartományból valamely magyar vármegyéhez. Itt nem 
egyes átkeblezésekről, nem rövid időre, és egyes emberek 
kedvére történt áthelyezésekről egyik megyéből a másikba van 
szó, hanem állandó állapotról, mely századokon át fenmaradi. 
Apró átkeblezések egyik megyéből a másikba a XV. és XVI. 

* Mikóczy : Öeries baiionim. 26. lap. 



— 71 — 

század előtt nem fordultak elő ', és önkényesen jár el, ki azon 
tény előtt szemet hnny^ hogy a Dráva sem egyháísilag, sem poli- 
tikailag képezte Magyarország határát. 

Legközelebb ki fogom mutatni^ ad usum delphini, hogy a 
báni hatóság alá tartozó tertilet sem Horvátországgal, sem Szla- 
vóniával nem azonos, hanem hogy a körülmények szerint változott. 

20. 

A napi sajtó még tévelyeg. — Találkozás Eötvös Károlylyál. — 
Mit ér a kiegyezés ? — Gr, Pejacsevich László, — A zágrábi 
Mharnok'érsek. — Brutális tüntetések, — Címer-kérdés, — Harc 

a separatizmtisnak. 

Budapest, 1888. szeptember 14. 

A magyar hírlapok nagy része a Dráván túli zendülést 
nem úgy Ítélik meg, mint kellene. Inkább arra akarják kizsák- 
mányolni az ottani viszonyokat, hogy Tisza Kálmánt megbuk- 
tassák, mintsem hogy Magyarország integritását és államiságát 
biztosítani igyekeznék. Ma először találkoztam Eötvös Károlylyál 
az „Egyetértés" szerkesztőségében, — még eddigelé nem ismer- 
tem személyesen. Alkalmunk volt a horvát kérdésről szólni. Elég 
hevesen folyt a szóváltás köztünk és egymás ellen. Eötvös 
ugyanis nem tartotta helyesnek az általam képviselt politikát 
a horvátok ellen, mert ő a bajnak okát leginkább Bécsben 
keresi. Ott bénítják meg — monda — Magyarország minden 
actióját és erőkifejtését. Eötvös azonban szükségesnek tartotta, 
hogy az úgynevezett három vármegye (melyet ma Szlavóniának 
neveznek) visszakapcsoltassék, és hogy Fiume területe tágítassék, 
és tartománynyá kiegészítve, Magyarország határával közvetlenül 
hozassék érintkezésbe. Általában kívánta, hogy a devalvált Hor- 
vátország minden oldalról területileg izoláltassék. A szélső ellen- 
zék vezére ez alkalommal csak egyről felejtkezett meg, t. i. 
arról, hogy a mennyi történeti és törvényes joggal, sőt politikai 
opportunitásból helyesnek találja előadott kívánságát, épen any- 
nyíval visszakapcsolhatja a Dráva-Száva közti egész vidékét. 
Nem szükséges a pánszlávizmusnak valamely fészkét fenhagyni. 

* Pesty: Az eltűnt vármegyék I. k. 38 — 41. lap. 



72 



Eötvös Károly megengedé, hogy Deák roszul csinálta meg 
a kiegyezést, de kérdé, vájjon ki vitte volna még ennyire is a 
dolgot ? — Ennyire ? no köszönjtik szépen ! Az ilyen állapoton 
nincs már mit rontani. Annyi bizonyos, bogy Deák Ferenc maga, 
alig bogy a Fiume közjogi helyzetére vonatkozó törvény hatá- 
sát tapasztalta, erről a törvényről megvallá, hogy ez bizony nem 
jól sikertilt és az országra nézve káros. Nem kételkedem, hogy 
Deák Ferenc ezen beismerését a kiegyezési törvény többi részeire 
is kiterjesztette volna, — ha a sors a hazának szentelt napjait 
tovább hosszabbítja. 

Eötvös Károlytól is azt várom, hogy ma holnap az egész 
igazság után fog törekedni. 

Ne bocsátkozzunk azonban conjecturákba, midőn nyakunkra 
nő az áradat. Minden nap újabb kellemetlen híreket hoz. Ki 
védelmezi, ki érvényesíti jogunkat? 

A magyar kormányt valóban a balsors üldözi, valahány- 
szor bizalmi férfiút keres, ki Horvátországban a magyar állam- 
eszméjét terjeszsze és az egyetértést a Dráván innen és túlnan 
lakó statuspolgárok közt megszilárdítsa. Gr. Pejacsevich László 
nem kereste a báni méltóságot, azt körtilbelül csak oly formán 
erőszakolták reá, mint tengerészettel biró országban a matrózo- 
kat szokták préselni. Kezdetben teli lehetett jó akarattal, hogy 
a kormány várakozásának megfeleljen, — mert ha ez az akarat 
benne meg nem lett volna, ő mint lovagias és hazafiúi lelkületű 
becsületes férfi e megbízást semmi áron nem fogadta volna el. 
Alig azonban hogy hivatalába lépett, a horvát nationalisták, kik 
eleinte őt bizalmatlansággal fogadták, körülvették, és rajta vol- 
tak, hogy őt maguk részére megnyeijék. Legtöbbet tett ez irány- 
ban Zsivkovics osztályfőnök, kihez őt iQukori emlékek fűztek és 
kivel hivatalánál fogva szakadatlanul érintkezni kellett. Mi mó- 
don engedett Pejacsevich lelkülete az uj impresszióknak, azt mi 
természetesen nem tudhatjuk, azonban tény az, hogy midőn Peja- 
csevich tartományait beutazta, mindenütt a népszerűség jeleivel 
fogadtatott, és tény az, hogy a kormánynál hona fide mindig és 
mindig a horvát álláspont ügyvédeként lépett fel, de soha sem 
magyarázta a magyar állameszme jogosultságát és szükségességét 
oda lent. 

Ehhez járul még, hogy gróf Pejacsevich személyére nézve 



— 73 — 

igen rokonszenves, szeretetre méltó ember ; és ez nagy baj, mert 
ezért kapták vissza a horvátok a határőrvidéket feltétlenül, — 
azért nyertek politikai és financiális tekintetben többet, mint a 
mennyi a magyar állam érdekével megfér. 

A zágrábi bibornok- érsek úr a magyar kormány befolyá- 
sánál és bizalmánál fogva, temesvári plébánosból rögtönözve 
emeltetett mai fényes állására. Szemtanúk beszélik, hogy midőn 
gr. Bedekovics Kálmán az érseket zágrábi palotájába bevezette, 
a csőcselék új egyházfejedelmét ellenséges felkiáltásokkal fo- 
gadta, kocsiját kövekkel és rothadt gyümölcscsel megdobálta. 
A palotájába vezető út ablakaiból cédulákat szórtak kocsijába, 
melyekre e szavak : „Zsivió Strossmayer" voltak írva. A demon- 
stráció iránya tehát igen világos volt. A jó lelkű főpásztor be- 
vonulása nem ünnepélyhez, nem diadalhoz hasonlított, hanem 
vesztőhelyre való kiséréshez. Saját papsága csak külsőleg hódolt 
meg neki, de ellenszenve nem ritkán kitört belőle a tiszteletadás 
teljes félretételével. 

Es mégis e főpap, kit múltja emelt magas hivatalára, egyet- 
len egyszer sem hangoztatta szavát Magyarország érdekében, 
nem volt bátorsága nyiltan kárhoztatni azt a törekvést, mely 
országok lételét kockára veti. Sőt a címer-ostromlás után feljött 
Budapesti-e, hogy Tiszát engesztelje, és a zágrábi csőcselék kí- 
mélésére biija. A derék bibornok épen nem tartozik az ecclesia 
militans körébe, és egyházi hatalmát alig érvényesité valaha a 
torzonborz lelkek fölött. 

Gr. Pejacsevich volt bán és Mihalovich József bibornok- 
érsek urak most egyaránt a kormányhoz fordulnak, — kijelent- 
vén, hogy a magyar körírású címerek kifüggesztése alkotmányos 
úton lehetetlen, és kérvén, hogy a miniszteri tanács határozatá- 
nak végrehajtása az országgyűlés megnyitásáig felfüggesztessék. 

Ezen előzmények megtaníthatnák a kormányt, hogy a hor- 
vát viszonyok javulását ne egyes egyénektől, vagy legalább ne 
egészen ilyenektől várja, hanem törvényes intézményektől és 
gyakorlati politikától. Ilyen naivságot nem teszünk fel a kor- 
naányról, hogy azt higyje, mintha a horvát zendülés a címerek 
magyar felírása miatt keletkezett volna. Az a zendülés kitör, ha 
Dávid uramnak soha sem jut is eszébe az a szerény vágy, hogy 
a magyar állam címere fent horvát, alant pedig magyar kör- 



- 74 — 

írással kifüggesztessék. Evek óta tapasztaljuk^ bogy azok a fur- 
csa „testvérek^ amott a Dráván túl az adóbeszedésnél a magya- 
rok ellen izgatnak^ és midőn a nép a terhes fizetés ellen pana- 
szolkodik^ álnokul ezért a magyarokat vádolják; mintha a hor- 
vátok nekünk fedeznék háztartásunkat^ és nem megfordítva 
állana a dolog. 

Mind abból azonban nem az következik^ hogy hagyjuk a 
horvátokat magukra^ — mint az Egyetértés egyik cikkezöje 
javaslá, — hanem az ellenkező. Kerüljünk mindent, töröljünk el 
mindent, a mi a horvát separatismust ápolja. A magyar alkot- 
mány nem oly rósz, hogy alatta a horvátok ne prosperálhatná- 
nak ; és ha nekünk jó, jónak kell lenni nekik is, kik a történet 
egyetlen lapját nem tölthették be azon vívmányokkal, melyek a 
szabadság érdekét szolgálnák. 

Annyit adunk, a mennyivel magunk rendelkezünk, — sem 
többet, sem kevesebbet. Horvát királyság alkotására nemcsak 
nem nyújtunk segédkezet, hanem annak létrejövetele ellen egész 
erővel fogunk küzdeni. 

Ha a horvátok szabad alkotmányt, rendezett állami viszo- 
nyokat, anyagi jólétet akarnak, akkor jöjjenek mint magyar 
honpolgároh a magyar parlamentbe, és velünk együtt működje- 
nek közre, — a „hároraegykirályság" rögeszméjével hagyja- 
nak fel. 



21. 

Kudarc a cím^rkérdéshcn. — Tisza határozati javaslata, — A 

horvátohnah kedvező viszonyok, — Taafe. — Irányi, — Helfy, 

Gr, Apponyi Albert, — Szilágyi Dezső. — Pulszky Ferenc. 

— Érzékeny lázadók. — Bismarck és Jtiles Fairre, — Nincs 

többé Dráva folyó, 

Budapest, 1883. október 9-én. 

Még az országgyűlési viták a horvát kérdés fölött nincse- 
nek befejezve, és már alig van számba vehető ember, ki a vég- 
eredményre nézve kétségben volna. Tisza határozati javaslata el 
fog fogadtatni, és ezáltal az egész világ előtt constatálva lesz, 
hogy Magyarország vereséget szenvedett. Semmi dialektika, 



— 75 



semmi szónokiati mesterség nem képes e szomorú tényt szépíteni, 
valamint : 

Nagyon igazságtalanul ítélné meg Tisza Kálmán szellemi 
képességét, a ki hinné, hogy határozati javaslatának belső valót- 
lanságát és abból a nemzetre háruló kudarcot oly jól nem 
ismerné, mint bárki azok közül, akik e napokban a határozati 
javaslatot ostromolták. És az általa vezérelt többség többségéről 
szintúgy vagyok meggyőződve. „Férfi számban álltok a névso- 
ron" — mondja Macbeth, de ők kötelességüknek tartják meg- 
győződésükről lemondani, hazafias indignációjukat elaltatni és 
opportunitásnak elnevezvén a férfiatlan meghátrálást, a haza sor- 
sát törékeny sajkán a tenger hullámaira bízni. 

Ki az, a ki most a horvátok sikerein csudálkozzék ? ök 
mint egy ember állnak velünk szemben, őket a bánok, a zágrábi 
gyűlés, az ottani sajtó, a papság, a katonaság pártolja, — őket 
támogatják a monarchián belül és kivúl mindazok, kik a pán- 
szlávizmus szolgálatában állnak ; nekik kedvez az Ausztriában 
divatos Taaffe-politika, valamint őket dédelgetik mindazon lát- 
liatlan hatalmak, melyeket Bécsben szoktunk keresni. 

Hát a magyarok? azok is kevés kivétellel a horvát nagy- 
zás malmára hajtják a vizet ; azok is beálltak útkészitőknek, 
hogy a horvátok minél könnyebben érhessék el céljukat. Az or- 
szággyűlési többségről nem is szólván, csak az ellenzék férfiait 
veszem szemle alá. 

Íme a nemes indulatú Irányi Dániel, ki a horvátokat test- 
véries ölell^ezésekkel akarja megnyerni, és megfelejtkezik arról, 
hogy Deák Ferenc sem volt nálánál kevésbbé nemes indulatú és 
mégis az 1868. évi kiegyezési törvényben oly végzetes öröksé- 
get hagyott a nemzetre. Helfy Ignác határozati javaslatában a 
kiegyezés revíziója csak a messze jövőnek ködében van mutatva, 
senki sem hiszi még a szélső baloldali pártnak sem, hogy a reví- 
ziót komolyan akarja ; fenyegetőzik az állam hatalmával, de 
mindjárt hozzáteszi : nem akarja, hogy ez a horvátoknak fájjon. 
Gr. Apponyi Albert már épen határozottan perhorreskálja szint- 
úgy a horvát autonómia konfiskálását, mint az 18()8-ki kiegye- 
zés revízióját. Pedig hogy e kiegyezés rósz, azt maga a minisz- 
terelnök is elismerte, midőn első felszólalásában a múltra nézve 
azzal hárítá el magától a felelősséget, hogy a koi*mányra lépte- 



— 7« - 

kor a kiegj-^ezést készen vette át. Szilágyi Dezső a kiegyezés 
ördögpépjéből csak egy koncot fogott ki, midőn annak szükségét 
hangsúlyozta, hogy a horvát bánt erősebb függési viszonyba kell 
hozni a korniánynyal. Csakhogy mikép volna ez keresztülvihető, 
midőn némely képviselők véleménye szerint a kiegyezés egy 
noli me tangere, — azt mi nem értjük. A kiegyezés szerint, 
annak bárminő változtatásához a horvátok beleegyezése szüksé- 
ges; az ilyen beleegyezés pedig, mely nekünk kedvez, a horvá- 
tok részéről akkor fog bekövetkezni, — dum defluit amnis. 
Pulszky Ferenc több ízben igen mérsékelten szólalt fel hirlapi- 
lag a horvát túlkapások ellen, szükségesnek vallja a mostani 
állapotok megváltoztatását, megjegyzi azonban, hogy ezen állapotok 
kiegyezésen alapulnak, tehát egyoldalulag törvényesen nem vál- 
toztathatók meg. Kimondja tehát a veterán író, hogy a horvát 
viszony megváltoztatása szükséges^ de hogy az nem lehetséges. 
Itt matassa ki — mondja ő — Tisza Kálmán államféi'fiúi tulaj- 
donságait ! a feladat nehéz, de megoldása nélkfil a mostani állapot 
végzetessé válhatik. 

így látjuk mély fájdalommal, mikép erőlködnek hiában 
legjobbjaink, hogy a szerencsétlen kiegyezés mocsarából kimász- 
hassanak, pedig akárhogyan kerülgetik, nincs más menekvés, 
mint azt teljesen kiszárítani. Az önfentartás kötelessége az, me- 
lyet Szilágyi Dezső hangsúlyozott. 

A horvát kérdés nem olyan mint más, a melynél melyik 
párt marad kisebbségben, a haza jövőjére nézve csak alárendelt 
fontossággal bír. A horvát kérdésben a magyar állameszmének 
feltétlenül kell győzedelmeskednie, mert rajtunk nincs segítve, 
ha az árkot csak hitvány rőzsével elfödik. A sikerre nézve min- 
denekelőtt szükséges a pártok egyesülése, mitől azonban igen 
távol vagyunk, tapasztalván, hogy a pártok sokkal jobban tet- 
szenek maguknak a kormány ostorozásában, mint a horvát szem- 
telenségek visszautasításában. 

Sokszor volt felvetve a horvátok susceptibilitása, a melyet 
magyar részről kímélni kell. Horvát csőcselék Zágrábban a ma- 
gyar államcímert inzultálja és beszennyezi, — és a mi felada- 
tunk legyen a horvát érzékenységet kímélni; a horvát jogpárt 
minden fügefalevél nélkül mohón siet a csőcselék vívmányait 
magáévá tenni ; rajtunk most a sor a horvát képviselőkkel alku- 



— 77 — 

dozni ; a horvát községekre 200 — 300 százaléknyi pótadót vet- 
nek ki, a pénztárakat meglopják, — de tisztességes dolognak 
tartják a Dráván túl épen e népzsarolásról a magyarokat vá- 
dolni. Ők a lázadók, kik évszázados állami együttlét megsemmi- 
sítésére törekszenek és minden engedményt ellenség módjára 
ellenünk felhasználnak — és mi lennénk azok, a kiket suscep- 
tibilitásuk kímélésére kell inteni? 

Bismarck Favre-nak, kivel a francia köztársasággal kötendő 
békéről tanácskozott, midőn ez a francia becsületérzés kímélését 
kérte, azt válaszolta: vájjon a francia becstiletérzés finomabb-e, 
mint a németeké? 

Mi is azt kérdjük : midőn a magyar állam tekintélyét sárba 
tiporják, midőn a népet gyűlöletre izgatják a magyar nemzet 
ellen, mely a horvátok adósságait megfizeti ; midőn ők azok, kik 
az országot folytonosan nyugtalanítják, megerősödését gátolják, 
és ez által a külellenséget bátorítják — akkor minket intenek 
arra, hogy a horvátok gyöngéd érzelmét ne sértsük ? 

Nem uraim, így nem érünk célt. 

Legyen valahára bátorságunk nemet mondani, midőn segéd- 
kezünket kérik, édes hazánk lealacsonyitására. Az a gúny, mely- 
lyel a külföld mostani evickél ésünket nézi, metsző fájdalmat okoz 
nekünk és a nemzetközi életben is legszomorúbb következményi! 
lehet Magyarországra, — ezt a hangulatot pedig azon körül- 
ménynek köszönhetjük, hogy törvényhozó testületünk vagy hata- 
lommal, vagy bátorsággal nem bir követni azt a politikát, mely 
a magyar állam szempontjából egyedül üdvös. E politika egyet- 
len szóval mondható : nincs többé Dráva folyó. 



— 78 — 



22. 

/. Valentinian császár és Tisza Kálmán. — Gyözelem-e, vagy 
gyalázatos vereség? — Címer és nemzeti szín eltávolítása. — 
Felcetesárgaság. — Mi fekszik a dinastia érdekében ? — Tisza 

orvosságai. 

Budapest, 1883. október 16-án, 

Midőn 1. Valentinian császár a Qnadokat Pannoniában 
legyőzte, és ezek Bregetiumba hozzá követséget küldtek, hogy 
öt kiengeszteljék, a római császár látván, mily ronda és hitvány 
néppel kellett verekednie, oly haragra lobbant, hogy legott a 
guta megütötte. 

Ha Tisza Kálmán október 16-án Zágrábban jelen lett volna, 
a midőn a szeptember 7-én feltűzött magyar címereket katonai 
spectaculummal ismét levették ; ha látta volna ennek a népnek 
a gúnyját, mely felett ő győzelmeskedett, akkor neki kétségkí- 
vül eszébe jő az a catastropha, melynek Krisztus születése után 
375. évben Bregetium volt színhelye. 

Győzelmeskedett ? Hja, ha még így volna I De bár meny- 
nyire terjedt el hazánkban a politikai immoralitás, bár mennyire 
törpítették el a férfias öntudatot, Magyarországon nem fognak 
őszinte embert találni, a kinek arcát szégyenpír nem futná el 
azon vereségért, melybe a kormány a nemzetet bevitte. Es ha 
ez úgy van, akkor még van veszteni valónk ; akkor a nemzeti 
becstiletérzés még nem aludt el egészen ; akkor csak marcangoló 
fájdalmat kell érezni a felett, hogy oly viszonyokban élünk^ 
melyek tehetetlenségre kárhoztatnak bennünket. De ne érje soha 
sem a nemzetet az a csapás, az elaljasodás az az állapota, mely- 
ben győzelemnek higyje, a mi gyalázatos vereség ; hogy azt 
okosságnak vélje, a mi férfatlan meghunyászkodás ; ejobb sorsra 
érdemes, vérig zaklatott nemzet soha annyira ne sülyedjen, hogy 
a mai nyugalom és kényelemért feláldozza jövendőjét. Minden dicső- 
ség, melyben múltja tündöklik nem lenne képes ellensúlyozni azt a 
megvetést, melylyel a világ e nemzetet említené. 

Epén azon percben, a midőn Zágrábban a magyar nemzet 
tekintélye a láthatár alá szállt, Tisza Szegeden a felséges király 
fényében sürgött és mozgott. Epén akkor adott a királyi biztos 



- 79 - 

a horvátoknak még egy extra cadeaut, és a címertáblákról még 
a magyar színeket is letöröltette ; és annak megmutatására^ hogy 
mind az a magyar állameszme szilárdítására történik^ a katonai 
zenekar a „Schön ist mein Osterreich" dalt hangoztatja. 

Csudálatos volna^ ha nem kisértene újra a fekete-sárgaság 
lidérce, a melyre a francia Revenant oly találó kifejezés. Tisza 
múlt év december 4-én azt a nyilatkozatot tette az országgyű- 
lésen^ hogy a feketesárga zászló használatában nem lehet a ma- 
gyar lobogó mellőzését látni, mert ha a közös uralkodó zászlója 
van kitűzve idegen földön, akkor a monarchia mindkét állama 
van általa képviselve. 

No ez szépen van mondva, és ilyeneket a magyar minisz- 
terelnök szájából kellett hallani, hogy íigjelembe vegyük, mert 
kisebb embertől nevetve fordultunk volna el. 

E szavak önkéntelenül jutnak eszembe a zágrábi esemé- 
nyek alkalmával, és figyelmeztetnek, hogy a bűnös nőt keresni 
— cherchez la femme, merre kell indulnunk. 

A magyar nemzet 1867. évben fátyolt vetett a múltra, 
azóta legkisebb okot sem adott arra, hogy loyalitását gyanúsít- 
sák, sőt inkább bizonyította, hogy a két államban nincs conser- 
vativabb, nincs megbízhatóbb elem, a magyarnál. A nemzet csak 
azt akarja, ne gátolják, hogy alkotmányát a szabadság és huma- 
nismus értelmében kifejleszthesse ; engedjék, hogy az ország 
megerősödjék: hogy önsorsának ura lehessen. Nagyon szomorú 
volna, hogyha Bécsben szükségesnek vélnék, a magyar nemzet 
ellen újra ellenségeket toborzani, — szomorú kétségen kivűl nem 
csak a magyarra nézve. 

Elszoktunk már attól, hogy a politikai élet fordulatain bá- 
muljunk. De hogy bizonyos helyeken az iránt még most sincse- 
nek tisztában, vájjon egy erős Magyarország, vagy gyengített, 
megalázott Magyarország fekszik-e inkább a dinastia érdekében, 
azt nem lehet csudálkozás nélkül észlelni. 

Ha Tisza nem az apró foltozgatások, az apró háziszerek, a 
takargatások embere volna, hanem tudna nagy célokra nagy 
concepciók alapján indulni, feladatául tekintené Magyarország 
államiságát minden következményeivel érvényesíteni, és ha sza- 
vai kellő viszhangra nem találnak, állását e feladatához kötni. 
A miniszter úr aligha nem mosolyogna, ha e soraim szeme elé 



- 80 



kerülnének, oly természetes, oly naiv a mi kívánságunk ; de fáj- 
dalom ma nem az szokott történni, a mi természetes. Az sem 
természetes, hogy a magyar nemzet önérzetét épen a magyar 
miniszterelnök sértegeti; nem természetes, hogy Magyarország 
hátráljon egy fictiosns Horvátország elől, mely csak a mi vértín- 
kön nőtt nagyra; nem természetes, hogy oly fajnak engedmé- 
nyeket tegyünk, mely már most tanakodik, vájjon időszerinti 
opportunus dolog-e az elszakadási törekvést a zászlóra kitűzni. 
Egyelőre nyugodjunk meg azon tényben, hogy van Horvát- 
országban hat felirás nélküli államcímer, míg széles Horvátor- 
szágban egyebütt mindenütt horvát felírású címer van alkal- 
mazva ; — de abba, hogy mindez győzelemnek tekintessék, njti- 
godjanak meg mások; mi soha sem fogunk megszűnni a nem- 
zet önéraetére, jogára hivatkozni, és Horvátország külön létezé- 
sében nemzetünk sérelmét, állami létünk veszélyét látni. 

23. 

A horvátok okossága. — Schram a minimumról. — A horvá- 
toknak csak nyerniök szabad. — Kinek kell a kiegyezés? — 

Dr. Mazurra. — Haladnak a horvátok. 

Budapest, 1883. október IT-én. 

Schram horvát képviselő a zágrábi német újságban kije- 
lenti, hogy egész Horvátországban egyetlen lélek sem találkozik, 
a ki a kiegyezési törvényből akár csak egy betűt elengedne. 
Nem akarja feszegetni, vájjon ez a kiegyezés mindenkorra Hor- 
vátország maximumát képezi- e, de annyi bizonyos, hogy abban 
a feltétlenül megtartandó minimum van kifejezve. 

Valóban bámulni kell azt a statusférfiui mélységet, mely e 
nyilatkozatban fekszik. Schram szerint tehát a szerződések úgy 
értelmezendők, hogy ha a politikai helyzet olyan, mely a magj-ar 
nemzetnek lehetővé teszi az I8()<S-ik évi törvény által nyakára 
vetett békót lerázni, vagy azon legalább némileg könnyíteni, ezt tenni 
nem szabad, akkor a horvátok a bilaterális szerződések szentsé- 
gére hivatkoznak. Ha azonban a dolog megfordítva áll, ha t. i. 
a bécsi reakcionárius politika a horvátok malmára hajtja a vizet, 
akkor a horvátok nincsenek kötve a kiegyezés megtartására, 



— 81 — 

akkor ez reájuk nézve C8ak minimuiD, mely alá Ők balsors ese- 
tén^ mely őket a politikai harc által érheti; nem sttlyedhetnek. 
Nekik csak magasabbra szabad és lehet emelkedniök^ de az ő 
fejükben létező statusjoguk szerint veszteniök nem szabad. 

Ismerjük azonban ezt a politikai bölcseséget már ujabbkori 
történetéből. Midőn Magyarország abban fáradozott^ hogy közjogi 
ügyeit a dyuastiával rendezze, a horvátok e törekvésben nem 
támogatták; sőt ellenséges magnktartásával ugyancsak nehezítet- 
ték állásunkat. Dacára annak; a zágrábi gyűlés nem átallotta 
kívánni; hogy ha Magyarország a felséges uralkodóházzal kötendő 
kiegyezés alkalmával bármi politikai előnyt érne el; ez már eo 
ipso Horvátországra is kiterjesztessék. 

De vájjon mióta lett az 18()S. évi kiegyezés rögtön oly 
kedvessé a horvátoknál ? Még augusztus hónapban a Pozor akár- 
hányszor szidalmazta a kiegyezést és arról megvetéssel és indig- 
nációval szólt. A „P. Lloyd" folyó évi szeptember 15-én közlött 
cikkemben épen e becsmérlésekre vonatkozólag azt irtam; no 
majd meglátjuk, mennyiben komolyan veszik a horvátok azt; 
hogy ők ii* elvetik; és eltörleni akarják ezt a kiegyezési 
törvényt. 

Es ime a felelet hamarább jött; mintsem vártuk. A horvá- 
tok a fennebbi értelemben fenn akarják tartani az 18()8-ki tör- 
vényeket annjára; hogy azon törvényszék előtt, mely a zágrábi 
ciaierleszaggató csőcselék felett ítéletet volt hozandó; a védők a 
minisztériumot törvényszegésről vádolák az említett kiegyezésre 
nézve, és úgy találták, hogy nem e csőcselék a vádlottak pad- 
jára való; hanem inkább a minisztérium. Ezen védők egyike volt 
dr. Mazurra is, kit a zágrábi érsek ujabb időben jószágainak 
igazgatójává nevezett ki; és ki színleg Miskatovics ellen fordul 
azon kijelentéssel; hogy a függetlenségi pártnak egyetlen bizalmi 
embere sem tette azt a nyilatkozatot a nemzeti párttal tartott 
értekezleten, mintha a Magyarország és Horvátország közti viszony 
az utóbbinak nemzeti érdeke volna. 

Moliére már rég irta: „Je ne me trorapais paS; Messieurs; 
ce niot termine tout Tirrésoluciou." 

És mikor a dolog úgy áll; hogy 1848. óta Horvátország; 
niely addig mint valamely municipium csak statutárius jogokkal 
birt; most saját törvényhozó testületben nagy politikát űz; kor- 

PJS0TY r. : UOBVÁTOR8ZÁOKÓL. 6 



1 



— 82 — 

mányi lát maga körfll^ annak eln}>két a bánt^ felelősségre vonja ; 
a magyar országgyűléssel paritásra kivan emelkedni^ annak tör- 
vényhozási jogát korlátolja^ Magyarországgal mint hasonló állam- 
mal alkudozik, a magyar befolyást Horvátországba perhorreseálja, 
de saját latját ugyancsak veti a serpenyőbe, midőn államunk 
érdekei mérlegel tétnek, — ez a Horvátország megfelejtkezik 
arról, hogy mindazt nem saját ethikai erejének, nem népségi szá- 
mának, gazdagságának, erkölcsi fölényének köszöni, hanem a 
magyar nemzet szerencsétlen politikájának. Ez a Horvátország 
azt, a mit nyert és a mire neki históriai joga nem volt, aján- 
déknak sem akarja tekinteni, nem akarja elismerni, hogy a ket- 
tőnk közti viszonyban az egjik fél a nagylelkűen adakozó, a 
másik fél a hálásan elfogadó. Pedig akárhogy csfirik csavaiják 
horvát uraimék a dolgot, azt a tényt csak annyiban lesznek képe- 
sek módosítani, hogy a „hálás ^^ melléknevet elmellőzzék. 

A grammatika még a királyokon is uralkodik és a horvá- 
tok ié, noha igen okos emberek, ajándékot fogadnak el hálá- 
san vagy nem hálásan, midőn valamit kapnak, a mi azelőtt nem 
volt az övék. 

Miután azonban a horvátok oly okos emberek, hogy min- 
den ujabb nyilatkozatuk, bámulásra ragad bennünket, azért csak 
arra kérjük őket, többé-kevésbbé lappangó lázadási állapotukat 
nevezzék el igazi nevén ; a jogra, a históriára, a törvényre való 
hivatkozás nem illik nekik, ha csak a lázadáson és a törvény- 
hez való ragaszkodáson egyaránt és egyúttal nem akarnak nye- 
részkedni. 

Quis tulerit Grachos de seditione querentes? 

24. 

A hdni méltóság. — Királyi és báni tekintély egyniás melleit. — 
Szent harag. — .1 hán felelőssége. — A kiegyezés tartludattan, — 

Herwegh, 

Budapest, 1883. október 20-án. 

Ugrón Gábor e hó folyamában, választóihoz intézett beszá- 
moló beszédében arról a szükségességről szól, hogy a báni mél- 
tóság eltöröltessék. Arról azonban, vájjon a zágrábi tartományi 
gyűlés meghagyassck-e vagy nem, nem nyilatkozott. 



- 83 — 

A horvát-szlavóniai bán, a nádorral, erdélyi vajdával és 
országbíróval, Magyarország legelső zászlósai közé tartozott, és mint 
ilyen, a hazai történetben mindig előkelő szereppel birt. Az ujabb 
kor eltörölte a nádori méltóságot, az erdélyi vajdaságot, a Szö- 
rényi bán székét és az országbírói hivatalt, csupán mint dmet 
hagyta meg a legfelsőbb törviényszék elnökénél. EJgyedtil a hor- 
vát bán maradt meg régi fényében, sőt a törekvés egészen vilá- 
gos, hogy ez a méltóság az eddiginél még nagyobb hatalommal 
mháztassék fel. 

Az ismeretes 1861. évi zágrábi körlevél azt állitá, hogy a 
bánok egészen fttggetlenfil kormányoztak, és hogy a megkoro- 
názott királylyal szintén egyenlő jogaik lettek volna. Állítja to- 
vábbá, hogy a függetlenül intézkedő bánok más hatalmakkal szö- 
vetségeket és szerződéseket is köthettek. 

Ilyen állítások csak az aspírátiók hóbortját jellemzik, és 
valóban csak politikai ziláltságunkat tanúsítja, midőn Korbuly 
Imre szükségét látta annak, hogy komolyan bizonyítgassa azt, 
mikép a horvát bán nem fllggetlen, sőt hogy a királynak joga 
van őt kinevezni és elmozdítani. (Korbuly: A báni méltóság 
119—122. lap.) 

De a horvát politika csodálatos buborékokat vet fel. A Drá- 
vántúli nyilt vagy alattomos lázadók mint követelők lépnek fel, 
— nekik vannak sérelmeik, ők azok, kik az államot fenntartják, 
ok az alkotmánytisztelők, ok a hazának legjobb fiai. S hogy 
mindebben kétség ne legyen, olyan indítványokat fognak tenni, 
melyek függetlenségi ábrándjaikat közelebb hozzák a valósítás- 
hoz. Arra törekszenek, hogy a bán a zágrábi tartományi gyűlés- 
nek legyen felelős; és hogy a nevezett zágrábi gyűlés a törvé- 
nyek magyarázására legyen feljogosítva. Ügyes fogás. Akkor, 
midőn minden józan politikus az 1868. évi kiegyezés tarthatat- 
lanságát hirdeti, horvát „testvéreink" még tudnak feltalálni jogot, 
melyet Deák politikája elfelejtett zsebökbe dugni. 

Es a helyzet olyan, hogy a legnagyobb képtelenségek való- 
sításától is lehet félni. Ma a haza érdekének és jövőjének fokon- 
kinti darusítását kiegyezésnek nevezik, — és ha a horvátok a 
holdat kérik, melynek képe a tó vízében visszatükröződik. Ők 
azt is megkapják. 

Miért történik mindez? Mert az új kor magyarsága nem 

6* 



— Sa- 
tud szent haragra fellobbanni, mikor hazáját bántják ; mert nem 
meri fenyegetni a pártosokat azzal, hogy eddigi rokonszenvttnk 
az ellenkezőre is csaphat át, vagy hogy 

„ . . . Heiliger wird unser Hass, 
Als unsre Liebe werden." 

A békülékenység szelleme, ha mértéken túl gyakoroltatik, 
a világ gúnyjává válik. 

Az 1848. évi törvények nagy hatalommal ruházták fel a 
nádori méltóságot, de mikor 18()7. évben az alkotmány vissza- 
állíttatott, azt találta a törvényhozó test, hogy a nádori méltóság 
a parlamentaris kormánynyal össze nem fér — és a nemzet az 
ősi nádori hivatalt elejté. Ha ez így volt, sokkal szükségesebb a 
báni hivatalt eltörleni, melylyel még separatistikus törekvések is 
vannak összekapcsolva. 

A horvátok nagyon buzgólkodnak, hogy a zágrábi gyűlés- 
ben egy felelős kormány üljön. 

Az 18G8. évi kiegyezés 50. §-a már is kimondja, hogy az 
autonóm országos kormányzat élén álló bán, a horvát-szlavon- 
dalmát országgyűlésnek felelős. De az nincs kimondva, vájjon 
csak az autonóm tárgyakra nézve felelős-e, vagy az egész ma- 
gyar politikáért, mely a magyar minisztériumban képviseletét 
birja. A bán helyzete két féle felelősséget tételezne fel, mely nem 
mindig lehetne összhangzásban. A bán ugyanis vagy grata per- 
sona a magyar kormánynál, akkor megtörténhetik, hogy a bán 
épen ez okból a zágrábi gyűlésnél népszerűtlen. Vájjon, ha ott 
többsége nincsen, távoznia kell-e, dacára, hogy a kormány bizal- 
mát birja? Vagy a bán csak a zágrábi gyűlés kedves embere, 
de a magyar kormánynyal ujjat húz, és ennek politikáját ellen- 
súlyozza és nuUífikálja. Vájjon lehetséges-e a legveszedelmesebb 
súrlódásokat kikerülni? Lehet-e általában Magyarországon kor- 
mányozni ? Leliet-e akkor a kormány felelős a parlamentnek ? 

Bármennyire vígasz nélküli az a perspectiva, melyet a jelen 
helyzet és hangulat nyújt, nem habozom meggyőződésemet ki 
mondani, hogy az 1868. évi Icicgyesést fenntartani nem IvIkí. 
Minden fáradozás ezt összefoltozni, vagy ujabb engedményekkel 
elodázni a veszélyt, mely hazánk integritását fenyegeti, nem egyéb 
mint az örvénynek redves pallóval való eltakarása. 



— 85 — 

A kérdés hlraezetlenfil így áll : vagy eWkésziteni segítjtlk 
a horvátok elszakadását^ vagy beolvasztják az egész Drávántúlt 
sans phrase. De én Hervjreghgel tartom: 

„Ein Reich, wie ein Sonnenschein ! 
Ein üerz, ein Volk und ein Wappen ! 
Helf uns Gott — so boU es klappen.'' 

A tartományi gyűlés maga körfii kormányt akar szervezni, 
felhasználván a magyarok gyöngeségét. Ez aztán a negyedik 
kormány volna sub umbra alarum. A horvátok egyelőre megelég- 
szenek vele és nagyon kedélyes ember az, a ki azt be nem látja. 
Azért a bánt és a tartományi gyűlést hasonló sors érje. Wenn 
der Herzog falit, muss der Mantel nach. 



25. 

Deák és a horvátok, — Az 1861. évi feliratok, — Fiume. — 
A kiegyezési törvény változhatatlansága, — Deák Ferenc 1839. 
évhen, — Országos küldöttségek, — Az uj Slavonia. — Deák 
megcáfolja múltját. — Társország, — Szvoinimír és Hódító Vil- 
mos. — A horvátok koronázni akarnak, — Koronázási hitlevél. 
— A ^három egy királysága declaratiója 1848, június haváról, — 

Különbség a két Deák Ferenc közt, 

Budapest, 1883. október 23-án. 

Az 180 1. évi országgyűlés második feliratának zárszavai 
ezek : „A mit erö és hatalom elvesz, azt idő és kedvezd sze- 
rencse ismét visszahozhatják; de miről a nemzet, félve a szen- 
vedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz 
és mindig kétséges.^ 

Arany szavak, a melyek súlya annál nagyobb, minél nagyobb 
volt azon férfiúnak megérdemelt tekintélye, a ki azokat mondta. 

Azonban a gyakorlati élet azon axiómára tanít: ne ítélje- 
tek szavaim, hanem cselekedeteim után. Az 1808. évi kiegyezés 
a horvátokkal azt a Deák Ferencet, a ki 1801. évben a világ- 
hirű két feliratot irta, teljesen desavouálta, mert ez a szerencsét- 
len kiegyezés nemcsak hogy feladott mindent, a mi a haza egy- 
ségének fentartására múlhatatlanul szükséges, nemcsak hogy 



-Be- 
lemondott a nemzet legvitálisabb jogairól, hanem lehetetlenné Í8 
teszi^ hogy ha a tapasztalás arra int^ és sürget^ hogy a bajon 
törvényes úton segíthessünk. Lehetetlenné teszi az orvoslást, mert 
valamint Fiumét a horvátok beleegyezése nélkfil Magyarország- 
hoz nem kapcsolhat) uk, úgy azok beleegyezése nélkfil ama vég- 
zetes kiegyezést sem el nem törülhetjük, sem nem módosíthat- 
juk, — a horvátok pedig ebbe soha sem fognak beleegyezni. Az 
augusztusi zavargások kezdeten Zágrábban szidták a kiegyezést, 
fenyegettek, hogy azt eldobják maguktól, és midőn ezeket a 
politikai szédelgőket szavuknál akartuk fogni, megfordították a 
csata rendét és most a horvát képviselők Budapesten legelső sor- 
ban azt követelik, hogy a magyar kormány a kiegyezési tör- 
vényt tartsa meg. 

Deák Ferenc egész politikai élete folyamában helyesen ítélte 
meg a drávántúli részek közjogi viszonyát Magyarországhoz, csak 
akkor botlott meg, midőn tevékenysége tetőpontján állt. Vissza- 
mehetünk 1839. évig, hogy erre példát idézhessünk. A mondott 
év november 19-dikén tartott országos ülésen azt monda: „Ha 
Horvátországnak volna jussa törvényhozásunkhoz szólani, nekünk 
pedig nem volna jussunk az övékbe befolyni, akkor Magyaror- 
szág volna alávetve Horvátországnak s bennünket a világ min- 
den diplomatái kinevetnének. Nincs Horvátországnak oly jussa, 
mely nem volna tárgya törvényhozásunknak." Mintha csak a mai 
nap eseményeiről és aspiratióiról volna szó. A horvátok ma is az 
autonómiát úgy értelmezik, hogy abban sem a magyar kormánynak, 
sem a törvényhozásnak nincs beszólni valója. A magyar törvény- 
hozástól megtagadják még a törvénymagyarázási jogot is, és a 
zágrábi gyűléssel közösen gyakorlandónak vélik. Ha pedig a két 
gyűlés meg nem egyezik, akkor mindkét részről regnicolarís 
deputatio küldessék ki. Úgy látszik, hogy az iránt még nincse- 
nek tisztában, hogy mi történjek, ha ez az oi*szágos küldöttség 
sem jön megállapodásra. Horvátország részéről tán egy európai 
areopagra gondolnak ; magyar részről már komolyan volt hirla- 
pilag megvitatva, hogy differenciákat a két országgyűlés (!) közt 
egy erre alakítandó főtörvényszék döntse el. Wer über gewisse 
Dinge den Verstand nicht verliert, hat keinen mehr zu verlieren. 

Azon három vármegyéről, melyet ma jogtalanul Szlavóniá- 
nak nevezünk, Deák Ferenc egy 1840. április 14-én tartott ttlés- 



— 87 ~ 

ben úgy nyilatkozott^ hogy azokat nem tartja Magyarországhoz 
tartozóknak, hanem helyesebben tisztán Magyarország várme- 
gyéinek. — Az 1848. évi országgyűlés a XVI. század törvé- 
nyeinek, és még régibb századok diplomái értelmében járt el, 
midőn e három vármegyét a magyar vármegyék sorába felvette, 
— a fiumei követekhez intézett válaszában Deák Ferenc még 
tovább ment és azt monda, hogy a Szent István koronája alatti 
országok jelentése nem más mint Magyarország. 

A régibb képviselő Deák Ferenc a horvátokat nem tekin- 
tette nemzetnek, területüket nem államnak, a kiegyezési törvény 
59. §-ában azonban kijelenti, hogy Horvát Szlavonországok külön 
territóriummal biró politikai nemzet. Csak az 1861. évi első fel- 
iratban van erre emlékeztető passzus. „Horvátország, — úgy- 
mond a felirat, — saját territóriummal bir, külön állása van s 
nem volt soha kebelezve Magyarországba, hanem kapcsolatban 
állott velünk és társunk volt. Ha tehát most Horvátország mint 
ország akar részt venni törvényhozásunkban, ha elébb tisztába 
akar jönni velünk azon feltételekre nézve, mik mellett közjogi 
állását Magyarországgal kész összekötni", a horvát képviselőket 
meg kell hivni az országgyűlésre. 

Itt históriai tévedés forog fenn, mert feltéve, hogy Horvát- 
ország nem volt bekebelezve Magyarországba, de még bizonyo- 
sabb az, hogy a Dráva Száva köze eredetileg nem tartozott Hor- 
vátországhoz. Tudjuk, hogy a felirat e pontjának célja volt, az 
országgyűlés integritásának kieszközlése és a bizonyítékok kiin- 
dulási pontja a legújabb idők status quo-ja volt, mely azonban 
historiailag és közjogilag nem volt korrekt. 

A „társország" kifejezés nem felel meg a valónak. A hor- 
vát irók szeretik Horvátország megszerzési módját örökösödési 
jogból származtatni, minthogy Kálmán király rokonságban volt 
Szvinimir királylyal. Arra is fontosságot helyeznek, hogy Kál- 
mán Horvátország meghódítása után horvát királylyá koronáz- 
tatta magát. Igen bizony, de Hódító Vilmos is normán vitézei- 
vel Angolországot örökség címén foglalta el és a hastingsi csata 
után Londonban angol királylyá koronáztatta magát. A legtöbb 
hódítási háború az örökösödési jogot tűzte ki címül. De azért 
mégis hódítás volt az. 

A horvát országgyűlés 18GG. évben azon kívánsággal állt 



— 88 — 

elő, hogy a magyar király megkoronáztatván, Dalmát-, Horvát- 
és Szlavonországok részére külön koronázási oklevél állittassék 
ki. A horvátok ezzel kimutatni akarták, hogy Horvátország csak 
olyan külön királyság, mint akár Magyarország. A magyar ország- 
gyűlés bizottsága erre azt válaszolá, hogy a külön koronázási 
oklevelet sem szükségesnek, sem a pragmatika szankcióval meg- 
egyeztet he tőnek nem tartja. A következő évben a magyar ország- 
gyűlés Deák Ferenc javaslatához képest azt határozta, hogy a 
„háromegy királyság" (mi az?) a magyar koronához tartozik, 
ennélfogva Magyarország királya egyszerre és együtt koronáz- 
tassék meg a magyar koronához tartozó országok királyává; a 
koronázási hitlevél is csak vgy lehet, mely a közös országgyűlé- 
sen lesz elkészítendő. 

E felfogás sem érvényestilt, az 1808. évi kiegyezéskor, mert 
ennek a 2. §-a megállapítja, hogy a magyar koronázási oklevél 
mellett (értsd magyar szövegű oklevelén kivűl) horvát nyelvű is 
szerkesztessék, mely Horvát-Szlavon és Dalmátországoknak is 
kiadandó, és abban ezen országok integritása és alkotmánya is 
biztosítandó. 

Deák Ferenc ily módon akaratlanul egyengette az utat a 
szláv aspírátióknak. Milyenek azok ? azt neki tudnia kellett, hisz 
a tartományi gyűlés Zágrábban már 1848. június havában ezeket 
világosan formulázta : 

„A háromegy királyság fenntartja magának a jogot, hogj' 
nemcsak a jelenleg osztrák uralom alatt élő szomszéd testvér 
szláv törzsekkel, melyekhez tartoznak alsó Styria, Karinthia, 
Krajna, Istria, Goricia és a szigetek, hanem a török uralom alá 
tartozó délszláv tartományokkal is, hahogy azok visszakerülnek, 
közös délszláv államot alkothasson." 

Figyelembe ajánljuk e deklarációt mindazoknak, kik azt 
hiszik, hogy a horvátok a magyar állam loyalis polgárai akar- 
nak lenni és azoknak, kik azt hiszik, hogy a hetek előtt történt 
zendülés oka a Drávántúl az 1868. évi kiegyezés meg nem tar- 
tásából keletkezett. Mindenki látja, hogy ez anakronizmus. 

A tény az, hogy a horvát nagyzás mindig dúsan tenyészett, 
hol titkon, hol nyíltan, csak a hatalom imponált neki, és azért 
az osztrák abszolutizmus idején szépen összehúzta viruló ágait és 
igen nyomorék fonnyadásnak indult. 



- 89 - 

így állván i\ dolog, észszerű^ hazafias dolog-e a horvátokat 
engedményekkel megnyerni akarni? Ha engedünk, nem a haza 
ellen fegyverezzük-e fel annak ellenségét? 

Deák Ferenc 1861. niájns 13-dikán, midőn az országgyű- 
lésnek az első feliratot bematatta; ilyen szavakkal tette ezt : Eny- 
nyi baj és veszély közt, kettőre lesz főként szükségünk : szi- 
lárdságra és óvatosságra. Engedni ott, hol az engedés öngyilkos- 
ság, kockáztatni ott, hol arra szükség nem kényszerít, egyaránt 
hím volna a nemzet ellen. 

És most mi történik? A lázadó horvátok megjelennek Ba- 
dapesten, megjelennek a clubban, és a miniszterelnöknek diktál- 
ják a békefeltételeket. Fellépésök csupa ^6g, csupa elbizakodás. 
Legkisebb nyoma sincs annak, hogy mérsékletre hajlandók, — 
hanem agyuk tele van új követelésekkel. 

Az országgyűlési többség csupa örömből, hogy a horvátok 
kegyesek még valamit elfogadni — hisz apró ajándékok meg- 
szilárdítják a barátságot — mindenütt keresgél mit adhat még 
a már teljesen kifosztogatott magyar nemzet a „horvát testve 
reknek" és ha létre jő a dicstelen knezlaci béke, ezt mint igen 

iiuom és bölcs politikát fogja magasztalni. 
» 

Es győzni fognak azok, a kik olyan nagyon siettek magu- 
kat a zágrábi cimerostromló csőcselékkel azonosítani. 

Azonban reméljük, hogy van még az országgyűlésen kép- 
viselő, ki Deák Ferenc igéjének valóságáról meg van győződve: 
„A mit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét 
visszahozhatják; de miről a nemzet, félve a szenvedésektől, ön- 
maga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig 
kétséges. " 

Ne nézzük Deák Ferenc 18G8. évi tetteit, hanem kövessük 
idézett bölcs igéit, melyeket ő maga — fájdalom — mint egy 
roszul védelmezett zászlót földre ejtett és cserben hagyott. 



1 



-- 90 — 



26. 

A népmozgalmak természete, — A magyarok a szabad eszmék 
előharcosa i. — A Dráva- Száva közének Jwvátartozandósága. — 
Horvát lurcegek tartománya. — Hol feküdt Szlavónia ? — A 
keresztes h/ulak. — A pápák tanúsága, — A név vándorlása az 

Adriától kelet felé. 

Budapest, 1883. október 25. 

Az emberek rendesen hajlandók minden népmozgalomban^ 
minden lázadási kísérletben egy nemzet azon nemes erőlködését 
látni^ bogy elviselhetetlen jármát magáról lerázza. Ez azonban 
nem mindig áll; igen gyakran e zavarok csak durva vágyakban 
lelik eredetöket^ melyek teljesfilvén^ csak a jog s szabadság 
hátrányára szolgálnak. 

Néhány hete immár, hogy a horvátok nyilt ellenségeske- 
désre léptek az állam ellen. Magyarországban senki sem csaló- 
dott e mozgalom jelentőségére nézve ; de a kevésbbé értesült 
külföld könnyű szerrel tévútra vezettetve némely szláv közve- 
títő által; azt hihetné; hogy az izgalmak szabadelvű eszmék által 
lettek fölidézve. 

Történelmünk minden lapja tanaságot tesz arról, hogy a 
magyar nemzet a szabadelvű törekvéseket mindig lelkesedéssel 
karolta fel. A reformáció számos hívekre akadt nálunk^ kik 
készek voltak vagyonukat feláldozni s verőket ontani az uj esz- 
mékért. Századokon keresztül véres harcokban küzdöttünk a 
Habsburgok elnyomása ellen, s az újabb időkben is, mekkora 
haladásunk a közéletben ! A jobbágyság felszabadítása, a nemesi 
kiváltságok eltörlése, abszolút egyenlőség, a politikai jogok 
egyenlő élvezete, szabad sajtó stb. 1840. év táján a magyarokat 
a „Kelet franciáinak'^ nevezték el, s ez nem vala ok nélkül, 
mert minden általuk elért szabadságot azonnal a nemzetiségek- 
kel is megosztották. Később, 18G7-ben, a habsburgi dynasztiával 
kötött szerződés után, szintén a magyarok voltak azok^ kik 
Ausztriának az alkotmányos rendszert megszerezték. 

Egy horvát főnök 1861-beu ezeket monda: „Egy nemzet sem 
kelt fel oly gyakran s oly önkéntelenül, hogy kitűzze a szabad- 
ság zászlóját, mint a magyar nemzet. Ausztriában úgymint egész 



— 91 — 

Európában a szabadelvű vagyis haladási eszmék előőrse gyanánt 
tekintetik, s azért az összes szlávellenes népek rokonszenvét birja." 

E szavak nem a magyar politika támogatása céljából mon- 
dattak, hanem a keleti fajok, bizonyos liliputi népek törekvései- 
nek előmozdítása érdekében, melyeknek túlzott követelései, ha 
teljesülnének, minket a legszomorúbb despotismusba terelnének 
vissza. 

A magyarok soha sem tűrtek el semminemű támadást terű- 
letök épsége ellen. Ok különben igen jól tudják azt, hogy maga 
Magyarország létezése megbocsáthatlan bűn ellenségeik szemei- 
ben, de jogaikból merítvén erőt, tudni fognak ellenállani minden 
támadásnak. 

Hogy részrehajlatlanúl megítélhessük az utolsó zagoriai 
zavarokat, elkerülhetlenűl szükséges, legalább futó pillantást vet- 
nünk a történelemre. 

Magyarországnak a Száva s Dráva közt fekvő területe szá- 
zadokon át külön közigazgatással bírt, mi azt a hitet támasz- 
totta, hogy e terület egy Magyarországhoz csatolt független tar- 
tományt képezett. 

A hazánkra mért hosszú szenvedések s mindenféle csapá- 
sok következtében, a magyarok a horvátokat mindig testvérei- 
kül, sorsosaikul tekintvén, fölöslegesnek tartottak minden bizal- 
matlankodást irányukban. E nagylelkűség eredménye az, hogy 
most kénytelenek vagyunk a történelemre hivatkozni, annak be- 
bizonyítására, hogy a Dráva és Száva közti vidék, Szent-István 
királyságának megalapítása óta, Magyarország részét képezi, s 
hogy azt a Horvát-Szlavonország név nem illeti meg. 

Lesz-e valami befolyása a tudomány által kivívott ered- 
ménynek a politikára ? nem tudjuk ; de annyi bizonyos, hogy mi 
soha se fogjuk megengedni, hogy a horvátok, autonómiájuk visz- 

szaszerzésének ürügye alatt, Nagy-Horvátország név alatt uj 

ff 

országot alkossanak. Ez minden izgatásuk célja. Ük elég naivok- 
nak tartanak bennünket, hogy tőrbe menjünk s hazánk egy 
részét átengedjük nekik, mely alapul szolgáljon egy új állam 
megalapítására, melynek léte folytonos nyugtalanságnak okozója 
volna úgy a magyarokra, mint többi szomszédaikra nézve. 

Mielőtt az utóbbi fölvetett politikai tárgyalásokba bocsát- 
koznánk, szükségesnek tartjuk bebizonyítani, hogy Magyarország 



— 92 — 

megalapitásakor sem Horvátországé sem Szlavónia uem voltak a 
Dráva s Száva közti terttletbe foglalva; hanem hogy e nevek 
más területek megjelölésére szolgáltak. 

A legrégibb idők óta Szlavónia s Horvátország egy s 
ugyanazon országot jeleznek; mely a Eulpa túlpartján kezdődik^ 
s melyet uem kell összetéveszteni a mai Horvátországgal. A hor- 
vát hercegek „Dux Dalmatiae et Croatiae" név alatt uralkodtak 
az adriai partok hosszában elterüld tartomány fölött^ mely már a 
IX. században Szlavónia név alatt vala ismeretes, s melynek 
lakói a frankok felsőségét ismerek el. E hercegek s később kirá- 
lyok uralma soha sem terjedt a Dráva s Száva közti területre. 
Hatalmuk a Kulpa innenső partján végződött. 

Ismételjük; hogy a XIII. század előtt Szlavónia vala a 
közös név, mely alatt értetődött Dalmácia s Horvátország tenger- 
parti vidéke. Ez a név semmi módon nem illette azt a vidéket, 
melyet ma helytelenül Szlavóniának nevezünk, mert ez a terület 
' Pozsega, Verőce s Szerem magyar megyékből s a régi Valkó 
megyéből áll. 

A keresztes hadak, melyek 109(j-ban Raymond toulousi 
gróf vezérlete alatt Szlavónián keresztül mentek, tényleg csak 
Dalmáciába s a régi Hor\'átországba hatoltak, mert csak onnét 
juthattak el a jádrai, salonai, spalatói. raguzai, zárai stb. kikö- 
tőkbe. Csak ennyi az, a mit a külföld Szlavóniáról ismer. Ugyan- 
ez időben hatolt keresztül Magyarországon, melyhez akkor a 
Szerémség is tartozott, Godefroy de Bouillon keresztes hadaival. 

Számos oklevél bizonyítja, hogy a horvát fejedelmek, még 
mint Byzanc hűbéresei, dalmáciai s horvát hercegi címet nyervén, 
s később királyokká levén, a „Ilex Croatiae et Dalmatiae" címet 
viselték; míg az általuk birt tartomány tényleg Szlavónia nevet 
viselt. 

A horvát írók — így többek közt Racski — korántsem 
cáfolták meg e tényt, sőt azt inkább számos példával bebizonyí- 
tották, így midőn a zárai és spalatói érsekek a Horvátországban 
újonalakított egyházmegye fölött pereskedtek, III. Sándor pápa 
Raimondo di Capella nuntiust küldte a hely színére, s 1177. ang. 
22- ki levelében tudtul adá a spalatói érseknek, hogy Raimondot 
mint választott birót JSzlavoniáha küldte. ' 

^ Farlati Illiricum tom. Hl. p. 198. 



— 93 ~ 

Ugyanaz a pápa 1180. okt. 4-én körlevelet intézett a Co- 
lueshez s a néphez, melyben olvasható volt „per Dalmatiam et 
Slavoniam^, s a Szlavónia név alatt a régi Horvátország vala 
értve, mert így értette maga Theobaldus pápai legátus is.* A 
fönidézett körlevél e formulával kezdődik : In Ducatu Dahna- 
tiae et Croatiae existente Rogerio Sclavomae duce. 1181-ben a 
horvát jupánok : ,Jupani Sclavoniae^, s a régi Dalmácia neme- 
sei „nobiles viri Sclavoniae^ nevet viseltek.^ 

E tények mind megcáfolhatatlanok, de a horvát írók roszúl 
magyarázzák, midőn azt hiszik, hogy a Dráva, Kulpa és Száva 
közti vidékek már a XIII század előtt Szlavónia speciális név- 
vel éltek. 

Mert tényleg Farlati, kire hivatkoznak, egészen ellenkező 
nézetben van, minthogy Illiricum&nak V. kötetében azt olvas- 
Buk : ad partes regm Hungáriáé, Zagrahiensis Diocesis, 

í)24-ben X. János pápa két püspököt küldött Horvát- és 
Dalmátországba, hogy a szláv nyelv helyett a latin nyelvet 
fogadtassa el lithurgiai nyelvűi. E célra pápai levél intéztetett 
Tomiszláv horvát királyhoz, s ekkor használtatik először a Szla- 
vónia név. De e levél szövege is cáfolhatatlanul bizonyltja, hogy 
a Slavonica terra kifejezés nem a Dráva és Száva közti s mai 
napság Szlavónia nevet viselő területet jelenti, hanem a mai 
Dalmácia azon részeit, melyek akkoriban a horvát királyok bir- 
tokában voltak. 

A Szlavónia név még akkor is, midőn a magyarok uralma 
az adriai partokig terjedt, ugyanazon értelemmel birt. 

A velencei Dandolo beszéli, hogy I. Endre 104H — 1064, 
vagy inkább fivére Béla és Radó nádor hadjáratot indítottak 
Dalmácia ellen, a horvátok királyát legyőzték s Szlavóniát régi 
határai közé, azaz a Zettina folyamig szorították. Később ugyan 
csak Béla szlavóniai herceggé lőn. E szövegből látszik, hogy 
Dandolo a Dalmácia s Szlavónia neveket synonymumként használja. 

Gaufredus Malaterra 1097-ben irja, hogy Kálmán, a magya- 
rok királya. Álba Marisba, a mai Zara-Vecchiá-ba hozta aráját, 
Buzillát Nápolyból, s hozzá teszi, hogy e magyar kikötőben (qui 

» Farlati P. 211—212. 
» Farlati tom IV. p. 2. 



u — 



juris regis huugarorum est) Vinkus comes, a magyar partok kor- 
mányzója, fogadta az uj királynőt.^ 

Még a XII. században is Dalmácia Szlavónia névvel jelez- 
tetik. Mihály scardonai püspök 1181. írja, hogy Jaderában ösz- 
szejöttek : Farkas, magyar nádor, Flasco, tinnini püspök, Macha- 
rentius comes és sok más nemes Szlavóniából, IIL Orbán pápa 
ugyanily értelemben fejezi ki magát, midőn 1186-ban a boiscei 
Szt.-Péter templomáról szólván, azt mondja: in partUms Sclavo- 
niae. Boisce pedig a nonai egyházmegyéhez tartozott Dalmá- 
ciában. 

Nem akarjuk tovább fárasztani az olvasót mindazon okle- 
velek felsorolásával, melyeket összegyűjtöttünk. Csak egy tény 
fólemlitésére fogunk szorítkozni. Aeneas Sylvius (II. Sylveszter- 
pápa) ismerte azt a közszokást, hogy a dalmátokat szlavónoknak 
is nevezik, és Sebastiano Justiniani velencei követ, ki 1499. és 
1503. években volt a magyar kir. udvarnál, „Deí Regno ddla 
Dalmatia^ cím alatt ezeket írja: „II Regno che si chiafna hoggi 
di Dahnatia anticamente fu nominato Schiavonia da i popoU 
Schiavi, che al tempó di Giustiniano Imperatore venero di 8ar- 
matia.^ 

Bár Justiniani a XV. század végével azt állítja, hogy Dal- 
mácia azelőtt Szlavóniának neveztetett, ez a név még ezentúl is 
soká volt használatban Dalmáciára vonatkozólag. 

Kossuth Lajos fölhívta figyelmemet egy „Didionnaire fran- 
f^ais-latin de geographie^ című munkára, melyet Frondeurs adott 
ki 1680-ban. A Dalmácia latin név így van abban fordítva: Dal- 
matie en Esclavonie, a mi bizonyítja, hogy a XVII. századbeli 
földrajzi írók semmi különbséget nem tettek a két kifejezés közt. 

A ki valaha Velencében járt, láthatta a Szt.-Márk-tér előtt 
a „riva degli Schiavonit^y a sziavonok partját. Ez élő emléke a 
régi tényállásnak. Bizonyára nem Szerem-, Pozsega- s Verőce- 
megyék lakói, Belgrád s Zimony szomszédai, hanem az adriai 
partok hajósai, egy szóval : dalmaták voltak azok, kikről a 
velenceiek e partjukat elnevezték. 

Meg fogjuk mutatni egy közelebbi levélben, miként sztint 

* Muratori tom. V. cap. 4. p. 25. 

* Makascev Vincenti : Monumenta historica Slavonim Meridionaliiun. 
Tom. I. Vol. I. 320. lap. 



f I 



- 95 — 

meg e név a Dráva s Száva közti területre nézve, s miként ter- 
jeszkedett ki lassan-lassan egészen Belgrád kapujáig, maga mö- 
gött hagyván egy területet, melyet csak a múlt század végén 
kezdtek Horvátországnak nevezni. 

27. 

A magyarok elődei a Dráva-Száva közén. — Avarok, — Nagy 
Károly, — Pipin. — Frankok kiszorítják az avarokat, — Szlo- 
vén hűbéres fejedelmek Ljvdevit^ Ratimir, Brazlaw. — A magyar 
foglalás : Szent-István. — Ajs ö alkotásai azon vidéken. — Vojkfy 
család. — A Szerémség mint viszály tárgya a magyarok és a 
görögök közt. — JBado nádor. — Dalmácia magyar bánok alatt. 

— Földrajzi nevek elcserélése. — Partes slavonicae, nem Regnum. 

— Istnét a névcsere. — Pápák tanúságai. ---A névcsere még 

1868 után is gyakorolja hatását. 

Budapest, 1883. november 1. 

A Száva 8 Dráva közti terület a legrégibb idők óta úgy 
politikai intézményei; mint földrajzi beosztása szempontjából a 
legkülönösebb változásokon ment keresztül. Az Árpádok az auto- 
nómia egy nemét hozták létre, mely napjainkban az anyaország 
ellen fordult. És a magyar nemzetnek annál erélyesebb rendszabá- 
lyokhoz kell nyúlnia, ha nem akarja kockáztatni azt, hogy 
később újból meg kelljen hódítani e tartományt. 

A magyar állam megállapítása percében a Dráva és Száva 
közti vidék Alsó-Pannoniához tartozott, és a VIII. században az 
avarok által vala elfoglalva, kiknek uralma a Száváig terjedt. 
A Vin. század közepe táján maga a Szerémség is még az ava- 
rok főchagánjától függött, és semmi sem sejteti a horvát feje- 
delmek befolyását. De hosszú háborúk következtében Nagy Károly 
erősen megrázkódtatta ez országot, s fia Pipin, kit olasz király- 
lyá tetty 791-ben feldúlta a szóban levő vidékeket. Később midőn 
a frankok az avarokat a Dunán s Tiszán át szorították, a hor- 
vátok először foglalták ej a kérdésben levő vidéket, és Porphy- 
rogenet Constantin e szláv foglalásról s az azt követett esemé- 
nyekről szólván, — alkalmasint több év történetét összegezvén, 

— azt mondja, hogy a frankok, miután legyőzték az avarokat, 



— 96 — 

nagy szigorral uralkodtak a horvátok fölött, kik a Dráva és 
Száva közé fészkelték volt be magukat.^ 

E perctől kezdve ez a vidék frank tartománynyá lön, s a 
szlovén fejedelmek időnként csakis mint frank hűbéresek kor- 
mányoztak benne. 

E tartománynak akkor semminemű földrajzi vagy bármily 
nemzetiséget jelző neve nem volt. Ljudevit szlovén fejedelem 
csak Dux Pannóniáé inferioris nevet viselt; és valahányszor szó 
van e korban ama tartományról; jelzésűi mindig azon szlovén 
fejedelem használtatik, ki a frankok nevében abban uralkodik: 
u. m. Ljudevit, Ratimir vagy Brazlaw tartománya. 

Elérkezett aztán a magyar korszak. A történelem nem 
mondja, hogy Szent-István, Magyarország első királya (1000-től 
1038-ig), hódításokat tett volna a déli részeken, de vannak tőle 
országlási cselekvények, melyek bizonyítják, hogy a Száva s 
Dráva közti tartomány elődjeiről szállt reá. így alapitá meg a 
kalocsai és pécsi egyházmegyéket, melyek déli határai a Száva 
partjáig terjedtek ; így adományozta Zágráb vidéke tizedét a 
pannonhalmi apátságnak, mely Győr közelében van, így lett 
szervezve a legtöbb megye, a többi közt Baranya, Somogy és 
Zala, melyeknek területe legnagyobb részt a Dráván túl fekszik. 
Maga Gizella királynő adományozott a veszprémi egyházmegyé- 
nek egy Vizmet nevű kerületet, mely hasonló helyzetben van. 

Ilykép a Száva s Dráva közti vidékek nyugati része, melyet 
napjainkban helytelenül Horvátországnak neveznek, Szent-István 
s utódai korában Magyarország kiegészítő részét képezték, s e 
névben bele volt foglalva. E tény határozottan be van bizonyítva 
ama per által, melyet a Vojkfy család birtokigénye miatt Thé- 
tényi Péter ellen emelt. A Pakra s Toplica folyók partjain elte- 
rülő földekről volt szó, a többi közt Keresztúr s Megyurics fal- 
vakról, melyek utóbbika még ma is létezik a Pakra és lUava 
folyók közt a régi báni katonai határvidékén. Dénes nádor, ki 

* A bizatici írók Francochorion-nak nevezték a Száva és Dráva 
közti frank tartományt s e név még nem szűnt volt meg egészen a magya- 
rok idejében. Lásd a Moet de la Forte Maison által Parisban 1868-ban ki- 
adott érdekes művet : Des Francs, leur origine dans la Panyiwiie, la Mes. 
siCy la Thrace etc. ; mely müvet a ^ Századok "ban, a történelmi társulat 
közlönyében, ismertettem. ^ 



— 97 — 

meg vala bízva a király által e per megvizsgálásával, 1228-ban 
monda ki Ítéletét; miután birtokigényeinek bebizonyítására az egyik 
peres fél, a Vojkfy család, hiteles okleveleket mutatott be, melyek 
Szent-István, I. Béla s utódai idejében valának keltezve. 

Ennélfogva az ítélet kedvezőn hangzott a Vojkfy családra 
nézve, mely különben barátságosan kiegyezkedett ellenfelével. E 
per folyamában a panaszosok a Dráva és Száva közti birtokok 
tulajdonosainak tanúságára hivatkoztak, kik tehát mind szükség- 
kép ugyanazon ország lakosai voltak. A fönidézett ítélet nemcsak 
II. Endre, de később 1488-ban maga Mátyás király által is meg- 
erősíttetett. 

E tények elégségesek volnának annak bebizonyítására, hogy 
Szent- István felsőségí hatalmat gj^akorolt a drávántúli vidékeken, 
melyek Magyarországhoz tartoztak. 

Móg ott is, hol a magyar uralom viszály tárgya volt, mint 
például a Szerémségben, melyet a byzanciak maguknak követel- 
tek, a magyaroknak korántsem horvátokkal, hanem csak byzan- 
ciakkal volt dolguk ; mi azt bizonyítja, hogy a viszály tárgyát 
képező tartománynak semminemű separatisticus hajlama nem 
volt. 1075. körűi Radó nádor visszahódította a Szerémséget a 
Byzanciaktól s nem a horvátoktól, kiknek e vidéken sem szer- 
vezett államuk, sem hegemóniájuk nem volt. Ginamus, a rende- 
sen jól értesült görög író, ki Byzanc részéről a Szerémségben 
kormányozott, elbeszéli, hogy a magyarok igen gyakran beha- 
tottak az országba, s hogy kevéssel Commen Alexis trónralépte 
előtt Badó nádor elfoglalta a Szerémséget. Mindig magyarok s 
byzanciak voltak azok, kik a tartomány miatt viszálkodtak 
egymással; s ha a viszály tárgyát képező tartomány közelében 
létezett volna egy Szlavónia vagy egy Horvátország, az bizony- 
nyal nem maradt volna említtetlenűl — mert az csaknem a lehe- 
tetlenségek közé tartozik. 

Még egy tény bizonyítja álláspontunk igazságát. A horvát 
fejedelmek s királyok soha sem keltezték leveleiket a Kulpán 
inneni helyekről. Soha rendeleteik vagy intézkedéseik nem ter- 
jeszkedtek a Dráva s Száva közti területre, mert e területek 
nem tartoztak uralmuk alá. 

Szt. László s Kálmán királyok véget vetettek különben 
azon régi Horvátországnak, melyről előbbi levelemben szóltam, s 

PKBTY y, : HOUVÁTOKS/.ÁQRÓh. 7 



— 98 — 

mely az Adria partjain létezett. Dalmácia^ a meghódított nj tar- 
tomány — újnak mondjuk^ bár tényleg már a magyar uralom 
alatt állott — bánok, magas rangú magyar ti8zt^iselök által kor- 
mányoztatott; kiket Magyarország királyai neveztek ki; s e bánok 
mindig Magyarország legrégibb főurí családaiból választattak^ 
minők a Szécsyek, Aporok, Losonczyak, Garaiak, Bánffyak, Ka- 
nizsayak, Erdődyek, Geréb, Batthyány, Zápolyai stb. családok. 
Másrészt a Zrínyiek, Frangepánok, Thallóczyak, Berizlók stb., kik 
egymásután szintén bánokul lettek kinevezve a király által, oly 
határozottan magyar szellemet s érzelmet tanúsítottak, mint akár- 
mely tiszta magyar származású bán. 

E magas tisztviselők, a szerint a mint többé vagy kevésbbé 
jól voltak az udvarral, nagyobb vagy kisebb birtokokat nyertek 
a királytól a Száva s Dráva közti vidéken. Lassan-lassan hozzá 
szoktak Szlavonországnak nevezni e tartományt, melynek népes- 
sége tényleg nagyobbrészt szlovénekből állott, s így történt, hogy 
az ádriaparti vidék Szlavónia neve a Dráva s Száva közti vidékre 
alkalmaztatott, s a XIII. századtól a XVHI. század végéig a 
Kőrös-, Zágráb- s Varasdmegyéket magában foglaló vidék e tar- 
tományi nevet vette fel. 

Minden a történelmi igazságra féltékeny olvasó tehát, Szla- 
vóniára vonatkozó dolgokat olvasva, figyelemmel kénytelen lenni 
azon korra, melyben a fenebbi név használtatik, s nem értheti 
alatta azon területet, melynek ma adjuk a Szlavónia nevet. 

Vegyük például Jádra városa oklevelének e bevezető sorait : 

Anno incarnationis L C, D, M. MXCL Alcxio Constan- 
tinopóleos imperante, tempore, quo Ladislaus Pannoniarufn licx 
Croatiae invasit Regnum, 

Ki fogja azt hinni, hogy Szt. László 1091-ben a mai Hor- 
vátországot hódította meg, midőn számos levéltár bizonyítékai sze- 
rint ez a Horvátország nevét csak a múlt század végével nyerte V 

Míg a Száva s Drái-a közti terület keleti része — Szerem-, 
Pozsega-, Verőce- és Valkómegyék — megtartotta intézményei- 
nek magyar jellegét, a nyugati része, noha hosszú időn át hiva- 
talosan „drávántúli vidéknek" neveztetett, nemsokára ^parttis 
slavonicae^ névvel jeleztetett. Azután majd ducaius, majd baua- 
tus nevet kapott, a szerint a mint királyi herceg vagy bán jutott 
a kormány élére. Idők folytán végre a határozatlan és ingadozó 



— 99 



Szlavónia név véglegesen megállapodott a Dráva s Száva közti 
vidék nyugati részében. 

Mindazonáltal nem szabad elfeledni hogy^ ezen uj Szlavó- 
nia soha jjRegnum^ nem volt; a fönidézett három megye, t. i. 
KőröS; Zágráb és Várasd, csak tévedésből s bitorlás által kapta 
a Szlavónia nevet. Valamint a nevet, mely az adriai partokat 
illette, fölvették, ép úgy a múlt század elején visszavetették azt 
a nevet, mely ez időtől kezdve, a Száva s Dráva összefolyásáig 
terjedt, s ma helytelenfii Pozsega, Verőce s Szeremre alkal- 
maztatik. 

Valódi szemfényvesztő névcsere és földrajzi túlkapás ez, 
mely a történelemben egyedüli a maga nemében. Nagyon mesz- 
sze mennénk, s köteteket tölthetnénk meg, ha minden fázisában 
akarnók követni ezt az ügyet; azért csak a következő tények 
constatálására kivánunk szorítkozni: Dacára a zavaroknak, me- 
lyeknek századokon át a Száva partjai színhelye voltak, látjuk 
időről időre fölvillanni azt az igazságot: hogy e terület Magyar- 
országhoz tartozik. 

126ü-ban III. Honorius és IV. Kelemen pápák megerősít- 
vén a IV. Béla által nejének tett adományokat (Szerémség kin- 
cseit s néhány más magyar területet), a Szerémséget Magyar- 
országhoz tai*tozóuak mondják. IV. Kelemen azt is elrendeli, 
hogy a mitrovicai zárda, mely a kalocsai magyar egyházmegye 
déli részén fekszik, ezentúl is a nyitrai egyházmegye fenhatósága 
alá tartozzék ; pedig Mitrovica a Száva közelében fekszik. 

Egy közelebbi levelemben több megcáfolhatatlan adattal 
fogok szolgálni, melyek bebizonyítják, hogy Magyarország drá- 
vántúli része a XIII. századtól a XVIII. század végéig Szlavó- 
nia nevet viselt. Nagyapáink még tanúi voltak a hirtelen név- 
változásnak, 8 a Szlavónia névnek a Dráva s Száva torkolatá- 
hoz közeleső területekre való alkalmazásának ; mi magunk tanúi 
vagyunk, raikép készül a mai állítólagos Szlavónia fölcserélni e 
nevét a Horvátország nevével, mert becsúszni engedtük a köz- 
jogba hamisan alkalmazott Horvátország s Szlavónia neveket. A 
politikai életben hozzászoktak már Horvátországnak nevezni a 
Száva 8 Dráva közti egész területet ; tökéletesen ignorálván Szla- 
vóniát, melyet a 1868-ki kiegyezés a horvátoknak odadobott. Mi 
tehát egy soha nem látott fictióval állunk szemben, mely Magyar- 

7* 



— 100 — 



országra nézve sok veszélyt rejt magában^ s mely valós<ággá vál- 
hatik bizonyos elemek befolyása által, melyek alkotmányos cím 
mel nem bírnak ugyan, de azért nem kevésbbé komoly akadá- 
lyokat gördítettek már szabadságunk útjaira. 



Br. Philippovics Ferenc táborszernagy. — Lehetni a bán katonai 
személy ? — Különböztessük meg a diadalt a vereségtol, — Ilibds 
címerek és színek, — Báni hivatal. — Pongyolaságok a törvények 

szövegezésében, — Tisza mint debater, 

Róma, 1883. november 12. 

Egy hete hogy megint itt vagyok. A hazulról kapott lapok 
értesítenek, hogy b. Philippovics Ferenc táborszemagy horvát- 
országi bánnak kineveztetett.^ Midőn a horvát zendülés vissza- 
torlására báró Ramberg tábornok kir. biztosul küldetett ki, sokan 
azt roszallották, hogy az állami tekintély helyreállítására katonai 
egyéniség szemeltetett ki, tartván attól, hogy saját kormányunk 
egyengeti az utat, melyen egy újabb Jellasich közeledhetnék ; 
roszallották e választást azért is, mert megkívánták, hogy egy 
alkotmányos kormány saját magában találjon erőt, a megbontott 
törvényes rend visszahelyezésére. Magam részéről nem kételke- 
dem ugyan, hogy vannak emberek Bécsben, kiknek ideálja az 
1848. évi reactiónak szereplése, de nem hihetem, hogy a lénye- 
gesen változott viszonyok közt az akkori sikerrel kecsegtessék 
magukat ; sőt a mi több, be nem láthattam, hogy mi hasznot lát 
a reactió a kettős monarchiára nézve, ha Magyarország, mely ki- 
elégítve erőt és hatalmat kölcsönöz az államnak, újra nyugtala- 
níttatik, újra féltékenynyé tétetik ; most midőn mindenfelől elke- 
seredett ellenségek veszik körűi a monarchiát. A mi a királyi 
biztos katonai minőségét illeti, jobb szerettem volna ugyan, ha 
erélyes politikai egyéniség nyerte volna e megbízást; de végre a 
katonai rangon sem ütköztem meg. A törvények, igaz, megta- 
gadták hazánknak az önálló magyar hadsereget, és így az nél- 
külözi az államiság leglényegesebb attribútumát. Meg kellett szók- 

* Ez elhamarkodott hír volt. 



— 101 - 

nnnk avval; hogy a mi nem a raiénk^ a mit tőlünk megtagad- 
nak; azt mi közösnek nevezhessük. Ártatlan gyermekek mnlat- 
sága^ ha nekik megengedjük, ám képzeljék, hogy bizonyos elér- 
hetetlen dolog az ö közös tnlajdonnk. 

Ebbe a gyermekies naivságba bele gondoltam magamat, és 
úgy okoskodtam, hogy ha már a hadsereg közös ügy, e közös 
hadsereg a miénk is ; tehát ez bennünket, azaz a mi törvényein- 
ket is védi ; e közös hadsereggel a mi kormányunk is rendelke- 
zik. Helyes tehát a lázadók ellen a katonai hatalom alkalmazása, 
helyes Ramberg kir. biztossá kinevezése. 

De máskép áll a dolog, midőn egy osztrák tábornokot, vagy 
ám legyen közös hadseregbeli tábornokot bánná akarnak kine- 
vezni. Ez egyenesen az 18G8. évi kiegyezési törvények 52. §-a 
ellen szól, mert ezek határozottan tiltják, hogy a báni méltóság 
katonai ember kezében legyen. 

Még több nyomatékkal bimak e kinevezés ellen a politikai 
okok. Nálunk a katonaság még nem tanulta meg, hogy az alkot- 
mány iránt respectussal viseltessék, sőt vitéz névre tesz szert, a 
ki azt burschikoz módon megsérti. A tábornokok a hadúrnak és 
a hadügyminiszternek engedelmeskednek, és ha ezek kívánják, 
teljesitik többé-kevésbbé kedvetlenül a polgári kormány rendele- 
teit is. Az utóbbi azt mindig kegynek kénytelen tekinteni. Az 
újabb kor története még nem igen mutat példát (kevés kivételt 
nem említve), hogy a katonaság törvény és alkotmány terén álló 
intézménynek érezte volna magát, de igen sokat beszélnek évtize- 
dek óta arról, hogy felsőbb körökben a katonai vezéregyéniségek 
befolyásukat alkotmányellenes értelemben érvényesitik. Ilyen 
körülmények közt ki fogná ezt üdvösnek találni, hogy ily fontos 
positióra, mint a báni méltóság, megint, mint korszakunk szomo- 
rúbb éveiben, tábornokot neveznek ki? 

Ha ez Tisza akaratával és óhajtása szerint történt, akkor 
ez politikai vakság szüleménye. Ha akaratja ellenére, akkor ez 
kormányunk csúf vereségét jelenti ; és hiába erőlködnek a hiva- 
talos és offieiosus lapok, e lépést mint igen eszélyes politikai el- 
járást feltüntetni. 

Egy politikai vereség nagyon sajnos dolog ugyan valamely 
kormány és nemzetre nézve. De vannak dolgok, melyek ennél 
még sokkal fájdalmasabbak. Ertem azt, midőn a közvélemény 



— 102 — 

közegeinek sikerülne, a közönség józan eszét és itélö képességét 
félrevezetni ; — midőn sikerülne elhitetni a nemzettel, hogy a 
midőn gyalázatos vereséget szenvedett, azt ő ügyes fogásnak, 
politikai eszélynek, diplomatiai genialitásnak tartsa. Jobb, a nem- 
zet tudja, hogy kormányunk gyávasága, az ármány elhatalmas- 
kodása, a szabadsággal meg nem barátkozni tudó reactió győ- 
zött a nemzet fölött ideiglenesen, mintsem hogy az arculcsapást 
koszorús diadalnak nevezzük. 

Tisza nagy mester abban, midőn a nemzetnek üres diót 
kell átnyújtani. Bizonyította azt, midőn a budai királji várpalo- 
tán lengő fekete-sárga zászló elleni interpellátiókra válaszolt, 
bizonyította, midőn a külföldi osztrák-magyar consulátusok és 
követségi épületeken kitűzött törvényellenes címerekért interpel- 
lálták, bizonyítja mindannyiszor, midőn egy eléggé nem óvatos 
ellenfele páncélos ingében rést mutat. Tisza a gyengeséget mind- 
járt észre veszi, és oda szúr lándsájával. Pártjának tapsai közt 
aztán a dolog lényege észrevétlenül elvész. Hát még, ha a tör- 
vények gyarló szövegezése támaszt nyújt az ügyes debatemek ! 

A kiegyezési törvény idézett 52. §-a a báni polgári méltó- 
ságot jövőre elválasztja a katonaitól, és szabályul azt mondja ki, 
hogy ezentúl Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok polgári ügyeire 
katonai egyén befolyást ne gyakorolhasson. 

Tudván azt, hogy hosszú időn át osztrák táboraokok visel- 
ték a báni méltóságot, és hogy horvát származású törzstisztek és 
tábornokok Bécsben az alkotmányon kívül, sőt ellenére befolyást 
gyakoroltak, kétség nem foroghat fenn az iránt, hogy az idézett 
paragrafus célja nem az volt, hogy bizonyos főméltóságok accu- 
mulatióját meggátolja, hanem egyenesen a báni méltóság alkot- 
mányos természetét akarta biztosítani. Ha a hadsereg minden 
rétegei a nemzet érzületével úgy azonosították volna magokat 
mindenkor, mint azt például a francia hadseregről mondhatni, 
bizony senkinek nem jutott volna eszébe, hogy a kigyezésbe az 
52. §-u8t felvétesse. 

Ilyen furcsa szövegezések máskor is fordultak elő törvény- 
hozásunkban. A sok közúl legyen megemlítve az 17^791 ^^í 
X. törv.-cikk, mely kívánja, nehogy más tartományok módjára 
kormányoztassunk (ne ad normám aliarum provinciarum guber- 
nemur), mi által őseink bizonyára nem azt akarták mondani^ 



— 103 — 

hogy ba más országban bár mi remek és nemzetünk geniusával 
iiicgegyezö alkotmány vagy közigazgatási rendszer támadna^ azt 
még se ültessük át hazánkba; hanem kimondani akarták azt^ 
hogy az osztrák örökös tartományokban divó absolatismns Magyar- 
országon ne legyen alkalmazható. 

Csudálnám, ha Tisza — feltéve, hogy valóban alkudozott 
Philippovich táborszernagygyal a báni méltóság átvételére nézve, 
— az idézett törvény bugyborékait ki nem zsákmányolná eljá- 
rásának majdani igazolására.^ 

29. 

Kossuth a horvát kérdésről. — A három ^slavoniai^ megye, — 

Magyar politika a múltban. — Integritás és separatismus. — 

Conventiculumok. — A zágrábi gyűlések. — Szooinimir koronája. 

Az élőknek van igazuk. — Megint egy fehér lap. 

Róma, 1883. november 13-án. 

A hazából kapott hirlapokból és barátim leveleiből arról 
érsesülök, hogy nagy hazánkfia Kossuth Lajos az öt Turinban 
látogató Huszár Imre előtt nézetét a horvát kérdésről fejtegette 
volna. Ö ugyanis azt óhajtaná, hogy a horvát báni méltóság, 
mely már a parlamentáris organismusba nem illik, eltöröltessék. 
Atalában, — monda, — e kérdésben teljesen osztom azon néze- 
teket, melyeket Pesty Frigyes az ő cikkeiben fejtegetett; és 
kívánatosnak tartja, hogy ezek figyelembe vétessenek, mert egy- 
részt a Magyarországnak biztosított törvényeknek megfelelnek, 
másrészt pedig az új kiegyezés helyes és kielégítő alapjául szol- 
gálhatnak. 

* Az 1883. november 24-én tartott ülésben Tisza Kálmán Mocsáry 
Lajos interpellátiójára adott válaszában eljárását csakugyan azzal védel- 
mezte, hogy az 1873. évi törvény megengedi, hogy katonai egyén is lehes- 
sen bán. (Lásd „Pesti Napló ^ 323. számú estilapját.) De miért hivatkozott 
a miniszterelnök a 1873. évre V előttem rejtély V A 27., 28., 29. és 30. tör- 
vénycikkek c kérdésre nézve semmit sem állapítanak meg. Tán a 34. tör- 
vénycikk 7. §-át érti, mely így szól : „A bán katonai hatáskörrel nem bír- 
hat** De ez még mindig nem azt jelenti: a báni méltóságot katonai egyén 
is viselheti. Sőt ellenkezőleg, ha megtörténnék, hogy a katonai rend köré- 
ből neveztetnék ki bán, — ez a bán rögtön megszűnnék katona lenni, 
mert az idézett 7. §. szerint a bán katonai hatáskörrel nem bírhat. 



— 104 — 

Azt is monda Kossuth^ l^ogy miután Slavonia úgy sem 
viseltetik nagy rokonszenvvel a horvát kfttelék iránt^ a három 
slavoniai vármegye csatoltassék vissza Magyarországhoz. 

Nem tudom, mely cikkeimnek jutott azon szerencse^ hogy 
Kossuth Lajos színe elé kerültek és figyelmére lettek méltatva. 
Én kezdettől fogva a horvát kérdést Magyarország legfontosabb 
politikai kérdésének tartottam^ melylyel következményeire nézve 
egyetlen más sem mérkőzhetik. Azért a P. Naplóban és Pesti 
Hírlapban számosabb, az Egyetértésben, a Nemzetben, a P. Uoyd- 
ban, a Gazette de Hongrieban is több-több cikkeket irtam. De 
egyetlen cikkben sem állítottam, hogy Magyarország állami joga 
teljes elismerést nyerne a három szlavóniai vármegye visszacsa- 
tolásával ; egyetlen egyben sem fejeztem ki óhajtásomat egy új 
kiegyezésre, mert maga a tény, hogy a törvényhozó testület a 
nemzet egy töredékével pactatióra lép, mint egy külhatalommal, 
az állami souverainitást sérti, és azért az 1868. évi úgynevezett 
kiegyezési törvényt, eltekintve egyéb politikai szörnyűségeitől, 
már csak azért eltörlendőnek vélem, mert a nemzet egységében 
csorbát ejt, és annak egyik részét csak az egész nemzetet illető 
souverainitási attribútumokkal látja el. 

Ha Magyarország állam, és nem államok szövetsége, még 
akkor is kellene az államiság következményeit levonni, ha tör- 
vényeink egy betűt sem foglalnának magukban Magyarország 
egységéről. A múlt századok jelenségei, melyek Magyarország 
egyes részeit külön kormányzat, külön elnevezés alatt tüntették 
fel, származhatnak a viszonyok kényszerűsége alatt, lehettek poli- 
tikai gyengeségünk vagy rövidlátásunk szüleményei, vagy a tör- 
ténelmi fejlődés több vagy kevesebb üdvös fokozatai, és régi 
statusférfiúi tapintat remekei, — mind ezt e helyen nem vizsgá- 
lom, — de bizonyos, hogy Magyarország mindig egységesnek 
tekintette magát, még akkor is, midőn tényleg az osztrák dynastia, 
az erdélyi fejedelmek, és a török hatalom közt volt felosztva ; 
és állami egységéről soha le nem mondott. 

Nem bírálgatjuk ez alkalommal a multat, hisz sok intézke- 
dés megfelelhetett akkor az épen létező viszonyoknak, a mely 
ma kemény elitélésünk alá esik. De régi, igen régi már az a 
tapasztalásunk, hogy Magyarország legveszedelmesebb ellensége 
a separatismus, és hogy épen azért az ellenkező irányra, az egy- 



— 105 — 

ségre kell törekednünk, ha hazánk jövője szívünk bálványát 
képezi. 

Akár mely részét hazánknak kioldjuk az egység alól, 
akár autonómia, akár Eigenart, akár nemzetiségi viszonyok, akár 
régi kiváltságok elmén, ez a rész saját magának fog tengelyt 
keresni és az anyaországtól mindinkább elidegenedik ; sőt hogy 
attól elválhassék, még épen az anyaországtól fog segélyt kérni. 
Az ilyen résznek át kell engedni az állami jog egyes tényezőit, 
és ha a körülmények kedveznek, az autonóm rész elcsalja, vagy 
elragadja az anyaországtól a hatalom azon eszközeit, melyeket 
ez neki jó akaratból nem engedett át. 

Minden conventiculum terjeszkedési vágyat árult el. A szász 
egyetem, mely közoktatási vagyonát kezelte, a karlovici, és ba- 
lásfalví congreszusok, melyek egyházi ügyek rendezésére voltak 
hivatva, rendesen igen mélyen beleártották magukat a politikába; 
és mindig áthágták competentiájuk határát. Még szerény maga- 
viseletről szólhatunk, ha az ily conventiculum, mint a bő lelki- 
ismeretű paraszt földjének határkövét szép csendesen odább tolta 
szomszédjának szántójára, — de akár hány szomorú példa van 
arra, hogy az állammal, és törvénynyel szemben állást foglaltak, 
és manifestummal fordultak oly elemekhez, melyeknek a törvény 
és alkotmány befolyást nem engedett. 

Mind ezen veszélyek még fokozódnak, ha az autonómiának 
még külön terület is áll rendelkezésére. Ily esetekben az auto- 
nómia csak álarc, mely addig a mig szükség, a separatismust 
takargatja. Erre példa a zágrábi tartományi gyűlés. A magyarok 
messzire túl mentek a józanság határán^ midőn az 1868. évi ki- 
egyezési törvényt elfogadták ; de még ezen öngyilkos lépés sem 
elégítette ki az autonómiát hangoztató separatistákat. És úgy 
lesz ez mindig, valahányszor az autonómia nevében a pártütők 
találkoznak. 

Ha elvesszük az úgynevezett Szlavóniát és meghagyjuk a 
Dráva-Száva közének nyugoti részét, bizonyos, hogy a separa- 
tísták erejét nagyon megbénítottuk, de teljesen nem állítottuk 
helyre az integritást, és a megmaradó rész előbb utóbb archi- 
medesi pontul szolgálhat az egység megtámadására. 

Igaz, hogy a mai Horvátország már régibb időben került 
kttlöu administratio alá^ és az emlékezetnek messzire kell vissza 



— 10<> — 

1 

menm, hogy azon vidékben a valóságos magyar vármegyéket, a 
magyar területet felismerhesse. De még sem oly messzire, mint 
midőn Szvoinimir koronáját keressük, melyre a horvátok igé- 
nyeik támogatására hivatkozni szeretnek. 

A régi Horvátország elmerült a történet határán, a mai 
Horvátország csak Magyarország elnézéséből, politikai gyengesé- 
géből, és hibáiból élhet. Magyarország élt Szvoinimir előtt, és él 
Szvoinimir után, — és csak az élőknek van igazuk, azért Ma- 
gyarországnak joga van a Dráván túl oly intézkedéseket tenni, 
melyeket egysége érdekében jónak lát. 

Ezt a fehér lapot mi fogjuk beírni 

30. 

A horvát kérdés Olaszországban, — Tanács Rómából, — Olasz- 
ország 1848 — 49. évekhen, — Feltámadás^ kibékülés a horvátok 
nélkül, — Mit kell érteni Slavonia alatt. — Fictiók. — Horvát 
és olasz nemzetiség, — A horvátok katholicismusa. — Az olasz cUm 
fogy- — Dalmát városok, — Lissai csata, — Utiesenovics- Marti- 

nuzzi. — Horvát párthusok, 

Róma, 1883. november 20-án. 

A Magyarország s annak horvát tartománya közt a mnlt 
nyári események következtében fölmerült közjogi kérdés, mint 
máshol, úgy Olaszországban is sok beszédre adott alkalmat. De 
igen kellemetlen meglepetés volt reánk nézve az, hogy egy tekin- 
télyes római lap jónak látta nekünk a horvátokkal való kibékü- 
lést tanácsolni. Mért nem adta ugyanezt a tanácsot a horvátoknak? 

A kérdés felől adott felvilágosítás azonban elégséges volt meg- 
győzni bennünket arról, hogy Italiában nincsenek kellőleg tájékozva 
a horvát kérdés iránt. Legyen tehát megengedve nekem, azt egy 
levél szűk teréhez képest lehetőleg megvilágítanom ; annyival is 
inkább, mert a mozgalom határai, Dalmáciára s az adriai partokra 
való tekintetből, magát Itáliát is érdeklik. 

A horvát kérdés századunk ötödik évtizedében az osztrák 
reactió által lett felidézve. Bécsben nagy szükségök volt rá mint 
csillapító szerre a magyarországi nemzetiségi törekvések ellenében. 
A bécsi kormány a granicsárok fegyvereiben keresett támaszt a 



— 107 — 

politikai szabadság után vágyó magyarok ellen. Még él Itáliában 
az a nemzedék, mely e fegyvereket fényleni látta a dicső Fel- 
sőolaszország rónáin. 

A horvátok segítsége természetesen nem vala elegendő az 
1848 — 49-iki harcok megnyerésére. A reactio kénytelen volt 
Oroszországhoz fordulni ; és a mezőkön, melyek az imént fegy- 
verek zajától viszhangzottak, beállott a síri csend ; és beállott oly 
helyeken is, hol még hő keblek dobogtak a szabadságért. És a 
világ azt hitte tizenöt éven át, hogy a Duna s Tisza partján e 
halált nem követendi többé feltámadás. 

Azonban a sírokból új élet csírázott fel, és a magyar nem- 
zet fölébredt. Mi hozott légyen bennünket azon boldog pillanat- 
hoz, melyben a király s a nemzet végre megérték egymást, nem 
tartozik ide megmagyarázni ; csak azt tartjuk szükségesnek kije- 
lenteni, hogy az uralkodó s a nemzet közti egyetértés helyreál- 
lításában a hazának a törvény, s szabadság alapjain való átala- 
kításában semmi legkevesebb érdemök nincs a horvátoknak. 

És mit tettek a magyarok hűtelen „testvéreikért" a horvát 
urakért ? 

A magyarok alig hogy szabad rendelkezési jogukat vissza- 
nyerték, a szabadelvű alkotmányt kiterjesztették Horvátországra 
is; 8 a mi több, az államegység hátrányára, előnyös helyzetet, 
autonómiát, mely monstruozusnak mondható, adtak nekik. 

Azon perctől fogva, hogy a magyarok meghagyták a hor- 
vátoknak e tartomány összes közigazgatási eszközeit, növekedni 
kezdett a becsvágy, a hencegés, s a múlt nyáron annyira ment 
a dolog, hogy súlyos viszályban tört ki. 

A magyar kormány részéről e bajok orvoslására használt 
eszközök nekem gyengéknek, sőt hasztalanoknak látszanak. De 
erről nem akarok szólani. Csak azt akarom constatální, hogy a 
magyar nemzet felháborodása a horvát törekvések ellen annál 
nagyobb, a mennyivel inkább bebizonyított tény, hogy ez az 
egész „horvát állam" nem egyéb fictiónál. 

Mai nap a Dráva és Száva közti terület nyugati része Ilor- 
vátorsmg, keleti része Szlavónia nevet visel. E nevek azonban 
nem felelnek meg a történelmi igazságnak, a mennyiben a két 
folyó közti terület az alapítás óta magyar terület volt. Szlavónia 
az Adriai tenger keleti partjain terült volt el, ott, hol ma Dal- 



— 108 — 

mácia létezik. Jól tudta azt Velencze, a midőn a Sz. Márk bazi 
likája melletti partot^ Sziavonok partjának (^Riva degli Schia- 
voni'^) nevezte el. 

Fényesen van ezzel bebizonyítva, hogy Velenczében Schia- 
voni név alatt hajózást űző népet értettek s nem a mai Slavoniát, 
mely messze a tengertől, Belgrád közelében terül el. 

A Dráva és Száva közti terttlet nyugati része már a tizen- 
harmadik században Szlavónia nevet viselt s e nevet megtartotta 
a XVIII-ik század utolsó évtizedéig, a midőn „Horvátország" 
névvel cserélte fel, míg Szlavónia kelet felé haladt, hol most is 
létezik és nevével úgyszólván megcsalja a világot. 

Az egész történelmi Horvátország nem egyéb tehát fictiónál. 

A mi a jövőbeli Nagy-Horvátországot, a horvátok kedvenc 
álmát illeti, ez oly dolog, mely nem igen volna tetszésére az 
olaszoknak. Bár Itáliának nincsenek s nem is lehetnek politikai 
törekvései a dalmát partokon, vannak mindazonáltal nemzetiségi 
érdekei, melyek már is jelentékenyen szenvednek. Dalmáciában 
az olaszok képviselik a művelődést s polgárosodást, a magas 
állami rendet, a tőkét ; de e hatalmas tényezők képviselői mind- 
inkább fogynak a szláv erő gyarapodása következtében. A harc, 
melyet a szlávok s olaszok itt egymással küzdenek, ismeretes; 
s eddigelé e harc a szlávok előnyomulását jelenti. 

Mért tanácsolják nekünk Olaszországból a horvátokkal való 
kibékülést? Tán azért, mert a horvátok a szabadságért küzde- 
nek ? vagy mert jó katholikusok ? Mindkét esetben tévednek. A 
ki Jellacsicsot tiszteli, ki a magyar szabadság ellen harcolt, nem 
tisztelheti a szabadságot; és másrészt ha a Nagy-Horvátország 
fanatikusainak választaniok kellene ez ábrándjuk és a katholi- 
cismus közt, nem fognak habozni egy percig sem, hogy az elsőt 
válasszák. 

'Magyarország nem óhajtja kiterjeszteni nyelvét Horvátor- 
szágra, de fenn akarja tartani az állam épségét és visszaállítani 
a kormány egységét. Es e törekvés, mely nemcsak joga, de köte- 
lessége is, az mely annyi ellentállásra talál a délszlávoknál ; s 
ez ellenállás támadási jellege komoly bonyodalmakat idéz elő 
úgy a Duna mint az Adria partjain. Ott az államegységet, itt az 
olasz nemzetiséget fenyegeti. 

Szükséges-e mondanom, hogy a magyarok jobban szeretik 



- 109 — 

az olasz szellem felsobbségét úgy Fiúméban, mint a dalmát váro- 
sokbaD; mint a Nagy-Horvátország után rajongó szlávokét ? 

Tán nem is véletlenül azonosak Itália színei Magyarország 
színeivel ! 

Nem szükségtelen zajt ütünk, mert a horvátok Dalmáciá- 
ban ott az olasz nyelvet ki akarják irtani, mely e század ele- 
jéig még kizárólagosan volt uralkodó. A horvátok, és Taafe 
osztrák kormánya hallgatag egyetértésben üldözik az olaszokat, 
és innen van, hogy az olaszok száma két évtized alatt Dalma- 
tiában 45,000-röl 27 ezerre csökkent. Nem hányták őket kardra, 
hanem vagy lehetetlenné tették nekik a megmaradást, vagy 
elszlávosították. 

Ismerjük a horvátok eljárását. Előbb csak nyelvtik elnyo- 
mása ellen védekeznek, azután paritásra törekszenek, végre kizá- 
rólagosan a horvát nyelv uralmát akarják érvényre juttatni. A 
magyar nyelvet meg nem akarják tanulni, azon saját tekinté- 
lyüket emelni akaró ürügy alatt, hogy — barbár. Ámde az olasz 
nyelvről azt nem mondhatják, mégis üldözik. Azt mondják az 
olaszról, hogy vendég, és azért nyirbálják meg jogát Dalmatiá- 
ban, — de a magyar nem vendég a Dráván túl, és a magya- 
rul beszélőket, hölgyeket is, inzultálják Zágrábban. 

A dalmát városokat az olaszok építették, és most belehe- 
lyezkednek a horvátok. A municipalis életet az olaszok tartották 
fenn, de a történet e dicső örökségét most a horvát klubbok 
aprózzák össze. A horvátok nagy mesterek abban, hogy az ó és 
új történetet tendentiájuk értelmében magyarázzák. Azt állítják, 
hogy az olasz nemzetiség sorsa a lissai csatában dőlt el végké- 
pen a horvátok javára, és azt fel sem veszik, hogy a császár 
olasz nyelven sürgönyözte köszönetét a dalmát vitézeknek a lissai 
tengeri ütközet után. 

Valóban judicant super vivos et mortuos. A Zápolyai ház 
híve Fráter György bibornok korának egyik legelső diplomatája 
volt; eredetére nézve dalmata. Egy állítólagos utóda Utieseno- 
vics Og. udvari tanácsos,^ életrajzában megrótta azért, mert mi- 
dőn oly nagy hatalom volt kezében, elmulasztotta, önálló délszláv 
politikát követvén, Nagy-Horvátország alakítását, — már a XVI. 

* Lebensgeschichte des Cardinals Georg Ütiesenovics geuannt Mar- 
tinusios. Wien 1881. 178. lap. 



— 110 — 

században ! A szerző szerint az idö akkor nagyon kedvező volt. 
midőn a horvátok I. Ferdinándot önállólag „horvát kirátynak" 
megválasztották. Roszul esik a horvátoknak^ hogy a bibomok 
nem szláv családnevét/ hanem anyja után a Martinnzzi nevet 
használta. 

Oly messzire a parthnsok sem tudtak visszafelé lőni, mint 
a horvátok. Látjuk azt abból; hogy az Árpádházi királyok címeit 
most corrígálják; elnevezvén őket magyar-horvát királyoknak. 

Vájjon áll-e az, hogy a miveltebb elem uralkodik a fejlet- 
lenebb állapotú népek fblött ? Ez oly kérdés, melyre nemcsak a 
magyar kénytelen felelni ellenfeleivel szemben, hanem az olasz 
is. Csakhogy ez az olaszokra nézve nem életkérdés, hanem csak a 
nemzeti ambitio és versenygés dolga. 

Alig merjtik reményleni, hogy a magyar politika, mely ed- 
dig oly rövid látásának bizonyult, arra is legyen figyelemmel, a 
mi az adriai partokon töiténik. 



31. 

Ivics folytatni szeretné beszédét, —- Bán, horvát izlés szerint. — 
Törvényhozás az utcán. — Zágráb nem Paris. — Címzések a 
tartományi gyűlésen. — üszkóJcok, bosnyákok. — Közös magyar- 
horvát dolgok. — Kereskedelmi érdek. — Beruházások. — Az 

utolsó horvát bán. 

Budapest, 1884. január 22-én. 

Mikor folytathatom beszédemet ? — így kérdé Ivics, midőn 
a zágrábi tartománygyúlést az elnök elnapoltnak hirdeté. Az ő 
beszéde volt az, melyet a királyi leírat felolvasása félbeszakított ; 
az a leírat, mely villámként sújtotta a horvát titánokat, és kéz- 
zel foghatólag bizonyitá, hogy még nagyon messze van a Magyar- 
ország és Horvátország közti paritás. 

Mikor folytathatom beszédemet? azt kérdhetik Ivicsnek 
társai is, kik oly jól tetszettek maguknak azon szerepben, mely- 
ben a bánt, a magyar miniszterelnököt, az országgyűlést, az egész 

^ Magyarországon ez inkább Ütiszenicli vagy ütbysenich alakban 
ismeretes. 



— 111 — 

világot felelősségre akarták vonni a helyett, hogy házi bajaikat 
orvosolták volna. 

Hjah ! ki is győzne oly alkotmányt faragni, a minő a hor- 
vátok Ínyére volna ! A bánt az ő többségükből kellene a király- 
nak választani, s ez a bán nem függne senkitől, a magyar mi- 
nisztériumtól nem fogadna el utasításokat s csak arra való lenne, 
hogy a magyar kormányt engedményekre kényszerítse. 

Azonban sem ő, sem a magyar kormány a horvát alkot- 
mányt (hol van ez?) fel nem függesztheti, királyi biztost nem 
küldhet a horvátokra; általában soha semmiféle kényszert nem 
ismernek. A legfőbb törvényhozási hatalom az utcán és a karza- 
ton van. Egyik horvát képviselő a címerkérdésről szólván, ezen 
szavakkal korholá társait : A mely nehézség megoldására minden 
bölcsességtek nem volt elegendő, azt megoldá az utcán a népnek 
néhány fia, kinek zsebe kövekkel volt megrakva. 

Azok mellett, kik ilyen tant hirdetnek, ülnek olyanok, kik 
a múlt évi augusztusban feltűnt zavargókkal magukat identifikál- 
ták, kik mint országgyűlési párt nyilatkozatot tettek közzé, mely 
rokonszenvüket az utcai hősökkel kétségtelenül dokumentálta. 

A horvátok azonban csak egyről felejtkeztek meg: arról 
t. i. hogy Zágráb nem Paris. Egy 22 — 24 ezernyi városkában 
történhetnek ugyan kihágások, melyek kellemetlenek lehetnek 
annak, a ki ellen intézve vannak, de országot-világot rendsza- 
bályozni, arra nem elég fontos e város. Es ha levonjuk a nőket, 
gyermekeket, aggastyánokat, vájjon mennyi marad, a mi esetle- 
ges ellentállásnál számba vehető? Vihar a pohár vízben. 

Bizonyos tekintetben mégis sajnáljuk a tartománygyfilés 
váratlan elnapolását. Rendkívül érdekes hallgatni a hoi'vátokat, 
midőn úgy egymás közt szincerizálnak. Valamennyi szónok ugyan 
így kezdi : Magas ház, hohes Haus (a magyar képviselőház csak 
„tisztelt ház'^), de aztán csak úgy hullanak a titulaturák egyik 
oldalról a másikra ; titulaturák, a minők a világon egyetlen par- 
lamentben sem hallhatók. A szabadelvű ügyrend azt megengedi ; 
a loyalis praxis még inkább. Tán mind a két résznek igaza van. 
Az egyik párt nyiltan az anarchiát, az elszakadást hirdeti, a má- 
sik nagy erőlködéssel úgy tesz, mintha törvényes, alkotmányos 
és loyalis téren állna. Hanem ez csak hitvány máz, csak vakarni 



— 112 — 

kell kissé és kilátszik belőle a hamisítatlan horvát. Nincs köztük 
semmi különbség. 

Sajnáljuk bizonyos tekintetben a tartománygyfilés elnapolá- 
sát, mert — legyünk igazságosak, — Zágráb mégis magára 
vonta Európa figyelmét, habár nem hizelgö értelemben. Itt lehet 
látni olyan politikusokat, a kik az „átkos" kiegyezést, — értjük 
azt, melyet Deák egy gyengébbnél gyengébb órában a magya- 
rok és horvátok közti egyetértés érdekében komponált, — hol 
elvetik, hol működésük alapjául elfogadják, annyira, hogy annak 
megszegőit felelősségre akarják vonni. Itt láthatni a törökök 
által szétugrasztott uszkokok utódjait, kik alig hogy a magyar 
alkotmány őket a káplárbot alól fölmentette, a kiegyezést el 
nem ismerik, mert ez nélkülök jött létre. No bizony, a pragma- 
tika sankció is nélkülök lett törvénynyé és sok egyéb, a minek 
hasznát ők is veszik. Furcsa világban élünk s bizony valósággá 
válhatott volna, hogy a törökök elől hozzánk menekvő bosnyá- 
kok, kiket néhány millió feláldozásával még nemrég kitartottunk, 
azt találják mondani, — én ezt a törvényt, vagy azt a kiegye- 
zést el nem ismerem. 

A horvátok politikai praxisa az, hogy nagyobbodásra törek- 
szenek a mások virtusával. A mi nekik jó, az közös, — a hol 
önző törekvéseiket ápolni akarják, ott az autonómiára hivatkoz- 
nak. Közös kormány, közös országgyűlés, a midőn érdekük hozza 
magával. Horvát-magyar alkotmány, horvát-magyar korona: ezt 
halljuk. Bár én is mondhatnám : P. és Rotschild közös pénztára ! 

Boszniát, az összes monarchia haderejével és pénzével fog- 
lalták el — mint Zágrábban hiszik : a horvátoknak. Nincs két- 
ség benne, hogy az okkupáció után nagyon megszaporodtak a 
bolondhíáziak Zágrábban. Ha Boszniát oda adnák a Nagy Hor- 
vátország „álmodozóinak'', ők azt nem vennék sértésnek. Azokat 
a milliókat sem veszik sértésnek, a melyeket Magyarország költ 
évenkint a horvát adminisztráció fenntartására; de sértésnek ve- 
szik ezen dolognak felemlitését. 

A zágrábi tartományi gyűlés megrovaudónak találta, hogy 
Magyarország oly sok vasútat épít, és kereskedelme érdekeit elő- 
mozdítja/ Pontosan kiszámította, mennyivel hosszabbak a mi útvo- 
nalaink, mint a Dráván túl. Igaz bizony, csakhogy mindez sze- 
gény adózóink filléreiből jött létre, és így teljesen jogosult invesz- 



- 113 - 

tició. A horvátok nem vennék tán sértésnek^ ha testvéries han- 
gulatok mellett^ és az adminisztrációjukra fordított milliókon felül 
még náluk saját pénzünkön invesztíciókat tennénk; mit aztán 
azzal köszönnének meg, hogy működő tisztviselőinknek ablakait 
vagy fejét bevernék. 

Ez a tartományi gyűlés valóban nagyon tanulságos volt mi 
reánk. Azt hisszük, elég volt belőle, bár nagyon sajnáljuk, hogy 
Ivics beszédjének folytatását nem hallhatjuk. 

Az állam érdeke azt kívánja, hogy ez legyen az utolsó 
zágrábi tartományi gyűlés és minden tiszteletünk mellett a bán 
személye iránt, azt is kívánjuk: hogy ő legyen az utolsó hor- 
vát bán. 



32. 

jL horvát „hohes Haus^, — Midhat pasa, — Deák kiegyezésének 
f*rféke, — A forradalom útja. — Horvátország és Bosznia. — A 
magyar alkotmány felfüggesztendő. — Egyenes választás a magyar 
parlamentbe. — Adjuk át a történetnek a mi oda való. — Haheas 

corpus és ultima ratio. 

Budapest, 1884. január 31. 

Mióta a zágrábi gyűlést, a „hohes Hau8"-nak címzett dula- 
kodó testület botrányos előadásait beszüntették, igen kevés biz- 
tos hír szivárog ki a kormány szándékairól. A multat jól ismer- 
jük, a jövőt legfeljebb csak sejtjük. Tény az, hogy Tisza Kál- 
mán hiában volt engedékeny ; hiában állította vissza az alkot- 
mány működését, — a horvátok megmaradtak horvátoknak. 

Midhat pasa tudott egykor a török nemzetnek parlamentet 
szerezni. Csak egyszer ült össze, csak egyszer tanácskozhatott, 
— de bár a törökök közélete előkészítő iskolául nem szolgálha- 
tott, mégis mennyivel komolyabb, mennyivel méltóságosabb volt 
ez a török parlament, mint az melyet Zágrábban a pribékek és 
aszkókok utódjai alkottak, minden ])arlamentáris élet csúQára ! 

.Most már a sajtó komolyan veti fel a kérdést, vájjon a 
Bzlávok érettek-e a parlamentáris életre? vagy legalább, lehet-e 
azt a horvátokról mondani? 

Mi a kérdést nem akarjuk generalizálni és egyelőre csak 

PKSTY F. : iiorvAtorszAgról. 8 



- 114 -' 

Deák Ferenc szerencsétlen örökségével, az 1868. évi horvát ki- 
egyezéssel foglalkozunk. Nagyon sajnálkoznánk, ha a kormány 
a circuli quadratura feltalálásával foglalkoznék és újra meg újra 
próbálná a horvátokat e kiegyezés alapján kormányozni. Ez soha. 
de soha nem fog sikerülni és minden e célra forditott fáradság 
füstbe megy. Nekünk magyaroknak ez a kiegyezés, a veszélyek 
e Pandora-szelencéje, már rég nem kell, mert az ország egysé- 
gét, az alkotmány természetszerű fejlődését sérti, a kormány mű- 
ködését megbénítja, a közrenddel meg nem fér, és a föderaliz- 
mus kakuktojása. A horvátoknak azért nem kell, mert még 
maradt benn egy pár üres szó a Magyarországhoz való tartozan- 
zandóságról, melynek semmi gyakorlati becse nincs. 

Azok, a kik úgy tesznek, mintha nagyobb gondjuk nem 
volna, mint résen állani, nehogy a magyarok ezt a kiegyezést 
megsértsék (melyet azonban csak a horvátoknak szabad meg- 
sérteni), nagyon öntudatosan cselekesznek, mert ez a kiegyezés 
épen jó köpenyeg arra, hogy az elszakadási törekvéseket alatta 
jól lehessen előkészíteni. 

A ki látni akar, már most láthatja, hogy Horvátország a 
forradalom terén áll. Mindenki azt álmodja ott, a miről Miska- 
tovics álmodozik, és a legveszedelmesebbek nem a Starcsevics- 
féle emberek — a kiktől legalább az őszinteséget nem lehet el- 
vitázni — , hanem azok, kik majd jogi)ártiaknak, majd kormány- 
pártiaknak nevezik magukat, de kiknek valóban nem tudnánk 
megfelelő partéimét találni. Elég az, hogy jó lesz leginkább 
azokra vigyázni, azoktól óvakodni, mert ők vezetik kormányun- 
kat becses orránál. * 

A kérdés tisztán így áll: akarjuk-e a Dráva-Száva közét 
elveszteni és ez országrészt egy uj szláv birodalom alakítására 
magára hagyni, vagy akarjuk-e Magyarország integritását meg- 
védeni és fentartani és a magyar állameszmét szilárdítani. A ki- 
egyezési alap mint politikai nyiigpont csak csalódásokat teremt-, 
és a nemzet erejét megbénítja. 

Az alternatíva közt nem nehéz a választás. Azok, a kik 
Bosznia elfoglalását pártolták, ezt legjobban fogják megérteni. 
Az anarchia, mely Boszniában dúlt, az ellenséges indulat, mely 
monarchiánk ellen irányult, a félelem, hogy ez a gonosz szellem 
saját területünkre is átcsaj), valamint az a tapasztalás, hogy 



- 115 — 

Bosznia háládatos talaj idegen agitátorok számára^ — ezek vol- 
tak a főokok, melyek Bosznia elfoglalására vezettek, és a meg- 
győződés jogosultnak látszott, ilyen tartományt inkább saját köz- 
vetlen felügyeletünk és kormányzásunk alá helyezni, mint azt 
magára hagyni. 

Ha mindez Boszniára nézve áll, nem kell-e sokkal inkább 
azon tartományra nézve állnia, a melyet ma Horvátországnak 
neveznek ? Azonkívül más okok is járulnak hozzá, hogy az első 
alternatívát komolyan tekintetbe sem vehetjük. Hét, nyolc szá- 
zad óta nem ismernők-e a világot jobban, mint a minőnek már 
Kálmán király ismerte, ki a tengerpartot szükségesnek és nél- 
külözhetetlenek tartotta Magyarország nagyságára. Kálmán meg- 
szerezte a tengerpartot ; mi volnánk azok a léha utódok, kik az 
ő örökségét elvesztegetnők ? Vájjon miért? ötarcsevics ágyúi- és 
katonáitól való félelemből? Nem! Ha a tengerpart s a Dráva-Száva 
köze nem lenne már a miénk, úgy most kellene azt elfoglalni. 

Számunkra csak a másik alternatíva helyes, t. i. Magyar- 
ország integritásának tökéletes helyreállítása. Magyarországon 
csak egy alkotmány létezik: a magyar és ez kiterjesztetett a 
drávántúli részekre is. E0t az alkotmányt a nevezett részekben 
fel kell függeszteni nem egy j)ár hétre, vagy egy pár hónapra, 
hanem mint addig, míg kedves testvéreink oda át a politikai 
hóbortból ki nem józanodnak, ha mindjárt addig kellene is vár- 
nunk, míg ez a nemzedék, mely nagy szájjal akar országokat 
hódítani Szláviának, magát végleg le nem járta. 

A végcél az, hogy ha majdan a horvátok egykor kijóza- 
nodnának, és mostani <i)olitikájuk hypocrysiséből loyális térre 
fognának átlépni, akkor képviselőiket egyénies választás útján küld- 
jék ide a magyar parlamentbe, — a zágrábi gyűléseket, a bánt, 
a horvát autonóm kormányzást, és mindent, a mi ezekkel össze- 
függ, adják át a tarténetirásnak, a mely e becses dolgokat kel- 
lőleg fogja méltányolni. 

A kormány pedig hagyjon fel eddigi foltozgatási modorá- 
val, a melylyel még Fiumét sem tudta visszaszerezni. Legyen 
meggyőződve, hogy a horvát kérdés mellett minden más politikai 
kérdés összetörpül. Azért nem jó a horvátokat magukra hagyni, 
nem jó csak messziről nézni őket és várni, míg mozgalmaik hírét 

véletlenül hozza hozzánk a szél. 

8* 



Tehát tannsítson végre erélyf a kormány s hagyjon fel 
f minden további engedékenységgel, ha Magyarországot fenn akarja 

tartani. 

Az angol kormány, midőn szükség volt rá, nem habozott a 
Habeas Corpus aktát felfllggeszteni ; az amerikai Egyesült Álla- 
mok pedig nem késtek az ultima ratio-hoz fordulni, midőn a déli 
statusok a rabszolgaság kedveért a humanismnst és a szabadsá- 
got megtagadták. 

Van-e valaki széles e világon, ki roszaliotta volna azt, hogy 
az északamerikai statusok a délieket ily erélyes módon kapa- 
citálták ? 



33. 

A székö hal és a horvátok. — Pártprogramm, — Elmaradott' 
sdg. — Frázisok urahna. — Megyék-e vagy ország ? — Kossuth. 
— Titkos kézszorítás az pllenséggel. — A foederalismus vára. 

Budapest, 1884. febniár 2-án. 

Hazánk politikai pártjai közfii azt, melyet szélső baloldali- 
nak, vagy 1848- ásnak, vagy függetlenséginek neveznek, még 
azok is, kik politikailag távol álltak tőle, olyannak nézték, mely 
teljes jogosultsággal bir, melynek programmja világos és a nem- 
zet rokonszenvében gyökerez és melynek tán jövője van. 

A pártnak legújabb programmja azonban, mely január 30-án 
kelt, sok embernek fog illúziót hozni. Sokan fognak tévelyegni 
azon homályban, melyet e nyilatkozat maga körül terjeszt, mert 
egyetlen politikai elv sincs henne úgy körvofialozva, hogy gondol- 
kodó emberek ezt a programot magukévá tehetnék. 

A tünékeny politikai alakok közül csak egyet akarunk 
megállítani, csak egygyel e helyen foglalkozni, és ez az, mely 
viszonyunkat a horvátokhoz akarná rendezni. 

Erre nézve azt mondja a i)rogramm : 

Ragaszkodunk ahhoz, hogy a magyar állam jogos követel- 
ményei érvényesíttessenek, a magyar birodalom horvát-szlavón- 
országi részeivel szemben. És midőn ezúttal is határozottan kár- 
hoztatjuk a jelen konnányzati rendszer azon magatartását s el- 
járását, mely a magyar birodalom e részeinek jelenlegi állapo- 



- 117 ~ 

tára vezetett: kijelentjük egyszersmind, hogy a társországokkal 
való viszony javulásának is, államiságunk önállóságában látjuk 
főbiztosítékát; kijelentjük, hogy hajlandók vagyunk velők, a 
közös történelmünkben gyökerező testvéries viszonyt fentartani fe 
ápolni, de semmi esetre sem engedhetjük, hogy Fiumének az 
anyaországhoz tartozása kérdés tárgyává tétessék. Kijelentjük to- 
vábbá, hogy a mennyiben a horvát-szlavón részek, Magyarország 
annyi áldozata dacára, tovább is kockáztatnák maguktartása által 
hazánk érdekeit és a testvéri kéznyujtásra tovább is gyűlölet 
volna a válasz: követelni fogjuk a velők fennálló kiegyezésnek 
oly megváltoztatását, hogy a magyar állam érdekei biztosítva 
legyenek. 

Ennyiből áll az egész. És most azt kérdjük, vájjon mit vár- 
hatunk olyan párttól, mely magát 1848-asnak nevezi, és mégis 
Fiume megmaradásával megelégszik ? Avagy az 1848-ki törvé- 
nyek Szerem, Pozsega és Verőce vármegyét nem magyar vár- 
megyéknek jeleniik-e ki, — és ezek a törvények oly Horvátorszá- 
got ismernek-e, mint a milyennel ma kell küzdenünk? 

Ez a párt Magyarország függetlenségét írja fel zászlójára 
s hazánk összekapcsolását Ausztriával csak a personal-unióra 
akarja szorítani ; a magyar állameszmének akar szolgálni ; a 
magyar hadsereget életre szólítani stb. Nincs kétség, hogy Magyar- 
ország függetlensége oly cél, melynek elérése minden igaz hazafi 
legjobb tehetségével áldoz, mely nemzetünk emelkedésének elő- 
feltétele, és mely csak akkor fogja elveszteni varázserejét, ha a 
politikai morál lejtőjén még mélyebbre sttlyedünk. Ámde ha a 
haza függetlenségét írja fel zászlójára e párt (és nemcsak ez a 
párt), nem kell-e mindenekelőtt oda törekednie, hogy az ország 
integritását helyreállítsa ? Erről azonban az egész programmban 
szó sincs. Ott még mindig oly haszontalan frázisok szerepelnek, 
mint a „testvéries viszony", „testvéries kéznyujtás", „kiegyezési 
javítások", „a társországokkal való viszony javulása" stb. stb. Az 
ilyenekkel még egy verebet sem csalunk le a háztetőről. Azt 
kellene hinnünk, hogy a szélsőbaliak hallásukat és látásukat tel- 
jesen elvesztették a múlt esztendő óta, és általában azóta, hogy 
a horvátok oly szépen tudják Deák Ferenc remek (?) kiegyezé- 
sét a maguk hasznára fordítani. 

Ha van bátorsága a pártnak szénibe szállani a bécsi nem- 



- 118 — 

zetellenes áramlattal^ akkor legyen bútor a Dráván túl lévő — 
nem testvéreinkkel — _, hanem ellenségeinkkel szemben is Magyar- 
ország integritását komolyan hangsúlyozni. A nélkül nincs magyar 
állameszme. 

Mire vár még a párt ? Az általunk idézett pont, mely a 
kiegyezés eshetöleges megváltoztatását pengeti — mert valóban 
komolyan nem hangzanak az illető szavak — ezt az eshetőséget 
a horvátok további rósz magaviseletétől teszi függővé. Vájjon 
milyen tapasztalásokat akar még tenni a szélsőbal* e részben? 
Nem elégli még nemzetünknek a horvátok általi meggyaláztatá- 
sát, minden csak nem tisztességes alakban? 

Valóban, a ki nem féltékeny nemzetének becsületére, az ne 
álmodozzék hazája függetlenségéről. Ily magasztos cél elérésére 
csak azok vannak hivatva, kiket a legnemesebb lelkesedés, a 
legtisztább politikai erény buzdít. Csak azok vannak hivatva, a 
kik nem a pártért élnek, hanem a hazáért. Félünk attól, hogy 
a szélsőbal ezúttal is felcserélte e két eszmét, és ezt azért mond- 
juk, mert a programm azon pontja, mely a nemzetiségek közti 
szabad versenyt emlegeti, azon korból van átvéve, a midőn a 
szélsőbal a legjobb egyetértésben élt a nemzetiségekkel, dacára, 
hogy magát a legmagyarabb pártnak tartotta. 

önök szeretik magukat Kossuth híveinek vallani. Ám ves- 
sék hát fel, mint ő azt a kérdést: hol van hát ez a Horvát- 
ország? 

Ha lámpával átkutatjuk a Dráva és át a Száva közét, nem 
fogunk egyebet találni kelet felé egész Belgrádig, mint három 
vármegyét, melyet a törvény magyar földnek nevez, — nyugot 
felé pedig oly tartományt, melyet a történeti konfúzió és hami- 
sítás még a múlt század végéig csak Szlavóniának nevezett el. 
Ámde kérdem, hol van az a törvény a kiegyezés előtti időből, 
mely azt határozná, hogy a Dráva-Száva közti Magyarországból 
egy uj tartomány, egy a történetben ott nem ismert Horvátország 
alakittassék ? 

Mi törvényeket hozunk, midőn célszerűnek találjuk valamely 
vármegye határait megváltoztatni, vagy valamely falut egyik vár- 
megyéből a másikba átkeblezni; de egy uj Horvátország alakí- 
tására nem hoztunk törvényt, ez a hátulsó kapun alattomosan 
csúszott be. 



— 119 — 

A mily alattomossággal jött létre ez az uj ország, olyannal 
akarja magát fentartani, sót rovásunkra még tovább is terjeszkedni. 

Az ilyen ellenséggel nem boldogulunk titJcos kézszorítás segé- 
gélyével, nem egyetértő szemhunyorítással; az ilyennek meg kell 
tagadni a létjogát. 

A szélsőbal, ha hazafias párt akar lenni, miben nem kétel- 
kedem, ne egyedül a mostani kormányzatot vádolja, mely ugyan 
elég Libát követett el, hanem vádolja magát is, a többi pártokat 
is. Mindnyájan az állameszmét hordták szájukban, tényleg pedig 
ezen állameszme megrontóinak kedveztek, azok malmára hajtot- 
ták a vizet. 

Magyarország függetlensége minden programmban addig 
lires szó, míg a föderalizmus utolsó vára a Dráván túl el nem 
esik és Magyarország integritása valósággá nem válik. 

U. 

(xrúfApponyi Albert és a h orv átok. — Jozípovich Imre. 

— A rokonszenv és tisztelet fajai. — Phaedrus. — Erkölcsi visz- 
szahódítáSy hatalmi eszközök. — Praemiumok a lázadásra. — A 
magyar alkotmány megkedvelt etése. — Fictiók az integritási kér- 
désben. — Elszakadási törekvés 184ii óta. — A horvátok fölénye. 

— Ismét Jozipcvich. — Hol pártoljálc a magyar kormányt. — 
Montenegrói példák. — Mit tartanak a horvátok csapásnak. 

Budapest, 1884. február 10-én. 

Magyarország ujabb történetében jó hangzású név a Jozi- 
povich. E név egyik hordozója, Jozipovich Imre, február H-án 
azt kérdezte az országgyűlésen gróf Apponyitól, mik azok az 
engedmények, melyeket a horvátok, szavazatuk árán, a kor- 
mánytól kaptak. 

A szóváltás, mely erre támadt, igen érdekes volt. Gróf 
Apponyi, ki már azelőtt a horvát állapotok tarthatatlanságát hir- 
íleté, ki még a február 7-iki ülésben élesen kárhoztatta a kor- 
mány politikáját a horvátokkal szemben, ki fájdalmas hangon 
constatálta, hogy Horvátország politikai súlya ma nagyobb, mint 
Magyarországé, és megjegyzé, hogy Magyarország már nem tud 
akarni, gi'óf Apponyi tehát az engedményárra nézve mérséklő 



— 120 — 

választ adott; kijelentvén, hogy azon imputációt, mintha az 6 
politikája a „Horvátország" és Magyarország közt létre jött pac- 
tum conventumnak bármely (I) pontban való megsértésére, a 
Horvátország által nyert akár területi, akár állami jogosítványok 
megcsonkítására vezetne: határozottan visszautasítja. Szavait pedig 
azzal vezette be, hogy rokonszenvvel viseltetik Horvátország és 
a horvát képviselők iránt. 

Mi sem táplálkozunk ám csupa gyűlöletből, és azért a nemes 
grófnak hibául nem róvjuk fel az ö rokonszenvét ; ámbár akkor^ 
midőn „Horvátországban" mindent, a mi magyar, legádázabb 
gyűlölettel üldöznek és Magyarországot naponkint minden bajuk 
kútforrása gyanánt mutatják be a népnek, az ilyen rokonszenv 
kissé érthetetlen. 

Lehet tisztelni az ellenséget is, de bajosan hiszem, hogy 
rokonszenvezni lehessen vele. Leliet rokonszenvezni egyes, akár 
magán-, akár a közéletben feltűnő horvát születésű férfiakkal, 
ha arra érdemesek, de megint nem értjük, mikép lehet rokon- 
szenvezni azon összeséggel, melyet ma Horvátországnak nevez- 
nek és mely csak nem félszázad óta hazánk ellenségekép viseli 
magát. 

Sokkal inkább tiszteljük a nemes gróf fényes tehetségét és 
hazafias intencióit, hogy sem kötelességünknek ne tartanok, ki- 
sérletet tenni annak megértésére, vájjon hogyan gondolja ö a 
horvát kérdés megoldhatását. Elismeri, hogy „Horvátországban" 
a dolgok oda fejlődtek, hogy az állapot, mely ott létezik, ezen 
tartomány morális elvesztésével és morális visszahóditásának szük- 
ségességével jelezhető csak. 

Gróf Apponyi kijelenti, hogy a kiegyezés alapján áll, mely 
Magyarország és Horvátország összetartozandóságát és elválhat- 
lanságát mondja ki. 

Igaz, a kiegyezésben ez ki van mondva ; de miután Magyar- 
ország érdekei és jogai semmi más módon nincsenek biztosítva, 
e paragrafusról bizvást azt mondhatjuk, mit Phaedrus mond 
egyik meséjében a szép lárváról: „cerebrura non habét." A para- 
grafus csak fikció. A valóságos hatalom tényleg a horvátok kezé- 
ben van, oly annyira, hogy Apponyinak szava, mely a Dráván 
túlt csak tartománynak nevezi, bizonyosan rosszul esik nekik, a 
kik a Magyarországgal való paritást követelik. 



— 121 - 

Még arra tán lehetne Horvátországban embereket találni^ a 
kik a frázist Szent-István birodalmának egységéről megtűrnék 
egy obskúrus paragrafusban^ ba különben átengednők nekik az 
egész Drávántúlt ; túrnék addigi míg Miskatovich álmai a való- 
súlás küszöbére érnek. De lelkesülni^ küzdeni e frázisért nem fog 
ott senki. 

Mi magyarok ép azért^ mert e frázist túlbecsültük és a 
lényegnek megtartásához nem értettünk^ a horvát tartományt nem 
csak erkölcsileg, de ténylegesen elvesztettük. Az „erkölcsi vissza- 
hóditás'^ kisérlete azért nem is fog célra vezetni. 

Az erkölcsi visszahóditást értette-e gróf Apponyi, midőn azt 
panaszolja, hogy Magyarországnak nincs már oly akarata, melyet 
minden hatalmi eszköeeinelc alkalmazása, egész erejének latba veté- 
sével érvényesíteni tudjon, a mint ez önérzetes nemzethez illik!? 
— Nem tudjuk, de kételkedünk benne, mert midőn a hatalmi 
eszközöket emlegette, bizonyosan keblére nehezedett az a tapasz- 
talás, hogy a kik csak az elszakadási vágytól vezéreltetnek, azok 
nem fogékonyak a háladatosságra. Megsokallotta bizonyosan ő 
is, hogy mi minden horvát zavargásra, minden rakoncátlanságra 
praemiumot túzttnk ki, vagy inkább adunk meg; és midőn a 
fennebbi szavakat monda, nehezen éraett magában reménységet, 
hogy szép szavakkal oldjon meg egy közjogi viszályt. 

Ha nem úgy értette a nemes gróf fent idézett szavait, akkor 
ezek csak annyit érnek, mint Deák Ferenc szavai, midőn azt 
monda: „Meg kell kedveltetni a magyar alkotmányt az idegen 
nemzetiségekkel. " 

Megrótta a nemes gróf a kormányt azon végzetes politiká- 
jáért, melyet „Horvátország" irányában követett, helyesen, de 
nem jogosan, ha beéri, hogy a kiegyezés elvileg, címzetesen, 
vagy tiszteletbelileg hirdesse Magyarország éö Horvátország ösz- 
szetartozandóságát, míg tényleg a kiegyezés bő forrásául szolgál 
a horvátoknak az állam integritását veszélyeztető törekvéseik 
valósítására. (Persze, Apponyi megint erkölcsi integritásról beszél 
és nem az állam integritásáról.) 

Ily fikció fentartására, mint az állam részeinek összetarto- 
zandósága, nem érdemes nógatni a kormányt ; erre nem szükség 
az állam összes hatalmi eszközeinek latba vetése. 



V24: 



35. 



A horvátok és az országos kiáll tt ás. — A zágrábi 
kereskedelmi kamara, — Lehetünk-e magyar nemzeti^ — Berlin 
földrajzi ismerete, — Zágráh-Bihacs, — Horvát- Magyarország. 
Közös Zrínyi, közös Jellacsics. — Mikor olvad a magyar seíve. — 

///. Rikhárd király, 

Budapest, 1884. február 20-án. 

Nem közjogi kérdés fekszik most előttünk^ hanem a hor- 
vátok egy uj szeretetreméltósága; a milyenekhen ők kifogyhatat- 
lanok. 

A zágrábi kereskedelmi és iparkamara azt határozta^ hogy 
a budapesti országos kiállítás horvát bizottságába nem küld kép- 
viselőket, más szavakkal, megtagadja részvételét az 1885. éxi 
magyar országos kiállításban. 

Az 6 dolguk, mondhatnók ; mert akár jönnek a horvát ki- 
állítók, akár nem, ez ugyan a dolog lényegén keveset fog vál- 
toztatni. A mi bennünket érdekel, nem egyéb, mint az ellen- 
szenv, melylyel a magyar név ellen viseltetnek. Már itt nem 
mondhatják, hogy valamikép a „kiegyezést*^ megsértettük, itt 
tisztán és leplezetlenül az bántja a drávántúliakat, hogy mi 
Magyarországon magyarok akarunk lenni. Nem elégszenek meg 
azzal, hogy a magyar címereket Zágrábban üldözik, most már 
arra is vállalkoznak, hogy a magyart saját házában és hazájá- 
ban megtámadják. 

Emlékszünk az 1861. évi vitákból a nemzetiségi képviselők 
azon animozitására, melylyel azon kifejezés ellen „magyar nem- 
zet" kifakadtak, valahányszor ez a felirati javaslatokban vagy 
másutt előfordult. Ök azon kifejezés helyett mindig „Magyar- 
ország képviselői" formulát kívántak használni. Valami hasonló 
szellem sugalmazhatta azt a kamarai tagot is Zágrábban, a ki azt 
a megjegyzést tette, hogy a törvényhozás elmulasztotta megálla- 
pítani azt, hogy a kiállításról szóló törvény a Szent-István koro- 
nája minden országára nézve érvényes. 

Mi ebből a nyereség a horvátokra nézve V Nem kevesebb, 
mint hogy ök nem foglaltatnának benn Magyarország geographiai 
fogalmában. Es midőn ők azt kívánják, valóban nagy áldozatot 



— 125 — 

hoznak nekünk, mert igen jól tudjuk, hogy nekik Szent-István 
koronája sem kell, mert ez a magyar állameszmét képviseli. Mi 
sem tartjuk ezt az utóbbi kifejezést szerencsésnek, a helyes 
diplomatikai kifejezés ez levén: „magyar szent korona." Az 
ilyen körülírásoknak, melyeket költőknek meg lehet engedni, 
mindig megvan a maguk baja. Azt a gyanút ébresztik, hogy 
valamit takargatni akarunk, valamit kimondani nem merünk. 
Vétkeznek az őszinteség ellen, mert feltehető, hogy az ilyen ki- 
fejezéseknek kedvező alkalommal önkényes magyarázatot adni 
akarunk. A horvátoknak más siboletjük van. Ok visszafelé is 
hamisítják a történetet és az Árpádokat horvát-magyar királyok- 
nak nevezik, valamint most horvát-magyar törvényhozásról, hor- 
vát-magyar kormányról, horvát-magyar tengerpartról, horvát- 
magyar koronáról beszélnek. 

Pedig mindez csak öntudatos, vagy jóhiszemű ámítás. A 
való aZy hogy Magyarország határai ott vannak; hol a Száva 
hömpölygeti hullámait, és ha vannak is ez idő szerint kivételes 
helyzetek ott a Dráván túl, azt ne felejtsük, hogy azok a mi 
mulasztásunk, rövidlátásunk és erélytelenségünk bűnei. 

Midőn először látogattuk Zágrábot, egy ottani hivatalba ily 
címzésű levél jött Berlinből: zu Agram in Ungarji. Nagyon mu- 
latságos volt azt a felháborodást látni, melyet a porosz földrajzi 
ignorantia előidézett és a sajnálkozást a fölött, hogy még az 
^intelligencia metropolisa" -ban is annyira hátra vannak. Pedig 
az ismeretlen levélíró eltalálta a valót, és hihetőleg az lesz álta- 
lában a külföld nézete a horvátok lakta föld földrajzi helyzetéről. 

Újabb időben, fájdalom, nagy anarchia uralkodik az esz- 
mékben, ma a horvátok már elfelejtették, hogy nem Zágráb, 
hanem Bihacs az ő fővárosuk ; de elfelejtettük még inkább mi, 
kik annyira önfeláldozók vagyunk, hogy ma-holnap tán valóban 
elhiszszük, hogy ez az állam nem Magyarország, hanem „Horvát- 
Magyarország". 

Mindez azért van, mert — mint Apponyi monda — Magyar- 
ország már akarni sem tud. 

A horvátok különben oly jó politikusok, — sokkal jobbak 
mint mi, — hogy ha abban kivételt tapasztalunk, ez őszinte 
csodálkozásra indít. így vétkeznek most következetes politiká- 
juk ellen, midőn nem sietnek feltétlenül a magyar kiállításban 



-- 126 — 

részt venni. Hisz mily gryíhiyörü alkalom nyílnék nekik hódítani 
a magyar társadalomban ! Nem tudják-e még annyi tapasztalás 
után, miké]) lehet a magyart megnyerni ? Legyenek csak a hor- 
vátok oly nagylelkűek — legalább ildomosságból — megen- 
gedni, hogy Zrinyi nem kirekesztöleg horvát, hanem magyar- 
horvát hős, magyar részről mindjárt megkapják az elismerést, 
hogy Jellasich horvát-magyar, közös hős volt. Tartózkodjanak 
legalább addig, mig vendégeink, gorombaságokat osztogatni es 
meglátják, mily olvadékony a magyar és mily kész a fratemi- 
zálásra. Poharazás közben többet vívnának ki a horvátok, mintha 
az egész zágrábi csőcseléket talpra állítanák. 

Shakespeare III. Richárdja egy királyságot igér egy lóért. 
A magyarok a lovat se kapnák az elveszett királyságért. Ez 
volna a kttlönbség a költészet és történet közt. 

36. 

Perspedivák. — Mikor kérdezik a titkos tanácsost';:' — Alkot- 

mdnyon kívüli befolyások, — A veszély dörgése, — Tisza és n 

sajtóüzahadság. — Gladstone vereségei. — A történetírók, — 

Mérv nieghódolása. — Az államiság fikciója. 

Budapest, 1884. március 11 -én. 

Egy hírneves egyházfejedelmttnk nem rég érdemei elisme- 
réséül titkos tanácsossá kineveztetvén, Bécsbe ment, hogy a ki- 
tüntetést megköszönje. Ekkor történt, hogy a főudvarmestert/>l 
azt kérdezvén, vájjon mint titkos tanácsosnak mi a teendője és 
feladata, oly választ nyert, hogy ezzel ne igen töprenkedjék, 
mert a dolog igen egyszerű. Mindenek előtt jegyezze meg: hogy 
tőle soha semmiféle tanácsot nem fognak kérni. 

Valóban igen egyszerű; és ha a titkos tanácsosoknál igy 
áll a dolog, képzelhetni, hogy még inkább áll az minden egcyél»- 
nemú tanácsosokra nézve. 

A kikre a döntő körökben hallgatnak, azok nem viselik a 
tanácsosi címet, még a „korona tanácsosai" a miniszterek sem 
dicsekedhetnek mindig, hogy tanácsuk elfogadhatónak t^üáha- 
tott volna. 

A parlamenti életben sokszor hallottunk felszólalásokat 



— 127 — 

„alkotmányon kívüli befolyások^ ellen, melyek ellen nem öriz- 
hetök és melyek a nemzet érdekével nem állanak öszhangzás- 
ban. Sokszor a felsőbb katonai körökre mutattak, sokszor más 
osztályokra és tényezőkre. A közélet emberei érezték, hogy hely- 
zetük kényelmetlen és hogy egy megfoghatatlan hatalommal áll- 
nak szemben. 

Ha mindez így van, és ha a legnemesebb törekvés, és 
buzgóság nem számolhat kedvező eredményekre, ha a nemzet 
jövőjének garanciái mindegyre fogynak, akkor az a kérdés me- 
i1ll fel, vájjon ki vállalkozék a nemzet tanácsosává, kinek van 
erre hivatása, kinek van megbízása ? 

Erre azt feleljük : mindenhinck. Mindenki, a kit igazi ha- 
zafiság lelkesít, és önzés nem vezérel ; a ki nemzete jövőjeért 
tud komolyan aggódni ; a kinek szemét a mindennapi élet tüne- 
ményei nem kápráztatják, minden ilyennek hivatása és megbí- 
zása van arra, hogy a nemzet tanácsadója legyen. 

A gondolat, hogy tanácsunkat nem kérik, nen;i élnek vele, 
ne zsibbaszsza meg tevékenységünket. Mégis van különbség köz- 
tünk és a titkos tanácsosok közt. 

A hajós a Niagara folyón mértföldekre hallja a zuhatag 
dörgését, még nem érzi a vízesés óriási vonzerejét hajójára, 
melynek hatalma köréből hiába iparkodna menekedni, de hallja 
a veszély dörgését, és ezt erős intésnek veszi. 

Politikai életünkben is azon stádiumba értünk, hogy a kö- 
zeledő veszély dörgését hallhatjuk, legfőbb ideje, hogy hajónkat 
biztos révbe mentsük, mert mindenünket, nemzetünk létét hordja 
magával. 

A niagarai hajós, ha a zuhatag vonzerejét érai, leteszi rúd- 
ját, mert sorsa el van határozva, ez ellen hiába küzd. Annyira, 
hála az égnek, még nem vagyunk. Megvan a sajtószabadság, 
megvan a szabad szó. Álljanak tehát elő a nemzet tanácsosai, 
és mutassák ki a követendő irányt. 

Ne az legyen kirekesztőleg a kérdés, hogy Tisza Kálmán 
szabadelvű ember-e, vagy nem ; kormányzatának hibáit nem hall- 
gattuk el, de addig, a míg a sajtószabadsághoz nem nyúl, az 
ő szabadelvűségében nem kételkedünk. Igaz, fenyegetőzött egy- 
párszor, hogy a sajtót megszorítja, — de nem tette. 

Hogy mire juthat egy nemzet, midőn kormánya a veszély 



- 128 — 

előtt szemet huny és mindent szépíteni akar; midőn bölcs poli- 
tikának hirdeti azt^ a mi a nemzet megaláztatására vezet ; ég 
midőn magunkat ámítva az ellenséggel úgy bánunk^ mintha leg- 
megbízhatóbb barátunk volna^ — ezt mutatja Gladstone példája. 
Vereség, megaláztatás, országvesztés mindenütt — és dacára 
annak, a világgal el akarja hitetni, hogy az ő politikája az angol 
nemzet érdekében a legjobb. 

Mire vár ő és mire várunk mi, hogy az ellenkezőről legyünk 
meggyőződve ? 

Vájjon micsoda tanácsot adna Tisza mint miniszter Bécs- 
ben, ha tapasztalná, hogy' ott Magyarországba Taaffe politikáját 
akarnák átültetni; ha látná, hogy Magyarországon nem akarnak 
nemzeti politikát érvényre juttatni és hogy inkább a horvát 
tábornokokra, mint ő reá hallgatnak? Nincs rá feleletünk. De 
annyi bizonyos, hogy nem jól használja fel a válságig még ren- 
delkezésünkre álló időt. 

A történetíró sokszor talál analógiákat, ha nem keresi is; 
és ez az analógiák feltalálási képesség, belőle, egy visszafelé néző 
prófétából, bizonyos fokig előrelátó prófétát csinál. A* koronás 
királynak dalmáciai utazása után nem sokára bekövetkezett 
Boszniának okkupálása. Jelenleg a koronaherceg és fenséges neje 
készülnek utazni a szomszéd keleti országokba. Tegyük fel, hogy 
valamint Mérv törzsökéi önként felajánlották hódolatukat Orosz- 
országnak, ott a szláv keleten is valami hasonló történnék. Meg- 
gondolta-e a miniszter ur, hogy ily eshetőség feltevése mellett, 
mi hasznát vennők mi a ^Szt.-István koronája" -féle fikciónak, 
ha egyéb védelmünk nincs? mi szerepre volna hivatva Horvát- 
ország és hová lenne államiságunk ? Magyarország elmerülne a 
kombinációk tengerében. Akkor aztán nem volna, a ki megün- 
nepelje a milleniumot. 

Nem Írunk történetet, hanem a konjekturák terére léptünk. 
A politikus, ki azt nem teszi, intézkedéseivel, készülékeivel min- 
dig el fog késni. 

Es még egy szót. Vigyázzon a kormány „Horvátországra," 



129 — 



37. 

Ábrándok a horvát politikában. — Quizot. — A horvát-magyar 
államtanács terve, — Zsivkovics. — Alabama-kérdés. — A ma- 
gyar alkotmány egysége, — 7,-3iíé^ nem érkezett meg ideje.^ — 
Oláh Miklós érsek, — A Dráva- S^áva köee, — Horvátok nagy 
hangja. — Taafe politikája. — Nem elég a jog platonismusa. 

Bndapest, 1884. április 21-én. 

Semmi sem veszti el biztosabban a nemzeteket mint az, 
ha szavakkal és látszattal fizettetik ki magukat. 

Guieot ezen mondata jutott eszembe, midőn a Pesti Hirlap 
f. é. 107. számában a „Társország vagy kapcsolt rész?" cimü 
vezércikket olvastam. Igen becses, igen alapos cikk az. De van 
egyetlen pontja, mely veszélyessé válhatnék, ha nagyobb körben 
meggyőződéssé emelkednék, a mitől azonban egyelőre nem kell 
tartani. 

Azt Írja ugyanis a tisztelt cikkező: ,,A mire szttkségUnk 
van, az egy államtanács, vagy birodalmi törvényszék a borvát 
és magyar hatóságok közt támadó összeütközések elintézésére s 
a magyar állam ellen elkövetett büntettek megbüntetésére." 

Ez az eszme nem új. Zsivkovics János, horvát osztályfőnök, 
ezt már a kiegyezés idején formulázta. is ilyen államtanácsot 
hozott javaslatba, melyről kivánta, bogy elnöke egy évben ma- 
gyar, másik évben horvát legyen, — és hogy felváltva majd 
Budapesten, majd Zágrábban tartsa üléseit. Valóságos állandó 
nemzetközi areopag. 

Zsivkovics indítványát nem azért tette, hogy „a magyar 
állam ellen elkövetett bűnök megfenyíttessenek/ hanem hogy a 
horvátok sérelmei orvoslást találjanak. A horvátok tehát vádlot- 
tak és bírák lettek volna egy személyben. 

Lett volna gondjuk a horvátoknak, hogy ezen államtanács- 
nak bő dolga legyen mindig. 

Erre soha, de solia nem szabad ráállanunk és ezen eszme 
ellen teljes erőnkből kell küzdenünk. Midőn Eszakamerika és 
Nagybrittania közt az Alabama-kérdés felmerült, akkor gondos- 
kodtak arról, hogy a viszály fölött egy magasállásu fórum, mint 
arbiter döntsön. — De itt két <)nálló, hatalmas államról van szó, 

PESTY P. : HORVÁTORSZÁGRÓL. 9 



— 180 — 

nálunk pedig nem ilyen eset forog kérdésben^ hanem csak arról 
van szó, hogy a hazának egy része engedelmességre kényszerít- 
tessék a törvények és az alkotmány iránt. A mit ma Horvátor- 
szágnak neveznek, az nem ogyéb mint fikció^ sőt bitorlás. Az pe- 
dig nem változtat a dolgon, hogy a fikció és bitorlás évszázadok 
óta tart. 

A fentebbi javaslat paritást hozna létre Magyarország és 
az úgynevezett Horvátország közt, és ez oly eredmény volna, 
melynek Starcsevicsék is tapsolnának. Soha! Magyarország a 
Száváig és Kulpáig terjed és ennek határában a magyar állam 
fennállása óta csak egy alkotmány létezett, mindig, és csak egy 
lehetséges ezentúl is, — a magyar. Az ez ellen elkövetett bűn- 
tetteket csak egy fórum fenyítheti meg — a magyar kormány. 

Szakítsunk valahára a fikciókkal. Lehet, hogy a drávántúli 
titánok még soká fogják feszegetni, mi módon lehessen az úgy 
nevezett közjogi kapcsot tágítani ; lehet hogy követeléseik kimé 
rithetlenségével még tovább fognak csodálkozást gerjeszteni ; állí- 
tólagos sérelmeket pengetni ; invesztíciókra a mi pénzünkön igényt 
emelni ; gyanúsítani bennltnket azzal, a mit maguk sem hisznek ; 
a népet lázítani ; az anarchiával szövetkezni ; bizalmi férfiakat 
Romániába küldeni ; és minden türelmetlenség mellett, melyet 
szerbek és más vallásúak ellen elkövetnek, a szabadságszeretök 
allűrjeiben tetszelegni. 

Ertjük a dolgot, és intézkedéseinket e szerint teszszük meg. 

A legjobbak, legmérsékeltebbek közülök csak annyiban 
térnek el az ultráktól, hogy azokat csillapítják, ^mert még nem 
érkezett meg az idő álmaik valósítására.^^ Tehát csak azért! 

Ezek ellenében mi pedig kijelentjük, hogy minden foltoz- 
gatás az úgynevezett kiegyezési törvényen nem segít a bajon és 
nem szűnteti meg a majd titkos, majd leplezetlen aspirációkat. 
Mi tehát Magyarország integritását akarjuk visszaállítani 

Oláh Miklós, a hires esztergomi érsek és királyi helytartó, 
még igen jól tudta, hogy a Dráva-Száva köze magyar föld, és 
azért Horvátországot és Boszniát a Száván túl fekvőnek hirdető. 
A kir. helytartó, és a XVI. század egyik kitűnő államférfia nem 
polemizált, nem politikai párttal küzdött, nem irányzatos dolgo- 
zatot irt, hanem tárgyilagos munkát, mely történettudományunk 
egyik becses forrása. 



— 131 — 

A sok közül; kikre hivatkoztnnk^ és kikre még hivatkoz- 
hatnánk; ma csak ez az egy idézés. 

Tudjuk, hogy a horvátok egy egész könyvtárra se hederi- 
tenek; még ha egész tartalma is azt bizonyítaná, hogy a Dráva- 
Száva köze nem Horvátország, hanem — ha úgy tetszik — a 
horvátok hazája magyar földön. 

De hát aztán mit vesződünk azzal, hogy őket kapacitáljuk ? 
mit törődünk azzal, hogy a zágrábi gyűlés miféle közjogi hatá- 
rozatokat hoz ? A bánt felelőssé akarja tenni ; felelős kormányt 
iikar saját kebléből keletkeztetni I Hát még mit? Nem paran- 
csolja-e, hogy a külföldi hatalmasságok követei is jelen legyenek? 

Ne higyjük, hogy koncessziókkal a magyar állameszmének 
híveket szerzünk a Drávántúl — ellenkezőleg, a koncessziók po- 
litikája hazánk c részét mind johhan elidegeníti tőlünk. Es midőn 
a tapasztalás mindennap azt tanúsítja, hogy ez így van, kérdeni : 
ildomos, politikai, sőt megengedett dolog-e, az állameszme rová- 
sára és nemzeti létünk rovására koncessziókra még csak gon- 
dolni is? 

A horvát aspirációk forrása a föderalizmus; az pedig a 
monarchia dekompoziciójára vezet. Csak Taaffe politikája lehetett 
oly botor, hogy már elhaló nemzetiségeket újra felélesztett pézs- 
mával, de most van ám köszönet benne. A jövő eseményekkel 
szemben ez a legroszabb politika, és azért Magyarország érde- 
kében minél jobban kerüljük azt. 

Ne elégedjünk meg azzal, hogy a Dráva-Száva köze a ma- 
gyar szent korona alá tartozik, azzal a mai gyakorlati világban 
egyetlen ágyút sem lehet elsülni. Ne vitatkozzunk a felett, váj- 
jon bizonyos részek társországoknak, vagy kapcsolt részeknek 
nevezendők-e ; midőn Mátyás király előtt és utána és alatta a 
partes subjectae kifejezés is használatban volt. Mind a három 
formula különállási eszmét foglal magában, és azért részemről 
helytelennek tartom, legalább a mennyiben azt a Dráva-Száva 
közére akarják alkalmazni. 

A legtágabb szabadsági intézményeket kell biztosítani tör- 
vényeinkben és állami hatalmunk által Magyarország minden 
polgárának, kivétel és megszorítás nélkül, — de horvát címzetes 

testvéreink engedjék meg, hogy mi őket is csak magyar honpoU 

9* 



- 182 — 

gároknák akarjuk tekinteni és hogy ennélfogva nekik kttlön prae- 
miumot nem kívánunk^ nem is fogunk adni azért^ mert nekik 
tetszik a fesztelenség legutolsó határán is túllépni. 

38. 

A y^separatum corptis,^ — Fiume címere, — Mária Terézia 1779. 
mn diplomája. — Fiume közjogi állása. — A magyar áUameíw/*r. 

Budapest, 1884. májns 8-án. 

Ismeretes dolog, hogy már sok évvel azelőtt az országgyű- 
lésen azon indítvány tétetett, hogy Magyarország állami és külön 
címere történetileg és heraldikailag helyes módon megállapittas- 
sék, és törvény által szentesi ttessék. Az országgyűlés saját keb- 
léből e célra bizottságot küldött ki, mely javaslatát benyújtotta 
és mely alapul szolgált a szakkörök további nyilatkozabiinak. — 
E tárgyhoz szóltak az országos levéltár igazgatósága, és a ma- 
gyar heraldikai és genealógiai társaság ; végre a belügyminiszté- 
rium a magyar tudományos akadémiát is felszólította vélemény- 
adásra. 

Bennünket ez ügyben ma csak a fiumei kérdés érdekel, a 
mennyiben ez a magyar államcimerrel áll kapcsolatban. Az aka- 
démia a belügyminisztérium felhívását a történelmi bizottsághoz 
tette át, a mely a kérdéssel folyó évi április 4-én foglalkozott 
és határozatot is hozott, mely sok tekintetben érdekes. 

Ugyanis a történelmi bizottság egyhangúlag magáévá tette 
a heraldikai és genealógiai tái-saság tervezett államcimerét, de a 
mennyiben abba Fiume címere is felvétetett, a bizottság vélemé- 
nye megoszlott, minthogy a tagoknak épen fele a fiumei címer- 
nek felvételét, a másik annak kihagyását tartá helyesebbnek. A 
bizottsági elnök szavazata döntötte el a kérdést oda, hogy a 
fiumei címer a magyar államcímer kiegészítő részét tegye. 

Nagyon csalatkoznék az, ki a vélemények ezen megoszlá- 
sából azt következtetné, hogy az akadémikusok közt Fiúménak 
hovátartozandósága iránt kétely forog fenn. A mit az akadómin, 
mint tudományos testület, melynek működéséből a politika ki 
van zárva, nem mondhat, azt elmondhatja a magán ember saját 
nevében. 



— 133 — 

A bizottsági többség attól tartott, hogy ha Fiume címere 
az államcimerből kihagyatik, ez oda volna magyarázható, hogy 
Fiumét a horvátoknak akarjuk kiadni. A bizottság kisebbsége 
álláspontját egy külön véleményben fejtegette, mely szintén a 
kormánynak fog felterjesztetni, és mely senki által kétségbe nem 
vonható történeti érvelésekkel él. 

Ha vizsgáljuk — úgymond a külön vélemény — mi adott 
okot arra, hogy a fiumei címer is az államcímerbe felvétessék, 
azt nem találhatjuk másban, mint Mária Teréziának 1779. április 
23-án kelt diplomájának egyik fontos helyének félreértésében. 
Az idézett diploma ugyanis azt írja : primo urbs haec commer- 
dalis Fluminensis sancti Viti cum districtu suo, tamquam separa- 
tum sacrae rcgni Ilunifariav coronae adnexum corpus porro quo- 
que cousideretur, atque ita in omnibns tractetur. Itt először for- 
dul elő az a kifejezés. Fiúméról, hogy ez saparatum corpus regni 
Hungáriáé coronae és azt oda magyarázzák némelyek, mintha 
Fiúménak has<mló közjogi állása volna, mint Horvátországnak 
és Dalmáciának, avagy bármely tartománynak a birodalomban. 
£zt a különvéleményezők határozottan téves felfogásnak 
nyilatkoztatják, mely sem Fiume múltja, sem a későbbi leiratok 
és törvények által nem igazoltatik. 

Soha a nemzetek történetében valamely tartománynak ön- 
állóságát ily szóval, mint separatum corpus nem fejezték ki és 
ha Mária Teréziának szándoka lett volna Fiumét autonomisztikus 
szempontból Erdélylyel, Horvátországgal stb. paritási helyzetbe 
hozni, e célra bizonyosan megfelelőbb szöveget alkalmaz. Hogy 
ez utóbbi törekvés nem áll szándokában, bizonyítja az általunk 
idézett diplomának folytatólagos szövege, mely így hangzik : 
neque cum alio Buccarano, velut ad regnum Croatiae ab incu- 
nabulis ipsis pertinente districtu ulla ratione commiscentur. Ezzel 
világosan mondja a nagy királyné, hogy mit jelent a separatum 
corpus. Jelenti t. i. azt, hogy Fiume városát és kerületét nem 
szabad a szomszéd Buccari tertiletéveh mely Horvátországhoz 
tartozik, összeelegyíteni, — és miután Fiume különben is horvát 
területtel van körülvéve, és a legközelebbi magyar vármegyék- 
kel közvetlenül nem érintkezik, azért a fiumei terület separatum 
corpus^ azaz, mint hasonló alkalommal mondani szoktuk : magyar 
enclave. 




-*'■ 



^ 134 — 

Fiume nem is tarthatott igényt közjogi önállóságra, mert 
midőn a velencei köztársaság oltalma alatt állt, e köztársaság 
politikája, ily önállóságot nem engedett fejlődni. A XVI. század- 
ban pedig Fiume a krajnai hercegséggel lépett szorosabb össze- 
köttetésbe, Grácból kormányoztatott és magnifica communitas 
terrae fluminis S. Viti címet viselt. E kifejezés oly municipalis 
szabadságra vall, mint milyent nálunk a szab. kir. városok bír- 
nak, de többre alig. Vármegyék és városok nálunk is saját 
címerrel bírnak, de azért azoknak nem adunk helyet az állam- 
címerben. 

Igaz, hogy Mária Teréziának idézett diplomája Fiumét a 
magyar szent koronához csatolja vissza és ebből az a kérdés 
merülhetne fel, hogy ámbár a diploma Fiumét határozottan ki- 
veszi Horvátország területéből, azt még sem egyenesen Magyar- 
országhoz csatolja vissza, hanem inkább a magyar szent korona 
birodalmához. De ily helyzet, hogy valamely önálló politikai 
élettel nem bíró terület se az anyaországhoz, sem a kapcsolt 
részekhez ne tartozzék, szinte érthetetlen. Későbbi törvények meg 
is adták a diploma e pontjának félreérthetlen magyarázatát; így 
az 1807. évi törvény 4-ik cikke, — még pedig hivatkozással 
Mária Terézia diplomájára, — azt mondja, hogy Fiume Magyar- 
országba van bekebelezve (incoiiiorata), és hogy ennek ország- 
gyűlésén vesznek részt Fiume kormányzója és követei. így értel- 
mezte a törvényt I. Ferenc király is 1808. augusztus 19-én a 
horvát rendekhez intézett leiratában. 

Vájjon ha valamely területről az mondatik, hogy az országba 
bekebelezve (incorporálva) van, maradhat-e fenn kétség, hogy a 
bekeblezett rész nem bír önálló politikai léttel, hanem az anya- 
ország területével azonosult? 

Ha Fiúménak önálló politikai múltja és jelene volna, váj- 
jon mi a fiumei tartomány neve? hercegség, őrgrófság, bánság, 
fejedelemség? és ha Fiume bármily fokozatú és rangú provincia 
volna, nemde, hogy ez esetben az uralkodó fejedelem címeiben 
is találnók annak kifejezését? De a király címeiben Fiume nem 
fordul elő, csak azért, mert a magyar corpus separatumnak ott 
nincs helye, tehát az államcímerben sem. 

Maguk a horvát rendek sem tulajdonítottak Fiúménak köz- 
jogi állást, rault századi felterjesztéseik inkább azt . feszegették. 



— 135 — 

vájjon Fiume a régi Vinodol, vagy az ephemer életű Szeverin 
vármegyéhez tartozzék-e. 

Fíume^ mióta a történet biztos nyomokon jár^ csak urada- 
lom volt, magánbirtok, mely mint ilyen, osztrák főhercegek tulaj- 
donába is került. Nevezték kapitányságnak, nevezték kormány- 
kerületnek, tengerpartnak, — mintha hajdú kerületről, vagy 
jászkun kapitányságról szólnánk. Maga Fiume városa az 1790. 
országgyűlés alatt: „Flumen caput hodiernae Liburniae^ cimezé 
magát, és ha Libumia határait nem nyomozzuk is, de annját 
mégis bizonyítanak e szavak, hogy Fiume magát valamely más 
provincia álladékának tekintette. 

Ha tehát I. Lipót 1059. június O-án Fiumének saját címert 
adományozott, az olyan volt, mint bármely más város vagy vár- 
megye címere, mely az államcínierbe való felvételre nem tarthat 
igényt. De erre szükség sincs, mert a fiumei címernek ily kitün- 
tetése egy ujabb lépés volna a foederalismus terén, melyet pedig 
kerülni Magyarország konszolidációja kívánja. 

A címerről még megjegyzendő, hogy annak adományozását 
úgy a mint ma ismerjük annak rajzát, maga Fiume (Judices et 
Communitas Civitatis Fluminis Saneti Viti) kérelmezte, és ily 
módon adományozta azt I. Lipót fentidézett diplomájával. Sem 
a kérelemben, sem az adományban legkisebb célzás sincs arra, 
mintha a Communitas et Civitas Fluminis Saneti Viti más volna 
közjogi szempontból, mint akármely magyar municipium. 

Az itt ismertetett különvélemény tehát tagadja a történeti 
jogosultságot arra, hogy a fiumei címer a magyar államcímerbe 
felvétessék, természetesen még inkább helyteleníti azt, hogy a 
„társországok'* címereiben találjon helyet, ha netán arra való 
hajlam mutatkoznék. 

Miután az országgyűlési bizottság annak idején a fiumei 
címernek az államcímerbe való felvételét javasolta, ezt azon ál- 
lamcímerben megtaláljuk, melyet ő felsége a király 1874. év 
február 9-én kelt legmagasabb leiratával elfogadott, melyet a 
belügyminisztérium ugyan ez évi 42,853. számú rendeletével közzé 
tett, és mely azóta közhasználatban van. 

Törvényalkotásról lévén szó, még eddig njilt kérdés előtt 
állunk, és az okadatolt vélemények még nem késtek el. 



- 136 — 



Reméijtik ennélfogva, hogy a honatyák méltányolni fogják 
azon okokat^ melyek a néhány év óta használt államcimer mó- 
dosítása mellett szólnak. 



31). 

A horvátok és a mayyar állami érdele, — A fartofnányi 
gyűlés kísérlete a Starcsevics-párt ellen. — Trialismus. — Kiegyezik 
1868'ban, — III. l^apoleon. — A bán értekezik. — Camhronnv. 
— A régi tartományi gyűlések hatásköre. — A régi Horvátor- 
szág. — Horvátok a Dunán túl. — Poroszország, Kalifornia az 
idegen elemek irányában. — A y^hároniegységes^ királyság. — 
Phidiás, — Slavonia képviselete a felső- és alsóMzban. — Mikép 
keletkeztek a tartományi gyűlések. — Beszterce és Eperjes. 

Budapest, 1884. május 14-én. 

Lapjaink azt a hirt hozzák, hogy e hó (május) vége felé 
ismét meg akarják nyitni a tartományi gyűlést Zágrábban. Egy- 
idejűleg arról értesülünk, hogy a horvát pártok némi belső vál- 
tozáson mentek volna át, különösen a nemzeti párt a Starcse- 
vies-pártiakat akarja féken tartani és azt megakadályozni a bot- 
rányok elkövetésében. 

De arról nem olvastunk semmit, vájjon a kötelességérzet a 
magyar haza iránt terjedett-e, felhagytak-e az ábrándokkal, me- 
lyek a nemzet nyugalmát zavarják ; és vájjon a horvátok még 
mindig várják-e, hogy tejbe vajba fttröszsztik őket, oly magas- 
fokú szeretetreméltóságukért. 

Minderről szó sincs ; sőt inkább az ellenkezőről. Most hozza 
a Pozor a „független nemzeti-párt" programmját, mely abban 
kulminál, hogy „Horvátországnak" a monarchiában teljesen egyen- 
rangú állása legyen, épen mint Magyarországnak ; és e párt a 
mérsékelt párt elemeiből alakult. A horvátok, Helfert hóbortját a 
trializmusról, magukévá teszik. 

A tavalyi zágrábi zavargások alkalmával ez a nemzeti párt 
az 1868. évi kiegyezést széttépte, és foszlányait a magyar nem- 
zet lábaihoz dobta. Ugy tett, mint III. Napóleon az 1815. évi 
békekötésekkel Európával szemben. Most azonban a párt a tör- 



137 



vényes alapot fogadja el — úgymond, — azaz^ a kiegyezési 
törvény szolgál neki politikai hitvallása focikkelyéül ; t. i. addig, 
a mig a szerecsen megteszi kötelességét és igen jól elpalástolja 
a horvát pártok céljait. 

Ez a kiegyezés egy szerencsétlen politika következménye, 
a melylyel egy nagy hazafi mindazon érdemeit ellensúlyozta, 
melyeket szeretett nemzete érdekében szerzett. A meddig a hor- 
vátok ezen kiegyezési törvény kizsákmányolását mint jó maga- 
viseletük maximumát tüntetik fel, addig egyetértésről köztttnk 
és köztük szó sem lehet. 

Ezen kiegyezési törvényből merítik a horvátok az aspirá- 
ciókat, a drávántúli részeket minél lazább függésbe hozni az 
anyaországgal és a mennyiben abban nem találnak jogcímet cél- 
jaik elérésére, turbulens követelésekkel, politikai agitációval. al- 
kudozásokkal törekszenek oda jutni, ahol véleményük szerint a 
független Horvátország épül. Igen naiv felfogásról tesz tanúsá- 
got, hogy erre saját közreműködésünket, hozzájárulásunkat veszik 
igénybe. 

Azt írták a lapok e napokban, hogy a bán a horvát pár- 
tok előkelőbb férfiaival az iránt értekezett volna, hogy mennyire 
mehetnek Magyarországgal szemben követeléseikkel, és milyenek 
azok, melyek elfogadása valószínű. Mi e hírt ily alakban nem 
hiszszük, mert ez a bán egész eddigi magatartásával ellenkezik 
és ez neki, mint a magyar állameszme képviselőjének a Dráván- 
túl, helytelen feladatot tulajdonít. 

De ha mégis a horvát hóbort ujabb, bármily csekély kö- 
veteléseket támasztana ; feleletünk csak az az egy, és utolsó szó 
lehetne, melylyel Cambronne tábornok utánozhatlan rövidséggel 
tagadta meg azt, a mit tőle kívántak. 

A mi törekvésünk épen az ellenkező, mert ezt a történet, 
a régi törvények és hazánk érdeke kívánja. Németország eltö- 
rölte a 36 hazákat és azokról ma csak iróniával szól. Mi is csak 
az egységes Magyarországot akarjuk helyreállítani és a mikép 
elpusztult a szerb vajdaság és beolvasztottuk a határvidéket és 
Erdélyt, — úgy a középkor utolsó védbástyájára, az Ál-Horvát- 
országra is rá kell és rá fog kerülni a sor. A horvátok nem a 
törvény, hanem a bitorlás terén állanak. 

A tartományi gyűlések kivált a XVI. század utolsó évtize- 



— 138 — 

deibol érdeiueliiek figyelmet. Ezek a várak erődítéséről, a kato- 
naság ellátásáról, a határok védelméről, tisztek választásáról sth. 
gondoskodnak, mi a törvényhozási feladat hatáskörén kivúl állott. 
De nem is intézkedtek a drávántúli 4 magyar vármegyében 
(Szerem, Valkó, Posega, Verőcében). Már 1595. évben küldenek 
a zágrábi és lo97-ben a varasdi gyűlésből két követet a pozso- 
nyi országgyűlésre, de a nevezett 4 magyar vármegye külön kül- 
dött két-két képviselőt. 

Már ezen kornak gyűlései nyilatkoztatják, hogy a magyar 
országgyűlés által megszavazott adónak Horvátország csak a felét 
fizeti, — t. i. nem az összegnek, hanem az egyénenkinti kimé- 
rés felét, a mi mint régi szokás van felemlítve. — És Lukács 
Bélának még mai nap is mennyi munkába kerlil a horvátokat 
kapacitálni, hogy nem képesek országukat fentartani. Es ne 
felejtsök el, hogy ez akkor történik, a mikor a részünkről nekik 
elég botorul átengedett jómódú drávántúli magyar vármegyék 
jövedelmeiről rendelkeznek. 

A ki tisztán akarja ismerni a valót, az olvassa át a múlt 
századokban tartott horvát tartományi gyűlések határozatait és 
győződjék meg, hogy azokban soha sem vettek részt a ma hely- 
telenül slavoniaiaknak nevezett megyék képviselői, és e gyűlések 
soha sem intézkedtek Szerem, Valko, Posega, Verőcemegyéröl, 
hanem Zágráb, Várasd, Kőrösmegyéről. Az ottani Rendek még 
is Status et Ordines Kegni Slavoniae nevezik magukat, mert 
akkor az utóbb nevezett vármegyéből állt Slavonia. 

Mily sok fatalitáson kellett átmenni, hazánknak, hogy a 
Dráva-Száva közének nyugoti része előbb Szlavónia nevet, a múlt 
század utolsó tizedében már épen Horvátország nevet vett fel; 
hogy e folyók közének keleti részét, melyet még apáink mint 
magyar földet ismertek, ma Slavoniának hazudják, hogy a zág- 
rábi gyűlésekből törvényhozó test nőtte ki magát, mely Magyar- 
országgal paritást követel ; és hogy egy Staresevics Dávid kije- 
lentheti, hogy ő Magyarországgal ki nem egyezkedik, ha csalc 
előbb a magyar alkotmány az ő programmja szerint átnemido- 
mittatík ! 

A horvátok egészen játszian fűzik össze a szavakat, mi 
meg vakon adjuk hozzá a lényeget és Így saját magunk erősít- 
jük meg a láncokat, hogy hazánk ne mozdulh{\sson. Hivatkoznak 



— 139 - 

a ])actuni couventunira, melyet Kálmán király állítólag a horvá- 
tokkal kötött, és mely pactum eonveiitum, ha valaha létre jött, 
bizonyosan nem Zágráb, Várasd és Körösmegyékből álló magyar- 
országi vidékre, hanem legfeljebb a régi Horvátországra vonatko- 
zik, mely Bihacsból, vagy Spalatóból kormányoztatott. A tartomány 
nevet cserélt, és a csere hátán hozta az exceptiók intézményét. Igaz, 
hogy a horvát nemzetiség nyugot felől mindinkább előrenyomult 
a Duna és Száva deltájához, de Kálmán király a privilégiumo- 
kat nem a horvátok sarkaihoz kötötte, hogy vigyék akárhová, 
— hanem adta, ha adta, Corbaviának, Likkának, Modrusnak és 
hasonló fajta képleteknek. 

Ha ez a felfogás nem állana, akkor azon horvátok, kik 
Vas, Zala, Sopron és Pozsonymegyében letelepedtek, szintén kö- 
vetelhetnék, hogy Zágrábból kormányoztassanak, és Zágrábot 
tekintsék politikai irányadó központjuknak. Akkor az itteni né- 
metek követelhetnék, hogy Bécsből vagy Berlinből, az oláhok, 
hogy Bukarestből, az oláhországi magyarok, hogy Budapestről 
kormányoztassanak. 

A honfoglalás hős tényét kérdésessé tenné a lassú beván- 
dorlás, a csendes beszivárgás ténye ; a históriai jogból szappan- 
buborék válnék. De mi nem hinnők, hogy Poroszország tartóz- 
kodott volna Elszász és Lotharíngia visszacsatolásától, még ha 
lakosai a francia uralom alatt egy szálig is elfranciásodtak volna. 
És nem hallottuk, hogy az északamerikaíak készek Kaliforniát a 
khinaiaknak kiadni, mert a khinaiak roppant számmal oda be- 
vándorolnak. 

Játszian kezdték a hoiTátok a három-egységes királyságot 
emlegetni és e misztikus frázisnak mi magyarok adunk testet, 
elkeresztelvén három magyar vármegyét Slavoniának, és azt 
kiadván ellenségeinknek ; és most azok, a kik alkották, fél- 
nek saját árnyékuktól és nem mernek a rémek közé csapni. 

Phidias beleszeretett azon szobrába, melyet művészkeze al- 
kotott ; mi meg félünk azon dsagarnati tora-bálványtól, melyet 
gyenge óráinkban (fájdalom, sok volt ilyen) alkotánk és csak- 
nem hajlamot érzünk magunkban a kocsi kereke alá vetni ma- 
gunkat, hogy a bálvány összegázoljon bennünket, mint a kelet- 
indiai rajongókat. 

Történetünk, alkotmányunk, 18()8. előtt, nem ismer olyan 



— uo - 

tartományi gyűlést, a milyen ujabb időben Zágrábban terpesz- 
kedik. Az 1G25. évi LXL törv. cikk azt rendeli, hogy a zágrábi 
prépost és Slavoniának egy követe a felsőházban, a többi (két) 
követ pedig az alsóház követei sorában foglaljon helyet és ugyan- 
azt ismétli az 1723. évi VII. törv. cikk 4-ik pontja. Tán mondani 
sem kell, hogy az idézett törvények Szlavónia alatt mindig a 
mai ál-Horvátországot értik. A mai Szlavónia, minthogy magyar 
fold volt, megyénkint két-két követet küldött, a többi magyar 
megyék módjára. 

A régi szlavóniai tartományi gyűlések nem voltak más ter- 
mészetűek, mint a^sok, melyeket a XVI. és XVII. században 13, 
15, 23 vagy kevesebb számú vármegyék csoportjai tartottak. 
Mindnyájuknak az volt a közös hajlamuk, hogy jogkörüket ki- 
terjeszteni akarták. De mig Magyarországon az utolsó tartomá- 
nyi gyűlés Besztercebányán és majd Ei)erje8en tartatott 1670. 
évben, addig a Drávántúl hagytuk és megengedtük fejlődni ezt 
az intézményt olyannyira, hogy ez ma felelőssé akarja tenni a 
bánt, maga körül felelős minisztériumot akar látni, a magyar 
alkotmányt aláássa, és az elszakadást Magyarországtól előkészíti. 

Ideje, legfőbb ideje volna ezt az intézményt is megszün- 
tetni, mely politikai életünk egyik mételye. A horvátok küldje- 
nek egyenes választás útján képviselőket a magyar parlamentbe, 
mint magyar polgárokat szivesen látjuk itt; de a különlegessé- 
geknek, a széthúzó törekvéseknek legyen vége örökre. 

Ezeket jó lesz saját tanácstermeinkben szemünk előtt tar- 
tanunk, mert a horvát pártok egyike sem érdemel bizalmat. 



— 141 — 



40. 



Tartomány i gy ülések a Dráván túl. — Engél és Gyu- 
ríkomts. — A gyűlések diplomatikai elnevezése, — 1. Ferdinánd 
megválasjdása Cettinában. — A tartományi gyűléseket a nádorok 
hívják össze. — A bánok korlátlan hatalomra törekszenek. — A 
régi horvátok nem vágynak a zágrábi gyűlésekre. — A legrégibb 
aslavoniai gyűlések. — Collcctiv képviselet. — A mai Horvát- 
ország nem ország, hanem magyar vármegyék területe. — Hiány- 
ból lesz jogforrás. 

Budapest, 1884. míjus 29. 

Messzire vezetne a „szlavóniai" tartományi gyűlések kelet- 
kezését és tovább fejlődését minden fázisaiban kisérni. Hirlapi 
cikkben elég lesz néhány nézőpontot kijelölni, mely a mai magyar 
állam figyelmét kiválólag megérdemli. 

Jeles történetírók, mint Engel Keresztély és Gynrikovits 
György, tévedtek abban, midőn azt vélték és állították, hogy a 
szlavóniai tartományi gyűlések (generális congregációk) Zsigmond 
király korában eredtek. Ilyeneket már találunk 1273. évben és 
a XIV. században is több rendbelit a mai korig, különféle helye- 
ken, a milyen Kőrös, Zágráb, Zdenc, Várasd. 

A gyűlések diplomatikai elnevezése a XVIII. századig több- 
nyire generális congregáció, de már 1525. évben előfordul a 
Diaeta Regni Sclavoniae, vagy diaeta sclavonica ; néha Diaeta 
in Sclavonia (mint például 1567), és a Conventus generális ki- 
fejezés. 

A gyűlésekben részt vevő tagok az egyetemes nemességet 
képviselték, de olykor nem nemes rendűek is megjelentek. Ennek 
megfelelőleg a gyűlés Universitas Nobilium, vagy Universitas 
Nobilium, ac alterius cujuscunque status hominum neveztetett. 

Midőn I. Ferdinánd király a magyar koronára törekedett, 
Horvátországba (nem a mai értendő) követeket küldött, a kik 
közfii leginkább ismeretesek Jurisics Miklós és Katzianer János. 
Huzgólkodásuk eredménye az volt, hogy a Cettinben 1527. évi 
jan. 1-én tartott gyűlés Ferdinándot horvát királynak elismerte. Ez 
atkalommal először neveztetik e gyűlés : a horvátországi Karok 
és Rendek (Status et Ordines Regni Croatiae) gyűlésének. Az 



— 142 — 

egész alkudozás története kétségtelenné teszi, hogy a cettini 
gyűlés mindig csak a régi, a valóságos (nem a mai) Horvát- 
országról alkudozott, intézkedett, szerződött. Csak az a régi mese 
ismétlődik határozatában, hogy Zvonimir halála után ,,szabad 
akaratból" adta meg magát Horvátország a magyar szent koro- 
nának. 

A szlavóniai (mai horvát) gyűlésekre még csak 1577. év- 
ben alkalmazták a Karok és Rendek (Status et Ordines) elneve- 
zést és ez csaknem kirekesztőleg szokásban maradt a XVH. és 
XVm. században is. Az 1715. évi 115., 118. és 124. törv.-cikk 
Dalmácia, Horvátország és Szlavónia királyságok Status et Or- 
dines dolgairól szól. Az eszme nagygyá nőtt az ország chaoszában. 

A tartományi gyűléseket rendesen a bán hivta össze, sok- 
szor, de nem mindig, hivatkozás történik arra, hogy a gyűlés a 
király parancsából tartandó. A Zágráb közelében 1481. évben folyt 
tartományi gyűlést guti Országh Mihály nádor és Báthory István 
országbiró hivta össze ^, de utóbb e feladat mindinkább a bán 
kezében pontosult össze annyira, hogy a horvát követek az 1790. 
évi magyar országgyűlésen egész komolyan azt kivánták, hogy 
a tartományi gyűlések a király engedelme nélkül tartathassanak, 
állítván, hogy a bánok gróf Nádasdy Ferenc idejéig mindig azon 
joggal éltek, az ily gyűléseket saját tetszéstik szerint összehívni. 
De a magyar országgyűlés ezt a követelést elejtette.^ 

Tudjuk, hogy Magyarországon, kivált a XVI. és XVII. szá- 
zadban egyes vármegyék csoportjai különleges gyűléseket tartot- 
tak. A gyűlést tartó vármegyék nem ugyanazok voltak mindig; 
számuk is változott kettőtől 13 vagy 23-ig. A Dráván túl nem 
oly nagy volt az ingadozás, a mi a báni intézmény természeté- 
ből és a magyar királyok házi politikájából folyt, mely az ország 
harmadrészét ktilön kormányzási területnek szerette tekinteni. — 
Azonban a Dráván túl is voltak részleges gyűlések, a milyen pél- 
dául az, mely 1361. évben a király parancsából Zágrábban, a 
Száva folyó és Gozd hegy (Petrovagora) közt lakó nemességgel 
tartatott. Ez is generális congregáció volt. 

A Kulpán túl fekvő régi Horvátország külön tartotta gyü- 

* Kukuljcvics : Jiiiva Re^ni Croatiao. I. 217. lap. 
^ Paluíi^yay : Kapcsok részek. 312. I. Posty Frií»-yes: Az eltűnt vár 
üie^^yók. 11. 220. laj). 



— 143 — 

léseit^ habár azokat is a bán a király parancsából hívta cmsze. 
Ily gyűlések tartattak 1353. évben Tinninban (Knin), és 1396. 
évben négy Nonában, a melyeken szorosan horvát dolgok tár- 
gyaltattak, mint például Spalato, Traw, Pago, a dalmát városok, 
Kerso és Absary szigetek, a eorbaviai grófság llgyei. Zsigmond 
király is 1397. október 27-én Temesvárról kelt levelével meg- 
ígéri, hogy még ez évben Segniára (Zeng) jő, hogy a dalmát 
városokkal tanácskozmányt tartson, kívánja tehát, hogy a meg- 
jelenendő követeknek adjanak utasítást. 

A régi HorvátorsZíág lakói semmi kedvet nem mutattak, 
hogy a Zágrábban tartott gyűléseken részt vegyenek; sőt az 
ellenkező bizonyosabb. Saját gyűléseik iránt sem viseltettek fel- 
tétlen ragaszkodással, mert II. András király 1218. évben, midőn 
a vodícai grófokat ktllönféie szabadságokkal kitünteti, többi közt 
attól is felmenteti, hogy birtokaikban tartományi gyűlések (gene- 
rales congregationes) tartassanak. Ebből többi közt az is tűnik 
ki, hogy a tartományi gyűlések a régi Horvátországban sokkal 
régibb jelenség, mint Szlavóniában, mely ma Horvátország nevét 
bitorolja. 

A legrégibb szlavóniai gyűlésen, melyről tudomásunk van, 
és mely 1273. Zágrábban tartatott, csak Zágráb, Kőrös és Zago- 
ria megyéről és a csázmai káptalanról szól, és általán bizonyos- 
nak tekinthető, hogy a XV. század végéig a szlavóniai tarto- 
mánygyűléseken csupán csak Zágráb, Kőrös, Várasd és Zagoria 
megyék nemessége volt képviselve. De közeledett a török, a 
kinek hatalma mindinkább emelkedett és ennek gátat vetendő, 
szükség volt nagyobb erő kifejtésére. Ezért a már idézett 1481. 
évi tartománygyűlésen a nádor és országbíró elnökölt, a gyűlé- 
sen pedig nemcsak Kőrös, Zágráb és Várasd, hanem Verőce vár- 
megye nemessége is részt vett, a mi által a bán hadi erejének 
nevelése céloztatott. 

Ebből nem következik, hogy Verőce szlavóniai megye lett 
volna. Ha az 1447. évi országgyűlésen me^elent követek név- 
sorát áttekintjük, a magyar vármegyék sorában Bereg után Verőce 
megyét találjuk, mely után következik Győr, Pozsega, Sümeg, 
nagy későre szintén magyar megyék után Valpo (azaz Valkó, 
melynek alkatrészei a mai Verőcemegyébe olvadtak), utána Ung- 
megye. Hiányzik a sorozatból Szerem, de hiányzik Tenies, Krassó, 



- 144 — 

Zala stb. is. Legvégén „Tótország" (a mai Horvátország) köve- 
tei neveztetnek.^ 

Verőcének érintkezése a szlavóniai tartományi gyűléssel 
csak múlékony jelenség volt, de ismétlődött ez újra, midőn a 
háborús viszonyok azt szükségessé tették. így történt, hogy 1438. 
évben a szlavóniai (azaz horvát) tartományi gyűlés a hadsereg 
számára az élelmi szerek lerakásának helyeit megállapítván, 
egyik ily helyűi Verőce oppidumot is jelölte ki. 

A XVIII. századnak, mely oly sok bűnt követett el a his- 
tóriai földrajz ellen, volt fenntartva, hogy Szeréra, Pozsega és 
Verőce vármegyéket bevonja a zágrábi tartományi gyűlések poli- 
tikai körébe. 

Az a tény, hogy a legújabb korig a nevezett három vár- 
megye a magyar országgyűlésekre 2 — 2 követet küldött, míg 
ugyanakkor Zágráb, Kőrös és Várasd vármegye együttesen és 
pedig a tartományi gyűlésből szintén két követet küldött, sok 
embert gondolkodóba ejtett, és midőn nagyon helyesen követ- 
keztették azt, hogy ha Szerem, Pozsega és Verőce egyenes válasz- 
tásból annyi követet küld, mint a többi magyar vármegyék, szük- 
ségkép a nevezett három vármegye is csak magyar vármegye 
lehet és lehetett, ugyanakkor probléma maradt előttük, miért 
küld a mai Horvátország collective, a tartományi gyűlésből válasz- 
tott két követet a magyar országgyűlésre. Azt hitték, hogy Zágráb, 
Várasd és Kőrös egykor valóban országot képeztek. De nem úgy 
van. Ez a mai Horvátország épen úgy csak magyar vármegyék- 
ből áll, mint áll és állt az a terület, melyet ma úgy hívnak, hogy 
Szlavónia. 

Bármennyi hibát követtek el a múlt századok vakságból, 
opportunitásból, conniventiából, gyávaságból és hazafiatlanBágból, 
a régi intézmények természete vissza-vissza kerül, miként a csa- 
ládokban egyeseknek lelki vagy testi tulajdonságaik, hosszabb 
lappangás után is, kiütik magukat az unokákban vagy későbbi 
nemzedékben, akár tetszik, akár nem. 

A szlavóniai (ma horvát) megyék ugyanis régi időben épen 
úgy külön hivattak meg a magyar országgyűlésekre, mint hnr 
mvhf mugijar vármegyék. 

^ Teleki : Hunyadiak kora. II. 55. lap. (íynrikovits: De sitii et ainbitn 
Slavoiiiat^ et ('roatiae. III. ͻJ). lap. 



— 146 — 

Mátyás király 1468-ban Körös vármegyét felhívja, hogy 
két követet küldjön Pozsonyba ; 1473-ban ugyan ö megint Körös 
vármegyét felhívja, hogy 2 — 3 követet küldjön a budai ország- 
gyűlésre. 

De 1603., 1604., 1634. és 1637. években is külön meg- 
hívást nyertek a szlavóniai (értsd mai horvát) megyék követ- 
küldésre a magyar országgyűlésekre, és nincs kétség, hogy min- 
den alkalommal e meghívásnak meg is feleltek. 

Későbbi alkalommal a megyénkénti követküldés még szá- 
mosabb példáit fogom bemutatni. 

Ezek a példák eléggé mutatják, hogy a mai horvát vár- 
megyék és a mai szlavóniai vármegyék közt, valamint mind két 
csoport és a többi magyar vármegyék közt a követküldési cljá- 
fásban eredetileg semmi különbség nem volt, és hogy e körül- 
mény is azt bizonyítja, mit már más helyen bőven fejtegettem, 
hogy t. i. a mai horvát vármegyék, melyek századokon át szla- 
vóniai megyéknek neveztettek, nem szlavóniai, még kevésbbé 
horvát, hanem történeti jognál fogva magyar vármegyéknek neve- 
zendök és tekintendők. 

Már volt alkalmam előadni, hogy a szlavóniai tartományi 
gyűlésből a magyar országgyűlésre történt coUectiv követküldés 
példái a XYI. század második felében fordulnak elő. Ilyen ese- 
tek említendők a 1595. és 1597. évekből. Előfordulnak hasonló- 
kép 1649., 1659., 1662. és máskor. Az utolsó vármegyénkénti 
követküldés a magyar országgyűlésre a mai Horvátországból 
tudomásunk szerint 1681. évben történt, tehát két rendbeli el- 
járás váltakozott; azonban régibb és eredetibb rendszerűi az 
tekintendő, mely szerint Zágráb, Várasd és Kőrös várraegyék 
csak oly módon voltak a magyar országgyűléseken képviselve, 
mint más magyar vármegyék. 

Az idők mostohasága megfosztotta az utóbb nevezett három 
vármegyét politikai és alkotmányos joguk teljes gyakorlatától a 
magyar országgyűlésen, és azok kénytelenek voltak beérni, hogy 
r)Aszesen csak két követtel legyenek képviselve a magyar rendi 
házban. De bekövetkezett egy más idő, a horvát politikai hóbor- 
tok, a horvát hálátlanság, és horvát bitorlások korszaka, a mely- 
ben az idők mostohasága által ejtett defectust előnynek tekin- 
tették s e defectussal úgy kacérkodtak, mint némely nők bizo- 

PESTY V.: uorvAtoiiszágról. 10 



— 146 — 

nyos fogyatkozásokkal, melyekről el akarják hitetni, hogy szép- 
ségüket kiegészítik. 

Mióta a horvátok a délszláv birodalom álmát álmodják, az 
a körülmény, hogy Zágráb, Várasd és Körí)s vármegye (>sszesen 
két követet ktildrUt a magyar országgyűlésre és így szavazatá- 
val csak annyit nyomott, mint bármely más vármegye, jó pari- 
pául szolgált nekik azon balhiedelem terjesztésére, hogy a neve- 
zett vármegyék területe valaha egy külön országot képezett. 

Meglátjuk, meddig bírja még el a nemes paripa a nagy 
eszmét. 

41. 

Slavoni a címere. — Nem Jieraldika, hanem közjog. — Melyik 

területnek (idomdnyogta IL Ulászló a címert ? — A tnai Slavo- 

mának soha sem volt saját címere. — Petrovics Péter mondása. — 

A horvátok egy \íj hitorlása, a király téves jelvények alatt. 

Budapest, 1884. május 30-áii. 

Nem heraldikai, hanem közjogi kérdésben emelek szót. II. 
Ulászló király 1496. év decz. 8-án Budán kelt diplomájával 
„Szlavóniának" iij címert engedélyez, és pedig futó ny estet vörös 
mezőben két folyó között, ezek fölött még két égszínű mező 
van, melynek felsőbbikében Mars csillaga ragyog. A diploma azt 
is mondja, hogy régen Szlavónia címere csupán csak futó nyest- 
ből állt ; — ezt a megújított címer is tartá meg. 

Bennünket itt csak az a kérdés érdekel, hogy a magyar 
király kinek adta az itt leirt címert. A diploma azt mondja: 
Szlavóniának ; t. i. az ország azon részének, mely 1496. évben, 
a diploma keltezésének idején Szlavóniának neveztetett. Ezt más- 
kép magyarázni lehetetlen. Már pedig minden ember előtt, ki 
csak némileg is jártas s hazai történetben, kétségtelen, hogy a 
nevezett korszakban Zágráb, Kőrös és Várasd vármegyét, — 
tehát a mai ál-Horvátországot — nevezték Szlavóniának ; nevez- 
ték előbb is, utóbb is annak. 

Hogy van még is, hogy az itt leírt címert nem az a Szla- 
vónia (a mai Horvátország) használja, melynek adományozva 
volt, hanem a magyar vármegyék egy másik csoportja : Szerem, 
Pozsega és Verőcze, mely nem rég a fogalmak összezavarásábol 



^^ IT: 



'i\- 



— 147 — 

és politikai rövidlátásunk keresztapasága mellett keletkezett ? Itt 
megint címzetes horvát testvéreink ügyes működése egyik ered- 
ménye előtt állunk, kik a históriai földrajzban, a tartományok 
elnevezésében, a közjogban, és a politikai fogalmakban valósá- 
gos anarchiát idéztek elő. 

A mai Szlavóniának (Szerem, Pozsega, Verőce) nem volt 
aohasem címere, és az Ulászló-féle címer, melyről fent szóltunk, 
nera ennek adományoztatott, hanem a XV. századbeli Szlavóniá- 
nak, mely Zágráb, Kőrös és Várasd megyékből állt. A mai Szla- 
vónia tehát nincs feljogosítva a nyestet elmerül használni, és 
általában semmiféle címert nem, mely Szerem, Pozsega és Ve- 
rőce megyét közösen illetné, mert ilyen közösséget, mely tarto- 
mány jelentőségével birna, a hamisítatlan történet nem ismer. 

Hogy is mondta Izabella királyné híve, Petrovics Péter, 
midőn tőle parancsot vett, hogy Temesvárt I. Ferdinándnak adja 
át ? Átadta nehéz szívvel ilyen szavakkal : esküvel kötelezem 
magamat, hogy annak lovásza leszek, a ki utánam Temesvárt 
csak három évig védelmezheti a törökök ellen. 

Hasonló bünhödésre kész vagyok, — habár az illető e mi- 
nőségemben nagy hasznomat nem venné, — ha valaki bebizonyí- 
tani képes, hogy a XV. században Szerem, Pozsega és Verőce 
megyét Szlavóniának nevezték, és hogy II. Ulászló idézett dip- 
lomája azoknak szól. Nem lehet tehát megengedni, hogy az 
utóbbi megyék a leírt címert tartományi címerül használhassák. 

A wai Horvátország ma a húsz ezüst és ugyanannyi vörös 
koczkát (a saktáblát) használja címerül; de ez nem mindig így 
volt. A magyar nemzeti múzeum levéltárában találhatni okleve- 
leket a XVII. század első tizedeiből, melyek pecsétjei a nyestet 
mutatják. Ez okleveleket a szlavóniai bánok és nemesség állít- 
ván ki, kitetszik, hogy a horvátok akkor még II. Ulászló dip- 
lomájának alapján álltak és az általa adományozott címert ma- 
gukénak tekintették. Ilyen pecséteket a horvátok Zágrábban 
alkalmasint még nagyobb számmal találnának, ha a valóságot 
kideríteni hajlandók. 

Valóban sajnos, hogy a magyar akadémia, mely fel volt 
szólítva, hogy Magyarország nagy államcíraerének alkatrészeire 
nézve véleményt mondjon, a fennebbi zavarrá nem terjeszté ki 
tigyelmét. Lehet, hogy tartózkodott oly erősen közeledni politi- 



— 148 - 

kai kérdésekhez; de mentegeti a hallgatást azon körülmény is^ 
hogy a tekintetbe jöhető három címer : a nyest, a fehérvörös koc- 
kák^ és a három oroszlányfő csakugyan szükségkép alkatrészeit 
képezik a magyar államcimernek^ csakhogy ezen címerek mily 
területre való vonatkozására nézve jelenleg, és tán közel két 
század óta nagy tévedés uralkodik. 

Dalmácia címeréről nincs mit szólni; a három oroszlányfő 
megilleti ez országot címerül. De a fehérvörös kockák a régi 

m 

Horvátországra, a nyest két folyó közt a mai HoiTátországni 
(Szlavóniára) vonatkoznak, míg a mai Szlavónia országos címer 
viselésére épen nincs feljogosítva. 

A horvátok úgy, mint a tartományok elnevezését egy táj- 
ról a másikra tolták, és egy Horvátországot felépítettek idegen 
földön és idegen anyagból, szintúgy ez országra idegen czímert 
ragasztottak fel, és alatta berendezték sajátságos háztartásukat. 

Az országgyűlés feladata az, Magyarország királyát meg- 
kímélni attól, hogy téves jelvények, téves elnevezések után in- 
duljon, — kötelessége gondoskodni, hogy a történet múzsája csak 
legtisztább mezében jelenhessék meg a korona hordozója elatt. 



42. 

Magyar optimismus. — A horvátok seövctségesei. — A tar- 
tományi gyűlés újra megnyitása. — Skorinó. — Pártok erkölcsié- 
lensége, — Ivics és Majcen, — Pathologiai állapotok. 

Budapest, 1884. június 11-éii. 

Azt olvastam egy fővárosi napilapban : „A közjogi cím, 
még ha jog rejlik is alatta, hasztalan, ha nincs hozzá erő.^ 

Az illető hírlapcikk, melyre hivatkozom, annyira felel meg 
közjogi nézeteimnek, hogy azt alig valami kivétellel, magam is 
írnám alá, — de az utóbbi tételt nem. 

Vagy hát ki fogná azt bebizonyíthatni, hogy a horvátok, 
kik századok óta és kivált az utolsó évtizedekben mindig sikert 
arattak és nemzetünk, államunk érdekei fölé kerekedtek, csodá- 
landó eredményeiket az ő erejüknek köszönhetik? Ilyen tudós, 
ilyen politikus nem fog akadni. 

Peragit tranquilla potestas quae violenta nequit. 



— 149 — 

A horvátoknak mindig voltak szövetségeseik a magyar 
nemzet szivében és jellemében. Szövetségeseik, kik nem mindig 
tudták, hogy ök saját nemzettik ellenségének szövetségesei. 

Századokon át engedtek oly politikát érvényesülni, mely 
az ország egyes részeit csak laza összefüggésben tartá. Száza- 
dokon át nézték, de nem látták, hogy mikép cseréltetnek fel 
orezágnevek. Nézték, de nem látták, hogy egyes kongregációk, 
melyek alkalmi intézkedésekre hívattak össze, állandóságot nyer- 
tek és hogy azok előbb statntárius joggal élvén, utóbb mindin- 
kább törvénvhozási teendőket vontak körükbe. Szemük előtt vál- 
tozott a horvátok képviseltetése a magyar országgyűlésen, vál- 
tozott az alkotmány szervezete, és hogy a politikai súly is inga- 
dozott, mutatja az a tapasztalás, liogy minden reakciónárius 
ember a horvátokba vetette reményét, szövetkezni ezekkel, ked- 
vezni nekik, annyit tett, mint hogy a magyarok serpenyője a 
mérlegben magasra fellebben. 

A horvátok szövetségesei mindig a magyar indolencia, rö- 
vidlátás, nemgondolomság, nagylelkűség, vak bizalom, túláradó 
testvériség, frázisok szeretete, irtózás a komoly szellemi munká- 
tól és hasonló keverékei a jó és rósz tulajdonságoknak voltak. 

És ez ma sincs máskép. Alig, hogy híre járt, hogy folyó 
évi június 5-én Zágrábban a tartományi gyűlés újra megnyitta- 
tik és minden egészséges gyomor megcsömörlött azon optimiz- 
mustól, melytől csak ix^y csurogtak a magyar lapok. Azt írták, 
hogy a horvát nemzeti párt megemberelte magát és úgy tesz, 
mintha belőle majdan kormánypárt válhatnék ; a bánt lelkes 
zsiviókkal fogadták, a törvényes alapra akarnak állani, már t. i. 
azon famózus 18G(S-iki egyezség alapjára; a kedélyek oda át 
oly jól vannak disponálva, hogy akárhány vasútat engednek ma- 
guknak építtetni túl a Dráván. Szóval csupa boldogság I 

A magyar optimizmus halhatatlan nevetséges szerepre ju- 
tott. Még most is a régi felületes politika járja. A zágrábi gyű- 
lést országgyűlésnek nevezi az üresen kongó fej, midőn maga a 
királyi meghivó helyesen tartományi gyűlésről szól. Három egy- 
séges királyságot emleget a szerencsétlen magyar politikus, 
mintha csak Starcsevics idomította volna öt. A régi nagylelkű- 
ség a lomtárból előrántatott és új firniszszel bemázolva, mint 
törvénytisztelet szerepel. A nemzet azt a szerepet játssza, mint 



— 150 — 

a skorpió. Egy tüzes karikával látja magát körülvéve; nem lép 
túl ezen ; inkább saját magát szúrja át. Nem lebetne-e inkább 
oda batni; bogy az a szerencsétlen 1868-iki törvény megváltoz- 
tassék? Glaoé-keztj'űkkel nyúlnak a kérdésbez, pedig a bajon 
csak az exorcismus segitbet. 

De azon magyarokról^ a magyar állam azon polgárairól, 
kik a borvátokkal csak azért szövetkeznek, bogy politikai párt- 
juk növekedjék, és bogy ezt elérjék, a borvátoknak Ígéreteket 
tesznek, — azokról nem mondbatjuk azt, bogy ók az ellenség 
öntudatlan szövetségesei. Azok a baza és nemzet legszentebb ér- 
dekeit árúba bocsátják személyes bosszúság kielégítésére vagy 
kisebbszerű célok elérésére; — ezeket legerélyesebb roszalá- 
sunkkal kell sújtani. 

Mily joggal bíráskodunk mi valakinek cselekvényéról, ki 
Oroszországban bivatalt keresett, midőn elnézzük, bog}'- politikai 
pártok alkudozzanak oly ellenféllel, ki bazánk integrítá«át, tör- 
téneti jogát és állami létünk alapfeltételeit tagadja? Avagy hi- 
szi-e valaki, bogy egyes ember nagyobb kárt okozliat a kazá- 
nak, mint ba egész pártok egyetértenek az ellenséggel? 

íme, úgy tudtak és tudnak boldogulni a borvátok; ebbeo 
áll erejük, innen származnak eredményeik. 

Ránk nézve a mi okos politikánk eredménye az, hogy a 
bol Ivics abban hagyta beszédét az elnapolt tartományi gyűlés- 
ben, ott azt Majcen folytatta az újra megnyílt gyűlésen, a ki 
abban sértést látott, bogy a monarchia címe Ausztria-Magyaror- 
szág és nem osztrák-magyar-borvát-szlavon-dalmácíaí monarchia. 
Ugyanazon hóbort, ugyanazon vakmerő túlkapás most és akkor. 
És ne bigyje senki, hogy mindezeket csak a nevezett két egyén 
rovására keirírni. Az ő hóbortjukban van rendszer. 

Ily patbologikus állapot ellen csak az exorcismus alkal- 
mazható; minden esetre legkevesebbet basznál az a politika, 
mely eddig magyar részről volt gyakorlatban. 

Fájdalmasan fognak kijózanodni, a kik más úton vélik az 
alkotmányos /endet belyreállítani a Dráván túl, mint azon ré- 
szek teljes beolvasztásával. Bismarck nagyszeni eredményeit leg- 
inkább azon körülménynek köszönbeti, bogy távol tartotta magát 
minden illúziótól. Elismerem, bogy az 1868. évi törvény, Deák 
Ferenc szerencsétlen öröksége, valódi nyűg közéletünkben; de 



— 151 — 

a mig ez fennáll, okos kormányférfiak még elegendő módról 
rendelkeznek; a magyar állam érdekét fenntartani. De nem sza- 
bad megállniok a jó szándék előtt. 

43. 

Pa r itá s, — Vojnovics. — Jellacsich és István nádor, — Austria 
mint decretált nagyhatalotn, — Héderváry bánt el nem ismerik, — 
A kiegyezés ncyativ értéke. — Methuen-szerzödés, — Shákespearej 
horvát Skylockok. — A svihákok Homemél, — Okosok a horvá- 
tok, I, Lajos bajor király. — Javaslat, mikép lehetne a paritást 

gyakorlatilag életbe léptetni. 

Budapest, 1884. június 14-én. 

A zágrábi tartománygyűlés lefolyt első hetének története 
alkalmasint lelohasztotta azok reményét, a kik várták, hogy 
az újra összehívott gyűlés Horvátország gyakorlati érdekeivel fog 
foglalkozni s hogy mindenek előtt sietni fog a rósz adminiszt- 
ráció következményeit orvosolni. 

E helyett láthatják, hogy a címer-kérdést feszegetik, hogy 
( Gyurgyevics) a miniszterelnöknek a bán és kir. biztos kineve- 
zésének megválogatása körül való jogát kétségbe vonják ; hogy 
törvénysértést találnak abban, ha horvát dolgokba avatkozik, 
miután a zágrábi gyűlésnek nem felelős, (de hozzá tehetik, hogy 
a bán sem felelős nekik); kívánják, hogy a magyar országgyű- 
lés bizonyos, nekik nem tetsző nyilatkozatokat vonjon vissza, stb. 

Vojnovics azt monda, hogy Horvátország paritása már 
megvan Magyarországgal szemben, — ha nem volna még meg, 
azt most úgy sem lehetne elérni. 

Nagy következetességgel másnap egy indítvány jelentetett 
be, hogy a paritás valami törvénycikkben formuláztassék. 

Ügy bizony ! Jellacsich is azt mondta 1848. évben, hogy ö 
István nádort és a magyar minisztériumot el nem ismeri ; sze- 
mébe monda neki, hogy ő nem alatta, hanem vele egy vo- 
nalon áll. 

De címzetes testvéreink ott a Drávántúl egyről megfeled- 
keznek. Elfelejtik tudniillik, hogy bármilyen formulában hatá- 
rozzák ott a paritást, — az ilyen határozatra nem hederít senki. 



— 152 — 

Az csak politikai józanságuk fokának megítélésére szolgál- 
hat alapúi. 

Ausztria leggyengébb volt akkor^ mikor szüntelen nagyha- 
talmi állását pengette. Legtöbb áldozatot hozott ezen molocbnak 
akkor; midőn Európában nem kereste szövetségét senki. Hiába 
kürtölte teli szájjal : én nagyhatalom vagyok. Nem hitte senki, 
míg józanabb politikai ösvényre nem tért. 

Majd akkor, tisztelt címzetes testvérek ott a túlsó parton, 
ha ti fogtok nekünk törvényt szabni^ ha ti fogjátok kormányunk 
férfiait kinevezni, ha fi fogjátok administraciónk költségeit vi- 
selni ; és államháztartásunk pénzbeli deficitjét fedezni ; ha a ti 
kultúrátok a miénket tulszániyalandja ; ha Európa államaiban 
Ausztria-Magyarországot ti fogjátok képviselni, — szóval, ha 
majd a Dráva Budapest felé folyik: akkor szóljunk paritásról. 

Addig bizony nagy kárt nem okoz az országnak, ha vala- 
mely képviselő (mint Markovics) gróf Héderváry-Khuent bánnak 
el nem ismeri, a kit azzá a király nevezett ki. A nevezett kép- 
viselő maga is beszéde elején a bán „ö nagyméltósága" címmel 
élt Héderváry-ra, vonatkozólag, — csak akkor fordult ellene, 
midőn politikája nála nem talált pártolásra. 

No de nem baj, — a bán nem szorul a képviselő elis- 
merésére. 

A tartományi gyűlés első hete azt a tanulságot is szolgál- 
tatta, hogy címzetes testvéreink kifogyhatatlanok a törvénysér- 
tések feltalálásában. De feltűnő, hogy sohasem hivatkoznak ré- 
gibb törvényekre, hanem csakis az 1868-ik évi kiegyezésre. Ez 
még a legvadabb horvát politikus nagyzásának és izgatásának 
kimerithetlen forrása. És e körülmény világosítja legjobban azt a 
negatív értéket, raelylyel Magyarországra nézve bír. 

A Methuen-szerződés, melyet Angolország 1703. évben a 
kis Portugálliára tukmált, nem volt az utóbbira nézve oly nyo- 
masztó, mint a Deák-féle kiegyezés reánk nézve. Ezzel egy kis 
ország (már ha valóban országnak akarnók tekinteni) az anya- 
ország fölé kerekedett és azt akadályozza államiságának kifej- 
lesztésében. — Mily örömest törttlnők ki emlékezetünkből egy 
catói jellemű hazafi e számítási hibáját, ha túl a Dráváról nem 
hangzanék oly élesen a fehér lap magasztalása. 

Shakespeare-ról azt mondják, hogy akkor, midőn Shylock 



— 15« — 

halhatatlan rajzát teremtette, még soha nem látott volt zsidót/ — 
ennek ellenkezője mondható Deák Ferencről, a ki akárhányszor 
küzdött a hor\'átok ellen a pozsonyi országgyűléseken, és uta- 
sította vissza túlságos követeléseiket. Mégis nem látta előre azon 
következményeket, melyeket szülni fog az ő 1868-iki horvát 
politikája. A horvát Shylockok nagyon ragaszkodnak szerződé- 
sükhöz, mely nekik egy font húst biztosit saját testünkből. 

De hisz azért vagyunk élő lények, hogy a betű bennünket 
ne ölhessen. Ha kell paritás, — ám legyen. E szó alatt azonban 
mi nem érthetünk országok közti paritást, mert már elégszer 
bizonyítottam, hogy a mit ma Horvátországnak neveznek, az 
nem ország, hanem Magyarország valóságos, idővel eleskamoti- 
rozott része. Paritást tehát csak az egyes polgárok közt lehet 
elismerni és ha a horvátok magukat a magyar haza polgárai- 
nak fogják érezni, akkor elismerjük a paritást elvben és gya- 
korlatban, de különben nem. 

A Homer által említett phaeákok a világ legboldogabb népe 
lettek volna, ha a sors úgy nem akarja, hogy cyclopsok szom- 
szédságában lakjanak, a kik ugyancsak sanyargatták az istenek 
által kegyelt népet. A Dráván túli svihákok is igen jól éreznék 
magukat csak ne laknának a Dráván innen azok a magyarok, 
a kik az ő zsírjukon híznak, és minden nap csak arról gondos- 
kodnak, mikép lehessen az ő boldogságuknak ártani. 

A phaeákok baján segített Poseidon egy származottja, ki 
őket egy távoli szigetre vezette, mely hír szerint Horvátország 
közelében feküdt, de miután ma már szokáson kívüli dolog, 
hogy az istenek személyesen beavatkozzanak az emberi viszályokba, 
azt már nehezebben mondhatnók, hogy a Dráván túli phaeákok 
vagy svihákok mikép fognak szabadulni a magyaroktól, kik 
őket gátolják magyar földből Nagy Horvátországot összetákolni. 

Van eszük a horvátoknak, — egyelőre csak a paritást em- 
legetik. Epén e napokban járta be a lapokat az adoma I. Lajos 

* A Pesti Hírlap szerkesztősége jónak látta Paritás címtt cikkemet 
megrövidíteni. Azt írtam Deákról, hogy a horvátok még be fo^ák látni, hogy 
ezen férfiúnak mindent köszönhetnek, és akkor ők, kik a koronázási ha- 
lomra egy maroknyi földet nem akartak hozni, Deák szobrát koszori'ikkal 
fogják elhalmozni, míg a nia^^yar, könybe lábadt szemmel fog a jelenettől 
elfordnlni. 



— 154 — 

bajor királyról, ki egy őrt álló és őt nem Í8uierö katonával ke- 
délyes beszélgetésbe ereszkedett, mely a királji; nagyon miilat- 
tatá. A katona épen retket reggelizett, és midőn fokonként azon belá- 
tásra jött, hogy a kivel ő mókázott, az a király, — megijedt, és 
így szólt a királyhoz legeredetibb bajor dialektusban : „da halt'n 
S' um Gottes wilFn nur glei mai den Radi, dasz i praesentir'n 
kann." Valóban, nekünk is illik Magyarország azon része előtt 
fegyverünkkel tisztelegni, mely országgá felszédelegte magát, és 
melyről csak most egész véletlenül tudjuk meg, hogy az a rész 
paritásban áll velünk. 

Azaz, még nem áll, hanem csak követeli, hogy úgy legyen. 

Iparkodtam kissé bele gondolni magamat a situatióba, és 
azon eredményre jutottam, hogy a dolog menni fog. 

A horvátok a tartományi gyűlés utóbbi üléseiben úgy is 
azt jelentették ki, hogy ők tőlünk segélyt és ajándékot nem fo- 
gadnak el. Ez nagyon előmozdítja a paritást. 

Eddig úgy volt, hogy a horvát hatóságok horvát nyelvű 
iratokat küldtek nekünk és mi azokra horvátul feleltünk. A 
paritás elvénél fogva ezentúl a magyar hivatalos átiratokra ma- 
gyarul fognak felelni. 

A magyar országházon a magyar és horvát zászló lobog 
egyformán. Miután Zágráb vármegye épületén, a melyben a 
tartományi gyűlések tartatnak, hasonló eljárás nem divatozik, a 
horvátok gondoskodni fognak a paritást itt is helyre állítani és 
a magyar zászlót kitűzni. 

A horvátok a magyar orszj'iggyülésen népességük arányá- 
hoz képest kellő számú követek által vannak képviselve. Eddig 
Magyarország a tartományi gyűlésen nem volt képviselve. Tud- 
juk, hogy e mulasztás a horvátokat nagyon bántja; és ők most 
buzgón óhajtják, hogy ezentúl és pedig minél előbb a zágrábi 
gyűlésen Magyarország is legyen képviselve, és pedig nemcsak 
két követ által, mint régen Horvátország a pozsonyi diétákon 
volt képviselve, hanem népessége arányához képest, épen oly 
értelemben, mint a mikép az 1868. évi kiegyezési törvény 22. §-a 
azt Horvátországra nézve megállapítja. 

És miután az idézett törvény megengedi, hogy a horvátok 
a magyar országgyűlésen horvátul szólhassanak, — a miben cím- 
zetes testvéreink ott a Dráván túl bizonyosan megbotránkoznak, — 



— 155 — 

ok paritást követelnek^ és alig várják^ hogy a Zágrábba kül- 
dendő mintegy 400 képviselő ott magyarul szónokolván a pari- 
tást szilárdítsa. 

Ha a zágrábi szkapcsina a paritást határozattá emeli^ ab- 
ban valóban nem lehet szerénytelenséget látni, hiszen egészen 
más dolgokat is határozhatna, mikor annyi talentuma van a 
nagyhatalmiságra. Megjöhet egyszer az idő, midőn azt készen 
látjuk magunk előtt, a mint elkésve vettük észre, hogy az or- 
szágtól külön vált, és nevet cserélt három vármegye ellenünk 
kétoldalú szerződést köt, és azt .a feltételt is felvéteti, hogy 
az ő beleegyezéstik nélkül bizonyos állami akciótól tartóz- 
kodjunk. 

Teljes elismerésünket fejezzük ki a horvátoknak, kik dol- 
gaikat a statutarius jogok korától kezdve oly magasra felvitték, 
és ha majd céljaikat egészen elérték, mi is mint a bajor őrka- 
tona, — ki azonban oly roszul őrködött mint magunk, — meg- 
lepetve fogjuk mondani : „tartsa hamar a retkemet, hogy fegy- 
feremmel tiszteleghessek felségednek!" 

De könnyű ám a horvátoknak határozni. Ott fekszik előt- 
tük a fehér lap, és ezt teli firkálhatják tetszésük szerint. Már 
ebben nincs paritás köztünk, és reméljük, hogy a horvátok 
velük született nagylelkűségüknél, és a sok százados kapcsolat 
emlékénél fogva, nekünk is fognak fehér lapot engedni. 

Fogunk-e oly ügyesek lenni a majd nekünk is adandó 
fehér lap felhasználásában, mint a horvátok, az más kérdés. Ha 
nem, — akkor a horvátok nem tehetnek róla. 

Bámulom a horvát lendületet, mely törekvéseikben nyilat- 
kozik. Ezek a szép törekvések I 

Herrlich ! Etwas dunkel zwar — 
Aber 's klingt rccht wundcrbar. 



/;<^ 



156 — 



44. 

Királyi biztos a múlt s s ázadb an, — Alsó-Fclsö Sla- 

vonul neve, — Az adóügy a niagyar országgyűlésre tartozik. — 

Mária Terézia intései, — Batthyány József, — Szeverin és 

Vinodol. — NapoUon hódításai. — Visszakeblezés, 

Budapest, 1884. június 21. 

■ 

Mária Terézia 1775. március 8-án Nádasdy Ferenc Dal- 
mácia, Croatia és Szlavónia bánját felszólitá, adjon a magyar 
udvari kancellária útján véleményt arról, hogy micsoda határ- 
időre kellene a tartományi gyűlést összehívni, hofry azon a köz- 
adó rendeztessék. Már előre jelenti ki, hogy a tartományi gyű- 
lés május elsejénél továbbig ne tartson. 

A gyűlés Varasdon tartatott, s munkálatai már kezdettől 
fogva nem igen haladtak. A királyné a közszükségek tekinteté- 
ből a Drávántúliak adóját évenkinti 150,000 forinttal emelte fel, 
8 most azt kivánta, hogy ez az összeg az ottani hat vármegyére 
egyenlően vettessék ki. Tudni kell, hogy az említett időben a 
mai Horvátországot Felső-SzIavoniának, Verőce, Pozsega és Sze- 
rem megyét pedig Alsó-Szlavoniának nevezték.^ 

A királynénak időközben, április 28-án kelt leiratára a hor- 
vát rendek felterjesztésben válaszoltak, hogy ők, t. i. „Szlavó- 
niának felső részei" nem akarnak összezavartatni Alsó- Szlavóniá- 
val, a mely adó tekintetében mindig Magyarországhoz tartozott, 
s csak politikailag és törvénykezési leg tartozik a bán hatósága 
alá. Az idézett április 28-iki leirat azt kivánta a varasdi gyűlés- 
től, hogy 14 nap alatt terjeszsze fel az adófelosztásra vonatkozó 
táblázatokat ; miután ez nem történt, a királyné a repraezentá- 
cióra azt felelte, hogy a korábbi különféleség az adónemre, és 
adófizetés tekintetében 1771. év óta megszűnt, az alsó-szlavoniai 
három vármegye az tigyek minőségére való tekintet nélktil az or- 
szág törvényhatóságának és a bán kormánya alá rendeltetett, 
sőt az alsó-szlavoniai megyék adóügye már 1770. évben a ma- 

* Víilkó vármeíirye már 1745. évben töröltetett el. A királyué mé^ 
fentidézett 1773. évi levelében mégis így ír, hogy : trés Syrmii et inferioris 
Slavoniae Comitatus az adó ügyben a felső slavoniaikhoz kapcsolvák. 



— 157 — 

gyár helytailótanácstól a horvát helytartótanácsra ruháztatott át. 
Egyébiránt a rendek felhivatnak tanácskozásaik siettetésére. 

A horvát rendek most még inkább a szigorú törvényesség 
terére állanak és úgy okoskodnak, hogy Alsó-Szlavoniának me- 
gyéi már a legrégibb hazai törvények szerint Kálmán király ideje 
óta, addig mig az ellenség kezébe nem kertlltek, a magyar or- 
szággyűléseken rendezték adóügyeiket, a magyar váimegyékkel 
egyetemben és a visszacsatolás ezt az állapotot visszahelyezvén, 
az 1715. évi 92. és 1751. évi 23-ik törv.-cikk szentesíté Magyaror- 
szág soha meg nem szttnt juriszdikcióját a nevezett három me- 
gyére. A horvát rendek különben hivatkoznak Mária Teréziának 
két rendbeli határozatára is, melyeket az 1751. országgyűlés 
folyamában adott ki, s melynek egyikében előadja, hogy az 
alsó-szlavoniai megyék, az adóügy tekintetében Magyarországhoz 
számitandók ; a másik határozat pedig Felső-Szlavoniát felmenti 
attól, hogy az önkéntes munka, és a regulamentum militare 
ügyében ama másik három megyével egyforma bánásban része- 
süljön. A horvát rendek tehát úgy találták, hogy a kapcsolt ré- 
szek (partium annexarum) kongresszusa ama három vármegyé- 
vel alkuba sem bocsátkozhatott, a nélkül, hogy Magyarország 
sok százados, mindig érvényben levő jogát e három megyére 
meg ne sértse. A horvát rendek kijelentik, hogy a hazai törvé- 
nyek szerint az adóügy egyedül csak az országgyűlésre tartozik 
úgy Magyarország, mint a kapcsolt részekre nézve és pedig 
addig, mig a nevezett országgyűlés máskép nem intézkedik. A 
részleges gyűlés (concursus particularis) fel sincs jogosítva, hogy 
adómeghatározással foglalkozzék, azért a horvát rendek kérik a 
királynét, hogy ezt az ügyet a legközelebbi magyar országgyű- 
lésre utasítsa. 

Meg kell vallani, hogy a horvát rendek kifejtett nézete e 
kérdésben alkotmányos szempontból korrekt volt és történetileg 
is kifogástalan. Mária Terézia akkor és sok fontos kérdésekben 
kénynralmi hajlamokat tanúsított és most is országgyűlésen kivűl 
emelte a Dráván túli hat vármegye adóját évenkinti ir)(),()()() 
frttal, a tartományi gyűléstől csak azt kívánván, hogy ezt az 
adóösszeget az illető megyékre róvja ki. 

Örömünket a tartományi gyűlés eljárása fölött csak az za- 
vaija meg, hogy nem a tiszta alkotmányos öntudat szolgált an- 



— 158 — 

nak forrásául, hanem az ínizés. Alsó-Szlavonia ugyanis (melynek 
elnevezése különben helytelen,) Magyarország többi részeivel egy- 
aránt volt megadóztatva, holott Felső-SzIavonia (a mai Horvát- 
ország") a magyarországi adónak arányosan csak felét fizette, 
katonaszállást nem adott^ a porták összeszámításában is kedvez- 
ményben részesült. Ha Horvátországra ugyanazt az adókulcsot 
alkalmazzák, mint Magyarországon és Alsó-Szlavoniában, akkor 
a horvátok nagyobb terhet vállaltak volna magukra és annyira 
nem megy — testvériségük a szlavoniták iránt. A kontribució 
felemeltetett, — ebben a horvátok nem akarnak résztvenni, azt 
ók nagylelkűen átengedik az alsó-szlavonitáknak ; ők pedig meg- 
elégszenek a privilégiummal, mely tőlük az adó felének fizetését 
megeléglette és e privilégium köréből ők ki nem lépnek alkot- 
mányos skrupulusok miatt. 

Ezen repraesentatióra, melynek napi keltjét nem közli for- 
rásunk, Mária Terézia 1773. június 25-kén kelt leiratával meg- 
inti a tartományi gyűlést, hogy a sok idővesztegetéssel hagyjon 
fel és teljesítse rendeletét, melytől elállani nem fog. 

A tartományi gyűlés július (forrásunk hibásan irja június) 
1-én és a következő napokon ujabb repraesentatiót állapított 
meg, melyben hosszasan és nyomós okokkal fejtegeti, hogy Alsó- 
Szlavonia Magyarországba van kebelezve és hogy azért eddigi 
álláspontját fel nem adhatja. 

Július 7-én Mária Terézia uj intést küld a horvátoknak, 
kívánván, hogy rendeletének 8 nap alatt eleget tegj^enek. 

A tartományi gyűlés július 19-én megint hosszasan felel, 
— felhozván, hogy az említett három megye, már I. Mátyás és 
n. Ulászló törvényei (például 149(3. év 16. cikk) szerint Magyar- 
orRzág alsó részeihez tartoznak, és hogy különben az országgyű- 
lésen kivűli adóemelést törvénytelennek tartja. 

A királyné július 29-én kelt leiratával a rendeket értesíti, 
hogy miután kívánságára nem hajtottak, királyi biztost kUld hoz- 
zájuk, gróf Batthyány József kalocsai érsek, Bácsmegye fő- és 
Vasvármegye örökös főispánja személyében, a kivel a kontribució 
ügyében egyetértésre lépjenek. És miután két hónapon át ta- 
nácskozásaik semmiben előre nem haladtak, ajánlja azok siette- 
tését, hogy a gyftlést haza lehessen küldeni. 



— 159 — 

A királyi biztos hivatása és kiküldetése értelmében már 
aug. 21 -én meginti a varasdi gyűlést, mely maga részéről aug. 
20- én válaszolt és állásának védelmére az eddigi törvényes ar- 
|2:amentnmokat ismétli. A királyi hiztos kiküldetése ellen nem 
jut eszébe tiltakozni^ sőt inkább Batthyány érsek személyes ér- 
demeit kiemeli^ kiküldetésében új zálogát látja a királyné ke- 
gyének. ^Novura hoc benignitatis et clementiae regiae argumen- 
tum venerabundi suscipimus.) 

Batthyány József válaszolt a rendeknek augusztus 28 -áu 
és szeptember 3-án, az utóbbi alkalommal sajnálatát fejezvén ki 
a fölött, hogy a tárgyalások 3 hónapon át kihúzódtak. Végre az 
utóbbi okra és a meddő költségekre hivatkozván, melyekbe a 
gynlés került, a Icirályi hiztos szeptember 4-én a tartományi gyű- 
lést feloszlatta. 

Az előadottak után még csak azt jegyezzük meg, hogy a 
horvátok akkor, midőn hinárban vannak, nagyon tudnak alkot- 
mányosok lenni. így midőn a múlt században Szeverin és Vino- 
dol vármegyét alkották a magyar törvényhozás mellőzésével ; 
midőn a Napóleon által meghódított horvát részeket a magyar 
alkotmányba visszailleszteni kellett, (1814) stb. sőt midőn ujabb 
időben Magyarország és a dinasztia közt kiegyezés készült, a 
mely kiegyezést ők maguktartása által mindenkép nehezítették, 
kegyesek voltak kivánni, hogy a mennyiben Magyarország a ki- 
egyezés által ujabb alkotmányos jogokat nyerne, ezek eo ipso 
Horvátországra is érvényesíttessenek. 

Ez a magyar alkotmány mindig üdvöt hozott a horvátok- 
nak, mégis ők ezen alkotmánynak dinamistái. De elegen vagyunk, 
kik fölötte őrködnek, elegen, kik megvédelmezzük. 



(Síí^ 



— 160 — 



45. 

Politikai csó k o k. — Deák Ferenc 1835. évben. — A 
haharékpárt. - Tií^za Kálmán prélytdenségo, — A korlátolt 
alattralói <^sr. — Melyik programm foglalja magában a haza 

integritását ? 

Budapest, 1884. június 29. 

^Epen azért^ mivel dgeink mindekkoríg elnézéssel valának, 
s ezen elnézés ellenünk most fegryveröl fordittatik, ideje már 
egyszer megrkezdeDÍ azt^ mit a nemzeti méltóság tekintete pa- 
rancsol." 

E szavakat monda Deák Ferenc 1835. májas 29-én^ midőn 
a pozsonyi országgyűlés az V. Ferdinánd királj't illető cimról 
tanácskozott. 

Úgy látszik, e kitünó férfi sorsa az. hogy hamarább men- 
jenek feledékenysége az ó jeles mondatai^ mint azok^ melyek az 
6 eltévesztett politikájához fűződnek. 

De ki fog azon csodálkozni^ midőn még évtizedek^ évszá- 
zadok története is oly hamar megy feledékenységbe. 

Erről meggyőződtem, midőn a habarékpárt német orgánu- 
mának jnn. 24-ki számában roppant sajnálkozó vezércikket ol- 
vastam ugyan a horvátok meg-megujuló gyűlölete fölött a ma- 
gyarok ellen ; de melynek bölcsessége abban kulminál, hogy mind 
ezen bajoknak oka Tisza Kálmán. 

De vájjon a vezércikkező csak azon időtől fogva ismeri-e 
Magyarország történetét, mióta Tisza Kálmán áll a kormány 
élén V Ez esetben jobb volna neki politikával nem foglalkozni, 
és mindazoknak sem, kik azt hiszik, hogy az államok jó pol- 
gárai lesznek a horvátok, ha őket folytonosan dédelgetjük, és 
nekik magunk felett kiváltságos állást biztosítunk. 

Bántja a habarékpárti orgánumot az, hogy a horvátok be- 
tyároknak nevezik a magyarokat, a vezércikkező qiégis ömlede- 
zik irántuk testvéri szeretetben, és a már régen discreditált, és ne- 
vetségessé vált cimezgetést folyvást használja. 

Ké])zclhetjtik, mennyire fog ez imponálni Zágrábban I 

Tisza Knlinán nem elég erélyt lejt ki a horvát zavargások 
ellenében, - - a mi elég sajnos. de a zavargásokat nem o 









— 161 — 

okozta. Az alkotmány nem arra való, hogy minden garázda pi- 
masz annak nyakára hághasson; hanem hogy védelmezze a nem- 
zet szellemi és anyagi javait, a jogérzetet ébren tartsa, és a sza- 
badelvű haladást könnyítse. Az alkotmányosság iránti bizalom 
Európa sok államaiban már ingadozni kezd, de ez nem az alkot- 
mányos elvek és intézmények hibája, hanem azon gyenge em- 
bereké, a kik az alkotmányosság követelésének tartják azt, hogy 
azt ne védjék kellő erélylyel. 

Arra akarják-e tanítani az ily emberek a világot, hogy 
csak az absolutismus képes a maga álláspontját fentartani, és 
respectusra kényszeríteni a népeket? Akkor oda fogunk jutni, 
hogy a régi tan a „korlátolt alattvalói észről" még napi rendre 
kerül, és híveinek száma a jobb körökben is szaporodik. 

Az idézett lap vezércikke, úgy látszik, még azt a kevés 
erélyt is sokalja, a mit Tisza egyes esetekben kifejt. A ki köz- 
pályára lép emberismeret nélkül, mindig kudarcot vall, annál is 
inkább az, a ki a népek jellemét nem ismeri; Higyje el a ve- 
zércikkezö, hogy magát politikáját, és hazája ügyét kompromit- 
tálja, ha a horvátoknak testvéri csókokat osztogat. Más kell 
azokn^ik. 

Az ellenzék feladata nem lehet kimerítve azzal, hogy a vele 
szemben álló kormányt megbuktassa, hanem, hogy a nemzet elé 
ideálokat állítson. Ily ideálunk nekünk a magyar állameszmének 
terjesztése, elismertetése, és az ország integritása. Van még más 
is, de ezek mai tárgyunkkal nem állnak összefüggésben. Miféle 
politikai ideálokat irt azt ellenzék — mind a kettő — zászló- 
jára? Ott van-e programmjában a haza integritása? Nem, meg- 
elégszenek mindketten azon kijelentéssel, hogy a horvátoknak 
nem tesznek többé koncessziót. Azt a horvátok csak nevetik. 
Nekik szabad a vásár. A tartománygyfilés ha egyébre nem, de 
arra mindenesetre igen jó, hogy a népet lázítsák, a gyűlöletet 
folytonosan szítsák és az anarchiát permanenciában tartsák. A po- 
litikai jogok (jogok ?) vagy helyesebben hatalom gyakorlatába 
ténylegesen behelyezkednek, őket nem illető tért bitorolnak és 
aztán arra, — ha az ilyen eljárás figyelmünket kikerüli, vagy 
azt a szent béke nevében eltűrjük, vagy gyáván elnézzük, — 
mint töiTénves uzusra hivatkoznak. 

Innen van, hogy a horvátok a király által kinevezett bánt, 

PK8TT F.: HORVÁTORSZÁGRÓL. H 



t; 



V 



•' t 



— 102 — 

amolyan embernek címezik ; innen van, hogy a magyar kormáuv 
beavatkozási jogát, a királyi biztos kínevezhetését tagadják, a 
magyar állameszmét perhorreseálják, és általában minden iránt 
ellenséges indulattal viseltetnek, a mi őket féktelenségeikbeu 
gátolja. 

Innen van, hogy a magyarokat gyűlölik. Es azt az ellen- 
zék, a magyar ellenzék mind elnézi, csupán csak azért, hogy a 
horvátokat a maga táborába édesgesse ? 

Az ellenzék kompromittálhatja magát a nemzet előtt^ de 
az ő testvéri csókjai egyetlen horvátot sem fognak megtéríteni. 

Más kell arra. 



46. 

A horvátok képviselt etése a magyar országgyűlé- 
sen. — Szlavónia terület énrk államjogi természete. — Címer. — 
Az úgynevezett Horvátország nem ország. — A tartományi gyű- 
lések eredete. — A collectiv képviseltetés oka. — A törökök be- 
folyása az alkotmányos formákra. — A főrendeknél való kőrise- 
iét első esete és utóbb törvéfiyesításe. — Statútumok. — Várasd 
maga két követet akar küldeni. — Gáj és a vörös sapkások. — 
A képviselők számának szaporít áí^a. — Közvetlen választás. 

MnnkácB, 1884. július 6-án. 

Mióta egy terjedelmesebb munkámban bebizonyítottam, hogy 
a Dráva-Száva közének nemcsak keleti, hanem nyugoti részét is, 
melyet ma helytelenül Horvátországnak nevezünk, már Szent- 
István király birta, szaporodnak az adatok, melyek ugj-anezen 
eredményre vezetnek. 

Még a jelen nemzedék tapasztalásból tudja, hogy a mai 
Szlavóniának három megyéje egyenkint két-két követet küldött 
a pozsonyi országgytllésekre, mint a magyar vármegyék, a mely 
körülményből minden publiciszta méltán azt következtette, hogy 
ezek az úgynevezett szlavóniai megyék, voltakép magyar vár- 
megyék. Ezt bizonyltja összes diplomatariumunk, egész tönény- 
könyvünk, sőt még az álladalmi címer, mert a két folyó közti 
nyest, a csillaggal, mely mint alkatrész abban előfordul, nem a 
mai Szlavóniának címere, hanem a mai Horvátországé. Szerem, 



- 163 — 

Pozsega és Verőce soha történeti tartomány nem lévén, összesen 
nem is bírhatott cimprt. 

A horvátok három megyében, úgymint Zágráb-, Várasd- és 
Kőrösmegyében többségben lévén, azokat a XVIII. században 
Croatiának nevezték el, és egészen észrevétlenül és alattomban 
a Szlavónia nevet kiszorították, mely a nevezett három megyére 
a XIII. század második felében kezdődött alkalmazásra jntní. 
K(')Ztndomásu dolog, hogy ez utóbbi három megye egyenkint nem 
küldött két követet országgyűléseinkre, hanem együttesen any- 
n}it, a miből a horvátok és nálunk is sokan azt hitték, hogy a 
képviseltetés ezen módja arra mutat, hogy Zágráb, Várasd és 
Kőrös nemcsak három megye fejében van jelen a pozsonyi ország- 
-gyűléseken, hanem ország minőségében. 

Azonban határozottan tagadom, hogy a mai Horvátország 
eredetileg ország lett volna, mert a három vármegye, mely a 
mai Horvátországot alkotja, csak oly magyar vármegye volt, mint 
n mai Szlavóniáé, — azok, és a magyar vármegyék közt a kép- 
viseltetés módjában semmi különbség nem volt, és eltérést a ren- 
des szokástól csak a harcos idők kényszerűsége tett szükségessé, 
mely aztán szokássá vált. 

Volt már alkalmam a napi sajtóban a magyar közjog ezen 
oldalát fejtegetni, és miután ebbeli fejtegetéseim szerenesések 
voltak némi figyelemben részesülni, és az eszmecsere alkalmával 
újabb meg újabb kérdések merültek fel, tán nem lesz fölösleges 
állításomat még néhány ismeretlenebb adatokkal támogatni. 

Az a szokás, hogy a tartományi gyűlés, mely majd Zágráb, 
majd Várasd, majd más helyeken tartatott, saját kebeléből két 
vagj' három követet küldött á magyar országgyűlésekre, a XVI. 
század második felében vette kezdetét; de ezen követküldési 
mód nem maradt változatlan, mert közbe-közbe többször fordult 
elő eset, hogy ezek a megyék (Zágráb, Várasd, Kőrös) külön 
küldték követeiket az országgyűlésre, és ily megyénkénti kéj)- 
viseltetés még 1G81. évben is fordul elő. 

A horvátok collectiv képviseltetése, a mint ezt 1(S48. évig 
ismertük, nem onnan származik, mintha e három megye külön 
tartományt vagy épen országot képezett volna, hanem kétség- 
telen onnan, mert a törököl^ hazánk határait hódítólag átlépvén, 

és az illető megyék nagy részben azok hatalma alá kerülvén, 

11* 



— 1B4 — 

tettlegesen gátolva voltak abban^ hogy az orezággyűlésre rép 
szokás szerint megyénként két-két követet küldjenek. 

Hogy az ellenség a horvátok lakta területet mily nagyon 
csonkította meg, az legjobban tűnik ki a régi tartományi gyűlé 
sek jegyzőkönyveiből. Az ottani karok és rendek egy 15(>2. évi 
május lo-én kelt, a királyhoz intézett felterjesztésben magukat 
Horvátország és Szlavónia maradványai képviselőinek nevezik 
(Status et ordines reliquiarum Regnorum Croatiae et Slavouiaei. 
A horvátok valamely királyi leiratra lo70. évben azt a választ 
adják, hogy horvát rendvh már nem léteznek, tertilettikböl csak 
Ripach és Bihach maradt fennt a Kulpán tál.' (De ezért mégi8 
igy ^^3^ magukat: üniversitas dominorum magnatum et nobi- 

lium — regnorum Croatiae et Slavoniae.) A terflleti csőn 

kitást a vármegyék is emelték ki, és midőn a tartományi gyfi 
lés 1507. évben diplomatikai formulaként a hatósága alá tartozó 
területi csekély maradrámjrót (Status et ordines, reliquiae vide- 
licet porigwic dictorum Regnorum), akkor nem feledkezik m^^- 
említeni, hogy Kőrös vármegyének is csak egy része maradt 
fenn (partes Colapini Comitatus Zagrabiensis, ac rrliquiae Comi- 
tatus Crisirnffis). A következő esztendőben (1568) a zágrábi tar- 
tományi gyűlés feliratilag kéri a királyt, hogy a Kulpán túli 
részek és Kőrös vármegye maradványainak (reliquiae") adómen- 
tességét tartsa fenn. 

Az 1584. évi tartományi gyűlés azt írja. hogy a Rendek 
ezen sokat szenvedő tartományban oly kevés számmal vannak, 
és hogy földjeiket a török annyira fogyasztotta, hogy az ország 
összes maradványában (per universas reliquias Regni) nincs több 
három ezer portánál, mely megadózható, holott régi szerencséid 
korban az egy Kőrös vármegyében mintegy 12 ezer porta köny- 
nyen volt adó alá vonható. 

Ezek az okok, melyek szükségessé tették, hogy a horvátok 

* Quantum ad labores Rtatunm Croaticorum nttinet, certo 

eonstare potest, . . . nullás prorsus reliquias Statuum Croaticorum, excoptis 
solummodo Ripach et Bihach, ubi nulli extant coloni, jam a multis praete- 
ritis annis et temporibus restare, sed reliquiae ipsae Transcolapinae satis 
miserrimae, per hostes tidei Christianae quotidianos et in^enti fame afFlíc 
in, quae supersunt, non ad Status Croaticos, sed hoc aíl'lictum Re^num 
Slavoniae et Comitatum Za^rabiensem pertinent. 



— Itíö - 

a tartományi gyűlésben választott 2 — 3 követtel megelégedjenek 
a magyar országgyűlésen^ de azért nem szűnt meg a normális 
állapot törvényesnek lenni; a normális állapot pedig az volt^ 
midőn Zágráb; Várasd és Kőrös vármegyék, mint a többi magyar 
vármegyék egyenkint ktlldték követeiket a magyar orezággy ülésre. 

Az „alkotmányos^ képviseleti módot, melynek gyakorlatá- 
ban az úgynevezett Horvátország még 1848-ban élt, a törökök- 
nek köszönhetjük — a horvátok ezért indíttatva érezhetik magu- 
kat hálájukat a törököknek kifejezni. 

Hogy a törökök korán kezdték egyengetni a horvátok út- 
ját az általuk egykor oly nagy becsben tartott collectiv és a 
tartományi gyűlésből kifolyt követküldésre, mutatja H. Lajos 
királynak a tartományi gyűléshez 15 ly. évben azon levele, mely- 
lyel a horvátokat a diétára való jövetel alól felmenti, nevezete- 
sen a zágrábi püspököt, és mindazon urakat, kik fegyveres népet 
tartanak, nehogy országuk az ellenség berohanásának legyen 
kitéve.* 

Az első eset, hogy a tartományi gyűlés épen két követet 
küldött a magyar országgyűlésre, 1573. évben fordul elő; e 
körülménynek azonban nincs nagy fontossága, mert a fősúly 
abban fekszik, hogy a küldendő követek a vármegyéket képvi- 
selik e, és azok által választatnak-e, vagy a tartományi gyűlés 
mikor uullíiikálta a vármegyéket, és mikor ragadta magához a 
követküldés jogát. Az utóbbira ;iz első ismert eset 1567. évben 
fordul elő; de a mint 1573. év előtt, úgy utóbb is a két követ 
nem volt szabály, mert azok száma gyakran 3 — 4 közt válta- 
kozott. 

Napi dijaikat ezen követek a szlavóniai füstpénzből kap- 
ták, melyet az albán kezelt. 

Minthogy az 15(58. december 21-én megválasztott követek 
megbízatása az 15t>y. január elején tartandó országgyűlésre szó- 
I(»tt, a bánok ezen országgyűlés elhalasztása után a megbízást 
érvénytelennek tekintették, és szükségesnek látták, hogy az augusz- 
tus elsejére újra kihirdetett országgyűlésre uj választás történjék, 
annál inkább, mert Aranyani Dömjén itélőmester időközben ezen 
hivatalától főimentetett. 

' Kovacbich : Supplementa ad Vestigia Comitiorum II. 442. lap. 



— 1(56 — 

Ezért 15()0. július 15-én Zágrábban gyűlést tartottak, a 
melyből Aranyani utódja, hethesi Pethe Imre, és vele a fél évvel 
astelőtt megválasztott két követ, miketincí Petrichevich János, óh 
desniezai Kapitánfy István küldettek a pozsonyi országgyűlésre. 

A tartományi gyűlés utasításokat is adott a követeknek. 

Első eset, hogy a tartományi gyűlés nem csak a magyar 
alsóházba, hanem a főrendekhez is küldött követet, 1579. évben 
fordult elő, és Alapi Gáspár volt az, ki a főrendek közt foglalt 
helyet. De választottak 1619. évben is a főrendekhez követet, 
holott még csak 1625. évben hozta a soproni országgyűlés a 
LXI. törv.-cikket, mely megállapítja, hogy ezentúl a zágrábi 
prépost (mint vránai perjel) királyi meghívókkal hivassék fel az 
országgyűlésre, a hol a mágnások közt foglaljon helyet ; továbbá, 
hogy a szlavóniai (horvát) követek egyike szintén biijon a fő- 
rendeknél ülést és szavazatot.* 

Ez is horvát specialitás. Ök sok izben alkottak statútumo- 
kat a tartományi gyűlésen, és csak sok év múlva terjesztették 
fel azokat legfelsőbb jóváhagyásra. Nem várják be, mily név, 
mily rang illeti meg földjüket, Ök időnként fait accompli-kat 
teremtenek. A törvényhozás gyakran csak utána sántít a tények- 
nek és azok a legritkább esetben felelnek meg Magyarország 
jogának és érdekének. 

A horvátok collectiv követküldése maguk a horvátok közt 
ébresztett kételyt ezen mód helyessége és jogossága iránt. Gróf 
Erdődy Sándor a varasdmegyei közgyűlésen 1841. augusztus 
16-án azt indítványozta, hogy a magyarországi törvényhatóságok 
szólítíassanak fel, oda hatni a közelebbi országgyűlésen, hogy 
Várasd vármegye, mint a töbl)i magyar vármegyék, szintm h'f 
követet küldhessen a magyar diétára. Az elvben elfogadott indít- 
vány tárgyalására november harmadikára uj közgyűlés tűzetett 
ki, melyen Gáj Lajos és illyr társai szerb köntösben, félhold ós 
csillagokkal ékesített vörös sapkákkal jelentek meg. A vita hat 
órán át rendkívüli hevességgel folyt, az indítványt tevők és 
annak elfogadói csaknem lázadóknak jelentettek és végre is 

* Fraknói Vilmos (Magyar Országgyíílési Emlékek. VI. köt. 422. iapi 
írja, hogy már az 1608. évi országgyűlés emelte törvény erejére azt az 
eljárást, mely szerint a tartományi gyűlés a förendekhez is küJdött köve- 
tet. De az idézett törvény még nem tett kiüon intézkedést Szlavóniára nézvr. 



— 1G7 - 

a szeparatizmus szelleme győzött, a — kérdés megbukott. Pár 
évvel utóbb (1845) Vukotinovich Farkas Lajos egy latin röpirat- 
bau' az illyr vörös sapkások álláspontjára helyezkedett és nem 
látta be, hogy Szlavónia jogai az által szilárdulnának, ha néhány 
képviselővel többet ktildhetnek a magyar országgyűlésre. Sze- 
rinte Szlavónia (értsd Horvátország) képviseltetése nem megye- 
béli vagy törvényhatósági, hanem — regnikoláris. Es ebben fek- 
szik annak titka, hogy miért ragaszkodtak a horvátok újabb 
időben a két követ általi colleetiv képviseltetéshez, megfelejtkez- 
vén arról, hogy ez az állapot a XYI. század óta az ellenséges 
inváziók szüleménye és szabadsági garanciákkal semmi okozatos 

m 

Összefüggésbe nem hozható. 

Változtak az idők és a kérdés ily alakban nem fog többé 
szőnyegre kerülni. Az 1808. évi kiegyezési törvény 32. §-a meg- 
állapitja, hogy Horvát- és Szlavonországok (ez elnevezésben már 
nem rejlenek a régi fogalmak) lakosaik mennyiségéhez aránylag 
29 követ által képviseltessenek a magyar országgyűlésen. A 
következő paragrafus már előre ígérte a horvát-szlavón képviselők 
számának szaporítását, a határvidék visszacsatolásának esetére. 
Ez az eset csakhamar bekövetkezvén, a magyar országgyűlés 
1873-ban a XXXIV. törv. -cikket alkotta, melynek első szakasza 
a horvát sziavon képviselők számát 29-ről 34-re emeli. 

Ezen törvényes intézkedés ellen semmi kifogásunk, óhajtá- 
sunk csak az, hogy a képviselők választása ne a zágrábi tarto- 
mányi gyűlés által, hanem közvetlenül a választókerületekből 
történjék. Képviselői rendszeren alapuló törvényhozó testületben 
nem járja, hogy a tanácskozók és határozók, kik közvetlenül a 
nép által választattak, azokkal együtt egyforma jogokat gyako- 
roljanak, kik valamely testület által közvetve ide küldettek. 

^ Kegni Slavoniae erga Hungáriám legális correlatio. 



^■^> 



-^ 168 - 



A horvátok képviseltetése a magyar országgyűlésen. — 
A drávántúli részek megyénkint küldenek követeket. — A tarto- 
mányi gyűlés tisztújitó testület. — A megyék, és a tartományi 

gyűlések küldöttjeinek névsora. 

Hársfa-Szolyva, 1884. julitus 8-án. 

Ha a diplomatikai adatokból kiviláglik^ hogy 1447. év óta 
egész 1681. évig igen gyakran maguk a szlavóniai (értsd mai 
horvát) vármegyék küldtek követeket az országgyűlésre; ha bi- 
bizonyos az is, hogy ezek a vármegyék 1468 — 1637. évig királyi 
levelekkel egyenesen meghivattak követek küldésére, a mely 
meghívásnak bizonyára nem késtek megfelelni, nem lehet kétség 
benne, hogy ez a képviseltetési rendszer olyan időben is volt 
érvényben, a melyből mi adatokat előmutatni nem vagyunk ké- 
pesek. Hisz mindenki tudja, hogy mennyi levéltári anyag pusz- 
tult el. 

Igaz, hogy azon követek lajstroma, kik a tartományi gyű- 
lésekből küldettek a magyar országgyűlésekre, elég hosszú ; de 
az onnan küldött követek nem- képviselték a tartományi gyüléstj 
nem Szlavóniát (értsd Horvátországot) lianem a három vármegyét: 
Zágrábot, Varasdot és Kőröst, a melynek politikai örökösévé lett 
a gyűlés. 

Erről idő folytán maguk a királyi leiratok is megfelejtkez- 
tek, mint például midőn HL Ferdinánd 1647. június 17-én fogadja, 
hogy Slavoniában és Horvátországban a katholíka vallást kire- 
kesztő uralmában fogja fentartani. A leirat mondja, hogy ezt a 
határozatot diankoci Szakmárdy János ítélőmester előterjesztésére 
hozta, kit egyúttal Slavonia és Croatia követének nevez a ma- 
gyar országgyűlésen.^ Provincia soha sem volt képviselve a ma- 
gyar törvényhozásban. V. László király 1454. évi második de- 
cretumának bevezetésében világosan nevezi az országgyűlés ele- 
meit, midőn szavait a főpapok, bárók, nemesek és más állapotú 
N. N. megyében lakó polgáraihoz intézi. Különben az utóbbi há- 
rom vármegye részéről nemcsak Szakmárdy, hanem Orahoczy 

* Kukuljevics : Jura Ke^ni C'roatiae 1. 337. lap. 



— 169 — 

Gáspár éö Malenich György is voltak jelen a pozsonyi ország- 
gyfilésen. £ kihagyás szintén a kir. leirat szabatos szövegezésé- 
nek negatioja. 

A tartományi gyűlésen nemcsak követválasztások történtek^ 
hanem választottak ott itélőmestert^ albánt^ alispánokat^ szolga- 
birókat, adószedőket, stb. A gyűlés a vármegyék egész admi- 
nisztrációját ragadta magához, mikor a török veszély napirenden 
volt, és a vármegyéknek csak a végrehajtás terén volt némi 
teendójök. Ez pedig, valamint eredetileg nem volt így, hanem a 
magyar megyei intézménynek csak elhalaványulása a Drávántúl, 
úgy ez állapot üdvösnek sem találtatott, a miért is Mária Terézia 
1758. és 1759. években a nevezett három vármegyét újra ren- 
dezte és működésüket a magyar vármegyék mintájára helyreál- 
litá. Sajnos, hogy a nagy királyné a tartományi gyűlést meg- 
hagyta, vagy legalább a követküldési gyakorlatot kezéből ki 
nem vette. 

Ismételve mondjuk, hogy a tartományi gyűlésből küldött 
követek nem országot képviseltek, hanem három vármegyét, mert 
a slavoniai főurak, már mint magyar mágnások, a magyar felső- 
házban foglaltak helyet, és a törvényhozás intézkedett a vránai 
perjel és mások ottani megjelenhetéséről is. Senki sem fogja fel- 
tenni, hogy valamely tartomány kétfélekép és kettős súlylyal 
lehessen képviselve. 

Még egyet: A slavoniai rendek és birtokosok, (universitas 
nobilium et possessionatorum hominum) 1457. évben négy meg- 
bízottat küldenek V. Lászlóhoz, hogy az adóbeli rendetlenségek 
és megterhelések orvosoltassanak. A megbízottak Dombói Mik- 
lós, Brestyanovszky Turbeltus, zelini Byczkele István és Szent- 
léleki Miklós. A királyi leirat azokat nem nevezi követeknek, 
hanem a slavoniai nemesség által e tárgyban megbízott neme- 
seknek.^ Követeknek az országgyűlésre már azért sem tekinthe- 
tők, mert ilyenekül ez évben Szomszédvári Henning és Biszádi 
Péter vannak említve. 

Előadásom és állításaim igazolására alább közlöm a jegy- 
zéket azon meghívókról, melyek egyenesen a megyékhez intéz- 

' Kukuljevics : Jura Kegiii OroHtiae I. 204. lap. 



— 170 — 

tettek ; továbbá a slavoniai (horvát) megyék részéről küldött köve- 
tek, végre a tartományi gyűlésben választott követek névsorát. 
Későbben napfényre kerülő adatok ezen névsorokat sokban 
kiegészíthetik; tökéletesbithetik; tán módosíthatják is. De azt nem 
fogják módosítani; a mit bizonyítani akartam, t. i. hogy a drá- 
vántúli részek nyugati felének követei nem tartományt, nem or- 
szágot, hanem három vármegyét képviseltek, hogy tehát képvi- 
seltetésük eredetileg és a félreértések és szándékos ferdítések 
zavarából kirántva, a magyar megyékhez volt hasonló, a mi 
ujabb bizonyítvány ezen részek a magyar államjog alá tartozan- 
dóságáról. 

A megyék részéről küldött követek. 

1447. évben. Hat követ van jelen a magyar országgyűlésen 
Slavonia (azaz a mai Horvátország) részéről és pedig: 



Simonfy György, és I ^.^^ Zágráb 



Ivánfy György 

Vitus fia János | . , ^r , 

r^« j- T» x ^ ^^^^ Várasd 
Füzesdi Péter ( 

Szénaharaszti Péter, és ) . ^ t^* « ^ i i « -. • 

-- ,^ ^ .. ' \ mmt Kőrös vármegyek követei. 

Maglóczy György J 

1457. Szomszédvári Henning I Zágráb megye követei a bu- 
Biszádi Péter, György fia j dai országgyűlésen. 

Ezek a bánok ellen panaszt emeltek adóbeli megterhe- 
lésért. 

Az 1457. évi országgyűlés végzései nem maradtak 
reánk, és azok a Corpus Jurisban hiányzana];:. Mégis bizo- 
nyos, hogy ez évben nem csak egy, de több országgyűlés 
is tartatott. 

1505. A híres rákosi országgyűlésen slavoniai (horvát) követek 
nem voltak jelen, mert U. Ulászló azokat a megjelenéstől 
felmentette. De ott voltak Pozsega, Valkó, sŐt Orbász vár- 
megyék követei. 

1622. Pető Gergely alispán. Várasd megye követe, Mikulich 
Tamás. 

Spolyavich Péter, a soproni országgyűlésen. 
Miután Pető világosan Várasd követének mondatik, a két 
utóbbi a másik két megyét képviselhette. 



I 



— 171 — 

1630. Dubiczay Körös^ 

Tompa Miklós, Várasd (a tanácskozások idején meghalt), 

Somogyi János prépost Zágráb megye követe. 
1634. Megyureczky István Várasd, Sztankó Mátyás Zágráb, 

Szakmárdy János Körös megye követe. 
1637, Szakmárdy János Körös, Czernkóczy Gábor Várasd, Pet- 

richevich György alispán és Szakmárdy István Zágráb 

megye követei. 
1646. Szakmárdy János, Malenicza György Várasd, Orehoczy 

Gáspár, albán Zágráb megye követe. Körös vármegyének 

akkor nem volt követe. 
1681. Fodoróczy Várasd^ Kovácsóczy Körös, Putz János Zágráb 

megye követe. 

Meghívók a megyékhez, 

1468. Mátyás király felhívja Körös vármegyét, hogy két köve- 
tet küldjön a pozsonyi országgyűlésre. 

1473. Mátyás király felhívja Körös vármegyét, hogy a budai 
országgyűlésre 2 vagy 3 követet küldjön. 

1603. I 

1604. 

1634. 

1637. 



a szlavóniai (értsd mai horvát) vármegyék külön felhí- 
vatnak követek küldésére a magyar országgyűlésre. (Lásd 

az 1634. évi követek névsorát.) 



A tartományi gyűlés által a magyar országgyűlésre választott 

követek. 

1567. A tartományi gyűlés négy követet választ a magyar or- 
szággyűlésre, kiket névszerint nem ismerünk, ötödikül ment 
velük Draskovich György zágrábi püspök, bán, mint a 
küldöttség felügyelője. . 

1568. A tartományi gyűlés december 21-én az 1569. évi pozsonyi 
országgyűlésre választ követeket: 

Aranyani Dömjén ^ ítélőmester, Petrichevich János 
al-ítélőmester, Kapitánfy István de Dresnicza. 

1569. A július havában tartott tartományi gyűlés jegyzökönyve 

* Gregorianczy Pál 1558. évben öt említi, mint országhirót, és 
Szlavóniának itélőmesterét. Olykor hibásan Aranyosi-nak irják. 



— 172 — 

szerint a pozsonyi országgyűlésre választatnak : bethesi 
Pethe Imre, Petrichevich János és Kapitánfy István. 

1571. A pozsonyi országgyűlésre novemberben választatnak: 
Dombról Tamás zágrábi kanonok, Pethe Imre itélőmester, 
Draskóczy Gáspár. 

1572. A koronázási Ünnepélyre és országgyűlésre: László góri- 
cai főesperes, a prothonotarius, és al-prothonotarius. 

1573. Heresinczy Péter zágrábi olvasókanonok, Petrichevich Já- 
nos itélőmester, 

1574. és 1577. Ugyanazok. 

1579. Alapy Gáspár a felső táblára (ad consessum magnatum\ 
Heresinczy Péter prépost, Petrichevich János al-itélőmes- 
ter, Draskóczy Gáspár varasdi alispán.^ 

1582. Draskóczy Gáspár varasdi alispán, Budóczy István főespe- 
res, Szabóky János. 

1583. Budóczy István zágrábi kanonok, Szabóki János (t. i. He- 
resinczi és Petrichevich.) 

1587. Zelniczey Miklós zágrábi olvasókanonok, Monóczi Mihály 
al-itélőmester, Vragovics Kristóf varasdi alispán. 

1593. Zelniczey Miklós nagyprépost, Petrichevich al-itélőmester. 

1597. Ergelszky (Ergely és Ergeliusnak is irják), Ferenc beksini 
főesperes, Petrichevich Gáspár. 

1597. Ergelszky Ferenc főesperes, Zelniczey Mihály. 

1599. Ergelins Ferenc, Hersich János. 

1601. Napuli Boldizsár, Beriszlavich. 

1602. Beriszlavich al-ítélőmester, Ergelius Ferenc zágrábi prépost. 

1603. Ergelius prépost, Orahoczy Ferenc jegyző. 

1604. Ergelius prépost, Medussoczy Ferenc zágrábi alispán. 

1605. Ergelszky prépost, gersei Pethő Gergely. 

1()06. Domitrovich al-bán, Mernyavchich Kristofor de Brezovica, 
Kitonich János de Posztanica. (A választás már 1605. év- 
ben ejtetett meg.) 

16U7. Draskóczy Péter, Orahoczy Ferenc. Az országgyűlés vég- 
zéseit nem ismerjük. 

1608. Orahoczy Ferenc albán ide Kuserovcz), Pethő Gergely, 
Patiichich István. 

* A választás 1579. december 21-én történt, de az 1580. jan. 17-én 
Pozsonyban megnyitandó országgyűlésre szólt. 



— 173 — 

1(501). Napuly olvasókanonok, Petho Gergely, Patachich István. 

1613. Ugyan ők. 

1614. Napuly prépost, Pethö Gergely. 

1617. Napuly prépost, Patachich István, Pethö Gergely. 

1619. V6 követnek választatott a mágnások sorából a Jelen 
alkalomra" a bán. (Lásd az 1579. évi adatot.) Az ország- 
gyűlési tárgyalásokra : Patachich István itélömester, Pethó 
Gergely. Ez évben a nádor és Bethlen Gábor meghívták 
a slavoniai rendeket a magyar országgyűlésre. A király 
azt izenvén a tartományi gyűlésnek, hogy a pozsonyi or- 
szággyűlésre ne küldjenek követeket, olyanokat nem is 
küldtek. 

1620. Gál Péter. Mikulich Tamás. 

1623. Vinkovich prépost, Patachich István itélömester, Pethö 
Gergely. 

1630. Mikulich Kristofor zágrábi alispán. Ez az 1625. évi sop- 
roni országgyűlés határozata értelmében a mágnások közt 
foglalt helyet, Somogyi kanonok, Tompa Miklós varasdi 
alispán, Czernkóczy Gábor. (A tartományi gyűlés jegyzö- 
könyvéből.) 

1634, Petrichevich György zágrábi alispán, Czernkóczy Gábor 
jegyző, Malenich György. 

1634 — 35. Bogdán Márton föesperes, b. Konszky Gáspár itélö- 
mester, Zinka, Czernkóczy jegyző, (Palugyaynál ezen 
évekre a következőket találjuk : Snyske Péter itélömester, 
Czernkóczy Gábor.) 

1637. Bogdán Márton prépost, Petrichevich György zágrábi alis- 
pán, Czernkóczy Gábor varasdi alispán. 

1642. Orahoczy Gáspár albán, Czernkóczy Gábor al-itélömes- 
ter, Szakmárdy János jegyző, Malenich György. 

1646. Orahoczy Gáspár al-bán, Szakmárdy János itélömester, 
Malenich György. (Ez országgyűlés megnyittatott május 
1-én, elhalasztatván, újra megnyittatott augusztus 24-én 
és berekesztetett 1647. július 17-én. 

1649. B. Rattkay György olvasókanonok (a mágnások táblájára.) 

Szakmárdy János itélömester, Budor Gáspár. 
1655. Malenich György, Budor Gáspár Patachich Miklós. 



— 174 — 

165U. Patachich Péter, a főrendekhez. (Ezt Palugyai nem em- 
líti.) Szakmárdy János itélőmester, Patacbich Miklós^ a 
rendek táblájához. 

1()02. Gussich Miklós^ szredicskói várkapitány, a főrendi házba, 
(Palngyai őt nem említi.) Szakmárdy János itélőmester. 
Patachich Miklós, a rendek táblájához. 

IC)G7. évben az országgyűlésen megjelent követek így említtet- 
nek: Horvátország, Slavonia és Dalmáczia követei: Sclic- 
tari Joannovich Ferenc kőrösmegyei alispán és a neve- 
zett országok némely más követei. 

1G72. Bochak prépost, Vagich Lajos. 

1G81- A soproni országgyűlésre: Kovacsóczy György, a főren- 
diházba, Antolchich itélőmester és zágrábi alispán. Pncz 
János, Rauh István pótkövet. 

1G87. A zágrábi tartományi gyűlés választ október 3-án: Joa- 
novich Ferenc a főrendekhez, lUiasich Jakab, Patachich 
Boldizsár a követek táblájára. 

Mellőzvén a XVIII. századi követek névsorát, az újabb 
korból még csak ezeket emlitjiik : 

1843. Bnsan Hermán a főrendekhez, Klobucsarich Károly, Ose- 
govics Metéli. 

1847 — 48. Busán Hermán a főrendeknél, Ose- j a rendek táb- 
govich Metéli kir. hely tartó tanácsos, Bus- | iájánál 
nyik József, Pozsega megyei főjegyző. j Pozsonyban 

48. 

Feji 6 (lik a test v ér is ég. — Sealay László történetíró, — 
Ilonját címjegyzék, — Staresevics é"? a zárszámadások, — A gi- 
rondMák aniiiwdesei. — Schiller int&^e. — Egy új Mózes k-ereste- 

tik. — Deák Ferencz 1846. évben. 

Marmaros-Szíget, 1884. júlíns 12-én. 

Wo rohe Kraefte sinnlos walten, 
Da kann sich kein Gebild gestalten. 
• Schiller's Glockc. 

Szalay László, a híres történetíró, azt mondta egyszer ma- 
gáról, hogy ö bármely zene és a kocsikerekek csikorgása közt 
nem tud kttlönbségct tenni. Ha ez így volt, akkor a kitűnő férfit 



— 175 - 

a természet minden esetre megfosztotta a legszeretetreméltóbb 
művészetek egyikének élvezetétől. De talán még nagyobb za- 
varba jött volna, ha tőle azt követelnök — tudniillik, ha még 
köztünk élne — tegyen különbséget egy csapszék, és a mostani 
tartományi gyűlés közt, mely Zágrábban a botrányokat gyártja. 
Megtörténhetik, hogy a csapszékbe tisztességes emberek is bele- 
kerülnek fatalitások által, a mint a tartományi gyűlésen is van- 
nak, a kik szégyenlik azt, a mi ott történik; de a helyiségnek 
jellemét nem az állítólagos többség, hanem azok az emberek 
adják, kik a tisztességes embereket elnémítják, és tehetetlen- 
ségre kényszerítik. 

Mily címzések röpülnek itt egyik oldalról a másikra; mily 
roppant aspiratiók és mily törpe szakismeret, mily kevés fogé- 
konyság a jog és mily vad indulatosság azon nemzet iránt, mely- 
től századokon át csak jótéteményeket nyertek ! 

Egyik politikai napilapunk azt. a mi a zágrábi tartomány- 
gyűlésen történik, minden körülírás nélkül (szinte resteljük a 
szót kiírni) disznóságnak nevezi. Kemény szó, de a milyen rosz- 
szúl esett azt olvasni, ép úgy menthetőnek találom olyan idő- 
ben, midőn hírlapjaink vezetői törték fejeiket a föld kereksé- 
gén oly országot találni, melyben a zágrábi jelenetekhez hason- 
lókat föl tehetnének. 

IV. László király 1283. évben, Péter szlavóniai bánt Garics 
várának adományozásával jutalmazta meg, azon érdeménél fogva, 
hogy a horvát vadság megfékezésére és fenhéjázó makacsságuk 
büntetésére hadba szállt.*) Ez a vadság ma épen 600 év után, 
még mindig buján tenyészik, és a polgárosnlt társadalom, a mo- 
dem állam igényeivel éles ellentétben áll. 
» 

Es épen akkor, midőn a bámuló Európa ezen állapotokról 
mindennap meggyőződik, akkor eszébe jut némely lázítónak, ki 
magát népképviselőnek nevezi, oly attitűdébe helyezkedni, mintha 
a mivelődés érdekeit szívén viselné: 

Der AfFe gar possierlich ist, 
Zumahl wcnn er vom Apfel friszt. 

*) Ad coercendas seu compescendas ferocitaten croatícae gentis, qui 
elatft obstinatione coutra nostrae maiestatis oiilmen .... insurrexcriint. 
(Wenzel, Árpádkori Uj Okmánytár XII. 38G. lap). 



176 



Starcsevics Dávid legközelebb egyik ülésben a zárszáma- 
dásokat a tartományi gyűlés bírálata alá akarta vonni,, a mire 
ennek semmi joga. Ez alkalommal azt monda, hogy Magyaror- 
szág a horvátokat csalja. A nagy horvát politikus bizonyosan 
azt hiszi, hogy ilyen erós kifejezések legjobban bizonyítják kö- 
vetelésének igazságát, mi azonban a dolog érdemébe nem bo- 
csátkozván, csak azokat, kik folytonosan a horvátokról mint 
testvérekről szólnak, akarjak figyelmeztetni, hogy itt megint szép 
alkalom kínálkozik a horvátoknak testvéri csókokat osztogatni. 

Magyarországon nincs oly zuglap, nem volt oly gyfilés, sót 
alig van számba vehető ember a ki Horvátországról, már mint 
az egész országról, ily kifejezésekkel élt volna, bármennyire be- 
vitette vértlnket méltó indignatiónk érzete. 

Az általunk fent idézett lap, tekintvén a kifogyhatatlan 
botrányokat és vad üzelmeket, azt jósolja a horvát nemzeti 
pártnak, hogy a girondisták sorsára fog jutni, a kiket t. i. a leg- 
vérengzőbb radikálisok a vesztőhelyre küldtek. Szegény giron- 
disták, alig hiszem, hogy emléküket valaha úgy becsmérelték 
volna, mint ezen összehasonlítás által. Az ő ideális rajongásuk, 
az ő tiszta hazafiságuk, az ő nemes szabadságérzetük, mely az 
egész világot akarta átkarolni, azt nem érdemelte meg. Még a 
vén ember ereiben is hevesebben lüktet a vér, midőn tetteiket 
olvassuk; még a hóval borított fej is rokonszenvvel tekint visz- 
sza azon nemes alakokra, kik a szabadság személy esítői valának 
és a guillotint vérükkel megaranyozták. Nem haltak meg bíá- 
ban ; emléküket még az ellenség is tiszteli. 

Ki volna képes a parallelát a mai nemzeti párttal fölfe- 
dezni? Bukni fog, az bizonyos, de bukása nem lesz tragikus (a 
mit mi neki nem is kívánunk) és tettei nem lesznek az utókor 
számára a rajongás tárgyai. 

A magyar nemzet és kormánya előbb utóbb fogja tapasz- 
talni, mennyire csalatkozott, midőn a horvát nemzeti párttól azt 
várta, hogy a törvényes rendet visszaállítja Drávántúl, és ott a 
magyar állameszmét érvényre juttatja. Ezen optimistáknak is 
i<lézünk Schiller GlockejébŐl: 

Woh denen, die dem Ewigblinden, 

Ües Lichtcs Himmelsfiickel leilm ! 

8io strahlt ihm iiiclit, sie kaim iiur ziiiidoii 

Uiul íiescliert Stsiedt' niid Ljieuder ein. 



— 177 — 

Az ilyen tartományi gyűlés nem érdemes a létezésre. He- 
lyet kell hogy adjon egy provizóriumnak, mely addig tartson^ 
míg a horvátok politikailag megtisztulnak ; akkor lehet megint 
alkotmány. Mózes 40 esztendeig hurcolta az izraelitákat a pusz- 
tákon át, míg érdemeseknek talált^, Őket, hogy az igéret földjét 
láthassák. 

Deák Ferenc az 184G. évi országgyűlésen azt monda : 
Horvátországban évek óta visszavonás, gyűlölség és pártoskodás 
ütötte fel vészterjesztó táborát; párt párt ellen, ember ember 
ellen, polgár polgár ellen föl van fegyverkezve, elannyira, hogy 
igen keveset állítok, ha annyit mondok, hogy Horvátország a 
status kitűzött céljától alig lehetett valaha távolabb, mint 
épen most. 

Es mit mondana Deák Ferenc ma ? alkalmasínt azt, hogy 
jelenleg Horvátország még az 184(). évi superlativusnál is távo- 
labb áll a status céljától. 

De az ő politikája vitt bennünket ennyire. 

49. 

Lét esik-e horvát hineMár ? — A határvidék pénzügye. — Az ál- 
latnerdök, — A törvények intézkedései, — A vasutak alapja. — 
A vayyonközséyek alakítása. — Az erdötm'vények. — A zárszáma- 
dási bizottság tévedései, — Beruházások határa. — Magyar 

államkincstár. 

Budapest, 1884. július 2Ö-án. 

Az ujabb ^alkotmány életbeléptetéséig ismertünk katonai 
kincstárt, bányakincstárt és kamerális kincstárt, de nem ismer- 
tünk soha tartományok szerint különvált kincstárakat A régi 
abszolutisztikus rendszer Magyarországon csaknem minden lép- 
ten sértette az alkotmányt, sértette ígérvényeinket, de annyira 
még az sem ment, hogy a magyar államban a magyar kincs- 
táron kivűl még horvát kincstárt is felfedezett volna. 

Hyent feltalálni nem, de követelni igen a horvát ellenzék- 
nek volt fenntartva, a mely a f. é. július 2-<^n tartott zágrábi 
gyűlésen ez eszmének hangos, sót lármás kifejezést adott. Mint 
minden óhajt, úgy ezt is, nem jogának kimutatásával, nem a 

PE8TY F. : HOUVÁTORSZÁORÓL. 1^ 



— 178 — 

tény felviláí?08ÍtáHával, hanem petulánciával, hotránynyal, nzitko- 
lózáflokkal próbálta a valósítás terére vinni, mások pedig egye- 
nesen azt a fikciót hirdették : hogy a horvát kincstár már megvan. 

Nem szokásom ugyan állításaim bizonyítására az 18G8. évi 
kiegyezési tí)r\'ényre hivatkozni, mert minden nap újabb tapasz- 
talatokat hoz, hogy ezen szerencsétlen törvény mellett lehetetlen 
a Dráván túl a békét fentartani. De mintán a horvát politiku- 
soknak opportunus dolognak látszik, egyelőre e törvényt céljaik 
kiindulási pontjául elfogadni, hivatkozom *ezen törvény 17, 21 
és 30. §§-aira, a melyekben nem horvát, hanem Iclköa Mncatár- 
ról Van szó. Oly értelemben használtatik e kifejezés, mint a 
mikép közös töiTényhozásról és közös kormányról szól a tör- 
vény. Lehetetlen ugyan rajongani a közös Ugyekért, de a közös 
kincstár kifejezés legalább annyit mégis bizonyít, hogy valamint 
azelőtt soha senki egy horvát kincstár hírét nem hallotta, úgy 
még 1808. évben is senki sem gondolt egy ilyennek alapítására. 

Az 1881. év július 15-kén kiadott királyi leirat a horvát- 
szlavón határőrvidék közigazgatásának átadásáról intézkedik. A 
bán itt mindig csak mint királyi biztos szerepel. A leirat 
U-ik §-ának végpontja így szól: „A fentebb említett egyezmény 
megújításáig a határőrvidékből származó összes állami bevétdek 
a magyar államkincstárt illetik, s ezen vidék autonóm közigaz- 
gatása számára megállapított kiadások a magyar dllamkhicstnr- 
hói fedezendők. 

Ezen szavakkal el van ismerve, hogy a magyar korona 
alatt csak egy állam létezik — a magyar, és csak egy állami 
kincstár — a magyar. 

így állván a dolog, az idézett királyi leirat nem is késett 
a határőrvidéki i»énztigyet a magyar pénztigyminiszterium alá 
rendelni, és a 10-ik §-ban elrendelni, hogy a határörvidéki köz- 
igazgatási hatóság pénzügyi osztálya, s a határőrvidéki térkép- 
tár, rendszeresített személyzetükkel, a zágrábi királyi pénzUg^i 
igazgatóságba, a határőrvidéki pénztár főnöke pedig az állam- 
kincstári pénztári készletekkel, könyvekkel és iratokkal együtt, 
a zágrábi magyar /cirályi állami főpénztárba kebelezeudök. 

Ugyané napon kelt egy más cs. és kir. (így) leirat, mely 
szintén a határőrvidék bekeblezéséről intézkedik, és melynek 
minden sora bizonyítja, hogy az egykori „határőrvidéki kincstár** 



— 179 — 

! 
• i 



(c kifejezést használja a leírat 24. §-a és az 1882. évi XL. 
tvcikk. 2. §-a) a magyar állam jogkörébe utasíttatott.^ A leírat 
15. §-a azt írja: „A rendelkezésre álló, azaz, valamely hösös 
vagy autonóm igazgatási ág céljaira nem szükséges határőrví- 
déki kincstári épületek eladása, s az épületeladási alap kezelése 
1874. szept. 2-án kelt elhatározásom értelmében a magyar pénz- 
ügyminisztériumot fogja illetni. A határőrvidéken levő azon kincs- 
tí'iri fekvőségek, melyek nincsenek az autonóm országos igazga- 
tás valamely különleges céljára rendelve, magyar minisztériumomra 
haramiának.^ 

Látjuk tehát, hogy az egykori határőrvidéki kincstár ha- 
sonló minőségű volt, mint a katonai kincstár, és hogy az őrvi- 
dék polgárosítása után e kincstár egyes alkatrészei különleges 
rendeltetést nyertek. De abból, mert egy vallás- és tanulmányi 
alap létezik Magyarországon, melynek határozott rendeltetése 
van, távol sem következik, hogy ez nem képezi a magyar kincs- 
tár alkatrészét ; ennélfogva a határőrvidék kincstárából sem lett 
horvát kincstár. 

A Drávántúlí katonai végvidékből legelső sorban a két 
varasdi határőrezred, továbbá Zeng és Sziszek községek helyez- 
tettek polgári kormányzat alá az 1871. évi kir. leirat alapján. 
Magyarország ezen területek után 1872. év január l-jétől kezve 
u közösöknek elismert államügyek terheihez járulékot vállalt el 
és az 1872. évi IV. tvcikkben a magyar államhincstár által 
Kzeteudő hányadot állapitá meg. 

Vájjon feltehetí-e valaki a magyar országgyűléstől azt a 
hóbortot, hogy a m<agyar állam terhére fizetést vállal, ha a ma- 
gyar kincstár mellett valami horvát kincstár is létezik, a mely- 
nek közelebbi hivatása volna az ily fizetések teljesítése ? 

Ha létezik valaha horvát kincstár, akkor nem jő létre az 
1808. évi kiegyezés 13. és lO-ík §-a, melyek nyíltan bevallják, 
hogy ez az úgynevezett Horvátország nem képes saját szüksé- 
geit fedezni A magyar korona országai közös jótállás alatt ál- 
lanak a földtehermentesítési adósságra, a közösügyek költségeire 
és az államadósságok Magyarország által felvett hányadára 
nézve. Képtelenség volna tehát feltenni, hogy Magyarország a 



Láöd Budapesti Közlöny 1881. évi 162. száma. 

12* 



— 180 — 

politikailag immorális horvátok morális garanciájával elégedjék 
meg, és midőn a Drávántúli részeket kelleténél nagyobb ked- 
vezményekben úgy is már részesítette, a jövedelmek forrásait 
kiadja kezéből, hogy azok — nem a horvátok törvényes tar- 
tozásaira, — hanem politikai ábrándjaik létesítésére fordíttassanak. 

A Drávántúli állami vagyon, mint nevezetesen az állami 
erdők, a magyar kinestár részét képezik, s a törvény azt bízta 
meg bizonyos beruházások, és vállalatok létesítésére kedves cím- 
zetes testvéreink javára. 

A zágrábi tartományi gyűlésen tomboló vadok amúgy mel- 
lékesen, egy pár hatalmas gorombaság segélyével akartak egy 
horvát kincstárra szert tenni, a midőn egyszerűen az állami er- 
dőket a horvát kincstár tulajdonának jelentették ki. 

Azonban e követelésnek nincs semmi alapja, mert az 1871. 
év június 8 án kiadott királyi leirat a határőrvidék polgárosí- 
tása alkalmával az ottani erdőségekről, mint állami erdőségekről 
szól és csak a polgárosítás keresztülvitelére ezen erdőségek felét 
engedte át a községeknek, azok másik felét továbbá is állami 
vagyonnak jelentvén ki.' E rendelet alapján készült az 1873 ik 
évi XXX. törvénycikk, a határőrvidéki lakosokat az ottani ál- 
lamerdőségekben illető erdei szolgalmak megváltásáról. E törvény 
végrehajtása által a régi határőrezredek területe szerint alakított 
vagyonközségek' kerekszámbau 570,000* hold erdő birtokába 
jutottak. A megosztás után megmaradt államerdők a magyar 
főldmívelési minisztérium kezelése alatt állanak, mely azt az 
erdőtörvény alapján saját közegei által gyakorolja. így az el- 
adás és kikiáltási árak megállapítása, az értékesítés, a helyi ke- 
zelés az állami erdőigazgatás feladatához tartozik, mely közvet- 
lenül a magyar főldmívelési minisztériumnak van alávetve. 

A „IIorvát-8zlavonországban" fekvő magyar államerdők 
összes területe 571,300 katasztr. holdat tesz, ebből azonban 
mind a mellett is hogy a hasonló de tényleg értékesebb fele- 
része az erdőknek az úgynevezett vagyonközségeknek — értsd, 
azon községek öss/egének, melyek egykor egy ezred területét 

* Landes-Verwaltungsblatt für die kroatisch-slavonische Alilitar^enze, 
vom 18 Jjiuer 1872. II. Stück. 

^ Pontosan 572,413 kataszt. hold. 



— 181 — 

képezték, — kiadatott, még további 30,000 hold legértékesebb 
tölgyerdönek fája horvát beruházási célokra engedtetett át, s 
további terhére maradt még több határőrvidéki város u. m. Zeng, 
Carlopágo, Ivanics, Brod, Zimony stb. faizási szolgalmának kie- 
légítése, melyeket a szolgalmak kérdése tárgyalásának alkalmá- 
val aligha nem szándékosan felejtettek ki. A beruházásokra már 
kiadott 30 ezer hold erdő után kerekszámban várható 30 millió 
forint bevételnek pedig határozott törvényes rendeltetése van. 
Első sorban a vasutak építése, a milyenekről az 1877. évi 
XXVI. és 1880. évi XLIII. törvénycikk intézkedik. Az utóbbi 
cikknek 4-ik §-a azt írja : „Minthogy azonban ezen alapnak 
azon része, mely vasúti építkezésekre fordítható, jelenleg annyi 
pénzzel nem rendelkezik, hogy a sziszeki, sunjai és sunja- határ- 
széli vonalrészek a 2-ik §-ban megszabott idő alatt épüljenek, 
felhatalmaztatik a kormány, hogy a hiányzó összeget az állam- 
kincstár egyéb pénzkészleteiből ezen alapnak előlegezhesse." Ha 
valahol, itt kellett volna említeni a horvát kincstárt, ha ilyen 
létezik; mert horvát vasútakról vau szó. Az idézett törvénycikk 
5-ik szakasza még világosabban bizonyítja, hogy államkincstár 
alatt csak a magyar államkincsüVr érthető. Szövege ez: „A szi- 
szek-károlyvárosi vonal építési költségei a magyar államkincstár 
által lesznek fedezendők, egyszersmind felhatalmaztatik a mi- 
nisztérium, hogy az ország határától a doberlin-banjalukai vasút 
doberlini állomásáig terjedő összekötő vonalszakaszt is a magyar 
áUamIcincstár terhére létesíttesse, azon esetre, ha ezen szakasz 
tulajdonjoga a magyar állam részére kellő módon biztosíttatik." 

Horvát kincstárról, horvát államról sehol sincsen szó. 

Nehogy azonban valamely furfangos ember találkozzék, ki 
azt mondhassa : igaz, hogy a magyar kincstár tartozik építeni a 
horvát vasútokat, de nem a határőrvidéki vagy horvát erdők 
jövedelméből, idézem az 1881. év július lő-én kelt cs. és kir. 
rendelet^ hetedik pontját, mely igy szól : „Azon vasúti vonalak, 
melyek a határőrvidéken a heriiliámsi alap jövedelmének szám- 
híjára lesznek kiépítendők, az előbb idézett tiu-vényck értelmé- 
ben névszerint a következők: a már kiépített vinkovce-bródi 
vasúti szakasz, azután a sziszek- sunjai, továbbá a Sunjáról egy- 

* Ennek több pontjai felvétettek ;iz 1882. evi törvény XL. cikkébe. 



— 182 — 

részt Kosztajniczán át a boszniai országos határig, másrészt pe 
dig Uj-Gradiskán át Bródig, tov<ábbá Vinkovcéröl Mitrovicig és 
végre Sziszektől a károlyváros-fiumei vasút valamely állomásáig 
vezetendő vonalak, — az utolsó azonban csak azon esetre fog a 
beruházási alapból építtetni, ha ennek vagyona azt megbírja és 
a mennyiben ezen szakasz a jelenlegi határőrvidéki területen 
vezettetik." 

A törvények és a kir. leiratok mindig azon 8zemi>ontból 
indulnak ki, hogy a vasúti építések költségei fedezve legyenek. 
Az idézett kir. leirat 5-ik pontjában azt rendeli, hogy a bródi 
és péterváradi határörvidéki kerületekben rendkívüli kihafená- 
lásra kijelölt, és e célra már kihasított, koros fával biró 30,00(1 
holdnyi erdőségből, a beruházási alapba már befolyt, vagy ezen- 
túl még várandó bevételekből az 1877. november 20-án kelt 
kir. parancs értelmében a késelési kiadások levonása után öO^s 
százalék határőrvidéki vasúti építésekre, 43^8 százalék pedig 
másnemű beruházási célokra fordítandó. A következő (0-ik> 
pont pedig megállapítja, hogy a még kihasítandó állabokból 
várandó új bevételek szintén az 5-ik pontban megállapított szá- 
zalékos feloszlás alá esnek mindaddig, míg az 1877. évi XXVI. 
és 1880. évi XLIII. magyar törvénycikkek értelmében kiépítendő 
vasutaknak építési költségei fedezve nem lesznek. 

Megemlítem még, hogy az államerdők jövedelmeiből ala- 
kult beruházási alapnak a vasutakon kivűl még más céljai is 
vannak ; ilyenek a Száva és mellékfolyóinál eszközlendő javítási 
munkálatok és töltésezés, az úthálózat kiegészítése, a Karszt 
vidéknek vízzel való ellátása, ugyanott a vízfolyások szabályo- 
zása, a Karszt erdősítési munkáknak azon időig való folytiitásji, 
míg a Karszt erdősítési tőkealap nem létesül. 

íme tehát, van annyi rendeltetése a Dráván túl fekvő be- 
ruházási erdők jövedelmeinek, hogy senki sem fogja hinni azt 
a badar beszédet, mintha mi azokból építettük volna a sugár- 
útat Budapesten, vagy a fiúméi kikötőt, hol mi, a horvátok 
remek finánc-politikája szerint milliomokat dobtunk a tengerbe. 
Nem fogja senki sem hinni, hogy anyagi jólétünket a horvátok- 
nak köszönhetjük, kivált midőn tudjuk, hogy még tíz millióval 
vannak adóhátralékban, dacára azon kedvezményeknek, melye- 
ket nekik az 1808. évi kiegyezés nyújtott. 



183 



Ez az adóhátralék szép háttérül szolgál az aspirációkuak 
egy horvát kincstárra! 

Azonban maradjunk az erdészeti kérdésnél, mely a „hor- 
vát kincstárra*^ vonatkozó óhajt hozta felszínre. 

Mint minden leszámolás alkalmával, úgy az 1880. évi ál- 
lami leszámolás elóteijesztésekor is a horvátok kifogásokkal él- 
tek, hogy úgy is szűkre szabott pénzbeli járulékaik összegét le- 
szállíthassák. Ez alkalommal kifogást tettek az államszéknek az 
1879. évi XXXI. törv. -cikkben foglalt erdőtörvénynek végre- 
hajtásából felmerülő költségek egy része ellen, melyekből Hor- 
vát-8zlavonországokra kerekszámban 3í),0()() frt esett. 

A magyar képviselőház zárszámadási bizottsága helyesnek 
ismerte el a horvátok azon kifogását, hogy az erdőtörvény Hor- 
vátországra nem terjed ki, s ennélfogva azt állitá, hogy a vég- 
rehajtási költségekből Horvátországot nem terheli semmi. 

Valóban nem interdum, hanem igen sokszor dormitat ná- 
lunk Homeros. A zárszámadási bizottság tagjai úgylátszik, még 
felületesen sem ismerték az állami erdők kezelésére vonatkozó 
törvényeket és rendeleteket, sőt magukat a tényeket sem, e 
kérdés határában. 

Az 18(58. évi kiegyezés, avagy XXX. trv.-cikk 8. szakasza 
azt tartalmazza, hogy a horvát-szlavón államföldbirtok mind tör- 
vényhozási, mind kormányzati tekintetben a magyar országgyű- 
lés és pénzügyminisztérium köréhez tartozik. E törvényre hivat- 
kozik az 1873. évi XXXIV. trvcikk, midőn magyarázólag a 
2. §-ban hozzáteszi, hogy az „államföldbirtok'^ kifejezésében az 
„államerdők'* is benfoglaltatnak. 

Tudnia kellett volna a zárszámadási bizottságnak, hogy a 
magyar államnak a Dráván túl fekvő erdőségek jövedelmei 
közvetlenül az állam pénztárába folynak, és hogy azokat szintén 
közvetlenül a fóldmivelési miniszter kezeli saját közegei által. 
Sőt arról is bírhatott volna tudomással, hogy még azon erdők 
Í8 melyek a horvát-szlavón vagyonközségek tulajdonába adat- 
tak át az 1873. évi XXX. trv.-cikk 7. §-a értelmében az állam- 
erdők föigazgatásával megbízott közegek, tehát a magyar fóld- 
mivelési miniszter ellenőrködése alá helyeztettek, noha az alá- 
rendelt felügyelő személyzetet az ezredközség nevezi ki 
és tartja. 



— 184 - 

Az 1871). évi XXXI. törvényeikkben foglalt erdőtörvény 
az állami erdőkre is kiterjed és a Magyar- és Horvátországban 
fekvő államerdők közt semmi ktilönbséget nem tesz, a mint bi- 
zonyosan megteszi a törvényhozás, ha az lett volna a szándéka, 
hogy az idézett törvény a Dráván túl ne jusson alkalmazásra. 
Azért, midőn 1881. évben a horvát-szlavón határőrvidék utolsó 
maradványa is polgári kormányzat alá helyeztetett, a magyar 
korona országaiban fennálló intézmények azon területre is kiter- 
jesztettek, és az 1882. évi XL. törvénycikk 7-ik §-a világosan 
rendeli, hogy a magyar korona országainak közös törvényei, 
a mennyiben a jelen törvény kivételt nem állapit meg, az 1881. 
évben bekebelezett határőrvidékre is kiterjesztetnek. Az idézett 
törvény azonban nemcsak hogy kivételt nem állapít meg, sőt 
inkább a 3. §-ban ismételve mondja, hogy a határőrvidékből 
származó összes állami bevételek a magyar dllamkincstárha szol- 
gáltatandók be. 

A magyar erdőtörvény tehát nemcsak szorosan Magyaror- 
szágra szorítkozik, hanem érvényes a Drávántúli részeken is. Az 
ezen törvényekkel összefüggő végrehajtásokból származó költsé- 
gek bizonyos hányada jogosan tehát az úgynevezett Horvát-Szla- 
vonországot is terheli és a zárszámadási bizottság nagyon hibá- 
zott, midőn ezen kötelezettséget fel nem ismerte, vagy vétkes 
engedékenységből elnézte.* 

Végűi még azt kivánom megjegyezni, hogy nem azért vitatom, 
hogy a határőrvidéki erdőségek a magyar államkincstár részét ké- 
pezik, mintha azokból Magyarországra valami nagy anyagi haszon 
nézne, hanem azért, mert a határőrvidéki erdőségek jövedelmei 
különös, a törvényekben kijelölt célokra fordítandók, melyekről 
fent már szóltam. Magyarországnak tehát biztosítékra van sztik- 
sége, hogy az anyaország iránt kötelességeit oly rosszul teljesítő 
Horvátországban teendő beruházások a határvidéki erdőségek 
jövedelmeiből és ne a magyar adózók filléreiből fedeztessenek; 
biztosítékra, hogy a magyar államkincstárból az ilyen beruházá- 
sokra előlegezett összegek megtéríttessenek. 

* Bedö Albcí-t, elsőrangú szaktekintély szintén vitatá „Horvátor- 
szág" kötelezettségét a végrehajtási költség aránylagos fizetésére. (Erdé- 
szeti Lapok 1883. év 111 — 114. lapjain.) 



— 185 — 

KiváDJa ezt a közjogi alap megtartásii is, mert nem lehet 
kételkedni abban, hogy a furcsa horvát politikusok a határőr- 
vidéki erdők kiadását arra magyaráznák, hogy nekik ez állam- 
fhldbirtokra különös előjoguk van. Ebből csakhamar ama követ- 
keztetésre jutnának; hogy a harminc millió értékű tölgyfatönieg, 
melyet beruházási célokra kaptak, jó lesz egy horvát kincstár 
alakítására, a beruházásokat hadd teljesítse Magyarország, hisz 
attól lármával, fenyegetésekkel mindent el lehet érni. 

Nem a hoiTátok oktatására írtam e sorokat, — azok Star- 
csevics politikáját tették magukévá, ki egyik tartományi ülésben 
felhívta társait: ,,Jertek, űzztik el rögtön a magyar erdőfelttgye- 
lőket." A jog és törvény fejtegetésével nem sokat vesződnek. De 
ironi a magyarok felvilágosítására, kik még eddig az anyagi erő 
alkalmazásától elég távol vannak, de irott jogukat sem ismerik, 
vagy legalább annak érvényesítésében lanyhák. De ki tudja. 

Felhangzik majd nálunk is a szó: jertek, verjUk szét a 
horvát lázadókat. 



50. 

Áls0u nk, — Körutaztm taxiasstalatolc. - — Fulda Lajos. — A 
lázadás előestéjén. — Mamelukolc, — Mire vár még a kormány. — 

II. Frigyes hadifoglyai. 

Budapest, 1884. július 27-én. 

Egy darab ideig nem volt módomban a kedves horvátok- 
kal foglalkoznom. E hó elején az írók és művészek társaságában 
kirándulást tettem Máramaros, Bereg, Szatmár és Bihar megyébe, 
és ezen utazás alatt a politikai lapokat csak rendetlenül kaptam 
kezemhez. 

Azt sem tudtam, hogy a zágrábi gyűlés július 15-én leg- 
felsőbb kir. leirat által ismét elnapoltatott. 

Azonban utazásom még sem ment egészen kárba, mert bár- 
merre jártam, mindentltt meggyőződtem, hogy a politikailag szám- 
bavehető emberek a horvát viszonyokat nem azon értelemben 
ítélik meg, mely a kiegyezés óta hagyományossá lett. Mondha- 
tom, a közvélemény sokkal helyesebb úton jár a horvát kérdés 
felfogásában, mint akár a napisajtó, akár a kormány. 



— 186 — 

Nem tagadoni; hogy a sajtó már Hokkal helyesebl)en itcl, 
mint akár még csak két évvel ezelőtt. Azonban megdöbbenést 
okoz, és ellenszenvet geijeszt, midőn a horvátok szemtelenségeit 
korholván és lázadási törekvéseiket megróván, soha sem teszi azt 
máskép; mint azon contestatió kíséretében, hogy mi távol sem 
teszszük ezt Magyarország, hanem inkább a horvátok legbensőbb 
érdekében. Ez hypokrizis. 

Es a kormány? Ez körülveszi magát olympusi nyugalom- 
mal. Káillenek Fulda Lajos satirái : 

Und Mutli und Kraft und Leidenschaft 

Die thun uns niemals wehe, 

Wir Bchnarcheu dórt, wir schnarchcn hier, 

Sind stets vcrgnügt und heiter, 

Und sind wir alt, dann sterben wir 

Und schnarchen ruhig weiter. 

A lázadás előestéjén kormányunk még mindig azt hiszi, 
hogy a bajt apró háziszerekkel lehet orvosolni. Legfeljebb az 
18()S. évi kiegyezési törvényre hivatkozik és azt hiszi, hogy ez 
által mint Neptun a felcsapó hullámokat lesimítja, pedig előbb 
fogja feltalálni a kör négyszögesítését, minthogy neki sikerülne 
azon törvény alapján a békét helyreállítania a Dráván túl. Epén 
e törvény szítja az elszakadási vágyakat. 

Míg mi vezércikkeztink és a kiegyezési törvényekben sza- 
vak után bolházunk, melyekből kitűnjék, hogy Magyarországnak 
még van valami joga Horvátországban ; míg mi mindennap öm- 
ledeztink annak bizonyításában, hogy nine« szentebb feladatunk, 
mint a horvát testvéreket boldoggá tenni : addig Starcsevics elő- 
készíti a lázadást és bejárja az országot, hogy a nép fogalmait 
megmételyezze és a dalmáciai horvátokat is közös működésre 
felszólítsa. 

A horvát törvényszékek nem találják bűnösöknek az utcai 
zavargókat és lázadókat; a zágrábi egyetem rektora a tauuló- 
iQuságot védelme alá veszi, midőn politikát csinál és politikai 
gyilkosságot hirdet, és maga a tartományi gyűlés elnöke csíik a 
legszelídebb módon inti a turbulens ellenzéket, hogy parlamen- 
táris kifejezésekkel éljen, midőn szemtelen nyelve már a trón 
zsámolyát is nyalja. 



- 187 — 

Ugy tesz ez az elnökség, mint a szerető anya, midőn gyer- 
mekének azt mondja: haragszom reád! 

Nem a horvátoknak irok, hisz azoknak jogérzete a politi- 
kában egészen eltompult és azok csak olyan tanácsadóra hall- 
gatnak, a ki nekik Dél-Szláviát mutatja. Nekik csak azt mon- 
dom, a mit a német szabadelvű párt Ausztriában magáról mond : 
Kell, hogy még rosszabbá váljék minden, mig teljes javulás áll- 
hat be. 

De írok a magyaroknak. Hadd ismerjék jogaikat, hatalmu- 
kat és az utakat, melyek a megoldásra vezetnek. Szólok legelső 
sorban az országgyűlési többségnek, kérvén, hogy a horvát 
ügyekből ne csináljon pártkérdést. 

Nincs más megoldás, mint az 1868. évi XXX. törv.-cikk- 
nek eltörlése és a drávántúli részeknek Magyarországba való 
teljes visszacsatolása. 

Mamelukoknak szokták csufolgatni a kormánypárti képvi- 
selőket, de már Schiller monda: 

„Muth zeigt auch der Mameluk". És ezt a bátorságot vár- 
juk a többségtől, midőn a haza integritása, a magyar állam 
tekintélye és jövője forog szóban. 

A kormány lavíroz és tétlenségben keresi a bölcsesség 
kövét, — tán igy véli kikerülni az 1848. évi események ismét- 
lését. Azonban a tétlenség sem a fiumei kérdést nem oldotta 
meg, sem a horvát vadságot nem szeliditette, nem tett hódítást 
a magyar állameszme javára, a közjogi fogalmakat nem tisztí- 
totta, az ország terhein nem könnyített, sem anyagi, sem erkölcsi 
állásunkat hazánk déli részein nem szilárdította, prestige-tinket 
odalent nem emelte. Mind ennek az ellenkezője történt. 

Mire vár még a kormány? 

Az 1848. évi események ismétlését kikerülni mi is szeret- 
nők ; de ez nem tőlünk függ. Ha a harcot azonban ránk erő- 
szakolják, el fogjuk fogadni. 

Nincs iszonyatosabb dolog a polgárháborúnál; de ha azt 
kikerülni akarjuk, nem szabad a „laissez fairé" politikát követni, 
sőt inkább kötelessége a kormánynak, hogy a hatalom minden 
eszközeit kezébe ragadja és öntudatos, támadó politikát kövessen. 

Kezdeményezze a kormány a visszacsatolás politikáját, írja 



- 188 — 

fel a zászlajára az egységes Magyarország elvét, — és győzni 
fog, t()bb vagy kevesebb nehézséggel. 

Ha győzelme után az első hadifoglyokat fogják neki be- 
mutatni, alig ha úgy nem tesz, mint 11. Frigyes porosz király, 
a ki, midőn az oroszokkal folytatott háború alatt fogolylyá tett 
első kozákokat elejébe hozták, indiguálva felkiáltott: 

Ilyen csőcselékkel kellett nekem verekednem. 



51. 

Magyarország hódított részei. — Leotizon le Dac fran- 
cia munkája Horvátországról. — Mit kell érteni a partes sül- 
jéét ae vagy adncxae alatt? — Törvények és írók tamiságai 

Bogsánbánya, 1884. augusztus 12-én. 

Nemcsak a víz, hanem a politika is vet fel hólyagokat, és 
az utóbbiak rendesen furcsábbak, mint a szivárvány minden szí- 
neiben játszó buborék. 

Volt már alkalmam egy horvát szerzőnek francia nyelven 
írt munkájára hivatkoznom, mely az összes történelmet felfor- 
gatja, az egész alkotmányt a maga procrustesi ágyába szorítja, 
csakhogy azt faraghassa ki, hogy Horvátország Kálmán király 
után is önálló királyság volt mai napig. E munka 1859. évben 
Parisban jelent meg, és még arról is nevezetes, hogy ha van 
valami, a mit a magyaniál még inkább gyűlöl, az nem más mint 
Ausztria.^ 

E munkának szerziye azt mondja pseudo-története 95. lap- 
ján, hogy a mohácsi csata után a horvátok a magyar nemzettől 
teljesen el voltak különítve és sem politikai, sem társadalmi 
közösségtik nem volt. Magyarországnak tetszett akkor saját 
országgyűléseit így címezni: Diaeta Rcgni Hungáriáé, et Par- 
tium eidem subjugatarum, vagy subjectarum. A XVI. század 
végén a horvátok mint jó szomszédok viselték magukat, elküld- 
vén a magyar országgyűlésre kiheteket, hogy annak színe előtt 
tanácskozzanak a tih'ökök ellen eszközlendő védelem módjáról. 
Szerző megjegyzi, hogy ez a kifejezés (hódított részek) még a 

* I^couzoii le I)nc : Ln (yioatjc ot la eonl'éderation italieniie. 



— 189 — 

s 

legbölcsebb magyar jogtudósok előtt is talány maradt^ mert ezt 
sem törvényesen, sem észszerűleg, sem történelmileg nem lehet 
alkalmazni a „horvát államra", a melynek ugyanis, szerző merész 
állítása szerint, meg volt a maga önálló diétája, mely az utóbbi- 
nak kebléből egyenesen küldött követeket a királyhoz, és semmi 
politikai összeköttetésben nem állott a magyar nemzettel. Ez az 
utóbbi állítás nem egyéb, mint tudatlanság vagy hazugság, a 
többi állításra pedig már eleve megfeleltem egy megjelent cikk- 
sorozatban.' Majd alább fel fogom említeni, hogy a horvát diéta 
maga mikép értelmezte a partes subjectae kifejezést. 

Egy korábbi horvát író, Farkas Vukotiuovich Lajos, jobban 
áll meg a históriai alapon, azonban chronologiája nem pontos, és 
azon téves véleményben van, hogy a partes subjectae alatt nem 
is Horvátország, hanem Erdély értendő.^ 

Gregorianczy Pál, a tudós zágrábi pttspök (1550 — 1557) a 
múlt században megjelent munkájában azt írja, hogy a király 
nemcsak Magyarországban, hanem az ennek alávetett részekben, 
úgymifit Szlavóniában, Croatiában és Erdélyben és bármely má- 
sokban törvényesen eljárhat.^ 

Az 1606. évi békekötés egyértelműnek veszi a partes sub- 
jectae, partes aduexae, vagy incorporatae kifejezést, de alatta 
nem Erdélyt, hanem Szlavóniát, Horvátországot és Dalmáciát 
érti. Dacára, hogy a törvény ü. és 10. §. maga magyarázza a 
partes értelmét, Vukotiuovich abban meg nem nyugszik, és azt 
mondja, elég lett volna egyedül Magyarországot megemlíteni, 
mert a hódított területek ügy is elvesztették saját politikai léte- 
lüket. ^ Es ebben neki igaza van, de a magyar diplomáciának 
eljárása legalább nem tanúskodik zsarnokságról. 

Csak nem rég valamely horvát lap azon uj felfedezéssel 
állt elő (mely azonban történettudományának nem válik dicsére- 
tére), hogy a magyarok a partes subjectae kifejezést a horvátok 
boszantására találták fel. 

* Lásd a „Horvátok kép viselte tése a magyar országgyűlésen" cimíl 
cikkeket. 

* Regni Slavoiiiac erga lluDgariam legális Coirelatio. 91. és 92. lap. 
" Quadripartitum opus Juris Coiisvctudinarii Regni Hungáriáé. Zag- 

rabiae 1798. in Nr. 372—373. lap. 

* Lásd az idézett Correlatio 18. lapját. 



— 190 — 

Azt hiszem érdeke8, söt hasznos lesz e kérdéssel foglalkoz- 
nunk; meii; általa Magyarország integritása nj oldalról világitta- 
tik meg. 

Ha már hódításról van szó, ennek elöfordultát legelőször 
az árpádházi királyok korszakában kell feltennlink, mert első 
királyaink Voltak a hódítók. De épen az ó idejükben a „hódí- 
tott részek" (partes subjeetae) kifejezés nem volt közhasználat- 
ban. II. András 1217. évben a zágrábi plispökség kiváltságait 
megerősítő levelében irja, hogy Szt. László király a szlavóniai 
földet vagy bánatot a magyar koronának alávetvén (coronae re- 
giae suhjugandó) azt az eretnekségből a keresztény szent hitre 
vezette. 

A fogalom meg volt, de az egész XIII. században nem 
találom annak nyomát, hogy a ,,partes subjeetae" (hódított részeki 
kifejezés diplomatikai formulává emelkedett volna. Inkább az 
tűnik ki, hogy Magyarországnak nevezték mindazon földet, mely 
Magyarországhoz tartozott, és attól vette törvénjeit. így IV. Béla 
király 1242. évben felhatalmazza Phar és Brazza szigetek lakóit, 
hogy maguknak a Magyarországhoz hú, és ahhoz tailozó lako- 
sokból püspököt, továbbá a Givich nemzetséggel együtt Magyar- 
országból maguknak grófot (sibi Comitem de Hungária, et ad 
regem Hungáriáé pertinentem) válaszszanak.^ Az oklevél záradé- 
kában az egy szlavóniai bánon kívül, a drávántúli urak közül 
senki, csak magyar püspökök és főurak neveztetnek. 

Általában történeti kutforrásaink e korban inkább dráván- 
túli részekről szólnak, mintsem hogy országnévvel élnének. 

A midőn a szokástól eltérés történik, akkor az alávetés, a 
suhjugatio említtetik. E szót használják Anonymus (totam Croa- 
tiam, sibi subjugaverunt). Tamás 8j)alatói esperes, Farlati, Dan- 
dolo, Szent-János trawi püspök névtelen életirója, a zágrábi káp- 
talan statutarius könyve. Nagy Lajos király 1358. évi levele, és 
más források. 

László szieiliai király, mint magyar trónkövetelő 13VK). év- 
ben megbízottat küld Magyarország és az ahhoz kapcsolt király- 
ságok főuraihoz ügye érdekében; ugyan ő említi 13U2. évben 

' Fejér Coú, diplom. IV. 1. köt. 253. lap. Ktilönben Phar és Brazz.i 
szigetekről lásd Kiikiiljevies ('odex diploiuaticusát is. II. k. 131. és 2'JG. 1. 



— 191 — 

János macsói bánt^ mint Magyaror8zágban óh az ahhoz kapcsolt 
országokban levő fóhelyettesét. ^ 

Semmi sem mutat arra, hogy a sziciliaí király a kapcsolt 
országok neve alatt a drávántúli részeket értette, sokkal való- 
színűbb, hogy Ráma, Szerbia, Lodomeria, Cumania és Bolgár- 
országra gondolt, melyek akkor a magyar korona fensósége 
alatt álltak. 

De már Zsigmond király alatt határozottabban kezd kibon- 
takozni Magyarország részeinek formulázása, és ha nem is követ- 
kezetesen, de még is gyakran említtetnek az anyaország mellett, 
annak tartozandóságai is. 

A király által 1433. évben készített honvédelmi tervezeté- 
nek 27-dik cikkében azt mondja, hogy Magyarországot, az abba 
hvl'eMvzett ( incorporatis) királyságokkal és területekkel együtt oly 
tiigasnak tartja, hogy magát az ellenségek ellen könnyen védel- 
mezheti.* A következő évben a király a magyar korona (azaz 
Magyarország) és minden tartozandóságai (eum omnibus ad se 
pertinentibus) megőrzéséről gondoskodik.* 

Az idézett 1433. évi honvédelmi tervezetben a király e tör- 
vényjavaslat területe kihatásáról következőleg nyilatkozik : 

Minthogy Magyarország királya a magyar királyi cimén 
kivül még következő országok, úgymint Dalmácia, Horvátország, 
Káma, Szerbia, Galicia, Lodomeria, Cumánia és Bulgária címét 
használja, mely országok ugyanis már ősidőktől fogva vannak 
Magyarországba bekebelezve (quae scilicet Regna sünt ab anti- 
quo Regno Hungáriáé incorporata\ ennélfogva ezek is a honvé- 
delembe befoglaltatnak.* 



' Diplomáciai Emlékek az Anjou-korból. III. köt. 695. és 717. lap, 
hol ezen kifejezések fordulnak elí) : Praelati etc. Reo^ni nostri Hungáriáé, 
t't aliornm Regnonim annexonim eidem. Továbbá : in Ilcgní) nostro Iiung<v 
riac ct aliis Regnis sibi annexis. 

' Kovachich : Supplcmentum ad Vestígia Comitionim. I. köt. 413. 1. 

" Kovíichich ugyanott 4(50. lap. 

* Kovachich : Supplem. ad. Vestígia Comitiorum, I. köt. 375. lap. 
Alább a 384. lapon olvassuk : Regmim Hungáriáé cum ceteris eidem adne- 
xi8. V. i\. ugyanott a 412. laj)ot, hol az mondatik, hogy a nevezett orszá- 
írok régi id(itöl fogva, nevezetesen Nagy Lajos király idejében is Magyar- 
nrszííghoz és a magyar koronához tartoztak. 



— 192 — 

Intjük a nmgyar közönséget, nehogy valaki az itt említett 
Horvátország alatt a mai Horvátországot értse. 

A királynak ezen propoziciói még csak 1435. évben váltak 
törvénynyé. 

Közeledik a Hunyadiak kora. Szilágyi Mihály Magyarország, 
Dalmácia^ Croatia stb. kormányzójának iija magát^ és mint ilyeu 
1458. évben Pesten országgyűlést tart a nevezett országok és 
azok mcghódíiott részeinek békére, hasznára és javára (pro pace, 
etc. praetactorum Regnorum; et partium ei suhjcciarum). 

Miután Szilágyi Mihály megkülönbözteti M<igyar- és Hor- 
vátországot a hódított vagy alávetett részektől, azt kellene hinni, 
hogy a partes subjectae kifejezés nem vonatkozik Horvátországra. 
Azonban a horvátok maguk máskép vélekedtek és 14Ü2. évben 
a horvát bán, a főrendek és nemesség egy külön oklevélben el- 
ismerik Maximilián főherceg örökösödési jogát a magyar trónra, 
mivel — úgymond az oklevél — Magyarország koronájához, és 
magához Magyarországhoz tartozunk, tudnivalóképen régtől fogva 
s ezen koronának és országnak alá vagyunk vetve (ejusdemque 
coronae et regno subjecti sumus).^ 

Látjuk, hogy a horvátok eredetileg nem oly nagyon irtóz- 
tak a partes subjectae kifejezéstől. 

Azonban alább azon kellemes helyzetbe fogok jutni, hogy 
a horvátokat a horvátok ellen védelmem alá fogadjam. 

A Kovachich által napfényre hozott, ennélfogva a törvény- 
tárban elő nem forduló 1472.* évi IX. cikkben megerősíti Mátyás 
király Magyarország, „és ennek sziavon részeinek," valamint 
Magyarország minden tartozandóságainak szabadalmait.^ 

Vájjon Mátyás király használta-e a hódított részek (partes 
subjectae) kifejezést, több mint kétséges. Gróf Teleki József mo- 
numentális munkájában a Hunyadiak koráról nincs annak semmi 
nyoma. 

Aligha nem egyetlen példa erre az 1463. évi törvény, mely- 

* Palugyai Imre : Kapcsolt részek, 42. és 43. lap. 

^ Totiiis Regni Hungáriáé, et ejiis partes Sclavoniae, caeterarumque 
partium cunctarum ad ipsum Regnum nostrum Hungáriáé pcrtinentinm. 
(Kovachich, Supplem. ad vestigia Comitiorum. H. köt. 225. lap.) A tudós 
szerző erre azt mondja, hogy e törvénycikk eddig szokatlan stílusban kap- 
csolt részekről szól. 



— 193 — 

ben Mátyás király a Magyarország és annak alávetett (partium 
eidem subjectamm) részek nagyjaival és nemességével tartott 
diétáról szól. 

De közvetlen utódjai alatt már közhasználatává lesz. Neve- 
zetesen II. Ulászló király 1490. évben a Farkashidán kiállított 
koronázási diplomában fogadja^ hogy Magyarországot az annak 
alávetett (sibi subjectis) országokkal és tartományokkal kiváltsá- 
gaikban fentartandja^ Sziléziát^ Moraviát^ Luzáciát Magyarország- 
tól el nem vonandja, szlavon-horvát-dalmát bánnak csak magyar 
embert nevez ki. ^ 

Ezen diploma fontosabb tételei átmentek az 1492. évi nagy 
dekrétumba^ melyben a király újra fogadja, hogy Magyarország 
és a többi országok, úgymint Dalmácia, Horvátország, Szlavónia 
(így) és az erdélyi részek és alávetett tartományainak (provinciis 
sibi subjectisj szabadságait épségben fentartandja. 

Itt már megint tiltakozik a szöveg, hogy provinciáé sub- 
jectae alatt Horvátországot értsük, miután ez külön meg van 
nevezve. 

A király fogadja továbbá, hogy Morvaországot, Sziléziai, 
és mindkét Luzáciát a koronától és Magyarorsmgtól el nem vo- 
nandja, hanem a kiváltás idejéig a magyar korona alatt meg- 
tartja, ígéri, hogy az olmtici szerződés értelmében hat várost, 
mely azon részekben fekszik, a magyar koronának és országá- 
nak beirand. Fogadja, hogy valahányszor Magyarország vagy az 
annak alávetett részek (partium sibi subjectarum) ügyei fenfo- 
rognak, a király mindig csak a magyarok tanácsával fog élni. 
Fogadja, hogy mindazon erősségeket, melyek Magyarország és 
hódított tartományaiban (et aliorum Regnorum cidem suhjectarum) 
fekszenek, és melyek fennállása az országra károsak, lerombol- 
hatja. Megállapíttatik végre az esküformula, mely az ujon válasz- 
tandó nádor, országbíró, hán stb. főméltóságoknak szól. 

1497. évben II. Ulászló király Ellerbach Jánosnak Körmend, 
Monyorókerék, Vép és Szőllós falvakban lakó jobbágyait minden 



* Kukuljevics : Jura Regni Croatiae I. 222—226. lap. Az 1498. évi 

24-ik törv.-cikk mondja, hogy II. Ulászló ezen tartományokat nem mint 
cseh, hanem mint magyar király vette httbérbe. 

PESTY F. : HORVÁTORSZÁGRÓL. 13 



- 194 - 

vám alól Magyarországban és alávetett részeiben (in Regno Hun- 
gáriáé et partibus sibi subjectis) felmenti. ^ 

Még 1498. évben is folyton él a király a partes subjectae 
kifej ezéfiisel. 

Meghívója az 1505. évi rákosi országgyűlésre rendeli, hogy 
Magyarország főpapjai és főurai, és nemesei azon megjelenjenek, 
és hogy oda a magyar koronának alávetett minden részekből 
(de quolibet membro, ac quibuslibet partibus Sacrae Coronae sub- 
jectis) követek küldessenek.^ 

A záradékban, melylyel II. Ulászló király 1514. évben 
Verbőczy Tripartitumját megerősíti és törvényerőre emeli, azt 
mondja, hogy e munka Magyarország és annak hódított és be- 
keblezett részeinek jogait és törvényes szokásait (Jura. . . Regni 
Hungáriáé, partiumque et Regnorum eidem incorporatorum, atque 
subjectorum) foglalja magában, azért a nevezett országban (an- 
tedicti Regni nostri Hungáriáé partiumque sibi subjectarum) tör- 
vénynek tekintessék. 

E záradék nem enged kételyt, hogy az alávetett részek 
alatt nem lehet mást, mint Horvát-, Dalmát-, és Szlavonországot, 
legfeljebb még Erdélyt érteni, mert a hűbéri tartományokban 
Verbőczy szabályai nem szolgáltak a törvénykezés alapjául. Er- 
délyt azért, mert a Tripartitum III. része; titulus primus 1-ső 
§-ában Erdély is ide számíttatik, a mi ellen azonban alább kifo- 
gásokat fogunk tenni. 

Az 1518. évi 17-ik törvénycikk rendeli, hogy a király kö- 
veteket külföldre vagy külbirtokaiba, valamint Magyarországba 
és annak részeibe (et partibus eiusdem) csak tanácsosai meghall- 
gatásával küldhessen.^ Ugyanez évben tartatott a tolnai ország- 
gyűlés, melynek 13-dik cikke elrendeli, hogy Magyarország és 
az atmak alávetett részek (partium sibi síiijcctarum) vármegyéi- 
ből nyolc nemes ember választassék, kik mindennemű adó be- 
szedésére ügyeljenek. 

Ez országgyűlés cikkei csak hiányosan foglaltatnak a Cor- 
pus Jurisban ; de teljesen közié Kovachich. ^ Ugyan ez évben 

* Hazai Okmánytár, II. 379. lap. 

' Kovachich, Supplem. ad. Vestigia Comitiorum, II. 331. lap. 
» Hazai Okmánytár, II. 412. lap. 

* Vestigia Comitiorum 44^. lap. 



— 195 — 

Bácsban is tartatott országgyűlés, melynek 12-ik cikke, (§. 1.) 
a hódított részekben (Ungariae et partium sibi subjedarum) ha- 
sonlókép elrendeli a nyolc férfi megválasztatását.^ 

II. Lajos király folytatta a hódított részek kifejezésének 
használatát. 

Az 1524 évi 14-ik törvénycikk kívánja, hogy a király és 
királyné minden tőle függő hivatalt csak magyarnak és a ma- 
gyar koronának alá vetett nemzet embereinek (Omnia eorum 
ofQcia Hungaris, et sacrae Coronae Regni hujus suhjectae natio- 
nis hominibus .... distribuat) adományozhassa. 

Ezzel megfeleltem Vukotinovicsnak, ki azt állítá, hogy 1552. 
év előtt a „partium subjectarum" említés sehol sem fordul elő; 
kimutattam, hogy e kifejezés már a XV. században, és minden- 
esetre már a mohácsi csata előtt volt közhasználatban. 

Nyomozni akarom, még meddig és mikor éltek e kifeje- 
zéssel. 

Az ember sokszor nem hisz szemének, midőn látja, mily 
merészséggel bocsátanak horvát írók, rendszerükbe illő állításo- 
kat világgá, melyek alaptalanságáról mindenki meggyőződhetik. 

így állítja Vukotinovics Lajos, ^ hogy a Partium subjecta- 
rum kifejezés 1552. évtől kezdve 1635. évig egyedül csak az 
országgyűlési cikkek bevezetésében és megerősítő záradékában 
fordul elő. Ö úgy találja, hogy erre első példa Rudolf királynak 
1588. évi IV. decretuma. 

En ugyan nem értem, hogy mi haszna volna Vukotinovics- 
nak, vagy a horvátoknak, ha a dolog így állna is, azonban a 
horvátokkal szemben szükséges óvakodás és a történeti igazság 
érdekében ezen állítást lényegileg kell módosítanom. 

A dolog ügy áll, hogy akár olvasunk egyszerűen Magyar- 
ország gyűléséről, akár Magyarország és alávetett vagy kapcsolt 
részeinek gyűléséről, Magyarország mindig a Dráván túlnak és 
a Kulpán túlnak is szabott törvényt. Csodálni lehet oly jeles 
tudós, mint Kovachích, tévedését, ki egyes korszakokat vél kü- 
lönböztethetni, a melyekben a régi Szlavónia nem volt képvi- 



* Nem kevesebb, mint 5 országgyűlés tartatott 1518. évben. 
' Regni Slavoniae erga Hungáriám legális Con'elatio 92. lap. 

13* 



- 196 — 

selve a magyar országgyűlésen és önállóan intézkedett volna 
sorsáról.^ 

Hasonló módon mondhatta volna^ hogy azon esetekben^ a 
midőn az állam feje magát csak Magyarország királyának ne- 
vezte, — a mi bizony sokszor történt, — nem volt egyúttal 
Horvátország királya, és hogy az ilyen időben Horvátországnak 
külön királya volt, egész addig, mig a magyar király cimeiben 
a horvát királyság megint előfordul. 

De nem arról van szó. 

I. Ferdinánd király már 1547. évben a Rendek törvényja- 
vaslataira adott válasza bevezetésében (§. 3.) használja a Reg- 
num Hungáriáé et partes ci subjectae kifejezést és ez divatban 
volt bevezetésekben és a törvények záradékában 1649. évig, de 
ennek dacára az utóbbi évben Pozsonyban tartott országgyűlés 
cikkei a Corpus Jurisban igy soroltatnak elő: Articuli . . . Sta- 
tuum et Ordínum Regni Ungariae, partiumquae ei annexarutn. 

Eltekintve a bevezetés és záradékban használt fenebbi for- 
mulától, még a törvények szövegében is találjuk a hódított ré- 
szek (partes subjectae) kifejezését, az osztrák ház korszaká- 
ban is.^ 

A horvátok maguk a XYI. században széltiben használják 
e kifejezést, miről csak néhány példát idézünk: 1571. április 
11-én azt határozzák a szlavóniai rendek, hogy a pozsonyi or- 
szággyűlés: Statuum et Ordinum Regni Hungáriáé, et partium 
illi subjectarum végzései végrehajtandók. ^ Ugyanők 1578. évben 
hivatkoznak a Pozsonyban a Magyarország és alávetett részeinek 
diétáján (cum universis statibus et Ordinibus totius Regni Hun- 
gáriáé, et partium eidem subjectarum) hozott azon végzésre, hogy 
Károly főherceg a bánnal egyetértve tegye meg hadi intézke- 
déseit. * 

A sziavon tartományi gyűlés 1583. július 23-án tárgyalja a 
király azon kívánságát, hogy neki a sziszeki vár és tartozandó- 
ságai cserébe adassanak át más hasonló jószágokért Szlavóniá- 
ban vagy Magyarországban, minthogy Szlavónia be van kehlesvc 

* Supplementum ad Vestigia Comitiorum II. köt. 223. lap. 

« Lásd 1527. évi törv.-cikk I. §. 2. 1537. évi 29. törv.-cikk. 
» Fraknói: Magyar Országgyűlési Emlékek V. köt. 561. lap. 

♦ Fraknói : M. Országgyűlési Emlékek VI. k. 476. lap. 



, — 197 — 

Magyarországba, (cuni Ölavonia sit incorporata Regno Hungáriáé.) 
A gyűlés 1584-ben azt felelte, hogy Szlavónia maradványaiban 
a királyi fiskusnak nincsenek jószágai, melyek cserealapul szol- 
gálhatnának. ^ 

Az utóbb nevezett évben (1584) a horvátok hivatkoznak a 
Magyarország és alávetett részeinek országgyűlésére, midőn szó 
van arról, hogy a törvényszékek tartásának határidejére nézve 
mennyiben kell az uj naptárt tekintetbe venni. Ez alkalommal a 
bán és a horvát rendek kijelentik, hogy ők Magyarország pél- 
dáját akaiják követni, minthogy Horvátország és Szlavónia ren- 
déi Magyarország törvényeitől függnek, (cum status et ordines 
Croatiae et Slavoniae a juribus Regni Hungáriáé dependeant.) * 

így beszéltek a horvátok maguk, mielőtt a politikai hóbort 
befészkelte magát köztttk. 

Rudolf király is 1592. évben a következő évben Pozsony- 
ban tartandó országgyűlésre meghivja a jogosultakat, a mely gyű- 
lést ő nem haboz Magyarország és alávetett részeinek közkonven- 
tusának nevezni.^ 

Hasonlókép már 1581. évben a Kulpa és Korana összefo- 
lyásánál Cro^tiában fekvő Károly várost, „mint Magyarország és 
az ennek alávetett részeinek királya" városi rangra emeli, és a 
diplomát azon pecséttel erősíti meg, melylyel mint magyar király 
élni szokott.* 1599. évben fogadja Rudolf király, hogy Magyar- 
ország és alávetett részeinek (partium ei subjectarum) határait 
nem engedi idegen kézre jutni. ^ 

* Fraknói : Magyar Országgyűlési Emlékek. VII. köt. 438. és 452. lap. 
» U. 0. VII. köt. 397—471 lap. 

' Hazai Okmánytár II. k. 4G1. lap. 

* Kukuljevics : Jura Regni Croatiae. I. 284. lap. 
^ Kukuljevics, u. o. 288. lap. 



— 198 



52. 



Magy ar ország hódított részei, — „-4 kapcsolt részek^ 

kifejzés első előfordulta. — Az alávetés mire vonatkozott? — 

Társországok neve. — Az adó. — Deák 1840-ben, és 1861-ben. — 

A XVIII. század zavarai. — Consilium mutare in pejus. 

Bogsánybánya, 1884. augusztus 13-án. 

A XVII. század elején az „alávetett részek" kifejezést, 
nem minden ingadozás nélkül kapcsolt részekre kezdtek változ- 
tatni. Az 1606. évben létrejött bécsi békekötés 9. és 10. §-ában 
mondatik; hogy a király Magyarországot és az ahhoz kapcsolt 
részeket, t. i. Szlavóniát, Horvátországot és Dalmácia t^ a magya- 
rok és az alávetett és kapcsolt népek által birja (per Ungaros 
nativos, et nationes ei subjectas et annexas possidebit.) 

Itt fordul elő legelőször a partes annexae kifejezés. De e 
törvény arról is nevezetes, hogy világosan írja, miszerint a kap- 
csolt részek alatt Szlavónia, Horvátország és Dalmácia értendő, 
mint ezt már fentebb előadám. Tehát itt Erdélyről nincs szó. 
Nem is lehetett, mert Erdély Magyarország és kapcsolt részei- 
nek országgyűlésén a XVI. és XVII. században nem is volt 
képviselve. 

De a diplomáciai stilus még olykor visszatért régi szo- 
kásához. 

így mentegeti az 1609. évi 11-ik törvénycikk 4. §-a a 
külföldiek kirekesztését, mondván, hogy Magyarországból és 
Szlavóniából, valamint az annak alávetett részekből (ac partibus 
ei subjectis) nincsenek teljesen kizárva, lévén a városok lakói 
nagyobbára németek. 

Az 160H. évi törvények, a felírásban Magyarország és alá- 
vetett részei törvényeinek címeztetnek a felírásban. Mégis ezen 
törvény 2. (1. §.) és 9. cikkei Magyarország és kapcsolt részeiről 
szólnak, a 10-ik cikk pedig megállapítja, hogy Magyarország és 
kapcsolt részeiben : Dalmácia-, Horvátország- és Szlavóniában 
minden akár nagy, akár kis hivatal, csak született magyarok- 
nak vagy alávetett és kapcsolt részrkhcli embereknek adományoz- 
tassék. E szavakkal a cikk bevezettetvén, mindjárt annak 
l-sö §-ában mondják a Rendek : Óvakodjék ő felsége, nehogy 



— 199 — 

ezentúl küiróldiek és idegen nemzetiségű emberek Magyarország 
kormányzásába beavatkozzanak. 

A következő 1 1-ik cikk rendeli, hogy a végvidékek parancsnok- 
ságai és kapitányságai Magyarországban szintúgy mint a fentem- 
iitett tartományokban született magyarokra, és más alávetett és kap- 
csolt nemzetek embereire ruházza a király a magyar tanács alapján. 

Ezen intézkedésekből kitűnik, hogy azok, a kik ezen tör- 
vényeket hozták, a Dráván és Kulpán túl lakó honpolgárokat 
távol sem akarták sérteni, hisz azoknak a magyarral egyenlő 
jogokat biztosítottak. 

Hogy ez nem üres szó, mutatja a XVII. században Er- 
délyben dívó szokás, hol a három nemzet gyűléseit úgy nevez- 
ték: Erdély és az ennek alávdeit (így 1615., 1619., 1622., 
1623. években) vagy némelykor: ezzel kapcsolatos (így 1618., 
1626., 1631., 1632., 1643., 1664. években) magyar részek or- 
szággyűlése. (Comitia generalia.) E részek pedig magyar részek 
voltak, a melyeket, mi módon szerezték az erdélyi fejedelmek, 
mindenki tudja, ki a hazai történetben járatos. 

II. Ferdinánd király 1618. évben biztosítja Horvátországot 
és Szlavóniát szabadalmairól a pozsonyi országgyűlés értelmé- 
ben, melyet Magyarország és kapcsolt részeinek diétájának nevez.* 

Az 1630. évi í). törvénycikk rendeli, hogy a magyar pénz 
az egész országban és kapcsolt részeiben (et partes eidem an- 
nexas) legyen érvényes. 

A kapcsolt részek kifejezés már ezentúl állandóságot nyert 
a XVII. és XVIII. században a legújabb korig, mely hosszú idő- 
szakban csak egyetlen eset fordult elő, mely tanúsítja, hogy a 
horvátok ezen diplomatikai formulával nincsenek megelégedve, 
a midőn t. i. 1655. január 11 -én a zágrábi tartományi gyűlés 
a magyar országgyűlésre küldött követeknek utasításul adá: 
hassanak oda, hogy az új király diplomájában a partes annexae 
(kapcsolt részek) kifejezés helyett, Horvátország, Szlavónia és 
Dalmácia névszerint említtessenek, mint az II. Ulászló 141)0. évi 
(így 141)2. évi helyett) első törvénycikkben történik. Ez azonban 
elég szerencsétlen hivatkozás, miután mint fent láttuk, 141)0. évi 
farkashidai alávetett részekről szól. 

' Kukuljevics : Jura regni Croatiae I. 294. lap. 



— 200 — 

Ktilönben érdekes ez utasítás annyiban, hogy szintén elis- 
meri; miszerint az alávetett részek alatt Horvátország, Szlavónia 
és Dalmácia értendő. 

Ezen utasítás dacára az utóbbi tartományokra nézve meg- 
maradt a „kapcsolt részek" kifejezés, sőt azon főurak, kik Ma- 
gyarország és kapcsolt (vagy mint az 1844. és 1847 — 8. évi 
törvények mondják: csatolt) részek országgyűlése által indige- 
natust nyertek, 1649. év óta legújabb időig az indigenátusi esküt 
letették, ezen esküben a részek subjekcióját említik.^ 

Nehogy azonban a horvátok azt higyjék, hogy ha már 
alávetésről van szó, ez alávetés csak a koronának, vagy a ki- 
rály személyének szól, figyelmeztetnem kell, hogy Szilágyi 
Mihály és Hunyadi János egyszerűen Magyarország kormányzói- 
nak nevezték magukat, de hatáskörük a legszélesebb értelemben 
Magyarország egész határára kiterjedt. Az országtanács, mely 
I. Ulászló király halála után a köztigyek élén állt (1446—1451.) 
ily címmel élt: Nos praelati, uobiles et proceres Regni Hungá- 
riáé, és ez elég volt, hogy intézkedései a Dráván és Kulpán túli 
vidéken is foganatba vétessenek. 

És ez nem is lehet máskép, mert az állam csak egy, és 
az 1790. évi hires 10-ik törvénycikk azért mondja, hogy Ma- 
gyarország és kapcsolt részei szabad ország, — Regmim, nem 
regna. De láttuk 1462. év alatt, hogy a horvátok maguk vall- 
ják, miszerint a koronának és országnak (coronae et regno sab- 
jecti sumus) alá vannak vetve. Számtalan azon törvény, mely a 
törvényhozást status et ordines regni Hungáriáé et partium ei 
subjectarum nevezi. Az ei vagy eidem csak Magyarországra vo 
natkozhatik. II. Ulászló királynak farkashidai egyezménye 1400. 
évben Magyarországot említi, az annak, t. i. Magyarországnak 
alávetett tartományokkal, (cum ceteris Regnis et provinciis sibi 
subjectis) ; és ezen formula átment az 1492. évi törvényekbe is. 
Hivatkozom e tekintetben még azon záradékra, melylyel II. 
Ulászló király Verbőczy Tripartitumját törvény erejére emelte, 
és maguk a szlavóniai tartományi gyűlések nyilatkozataira 1583. 
és 1584. évekből, melyeket már fent idéztem. Annyi adat elle- 

* Lásd : Juris jurandi formuláé variae, a Corpus Jui-is végén. 1779. 
évi kiadás. Vagy Forma processus judicii criminalis 204. lap. 



— 201 — 

nében csak az 1578. évi tartományi gyűlés nyilatkozatát lehet 
felhozni^ mely szerint Szlavónia mindig szabad ország volt, egye- 
dül csak a magyar királyok tekintélyének lévén alávetve. * De 
alkotmányos szempontból ezen kifejezésnek sem lehet más értel- 
met talajdonitani mint a többieknek. 

A politikai klimax egy harmadik stádiumot idézett elő, 
melyben a Drávántúli részek társországoknak kezdték magukat 
nevezni. A mint ez csaknem mindennap szokott történiii, a ra- 
vasz horvátok kezdik a céljaiknak megfelelő elnevezésekkel, a 
magyar journalistika és törvényhozás pedig figyelmetlenül bele- 
botlik, és jelentőségre emeli e szavakat. így történt az 1840. évi 
országgyűlés alatt, hogy a horvát követek azt a kifejezést „társ- 
országok^ használták. Deák Ferenc az április 15-én tartott orszá- 
gos ülésben, a horvát porták kiigazítása tárgyalásainál a Socia 
regna, vagy társországok elnevezése ellen kötelesnek érzé ma- 
gát azon megjegyzést tenni, hogy ezen kifejezés sem a dolog 
természetével, sem a törvények lelkével meg nem egyez ; mert 
„társországa az, a mit foederatum szisztémában összeállított or- 
szágok tesznek, a melyeknek ugyan közös céljuk van, de egy- 
mástól függetlenek. Ha Horvátország csak társország volna, együtt 
határozná ugyan el a védelmet Magyarországgal, de kiki külön 
törvényeket hozna, pedig a törvény alkotásában a horvátok szin- 
tén résztvesznek. Több kapcsolat van tehát Magyar- és Horvát- 
ország közt, mint a társországok közt, a közigazgatás a társor- 
szágok közt egy dicasterium alá nem tartozik. Magyar- és Hor- 
vátországban pedig a helytartó kir. tanács egyiránt folytatja az 
igazgatást. Horvátország tehát nem társország, hanem kap- 
csolt rész. 

Ebből a többi ideák különsége is folyik. Ha Horvátország 
kapcsolt rész, ha annak adója itt pertraktáltatik, kérdés : ki ál- 
tal ? Egyedül maguk a Horvátországi követek kívánják pertrak- 
tálni? Ez furcsa kívánság volna, mert e szerint ők pertraktál- 
nák a magukét is, és ők a miénk pertraktálásába is befolyná- 
nak stb. Hogy ezen kifejezést socia regna el nem fogadták a 
karok, mutatja a napló; ebben Horvátország rendéi is megálla- 
podtak. 

* Fraknói : Magyar Országgyűlési Emlékek VI. 479. lap. 



é 



< » 



— 202 — 

A saeméiyiiilk, mint országgyűlési elnök a rendeknél^ Deák- 
kal egyetért; hogy Horvátország nem társországa hanem ka]>- 
csolt rész. 

Az 1843 — 44. évi országgyűlés alatt megtörtént, hogy a 
főrendek üzenetébe becsúszott az a kifejezés, hogy „társorszá- 
gok.^ Az alsóház azonnal viszonilzenettel felelt és e kifejezés 
ellen tiltakozott. Akkor tehát még annyira-mennyire résen állt. 

Midőn az illir mozgalom már magasra csapott 1846. évben 
és a taropolyai nemesség tettlegesen a tartományi gyűlésből ki- 
záratott, Deák Ferenc oly felírást indítványozott, „hogy a ma- 
gyar társországok nemességének jogai közös törvények oltalmá- 
val védetnek." 

Vájjon mi történt két év óta, hogy Deák Ferenc érveiről, 
a társországok elnevezése helytelenségéről megfeledkezett ? Érvei, 
melyeket felhozott, ma is helyesek, de a legfontosabb érveket, 
melyeket az ország egysége és integritása szempontjából kellett 
volna felhoznia, nem is érintette. 

Alig is tehette, mert még 1861. évben is így nyilatkozott: 
tadjuk nii azt, hogy horvát, dalmát és tót&í'szág a magyar koro- 
nához tartozott ugyan, de nem voltak Magyarország.^ A nagy 
képviselő ezt a dolgot ugyan nem jól tudta, mert kétségkivüli 
dolog lévén, hogy Tótország alatt a mai Szlavóniát értette, maga 
a Corpus Juris is felvilágosíthatta volna, hogy a XVIII. század 
végéig ott említett Szlavónia, nem a mvá Szlavónia; tehát elis- 
mernie kellett volna, hogy legalább a Szlavónia valóságos Ma- 
gyarország. 

De térjünk vissza kérdésünkre. Dacára Deák felszólalásai- 
nak és a pozsonyi országgyűlés tiltakozásainak 1865. év óta, a 
„Magyarország és társországai*^ kifejezés felkapott, sőt minden 
előleges megvitatás nélkül a törvényekbe is becsúszott és 18l>5. év 
óta a király magát Magyarország és társországai trónjának é8 
koronájának örökösének nyilatkoztatja.^ 

* Palugyai : Kapcsolt részek 134. lapon, hol többet is szól ily érte- 
lemben. 

» Lásd az 1865. II. törv.-cikk bekezdése és 1. §-a és az 18(kH. évi 
kiegyezési törvény 33. és 40. §-át. 



- 203 — 



53. 



Magyarország hódított réssel, — Vukotinovics Lajos 
röpirata, — „Uárofnegy királyság.^ — Mit kell érteni a hódított 
réssek alatt ? — Kiváltságos állás, — Az 1848, évi pozsonyi or- 
szággyűlés felhívása, — Az egységgel ellenkező intézmények eltör- 

lendök, 

Bogsánbánya, 1884. augusztus 14. 

Ki hitte volna, hogy egy igénytelen horvát röpirat-iró, mint 
Vnkotinovics Lajos 1845. évben jósló szavakat mondjon^ midőn 
Írja, hogy Szlavónia (érti a mai Horvátországot) szabad király- 
ság^ mely közigazgatásában teljesen független^ és Magyarország- 
gal mindenben hasonló és annak társa. ^ Vukotinovics nyilatko- 
zatát csak annyiban kell módosítani^ hogy ő Szlavóniának ezen 
függetlenségét már azon korban találja^ a midőn ez Magyaror- 
szághoz került, pedig a való az, hogy Deák Ferenc tette csak- 
nem függetlenné. íme a paritást Magyarországgal erősen hangoz- 
tatják. 

Itt még nincs megállapodás, — a horvát túlzók egy negye- 
dik stádiumra törekszenek, mely a háromegy királyság kifejezés- 
ben találja meg eszméjét. Még a társországok formulája nem 
nőtte ki magát egészen, még igen bátortalanul kopogtatott az 
országgyűlés ajtaján, és a horvát politika már terhes volt a há- 
romegy királysággal. 

Midőn Jellasich bán 1849. július 28-án az ő helyettesét 
Lentulaj Imrét felhívta, hogy az 1849. évi március 4-éről kelte- 
zett osztrák birodalmi alkotmányt kihirdesse, Lentulaj a báni 
tanácskozmányt augusztus 4-ére összehívta, mely az oktroirozott 
charta kihirdetése ellen repraesentált ; a repraesentáció bekezdé- 
sében említi, hogy a múlt évben a háromegy horvát, tót és dal- 
mát királyságok fiai azért keltek fel a magyarok ellen, mert ezek 
„a mi háromegy királyságunknak^ jogait el nem ismerték.^ Mel- 
lékesen legyen megjegyezve, hogy e repraesentáció mégis a ma- 
gyar 1790 — 91. évi törvényekre hivatkozik. 

1861. október 9-én a horvátok hosszú feliratot nyújtottak 

* Regni Slavoniae — legális Correlatio 31. lap. 

* Palugyai: Kapcsolt részek. 174. lap. 



— 204 — 

át küldöttségileg a királynak, melyből nagyravágyásuk százféle 
alakban kirí, és melyben a háromegy Icirályság kifejezés a luult 
századokra vonatkozólag is gyakran használtatik. A magyar or- 
szággyűlés ez évben feloszlattatott, a nélkül, hogy sikerült volna 
az alkotmányt rehabilitálni és a diuastiával kiegyezkedni; csak 
innen magyarázható, hogy a királyi leiratban, mely válaszul szol- 
gált a küldöttség felterjesztésére, a háromegy királyság kifejezés 
ismétlődik. 

E formula még eddig nem lépte át a törvényhozás küszö- 
bét, de a magyar journalistika nem eléggé gondos ezen tenden- 
ciosus kifejezés kikerülésében. Tehát caveant. Mert e formula 
nem egyéb, mint Dél-Szláviának antieipációja, — búcsúmondás 
úgy Magyarországnak, mint Ausztriának. 

Mielőtt ismertetésemet a hazánk déli részein történt meta- 
morphosisokról befejezném, el kell még mondanom, hogy a hor- 
vátoknak legkisebb okuk sincsen zokon venni a partes snbjectae 
(hódított részek) kifejezést, mert dacára annak, hogy ők maguk 
már a XVI. században e kifejezést (a mai) Horvátországra értet- 
ték, ez mégis máskép van; mert az illető századokban Zágráb-, 
Várasd- és Kőpösmegyét nem nevezték Horvátországnak. Miután 
a nevezett három vármegye eredetileg magyar megye volt, mint 
Szerem vagy Szabolcs, képtelenség volna feltenni, hogy a ma- 
gyar diplomatika hódított részeknek nevezte volna el e három 
megyét. — Ily joggal Baranyát, Temest, vagy Zalát is nevez- 
hette volna el hódított vagy kapcsolt részeknek. Igaz, hogy tör- 
vényeink egy pár esetben a partes adnexae (kapcsolt részek") ki- 
fejezésbe belemagyaráznák azt, hogy alatta Dalmácia, Croatia és 
Szlavónia értendő, de ez a XVII. században történt, a midőn már 
általánosan megrögzött az a hiba, hogy Zágráb-, Várasd- és Kó- 
rösmegyét Szlavóniának nevezzék el. 

A meddig a magyar vármegyei rendszer terjedett, odáig 
terjedett a szigorúan vett Magyarország földe. Szerem-, Posega-, 
az egykori Valko- és Verőcemegye tehát szintúgy, mint Zágráb-, 
Várasd- és Kőrösvármegye Magyarország részei voltak, és csak 
a Kulpán túl szakad vége a vármegyei intézménynek, csak ott 
keresendők eredetileg a partes subjectae, a hódított részek, me- 
lyek megfelelnek az egykori horvát hercegek és királyok kor- 
mánya alatt álló tartományoknak; — egeinek nevét viselték a 



— 205 — 

horvát fejedelmek címeiben, nem oly részekről^ melyek a Dráva, 
Száva közén fekszenek. 

Azok a horvátok tehát, kik itt laktak, nem voltak hódított 
részek, hanem magának Magyarországnak lakói. 

De bár milyen legyen az appropriació, bár mi legyen oka 
annak, hogy őseink jó későn kezdték a közéletbe behozni a hó- 
dított részek féle kifejezést, annyi bizonyos, hogy az e kifejezés 
alatt foglalt részek a hódítást nem oly értelemben tanulták is- 
merni, mint például azon népek, a kiket a rómaiak fegyvere 
igázott le. A magyar közjog ellenkezőleg a hódított részeknek 
kiváltságos állást biztosított, és azokat kedvezményekkel halmozta 
el. A sok közül csak azt az egyet említem, hogy a hódított ré- 
szek már 1472. év óta a magyarországi adónak aránylagosan 
csak felét fizették a legújabb időig. Autonómiájuk mindig tága- 
sabb, ujabb időben már veszélyessé is lett. Vájjon lehetséges 
lett-e volna mindez, ha a hódítás fogalmát közönséges értelem- 
ben vesszUk ? 

A pozsonjT országgyűlésnek 1848. április 10-én kelt nyilat- 
kozata szép tanújele azon érzelemnek, melylyel a magyarok a 
Drávántúli részek iránt viseltettek. „A törvényhozás ttnnepélye- 
sen kijelenti, — mondja a nyilatkozat, — hogy azon kapcsot, 
mely által Horvátország és Magyarország egyesülve vannak, nem 
abban keresi, hogy a horvát honpolgárok nyelve a helyhatósági 
közigazgatás köréből számílzetvén, helyette a magyar állittassék. 
Kijelenti, hogy valamint eddig célja soha sem volt : Horvátország 
lakosainak nemzetiségét és nyelvét elolvasztani, úgy ezen nem- 
zetiséget és nyelvet, mint a horvát honfiak eltulajdoníthatlan sa- 
játját, most is tiszteli, és épségben meghagyni óhajtja. A kapocs, 
mely Magyarországot a részekkel egyesítse : közös szabadság, kö- 
zös törvényhozás, közös kormány, közös király, A törvényhozás 
azon szabadságért és jólétért, mely Horvátországra, Magyaror- 
szágra közösen fog kiáradni, kívánja: hogy a kapocsnak nem- 
zetisége magyar legyen, és elvárja, hogy ezt a horvát hazafiak 
önként is ismerjék el.^ 

Mintha az ember egy idyllt olvasna. 

Minden nemzet, mely később országszerzeményekre tesz 
szert, az új szerzemény lakosait csak fokozatosan emeli magá- 
hoz^ csak lassan részesíti az anyaország minden szabadságaiban. 



— 206 — 

A hódított részekkel szemben^ Magyarország már kezdettől fogva 
máskép járt el. Azokat soha ki nem rekeszté a törvényes sza- 
badság élvezetéből; sőt azokat oly kiváltságokkal tűntette ki, 
melyek a honszerző magyarokra valóban lealázok voltak. Ilye- 
nek például; hogy Sebenigo városa nem kénytelen akarata elle- 
nére tfimi; hogy magyar ember ott megtelepedjék, — másutt pe- 
dig magyar embernek esküje kevésbbé vétetett törvényszék előtt, 
mint szláv tanáé. ^ 

Az 1868. évi kiegyezés még sokkal több kiváltsággal te- 
tézte a „részeket/ úgy, hogy maga az anyaország a csőd elő- 
estéjén áll. Őseink gondatlanok voltak, de a mai nemzedék már 
épen a hazát kockáztatta vétkes engedékenységével; — 1868. 
évben szerepeltek az országvesztők. 

Bizonyos értelemben már azt mondhatnók, hogy a hódított 
részek utódai bennünket hódítottak meg, a mennyiben ők szab- 
ják elénk politikánk irányát. Deák Ferenc politikájának követ- 
kezménye. 

Mondhatni: törököt fogtam, de visz. 

Sok küzdelmünkbe fog kerülni szabad elhatározási képes- 
ségünk visszanyerése; de azért meg kell küzdenünk bátran és 
kitartással. 

Küzdelmünk célja minden kiváltság eltörlése, — területekre, 
nem személyekre értve. 

A Dráván túli részek külön állása nem egyéb, mint kivált- 
ság] ennek meg kell szűnnie. 

Végződjék bár küzdelmünk a legteljesebb győzelemmel, nem 
fogunk egyebet kívánni, mint a horvátok kiváltságos állásának 
megszüntetését. 

Olyan, a milyen a magyar alkotmány, ilyenben éljenek, 
megszorítás nélkül. De különbséget a magyar állam polgárai közt 
nem akarunk elismerni. Azért el a külön tartományi gyűléssel, 
el a báni hivatallal, el a zágrábi autonóm közigazgatással, és 
minden intézménynyel, mely Magyarország egységét sérti. 

A ki ezt a politikát inaugurálja, ez lesz igazán de patria 
bene meritus. 

* 

' E tárgyról értekeztem már a Századok 1868. évi folyamában. Ok- 
leveleink még sokkal több adattal bővelkednek ez irányban. 



207 — 



54. 

Jellachich a költő. — Stunden der Erinncrung, — A dra- 
gonyos hadnagy, — Magyarország dicsőítése. — A horvátok a 
visszacsatolást kívánják. — A bán és a zágrábi egyetemi ifjúság. 

Temesvár, 1884. augusztus 31-én. 

így kellene kezdenem levelemet: tempóra mutantur, etc, 
de félek; hogy ezen scholasticua szaga idézet elriasztja olvasó- 
mat. Abba hagyom tehát, mert a nélkül is érdekemben (sajátkép 
nem személyes érdekemben) fekszik, hogy a mondandók kárba 
ne menjenek. 

Alig sértek meg valakit, ha azt mondom, hogy Jellachichot 
a bánt a jelen nemzedék minden fia ismeri (Lében, Thaten und 
HöUefahrten) ; de Jellachichot, a költőt vajmi kevesen; legfeljebb 
életrajzából értesülhettek, hogy a nagy bán valaha német költe- 
ményeket is irt. De ki olvasta azokat? 

Budapest minden nyilvános könyvtárát bejártam, és nem 
tudtam báró Jellachich József költeményes dolgozataiból mást fel- 
fedezni, mint az: Eine Stunde der Erinnerung cimfi munkát.^ 
Még az 1851. évben Bécsben megjelent költeményei sincse- 
nek meg. 

Nem tudom, vájjon a horvátok megbocsátották-e a nagy 
bánnak, hogy valaha német költeményeket irt, részemről megval- 
lom, nagy megelégedést merítettem belőlük, és cseppet sem bá- 
nom, hogy azokat forgattam. Nem aestetikai becsükért, melyről 
nem szólok ; nem azért mert tartalmuk nagyobbára erotikus, hanem 
a mennyiben azokból az embert, a különbséget a költő és bán közt 
tanuljuk ismerni. 

A fent idézett „Stunde der Erinnerung" cimfi munka meg- 
jelenésekor báró Jellachich dragonyos hadnagy volt a b. Kuse- 
vich ezredben, de már 14 éves korában próbálkozott a költészet 
terén. Akkor Mátyás király és Zrínyi voltak eszményképei. Ez 
alkalommal így beszélteti Zrínyit saját magáról: 

Wohl gehört' ich unter den Magyarén 
Unbesiegbar muthiges Geschlecht 

' Megjelent Zágrábban 1825. évben Rosty József nyomdájában. 



— 208 — 

Wohl zu jenem sieggewohnten Schaaren, 
Die gekaempft fUr ihres Glaubens Recht. 

A mai horvátok a nagy hőst Zrinszky-nek nevezik és Zág- 
rábban a legszebb tért róla nevezték el ; különben példáját épen 
nem követik. 

Még határozottabban tűnik ki Jellachich politikai gondolko- 
zásmódja, midőn költeményével legelőször lép nyilvánosság elé. 

Tudjuk, hogy a szerencsétlen háborúk, melyeket Ausztria 
1800. évben a hatalma legmasabb polcán álló Napóleon ellen vi- 
selt, a bécsi békekötést vonták maguk után, melyben a császár 
többi közt Horvátországot kelet felé a Száva jobb partjáig és 
Boszniáig, valamint Istríát és Karnioliát Franciaországnak áten- 
gedte. E francia, foglalásokat, beleértve Fiumét és a tengeri)ar- 
tot, sikertilt ugyan 1814. év elején visszaszerezni, de a magyar 
koronához tartozó részek nem Magyarországhoz, hanem Istriához 
kapcsoltattak és Laibachból kormányoztattak. 

Ezt a horvátok nagyon fájdalmasan vették és azért 1814. 
év szeptember 22-én Károlyvároson tartott közgyűlésükből felter- 
jesztést intéznek a királyhoz, melyben kijelentik, hogy ők nem 
akarnak német törvények alatt állani, hanem a magyar korona 
alkotmánya alatt élni és halni. 

A fölterjesztésnek csak később volt némi eredménye, a 
mennyiben t. i. a király 1822. év július 5-én a bánhoz intézett 
leiratával azt a határozatot nyilvánitá, hogy a franciák inváziója 
előtt Magyarországihoz taii;ozó Száván túli részek, a magyar ten- 
gerparttal egytitt ismét Magyarországhoz csatoltassanak. ^ 

Ezt a legfelsőbb kir. elhatározást gróf Gyulay Ignác bán, 
még csak 1825. év második felében adta tudtára a zágrábi tar- 
tományi gyűlésnek és határtalan örömet idézett elő. Ktildöttsé^ 
ment Bécsbe, mely a horvátok háláját fejezze ki, az igért vissza- 
csatolásért, magában Zágrábban egy ünnepély érte a másikat. 

Ekkor irta Jellachich azt az ünnepi költeményt, mely ak- 
kori, a későbbivel oly ellentétes gondolkozás módját érdekesen 
megvilágosítja. A költemény címe: „Croatiens Jubel" és kezdi a 
bán dicsőítésével.^ 

' Ut partes Trans-Savanae, et Litoralis Hungarici, ante Gallonim in- 
vasionem ad percarum suum Hungáriáé Kegnum spcetantes, restituantiir, 
eidemque reincorporentur. (Kukuljevics, Jura II. 279. lap.) 

' Akkor a bánt még nem nevezték magyar panduruak. 



»n • 



- 209 -^ 

Következik a prológ. A színpad szép lapályt tüntet fel, 
melynek hátterében Zágráb hegyei láthatók, jobbra a felkelő 
nap, mely a Száva vizében ttikrődzik stb. Megjelenik á Fáma 
pálmalevelekkel körülfont tubát tartván kezében. Szavaiból ezt 
jegyezzük ki: 

Der Freudé atiese Botschaft hört 
Nun komm' ich von des Thrones Stufen 
Um jauchzend das Euch zuzurufen, 
Was wonnig ich vernommen dórt. 
Nach dem ihr sehnend oft begehret, 
Hat auch der Maechtige gewaehref, 
Bcsiegelt mit dem Kaiserwort. 

An Stefans heüigen Gesetzen 
Die Acht Jahrhunderte schon schaetzen, 
SoU — was Croat heisst — sich erfreu'n, 
Als Graenze soll die Savé nicht fliessen, 
Ein Volk die beideu üfer grüssen, 
Und diess- und jenseits Brttder sciu. 






. V 



Nach vielem Leiden und Beschwerden 
SoUt ihr nun wieder glttcklich werden, 
Von gro8sen Königen regiért, 
Und seid nun wieder die Croaten, 
Die so wie einst, zu grossen Tbaten 
Ein hochverehrten Banus ftihrt. 



Midőn a függöny ismét föllebben, a szinpad szép nagy ter- 
met mutat, mely magyar fegyverzettel van díszítve és a legjele- 
sebb magyar királyok szobrait mutatja. IQak épen azzal voltak 
elfoglalva, hogy a magyar-horvát címert felállítsák. Leányok Szent 
István szobrára virágokat hintenek. 

Erre előáll az első iQu és azt szavalja: 

So wie die Völker liebend sich umfangen, 

So soll gepaart ihr Wappenschild auch prangeu, 

Ein schön Gestirm am Staatenhimmel stehn ! 

A második iQu: 

Und was Jahrhunderte so fest verbunden 

SoU sich nach langer Trennung triiben Stunden 

Zu neuem Gliick vereinigt wieder sehn ! 

PESTY *. : hubvAtorszAgról. 14 



1.1 



— 210 — 

Felszólal ismét az első iQa: 

Nun habén 8o wie sti88 gebtthret 
Zum Feste dem S«al wir gezieret 
Das brüderlich Wappen gepaart, 
Mit Schwertern, mit dem die Vaeter 
Ge'n Feinde und bőse Verraether 
Die heímischen Fluren bewahrt. 

Megnyílik a teremajtót és belépnek a népnek tisztes öregei, 
kik örömsugárzó arccal körttlnéznek : 

Az egyik így szól: 

Heil dem Vaterlande, Heil ! 
Noch denk' ich jener trüben Tagé 
Des Jammers und der Trauerklage 
Als uns der Frankén Obermacht 
Die unsrer Heere Muth verlacht, 
Dem Vaterlande schnöd entrissen! 

Egy leány ezeket mondja: 

Von üngams heldenmüthigen Töchtern 
Hat die Geschichte den Geschlechtern 
Des Grossen vieles schon erzaehlt^ 
Und kühn durch diesen Geist beseelt, 
Sey's unser Stolz und schönstes Streben 
Dem Vaterland uns hinzugeben ! — 

Mire egy ősz: 

Heil dir thenres Vaterland 
Dass jung und alt ein gleiches Bánd 
Der Lieb zu dir so schön umwindet 
Zu deiner GrOsee sie verbindet ! 
mög der Eintracht holder Stem 
Die Völker Ungarns nah' und fern 
Zu allén Zeiten so bescheinen 
Und stark wio jetzt sie stets rereinen. 

Mit mond erre a zágrábi egyetemi iQuság ? tanulmányozta-e 
Jellacbich bán életét? Mit mond erre a zágrábi torzkép, a mit 
tartományi gyűlésnek neveznek? Még nem is idéztem mindent, 
a miből kitűnik, hogy Jellachich a hadnagy jobb hazafi volt, mint 
Jellacbich a bán. 

Hallom, hogy az itt ismertetett költeményt nem vették fel 
Jellachich költeményeinek 1851. évi kiadásába. Ez már az 08tra- 



- 211 - 

císmns egy neme volna. De vájjon megelégszenek-e a mai hor- 
vát patrióták (Ki nevetett itt?) ezzel a büntetéssel; és ha már 
magában Jellachichban is találtak egy cseppet abból a vérből, 
mely Magyarország iránti rokonszenvre vallott egykor, nem jobb 
volna-e Jellachich szobrát levenni talapzatáról Zágrábban, s he- 
lyére — Starcsevicsét állítani?^ 

55. 

Függetlenség és a nagy poliiika. — Starcsevics az el- 
smkadúst hirdeti, — A hadak útja. — Bécsnek kegyeltjei, — A 
császárok találkozása Skierniewiceien — Taaff'e y^kihékítési^^ poli- 
tikája. — Vilmos császár Magyarországért, — A második fehér lap. 

Budapest, 1884. szeptember 18. 

A Dráván túl folyó választási mozgalmak érdekes megfigyelő 
pontokat nyújtanak. 

Zágráb harmadik választó-kerületében Starcsevics Antal tar- 
tott a napokban beszédet, a melyben kimondá, hogy Horvátország 
csak akkor lesz boldog, ha Magyarországtól elszakad és függet- 
len lesz. Mi szeretjük az őszinteséget általában, és a szónok idé- 
zett passzusa ránk különösen jó hatást tett. Nem mintha mi a 
horvátok elszakadását helyeseinők, hanem mert reményeljük, hogy 
a ki e passzust figyelembe veszi, baleknek fogja magát tartani, 
ha tovább is vesződik azon kísérlettel, a horvátokat állami exis- 
tenciánk feltételeinek feláldozásával, vagy folytonos engedékeny- 
séggel megnyerni. 

Ne áltassák magukat a politikai csókokat osztogató magyar 
politikusok azzal, hogy e nyilatkozat csak egy túlzó rajongó 
szava; Starcsevics Antal nem merte volna kimondani e szót, ha 
nem tudja, hogy sokan ugy gondolkodnak, mint ő. 

A horvátok általában tudják, hogy a politikai tejút az osz- 
trák tartományoktól kezdve kivált a Balkán-félszigeten átvonul. 
Nagyon ködös út, melynek csillagai voltakép a távolban elenyé- 

* Az ünnepély mint láttnk 1825. évben folyt le, a magyar országgyűlés 
mégis csak 1827. évben cikkelyezhette be a Száván túli részek visszacsatolá- 
sát (Lásd a 13-ik cikket) 

14* 



— 212 — 

szó államocskák. Meg vannak^ — csakhogy létezésüket alig sejti 
valaki^ mig a legjobb távcső egyik vagy másikat észre nem veszi. 
A horvátok elég lármát csapnak^ hogy a világ észrevegye őket; 
és ha valamely lucidnm intervallum alkalmával kételkednek iS; 
vájjon a legjobb távcső képes lesz-e az egész ködöt egyes csilla- 
gokká kibontani és a realitás körébe vinni^ az a kétely mégis 
távol áll tőlük, hogy épen a függetlent Horvátország lehessen az, 
melynek jövőjét a csillagászok nem tndják felfedezni. 

KülönöS; hogy a székelyek a tejes utat (Milchstrasse) hadak 
útjának nevezik. Régen e képlet az Ázsiából való bevándorlással 
lehetett kapcsolatban,^ de a képletnek ma is van jelentősége. 
Az ujabb kor is bizonyítja, hogy monarchiánk dél felé nyomul 
és ha a Dráván tiil az elpártolási vágyak tovább nőnének, majd 
arra visz bennünket újra a haduk útja, 

A horvátok arról vannak meggyőződve, hogy ők a bécsi 
udvar titkos kegyeltjei. Azt hiszik, hogy a monarchia délen új- 
ból szláv tartományokat fog elfoglalni; és a mit elfoglal, azt 
Horvátország számára foglalja el. Magyarok, németek, csehek, 
lengyelek, oláhok stb., a jövendőbeli Horvátországért fognak el- 
vérzem', azon ábrándért fo<rnak elhullni legjobb fiaik, ezért fog- 
ják áldozni millióikat. Horvátországért érik egymást a találmá- 
nyok a puskák és ágyuk szerkezetében és törik fejeiket a had- 
vezérek a hadi taktika kifejlesztésére és tökéletesítésére. 

A három császár találkozása most megy végbe és Skier- 
niewice nehéz kiejtésig helyneve egész Európa ajkain van. E hely- 
ségben messzire kiható megállapodások fognak történni és szo- 
kás szerint, a népek megkérdezése nélkül. A horvátok nem ké- 
telkednek, hogy e megállapodások az ő malmukra fogják haj- 
tani a vizet. Hogy is ne? Hisz ha a monarchia hódítási politi- 
kája csak ujabb szláv elemek befogadásából állhat és pedig a 
Balkán félszigeten, ez nem jelenthet egyebet, mint Horvátországnak 
felépítését. 

Nem lehet tagadni, hogy Bécsben a monarchia által követend<^ 
politikára nézve már jó soká sötétben tapogatódznak és hogyTaafe 



' Szirmay : Hungária in parabolis cimŰ munkája második kiadásában J 
nzt. mondja, i^ogy a magyarok Ázsiából bevándorolván, e csillagzatot kr>- 
vették. Grimm is hivatkozik e magyarázatra. 



— 213 - 

; 
I 

„kibékitési politikája^ a szlávságot magasra emelte. De nem kés- 
hetik soká az a belátás^ hogy e politika a monarchiát veszélyez- 
teti. Ez fogja az osztrák németeket Németországba szorítani, a 
magyarokat passzivitásra és szigorú önvédelemre kényszeríteni 
és még az oláhok gyanúját is felébreszteni^ akik nem azért vál- 
tak el egyházilag a szerb patriarchaság alól^ hogy politikailag a 
szlávok hatalma alá essenek. 

Délnémetországi lapok által a múlt hó közepén közlött hi. 
rek szerint Vilmos német császár magára vállalta a közvetítést 
az iránt; hogy Oroszországot lebeszélje arról, hogy Horvátor- 
szágba agitacionalis célokra több pénzt ne küldjön. 

A hireket nem cáfolta meg senki, sőt kiegészítve lettek 
azzal, hogy Jschlben a magyar kormányférfiak felvilágosították 
Vilmos császárt a Magyarország ellen irányaló orosz űzelmekről. 

A kinek erre szüksége volt, kiveheti a közleményből, mi- 
lyenek az orosz cár — a harmadik szövetséges — intenciói Ma- 
gyarország iránt. 

A kinek erre szüksége van, kiveheti Starcsevics Antal sza- 
vaiból, hogy nem egyes törvények magyarázatáról, nem az auto- 
nómia mértékéről, nem a financiális terhekről, nem a nemzeti 
nyelv jogköréről, nem az alkotmány formájáról stb. folyik köz- 
tünk a vita. Mindez csak a tonna, melyet a cethalnak odadob- 
nak játékul. A valódi törekvés az elszakadás és erre nézve azzal 
kell felelni, hogy az amúgy is magyar drávántiíli kerületet visz- 
szakebelezzük Magyarországba és hazánk régi integritását hely- 
reállítjuk. 

Mindaz a sok bonyolódott kérdés, mely most az országot 
nyugtalanítja, elenyészik, ha az országgyűlés erre fólembereli magát. 

Ez volna aztán a másik fehér lap, melyre azonban mi ír- 
nok fel az együttlét feltételeit és az egyesített Magyarország ha- 
misítatlan államjogát. v 



►♦♦■•• ♦ 



- '214 - 



5H. 

Meddig tart még? — Renan köoeteli az intrikus képességei. 

— Tisza, — A^ 1868. évi kiegyezés történetéihez, — Deák Ferenc 
túlzásai. — Az autonómia mértéktelensége. — A hán utazása. 

— Politikai fatalizmus, — A magyarok Prágában, — Beesnek 

nem kell a testvériség horvát kaptafán, 

Budapest, 1884. szeptember 19-én. 

Meddig tart még a Horvátprszág irányában eddig folytatott 
férüatlan politika? 

Renan azt monda valahol; hogy az idealistának^ ki valami 
maradandót akar alkotni; kell jó adag intríkuB természettel birni. 

Mi az intrikus szót nem annak mindennapi értelmében 
vesszük. Az idézett helyen az idealistával szemben inkább olyan 
embert jelent, ki a nemzet keblében élő óhajtásokat, a nagy fér- 
fiak által kimondott nagy eszméket gyakorlatias eszközökkel 
életbe lépteti, és ezen eszközök feltalálásában kifogyhatatlan. 

Egyesítve van-e Tisza Kálmánban a Renan által emiitett 
két tulajdonság? — erre a politikai eredmények felehiek. De 
miután ezek ki nem elégitők, megvallom, megelégedném azzal, 
hogy Tisza Kálmán idealista, vagy intrikus a fennebbi értelem- 
ben lenne. A nagy dolgok alkotására szükséges két tulajdonsá- 
got akár két egyénben is áldásnak vennék, ha együtt mAködik. 

De ne keressük a hibát mindig csak másokban. A magyar 
nemzet mindent megtett, vagy helyesebben mindent engedett, 
hogy a horvátok fölénk kerekedjenek. Megengedtük, hogy a ha- 
zánk egy részéből idegen országot csináljanak, megengedjtlk, 
hogy azt minden alkalommal, mely nekik konveniál máskép ne- 
vezzék el s egy statutárius joggal felruházott gyűlésből törvény- 
hozó testületté fejlődött országlopók velünk paritásról beszélhes- 
senek, mialatt mi kezeinket szerződésileg megkötjük, hogy bot- 
lásainkat soha jóvá ne tehessük. 

Egy horvát kitűnőség azt közié velünk, hogy Deák Ferenc 
hajlandó volt a horvátoknak szabad kezet engedni, hogy a de- 
legatiókban vagy a zágrábi gyűlésből, vagy a magyar ország- 
gyűlésen választandó delegátusaik által legyenek képviselve, - 



- 215 — 

csak az ellen nyilatkozott, hogy ők a delegatióban ne caríatim, 
hanem csak a magyarokkal együtt szavazhassanak. 

E javaslat megbukott, vagy feledékenységbe jutott a ki- 
egyezési tárgyalásoknál, — tehát nem Deák érdeme, ha törvénybe 
nem ment. 

Közlőm, ki a horvát mozgalmakban első sorban szerepel, a 
kiegyezési tárgyalásokra vonatkozólag azt monda ujabb időben: 
soha sem kell valamely népnek több autonómiát adni, mint a 
mennyit meg tud emészteni. 

Ki nem irom az okos ember nevét, mert otthon kellemet- 
lenségei lehetnének. 

De nálunk a kiegyezés káros voltát csak lassan kezdik fel- 
ismerni. 

Igaz, hogy azok, kiknek kezük benne volt, midőn Deák 
Ferenc a famozus ISGH. évi kiegyezést kifőzte, egy Somssich 
Pál, Csengery Imre, Horváth Boldizsár stb. — utóbb desavouál- 
ták e csinálmányt, és egy sem kelt annak védelmére. 

De különben mi gyakorlati dolgot teszünk? Roppant elha- 
tározással azt vmondjuk : nem adunk több koncessziót, és erősen 
ragaszkodunk a kiegyezéshez. 

Az alatt, hogy a bán Horvátország nyugati részeit beutazza, 
a horvátok izgatnak. Mi örülünk, hogy a bánt kitüntetéssel fo- 
gadják, azalatt pedig a választók a Starcsevics pártiakra adják 
szavazataikat. 

A mostani politikai bölcseség csupán csak annyiból áll : 
hogy kibetűzzük a kiegyezési törvényből, mit szabad és mit nem 
szabad a horvátoknak tenniök. Nagy dolgot csinálunk belőle, mi- 
dőn a horvát nemzeti párt olykor mint kormánypárti viselkedik, 
— és szemet hunyunk annak múltjára, elcsititjuk politikai lelki- 
ismeretünket, mely azt mondja hogy e párt meg nem bizható. 

Valódi fatalizmussal nézzük, hogy a Magyarországot gyű- 
lölők izgatnak a népben ; befolyásuk mindinkább terjed s választó 
beszédeikben már is az elszakadást hirdetik Magyarországtól. 

A mi politikusaink pedig azt hiszik, hogy a differencia köz- 
tünk csak a kiegyezési törvény némely paragrafusainak magya- 
rázatára vonatkozik. 

Az ily elfásult nemzet nem csak hogy nem hódit, hanem 
saját területét sem képes megvédeni. 



— 216 — 

Képzeljük^ hogy a horvátok bensőleg mennyire sajnálnak 
bennünket^ látván ügyefogyottságankat. Mi nevetséges skrapolo- 
zitással kerüljük mindazt, a mi őket megharagítja; ők azonban 
nem tesznek egyebet^ csak összebetyároznak bennünket^ és az el- 
szakadáson dolgoznak. 

Az eddigi politika még Fiamét sem szerezte nekünk vissza^ 
még annál kevésbbé Szlavóniát. Magánkörökben azt mindenki 
rosszalja^ de még egyetlen párt sem tűzte ki zászlajára az ország 
egységét és integritását^ — egy sem az úgynevezett Horvátország 
visszakeblezését; a tartományi gyűlés eltörlését, a báni méltóság 
megszűntetését. 

így állván a dolog, annál kevésbbé csudálom^ hogy Tisza 
Kálmán az ö nagyváradi beszédében ezeket nem vette fel prog- 
rammjába. De csudálom^ hogy e célra legalább azon eszközök- 
kel nem törekedett, melyek használatában őt az 1868. évi ki- 
egyezés nem gátolhat. 

Pedig sziszifuszi munkát fognak végezni azok^ a kik a ki- 
egyezési törvény megtarthatását megkisérlik. 

A külföld is csudálja e szörnyeteget, melynek párja nincs. 
Midőn igénytelen magánosokból álló budapesti társaság Prágába 
rándult a cseh nemzeti szinház megnyitására, a csehek kitünte- 
téssel fogadták a magyarokat. Történtek közeledési és fraterni- 
zálási kísérletek és per asszociacionem idearum a cseh lapok azt 
fejtegették, mily szerencse volna, ha Csehország oly autonómiát 
nyerne, milyen Horvátországé Magyarországban. De a bécsi lapok 
ez óhajtásra azt felelték : Sonst keine Schmerzen ! A németek 
nem kémek abból a testvériségből, melyet a magyarok tapasz- 
talnak a Dráván túl. 

A jövendő kor polgárai nekünk semmi hálával nem tartoz- 
nak. Mi engedtük a haza feldarabolását, a nemzet egy másajka 
részébe beleöntettük a vágyat a különválásra, a törvényhozást 
kettészakítottuk, a nemzet becsületét gúny tárgyává engedtük 
tétetni és áUadalmi jövőnket kompromittáltuk. 

Meddig folytassuk még a mai politikát a horvátokkal 
szemben ? 



217 — 



57. 



A horvátok né r elmei, — A tartományi gyűlés káros, — A 
fTWítarchia címe, — A bán kinevezése. — A miniszterelnök he- 
avatkozása. — Királyi biztos. — Majcen és a ,címertáUák. — 
Az országos kiállítás. — Metereologiai észleletek. — Horvát 
kincstár. — Péfizügyi dolgok. — Tuskan az ajándékokról. — 
Pilepics és Tkalcsics az elnököt megróvják. — Marquis Fosa. 

Budapest, 1884. szeptember 23-áD. 

Valahányszor azt olvassuk, hogy a horvát tartományi gyű- 
lést összehívták, hogy a tartományi gyűlést megnyitották, s el- 
napolták, feloszlatták, vagy berekesztették, mindig úgy érezzük 
magunkat, mintha múmiák közt járnánk. Egy anachronizmus, 
egy magát túlélt intézmény előtt állunk, melyre az államnak 
semmi szüksége nincs, sőt mely kiváltságos természeténél fogva, 
a modern államéletbe, mely minden kiváltságot eltörlött, nem 
illik ; és az állam működését csak nehezíti, vagy épen meg- 
akasztja. 

Mire is volna jó az ilyen tartományi gyűlés, mint a minő- 
nek a zágrábit ismerjük ? A politikai józanságot elfojtja, minden 
auktoritásnak hadat izén, a társadalmi rendet felbontja, a tör- 
vényekkel merész gimnasztikát üz, a hazafiság eszméjét hami- 
sítja, az önzésnek oltárt emel, a jogi fogalmakat összezavarja, és 
a nagyzás hóbortjával mételyezi meg azokat, kik képviselőiktől 
reális javakat várnak. 

Mit is tanulhat a nép az ilyen „parlamentaris" gyűléstől? 
Legfeljebb a szidás, káromkodás, becsmérlés és öklözés minden 
variációit. A távolabbi közönség már úgy is megszokta a zágrábi 
gyűléseket mint valamely spektákulumokat nézni, melyet két bir- 
kózó nyújt nézőinek a vásártéren. 

Az ilyen képviseleti testület, mint a zágrábi, más európai 
parlamentáris testületek mellett úgy veszi ki magát, mint a bo- 
hóc a középkori udvaroknál, hol a komoly ember mondásait és 
gesztikulációt parodirozták. 

Azon kezdte a tartományi gyűlés Zágrábban, hogy folyto- 
nosan sérelmekről beszélt, melyeket a magyar nemzet és annak 
kormánya rajta ejtett. Folytonosan haragban volt a magyarok ellen* 



— 218 — 

„És horvátok haragja nagy I"* szeretnők mondani, Garay egy 
versének módosításával. 

Mi is bántja őket ? mik az ő sérelmei ? A monarchia címe : 
Ausztria-Magyarország. Ez Markovics szerint nem helyes és igj' 
kellene lenni: osztrák-, magyar-, dalmát-, horvát-, szlavón-mon- 
archia. Hogy e címből Cseh- és Lengyelország kimaradtak, ezt 
végezze Markovics az illető országokkal. Különben, ha követke- 
zetes akar maradni, azt is kellene kívánnia, hogy minden bankó 
egy egész füzetből álljon, mely a bankó szokásos szövegét a két 
monarchia minden nyelvén foglalja magában. 

Más sérelem : A bán kinevezése a tartományi gyűlés meg- 
kérdeztetése nélkül történt, ennélfogva gróf Khuen-Héderváry 
nem bán, hanem csak magyar tisztviselő, vagy mint Starcsevies 
mondja : magyar pandúr. Abban van valami, hogy a bán magyar 
tisztviselő, hanem Starcsevies uram tán nem tudja, hogy ennek 
így kell lenni, mert az 141)2. évi VIII. törv.-cikk rendeli, hogy a 
király a báni méltóságot Dalmát-, Horvát- és Szlavonországban 
csak magyar emberre ruházhassa, és ha a bánok névsorát ezen 
időtől fogva átnézi, igen kevés férfit fog találni benne, a ki nem 
magyar családból származott volna. 

E sérelem folyománya az is, hogy a bán kinevezési ok- 
levelét be nem mutatta a tartományi gyűlésnek. 

E gyűlésnek nem rég letelt végnapjaiban az elnökség meg- 
intette Starcsevicsot, hogy a bánnak adja meg az illő címet, mire 
azonban a nagy öklelő így válaszolt: „a ti bánotok, de nem az 
enyim." Tehát a zágrábi gyűlésen lehet benne válogatni, vájjon 
ki ismeri el Héderváryt bánnak, ki nem? Starcsevies álláspont- 
ján ez haladásnak tekintendő, ki korábban Hédervárytól általa 
ban megtagadta a báni méltóságot ! 

Ivies azt kívánja, hogy a miniszterelnök ne avatkozzék 
Horvátorsziig dolgaiba, Miskatovics, hogy királyi biztost ne nevez 
hessen ki, az alkotmányt fel ne függeszthesse. Nagyon okos kí- 
vánat, mert sérelemnek mindent kell tekinteni, a mi a horvátok 
garázdaságait korlátolja. 

Hol marad a horvát szabadság, ha nekik meg nem enged- 
tetik mindent felforgatni, ha mint a pápák, nem köthetnek ösz- 
sze, és nem oldhatnak fel tetszésük szerint; ha nem foglalhatnak 
el területeket nagyszájusággal, ha el nem válhatnak oly ország- 



— 219 — 

tól^ melynek részét mintegy 800 év óta lakják; ha állítólagos 
jogkörtik kiterjesztését nem folytathatják odáig, a hol ezredéves 
állam helyt adna a chaosnak és agyrémeknek! 

Már ők anticipálják az általuk óhajtott jövőt és azért be- 
szélnek oly sokat a paritásról, s mert paritásban képzelik magu- 
kat Magyarországgal, azért kellett vádolni a magyarokat, hogy 
y,a két oldalú szerződést megsértették.'' 

De a sérelmeknek még nincs vége. A tavaly felbukkant 
címer-kérdés miatt — csodálatosan — nem annyira a magyarok 
panaszkodnak, kiknek nemzeti öntudatuk és jogérzelmük az 
úgynevezett megoldás által oly mélyen sértetett, hanem a hor- 
vátok. Majcen azt állitá a zágrábi gyűlésen, hogy a cimertáblá- 
kon nem csak a magyar nyelv törvénytelen, hanem a felírás 
nélküli címer is az. 

Midőn a horvátokat részvételre a budapesti országos kiállí- 
tásra meghívták, előáll Csmadak, és azt hirdeti, hogy az orszá- 
gos kiállításról szóló törvények Horvátországra nem alkalmazhatók. 

No, de ez még semmi. Volt idő, midőn a magyar akadé- 
mia által arra felhívott horvátok megtagadták a meteorológiai 
obszervatóriumok felállítását; nem tudom, azért-e, mert nem 
akartak a magyar akadémiával érintkezésben lenni, vagy mert 
Horvátországban speciális horvát nemzeti időjárás divatozik, mely- 
ről az adatok más nemzetek meteorológiai észleléseiben úgy sem 
használhatók. 

Sérelem, hogy horvát kincstárt nem ismerünk; sérelem, 
hogy az erdőttgyeket magyarok kezelik. De ha Starcsevics a tar- 
tományi gyűlésben tett felhívása : gyertek, űzzük el a magyar 
erdötisztviselőket, — követőkre talál, az nem lett volna sérelem. 

A tartományi gyűlés 1884. június havában sérelemnek 
mondja, hogy a magyar országgyűlés a törvényeket magyarázza. 
Mintha a Dráván túl csupa Catok élnének, a magyarok pedig 
Hinterwaldnerek volnának. 

Nem ismerik-e a horvátok azt az axiómát, bogy a törvé- 
nyek legjobb és legilletékesebb magyarázója az, a ki e törvé- 
nyeket hozta ? Még a közéletben is járja : quisquis verborum 
snorum optimus interpretor. 

Ugyanezen időben történt, hogy sérelemnek vették a hor- 
vátok, midőn a magyar kormány a horvát tartomány zárszáma- 



— 220 — 

dásait megvizsgálta. De ők ugyanazt akarták tenni törvény elle- 
nére a zágrábi gyűlésen az országos zárszámadással. 

A június 20-án lefolyt tartományi gyűlésen Gyurkovics ana- 
lizálja a budgetet és azt mondja^ hogy Horvátország 46 száza- 
lékot fordíthat jövedelméből saját szükségletére és ily kedvező 
szituációban nincs egy része sem a monarchiának. Az ellenzék 
által kivánt pénzügyi önállás esetében^ az autonóm adminisztrá- 
cióra csak 35 százalékot lehetne arra fordítani. 

A horvát furcsa hazafiak e kimutatást is alkalmasint sére- 
lemnek vették^ mert Staresevics azzal támadt a szónokra^ bog}' 
ilyent ő nem enged magának mondani^ nekik (a horvátoknak) 
nem kell a magyarok segélye. Tuskan ebben az ő népének (a 
horvátok) lealázását látja. Adják nekünk vissza — mondja ő — 
a mi a miénk, nekünk nem kell tőlük semmit. És Staresevics az 
eddigieket nem elégelvén meg, még tiltakozott is az ellen, hogy 
ők a magyaroktól segélyt elfogadnak. 

Nem ártana, ha ezek a furcsa hazafiak kissé jobban ismer- 
nék a történetet, mert akkor tudnák, hogy Horvátország már 
1472. év óta folytonosan adókedvezményben részesült a magyar 
országgyűlés által. Fizette t. i. aránylagos felét annak, a mi 
Magyarországra volt kivetve. Akár tetszik, akár nem, — de ez 
ajándék volt, s a horvátok ez ellen nemcsak hogy nem tiltakoz- 
tak, sőt inkább az ujabb pozsonyi országgyűléseken ez aján- 
dékra, mint jogra hivatkoztak. 

Ha mi Tuskán uramat szavánál foghatnék, s neki azt mond- 
hatnók : ^adják nekünk vissza, a mi a miénk^ — alkalmasint 
nagyon bámulna, mert nem kevesebbet követelnénk, mint a mai 
Horvátországot, — lévén e föld, melyet ma így neveznek, a 
miénl'. 

A mi szerencsénk csak az, hogy a kedves horvátok sérel- 
meket nemcsak részünkről, a uiagyuroktól szenvednek, hanem 
saját vérű férfiaiktól is. A világ minden parlamentjében az elnök 
köztisztelet tárgya, s rajta a szenvedélyek áija megtörik, mert 
benne minden párt saját magát tiszteli. A zágrábi tartományi 
gyűlés sokkal eredetibb a maga felfogásában és eljárásában. 
Július 9-én Pilepics és Tkalcsics az elnök egy tiltakozó szavába 
ekként kiáltanak közbe: „ezennel megrójuk az elnököt!!" 

A klimax azonban tetőpontját f. évi augusztus 27-én érte 



— 221 — 

el, a melyben Tkalcsics az elnököt (Kresztics) szemtelen hazug- 
nak nevezte, Folnegovics pedig azt monda neki: „önt jobb volna 
az ablakon kidobni és nem az ajtón/' 

Nekünk magyaroknak csak egy sérelmünk van, t. í. az: 
hogy ez a Horvátország létezik. 

Mit gondolhatott gróf Khuen-Héderváry, midőn a báni mél- 
tóságot elfogadta? IQu keble alkalmasint teli volt jó szándékkal 
és úgy érezhetett, mint marquis Posa 

— und Vater dieses Volkes zu sein 
Das, dacht* ich, das muss göttlich sein ! 

Mi a hangsúlyt a dieffes szóra fektetjük. 

58. 

A magyarok ellen. — Catullus. — Turgenjeff. — Petőfi. — 
Kálmán király ideje. — TörténetJiamisüás. — Kirdlyválas^tási 
jog. — Szvinimir koronája. — Törvényho0Óink tájékozatlansága. 

— Képviselői választások. — Közjog. — Beksics (hisztáv javaslata. 

— Starcsevics és a császár. — Meddő öntudat. — Ira Hunga- 
roriim. — A magyarok készültelenek. — Formez vos bataillons! 

Budapest, 1884. szeptember 26. 

Turgenjeff, az orosz élet remek ismertetője, azt mondja: 
„Szeretem és gyűlölöm azt az én Oroszországomat, ezt a külö- 
nös, kedves, utálatos, drága hazámat.^ 

A jeles orosz regényíró Catullust vette példányképfii, aki 
római hazájáról szintén azt monda : Odi et amo. Quare id faciam, 
fortasse requiris. Nescio, sed fieri sentio et excrucior. 

Ily hangulat nyoma van a magyar költészetben is, erre 
elég legyen Petőfi következő verseit idézni : 

„Magyar vagyok s arcom szégyenben ég, 
Saégyenlenem keU, hogy magyar vagyok ! 
Itt mi nálunk nem is hajnallik még, 
Holott máshol már a nap is ragyog. 
De semmi kincsért s hirért e világon 
£1 nem hagynám én szülőföldemet, 
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom 
Gyalázatosban is nemzetemet !** 



— 222 — 

Megvallom, annyira nem vihettem a dolgot, hogy hazámat 
valaha gyűlölhettem volna a római és az orosz költő mintájira, 
hanem hogy hazámra, nemzetemre sokszor haragudtam, — az igaz. 

Hogy is ne, midőn tapasztalom, hogy mennyire engedi 
ellenségeit nagyra nőni; hogy mily oktalansággal engedi kezéből 
kicsavarni hatalmának biztosítékait és mily tanyán viseli magát 
a növekedő bajokkal szemben ; mennyire nem gondol azzal, hogy 
nevét, tekintélyét a vilá^ színe előtt kompromittálja. 

Főbaj, hogy nem ismerjük jogkörünket, és hogy nem ismer- 
jük eszközeinket, melyekkel rendelkezünk jogaink védelmére, 
vagy ha ismerjük, azokat nem alkalmazzuk — félre értett libe- 
ralismusból s beteges nagylelkűségből, mely sokszor csak a tunya- 
ságot takargatja. 

Odáig jutottunk, hogy a horvátok nekünk — merész törté- 
neti hamisításokkal — azt bizonyítják, hogy az ő országuk Kál- 
mán király ideje után is oly önálló volt, mint Magyarország, 
hogy a drávántúli tartományi gyűlés oly souverain törvényhozó 
testület volt mindig, a milyen a magyar országgyűlés; hogy a 
horvátok királyválasztási joggal bírtak, mint a magyarok, és 
hogy e joggal éltek is több ízben, eltérőleg a magyarok válasz- 
tásaitól. Szerintök más a magyar király, és más a horvát; s 
Szent-István koronájának semmi fölségi joga nincsen Horvát- 
országban, ahol csak a Szvinimir koronája képviseli a horvát 
nép fenséget. 

Roppant önmegtagadásba kerülne, az ilyen sületlenségekre 
felelni, és elég szomorú az, hogy ezek szerte taníttatnak és bir- 
dettetnek a horvátok közt, sőt komolyságra igényt tartó horvát 
munkákba is felvétetnek. 

De a horvátok tudják, mit tesznek, míg azt az anyaország 
féi*fiairól nem mondhatjuk. Befolyásos hírlapjaink, melyek jó irá- 
nyáról és szándékáról semmi kétségünk, minden nap követnek 
el hibákat közjogunk és a magyar állameszme követelései ellen. 

Nem csodáljuk, ha még a honatyák körében is sokszor oly 
nagy a tájékozatlanság és tudatlanság a nemzet legvitálisabb 
kérdéseinek terén. Történt már és félő, hogy még sokszor fog 
történni, hogy törvényhozói hivatásuknál fogva szavazatukkal 
hozzájárultak oly ügyek eldöntéséhez, melyeket nem ismertek, 
nem tanulmányoztak, és a melyekről kellő komolysággal nem is 



- 223 — 

gondolkodtak. Legtöbbször történt ez bizonyára a drávántűli 
vidékre vonatkozó viszonyokban, a miről az egész törvénytár tanús- 
kodik. A régi kort annyira mennyire mentegeti még a közmivelt- 
ségnek kevesebb elteijedése és a háborás állapot gyakori felme- 
rülése. De ma, a XIX. század vége felé, midőn oktatás és tanul- 
mányozás tekintetében egyranguságra emelünk igényt a ktilfóld- 
del ; ma, midőn annyi alkalom kinálkozik látkörünk tágítására ; 
midőn százezrek és milliók vannak hivatva a közügyekben részt- 
venni és ezáltal Ítéletüket megélesíteni, tapasztalataikat érvénye- 
síteni, és a politikai hibák hatását nemcsak a közéletre, hanem 
a társadalmi rendre és anyagi létre is kimutatni, — ma csak 
búnnek mondható, midőn a képviselők készületlenül és tárgy- 
ismeret nélkül ülnek a törvényhozó terembe. 

Sokszor még oda sem ülnek, mert vannak, a kik 20 — 30 
ezer forintot költenek megválasztatásukra, — és ha sikerült, nevü- 
ket sem hallja többé az ember; csak akkor, ha névszerinti sza- 
vazásra kerül a dolog és a jegyző felolvassa a távollevők neveit. 

Az ilyen képviselőktől nem várhat a haza a magyar állam- 
eszme lendületet. Ök bizonyára nem hiszik azt, hogy a német 
Scbulmeisterek verték meg a franciákat; ők rendszeres munka 
olvasására soha sem határozhatják el magukat és a mit nekik 
apró adagokban feltálalnak ismereteik gyarapítására, az elvész 
nyomtalanul az olyan főben, mely teli van sporttal, kalanddal, 
kártyával, tivornyával és azon gonddal, mikép lehet a gazdasá- 
got leghamarább a zsidó kezére juttatni? 

A folyó évi iskolai időszak beálltával a „Pesti Hírlap" az 
egyetem uj tanrendét ismertette, megnevezvén a működő taná- 
rokat és az általuk előadandó tudományos szakokat. Az ismer- 
tető keveselte az időt, mely a közjog tanítására fordíttatik és 
különösen hangsúlyozta, hogy tekintettel a horvátokkal való viszo- 
nyunkra, a közjogra nagyobb súlyt kell fektetnünk. 

Teljesen helyeseljük az ismertető javaslatát, mert egy ujabb 
nemzedék az ilyen tanulmánynak a közéletben hasznát fogja 
venni, de csak úgy, ha Starcsevics erre időt enged. 

Beksics Gusztáv is gyönyörű érvekkel fejtegeti a „Pesti 
Hírlap "-ban annak szükségét, hogy a magyarok a Dráván túl 
nagy birtokokat szerezzenek és így Horvátországot társadalmilag 
foglaljuk vissza, mert a földbirtok magyarok kezében még leg- 



— 224 — 

inkább képezi az összekötő kapcsot Magyarország és az úgy- 
nevezett Horvátország közt. 

Aláírjak. Csak hogy ezt már régebben kellett volna ten- 
nünk ; pedig nem csak hogy nem tettiLk; sőt inkább néztük^ a 
következés sejtelme nélk&l; mikép fogynak a nagybirtokok a 
magyar vagy magyar érzelmű horvátok kezeiben. Ha Beksics 
nagyon figyelemre méltó javaslatát most kisérlenők meg gyakor- 
latilag érvényesíteni; kérdés: mikor látjuk majd annak eredmé- 
nyét ? Azt hiszem, Starcsevics nem fog várakozni. 

A horvátok tudják mit akarnak, mi pedig nem igen ; vagy 
pedig legfeljebb a magánkör homályában sugdosunk róla. Innét 
a horvátok fölénye, a kik erősen tudnak akarni. 

Starcsevics nem sokat vesződik a közjog htivelyezésével. 
azt kiáltja választóinak : ^A ki nemzetünk mellett van, ide jön 
zászlóm alá. Én képviselem a császárt, a ki rá akar szavazni, 
szavazzon rám." Ez ugyan nem korrekt sem a régi törvények, 
sem az uj kiegyezés értelmében — azonban a hatás az volt, a 
melyet az izgató várt. A zenekar rázendité az osztrák néphym- 
nuszt, a rend fentartására kiküldött katonaság pedig tisztelgést 
végzett Starcsevics és zászlója előtt. 

Tessék azután most nekünk beérni azon öntudattal, hogy 
mi szűziesen megmaradtunk a szigorú jog körében. 

De szép öntudattal nem lehet országokat megtartani, még 
kevésbbé elfoglalni; és a horvát lázadás elnyomására sokkal 
többet használna azon politika, mely őket azon litániára kény- 
szerítené: „ab ira Hungarorum libera nos domine!" melyeta 
X. században Németországban is ismertek. 

Inkább vádoljanak ellenségeink, csak ne legyünk sajnál- 
kozásuk tárgya. 

Pedig sajnálnak, mert nem félnek tőlünk. 

A magyar már kiküszöbölte a felonia, a hazaárulás fogal- 
mát politikai lexikonjából, mert nem meri azokat sújtani, akik 
abban bűnösek ; és mert aki Magyarország ellen vétkezik, tulaj- 
donkép nem is követett el bűnt. 

Csak a magyarok hazája olyan fold, melyre minden bitang 
semmiházi feltiízhetí zászlaját, mint a világtenger valamely zugá- 
ban fiilfedezett sziget partjára, melyre a hányt vetett hajós lép- 



:i25 



vén, íizt mondja: ez a fold az enyira, elfoglalom ezt ennek vagy 
anuak a nevében. 

Szívesen intéznék a magyarokhoz a hires felhívást: y^fornicz 
cos hataillons!'^ De ki ellen, mi ellen? A horvátok nyílt és tit- 
kos programmja világos és érthető; a magyarok pedig, nem 
tudnák, miért szálljanak harcba. A horvát testvériség visszaszer- 
zésére? A kiegyezési törvény egyik vagy másik paragrafusáért? 
A délszláv birodalom alapjának megrakására? Egy tranzakció 
létrehozására, melyben legfeljebb Fiumét kapjuk meg, feláldoz- 
ván az ország harmadrészét? 

8ok drága időt vesztegettünk, elforgácsoltuuk és most azt 
látjuk, hogy készületlenek vagyunk. Nem vagyunk készek sem 
a törvényhozás terén, sem a csatatéren a harcot felvenni; nem 
tudjuk, ki ellenségünk, ki barátunk? 

Ezt tudják ellenségeink és azért törnek oly bizalommal 
előre. 

Utunk, melyen horvát politikánkkal haladtunk, be van sze- 
gélyezve vereségeink méi-fóld-mutatóival. Csak folytassuk azt és 
bizonyára oda érünk, a hol dicsőségtelen fegyvereinket le kell 
raknunk és örökre le kell mondani hazánk integritásáról. 

Oh mivé lett ez a magyarság! 



5U. 

A „t rónhcs^éd'^ Zág ráhhan. — „Szövetség"^ az orszáij 
alárendelt részével. — „Országok.^ — Törvényhozó testület Nr. 2. 
— Állami egység. — Benn a t eremben , és künn az utcán. — 

Megint félreértések. 

Budapest, 1884. október 2-án. 

A kiegyezési törvény életbeléptetése óta, a legfelsőbb királyi 
leiratot, melylyel Zágrábban a tartományi gyűlést megnyitják, 
„ trónbeszédnek '^ szokták nevezni. Bizony nem helyesen. Már csak 
azért sem, mert maga a király nincs jelen legmagasabb szemé- 
lyében, hogy a beszédet megtarthassa; meg azért sem, mert szá- 
mos közjogi okok azólanak ellene. 

Maga a király, a bánhoz intézett leiratában csak azt a meg- 

pvisTY y. : hokvAtországról. li> 



— 22fi — 

hatalm<azást adja neki, ho^y ^mt^gntfitó kiráhfi leiratunk fdohn- 
sásávcU a tartományi gjúlést megnyitottnak nyilvánítsa.'' 

E királyi leirat, mely szept. 3U-án olvastatott föl, víssza- 

tttkrözi a kormány — t. i. a magyar kormány — felfogá^iát a 

» 

horvát viszonyokról. Es ez bennünket sehogy sem elééit ki. A 
régi önáltatások, a régi közjogi tévelygések, a hazai történetnek 
meghazndtolása, a borzas fejűek simogatása. 

Értjük és helyeseljük, hogy a korona az ó magaslatáról 
nem avatkozik a pártok harcába és mindnyájak hazafiságára 
appellál. De ez alkalommal mégis ki kellene, kerfilni az állam 
egységébe és a közjogba ütköző kifejezéseket. 

Azt mondja a királji leirat, hogy a kiegyezési törvény 
(1868.), illetőleg a Magyarország és Horvátország és Slavonia 
királyságok közt annyi évszázadon át megpecsételt y^szövdséf 
tartama mind nagyobb előnyöket fog teremteni. Ámde midón 
Corpus Jurisunk és diplomatikai forrásaink valamely orszj^észt 
századokon át meghódított és utóbb kapcsolt részeknek nevez- 
nek, e részek csak nem lehetnek Magyarország szövetségesei I 
És ez különösen a mai Slavoniára nézve áll, melvnek metamor- 
phozisa szemünk láttára történt. Ha a drávántúli részek orszíí^- 
nak, vagy országoknak tekintetnek, és mint ilyenek szövdségd 
kötöttek velünk, akkor a szövetség természeténél fogva a szövet- 
séget fel is bonthatják, akár mit határozzanak az 18(38. évi és 
korábbi törvények a magyar korona országainak elválhatlau- 
ságáról. 

Történetünk nem ismer „szövetséget" a drávántúli „országok- 
kal "^ s nem ismer királyt, ki Verőce, Posega, Valkó és Sze- 
rem megyében uralkodott volna valaha, a magyaron kívül. Ki 
vei kötött volna tehát szövetséget, főleg mikor az 1871^. évi állam- 
polgári törvény Horvátország lakosait egy és ugyanazon állam, a 
magyar állam alattvalói, i)oIgárai gyanánt ismerte el. 

A királyi leirat egy helyen a „törvényhozó testület tagjai*^- 
nak nevezi a zágrábi gyűlésbe választottakat. Igaz, hogy az W)>^. 
évi kiegyezési törvény 48. szakasza a belügyet, a vallás- é8 köz 
oktatási ügyeket, és az igazságügyet mind törvényhozási, mind 
kormányzati tekintetben a nevezett tartományokra bizza, a rae 
lyek tehát ezen körben autonómiával bírnak. De vájjon törvény- 
hozó testület-e az, melvnek hatásköre az állami élet nem minden 



— 227 — 

irányára terjed ki? Kzt Ítéljék me^ azok^ a kik közéletünk fej- 
lődését aggodalommal nézik. A törvényes hermeneutika és a kö- 
zönséges államjog elvei szerint minden államban csak egy státus- 
hatalom és csak vgif törvényhozás létezhetik. 

Különben minthogy a t(>bbször idézett kiegyezési törvény, 
valamint a királyi leirat a magyar korona tartományainak egy- 
ségét is hangoztatja, illó lett volna, hogy azok. a kik a leirat 
szerkesztésébe befolytak, óvakodva kerülték volna mindazt, a mi 
a különben is izgalmas kedélyeket nagyobb aspirációkra buzdít- 
hatja; milyenek például a ^szövetség" és ^törvényhozó testület" 
féle kifejezések. Állami egység és az emiitett kifejezések nem 
igen férnek meg egymással. De nem fér össze az állami egység 
és állami közösség sem, mely utóbbi kifejezés szintén előfordul. 

Tisztán, érthetően és határozottan kell szólni a horvátokkal. 
A hol bent a teremben a királyt éltetik, kint az utcán pedig 
iStarcsevicset virágokkal halmozz<ák el s diadalmenetet rendeznek 
neki, ott ne forogjon fenn kétely a követendő politikára nézve. 

A kormány — t. i. a magyar kormány, — most is fel- 
használta az alkalmat, hogy a horvátokban jó kedvet ébresszen, 
a midőn a királyi leiratban azon reménynek ad kifejezést, hogy 
a fenforgó futólagos félreértéseket az egyik, mint a másik rész- 
ről tanúsítandó barátságos előzékenység fogja eloszlatni. 

Ám jól van, legyen ű^^Vj de az előzékenység, a megbánás 
azon részről jöjjön, a hol az 

,,Udri, udri diirch die Stadt . . .** 

szép népdalt éneklik, a hol a magyart és magyarónt kötéllel 
fenyegetik s a magyart betyárnak és barbárnak szidják. 

Es ha eszük meg is térne a horvátoknak, ez talán jobbra 
hangolhatná a magyarok kedélyét (a magyar sok keserűséget 
tud felejteni), de több politikai koncesszióra már nem vezethet 
— soha. 

Az ország javát az ellenkező irányban kell keresni s a mi 
az előzékenységet illeti, alighanem a horvátokon van a sor. 

A y, félreértésekről" pedig 1848-ban is beszéltek Herlinben 
és Bécsben. 



15* 



- 228 — 



HO. 



A függ etl c n ség i és áS-as párt horvát progra m mjn. 

— Ki őrzi a nemzd ideálját ? — Két kiegyezés, — Párttíilctika. 

— Kossuth 1848-hnn Horvátországról. -A legelőluiladottabb jxírt 

nem felel meg nevének. - Eötvös Károly jegyzete. 

Budapest, 1884. október lO-éo. 

Két érdekes, söt fontos eiiunciációt hallottunk, melyet nem 
illik közönyös hallgatással mellózni. Az egyik gróf Héderváry- 
Khuen Károly bán a Narodni Listy lap szerkesztőjéhez intézett 
nyilatkozata a jelen horvát viszonyok ügyében. A másik: a füg- 
getlenségi és 48-as pártnak programmja. A bán nyilatkozatát 
a lapok megjegyzés nélkül közlötték. Vájjon e közlés minden 
pontjában hfl és való-e? még nem tudjuk; de erre alkalmilag 
mégis visszatérni jónak látjuk. A mi a függetlenségi pártot illeti, 
ez a körében uralkodó dualizmust egy f. évi szeptember 28-án 
tartott értekezletén a pártnak uj elnevezésével kivánta elérni, 
határozatul kimondván, hogy ezentúl a pártnak neve ez legyen: 
„Országos ftiggetlenségi és 48-as párt." 

Nem bánjuk, legyen úgy. De aztán meg is feleljen ám a 
párt ezen címnek és ezen elnevezésnek. 

A végcél, melyre a párt törekszik, t. i. hogy a hazának 
teljes önrendelkezési joga visszaadassék, szóval, hogy Magyar- 
ország egy önálló állam minden attribútumait visszanyerje, oly 
magasztos, hogy evvel nemcsak a pártnak emberei, hanem min- 
den magyar szív, melyet az egoizmus és hunyászkodás még meg 
nem rontott, szükségkép rokonszenvez. A hazafiakat csak az op- 
portunitás tekintetbe vétele választja szét pártokká és a fokozatos 
haladásnak többé vagy kevésbbé elismert szüksége. A ftiggetlen- 
ségi párt férfiai tudják, hogy ők a legelóhaladottabb poziciőn 
állnak, tudják, vagy legalább tudniok kellene, hogy ók órzik a 
nemzet ideálját, mely után indulnak azok, tán kissé késón, kik 
a gyakorlati alkotás emberei. így volt ez minden nagy eszme 
életbeléptetésénél, és ez lesz jövőben is annak története. 

Hogy a függetlenségi párt nagyobb körökben nem tett 
hódítást, mint eddig, ennek oka nem a párt c^éljában fekszik, 
hanem inkább az emberekben, illetőleg azok taktikájában. 



- 229 — 

A párt a delegációk intézményének eltörlését kívánja, és 
ennélfogva az 1867. XII. t.-c. 29. §-ának megváltoztatását, mely 
ez intézményt behozta. De ugyanekkor az 1868. XXX. t.-c. ép- 
ségben tartását hirdeti, mely Magyarország földéből egy csaknem 
fliggetlen Horvátországot alkot. Ebben éles ellenmondás foglal- 
tatik, mert az ország függetlenségét és integritását hirdetni és az 
1868. évi idézett törvényt megtartani, egy szuszban lehetetlen. 
A párt ismét szerencsétlen taktikához folyamodott és hogy a hor- 
vátok rokonszenvét megnyerje, ha lehet, a magyar állami életet 
mélyen sértett koncessiót tett. Azonban ha koncessióról van szó, 
azt kell mondanunk : Ausztriának rokonszenve is ér nekünk vala- 
mit, ennélfogva ne bántsuk a delegácionális intézményt, mert 
Ausztria azt fel nem áldozhatja. 

A függetlenségi párt azt szereti magáról állítani, hogy 6 
Kossuth Lajos eszméinek letéteményese és hogy az ö szellemében 
apostolkodik. Megmondjuk, mikép gondolkodott Kossuth e kér- 
désről. Az általa szerkesztett Pesti Hírlap 1848. január 27-én 
megjelent 1025. számában azt írja: „Miután Magyarországban 
hat megye van, mely a zágrábi úgynevezett tartományi gyűlés- 
ből teljességgel törvényhozást és országgyűlést akar csinálni, s 
magát külön statussá alakítani, e tartományi gyűlést meg kell 
szüntetni ; ki kell végtére mondani, hogy a magyar korona 
ugyanaz a magyar statussal, s hogy a magyar statusban Magyar- 
országon kívül csak megyék, városok és kerületek nevét viselő 
hatóságok léteznek, hogy a magyar status csak Verőce, Szerem 
és Posega megyéket, és semmi Tótországot, s csak Zágráb, Kő- 
rös és Várasd megyéket és semmi Horvátországot nem ismer." 
Ha a függetlenségi hazafiak keresni méltóztatnának, Kossuth or- 
szággyűlési beszédeiben még több hasonló értilmű nyilatkozatokat 
találnának. 

A mely szabadságban ma a nemzet gyönyörködik, az mind 
Kossuthra vihető vissza ; és a mivel ma bírunk, az mégis csak 
töredéke az ő vívmányainak. Az úgynevezett 48-as párt még 
tovább akarja csorbítani e vívmányokat ; mert tán csak tudja, 
hogy a 48-ki törvények nem ismertek Szlavóniát és hogy azok- 
ban Verőce, Szerem és Posega magyar megyékűl vannak fel- 
sorolva. Ma pedig a 4S-íi8 |)árt az 18()8. XXX. törvénycikket 



— 2ao — 

akaija fentartani, azaz a nevezett három megyét a horvátoknak 
dobja oda. 

Úgy tesznek, mint a párisi commune, a mely az ellenség 
láttára saját városházát gyújtja fel. Maga rontja le a haza in- 
tegritását. Vagy tán megelégszik a fikcióval a magyar szent 
korona birodalmának egységéről, midőn valósággal e birodalom 
harmadrésze kezünkből kisiklik? 

Ismerünk sok hazafit e pártban, kik az 1868. évi kiegye- 
zést a horvátokkal el akarják törülni, mert káros és történet- 
elleni. De e programm ellen senki fel nem szollal köztilök. 

Bizony, e korniány, melyet a függetlenségi párt oly hevesen 
megtámad, ma-holnap még többet tesz az ország integritásáért, 
mint az emiitett párt. A kormány legalább beismerte, hogy min- 
den konventikulum hajlammal bir országgyúlésdit játszani, és 
azért osztotta fel a szászok lakta Királyfóldet vármegyékké, 
visszanyirbálta a szász egyetemet kulturális intézetté és a karlo- 
vici kongressusok hatáskörét is körülírta. A mi ott. csak többé- 
kevésbbé sikerült törekvés volt, az Zágrábban teljes virágjában 
áll : két törvényhozás, két kormány ^^y statusban. Ez a dolog 
nukleusa, a többi mind cafrang, nagy í^^yermekek csititására. 

Maga gróf Héderváry-Khuen bán monda e napokban: ,,A 
horvát ellenzék emberei közt nincs különbség; minden ellenzéki 
párt Horvátország függetlenségére törekszik**. A magyar független- 
ségi párt ezt a törekvést támogatja a maga programmjával ; 
tehát nincs joga követelni, hogy a budai királyi lakon egyedül 
a magyar zászló lengéjén, mint a magyar állami egység jelképe. 



Eötvös Károly az Egyetértésben megjelent fenebbi levelem- 
hez a következő észrevételeket csatolta. 

Ve.shi Frigyes fönnebbi cikke voltaképen a horvát kérdésről 
szól, de a mellett súlyosan bíráló, sőt kárhoztató észrevételeket 
tesz a füfjgrtlenségi és 48-fis párt programmjának egy pontjára 
s általában kárhoztatja a pártnak a horvát kérdésben követett 
taktikáját s azt ellentétbe akarja helyezni Kossuth 48-diki poli- 
tikájával. — Mindenek előtt megjegyezzük, hogy nagy hazánkiia, 
Kossuth l>^4S-bau arról a horvát nemzetről és ahhoz a horvát 
nemzethez beszélt, melynek kebelében 12 év óta folyi már az 



— á31 - 

illyr izgatás; mely Magyarországtól elszakadni s eilenüuk pártot 
titni készült s mely a bécsi kamarilla és nyers abszolutizmus 
szolgálatába szegődött ellenünk és a szabadság ellen. Ily horvát 
nemzettel másként nem beszélhetett Kossuth s nem beszélne ha- 
sonló körülmények közt a függetlenségi és áS-as párt sem. Ellen- 
ben yjlrataim az emigrációból^ bizonyítják, hogy Kossuth is 
egészen más hangon beszélt azzal a horvát nemzettel, mely Ausztriá- 
tól elfordulni s a magyar alkotmány terére visszalépni akart. A 
jiiggetlenségi és 48-as x)árt se törvényt erőszakosan megszegni, se 
nemzetet vagy népet erőszakosan leigázni nem törekedhetik s azt 
az elvet, a nemzeti önrendelkezés elvét, melyen Ausztriával szem- 
ben áll, a horvát nemzettel szemben önmaga el nem tiporhatja. 
Programmja az 18()8-iki egyezség, melyet a magyar és horvát 
nemzet önkényt kötött, de a mely a függetlenségi és áS-as párt 
nézete szerint a magyar részről való közjogi engedmények ne- 
továbbját képezi. S hogy a programmban a 68 iki egyezség van 
hangoztatva: az csak azt jelenti, hogy a párt nem engedheti, 
hogy ez a Starcsevicsista törekvések értelmében még tovább rom- 
boltassék. A mi a delegáció intézményét illeti : ezt, s az ez elleni 
oppozicót nem lehet egy gyékényre vonni, s egymás mellé álli- 
tani a horvát 68-iki kiegyezéssel. A delegáció : tagadása Magyar- 
ország államjogi függetlenségének s idegen állammal hoz ben- 
nünket organikus kapcsolatba ; — itt hát két állam közti viszony 
szabályozása van kérdésben ; — de Horvátország nem külön 
állam ; egy korona, egy fejedelem, egy törvényhozás, egy állami 
terület, egy souverainitás : pusztán nemzeti alapon van külön 
rendezett önkormányzata az úgynevezett Horvátországnak. Ámde 
a horvátoknak se nemzetiségét, se nemzeti fejlődését, se törté- 
nelmileg kifejlődött önkormányzati szabadságát eltörölni, meg- 
gátolni vagy megbénítani nem lehet célja a magyar nemzetnek, 
de igen is törekszünk útját állani minden politikának, mely szent 
István birodalmát szétdarabolni s a Dráva és Száva körül ma- 
gyarellenes és orosz ízü anarkhiát előidézni törekednék. 



232 - 



Egy et nemért é^i az ^Egyetértéssel.^ — Kossuth hormi 
politihíjíhiak védehiie, — A 4H-as és függetlenségi párt programm- 
jnnak esorhái. — Ellefimoruhísok. Külön vagy nem külön fUlani. 



Budapest, 1884. október 12'én. 

A függetlenségi és 48-a8 párt programmjának kihirdetése 
alkalmul szolgált nekem nézeteimet annak egyik negativ pontjá- 
ról kifejezni^ melyeket az „Egyetértés" szerkesztője lapjában 
közzé tenni szives volt, de közlötte hosszú allonge kíséretében, 
melyben a 48-as párt állását velem szemben védelmezni, engem 
pedig cáfolni igyekszik. 

A vita tárgya az, hogy én a 48-a8 pártnak szemére lobban- 
tottam azt a mulasztást, hogy programmjába az ország integritá 
sát fel nem vette, és hogy a párt nevének megfelelóleg nem ki 
vánja még Szlavónia visszakeblezését sem. 

A cikkemet megtoldó észrevételekben most azt a felvilágo- 
sítást nyerem, hogy Kossuth lS48-ban arról a horvát nemzetről 
és ahhoz a horvát nemzethez beszélt, melynek kebelében 12 év 
, óta folyt már az illyr izgatás és mely Magyarországtól elszakadni 
8 ellenünk pártot ütni készült. De ugyancsak Kossuth egész más 
hangon beszélt Emlékirataiban a horvátokról. 

A közlemény nem egészen helyes világításban mutatja az 
eseményeket. Midón Kossuth 1848-ban azt monda: a magyar 
státus csak Verőce, Szerem és Pozsega megyéket és semmi Tót- 
országot, — csak Zágráb, Kóros és Várasd megyéket és semmi 
Horvátországot nem ismer, nem feltételesen nyilatkozott, azaz 
nem úgy érhette, hogy e nézetet csak azon esetre vallja, ha az 
illyr mozgalom tovább tart, ellenben ha az megszűnik, akkor ó 
Szlavónia és Horvátország létezését mai alakjában elismeri. 

Kossuthnak volt egy kis befolyása az 1848-ki törvények 
alkotására, s ezek a közjogi ismeretek akkori állása mellett lejr- 
alább a fél igazságot mentették meg a magyar nemzet számára, 
Verőce, Pozsega és Szerémmegyét visszahelyezvén a magyar me 
gyek sorába. 



— 233 — 

A 48-as párt semmiféle elokvenciával nem fogja szépíthetni 
azt a mulasztási bűnt. ho^y ieg:alább a háza e részének vissza- 
szerzésére nem törekedett. 

Tudom én is, mit ir Kossuth Emlékirataiban a horvátokról, 
de én azokra a fennforgó kérdésben soha se hivatkoztam, mert 
az ott mondottak a magyar közjoggal nem állnak kapcsolatban. 
A 48-as párt embereitói vártam volna, hogy ama nagybecsű tör- 
téneti forrásra a mostani alkalommal ne hivatkozzanak, és hogy 
gondosan latba vegyék ama körülményeket, melyek nagy hazánk- 
fiát az ötvenes évek végén jónak talált politika követésére indí- 
ták. Nem dicsekedhetem azzal, hogy nagy hazánkfiával sűrűn 
érintkezésben volnék, de hogy most is azt az állást foglalja el a 
horvát kérdésben, melyet az 1848. évi eseményekből fent jelez- 
tem, ha másonnan nem, legalább a lapok ama közléséből tudom, 
hogy Kossuth az őt látogató Huszár Imrének azt a nyilatkozatot 
tette volna: bár követné a kormány Pesty Frigyes tanácsát a 
horvát ügyben. 

Azt mondják az „Egy — és** észrevételei: „A ftlggetlenségi 
és 48-as párt se törvényt erőszakosan megszegni, se nemzetet 
erőszakosan leigázni nem törekedhetik.^ Mintha én a pártot ri- 
billióra buzdítani akarnám! 

Vájjon mi módon gondolja rendezni viszonyunkat Ausztriá- 
val a perszonal-unio értelmében? Reménylem, sőt meg vagyok 
győződve, uem lázadás útján, hanem a károsnak elismert törvény- 
nek törvényhozási utón való megváltoztatásával. A párt a jelen 
év január 30-'án közzé tett korábbi programmjában a horvát 
kérdésben még így szólt: 

„Kijelentjük továbbá, hogy a mennyiben a horvát-szlavón 
részek Magyarország annyi áldozata dacára tovább is kockáztat- 
nák maguktartása által hazánk érdekeit és a testvéri kéznyúj- 
tásra tovább is gyűlölet volna a válasz: követelni fogjuk a velök 
fennálló kiegyezésnek oly megváltoztatását, hogy a magyar állam 
érdekei biztosítva legyenek.'* 

A párt tehát akkor még tudta, hogy van törvényes orvos- 
lás a baj ellen. Szeptemberben pedig azt hiszi, hogy nincs más 
alternatíva: tűrni a kiegyezést vagy fellázadni. Vagy inkább az 
.,E — s'' szerint „a párt programnija az 18()H. évi egyezség, me- 



- 2:34 - 

lyet a magyar és horvát nemzet önként kötött." Tehát iné^ 
tűrésről sem beszélhetünk^ — ez a kiegyezés nekünk egészen jó? 

Januárban a párt még a magyar nemzet érdekeit fölébe 
helyezte minden más érdeknek^ — salus reipublicae suprema lex ; 
szeptemberben már föltétlenül cipeli az 1868. kiegyezés terhét; 
nem mondja^ hogy ha károsnak bizonyiil ís^ megváltoztatását vagy 
eltörlését fogja sürgetni. 

Szépen mondják az észrevételek, hogy a párt nem törek- 
szik más nemzeteket leigázni. De vájjon leigázás-e az az állapot^ 
melyet jelenlegi alkotmányunk nyújt? és ha nem: vájjon adba- 
tunk-e a horvátoknak többet, mint mindent, a mit a magyar al- 
kotmány nyújthat? 

De valóban többet adtunk az 18()8-ki kiegyezésben. Adtunk 
annyit, hogy a horvátoknak kell teljes függetlenségre törekednünk 
és hogy a 48-as párt azt be nem látja, ebben van, a veszély! 

Nem úgy van, a mint az ,,E — s" észrevételei védekeznek: 
„Horvátország nem külön állam, egy lévén a korona, egy a fe- 
jedelem, egy a törvényhozási, egy az állami terület" — sőt Hor- 
vátország külön állam, mert az 18()8. törvények a horvátokat 
politikai nemzetnek nevezik, — nem egy korona, mert a horvá- 
tok Szvinimir koronáját emlegetik, — nem egy fejedelem, mert 
szerintük a magyar felséges király csak mint horvát király ural- 
kodik a Dráván túl, — nem egy törvényhozás, mert a közélet 
fontos tényezői kihúzzák magukat a magyar törvényhozás jog- 
hatósága alól, — nem egy terület, mert a horvát terület tőlünk 
tettleg el van különítve, nekünk csak a fikció marad meg a ma- 
gyar szent korona országairól. 

Az észrevételek önrendelkezési jogról beszélnek. Ha Horvát- 
ország nem külön állam, mint az „Egyetértése-ben olvassuk, 
akkor hát önrendelkezési jogát csak a magyar parlamentben 
gyakorolhatja. Ha pedig azt az önrendelkezési jogát másutt is 
gyakorolhatja, — dacára, hogy külön államot nem képez, — 
akkor miért nem adunk ily önrendelkezési jogot a tótoknak, 
oláhoknak és szászoknak is? 



23f) - 



í)2. 

A horvát hán politikája. — A prágai Narodni Listy. — 
Itaffuszl'odríft a vr(jzdo4< Idegyezéshez, — A horvát pártoh közt 
nines küli'mhséff, — Elszakadás Magyarországtól. — A Starcsr.- 

oicspdrt korniányképes lesz. 

Budapest, 1884. október 13-án. 

Khueii-Héderváry Károly gróf, kit a király a múlt év vé- 
gén diszitett föl a horvát báni méltósággal, fiatalsiiga és hivata- 
loftkodásáuak rövid ideje ellenére Í8 kiérdemelte a magyar nemzet 
jóakaró figyelmét. Áthatja öt a tudat, hogy ö Zágrábban a ma- 
gyar kormány, ennélfogva a magyar állameszme képviselője. 

Helyzete kényes, állása fontos és ránk nézve minden körül- 
mények közt legnagyobb érdekkel bír annak tudása, hogy a bán 
miképen fogja föl feladatát. 

A prágai „Národni Listy^ szerkesztője nem régiben a bán- 
nál látogatóban lévén, közzétette ennek a horvát kérdésre vonatkozó 
nyilatkozatait, melyekről mi is tudomást veszUnk, hogy meg- 
tehessük rájuk észrevételeinket. 

A nevezett lap közlése szerint a bán ezt mondta volna : 
Magyarország még akkor is szigorúan fog ragaszkodni a törvé- 
nyekhez, ha hebizonyúlna. hogy Horvátország tartományi gyűléssel 
nem kormányozható. 

De hisz ha tartományi gyűlés nincs, akkor nincs bán, — 
és összeroskadnak az 1868-ki kiegyezési törvények is. Van-e an- 
nak értelme, hogy mi magyarok ez utóbbiakat fentartsuk a hor- 
vátok ellenére is? Bizonyára nem. Tehát miféle törvényeket fog- 
nánk mi szigorúan fentartani a bán által jelzett esetben? Nem 
gondolhatok egyebet, mint Magyarország köztörvényeit, melyek 
a legszélesebb értelemben vett magyar állam utolsó határáig vol- 
nának alkalmazandók. 

így értette-e a bán isV Alig hiszem, mert ő az 18()8-ki 
ti^rvények alapján áll és nem céloz semmi eventualitásra, mely 
a kormányt azok elejtésére bírhatná. De akkor a bán engedje 
meg kijelentenünk, hogy a tartományi gyűlés nélkül való kor- 
mányzás és egyúttal az 1868-iki törvényekhez való egyoldalú 
ragaszkodás gyakorlati kivihetőségét nem értjük. 



— 2,HH — 

Nevezetes a bán aniu nyilatkozata^ hogy a horvát cUenséki 
pártok közt nincs semmi különbség, mert valamennyien Horvát- 
ország függetlenségére törekszenek. Bízvást igy formulázhatta 
volna kijelentését : a horvát pártok közt ktilönbség nincs^ mert 
ime Miskatovics ma az úgynevezett kormánypárt padjain ttl, pedig: 
tőle származik ez a híres mondás : Horvátország függetlensége 
csak álom^ de azt minden horvát ember álmodja, 

A bán kétségkívül klasszikus tanú a horvátok közt ez irány- 
ban uralkodó hangulatra nézve, és az ő nyilatkozatát kellene 
figyelembe venni azoknak a politikusoknak^ kik azt hiszik^ hogy 
midőn a függetlenségi és 48-as párt megelégszik az 1868-ik évi 
kiegyezésnek programmjába való felvételével és minden további 
tényleges lépéstől való tartózkodással^ meg fogja akadályozni a 
Staresevicsék további rouibolását és szent István birodalmának 
szétdarabolását. 

A bán nézete szerint még Starcsevics sem törekszik arra 
az esze veszettségre, hogy Horvátország elszakadjon Magyarország- 
tál. No^ akkor sok eszeveszett ember gázolhatja a Dráva és Száva 
közének földét. Hiszen maga a bán monda föntebb, hogy a fttg- 
getlenségre nézve semmi különbség nincs a horvát ellenzéki pár- 
tok közt, v«gy jobban mondva, ebben a kérdésben nem létezik 
párkülönbség. Starcsevics az utolsó választások idején már ngiltan 
fölírta zászlójára az elszakadást Magyarországtól, és ezért bizony 
senki sem fogja őt kidobni a tartományi gyűlésből. 

Ha akarják a magyarok, hogy e mozgalom még tovább 
érjen ; úgy ezt elérhetik, de keserű lesz a tapasztalásnak ize. A 
bán úgy vélekedik, hogy Starcsevics nem akar egyebet, mint oly 
viszonyt kivívni Horvátország részére, a milyenben Magyarország 
áll Ausztriához. No ha ez így van, akkor Starcsevicsnak és mind- 
azoknak, kik vele titkon vagy nyíltan egyetértenek, szerencsét 
kívánhatunk ; mert hisz még a magyar függetlenségi és 48-iis 
])árt is az 18()8-ík évi kiegyezés alapján áll, a mely közös ügyek- 
ről beszél Magyarország és Horvátorszjlg közt, közös kormányt 
közös országgyűlést, külön horvát kormányt emleget, a horváto- 
kat külön territóriummal biró politikai nemzetnek nevezi^ stb. 

Ámde maga a bán mondja, hogy még a magyar-nsztráh 
viszonynak másolása is képtelenség Horvátországban, mert szerinte 
a horvátok igen jól tudják, hogy ők oly statusban, melynek 



i 



- 237 - . 

keretében benn lennének BoBznin^ a Hercegovina és Dalmácia, 
a szerbekkel szemben igen érezhető kisebbségbe jutnának. A 
báu itt nagy optimistának mutatja be magát, a ki, úgy látszik, 
nem veszi számításba, mire képes a cbauvinizmus és a fajérzet. 
Optimista abban is, midőn nem adja fel a reményt, hogy a 
Starcsevics-párt mahoVnap kormányképes lehet. 

Ezt az utóbbi esetet ugy érthetem, hogy ez a párt a bécsi 
kormány kezében válik kormányképessé. Ezt a bán bizonyosan 
nem akarta mondani, és én nem is tni-tom lehetségesnek annak 
bekövetkezését. . 

Hanem az elmondottak után is úgy tetszik nekem, mintha 
a bán optimizmusa nem állana egészen szilárd lábon. Lehetetlen- 
nek tartja ugyan, hogy a horvátok lázadásra vetemedjenek, de 
ha ezt mégis megpróbálnák, úgy a kormány néhány óra alatt 
elnyomná a lázadást, mert gondoskodik róla, hogy a fegyvertárak 
jól föl legyenek szerelve. 

Ha a bán csakugyan így jár el, akkor ő Magyarországon 
ritka ember, mert az előre látás, a jókori intézkedések érdemé- 
vel itt nem minden ember dicsekedhetik. 

A véres összekoccanást szeretnők mindaddig kerülni, a míg 
hazánk szent érdeke engedi. De ha a sors könyvében meg volna 
írva, hogy fegyveres kézzel terjeszszük a testvériség eszméjét a 
Dráván túl, miként korábbi századokban karddal tanították a 
népeket a keresztény szeretetre, akkor a kiontott vérért azok. a 
politikusok lesznek felelősek, akik elmulasztották a törvényhozás 
utján orvosolni a bajokat, melyeket őseinktől átörököltünk és 
melyeket a jelen nemzedék tovább fejlesztett. 



: 



238 



Alatlo m o a ját é k. — Gyenge nepnsdek védelme. — Magyar- 
orHzáy IJUO-ifen. — A hifős monarchia cítnere. — A közjogi éi< 
ssóciska. Kö£fjs mtnisztrriuniok. — Országgyűlés, tartofuánygyídéx. 
gyűlés, száhor, Lamlstuhe. — Grf)f' .4j>j>o»yí György kancellár. — 
Történdhamisítások, — A hódított részek nyakunkra nőnek. — 

Vigasztalás a firtiókhan ! 

Budapest, 1884. október 15-éii. 

(rvenge nemzeteket szokta jellemezni amaz eljárás, ho^'v 
a mit nyilt sisakkal nem tudnak kivívni; ahoz való jogukat sza- 
vak burkába rejtik s e képzelt értékükre aztán ráülnek. Szomo- 
rodott lelkük az önámitásban leli vigaszát^ reményük pedig ott 
viraszt fölöttük, hogy az ilyen szavakból szerencsésb Wszonyok 
közt jogforrás leend s rajtuk áll mjijd, hogy gyakorlatilag is ér- 
vényesítsék. 

A magyar nemzet, mely az 17iM): X. törv. -cikkben kije- 
lenté, hogy Magyarország semmi más országnak nincs alávetne 
(regnuni nulli alteri obnoxiumX biz még sokáig volt kénjtelen 
várakozni, míg e büszke kijelentés magaslatát tettleg megköze 
lítnie sikerült. Fájdalom, nagyon is ismeretes, hogy hazánk az 
idézett törvény után következett korszakokban ha jogilag ueni 
is, de tényleg alá volt vetve Ausztriának, s fiiggött csakfaem az 
egész világtól. I. Ferenc csak ausztriai és német császárnak 
érezte magát, a forradalom után pedig feloszták az orszáp>t 
darabokra, mint Krisztus ruháit a poroszlók. 

Az 1<S()7. évi kiegyezés lerontotta u reakció bagohTanúi. 
tisztázta az alkotmányos fogalmakat s irtotta a közjogi gjomi*- 
kat. De munka után uj burján termett, s ez veszedelme? trsal: 
tokká, melyek uj fikciókat rejtegetnek, nőtte ki magát. 

Címe a kettős monarchiának a kiegyezés óta ez: Aasztna 
Magyarország. Ez uj formulához a bécsi centralisták vajnriní*:- 
zen szoktak hozzá. Külföldi követséíí:eink, melveknek hi^~au! - 
szolgálati kötelessége lett volna a két állam törvényei alul tz-- 
pélyesen rendezett, s a nemzetközi jog oltalma alatt aíi i *' 
jogi állapotokhoz alkalmazkodni, -- éveken át csak •«="»> 
minőségtteknek tekintek magukat. A diplomáciai fomu xu- " 



- 23Í) — 

esak annyiban változott, hogy külső képviseletünk befelé az 
osztrák-magyar, kifelé az osztrák címet használja. 

A három közí^s minisztérium, melyek szintén a kiegyezési 
éra alatt keletkeztek, ma is Reichs-miniszteriumnak nevezi magát. 
Volt eset, hogy a magyar honvédelmi minisztérium figyelmezteté 
H kl^7M hadügyminisztert ez anomáliára. De Bécsből az a válasz 
érkezett, hogy e kifejezés: „Reichskriegsministerium" annyit 
tesz, mint a magyar „közös hadügyminisztérium". S a dolog: 
annyiban maradt; csak a régi „cs. kir." közé iktattak egy köz- 
jogi és szócskát. Még a magyar Szlávy József se restelte közös 
pénzügyminiszter korában a Reichs-Finanzminister rendeleteit 
aláírni. 

A hadsereg ? Ez közös, tehát mi nem rendelkezhetünk vele. 

Nagyra vagyunk azzal, hogy a szent korona birodalma 
hivatalosan a „magyar korona országai" nevet viseli. De senki 
se meri állítani, hogy e formula alatt Magyarország értendő. E 
kétértelműség pedig életbevágó bajok forrása. Egy erős magyar 
nemzet rajta volna, hogy e formula és Magyarország teljesen 
azon egy jelentőségű legyen. Ezt elmulasztotta s most frázist 
markol reális alkotás helyett. 

Az 1868-ki törvény egy rangba helyezi a horvát törvény- 
hozást a magyar országgyűléssel. Csak gyengeség szüleménye 
lehet az ily pipogya-törvény. Ez politikai hiba volt, s nem lesz 
jóvá téve az által, hogy a közvélemény és hírlapirodalom egy 
idő óta csak „tartománygyűlést" engedélyez. 

Királyi leiratok és meghívók a j^szdbor^ szót használják, 
ez pedig eredeti horvát nyelven nem jelent se többet, se keve- 
sebbet, mind azt, hogy: „Gyűlés^. Mi törvény ellenére lefordít- 
juk a „szábor"-t tartomány -gyülé&nek s lelkünk ez önkényes 
fordításban boldog megnyugvását leli. 

Megtörtént, hogy a „P. Lloyd" azt a botrányfészket, melyet 
horvát tartomány -gyűlésnek neveznek, az „Agramer Landstube" 
nézvel tisztelte meg. Volt erre Zágrábban nagy felháborodás, hol 
e kifejezésben a horvát terület országos állásának kisebbítését 
látták. Csakhamar meggött a „jogorvoslat" : az idézett német 
lap e gyűlést utóbb „Croatisehes Parlamentinek keresztelte. 
Hogy ily meggondolatlanságok hova vezetnek, azt szükségtelen 
fejtegetnünk. Van ebben némi tapasztalásunk. 



— 240 — 

Ugyancsak a kiegyezés óta az uralkodó einie ez : ó csá- 
szári éa apostoli királyi felsége. Mondják^ Apponyi György gróf 
volt kancellár érdeme, hogy a címbe az és szócska belejött. Ez 
által akarták elválasztani Magyarországot a külön országcsoport- 
tói, melyből a Lajtbán-tiili állam áll. De már a csoportosítás a 
címekben hibás vala, mert az uralkodó teljes cime igy hangzik ; 
ausztriai császár, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Tóíország 
stb. királya. Csehország semmiké]) sem tartozik a magyar cso- 
porthoz, és az „apostoli királyi" jelző elé, — hanem tartozik Ausz- 
tria alá^ s ott, a Lajthán túl képezi egy császárság egyik alkotó 
részét. 

Az uralkodó címéhez képest a hadsereget is „császári ái 
királyi" hadseregnek kellene nevezni. Mi ugyan így hívjuk, de 
a hadsereg csak „k. k."-nak írja magát. Pedig e jelző biz a 
legszomorúbb emlékeket tartja folyvást ébren a magyar nem- 
zetben. 

Lám, így kell harcot vívnunk ma is alkotmányunknak úgy 
szólva minden betűjéért. 

A horvátok részén hasonlót tapasztalunk. Kaeski, Kukulje- 
vics, Klaics, Sulek, Kvaternik, Smiciklas stb. az árpádházi ^íxéi' 
lyokixtr horvát-magyar királyoknak nevezik; horvát-magyar koro- 
náról, törvényekről, kormányról beszélnek: Mit akarnak ezzel? 
Ily szavakkal a történetet visszafelé hamisítják, és el akarják 
hitetni a világgal, hogy Horvátország és Magyarország mindig 
két állam volt. Törvényeink egyszerűen magyar honpolgárságról 
szólnak, mely a legszélesebb értelmű magyar állam határai közt 
érvényes. De a horvát k(">zségi t()rvény horvát-magyar honpohjár- 
sáyot emleget; mintha a magyar állam horvát magyar állam 
volna. Ezek oly csínyek, melyek épen nem ártatlanok. 

A legfontosabb alkotmányos fogalmak a hátulsó kapnii 
csúsztak be közéletünkbe. Vagy hol van annak nyoma, hogy a 
magyar törvényhozás tárgyalta volna annak szükségét, hogy a 
hódított részeket (j)artes subjectae) kapcsolt részeknek (partes 
adnexae) kell nevezni; hol van nyoma, hogy közjogi tárgyalás 
után határoztii volna el a nemzet a kapcsolt részeknek társorezá- 
gokká emeltetését? hol ismerték el királyaink, hogy Kálmán 
király hódítmányának hasonló közjogi fenhatóságot tulajdonítot- 
tak volna, mint Magyarországnak V A Velcbit ós Kulpán inneni 



— 2*1 - 

részek csak az árpádházi királyok politikája által, mely az idős- 
bik királyfinak ott konnánykerttletet jelölt ki, nyertek bizonyos 
tömörtllést. Visszaélés volt, hogy e részeket (Zágráb, Kőrös, Va- 
rasdmegyét) Szlavóniának nevezték. De hol fejezte ki a nemzet 
abbeli akaratát, hogy ama, századokon át Sdaróniának nevezett 
részek, a múlt század végén rögtön Horvátországnál- neveztes- 
senek el? 

Az az erő, mely ily történeti és közjogi hamisításokat vitt 
véghez, még folyvást miiködik és dulásaival még sokszor lesz 
alkalmunk foglalkozni. A magyar az (5 hagyományos indolen- 
ciája mellett észre sem veszi, hogy a hamisított közjogi fogal- 
makból nőtt erdőből már ki nem talál. Ha csak egy képviselő 
hangoztatja Zágrábban, hogy ő a Magyarországgal való közössé- 
get csak a magyar delegációban való képviseletre kivánja szorí- 
tani, — körtilbelől így gondolkodik : a fák csak nem fognak az 
égbe nőni. De ha aztán az egyes képviselő ez óhaját egy egész 
párt visszahangoztatja ; akkor megszökik a nehézségek előtt, és 
abban a fikcióban keres vigasztalást, hogy a haza ám vallja ká- 
rát, csak képviselői maradjanak — liberálisok? 

1)4. 

üt ar cs cv i c s fö l i r ata. — Muhart ós a magyar kormány. 

— Politikai handabandák. — A fiktiv magyar állam. — Boszniát 

a horvátoknak. — Virtuális foglalások. — Feltételes In'iség a 

hasa és király iránt. - Hányat ütött az óra 'f 

Budapest, 1884. október 19-éu. 

Makartról, a nem rég elhalt hires bécsi festőművészről hal- 
lottam, hogy egyszer álló óráig maga elé nézett, s elmerengve 
tűnődött, elszalasztott gondolatainak nem tudván nyomára jönni. 
Mikor kérdezték ; mi fölött töpreng, fölocsudva így felelt : szeret- 
ném valamiképen kifundálni, vájjon most hány óra lehet? Pedig 
a derék művész az órát erősen kezébe szorítva tartá már jó 
idő óta. 

Kormányunk is erősen tartja markában az órát, és még 
mindig kérdi : hányat lUcUt az óra Horvátországban ? Sok szel- 
lem, sok buzgalou), sok hazafiság van központosítva azon testtt- 

PEfiTY f: : HORVÁTORSZÁGRÓL. 16 



— 242 — 

létben, raelyet kormánynak neveztínk, de e szellem némelykor 
távolléte által tündököl, — a mi genialis embereknél olykor meg- 
szokott történni. Elméláz, elmereng, — mintha semmi öntudata 
val nem bírna annak, a mi körülötte történik. 

Olvassa el, de nagy figyelemmel a Starcsevics-párt főlirati 
javaslatát, melyet ez f. évi október 17-én a zágrábi tartomány- 
gyűlésnek benyújtott, a kormány ne vigasztalja magát azzal, hogy 
ez kisebbségi javaslat, és ennek folytán nem kerül a felség szine 
elé, hanem értse meg belőle a hangulatot, értse meg az elveket, 
melyek jelenleg a horvátok között uralkodnak. 

Az évtizedek óta gyakorolt történethamisitás és a még régibb 
idő óta ápolt aspirációk nyertek itt élénk kifejezést. 

A felirati javaslat azon feltevésből indul ki, hogy Horvát- 
országnak ezeréves alkotmánya van ; t. i. oly alkotmánya, mely 
nem a magyar alkotmánynak része, avagy azzal azonos, hanem 
valami különlegesség, nrely még a magyar foglalást megelőző 
korban keletkezett, és a magyar alkotmány mellett önállóan fej- 
lődött. Azt mondja, hogy a királyságokat (Dalmáciát, Kroáciát, 
Szlavóniát), melyek a közös (azaz magyar) király jogara alatt 
állottak, a király személyén kívül semmi más nem fűzte Magyar- 
országhoz. Kálmánt és utódait (^szeretnők tudni miféle utódokj 
Zvoinimir koronájával avatták fel ; a horvát királyságnak önálló 
országgyűlése volt ; a királyság élén a bán állott királyi teljha- 
talommal, függetlenül Magyarország nádorától. Azt állítja, hogy 
Horvátország a dinasztiával 12 évvel korábban kötötte meg a 
pragmatika szankciót mint Magyarország, (ami ugyan igaz, de 
törvénytelen volt, és később alkotmányos korrektura alá esett), 
a fólirati javaslat néhány rosszul értett törvényből kimagyarázza, 
hogy a horvát királyság önálló volt úgy a diplomácia, mint had- 
ügy, pénzügy és kereskedelem terén. Ennek korollaríuma termé- 
szetesen nem lehet egyéb, mint hogy Horvátország sohasem tar- 
tozott a magyar korona országainak állami egységébe, a mint azt 
a felirat igazán bámulandó merészséggel állítja. 

Az 1868-ki kiegyezés csak árnyékát hagyta fenn azon be- 
folyásnak, melyet a magyar kormánynak szükségkép gyakorol- 
nia kellene az állami egység fentartására. A felirati javaslat azon- 
ban ezt is sokalja és panaszolja, hogy a kiegyezés óta ö felsége 
a magyar miniszterelnök előterjesztésére nevezi ki a bánt, mert 



— 243 - 

cz az jelenti, hogy ezt a raéltóságot csak oly férfiakra ruházzák, 
a kik a fiMiv magyar állam érdekeit szolgálják és ennél fogva 
hazánknak (Horvátországnak) szükségképen ellenségei. 

Ily szellemit feliratból természetesen ki nem maradhatott a 
territoriális aspirációk hangoztatása ; Starcsevicsék nem is kimé- 
lik a szomszédországokat, azt mondván, hogy a magyarok nem 
adták vissza a horvátoknak azt a területet, melyet a törökök 
elfoglaltak. Tehát Boszniát kívánják a jövőbeli Nagy-Horvátor- 
szág számára I Nem meglepő, hiszen ók a felett is szoktak panasz- 
kodni, hogy Dalmácia, Stiria, Krajna, Karinthia és Isztria „hor- 
vát tartományok" még ma is el vannak szakítva Horvátországtól, 
sót tényleg még a szorosan vett Horvátország területéből is adtak 
nekik egyes vidékeket. Cabur, CiUi, Mötling, Kasva és Istria kerü- 
letek tényleg kibővített határokkal szakit^ittak el, és ma is ide- 
genek. Ily nagyra törő aspirációk mellett ne csudáljuk, hogy 
Fiumét és a Muraközt is maguk számára reklamálják. 

A felirati javaslat hemzseg a történeti valóság és közjog 
rovására elkövetett vétségektől és a lehetetlenségek közé tarto- 
zik a kísérlet, valamennyit egy cikkben megcáfolni. Mintegy más- 
fél esztendeje foglalkozom azzal, hogy a magyar közönséget pub- 
licisztikai téren tájékozzam a magyar állam jogaira nézve, de 
félek, hogy még mindig az optimizmus vezeti lépteinket. Mit fog- 
nak tenni e felirati javaslattal ? Mondják, hogy a horvát nemzeti 
párt nem tartja alkalmasnak a tartományi gyűlésen való tárgya- 
lásra, mert nyelve brutális, és tele van felségsértésekkel. Az utóbbi 
nézet igazolására csak a következőket idézzük. ^.Abban a meg- 
győződésben, hogy a király népétől függ, és hogy a hűséget és 
ragaszkodást csak akkor nyeri meg, ha a nemzet szent jogait meg- 
védi, eltelve a hazaszeretettől ugyanoly mértékkel fogunk mások- 
nak mérni, mint ok mérnek nekünk,^ 

Az egész felirati javaslatban csak egyetlen tétel az, a mely- 
hez hozzájárulhatunk, a feliratnak ugyanis nem kell az „úgyne- 
vezett" 1868-iki kiegyezés, mert sérti Horvátország önállóságát ; 
— az a kiegyezés nekünk sem kell, mert sérti Magyarország 
integritását, két törvényhozást, két kormányt állapít meg és szám- 
talan veszélyt rejt magában. 

Ha meg is akadályozzák a felirati javaslat tárgyalását, azért 
mi még is tudomást veszünk róla, mint olyan bizonyitványról, 

16* 



— 244 - 

mely újból kétségtelenné teszi, hogy egész horvát politikánk alap- 
jában el van hibázva. 

Es még ezek után sem tudja a kormány, hányat ütött 
az óra. 

Az elszakadás vágya a röpiratokból és napi sajtóból átszi- 
várgott a választási körökbe, program m beszéd ékben hangoztatták, 
a tartományi gyűlésen nyert kifejezést, és most még a trónhoz 
is utat kíván törni magának. 

Ne folytassuk a mostani őszinteség nélkfili állapotok foltoz- 
gátasát, hanem állítsuk helyre Magyarország teljes integritását. 
Ez a kívánság törvényes és ildomos. És e határozott lépéssel 
nem kockáztatunk semmit, — mert hisz a horvátok haragja már 
nagyobb úgy sem lehet. 

1848, vagy 1868 ? — A kiegyezés árnyéka. — A két fuiza. 
— Királyhágón és Dráván túl. — Tompa Mihály, — Vád a 
48-08 párt ellen. — A restitutio in integrum. — Gosztonyi, 

Budapest, 1884. október 21 -én. 

Az országgyűlés különféle pártjai, és a felsőház is, külön 
felirati javaslatokkal álltak elő, melyekben a követendő politikai 
irányra nézve nyilatkoznak. Valamennyi párt, s a felsőház is, 
egy formulát használnak az aláíráskor: ,^ Magyarország és társ- 
országainak egybegyűlt képviselői,^ (illetőleg főrendéi.) Egyedül a 
függetlenségi és 48-a8 párt élt ily aláírással: ,^ Magyarország tör- 
vény csen cgybegyiilt képviselői.^ Es ez. csakis ez helyes. 

A függetlenségi és 48-as párt jól tudja, hogy a magyar 
országgyűlésen horvát képviselők is részt vesznek, midőn tehát 
az aláírásban csupán csak Magyarországról szól, nyilván Magyar- 
ország egységét akarta kifejezni és azt, hogy mindaz, a mi a 
magyar korona alá tartozik, nem egyéb, mint valóságos Magyar- 
ország. 

Azt az örömünket azonban, hogy a függetlenségi és 4iS-as 
pártot e téren találjuk, sok mindenféle megzavaija. 

Megzavarja a pártnak szeptember végén kiadott programmja, 
melyben kijelenti, hogy a horvátokkal szemben elfogadja az 



— 245 - 

1868-iki kiegyezést. Furcsa következetesség! Mintha lehetséges 
volna ráállani az 1868-iki kiegyezés alapjára és követelni az 
1807. Xn. törvénycikk eltörlését; pedig a nevezett párt ezt teszi. 

Az 1868-iki kiegyezés a dualizmust megalapító 1867. XII. 
törvénycikken nyugszik és arra számtalan helyen hivatkozik. Ne- 
vezetesen az 1868. kiegyezés 5., 8., 31., 34, 35., 37., 39., 40., 
45., 47., 59,, 63. §§ ai nagyon problematikussá teszik az ország 
egységét, mert közös országgyűlésről beszélnek, különösen a 40. 
§. a magyar korona országainak közös országgyűléséről. Még . 
sértőbb a kiegyezés 70. §-a, mely „az egyezkedő országok külön 
törvényhoisásáról^ szól. 

Az ellenpárt mégis velem szemben azt vitatá, hogy e tör- 
vény dacára Horvátország nem külön állam, mert egy a korona, 
egy a fejedelem, egy a törvényhozás, egy az állami terület. 

Azt a hibás felfogást már hetekkel azelőtt igyekeztem hely- 
reigazítani, oly őszinte meggyőződésben, hogy ellenfeleim jó ha- 
zafiak, kik alapos okokra szívesen hajlanak. De véleményem 
kifejtésére még mindig nem akadt tér, a mi kissé meglep, mi- 
dőn azt tapasztalom, mennyire fölzúdulnak azok az urak, ha 
Tisza fenyegetőzik, hogy a sajtót kissé korlátok közé szorítja. 

Az 1868. évi kiegyezés nekünk nemcsak az úgynevezett 
kiegyezést hozta, hanem hozta a nemzetiségi törvényt is és ez 
nemcsak közös országgyűlésről beszél, hanem törvényhozásunkat 
először magyar-horvát országgyűlésnek nevezi. (XLIV. §. 29.) 
Világos, hogy a törvényhozó testületnek. - - hogy is mondjam 
nem volt elég bátorsága lehúzni a konzequenciákat, nem merte 
e törvényt a Dráván túli vidékre is alkalmazni, és inkább elis- 
merte, hogy innen és túlnan két ország létezik. Azért az idézett 
szakaszt így kezdi: „Ezen törvény rendeletei a külön területtel 
biró, s politikai tekintetben is külön nemzetet képező Horvát-, 
Sziavon- és Dalmátországokra ki nem terjednek." 

Hol itt az ország, az állami terület egysége? 

A horvát kiegyezést el lehet törleni, a nélkül, hogy a kap- 
csot Ausztriával, úgy mint ezt az 1867. XII. törvénycikk meg- 
állapítja, megszüntetnők. De nem lehet megfordítva az úgyneve- 
zett horvát kiegyezést fentartani, midőn az 1867. XII. iörv.-cikk 
eltörlésére törekszünk. 

Egyébiránt a horvát, úgynevezett kiegyezést belső okokból 



~ 24fi — 

sem lehet fentartaiii és miuél későbben inmeri be azt Magyaror- 
szág, annál rosszabb, végzetesebb lesz az reá nézve. 

Midőn Erdélynek klllön törvényhozása volt, akkor hef ina- 
gyár hazáról beszéltünk. Ez a két haza 1848-ban egyesíttetett 
és az 18()8. évi t()rvényhozás meghatározta ezen egyesítés rész- 
leteit (XLIII. törvénycikk). Különös, hogy a törvényhozás épen 
ez évben fogadta el a horvát kiegyezést is, mely által ismét h(H 
törvényhozást, két, de nem magyar — hazát szentesített. Dacára 
a sok jó akaratnak, dacára a lelkes hazafiság sok nemes példái- 
nak, a törvényhozás nem állott akkor feladata magaslatán és a 
haza integritását maga szegte meg. 

Deák Ferenc még 18()1. évben a hírhedt zágrábmegyei 
körlevélre adott válaszában azt mondja, hogy Horvát- és Magyar- 
ország együtt oltalmazták a hét közöfi hazát. Tehát dél felé szint- 
úgy két haza, mint kelet felé. 

Próbálja meg a magyar ember, körülnézni a Drávántúl, és 
ott magát magyarnak érezni, - bizony keserű tapasztalásokkal 
térend vissza. Az a vidék sem nem hazája, sem nem magyar — 
valamint a római szent birodalom sem római nem volt, sem nem 
szent. 

Az ilyen arithmetika mellett bizonyos, hogy Magyarország 
veszt. Előbb betapasztja a veszteséget iictiókkal, aztán megro- 
molván politikai jelleme, hibáit még bölcseségnek meri hirdetni. 

Csak Tompa Mihály gólyájának van két hazája, — nekünk 
csak egy kell, az egységes haza. 

A franciák keble sajog, midőn P^lszász és Lotharingia el- 
vesztésére gondolnak ; pedig elvesztették egy nagyobb hatalom- 
mal folytatott elkeseredett, szerencsétlen háborúban. Hát mi ma- 
gyarokul egykedvűen tűrjük hazánk megcsonkítását? Hol van a 
hatalom, mely arra kényszeritett. ? hol, a melynek hadserege tönk- 
reverte saját véderőnket V 

Az ellenség saját határaink közt van. Mi magunk hibáztunk, 
vétkeztünk s követtünk el hazánk elleni bűnt, midőn az 1868-ki 
kiegyezéshez hozzájárultunk. Orvoslása is tőlünk függ, senki 
mástól. 

Az egységes Magyarországot kell megállapítani, egységes 
törvényhozással és kormánynyal. Nem akarja-e ezt a 48-a8 párt ? 
Ugy látszik nem, noha a felirati viták alkalmával Gosztonyi Sán- 



- 247 - 

dor, a párt egyik tagja azt kívánta^ hogy az 1848-iki törvények 
in integrum visszaállíttassanak. E törvények nem engedik, hogy 
Szeréra, Verőce és Po^ega Szlavóniának neveztessenek, hogy fér 
meg tehát e kivánat a párt programmjával ? 

Nem hallottuk, hogy a párt Gosztonyit a diszciplina meg- 
szegésével vádolta volna. Miért nem tűzi ki tehát zászlójára az 
ország egységét és integritását? Higyjék el, hogy nem szabad- 
elvűén, nem nemesen, nem ildomosán, nem a magyar történet 
szellemében, nem a haza jövőjének érdekében cselekszenek, mi- 
dőn azt a politikai bűnt veszik védelmük alá, melyet az 18G8-iki 
horvát kiegyezésnek neveznek. 



Gü. 

A horvát y,függetlcn nemzetipárt^ fal irat a, — Ág 
IHoyalitás foltosgat/isa. — A magyar államiság tagadása, — Hol 
van a horvát államjog '^ — Lrckr a magyar-horvát koronáról. — 
A horvátok virtuális hódításai, — A (íH .soha sem fog a nemért 

vérébe átmenni, 

Budapest, 1884. október 23. 

A horvátok megijedtek saját maguktól. A Starcsevics-párt 
felirati javaslata oly nagyon szincerizált, hogy a tartományi gyű- 
lés elnöke e hó 20-án ünnepélyes tiltakomssal igyekezett elsimí- 
tani a rósz hatást, melyet a felirati javaslat mindenütt keltett. 
Az ülés elején felkelvén székéből, kijelenté a tartományi gyűlés 
és a nép nevében, hogy még a gondolat is távol van tőlük, 
mintha a királyságok képviselői képesek volnának ily feliratot a 
felség elé terjeszteni, mely tartalmát és irányát tekintve, monar 
chikus államokban eddig szokatlan és hallatlan volt. 

Helyesen tette az elnök, hogy e brutális feliratot így el- 
ítélte, — bár megemlíthető, hogy ily modorú felléi)ése egy le- 
giszlativ testület elnökének — szintén szokatlan éa hallatlan eset. 
Legalább eddig nem ismertünk az alkotmányos életben hasonlót, 
hogy valamely javaslat más, mint rendes tárgyalás után, a több- 
ség szavazata által a ház asztaláról letétetett volna. 

A mi az elnök tiltakozása után tijrtént, azt mi nem vesszük 



- 24Í? — 

fel tollankra, hauem rábizzok olv emberre, kinek kedve van az 
ily politikai chronique scandalense-öket megróni. 

ElóttttDk fekszik azonban a horvát ftggetlen nemzeti párt 
felirati javaslata is, mely modorában illedelmesebb ng:}'an^ mint 
a Starcsevics-párté; de lényegében és minden sorában nem eg}'éb. 
mint a magyar államimg tagadása. Soha erósebb bizonjitványt 
mint ezt a ^fHggetien nemzeti párt" feliratát nem kivánhattam 
arra, bogy az 18(>s-iki kiegyezésen alapnló állapotok tarthatat 
lanok és hog^* a kibontakozásra csak ily alternatíva mutatkozik: 
vagy megadni azt, a mit e felirat kivan, vagy eltörleni az ISíW-iki 
kiegyezést. 

A ^.ftlggetlenek" felirata maga mondja, hogy a i^horvát) 
nemzet nagy része már kezdettől fogva nem értett egyet a ki- 
egyezési törvénynyel, mert abban ^a, horvát államjog"-nak iga- 
zolatlan korlátozását és a Magyarországgal való folytonos bonyo- 
dalmak forrását látta. 

Szégyenemre megvallom, hogy én horvát államjogot nem 
ismerek, és azért jogtudósainkhoz és egyetemi tanárainkhoz for- 
dulok azzal a kéréssel, hogy engem felvilágosítani szívesked- 
jenek. 

A felirat azt mondja, hogy Horvátország és Szlavónia a 
kiegyezési törvény szószerinti értelmében a magyar királysággal 
nem képez állami egységet, hanem csak állami közösséget, és 
azért a horvátok nem is akarják, hogy a magyarok ezt az ál- 
lami közösséget magyar egységes állammá alakítsák át, és így 
az ósi {?) királyságot magyar tart-oniánynyá változtassák. A ma- 
gyar állameszme tólük idegen, és ezt terjeszteni nem akarják. 

Megvallom, hogy ez tiszta. A horvátok tudják, mit akar- 
nak, és mit nem. Mi pedig azt hisszük, hogy Szent István ko- 
ronája oly eszme, mely egymaga képes az állami egységet, és a 
területek elválhatlanságát hiztositaui. 

A felirat utóbb megfelejtkezik, hogy az állami közösség 
védelmére kelt, és már csak állami önállóságot emleget. Azt 
mondja, hogy a horvát nép nirgujítotfa a szövetséget Magjaror- 
szággal, mintha bizony 1S()S. év elótt a ,,pal*tes subjectae'^ szö- 
vetségi viszonyról csak álmodtak volna is. 

A felirat több helyen majd szószerint, majd értelem szerint 
azt a kívánságát fejezi ki, hogy Horvátország a közös magyfir- 



- 249 — 

horvát korona országainak keretében önálló közjogi állást kap- 
jon. Ugy emlékszem, hogy a horvátok már legfelsőbb helyről 
kaptak intést, hogy Szent-István koronáját nem nevezhetik ma- 
gyar-horvát koronának. De ha ez nem történt volna is, az ille- 
delem, a felség iránti tartozó őszinteség kötelessége is paran- 
csolhatta volna a felirat készítőinek, hogy történeti valótlanság- 
gal ne lépjenek a trón zsámolyához. Kálmán király után kirá- 
lyaink egyike sem koronáztatott horvát koronával, hanem mind- 
nyájan Szent István koronájával, a mely régibb, mint Sz. László 
és Kálmán hódítása az Adria felé. Ez az egy koronával való 
felavatás tette királyainkat fejedelmekké a Kárpátoktól az Adriáig. 
Bizony ősi királyaink megfordulnának sírjaikban, ha látnák, hogy 
az általuk meghódított részek ma osztozkodni akarnak koronájuk 
jogaiban ! 

Különben a területi kérdésben a függetlenek felirata még 
eiég mérsékelt ; nem kíván egyebet, mint hogy Dalmácia, Fiume, 
Zsnmberák és Marindol Horvátországhoz visszacsatol tassék. Na- 
gyobb lendület van a Starcsevics-pártiakban, kik Karinthiát, 
Krajnát, Görzöt, Istriát, Stajerországot, és ráadásul egy pár ma- 
gyar vármegyét követeltek. Mindenütt, a hol egy szál horvát 
ember hemzseg. Nagy- Horvátország megjelenik és megcsinálja 
hóknsz pókuszát a még eddig fel nem fedezett Zvojnimir (vagy 
ha úgy tetszik Szvinimir) koronájával. 

A felirat azt állítja, hogy a kiegyezési törvényben Horvát- 
orezág bizonyos közös ügyek vitelét a közös kormányra ruházta 
azzal a fenntartással, hogy később ismét önkormányzata alá 
visszavehesse. Sohasem kételkedtem, hogy e kiegyezési törvény 
a horvátoknak csak barlangul szolgál, hová viharos időjárás ese- 
tén menekedni akarnak. Azt is kívánják, hogy Horvátország 
kí>zUgyeibe a magyar kormány hivaUUnoka ne avatkozhassék. 
Elhiszem nekik. Azonban habár a bán túri, hogy őt magyar 
fíekó-nak nevezzék, Magyarország nem fogja tűrhetni, hogy be- 
folyása a Dráván túl fokról-fokra még lejebb szálljon. 

Ez csak az 18()8-iki kiegyezés további fennmaradása mel- 
lett volna lehetséges. 

A felirat, hogy egyéb alkotmányos baklövéseit mellőzzem, 
végül isten áldását kéiTén a felségre, őt legkegyelmesebb rm- 
íiZfírnak nevezi a záradékban. 



- 252 - 

A bán oly magyarázatot ad az egységnek, melyet határo 
zottan vissza kell utasítanunk. Igazolva találja ugyanis „az egy 
ség kifejezését annyiban (kérem: „annyiban" mondja a bán)^ a 
mennyiben ez egységes ügyekre vonatkozik, melyek a kiegyezés 
értelmében közösek, és közösen, egységesen elintéztetnek. Állami 
egység azért létezik, mert az egész (mi az?) Szent István koro- 
nája által koronáztatik." Már bocsánatot kérünk, de álladalmi 
létet ily niganyos alapra fektetni nem lebet. 

Ennél sokkal világosabb a kir. leirat, mely előtérbe állítja 
azt a tételt, hogy -a magyar korona tartományainak állami egy- 
fíége bizonyos garanciákat kivan és hogy a mennyiben ezek nem 
séi*tetnek, nem mellőztetnek, hanem fentartatnak, a zágrábi gyű 
lésen képviselt tartományok nemzetisége, alkotmánya és önkor 
mányzata biztosítva van. 

A kir. leirat illető pontjának értelme ez — a bán, ha Maz- 
zurának kedvezni akart — visszafelé magyarázhatja a kir. leirat 
szövegét, de ezt aztán csnk saját személyes müvének tekintheti 

Ha az ország egyes részei elválaszthatlanok egymástól, ba 
az állam megoszthatlan, mint az 18G8. évi kiegyezés mondja. 
varion miért nem nevezzük azt egységes államnak ? vagy ha el- 
vétve így nevezzük, miért sietnek főméltóságaink egy pár lépést 
bátran visszafelé tenni? 

A bán azt állítá, hogy ö a kir. leirat minden kifejezéséért 
a felelősséget elvállalja, noha benne a korona nézetei vannak 
letéve. Ann*^l inkább kellett volna a bánnak az állami egységet 
melyről a kir. leirat szól, természetes értelmében elfogadni, és 
védelmezni. 

Távol sem gyönyörködünk az egységi eszme folytonos han- 
goztatásában. Midőn Ausztria leggyengébb volt, akkor legsUríib 
ben emlegette nagyhatalmi állását, Franciaország pedig soha sem 
szól állami egységéről, mert arra szükség nincs. Gondoskodja 
nak inkább hatalmasaink, hogy a magyar állam egysége való- 
sággá legyen. 

Van-e különbség a közös állam, és az állami közösséj: 
kr)zt? Ijássuk. Közös fejedelem az, a kit több ország vagy tar 
tomány uralkodójának elismer. A fejedelem tehát eg}% a birío 
kos több. Közös korona az, melynek souverainitása több tarto- 
mányra kiterjeszkedik, - a tárgy egy, a hódoló tartomány több. 



— 253 — 

Közös állani az, melyet különféle népség hazájának nevez. Ma- 
gyarország tehát közös hazája az abban lakó magyarnak, tótnak, 
oláhnak, németnek, horvátnak stb. A tárgy egy, a tulajdonos 
több. Volt idő hazánkban, midőn különféle vallásfelekezetek 
ugyan azt a templomot használták. Egyik is, másik is végezte 
benne isteni tiszteletét. Ue azért a közös templom csak egy volt 
és ezt darabokra szétbontani egyik felekezet sem akarta. 

A közös állam tehát az államegységet nem zárja ki. 

De nem úgy áll a dolog az állami közösség mellett. E ki- 
fejezés értelme az, hogy két vagy több állam bizonyos célra 
cgyesttl, akár közös háztartásra, akár közös védelemre, vagy tá- 
madásra. Ebben az ideiglenesség fogalma is rejlik és az a fel- 
tevés, hogy a kitűzött cél elérése után, vagy tetszés szerint meg- 
állapított idő multán a közösségbe lépett államok megint szétvál- 
hatnak. 

Ezt még az 1868. évi kiegyezési törvény sem akarja. Kü- 
lönben nem jelentette volna ki, hogy a magyar korona országai 
elválaszthatlanok. Ennélfogva az idézett törvényben használt „ál- 
lami közösség" és elválaszthatlanság eszméje egymás mellett meg 
nem fér. 

A törvényhozók sokszor már rövid időközökben nem értik 
egymás szavait. íme 18t)8. évben állami közösség alatt az ország 
bizonyos complexusát értették, melyről azért azt mondák, hogy 
ez megoszthatatlan. Már öt évvel utóbb ez értelem elveszett, 
mert az 1873. évi XXXIV. törv.cikk 5. §-a azon eshetőségről 
szól, a midőn a bán és a magyar kormány közt az állami kö- 
zösség, vagy érdekek közössége szempontjából kételyek merül- 
nek fel. Tehát itt nem országálladékról van szó, hanem érde- 
kekről, melyek lehetnek közösek vagy nem közösek, de nem 
lehetnek elválaszthatlanság vagy megoszthatlanság tárgyai a tör- 
vényhozásban. 

A Deák-párt kormányzása alatt alkotott törvények igen 
sokszor gyöngélkednek azon hibában, hogy nem szabatosan feje- 
zik ki azt az eszmét, mely kifejezendő; vagy hogy ugyanazon 
eszme különféle szavakkal törekszik kifejezésre; és igy szabad 
tért enged a rabulisztáknak. Tán a bátortalanság is keresett ho- 
mályosabb formulákat, hogy azokat kedvezőbb körülmények közt 



- 254 - 

fel- vagy lefelé való licitálásra lehessen crtékesiteni. Az ily puli 
tika megbosszulja magát. 

Ha a bán úgy találja^ hogy az állami egység megvau, a 
midőn a horvátokkal közös ttgyeket a kiegyezés értelmében e^y 
ségesen tárgyalunk és elintézünk, — akkor az következik sza 
vaiból^ hogy a midőn ily eljárási mód nem forog fenn, akkor a 
Dráva két államot választ el egymástól. Szent István koronájá- 
nak birodalma volna tehát majd egységes állam^ majd töbhe^ 
számú. Erre a találmányra nem kérttnk dicséretet és hálát a ri 
lágtörténelem részéről. 

De ha a bán metafizikáját Ausztriához való viszonyunkra 
alkalmazzuk^ akkor az lenne az eredmény^ hogy a mennjibei) 
ezzel közös kormányunk van, bizonyos ügyek a delegációk e^'y 
séges határozatától függnek. Magyarország és Ausztria eg}'8ege> 
birodalmat képeznek, — más esetekben pedig szabadságot nye 
rttnk^ hogy magunkat egységen államnak képzelhessük. 

Mikor fog már valahára nagyobb őszinteség érvényre jutói 
politikánkban V 

^1 kor ráf he ruli áz ások. — Zsivlcovics báró kivátmvjn. 
Frank képcisolö a qiwtáról. - A zágrábi úgynevezett konim^ 
párt, — V(ti>iiti politika, - Az ^autonóm'' Horrátorszáiftr^ 

semmit ! 

Budapest, 18Ö4. november 5^n. 

A zágrábi tartományi gyűlés a jelen ülésszakra kittlzöt: 
munkálatokat elvégezvén, — re quasi optime gesta, — f. évi 
október 30-án elnapoltatott. 

Ezen utolsó ülés után a nemzeti párt klubjában e párt 
képviselői búcsút vettek a bántól s a tartományi gyűlés elnöki- 
től. Ez alkalommal Zsivkovits báró an-a kérte a bánt. az elní> 
köt és különösen a Budapestre távozó képviselőket: hassanak 
oda, hogy Magyarország fmís gazdasági politikát kövessen Hor 
vátországgal szemben és anyagi beruházásokról gondoskodjék. 

A politikai viszonyoktól ftigg, vájjon ezen utóbbi kérelmei 
méltányosnak találhatjuk-e, vagy nem V 



— 265 ~ 

A kiegyezési törvény Hzerint Horvát -Szlavonországok összes 
jövedelmei csak kétféle célra fordíttatnak, nevezetesen 45% a 
nevezett tartományok beligazgatására, 55 % pedig a közös ttgyek 
költségeire (13 — 17 szakaszok.) Az idézett törvény 13. szakasza 
kimondja, hogy miután a nevezett tartományok jövedelmei azon 
összeget; mely a megállapított adóképességí kulcs szerint a közös 
ügyek költségeiből rajok esnék, ez idő szerint csak ii^y fedez- 
hetnék, ha a beligazgatásukra szükséges összegek nagyobb részét 
Í8 általadnák, Magyarország beleegyezik, hogy a nevezett tarto- 
mányok jövedelmeiből mindenekelőtt a beligazgatásra szükséges 
összeg levonassék és csak a megmaradó összeg fordittassék a 
közös ttgyek költségeire. 

^Mondja továbbá a 25. szakasz, hogy ha egyes években az 
összes jövedelmek 45 százaléka nem találná fedezni Horvát-SzUi- 
Yonországok megállapított beligazgatásí szükségletét, a hiányt 
Magyarország előlegezi. Azonban ha e tartományok adóképessé- 
gének növekvése folytán a közös ügyek fedezésére szükséges 
aránylagos összeg többletet mutatna ki, e tartományok azon ösz- 
szegeket, melyekre nézve a megelőző években a közös költségek 
tekintetében hátra maradtak, utólag fedezni nem kötelesek. 

Mindezen kedvezmények dacára „Horvátország" a reá eső 
adóilletményt nem rótta le és 30 millióval van hátralékban. 

Azt kérdezzük most, mily alaphói gondolják a horvát urak 
hogy investiciókat kellene tennünk a drávántúli részekben? 

Frank képviselő a zágrábi gyűlésen azt adta ugyan elő, 
hogy a quota kiszámítás hibás és hogy a kiegyezési törvény azon 
feltevése, mintha Horvátország nem volna képes a reá eső költ- 
ségeket fedezni és igy bizonyos szubvenciót kénytelen Magyaror- 
szágtól elfogadni, a valóságnak meg nem felel. Ha most 1() évi 
ellenkező tapasztalás után kitűnnék, hogy Franknak igazsága 
van, és hogy a tartományi gyűlés az ő szavainak nem ok nélkül 
()rtilt, akkor az invesztíciók kérdését komolyan fontolóra lehetne 
venni. Azonban Franknak számításait alig pár nap közzétételök 
után maga az „Agramer Zeitung" forgatta ki és igy nyugton 
átengedhetjük magunkat azon kétes örömnek, hogy számos év 
óta mi magyarok fizettük milliókban Horvátország jövedelmeinek 
hiányait. 

Magyarország e tekintetben nem mehet tüvdbb. Nem akaszt- 



— 256 - 

hatja meg haladását közlekedési eszközeinek szaporításában, nem 
hanyagolhatja el közmivelődési érdekeit. 

Ha tenni hajlandók volnánk is^ ha áldozatra készek lehet- 
nénk is, ezt tóitink józanul senki sem kívánhatja^ a míg a drá- 
vántúli részekkel a mai viszonyban élttnk. Annak van értelme, 
hogy hazánk legszegényebb vidékeért mindent megtegyilnk, a 
mi e vidék közjavát előmozdítja, és tőlünk, habár áldozatok 
árán is, de telik. Mert elvégre a mostohább fekvésű vidék is e 
haza részének érzi magát és lakosai e nemzet fiai akarnak lenni. 

Más jelenségek mutatkoznak a Dráván túl. Egész pártok a 
Magyarország, a magyar nemzet ellenségeinek vallják magukat 
és gyűlöletükben a tisztesség legelemibb szabályai ellen vétenek. 

Van ugyan ott egy nemzeti avagy kormánypárt, mely a 
bánt támogatja, és így bizonyos határig a kormányképességre 
tarthat igényt. Azonban e párt az 1808. évi kiegyezés alapján 
áll, - - ez idő szerint, — és így részünkről, a kik e kiegyezést 
Magyarországra nézve károsnak, sőt veszélyesnek tartjuk, köszö- 
netet nem érdemel. Azonkívül a barátság köztünk még nagyon 
uj. Ezen pártnak igen sok tagja még alig egy éve a zágrábi 
uteai csőeselékkel nemesak kacérkodott, hanem attól politikai 
irányt is elfogadott. Nem tehetünk róla, de a multat ismervén, 
beteljesedhetik, hogy „naturam si furca expellas, tamen usque 
redíbit." 

Az állam azon részeért, melynek legédesebb álma az vl- 
szakadáSy melynek politikusai a legalsóbb rétegekbe leszállnak 
és a gyűlöletet a magyarok ellen tanítják, szítják és terjesztik. 
Magyarország nem hozhat semmi különös áldozatot. Ott invesz- 
tíciókat tenni, annyi, mint saját ellenségét erősíteni. Általunk 
nyert erejét maholnap ellenünk fogja fordítiini és nagyobb hibát 
követnénk el, mint akkor, midőn a boszniai emigránsokat mil- 
liók költségével hazánk földjén tartogattuk, kik aztán a boszniai 
okkupáció idején szegény bakáinkat és huszárainkat a bokor 
mögül lepuskázták, vagy álmukban kegyetlenül lekaszabolták. 

Mindezen aggodalmaink megszűnnek akkor, de csakis akkor, 
ha a Dráva és Száva torkolatától a Velebitig és Fiúméig min- 
den ember az egységes Magyarország polgárának fogja magát 
erezni, a mit — nemzetisége fentartása mellett. - azt hiszem, 
jogosan követelhetünk is. 



— 257 — 

A zágrábi nemzeti klub azon kivánsága, hogy Magyar- 
ország más gazdasági politikát kövessen^ úgy látszik a vasúti 
politikára vonatkozik. Midőn Magyarország még nem volt oly 
mértékben sorsának intézője; mint most^ a bécsi kormány a leg- 
ellenségesebb közlekedési politikát követte irányunkban. A seme- 
ring-trieszti vasútvonal azon ellenszenvnek köszöni létét, mert az 
„átkos Magyarországon keresztül" nem akartak vasutat vezetni. 
Még a magyar kormány életbeléptetése elején is elég excentri- 
kus vasút épült, mely Magyarország érdekeinek nem felelt meg. 
Csak az ujabb időben indult meg egy jobb és öntudatosabb poli- 
tika határozott irányban, mely már is elismerésre méltó eredmé- 
nyeket hozott létre. 

A Dráván túl, hogy ha közjogi állapotaink javulnak^ szí- 
vesen építUuk vasutat, szívesen szabályozunk folyókat; de mind- 
ezen mftködésUk egy főszempont által fog szabályoztatni, t. i. 
az egységes haza érdeke által. Az egység fejlődéséhez kell 
alkalmazkodnia az okos politikának is. 

Egyelőre az egészséges önösség legyen Magyarország jel- 
szava, miután feláldozó, valóban vétkes nagylelkűségével csak 
kudarcot vallott. Az invesztíciókkal majd várunk addig, míg 
nekünk Zágrábból jelentik: 

L'ordre régne a Varsovie. 

69. 

A zágrábi püsp ö ks ég j ó s z á g ai . — A püspökség ala- 
pítása. — Első adofnányok. — A topuszkói apátság. — A hir- 
fokügyet a magyar országyülés rendezi. — Esterházy Miklós nádor. 
— A csázmai káptalan. — A jószágok pusztulnak, török invasió, 
a határvidék alakítása. — A várasd i generalatus. — A püspök- 
ség kármentesítést nyer Torontál és Temes megyélwn. — A mai 
hirtokdlladék — Magyar püspökségek a Dráván túl. — A pro- 
testáns egyházkerületek. 

Budapest, 1884. november 9-én. 

Már azon időben, midőn szent László király a zágrábi püs- 
pökséget alapította (1092.), az utóbbinak a Csázmához északra, 
azelőtt Kőrös, most Belovár megyében fekvő Dombrót, a mai 
Dubrovát adománvozta. 

p>:8Ty K.: horvátobszíoról. 17 



258 



Ez tehát a püspökség legrégibb jószágkerülete, melyről 
alább még Bzólunk KHlQnben mint Imre király 1199. évi levelé- 
ből tadjak, szent László a fontos csázmai földet is adományozta 
a püspöknek. 

ni. Béla Kőrös vidékén a Komska folyó mentén és a glo- 
goneai templárínsok szomszédságában adományozott a püspökség- 
nek jószágokat. 

A Xm. században királyi adományból szaporodtak a püs- 
pökség jószágai a garicsi és gerzencei váríspánság területével 
(1277.), mely utóbbitól a zágrábi püspököR magukat berzencei 
(így, gerzencei helyett > grófoknak is nevezték. — E században, 
bár a királyi adományt nem ismerjük, nyerte a püspökség Ivá- 
nicsot ; de már Imre király adományából bírta a sziszeki kerü- 
letet, melyet a püspök 1215. évben a zágrábi káptalannak ado- 
mányozott. Birta a püspökség a XIII. század eleje óta Ugra (ma 
Vugrovecz) és Zelina területeit, melyeket ez szintén a zágrábi 
káptalannak adományozott. Imre király 1201. évben már Vaskát 
és Gorát (apud Sanctum Glementem) és Zdeliát is felsorolja a 
zágrábi püspökség jószágai közt. 

A püspökség ősi jószágaihoz számítják Gomnecz várát is, 
mely ma Boszilyevo néven Lupoglav mellett fekszik. E szerez- 
ményt szent László királyig viszik fel. 

István zágrábi püspök jószágainak egy részét, úgymint 
Sziszek, Odra, Pribisseu és Drencsina 1215. évben a zágrábi 
káptalannak adományozza. Ez időben Biskupec Várasd mellett 
és Hrastovica Petrinia mellett a püspökség javadalmait képezték. 
Hrastovica valami önkény által elveszvén, Babonics László püs- 
pök azt 1326. évben Róbert Károly alatt visszaszerezte. 

A már emiitett vaskai jószágra nézve a püspök utóbb pörbe 
keveredett a szomszéd templáriusokkal, melynek véget vetett 
1230. évben a felek közt létrejött egyezség. 

A vaskai apátság előbb a zágrábi püspök egyházi jogható- 
sága alá tartozott, később a pécsi püspöké alá került. A követ- 
kező pusztákat bírta : Matyasóe, Beniscence és Oressje. Az apát 
azonban azt vitatta, hogy Velika, Losgie, Ottók, Dravica, Derg- 
niak, Radikoce és Farkasewci is az apátság birtokához tartoztak. 

IV. Béla 1269. évben a püspökségnek Somogymegyében 
fekvő Vertus, Elias, Budun és Tikud nevű falvainak kiváltságo 



— 259 — 

kat ad kármentésül, a bárók és főispánok által igénybe yett 
szállásadási téherért. Vertns falnt már Imre király említi 1201-ben, 
mint püspöki jószágot. 

Szintén IV. Béla adományozta a Dráva és Mnra közt fekvő 
Bistrica és Siget praediumokat és megerősíti 1269-ben Timoté 
püspököt a Vaska mellett 30 márkáért vett terület birtokában. 

1382. évben Vinodol, Clemingora és Pech, mint a zágrábi 
püspökség, Toplica és Bachuz, mint a toplicai Boldogságos-szűz- 
ről címzett apátság birtokai említtetnek. 

János (de Alben) zágrábi püspök Pécsett 1433. március 
14-én kelt végrendeletében minden házát és palotáját, melyeket 
Budán bírt, utódainak a zágrábi püspökségben hagyományozza. 

Halála után mintegy 10 évig a püspöki szék be nem tölte- 
tett, jószágait világi urak kormányozták, egyházi dolgait pedig 
külpüspökök intézték. 

A zágrábi püspök sem birtokainak, sem tizedjövedelmeinek 
háborítlan élvezetében nem maradhatott mindig, és a világiak 
hatalmaskodása sokszor volt panaszok oka. Egy ily eset fordult 
elő Mátyás király korában, ki, midőn a slavoniai nemesek Osvát 
zágrábi püspöktől a tizedet megtagadták és ezen megtagadásukat 
szentlélek! Ade Miksa, Grebeni László, Mikéhez Pál, Hergfi László, 
Konzkay Péter, Kuster Máté, Bikszádi Péter, Biczkele István és 
Vitézfy László, mint képviselőik által kijelentették, a király augusz- 
tus elején 146(5. évben Kőrösön (Slavoniában) az ország báróival 
törvényszéket tíirtott és e pörben úgy ítélt, hogy a slavoniai ne- 
mesek a tizedet taitoznak íizetni. A törvénykezésben részt vettek: 
István kalocsai érsek, János ])écsi püspök, Tamás nyitrai püspök, 
János zagoriai gróf, laki Thuz János kir. ajtónálló és slavoniai 
bán, Rozgonyi János kir. tárnokmester, Páloczy Imre kir. pohár- 
nokmester, Garay Jób és mások. 

II. Ulászló király 1495. évben Oszvald zágrábi püspöknek 
a glogoncai prépostságot adományozta, melyet Bertalan vránai 
perjel sokáig elfoglalva tartott. VI. Sándor pápa ez adományt, 
tekintvén Oszvald érdemeit, helybenhagyta. 

A tizedszedési jog a Dráván inneni megyékre is kiterjedt; 
így kérdi Simon zágrábi püspök 1536. évben Pemflinger István- 
tól, a pozsonyi kamara elnökétől, hogy mintán neki a király 

17* 



ZaUban 3U0<) forintnyi jövedelmet ntalványoKott, miért történt, 
liogy a kamara ezek fizetését megszUntette 'f 

A püspökség terlllete, halalma leginkább akkor gyarapodott, 
miiifin II. Ferdinánd király 1058. évben Hruman Mátyás zágrábi 
ptlgpöknek a tojilicai, utóbb topuszkói-nak nevezett ciBtercita 
apátságot adományozta és azt örökre a pltspSkBéggel egycBÍtette. 
A zágrábi ptispökök azóta a topuszkói apátság eimét viselik. Az 
apátságot II. András király l'20ft. évben alapította kormAnyzása 
elsVt évében és annak az egész gorrai grófságot adományozta. A 
királynak 1211. évi megerÖBÍtfi levele szerint a topus7:kót apát- 
Hág következő birtokokat iijerte a gorrai coniitatussal : Toplica, 
Golina, Bodicba és a Kulpán tiU Podegas; továbbá Hoythiia, 
Htrysov, Dossice, Maladece, Brestet, Crastevize a Száva mellett: 
Moscbenice, Strepiz, BachuB, Peehe, Stanko, Berkié és Bodilo a 
fiiina mellett; továbbá Obetb, Mogos, Chultich, Melinoga, Stre- 
BÍcbe, Viszocba, Usdos, Graduner, Jalsenica, Murta. Hasonlókép 
Breboviza, Ozeisco, Gradissa, Provigna, Cbaucbe, Vernichia, Cher- 
nycba, Hclavoigna, Copachia. A Bogdán szigetet, Holdice, Zek- 
befh és Delim földdel. Kuiske, Cndina, Crete, Slaven, ICaten, — 
az utóbbiak a Gliniza folyónál. Továbbá Veicbenich, Gaigna, 
Myzeloigna, Valkan, Wustimaye, Gracbeniza. Végre Broehina, 
Slatignich, Tersa, Stresigna, Lobovicba, Waletha, Bncba és Cser- 
necz.' Többeket ezek közül fel fogunk ismerni a határvidékbe be- 
keblezett helységek sorában. Az apátság már a XIII. században 
oly tekintélyben állott, bogy midón IV. Kelemen pápa hírét vette, 
hogy a Jadra melletti HzentKozma és Demjéu cimn bencés kolostor 
hanyatlóban van, 12íi8-ban azt rendelte, hogy a jadrai érsek az 
utóbbi kolostort a toplicai apátságnak rendelje alá. (Kfliilnben 
a jadrai püspök már 1 12íi. évben átengedi a kozmndamiani tem- 
plomot a tengerfehórvári barátoknak.) Bruman Mátyás halála 
évében, 1563-ban Draskovics György neveztetett ki I. Ferdinánd 
király által utódjáál, azaz zágrábi püspöknek és topnszkói apátn»k, 
ésöbb mindig megtartott formula mellett : anctoritate juris 
tus nostri regii, quod in conferendis omnibus eccleeiasticls 
ti Kegni nostri Ihmgurinv. beneticiis, instar aliorum Hegam 
iae babere dinoscimnr. II. Miksa király (1564—1570) ide- 

Tkalcsice : Monumenta hielorica opiacopat. Zagrabiensis. I. 25—27 l 



— 261 — 

jéii a topuszkói és a szentgothardi apátság a stájerországi reini 
(Rúna) apátság fiókjai voltak, — az utóbbi, Rupp szerint, 1550. 
év körül kebeleztetett be a reini apátságba;^ a topuszkóiról pe- 
dig azt írja Márton reini apát a királynak, hogy rég időtől fogva 
(ab antiquo tempore) tartozik a reini apátság alá, de egy pár év 
óta, kedvezvén erre a török háború zavargásai, ezen alárendelt- 
ségből magát kihúzni iparkodott és tényleg az engedelmet fel is 
mondta. Topuszkóban — mondja a jelentés — most Keglevich 
Ferenc, Péter fia székel, ki már gyermekkorában oda beülvén, 
az apátságot mint a lovagrend mestere nyerte a királytól. De 
minthogy a topuszkói monostorban sem istentisztelet nem tartatik, 
sem szerzetesi élet nem folyik, Márton apát kéri a királyt, hogy 
a topuszkói apátságot ismét az iránta való engedelmességre 
szorítsa. 

Sztankovaczky Gáspár zágrábi pttspök halála után az ő ingó 
és ingatlan jószágai idegen kézre kerítitek. Mivel a káptalan is 
ez ügyben helytelenül járt el, a király Mátyás főherceget és Dras- 
kovics János bánt nevezte ki biztosokul ez ügy rendezésére. De 
ezek a dologba bele sem kezdtek, azért Miksa főherceg 1598. 
január 31-én királyi meghagyás folytán oda utasította Mikacz 
Miklós tinini püspököt, hogy IstvánflFy Miklós magyar alnádorral 
és nevezett Draskovicscsal,^ az ügyet és pedig még a magyar or- 
szággyűlés megnyitása elöit rendezzék, a jószágokat az idegenek 
kezéből vegyék ki, a jövedelmeket pedig a pozsonyi kamarához 
szállítsák. 

Tehát még mindig a panasz, hogy a püspöki jószágokat 
idegenek tartják elfoglalva, holott már száz évvel azelőtt hozatott 
a törvény, hogy az ekkép bűnösök vízbe dobassanak. (Orsz. Végz. 
1495. Art. 31.) 

Végre Domitrovics Péter 1G24. évben a sághi prépostságot 
oly feltétel alatt nyerte a püspökség számára, hogy annak három 
évi jövedelmét tartozzék a székesegyház javítására fordítani, mely 
villámcsapás által nagyon megrongáltatott. 

A magyar udvari kamara 1(528. évben Veztenica Jánost 



* A reini apátság kiváltságait megerősítette 1259. évben István her- 
ceg (a későbbi V. István magyar király) még stiriai hercegsége korában 
és Zsigmond király 1418. évben. 



— 262 — 

küldte ki biztosul, hogy Rrgheli Ferenc zágrábi püspököt az őt 
illető jószágokba beigtassa, — a mi hosszú alkudozás után, me- 
lyet a biztos a káptalan és püspökség embereivel folytatott^ sike- 
rült. Ergheli püspök beigtattatott a zágrábi és gradeci várba, a 
dombrói és ivanichi kastélyokba ; továbbá a topuszkói apátság 
és tartozékainak birtokába. A biztos átadta a püspöki jövedelme- 
ket is, melyek Domitrovich Péter püspök halála óta befolytak ; 
de a zágrábi vár kulcsait csak harmad napra adta át az új 
püspöknek. 

Az itt emiitett Ivanics már a XYI. században lett határ- 
vidéki kapitányság, de még eddig a püspöki jószágok közé szá- 
míttatott. 

Az említett 1628. évben Esterházy Miklós nádor törvény- 
székével (judicium fori octavalis) a slavoniai birtokok hovátarto- 
zandóságára nézve ítéletet hozott. A nádor előtt megjelentek a 
megbízóleveleikkel ellátott slavoniai küldöttek, köztük Vinkovich 
Benedek zágrábi nagyprépost, ki később a zágrábi püspöki székre 
lépett. 

A slavoniták arra kérték a nádort, hogy megvizsgálván 
igazoló okleveleiket, gondoskodjék és rajta legyen, hogy az illető 
földbirtokok jogos tulajdonosaiknak visszaadassanak, egyúttal 
Slavoniához visszacsatoltassanak és <i magyar szent korona tör- 
vényliatóságának alúvrttasseyiek (^super eorundem territoriorum re- 
stitutione, ipsique Regno Slavoníae redintegratione Jurisdictíonique 
Sacrae hujus Regni Hungáriáé Coronae subjectione .... provi- 
dere vellemus.) A nádornak erre hozott ítélő levele szerint a 
zágrábi püspökség jószágainak következők ismertettek el : A 
dombrói avagy dubrovai kerület számos falvakkal, mint: Baho- 
nin, máskép Baholin (Behonin vagy Beholin-nak is irják, de így 
is ismeretlen) Verhovljan, máskép Marinkovo-Zelo (ma Marínkocz, 
előbb Kőrös, ma Belovár megyében). Zekoucz (Zvekovecz, előbb 
Kőrös, ma Belovár megyében), Parussóc, (ma Parussevec), Mar- 
kóc (ma Markovec Béla vármegyében), Koritno (Markovec mel- 
lett. Kőrös megyél)en), Fuka (Béla megyében, Zaberdje mellett), 
Zaberdje (^Belovár megyében), Giurgievec, most Gyurgyek, máskép 
Zlovency (ma Gyurgyics vagy Gyurgyic, Kőröshöz délre, a volt 
Körösi határőrezred kerületében), Thoycenek (ma Tuchenik), Ve- 
szelkóc, utóbb Veszekóc, máskép Dragichevozelo (ma Dragicse- 



— 263 — 

veC; Csázma közelében), Hegen (ma Hageny, vagy Hageni, Belo- 
vár megyében), Bolch, Kebel, Vuksinc (ma Vuksinec, Béla me- 
gyében), Lubena (ma Lyubena), Lemes-Szt-György, máskép Szveti- 
Gyurg ; továbbá Czubinec, Lemes, Kápolna, máskép Kapela, vala- 
mint egy más Kápolna (ma Kapela vlaszka), és Fabionoc vagy 
helyesebben Habjanoc a mai Habjanovec, Kapela mellett. 

A zágrábi püspökséghez tartozott továbbá a csázmai kertl- 
let, Csázma várával és hasonnevű mezővárossal, a garícsi kastély, 
és Gymnec máskép Boszílyevo. (Ez utóbbi néven ma is Csázmához 
délre található) A gomneci várban tartotta Nagy Lajos király 
1365. évben Stracimir bolgár cárt és feleségét négy évig tisztes- 
séges fogságban. E várba zárták 1387. évben a horvát lázadók 
Erzsébet és Mária királynékat. Szerdahely máskép Szredice és 
Narth (ma Narta a Belovár patak mellett). Tishan (igy, ma Szi- 
schani vagy Sziszcsoni Belovár megyében), Zloboda, Gradcína 
(mu Grachina, Czubinec mellett), Deres (ma Dereza, Csázmával 
nyugotra határos), Glogh, (ilyen van kettő Belovár megyében), 
Kemetinc (ma Kemetinec, Belovár megyében) és Polyana (Gra- 
chiva mellett). Végre az ivanichi kerület (insula Ivanich), mely- ^ 
nek falvai részint akkor is a zágrábi püspök birtokában voltak, 
részint az oláhok (értsd görög hitű szerbek) által elfoglalva vol- 
tak. Nevezetesen Szent-Kereszt oppidum (in Obed) tizennyolc 
faluval együtt, mely mind a sziget határában fekszik ; és más há- 
rom falu, úgymint Bregh, Szent-László és Komornica. 

Esterházy Miklós nádor ez alkalommal és ugyanazon ítélet- 
tel meghatározta azon birtokokat is, melyek a pannonhalmi apát- 
ságot, a csázmai káptalant, a Dersfy, Bánfy, Gréczy, Ruskóczi, 
Gregoriánczy, Saífarik, Konzki, Golec, Ciganic, herzovai Tompa, 
Budróczy és Brasóczy családot Szlavóniában, azaz a mai Horvát- 
országban illetik. 

Ez az oklevél érdekes tanúságot tesz a nádor ingerentiájá- 
ról a horvát birtokviszonyokba, valamint azon hatalmaskodásról 
Í8^ mely a horvát határőrvidék alakításakor gyakorlatban volt. 

II. Ferdinánd király, Vinkovics Benedek zágrábi nagypré- 
post és püspöki helyettes, in spiritualibus előadásából értesülvén, 
hogy a múlt időben a zágrábi püspökség és a vele egyesített 
topnszkói apátság birtokai hűbérbe adás, elzálogítás és pénzbeli 
eladás által igen nagyon fogytak és hogy a birtokok oly kezek- 



— 264 - 

• 

ben vannak^ honnan az egyház semmiféle hasznot nem reményi- 
het^ a püspökség teljes jogossággal jószágainak alig tízedrészét 
tartván meg, 1629. szeptember 8-án Béesben kelt leiratával, mint 
magyar király megparancsolja, hogy miután az ilyen eljárás a 
hazai és kánoni jogba ütközik, ezt országgyűlési végzések és a 
Hármaskönyv is tíltják, a püspökség ily törvénytelenül elveszte- 
getett jószágai visszaszereztessenek és a magyar korona jogható- 
sága alá visszahelyeztessenek. Ezt a rendeletet megerősítette 
in. Ferdinánd király Pozsonyban, 1638. március 15-én kelt le- 
iratával. 

Azonban az élet elerőtlenité a királyi rendeleteket, mert 
midőn a varasdi generalatus alkottatott, e katonai szervezetnek 
Dombró, Csázma és IvanicB, valamint a glogoncai prépostság estek 
áldozatul. E szerint a zágrábi püspökség elvesztette minden terü- 
letét, mely Kőrös sz. kir. várostól kezdve a Glogovnica patakon 
túl és annak betorkolásától a Lónya folyóba, úgyszintén a Csázma 
folyón túl Dombró alatt fekszik. A püspökség e tekintetből c«ak 
a Kőrös város mellett fekvő Miholec, továbbá Gradec, Dubrova 
. helységeket, a Precsec, Lupoglav, Polyana, Bregi és Zaklepica 
majorságokkal tarthatá meg. 

Elvesztette továbbá a Kulpán túl fekvő, azelőtt a topuszkói 
apátsághoz tartozó birtokokat, melyekből csak Mala Gorica, Ber- 
kisevina, Sisineo, Pokupszko én Augustanovec helységeket men- 
tette meg. 

Ergheli Ferenc zágrábi püsjíök 1635. november 10-én azt 
Írja Esterházy Miklós nádornak, hogy miután a püspöki jószágok 
nagy része részint a török zsarnokság miatt elpusztultak, más 
rész az oláhok és praedaucusok birtokában van, a harmadik rész 
pedig, mely a zágrábi püspökök kezén volt, azok által nemcsak 
férfi, hanem női rokonaiknak is örök jogon adományoztatott, oda 
jutott, hogy elődei után a püspökség jószágaiból még a tizedik rész 
sem származott reá, minélfogva jövedelmei annyira meg vannak 
nyesve és oly vékonyak, hogy sem magának, sem csekély csa- 
ládja fen tartására nem elégségesek. Miután azonban ilyen, vilá- 
giak javára tett jószágadományozás a hazai és kánoni jog, s(>t 
még az illető püspökök saját esküje ellen történt, Ergheli püs- 
pöki törvényszéket tartott, melyet akkor sokadalomnak neveztek, 
és ezen adományozások törvénytelenségét kimutattál. Maga Ver- 



— 265 — 

bőczy Tripartitumjának I. rész 10. címe bizonyítja, hogy az egy- 
házi birtokok az illető főpap halála után a király adományozási 
jogára visszaesnek és a püspök azoknak haszonélvezetében marad 
élte fogytáig, de azokról a király különös beleegyezése nélkül 
nem rendelkezhetik. A püspökök említett esküje többi közt így 
szól : az asztalomhoz tartozó jószágokat el nem fogom adni, sem 
el nem adományozom, zálogba nem vetem, újra hfibérbe nem 
adom, általában az egyháztól semmikép el nem idegeníteni. A 
püspök ennélfogva a királji tábla Ítéletét veszi igénybe és meg- 
jegyzi, hogy ha elődeinek szabad volt ekként gazdálkodni, akkor 
neki sem lehet megtiltva saját rokonainak püspöki jószágokat 
r>rök időre ajándékozni. 

A püspökök saját szerzeményei más szempont alá estek. 
Prodan zágrábi püspök (1170—1185) Glogonca, Zelina és Üj- 
Udvar területeket vette meg és az elsőt a templáriusoknak, kiket 
állitólag ő vezetett be a püspöki megyébe; a másik kettőt a 
zágrábi káptalannak adományozta. Ezen utóbbi adományt meg- 
erősítette III. Béla király 1175. évben, valamint a pápa is. Glo- 
gonca, vagy Golgonissa (ma Glogovnica Kőrös megyében") mindig 
a templárinsok egyik főbirtoka maradt, a míg e lovagrend fenn- 
állott. Ennek elbukásával a jószág a zágrábi püspök rendelkezé- 
sére visszaesett. A piazenzai eredetű Jakab zágrábi püspök 134(). 
évben azt mondja, hogy Glogoncha az ő Ibangh (ma Ivanics) 
nevfi comitátusában fekszik és miután Bánk fia Guordak, ki Glo- 
goncát bírta, örökös nélkúl meghalt, e jószág a püspök rendel- 
kezésére visszaszárniazott, ki ez okból a nevezett jószágot Gerard 
mesternek és örököseinek adományozta. A fentemiitett Zelinát a 
mai Biskupecet, a káptalan a püspökségnek engedte át, mely azt 
ma is bírja. 

Minden időben forogtak fenn panaszok, pörök és harcok 
a püspöki jószágok birtoklásáért. Borkovios Márton zágrábi püs- 
pök 1676. évben Kolonics Lipót neustadti püspöknek, mint a 
magyar udvari kamara elnökének írja, hogy Medvedvára azelőtt 
a zágrábi püspökséghez tartozott, de utóbb gonosz hatalmaskodók 
magukhoz ragadták ; ezért kéri Kolonicsot, hasson oda, nehogy 
Medvedvára és tartozékai ismét világiak kezére kerüljenek. 

Valóban, a Zágrábbal szomszédos Medvedvárt Fülöp zágrábi 
püspök építette és IV. Béla királynak, a kir. kincsek őrizetére 



— 266 - 

engedte át ; de már IV. László 1273. évben visszadta azt a püs- 
pöknek és káptalannak. 

Lipót király 1685. évben nagyon megdicsérte Borkő vics 
Márton pöspököt hűségéért^ melyet Magyarország szent koronája 
és az ahhoz kapcsolt részek iránt tanúsított^ a miért is neki és 
utódainak Gomitatum de Verőce és Berzence, Verőce és Lippua 
falvakkal njra adományozza^ avagy öt azok birtokában meg- 
hagyja^ — ^ ^h úgy látszik^ a határvidék alakítására mindinkább 
szttkséges területi beolvasztásra vonatkozik. 

1097. évben a zágrábi püspök a bécsi udvari bizottság elótt 
igazolta birtokjogát a Verőce megyében fekvő Szlatina, Vaska 
és Szopje, valamint Rachinovec (Krachinovoe 1482. évben vár- 
ral, — írja Kerchelich. Ily nevű helység van Zalában. De itt 
tán inkább a Kőrös megyei Krachevec értendő), Ivánc, Radon- 
falva (1485. évben várral említtetik Kőrös megyében) Szlobo- 
china, Szigeth, Simonfalva, Lovnik, Sopicha, Stephanovec és más 
falvakra. 

Pusztultak a püspöki jószágok a török invasiók által is; 
így Berzence, Vertus, Bistrica és Siget, valamint a vaskai apát- 
ságnak a Dráva mindkét partján fekvő jószágai ; de bár meny- 
nyire iparkodott Branyug György püspök a karlovici béke alkal- 
mával azokra való jogait kimutatni, és noha tán hitelt is talált, 
de e jószágokat soha többé vissza nem kapta. Ezekért kármen- 
tesítésül adták a püspökségnek Koncsina és Kucsan falut, és a 
pálosok néhai birtokát Remethét és Doljét. 

III. Károly király 1728. évben adománylevélben elismerte 
a zágrábi püspök biilokjogát Vaska, Szopie és Szlatinára (Sza- 
latnok) és Branyug György püspököt beigtatta. Ez utóbbi azon- 
ban 1734. évben azzal fordult a szlavóniai kamarához, hogy ez 
fenebbi jószágaiért évenkint 716 rajnai forintot és 17 krt fizes- 
sen haszonbérűi, a király rendelete szerint. 

A mint gróf Esterházy Gáspárnak 1710. évben a kamarai 
consístoriumnak írt leveléből megtudjuk, a zágrábi püspökség, 
valamint az ahhoz kapcsolt topuszkoi apátság jószágainak fele 
elfoglaltatott a varasdi generalatus, és a horvát határőrvidék 
alakítására, fenmaradván a püspök kötelessége egy egész bandé- 
rium fentartására. Ugyanez évben az a kérdés merült fel és 
heves vitákat idézett elő, vájjon a kir. fiscus valóban succedál-e 



— 267 — 

a zágrábi ptispök jószágaiban^ halála esetére^ mint Magyarország 
többi részeiben? A pozsonyi udvari kamara e tárgyban úgy ha- 
tározott, hogy a zágrábi pttspök, nehogy azt panaszolhassa, mi- 
szerint az őt illető tizedeket nem mindenütt veheti fel, fe^hatal- 
maztatik, és erre neki engedély adatik, hogy a mostani év tar- 
tama alatt, és pedig míg az országgyűlési Karok és Rendekhez 
ez ügyben királyi leirat érkezik, a tizedet szedhesse, más jöve- 
delme úgy sem lévén, melyből a bandériumot fentarthassa. 

Addig, míg a katonai uralom magát egészen befészkelte, 
furcsa ideiglenes állapotok léteztek, a milyenek például, hogy 
1736. évben Sziszeken és Dubieán egy-egy zágrábi kanonok 
volt a vár parancsnoka. A sziszeki várról az 1681. évi LXVIIL 
törv.-cikk rendeli, hogy régi állapotjában a káptalannak vissza- 
adassék. 

Báró Klobusicky Ferenc zágrábi püspök levele szerint, 
melyet ő 1749. évben az udvari bizottsághoz intézett, Szlavónia 
visszacsatolása és a határőrvidék felállítása alkalmával, az utób- 
binak területébe beolvasztott Tiszovac, Globucház, Ostri Verh és 
Saurinya falu, Szkrabutink területéből pedig négy telek. Ezek 
mind a zágrábi püspökséghez tartoztak, melyet a király kármen- 
tesíteni Ígért. Még csak legújabban történt, hogy a Zágráb me- 
gyében fekvő cerniki uradalomból Malla falu a gradiskai ezred- 
hez kapcsoltatott. Klobusicky püspök a szulkovci (ma Szulkovac) 
uradalomhoz tartozó Pleternica (ma mezőváros Pozsega megyé- 
ben) helységet is vette igénybe, de semmi látható eredménynyel, 
sőt Szlatina, Szopia és Vaska fontos uradalmak, melyek vissza- 
adását már Ul. Károly ígérte 1728-ban, még nem kerültek visz- 
sza a püspök kezébe^ ki elismerte, hogy a kamara kész lett 
volna öt visszahelyezni azok birtokába, ha herceg Kordona azt 
nem ellenezte volna. 

A varasdi generalatus területének kikerekítésére 1771. év- 
ben ismét megtámadtatott a zágrábi püspökség birtokálladéka. 
A kikerekítés céljára a generalatus ugyan Barusevci (ma isme- 
retlen), Koritro (tán Koritnó Kőrösmegyében), Gornyi Markovci 
(ma Gornyi Markovec, a volt körösi határezredben), Novaki, Po- 
tochec, Ivanec, Kunovec, Pustakovac — mind Kőrösmegyében 
fekvő falvakat átengedte ugyan a zágrábi püspöknek, de ezek 
helyett a püspökségtől elvette a Zaberdje, Grabrics, Lukavec, 



— 268 — 

» Lyubena, Tuchenik, Busadovac, Lyubinec és Gyurgics nevfi fal- 

vakat, melyeknek területe összesen 3377 holdat tett. Ezenkívül 
a generalatus területe még Csemernica, Opatovac, Csapovec és 
Csubinec falvak határával gyarapodott. 

Nincs szándékom e levélben kimeríteni a zágrábi püspök- 
ség koronként nagy változásoknak alá vetett birtokálladékát. A 
kit a dolog érdekel, kiegészítheti a jószágok névsorát Kerche- 
lich Boldizsár munkájából (História episcopatus Zagrabiensis I. 
45. és G5. lap), ki azonban alkalmasint máskép ír e tárgyról^ 
ha rendelkezésére állanak a magyar országos levéltár adatai. 

Nekem elég volt kimutatnom a püspöki jószágok eredetét, 
az azok megrövidítésére vezető katonai intézkedéseket, és azon 
csere és más kármentesítési ügyletre, melyre ezen intézkedések 
vezettek, és melyek, noha újkoriak, szélesebb körben aligha 
lesznek ismeretesek. 

A püspöki megye határai is idővel nagyon összeszorultak. 
Róbert Károly idejében a püspökség 13 esperességből állott. A 
dubicai főesperességhez az egész zanai kerület 22 plébániával, 
és az orbászi 13 plébániával tartozott, melyek mind a Száván 
túl, a mai Boszniában feküdtek és török járom alá kerültek. 
Oda került az egész guerchei kerület, az egy rechicai plébánia 
kivételével; a nevezett főesperesség metliki kerületéből a német 
vitéz rend öt plébániát ragadott magához. A zalamegyei mura- 
közi kerület a bexini főesperességből kivétetvén, Mária Terézia 
által 1777. évben a szombathelyi püspökséghez csatoltatott, a 
drávántúli vaskai főesperesség a veszprémi püspökséghez. Végre 
VI. Pius pápa 1781. évben tiz plébániát szakított el és azokat 
a diakovári püspökséghez kapcsolta. 

Az átmenet az újkori birtokállapotra I. Ferenc király intéz- 
kedéseivel történt. Zágrábmegyének a Kulpán túl fekvő részében 
a zágrábi püspöknek és az Ő hűbéreseinek sok birtokai voltak, 
ezek 1784. évben a polgári kormányzás és törvény alól kivétet- 
vén, a katonai határvidéki területbe kebeleztettek, de ezen jószí'i- 
gok I. Ferenc rendeletére utóbb megint visszaadattak a püspök- 
nek. Azonban 1800. év július 29-én Bécsben csere-egyezmény 
jött létre, melynek értelmében a püspökség Kulpán-túli jószágai 
megint a katonai végvidékhez kapcsoltattak, a püspök azért 
másutt hason értékű jószágokat fogván cseréül nyerni. 



— 269 — 

A Kulpán túl fekvő ós a határvidékbe olvasztott jószágok 
ezek : Topuszko és a hozzá tartozó Horvacko-Zelo, Gregyani és 
Ponikvari falvak. Továbbá: Pokupszko és a hozzá tartozó Felső- 
és Alsó-Szelkovec, Nagy-8zolina, Glinszkapolyana, Szlana, Gajec, 
Podgajee, Sziszek, Sasnica vagy Sztrazische, Berkissevina, Gra- 
chenica; Sessinec, Zaloy, Szlatina^ Golina, Novoszelya, Buchica. 
Illovachek; Augustanovec, Vidusevec, Dvorische, Sztankovec, 
Satomya, Turchenica, Vratecho, Hutina^ üegoy, Stefanki^ Sumi- 
nova, Polyana, KisSzolina^ Jame, Taborische, Bisanovo, Terszte- 
nica^ Botiiri és Hagyir (Hadjer) falvak. Végre Hraztovica és a 
hozzá tartozó Taborische^ Jarmenszkopolye^ KríS; Cípelics^ Cene 
és Senskipotokkal; Hresztovica Vaschinyakkal, Budichina^ Mo- 
schenica; Pecki, Bellovac, Strasnik, Szvibieh, Felső- és Alsó- 
Mokrica falvak. 

A királynak március l2-én kelt levele szerint mind e jó- 
szágok a Kulpán túl fekszenek. Azonban éhez némi észrevétel 
fér. Ugyanis Augusztinovec (felső és alsó), Pokupszko és Berkis- 
sevina; a Kulpán inneni részen^ Zágrábniegyében fekszenek. 
Ugyanott van Degoy és Sissinec, hanem nem azok képezik az 
egyezmény tárgyát^ hanem a Kulpa jobb partján található Degoy^ 
melynek mai neve Krainszkozelo, és Sissince. A Zágrábmegyé- 
ben fekvő Vratechko falunak megfelel a folyó másik partján 
levő hasonnevfi puszta. 

A fentnevezett Senszkipotok, Suminova és Jarmenszkopo- 
lye ma ily alakban fel nem találhatók. 

Különben a zágrábi püspökségnek a Kulpán túl fekvő em- 
lített jószágai mind az első báni határőrezred területébe kebelez- 
tettek. Ezek 782,260 forintba számíttattak, a mely értéknek 
megfelelőleg I. Ferenc király a zágrábi püspöknek cserekép 
adományozta a Torontál- és Temesmegyében fekvő következő 
jószágokat, úgymint: Billiet, Gyertyános, Kis-Jécsa, Varjas, Per- 
jámos, Neuzina, Bóka, Kanak, Klary és Kétsa falvakat. 0- és 
Új -Léc, Pirincsa, Malamegya, Krivabara, Grindu alui Avram, 
Idvomok, Pakac és Hetéuy praediumokat, mely uradalmak ösz- 
szesen 6001 V4 holdat képeztek. 

A királyi adománylevél így akarta, hogy a felsorolt álla- 
dókból Neuzina, Bóka, Kanak, Klary és Kétsa, valamint Ó- és 
Uj-Léc, Pirincsa, Malamegya, Krivabara, Grindu alui Avram, 



— 270 — 

Idvornok és Hetény praediumok 363,492 forintnyi értékben a 
püspöki praediálistákra szálljon^ a többi pedig a püspökre^ ki e 
jószágokban a pallósjogot és kegynrí jogot is gyakorolhassa. 

A felsorolt jószágokból az egy Varjas fekszik Temesmegyé- 
ben. Egészen soron kívül említi az adománylevél, hogy a püs- 
pökségből kikeblezett Vidussevec praedium helyébe a király a 
torontálmegyei Velika Greda pusztát adományozta a zágrábi 
praediálistáknak. 

Megjegyzendő, hogy a magyar kir. kincstár ez egyezmény 
szerint a torontálmegyei Peszak falut és Száján praediumot visz- 
sza nem adta a zágrábi püspöknek, ki a már korábban említett, 
de utóbb visszavont csere-adomány által ezek birtokába is jött 
E jószágálladék ugyanis időközben a király által másoknak ado- 
mányoztatott. 

A mint Verhovacz Miksa püspök az előadott csere-ügyet 
hozta létre, ily módon és utón szerzett pár évvel utóbb Mandich 
Antal zágrábi nagyprépost és vránai perjel, a zágrábi káptalan- 
nak kárpótlást a Kulpán túl elvesztett birtokaiért. Ezek neveze- 
tesen Sziszek oppidum és vára, és a hozzá tartozó Komarovec 
és Blinja. Ezek már 1784. évben kikebeleztettek és a második 
báni határezred területéhez csatoltattak. A következő évben a 
király parancsából a magyar kir. kincstár a káptalannak kár- 
pótlásul Torontálmegyében a módosi uradalmat, Suplaj és Oregy 
praediummal bocsátotta tulajdonába; de különféle nehézségek 
miatt a káptalan a jószág tényleges birtokába nem léphetett^ 
különösen mert a káptalan még 1)000 frtra menő aequivalensre 
emelt igényt, a melylyel együtt a káptalan 46,723 forinttal lett 
volna kielégítendő. A 9000 frt fejében tehát a káptalan Tógyér 
falut és a gyén erdőt nyerte Torontálban. Még a zágrábi nagy- 
prépostságot és a vele egyesült vránai perjelséget kellett kielé- 
gíteni ; ez a káptalannal 1802. szeptember 27-én egyezségre lép- 
vén, I. Ferenc király 1803. évben kiadhatta az uj adományleve- 
let, mely a zágrábi káptalant Módos és a hozzá tartozó két 
praedium, a nagy prépostságot pedig Tógyér és a szomszéd er- 
dők birtokába helyezi. 

Midőn 1853. évben a zágrábi püspökség érsekséggé emel- 
tetett, a püspökség jogai és birtokai az utóbbira szálltak és 
nincs kétség, hogy a torontáli birtokok képezik az érsekségi bir- 



— 271 — 

tokok legfontosabb részét, mert a horvát földek és erdők leg- 
nagyobb része haszonvehetetlen és értéktelen. 

A történet bonyodalmas utain megismertetvén igy a zágrábi 
püspökség jószágainak sorsát, a végeredményt is adjak elő. A 
püspökség (ma érsekség) jószágaínak álladéka ma a következő : 
Zágráb város terüleletén, a hozzá tartozó Remete és 

Dőlje faluval 2400 hold 

Konschina Varasdmegyében mintegy 1300 „ 

Biskupec és Kucsan Varasdmegyében mintegy . . 840 „ 
Gradec, a hozzá kapósolt Ivaneocel és Dubrava 

Körösmegyében . . . ' 2600 „ 

Precsec és Lupoglav Kőrös- és Zágrábmegyében 5700 „ 
Pokupszko, Mala-Gorieával és Duzsica Zágráb- 
megyében 3700 „ 

Ugra (ma Vugrovec) Zágrábmegyében mintegy . . 1400 „ 
A biliéti uradalom Torontálmegyében mintegy . . 7000 „ 

Van tehát „Horvátországban" szétszórva összesen 

mintegy 17940 hold 

Hozzá a biliéti uradalom . 7000 „ 

az összes álladék tehát 24940 hold 

Az érsekség különben patronatusi terheket visel, és pedig: 

9i^ „Horvátországban 17 parochiában 

b) A biliéti uradalomban, kincstári congruával 8 „ 

összesen 25 parochiában 

Már most az a kérdés merülhetne fel, hogy miután az 
egész katonai határvidék feloszlatott, és ennélfogva azok a fal- 
vak és praediumok is, melyek azelőtt a zágrábi püspök birtokai 
és tulajdona lévén, a katonai végvidéki terület kikerekitésére 
elfoglaltattak, megint a polgári kormánynak visszaadattak, — 
vájjon nem kellene-e a status quo ante-t visszahelyezni és a 
Kulpán-túli részeknek az érsekségbe, illetőleg püspökségbe vissza- 
keblezése mellett a torontáli jószágokat a magyar kir. kincstár- 
nak visszaadni? 

Mi okból kellene azt tenni? Azon elvnél fogva, mely a 
jelen évi zágrábi tartományi gyűlésen hangoztatott, és igy szól : 
adják vissza a magyarok nekünk azt, a mi a miénk ; nekünk 
nem kell az ő ajándékuk, — ajándék tőlük csak sértés, 



.V 

f 



^ 



— 272 — 

Azonban a mi felfogásunk egészen más. Ha léteznék oly 
ktiliui Horvátország^ a milyent némelyek képzelnek, a fennebbi 
elvben volna bizonyos méltányosság, mert valóban ferde dolog 
volna, hogy az egyik ország püspökeit egy másik ország tartsa 
fenn, fizesse, jogokkal stb. lássa el. 

/De a horvátok egész múltja arra mutat, hogy midőn jószág- 
adományozásról volt szó, akkor a Dráva nem volt két országnak 
a határa, és akár hány esetet sorolhatnánk fel, a midőn meg- 
károsított apátság, vagy más egyház felsegéllésére a királytól 
Magyarországon fekvő birtok adományozását kérték, nyertek is. 

,^^^ Ha a Dráva két ország határai képezné, az ilyen követe- 

lés valóban quaiiíicálhatlan volna, és ha a horvátoknak az a 
nézete, hogy az egy más ország, mely a Dráva balpartján kez- 
dődik, akkor az ő történetttk csak nyomasztó hatást gyakorol- 
hat rájuk. 

De mi e nézetet nemcsak nem valljuk, hanem inkább meg- 
támadjuk, tévesnek és veszélyesnek nyilatkoztatjuk. Nekünk 
Zágráb, Várasd, Kőrös, Verőce, Pozsega, Szerem magyar földön 
szervezett magyar vármegyék, a zágrábi és diákovári püspökök 
I (tetszik vagy nem) magyar püspökök, kiknek mindketteje (vala- 

mint a diákovárival később egyesitett boszniai is) a kalocsai ér- 
seknek volt suíFraganeusa, és igy sem közgazdasági, sem politi- 
kai, sem egyházi szempontból nincs kifogásunk az ellen, hogy 
a drávántúli egyházaknak a folyón innen is legyenek birtokaik 
és javadalmaik. 

Azért mi határozottan rosszaljuk azt, a protestáns egyházi 
gyülekezetben felmerült indítványt is, hogy a drávántuli vidékre 
kiterjedő protestáns egyházmegyei területek, mint az ágostai 
egyház úgynevezett bányakerületének bács-szerémi esperessége, 
valamint a helvét hitvallású egyháznak úgynevezett tiszántúli, 
debreceni egyházkerületének egyik esperessége, külön horvát 
protestáns egyházi kerület alakítására kihasíttassanak és áten- 
gedtessenek. 

Tudjuk, hogy a horvát kormány, hivatkozással a kiegje- 
zési törvényre, fenyeget i^l) és a törvényes assistentiát a dráván- 
túli részekben már is megtagadta. 

Azonban — nem lesz ez mindig így. 



/ 



— 273 — 

A kellemetlenségek; melyeket a mostani állapot magával 
hoz^ nem érik fel azt a csorbát^ melyet ily lépés újra ejtene az 
ország integritásán és a magyar állameszme szilárdításán. 

70. 

A liberalismus zásjslaja, — Jelenet a római fórumon. 

— A magyar minister. — Strossmayer bevonulása Zágrábban. 

— A lázadóknak jó dolguk van. — Az új testamentum bemuta- 

tása. — A békák nemzeti dala. — Csokonai. 

Budapest, 1884. november 20. 

Róma legrégibb története a gallusok első betöréséről oly 
részletet közölj melyet napjaink politikája mindig eszembe juttat. 
A hős barbárok Rómának utcáit elhagyatva találták; a lakosok 
szétfutottak mindenfelé. Csak a fórumon ült mozdulatlanul mint- 
egy 80 tisztes aggastyán, néhai konzul, szenátor és főpap, hosz- 
szú, fehér tógában, jobbjában botot tartván. Az e látványon meg- 
hökkenő gallusok nem tudták, vájjon istenek-e vagy emberek, 
élök-e vagy halottak- e méltóságos alakok? A gallusok tisztelet- 
tel némileg hátráltak, de egyik közúlök bátran előlépett, és hogy 
meggyőződjék, mi e jelenség valósága, az egyik ősz rómainak 
megráncigálta a szakállát. Feleletül botlltést kapott a fejére, mely 
őt leterítette, a miből a gallusok is megtudták, kikkel van dolguk. 

A horvátok akárhányszor tépdesték már minisztereink sza- 
kállát, de a lesuhintó bottttés még mindig késik ; pedi^ rég meg- 
érdemelték volna. 

Midőn Zágrábban a magyar cimer elleni lázadás kitört, mi- 
dőn a horvát tartományi gyűlésen a magyar nemzetet gyalázták, 
midőn a bánt magyar „ pandúr" -nak nevezték és elismerni nem 
akarták, midőn az 18()H-ik évi kiegyezési törvényt köpönyegül 
használták államellenes törekvéseikre, midőn Starcsevics választó- 
gyttléseken nyíltan a Magyarországtól való elszakadást hirdette, 
midőn a magyar közjogot tagadták s felségsértő feliratokat ké- 
szültek tárgyalni stb. stb. ; mindig azt kérdeztük : vájjon mire 
vár még a kormány, hogy valahára éreztesse a magyar állam 
hatalmát azokkal, a kik azt maguk ellen kihívják V 

Alig egy pár napja, hogy Zágrábban lezajlott títrossmayer 

PESTY F. : horvátorszAqról. 18 



- 274 — 

püspök diadalünnepe. Előtte kitért, hogy ne mondjam megszö- 
kött — kiki más irányban — az érsekbibomok, szintúgy mint a 
bán. Ezt pedig nagyon sajnáljuk, mert e tény azt vallja, hogy 
az alkotmányos rendet, a törvényt, az egységes magyar államot, 
a történetileg alakult közjogot nem képesek megvédeni a láza- 
dás ellen. 

Hogy Strossmayer a kultúra és tudomány érdekének kiváni 
volna szolgálni, ez állítást csak hülyékkel lehetne elhitetni. Kihir- 
dette a püspök hogy minden évben vissza fog jönni. Elment 
Jellasich sirját látogatni. Buzgólkodott az ellenzéki és destruktív 
politikai pártok egyesítése és erősítése érdekében s a Balkán fél- 
szigeten és az osztrák örökös tartományokban foglalásokat tett 
Nagy Horvátország javára. 

Hjah, most minden horvát ember csak hódítani akar; nekik 
szúk Macedónia. De ha Fülöp király az ő kicsiny hazáját vitéz- 
sége és hősi tulajdonai által Görögország urává tudta tenni, akkor 
a horvátok megelégszenek Nagy Sándor apjának csalc ravaszsá- 
gát utánozni. Es ez veszedelmes dolog, mert ebben mi ő velük 
nem versenyezhetünk. 

Olyan korban élünk, melyben jó dolguk van a lázadóknak, 
— legalább Ausztriában és Magyarországban. A krivoscsiaiak 
küldöttségileg kérnek segélyt Ausztria ellen, és a montenegrói 
fejedelem a küldöttséget Thömmel ezredes az osztrák követ jelen- 
létében fogadja. Oláhaink Bukarestbe és Jassyba mennek kon- 
spirálni, Hóra s Kloska ünnepélyeken tüntetni. A csehek Péter- 
várra zarándokoltak. 

Lealázó tünemény ránk nézve, hogy minden kalandor orszá- 
gunk felosztásával akarja rögeszméit valósítani. Sokszor egymás 
sal versenyre kelnek az új államokat alkotó fantaszták. A temesi 
,, Bánságra" Miletics szintúgy aspirál, mint a dákorománok. Bosz- 
niát magukénak nézik a szerbek és a horvátok s midőn a bosz- 
niai lázadók fegyveres erőnk által taníttattak arra, hogy most 
vége a szabad rablás Eldorádójának, — mirabile dictu, — akkor 
a magyar országgyűlésen találtattak képviselők, a kik a kormányt 
felelősségre vonták, miért bánnak a bosnyákokkal oly erélyesen 
és miért zavarjuk őket abban, hogy a Maglaj melletti orvmegtá- 
madások ismétlődjenek. 

Ezen észrevétel által nem a boszniai okkupáció mellett aka- 



— 275 — 

runk nyilatkozni^ hanem csak azon állításunkat illusztrálni^ mily 
jó dolguk van manapság a lázadóknak. A kis Oláhország, alig 
szttletvén, sóvár szemet vet hazánk keleti részeire, melyeket az- 
előtt Erdélynek neveztünk. Hódítási tervei vannak a mi rová- 
sunkra, a helyett, hogy inkább maga félne, hogy politikai oppor- 
tunitásból mi hódítjuk meg Oláhországot. Akkor legalább vala- 
hára együtt volnának az oláhok. De még a németek közt is van- 
nak, a kik Németország felé kacsintgatnak, és a kik a fekete-vö- 
rös-arany zászlótól várják boldogságukat. E tant elég leplezetle- 
nül már hirdetik is. A haza elleni hűtlenséget pedig az új tör- 
vényhozás, úgy látszik, nem ismeri. 

A liberalizmus nevében történik-e ezV Ha igen, akkor e 
rendszer és eljárás ellen tiltakozunk. 

Büszkék vagyunk ugyan arra, hogy itt Keleten Magyar- 
ország a szabadelvüség és alkotmányosság első rangú hazája; 
de mi azt akarjuk, hogy ez az ország soha gyönge ne legyen a 
félreértett liberalizmus által, mert akkor a szomszédaink és belső 
ellenségeink csúQává leszünk. 

Nem mondjuk mi: Oderiut, dum metuant. Gyűlölni minket 
nem a félelem, hanem a hazaszeretet tanít. Haragunk tárgyai 
csak azok, kik hazánk ellen fondorkodnak, e haza ellen, mely 
mint az égboltozat legragyogóbb csillaga egyaránt világít és 
melegít igazságosnak és gaznak, az emberiség jóltev()jének és a 
természet szörnyeinek. 

Az új testamentom azon sötét alakja, mely a magas hegy- 
ről a világot ily szavakkal mutatja a végtelen jóság elvét kép- 
viselő megváltói lénynek : „íme, mindezt neked adom, ha letér- 
depelsz, és engem imádsz!^ ez az alak az ujabb korban is fel- 
elevenűl. Ma is vannak férfiak, a kik a látókörébe eső tartomá- 
nyokat ujjal mutatják a népnek, ezt mondván : „Mind ezt neked 
adom, ha zászlóm ala fogsz esküdni." Lucifer szép neve dacára 
a sötétség fejedelme volt, és megbukott. Hát a mai lázadók? 

Meg fognak bukni ők is, de csak akkor, ha komolyan har- 
colunk velük, és törekvéseiket megsemmisítjük. 

A magyar miniszterek egykedvüsége, annyi szakálráncigá- 
lás dacára, lehet nagyon bölcs, lehet nagy erkölcsi bátorság; a 
baj csak az, hogy a világ azt nem hiszi. 

Jupiter a békák közé, a kik tőle királyt kértek, egy nagy 

18* 



- 276 - 

gerendát dobott le. Ijedttikben szétugrottak, de midőn a békák 
látták, hogy a félelmes nagyságú gerenda nem tesz semmit, el- 
veszték hitüket a gerenda hatalmába, felugrottak reá és vigan 
kuruttyolták rajta a „brekeke koaksz^ szép nemzeti dalukat. 
Óh ha Csokonai még élne ! 



71. 

A fö rendiház reformja a horvát kérdés szempont- 
jából. — Kit és mit helyettesít a 3 horvát képviselő? — Orsm- 
gilag akarnak jelen lenni, — Veszély környezi az egységet, 

Budapest, 1884. november 27. 

A sajtó hetek óta élénken foglalkozik az átalakítandó főrendi- 
házzal. Vannak; kik a választási rendszert itt is akarják alkal 
mázni és oly felsőházat alakítani, melyben ugyanazon politikai 
szenvedélyek és pártoskodások szerepelnének, mint a képviselők 
házában ; mások a születési jog feltétlen hivei és gondosan be- 
tömnek minden ablakrést, nehogy azon a demokrácia szelirye 
beszivároghasson. A főispánok bevételére nézve pro és contra 
emelkednek a hangok ; az egyházi főméltóságoknak mindenki 
nyújt széket, azonban maguk a protestánsok haboznak, vájjon a 
nyerendő jogot igénybe vegyék-e vagy nem. A históriai jog fen- 
tartását, a nagy földbirtokkal járó tradicionális konzervativizmust 
és nemzeti öntudat folytonosságát még a radikális irányú politi- 
kusok is felveszik számításaikba, szóval : oly eszmecserének va- 
gyunk tanúi, mely a kérdés iránti általános érdekeltséget bizo- 
nyítja. 

Minden felmerült eszmének van bizonyos jogosultsága és 
azért minden eszme érthető is, ha nem is nyújtanánk segédkezet 
valamennyinek valósítására. De van még is egy javaslat, melyet 
nem vagyunk képesek megérteni. A kormány által a képviselő- 
háznak benyújtott és a felsőház szervezésére vonatkozó törvény- 
javaslat I. részének d) pontja ugyanis azt tartalmazza: „a Hor- 
vát-Szlavonországok gyűlése által az 1881-dik évi XV..t.-c. értel- 
mében eszközölt választás következtében bírnak a felsőházban 
tilési és szavazati joggal." 



^^«^ 



— . f. 



.i' 



^ 



— 277 — 

Tudjuk, hogy az 1868. évi kiegyezési tí^rvény 36. §-a Hor- 
vát-, Sziavon- és Dalmátországoknak megengedi, hogy a „kí)zös 
országgyűlés" főrendiházába két képviselőt küldjenek saját ország- 
gyűlésükből, helyesebben tartományi gyűlésükből. Ezt a megálla- 
pítást az 1881. évi XV. trvcikk 3. §-a oda módosítja, hogy Hor- 
vát-Szlavonországok a közös országgyűlés főrendiházába három 
képviselőt küldhetnek saját országgyűlésükből. 

Azt lehetne erre mondani, hogy az idézett 1868. évi tör- 
vény három országnak két követ küldését engedte meg a ma- 
gyar felsőházba; az 1881. évi törvény pedig két országnak három 
követ küldését ; mert az utóbbi törvényben Dalmáciáról nincs 
szó. Azt az ellenvetést, hogy törvényhozóink Dalmáciát soha sem 
értik komolyan, midőn törvényeink róla szólnak, el nem fogad- 
hatom ; mert a törvényhozás komoly és szent feladat. Azon hor- 
vátok tehát, kik az 1868. évi kiegyezési törvény után a zágrábi 
gyűlésből a magyar felsőházba küldettek, törvénytelen felsőházi 
képviselők voltak, mert ők legfeljebb a ma úgynevezett Horvát- 
Szlavonországot, de nem Dalmáciát, mely választásukra be nem 
folyt, képviselhették. 

Ez azonban csak mellékes megjegyzés. A főhiba az, hogy 
a mostani törvényjavaslat ismét megengedi, hogy a Dráván túli 
rész országilag legyen kéj)vÍ8elve a magyar országgyűlésen. Nem 
e törvényjavaslat követi el az első bűnt országunk egysége és 
integritása ellen, hiszen az 1625. évi XLI-ik törvcikk és az azt 
megerősítő 1723. évi Vll-dik törvcikk már megengedi, hogy Szlavó- 
niának (azaz csak a mai Horvátország =-=-- Kegnura Slavoniae) egy 
kí)vete a felsőházban foglaljon helyet, hanem bűne az, hogy ujabb 
erőt nyújt a szeparatizmusnak, és hogy a tévedéseket és hibákat, 
melyek az 18(58. kiegyezési törvényben rejlenek, öregbíti. Hibá- 
kat status-férfiak, kormányok, parlamentek és egész népek követ- 
hetnek el, de a midőn meggyőződtek hibáikról, úgy a miként 
minden magyar meggyőződött az idézett 1H6H. törvény káros 
voltáról, akkor bizony nem mulasztják el consilium mutare in 
melius és kerülik a régi, j)osványos ösvényeket. 

Kit és mit képvisel az a három követ a felsőházban, kiket 
zág^rábi gyűlés küld oda? Ott lesz minden főúr, ott lesznek a 
püspökök, a vránai perjel és az ország főméltóságai hivataluk- 
nál fogva. Ha a törvényhozás jónak fogja találni a főispánoknak 



— 278 — 

helyet adni, ott lehetnek a Dráván -túli főispánok is mind a felsó- 
házban. Mi a Dráván túli részeket mindenben egyenlőkké akar- 
juk tenni a többi magyar mágnásokkal, püspökökkel és fómél- 
tóságokkal — de miért adjunk mi a horvátoknak a mindenben 
való egyenlőségen felül még három képviselőt a felsőházban? 

Ennek csak egy értelme van, t. i. az, hogy „Horvátország" 
azaz azok a megyék, melyek ilyen nevet bitorolnak, a magyar 
országgyűlésen országilag akarnak képviselve lenni. Es épen ez 
az, a mit mi perhorreskálunk. 

El kell jönni azon időnek, midőn az 1868. kiegyezési tör- 
vény erős szivacstíu'lés alatt el fog enyészni, vagy a midőn annyi 
lesz az értéke a közéletben, mint a eorpus jurisban olvasható azon 
határozatok, hogy Lutherani comburantur, vagy hogy a plispöki 
jószágok bitorlói a folyó vízbe dobassanak. De a míg ez törté- 
nik, óvakodjunk egy téves politika szülöttjeit még most is ápol- 
gatni. Arra bennünket senki sem kényszeríthet. 

A törvényjavaslat 8-ik §-a azt mondja: „Azon horvát-szla- 
vonországbeli tagok, kik a jogot az általuk képviselt méltóság, 
vagy hivatal következtében gyakorolják, valamint a jogot örökö- 
södés útján gyakorló azon tagok is (2-ik §. b.) kik Horvát-Szla- 
vonországokon kívül is birnak a magyar szent korona területén 
földbirtokot, a felsőháznak minden illésében birnak tanácskozási 
és szavazati joggal, a többiek azonban csak azon ügyekben, a 
melyek a magyar szent korona összes országait és tartományait 
közösen illetik/' 

Nagyon bonyolódott eljárás. E szerint bekövetkezhetnék, 
hogy épen azon három képviselő, kiket a zágrábi gyűlés küldene 
a felsőházba, speciális magyar ügyekben némaságra volnának 
elítélve. De megtörténhetik a felség által élethossziglan kineve 
zett felsőházi tagoknál is. Milyen tarkabarka joggyakorlat és 
milyen kiszámíthatatlan esélyek a felsőházi szavazatok általi eldön- 
tésekben I Legrosszabb az, hogy az ilyen törvényekkel az állami 
szövetség felé evezünk és az egységes állam mindinkább a lát- 
határon eltűnik. 

Óhajtanok, hogy ugyanazon egy háznak tagjai egyforma 
jogokat gyakoroljanak, de ne engedjük meg, hogy Magyarország 
egy része, mely eddig helytelen kiváltságokkal élt, országilag' 
vegyen részt t()r vény hozásunkban. Talán a horvátok maguk fog- 



279 — 



ják belátni, hogy rájuk nézve a csere nem rósz, ha azonban be 
nem látják, akkor tegyük bátran azt^ a mit Magyarország ér- 
deke kíván. 



72. 

Horvát világ, — Stroftsmayer püspök és Laihach város. — 

A honját kéjwiselölc tiszt dyése a minist ereknél. — Vukotinovics. 

— Főrendiház. — Szontagh Gusztáv, — //. József ideje. 

Budapest, 1884. november 27-ón. 

A pánszláv törekvéseiről ismeretes német nevű magyar püs- 
pök „Horvátországban" Strossmayer György Laibach városának 
köszönetét fejezte ki^ mert a város őt díszpolgárává választotta. 
Igen illedelmes dolog a háladatosság és ha Strossmayer egyebet 
nem tesz, minthogy kifejezést ád ez irányban a nemes szivek 
természeti ösztönének^ mi volnánk az utolsók^ kik ellene felszó- 
lalnánk. 

De ha Strossmayer egy idegen város részéről tapasztalt 
kitüntetésért oly áradozó szavakban tudta háláját kifej ezni^ azt 
várná mindenki^ hogy hálás szivének legerősebb vonzalmai azt a 
Magyarországot fogják átölelni^ a melynek ő püspöke^ a melynek 
királya őt oly dús javak élvezetébe helyezte, a mely javakat azon- 
ban ő épen rendeltetésük elleni célokra^ t. i. épen Magyarország 
érdekei ellen fordítja. 

Kiváló szerepe jutott neki a mai kor drámájában, még nem 
értük el végét, azért szabad kíváncsiaknak lennünk, vájjon ér- 
vényre jut-e a darab végén a költői igazságszolgáltatás. 

Érdekes jelenség, hogy a zágrábi tartománygyUlésböl a 
magyar országgyűlésre küldött „horvát" képviselők sorra elláto- 
gattak a magyar miniszterekhez tisztelegni. A tényt magát meg- 
elégedéssel fogadjuk és habár el nem űzhetjük a gondolatot: 
debuisset pridem, mégis sajátságos viszonyaink közt a horvát 
képviselők elhatározását méltányoljuk. Azonban a magyar politi- 
kusoknak mégis oda mondjuk : szárazon tartsátok a puskaport. 
Magyarországnak nem szabad áldozatul esni az ömlengéseknek, 
a melyekre oly könnyen hajlik a magyar. Vukotinovics Lajos 
pártelnök a miniszterelnökhöz intézett megszólitásában kiemelé, 



— 280 — 

hogy a horvát nemzeti párt tántoríthatlanúl ragaszkodik a hor- 
vát-magyar unióhoz. Ezt mondván kétségtelenül azt hitte, hogy 
már egyéb nem kell Magyarország boldogságához. A miniszter- 
elnök azt felelte, hogy készséggel fogya elömozditani Hor^'át- 
Szlavonországok mind ama kívánságát, mely a magyar korona 
egész birodalma javával megegyezik. A többi miniszterek közül 
Trefort igen érthetően hangoztatta, hogy szeme előtt Magyarország 
érdeke lebeg, midőn a nála megjelenő horvát képviselőket leg- 
jobb hajlamairól biztositá, persze mindig ama feltétel alatt, hogy 
a Magyarországgal való unió érinthetetlennek tekintessék. Tehát 
az unió, és mindig az unió. azaz, az l'^fJS. évi kiegyezési 
törvény ! 

Megengedem, hogy a miniszterek korrekt nyilatkozatokat 
tettek a horvát küldöttséggel szemben, mert hiszen a fennálló 
törvényeket ők nem ignorálhatják, — a míg nem módosíttatnak. 
Azonban, ha mi őszintén akarjuk az egyetértést a magyarok és 
horvátok közt, akkor az 18(58. évi kiegyezést ne sokat feszeges- 
sük. Ez a törvény sokkal mélyebben sérti Magyarország integri- 
tását, törvényhozói egységet és a magyar állameszme életrevaló- 
ságát, mintsem hogy fennállása mellett a súrlódások permanen- 
ciában ne legyenek és az ellenséges vetélkedések valaha elszuny- 
nyadozzanak. Ez a törvény mindig égető fájdamára lesz a nem- 
zetnek, mert Magyarország iránt igazságtalan. A mily örömmel 
járulnánk hozzá, a Dráván túli vidék anyagi és szellemi fejlő- 
désének előmozdítására, ha az ottani lakosok az egységes Magyar- 
OTfimg polgáraiként éreznék magukat, ha különváló törekvéseik 
nem volnának, - épen oly kevéssé tudunk lelkesedni azon, ha 
ők az 18H8. évi törvényhez való ragaszkodást oly Jconccí^íizwnak 
tekintik, mely részünkről köszönetet érdemel. 

Ha Vukotinovics egykor azt mondta : hogy a horvát kép- 
viselőknek Budapesten horvát politikát kell csinálniok, hogy 
Zágrábban unió-politikát csinálhassanak, — akkor mi azt mond- 
juk : Magyarország e célra nem tartja oda a hátát ; ez nagyon 
méltatlan szerep és nem is okos. 

Épen e napokban kezdte meg a képviselőház által a főrendi- 
ház szervezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bi- 
zottság értekezleti üléseit. A november 2o-ki ülésen Tisza Kál- 
mán azt fejtegette, hogy a magyar korona területén csak magyar 



— 281 — 

mágnás van s a horvát örökösödési joggal biró főúr is magyar 
mágnás. A miniszterelnököt csak örömmel Üdvözölhetjük e téren, 
mert előadott nézetei a magyar államjogból és történetből foly- 
nak. De ha a főrendiházban nem ismertink kétféle mágnást, 
akkor a képviselőházban se ismerjünk kétféle képviselőt: t. i. 
magyart és horvátot. Ezzel szemben a törvényjavaslat a zágrábi 
tartományi gyűlésből a főrendiházba választandó három tagot is 
emleget. 

Az említett értekezleten Szontagh Pál, a derék veterán 
képviselő szives volt reám is hivatkozni, kijelentvén, hogy ő is 
az én merev álláspontomat foglalja el. Hozzá teszi, hogy Horvát- 
ország nem létezett soha, csupán egy szerencsés (inkább szeren- 
csétlen) véletlen hozta létre. Vájjon merev-e az én álláspontom 
a horvát kérdésben, nem tudom ; csak annyi bizonyos, hogy okát 
nem személyemben kell keresni, hanem a törvényekben, a tör- 
ténetben és diplomatikai forrásokban. Ezek nem engedik, hogy 
az ily Horvátországot, a milyent 1868 óta ismerünk, történetileg 
jogosultnak tartsam. 

Midőn n. József halála után a magyar országgyűlés azon 
valóban óriási feladat előtt állt, hogy az abszolutizmus dnlásainak 
nyomát eltörölje, — akkor a drávántúli vármegyék, a dalmát 
városok és a jogaikból kivetkőztetett municipiumok a Budán 
székelő magyar országgyűléshez fordultak, attól kérvén orvos- 
lást, attól alkotmányuk visszaállítását. Kivétel nélkül a magyar 
korona híveinek vallották magukat, kivétel nélkül jobb jövendőt 
csak attól remélvén, hogy megint a magyar alkotmány jótéte- 
ményeiben részesüljenek. 

Akkor nem álmodoztak horvát koronáról, horvát közjog- 
ról, Nagy-Horvátországról, horvát-magyar királyokról, közös kor- 
mányról és közös törvényhozásról. 

Akkor és most ! Mekkorát hátrált a magyar saját tih-ténelmi 
jogszférájában I 



^-^3^ 



— 282 



73. 



Mi-e vagy ok? — PuUzhy Ferenc híre Zagor iából, — Isteni 
goronihaságok, — A magyar hiszékenység. — Kormányzási viszonyok. 

Budapest^ 1884. november 29. 

Pulszky Ferenc nem rég Zagoriából tért vissza^ a hová régé- 
szeti érdekből utazott. Azt a hirt hozta magával^ hogy a horvátok 
nagyon zokon veszik a magyaroktól^ hogy ezek őket mindig szidják. 

Meglepő újdonság ! A horvátok tehát olyanok, mint 1848-ban 
a szerb lázadók ellen kivonult verseci németek, a kik igen 
mulatságosnak találták azt, hogy a szerb bugyogósokra lődözhet- 
tek, de nagyon zokon vették, midőn ezek a kukorica földek rej- 
tekeiből visszalövöldöztek. 

A horvátok sem az utcákon, sem a korcsmákban, de még 
a sajtóban sem eléglették meg a magyarok szidását, hanem be- 
vitték az „isteni gorombaságot" a törvényhozás termébe is és 
összebetyározták a magyar nemzetet kedvükre. 

Előfordult-e ilyesmi Magyarorezágon ? A címerek elleni 
támadás idején Zágrábban egy nyelvész igen érdekes aesthetikai 
lexiconra gyűjthetett volna anyagot, melynek azonban Gyulai 
Pál nem itélte volna oda a pályadijat, — mert tiszteséges tár- 
saságban senki sem vette volna hasznát. Nálunk nem találnak, 
nem is fognak találni az: „üdri udri durch die 8tadt"-féle 
gúnydalt, melyben a horvátok jó érzelme és óhajtása kötelet 
szán a nyakunkra. 

És mégis a horvátok érzékenykednek? 

Bismarck a szedáni napok után Jules Favre-nak, a ki őt 
arra kérte, hogy a franciák érzékenységét a béke alkalmával 
kimélje, azt a kérdést dobta oda: vájjon a franciák érzékeny 
sége valami íinomabb természetű-e, mint a németeké? 

A magyarok a keserű tapasztalásokon némileg, de csak is 
némileg okultak. Arról, hogy ez az okulás tartós-e, még mindig 
nem mernénk kezességet vállalni. 

Göthe a halászról szóló gyönyörű balladáját így rekeszti be: 

Sie sprach zu ihm, Sie sang zu ibm ; 
Da war's um ihn geschehen : 
Halb zog Sie ihn, halb sank or hin, 
Und ward nicht mehr gesehen. 



— 283 — 

Ennek a doctrínája az, hogy én féltein Magyarország érde- 
két a magyarok kezében. Ha a horvát képviselők kissé erőseb- 
ben pengetik azt a húrt, melyet mi magyar alkotmányosságnak 
nevezünk; ha kegyeskednek a magyar minisztereket elismerni; 
ha kilátásba helyezik, hogy a Dráván túl a nemzeti párt több- 
ségben fog maradni ; ha hajlandóknak mutatkoznak kezünkből 
vasutat elfogadni ; általában ha szinleg kissé tractabilisoknak 
mutatkoznak: akkor a magyarok elvesztik a szükséges óvatos- 
ságot. Ha pedig a horvátok még épen annyi önmegtagadással 
birnak, hogy négy szem közt egy pár bókot is mondanak a 
magyarnak, akkor biztosan elnyeli őket a horvát testvériség és 
Magyarorezág képe szemük előtt elhomályosul. 

Pulchre canit íistula volucrem dum decipit auceps. 

A hol ilyen a lelki hangulat, ott a szidás nem vergődik 
fel mindennapos mesterséggé és ki is kivánná, hogy oda jussa- 
nak a dolgok? 

A meddig az eddigi közjogi viszonyok fennállanak, a 
melyeknek alapját az 18G8. évi törvények képezik, nem való- 
szinfi, hogy a magyarok és horvátok közti érintkezés az őszinte- 
ség, a bizalom, a kölcsönös megbecsülés formáit fogja felvenni. 
A magyar kormány a horvátokkal közvetlenül nem érintkezik. 
A horvát nép csak akkor hall valamit a magyar kormányról, ha 
az adóexekutor felkeresi. Jó barátaink oda át soha sem szalaszt- 
ják el a jó alkalmatosságot, hogy a népet tanítsák a magyaro- 
kat szidni. Ha pedig a magyar kormánynak módjában volna a 
nép érdekében cselekedni, méltányos kívánságait teljesíteni : akkor 
ugyanezek a jó barátok a nép és a magyar kormány közé álla- 
nak és minden érdemet maguknak tulajdonítanak, a magyar 
kormányról pedig vagy hallgatnak, vagy intencióit ferde világí- 
tásba helyezik. 

Már csak ezek a szempontok is elegendők a mostani ket- 
tős kormányzás és kettős törvényhozás megszüntetésére. Semmi 
kifogásunk, hogy „Horvátországban a hivatalok horvátok kezében 
legyenek", sőt, hogy úgy legyen, azt mi normális állapotnak 
tartjuk. De azt akarjuk, hogy a drávántúli közegek a magyar 
kormány közvetlen közegei legyenek, és a magyar kormány ne- 
vében működjenek. 

Legyenek a magyar állameszme őszinte szolgái, mely ki 



— 284 — 

nem rekeszti azt, hogy a horvát nép speciális szükségletei mél- 
tánylására találjanak ; sőt ez sokkal jobban fogna történni, mint 
a mostani állapot fentartása mellett; mely sem egységes, sem 
szövetséges, sem hal, sem hús; mely nagyra növeli a politikai 
hypokrizist és azt okozta, hogy hol titokban, hol nyiltan, de 
folytonosan háborúskodjanak egymás ellen, együttműködésre pedig 
soha ne juthassunk. 

A mostani „Horvátország" a magyarok tévedésein esirá- 
zott; nem-gondolomsága ápolta azt; a bécsi reakció dédelgette; 
a történethamisitás lett himöke ; a jogfolytonosságot feladó poli- 
tika nagyra nevelte és a fehér lap adott legális útlevelet a világ 
útjaira. 

De azért ez a Horvátorsmg még sem állhat fenn. 

74. 

AlJcu az orszáíf jólét cárt, — Thaly Kálmán, Ugrón Gálkor 
rs gróf Apponyi a magyar zászlót vrdik. — Thaly Szlavóniát 
kívánja vissza. — Bosznia nem lehet csere tárgya. — Ajs 1868, 

évi kiegyezés az elszakadást takargatja, 

Budapest, 1884. december 11-én. 

A folyó évi december 9-én tartott országgyűlési ülésben a 
horvát kérdés rögtön viharos jelenetet idézett eló. Thaly Kál- 
mán ugyanis azt a kérdést intézte a pénzügyminiszterhez, vájjon 
igaz-e, hogy az eszéki pénzügyi igazgatóságot megrótta, mert az 
a király születése napja alkalmával Gradiskában egy kincstári 
épületen a magyar háromszínű zászlót kitüzette. 

Szapáry Gyula gróf a maga eljárását azzal védelmezte, 
hogy haszontalan provokációkat akart vele elkerülni. Mire Ugrón 
Gábor a szélsőbal és gróf Apponyi Albert a mérsékelt ellenzék 
nevében ezt az eljárást botrányosnak bélyegezték. 

igy indultak meg a kifakadások a horvát viszonyok ellen. 
és a felhevült kedélyek bizonyítékul szolgálhattak, hogy a msigyar 
nemzet türelme szakadni kezd. 

A felszínre került eszmék nem mindnyájára akarok ezúttal 
észrevételeket tenni, hanem csak Thaly Kálmán amaz indítvá- 
nyára, hogy Szlavónia átengedéseért adjuk át a horvátoknak 
Boszniát. 



— 285 — / 

Komolyan volt-e értve ez az indítvány? nem merném állí- 
tani ; oly nagy kihatású javaslatokat legalább nem szoktak így 
mellékesen a ház elejébe hozni. De tegyük fel, hogy a mint 
nincs kétség; hogy Thaly őszintén a horvát posványból ki akar 
vezetni bennünket, ép úgy az általa javaslott mód megvitatásra 
alkalmasnak találtatott volna a ház által. 

Ez esetben a képviselőház nem jöhetett volna eredményre. 

Magyarország és Horvátország nem úgy állnak egymással 
szemben, mint Franciaország és Szardínia IIL Napóleon idejé- 
ben. Piemont átengedhette Savoyát Franciaországnak, mert az 
övé volt ; és ez átengedés fejében III. Napóleontól szabadságot 
nyert, hogy Olaszországban terjeszkedhessek. De Szlavónia (az 
1868-ki törvények dacára) nem a horvátoké; és Bosznia nem a 
miénk. 

A kérdés úgy áll: van-e jogunk a mai Szlavóniára vagy 
nincs. Ha van, a mint kétségtelenül van, akkor orvoslást ama 
tényezőknél kell keresni, a melyeknek összeműködése nélkül a 
mai közjogi állapot nem jöhetett volna létre. Tudjuk, hogy épen 
a magyar országgyűlés kebléből történt az a javaslat hogy a 
Szlavóniának nevezett három magyar vármegye a Dráva és 
Száva közt a horvátoknak engedtessék^ át, és a király hozzá- 
járulása e javaslathoz azt törvény erejére emelte. A törvény 
károsnak és veszélyesnek mutatkozott, azért ennek megváltozta- 
tását vagy eltörlését csak ama tényezőktől várjuk, a melyek tör- 
vények alkotására hivatvák, — de aztán kárpótlást ne is adjunk 
annak és ne jutalmazzuk azt, ki egy ideig állami jogunkat meg- 
nyirbálta ; csereviszonynak köztünk és a horvátok közt nincs helye. 

A mi Boszniát illeti, ez államjogilag a magyar korona tar- 
tománya volt mindig, nem a nem létező horvát koronáé, nem 
Horvátországé, mióta Magyarország áll. Bosznia tehát, ha a dua- 
lisztikus monarchiába véglegesen felvétetnék, csak Magyarországé 
lehet, vagy senkié. De politikai okokból se lehet átengedni Bosz- 
niát, mert ez által a horvátok nagyzási hóbortját erősen neveinők 
és a dolgok fejleménye a dualizmust nem sokára trializmusra 
változtatná át. 

Különben a mai Szlavónia visszaszerzésével a horvát kér- 
dés még nem volna megoldva. Thaly csak féligazságra törekszik, 
mert a milyen bizonyos, hogy a mai Szlavónia nem Szlavónia, 



— 286 — 

Úgy a mai Horvátország se Horvátország. Az a jogérzet tehát 
és hazafiság, raeiy neki szavakat adott, midőn Szlavóniát vissza- 
követelte, úgy hiszem, nem helyesen engedte magát a traosak- 
ció szelleme által félrevezettetni, mert elmulasztotta, hogy az 
úgynevezett horvát megyéket is visszakövetelje. 

Megérdemel az inkompatibilitás is néhány megjegyzést. A 
Magyarország integritását tettlegesen sértő külön közigazgatás 
alatt lévő területek vagy eredetileg magyarországi részek, mint 
a mai Horvát-Szlavonország, vagy kapcsolt részek, melyek a 
Kulpán túl kezdődnek. Igen visszás dolog volna, ha Magyar- 
ország saját területének egyes részeire nézve ugyan e részekkel 
internacionális alkura lépne, de ha az 18()8. évi törvények alap- 
jára is helyezkedünk, még akkor se transigálhatunk a Dráván 
túl keletkezett tartománynyal, mert ugyan ezek a törvények a 
belső autonómiára szorítják a tartomány gyűlés feladatát, és azt 
nem engedik meg annak, hogy országcserére léphessen, vagy 
ilyent követeljen. 

Azt azonban nem gátolják a törvények, hogy a zágrábi 
tartományi gyűlésen ez idő szerint képviselt részek azt a hatá- 
rozatot hozzák, hogy a visszacsatlakozást Magyarországhoz kivan - 
ják. Követelheti azt Szlavónia klilön, ha képviselői többséget 
tudnak szerezni ebbeli indítványuknak ; követelheti azt az egész 
Dráva-Száva köze. Ezzel csak az ősi jogállapot állna helyre. 

Nem mondom, hogy a drávántúli részeknek ilyen kezde- 
ményezése okvetetlenül szükséges és nélkülözhetetlen ; de bizo- 
nyos az, hogy a békés megoldásnak ez volna a legszerencsésebb 
módja ; mert a másik mód : az állami exigenciák erőszakos keresz- 
tülvitele nincsen ugyan kizárva a jövő politikájából, de minden- 
esetre sajnálandó. 

A kormányt nem lehet eléggé megróni, hogy olyan politi- 
kát követ, mely szükségkép az utolsó alternativáboz vezet. Pedig 
az események oda fognak vezetni bennünket, a meddig a kor- 
mány — de nem csak ő, hanem sok ellenzéki képviselő is — 
abban az illúzióban ringatja magát, hogy az 1808. évi törvények 
pontos megtartása fogja megszüntetni a bajokat. Keserű lesz a 
kiábrándulás I 

Ezek a törvények csak arra jók, hogy szárnyaik alatt a 
horvátok munkálkodjanak a horvát állam épületén; másrészről 



— 287 — 

arra, hogy hennünkd Jcés^ülctlenakuck találjanak az események, és 
mi újra is vakságunk áldozataivá legyünk. 

Elitéljük tehát a rekompenzáció eszméjét és azzal szemben 
Magyarország egységének feltétlen érvényesítését hangoztatjuk. 
Ha a magyar státusférfiak az 1868-iki törvényekben keresik a 
salus reipublicae-t, akkor maguk a horvátok fognak bennünket 
tanítani, hogy ez agyrém. Ez értelemben tehát ők lesznek, habár 
akaratlanul, a mi szövetségeseink. 



75. 

Ho n védelmi dolgok. — A nyelv kérdése. — Előléptet ént 
szabályok, — A magyar állameímer a zászlón. — Dalmácia. --- 
A honvédség egységes intézmény, — A magyar hadsereg, — Az 

érzékenység. 

Budapest, 1884. december 14-én. 

A horvátok elérkezettnek hiszik az időt, a midőn maguk- 
viseletét meg kell változtatniok és itt előttünk a „kedves gyér- 
mekeket" játszaniok. Érzik, hogy azt a hitet kell bennünk éb- 
reszteniök, mintha belőlük még jól nevelt állampolgárok válhat- 
nának, a kikben öröme lesz az anyának. 

Hanem, a mi a szerepet illeti, azt nagyon roszul játszák. 
Ellátogatnak a miniszterekhez és azt mondják, hogy ők a ház 
becsületéért kezességet vállalnak, és jó viszonyban akarnak ve- 
lünk maradni. De ugyanebben a percben régi szokásukba esnek 
vissza : kritizálnak, sérelmeket emlegetnek és követelnek sok 
mindent. így báró Fejérváry Géza honvédminiszternél kijelentik, 
hogy a honvédelmi minisztérium az, mely ellen legkevesebb re- 
krimináció merült fel ; mindamellett a horvát tisztelgők szónoka 
egy esetet említ fel, t. i. hogy a horvát tartománygyűlésen egy 
tartalékos tiszt a kormányt a honvédség magyarosításáról vádolta. 
A tisztelgők szónoka, — mint monda, — nem ad ugyan hitelt 
e vádnak, mindazonáltal fölkéri a minisztert, hogy a honvédség 
nemzeti jellege megóvassék. 

Tehát nem hiszi és mégis felhozza a miniszter előtti 

A miniszter állásához képest korrekt módon válaszolt; hogy 



^ 288 — 

magyaroHÍtási törekvés nem létezik^ sem szándék a honvédgcg 
jellegének megváltoztatására. 

Igazsága van a honvédelmi miniszternek^ ez a szándék 
nem létezik ; a törvényekben és rendeletekben sem található ilyen 
törekvés. 

Annál feltűnőbb azonban^ hogy a horvát képviselők mégis 
panaszra jogosultaknak érezték magákat. 

Mi úgy tudjuk, hogj"^ a horvát honvédség nyelve és parancs- 
szava a horvát. De az előléptetési szabály megkívánja, hogy csak 
az olyan törzstiszt számithat „soronkivtíl" előléptetésre, ki a ma- 
gyar nyelvet tökéletesen birja. Sérti ez a horvátok érzékenysé- 
gét ? Akkor azt kérdjttk, miért aludt oly mélyen az ő érzékeny- 
ségük akkor, midőn az egész katonai határőrvidék német lábra 
volt berendezve, és a parancsszó német volt? De nem csak ez, 
hanem az egész intézmény hivatalos nyelve német volt. 

Ugyan ezek az előléptetési szabályok, a magyar honvédség: 
törzstisztjeitől viszont azt kívánják, hogy a ki soron kívüli elő- 
léptetésre szert tenni óhajt, a horvát nyelv birtokában legyen. 
Erre a horvátok alkalmasint azt mondják : ez már helyes. 

Mi is helyesnek mondjuk, de csak annyiban, a menn}iben 
a hazai nyelvek tudása mindig hasznos. Azonban politikai szem- 
pontból kevésbbé lehet megelégedni az olyan intézkedéssel, mely 
az anyaországot reciprocitásra kényszeríti saját területének egj^ 
részével szemközt, mert a politikai tekintély megcsorbítása egy- 
szersmind politikai hiba szokott lenni. A • honvédség az egész 
országban egységes alai)on van szervezve, és a horvátokat csak 
köszönetre kötelezheti, mert a nyereség megint csak az ő olda- 
lukon van, habár megszokták, hogy álmukban is panaszolkodja- 
nak. A honvédség nehézségei közé tartozott mindig a szabadsá 
goIt állományban lévő tisztek megszerzése. E célra a Ludovie^- 
Akadémiában saját tanfolyam van rendszeresítve, és pedig két 
magyar parallel osztály, és külön egy horvát osztály, melyekbe 
jobb mód nem létében, már besorolt honvédek ex officio beren- 
deltetnek. A zászlóalji parancsnok feladata ilyen frequentánsok 
beválasztása, ennélfogva a hetedik kerület (a horvátok) kezébe 
is van adva az a lehetőség, hogy honvédtiszti szükségletéről gon- 
doskodjék. Azonban a tapasztalás érdekes, habár nem örvende- 
tes eredményekre vezetett; mert míg a magyar kerületek éven- 



— 289 — 

kint 80, tehát egyenkint 10—15 ilyen honvédet beválasztanak^ 
addig a 7-ik kerület sokkal kevesebb egyént küld a Ludovikába 
a tisztképző tanfolyamra. Jelenleg hárman járják a tanfolyamot, 
és ezen három frequentans számára négy tiszt van a hetedik ke- 
rületből alkalmazva tanán minőségben. . . Ez már a paritásnál 
is több ! A kákán csomót kereső horvát képviselők azt felejtik, 
hogy a Ludovikában a horvát nyelvet is tanítják, és pedig az 
első évfolyamban 4, a másodikban 2, a harmadikban 1 és fél 
órát fordítanak reá hetenkint," - tanárai a hetedik kerületből 
vett honvédtisztek. 

A magyar királyi honvédség egységes szervezete más tekin- 
tetben is válik hasznára a horvátoknak. A Ludovikánál ugyanis 
az egyenkint GO tanulóból álló négy évfolyam számára 120 ala- 
pítványi hely (40 egész fizetéses, 40 félfizetéses, és 40 kincstári 
szabadhely) létezik. Az alapítványi helyek, az alapítványi tőké- 
nek álladéka szerint előre láthatólag szaporodni, a fizetéses he- 
lyek pedig kevesbedni fognak. Az ugyan baj, hogy a 120 ala- 
pítványi hely közül csak három veszi „Horvát-Szlavonországban** 
eredetét, de azért nem vizsgáljuk az okokat, midőn a tényt fel- 
említjük. Bizonyára senki sem vonja kétségbe az alapítók és 
jogutódaínak jogát a szabad helyek betöltésére nézve, (bemuta- 
tási jog) — és mégis a hivatalos körrendelet valamennyi politi- 
kai törvényhatósághoz, — a hetedik kerülethez is intéztetik, — 
melyből kitűnik, hogy a csőd a Ludovika-féle szabad helyekre 
nyitva áll minden magyar állampolgár számára ; és az 1883. évi 
XXXIV. törv.-cikk 2-ik t^-a hasonlóké]) biztosítékot nyújt, hogy 
horvát-szlavón illetőségű iQak is vétetnek fel aránylagos szám- 
mal a Ludovikába, hogy az állani költségén tisztekké kiképez- 
tessenek. De még egy más kérdés is fölmerül. Tudjuk, hogy 
egy magyar honvédtörzstiszt a soron kívüli előléptetésben azért 
nem részesülhetett, mert horvátul nem tudott és hogy e hiányt 
ki nem egyenlíthette az a körülmény sem, hogy a jelölt külön- 
ben az angol, francia, olasz és német nyelvben teljes jártasság- 
gal bírt. De vájjon az előléptetési szabály megfelelő részét ott 
túlnan a Dráván is oly szigorral alkalmazzák-e? Ez iránt már 
kevésbbé vagyunk megnyugtatva. Még azon esetben is, ha a 
nyelvkérdésben teljes viszonosság lenne is gyakorlatban, az elő- 
léptetési szabály még akkor is a horvát nyelv elterjedésének 

PK8TY K.: IIOKVAtOHSZAoRÓL. 19 



— 290 — 

szolgálna előnyére, azon egyszerfi okból, mert a magyar honvéd- 
ség létszáma hasonlithatlanul nagyobb lévén, mint annak a Drá- 
váutúl elszállásolt része, természetes, hogy — egyenlő jó akara- 
tot téve föl mindkét oldalon — sokkal több honvédtiszt tanulja 
el a horvát nyelvet, mint a mennyien a horvátok közül eltanul- 
ják a magyart. 

És annyiban joggal mondhatnók, hogy e törvénynyel a 
magyar nemzetiség rósz tizletet csinált, mert ha van 2000 ma- 
gyar, és 200 horvát honvédtiszt, ~ akkor 2000 tiszt tanul hor- 
vátul, és csak 200 horvát tanul magyarul. A törvény tehát a 
szlávositást terjeszti. 

Ezzel az idegenkedéssel a magyar nyelv iránt bizony fur- 
csán vagyunk. Jobban mondva, a magyar intézkedés és szokás 
ellen irányul. Kohaé a Rad valamely számában azt fejtegeti, 
hogy a cimbalom horvát hangszer; de miután azt a magyar ci- 
gányok előszeretettel pengetik és a horvátok általuk e zenével 
megismerkedtek, a cimbalom már nem kell a horvátoknak — 
azt, Eohaő szerint, legfeljebb még két faluban játsszák Horvát- 
országban. — Túl a Dráván a honvédségi lovasság dsidásokból 
állt. Ezeket ujabb rendelet által huszárokká alakították át, — a 
miért egy horvát lap felsóhajt ; ennyire megy nálunk a centra- 
lisatio ! 

Elismerem, hogy a honvédségi intézmény célja nem a nyelv- 
terjesztés. Elismerem, valamint az egész ország elismeri, hogy a 
honvédség taktikai kiképeztetése kitűnő, a miben a mostani hon- 
védelmi miniszternek is kiváló érdeme van. De a miben szigorú 
egységet kívánhatunk, ez a honvédség szelleme. A borvát hon- 
védség feladata nem lehet az, hogy egyedül Horvátországot vé- 
delmezze és ellenséges szemmel nézze Magyarországot. Ellenke 
zőleg: kell, hogy egy magyar intézmény része gyanánt érezze 
magát és tudja, hogy hazája az egész magyar állam. 

E figyelmeztetésre indit annak emlékezete is, hogy egy 
horvát eredetű honvédtiszt magyarellenes maga\iselete egy kelle- 
metlen interpellációra szolgált alkalmul a magyar országgyűlésen, 
mely nem^kis izgalomba hozta a kedélyeket. 

Az 1868. évi 41. törvénycikk a honvédséget, mint egyse 
ges intézményt gondolta, mint azt a törvény 3., 6., és 7. szaka- 
szai mutatják. A törvény a magyar koronához tartozó területet 



~ 291 — 

hat honvédelmi kerületre osztotta fel, a Dráván túli rész ezek 
közt a hatodik kerületet képezvén. Az 1871. évi III. törv.-cikk 
e beosztást megváltoztatta, és a hetedik honvédelmi kerületet 
zágráb-horvát-szlavou honvéd kerületnek nevezte el, mert a folyó 
számok helyett célszerűbbnek tartolták a területek földrajzi ne- 
veit használni. A honvédség tiszti személyzete is csak egyetlen 
álladékot (statust) képez az egész országban, és épen azért tör- 
vényes gyakorlat volt az, hogy horvát-szlavón iQak magyar 
zászlóaljakhoz tétettek át, és viszont, a mint azt a katonai szol- 
gálat és administratio érdeke kivánta. Magyar zászlóaljak tulaj- 
donkép a Dráván túliak is, és a megkülönböztetést feltételesen 
csak a dolog könnyebb megértésére teszem. Az egység az által 
is ki van fejezve a törvényben, hogy Horvát-Szlavón- és Dalmát- 
országban a honvédség zászlója a magyar állam címerét viseli. 
Azaz, i^y rendeli el az idézett törvény 18. szakasza. Vájjon Dal- 
máciában a honvédség zászlóján a magyar címer diszlik-e? abban 
kételkedünk. De akkor minek is vesznek fel a törvénybe oly 
rendeleteket, a melyek hiábavalóságáról már szerkesztésénél min- 
denki meg volt győződve ! Azonfipltíl az idézett törvény egyes 
szakaszai nem teljesen összehangzók. A 7. szakasz például elő- 
számlálja a honvédségi kerületeket és Horvát-Szlavonországot ha- 
todik kerületnek nevezi. Dalmáciáról hallgat. 

A már idézett 18. szakasz ismét említi Dalmáciát, rendel- 
vén, hogy a honvédség zászlaja Horvát-Özlavon- és Dalmátország- 
ban a nevezett országok egyesült színeit mutassa, a vezénynyelv 
pedig a horvát legyen. 

Nem akarom e helyen ismételni azt, a mit már más alka- 
lommal a tartományi címerek hibás voltáról mondtam, már csak 
azon okból sem, mert a hatodik kertilet honvédségének zászla- 
ján csakugyan nem ezeket alkalmazták, hanem ott a magyar ál- 
lamcímer díszlik. Illő dolog lett volna a magyar színeket is al- 
kalmazni. A 18. szakasz ezt nemcsak elmulasztotta, hanem a 
horvát vezényszót is behozza. Ez egy mérték feletti engedmény 
törvényhozásunk részéről, melynek becséről különbözők lehetnek 
a vélemények. 

De a mi iránt még ezen szakasz sem hagy fen kétséget, 
az a honvédség egysége. A miből az a kötelessége következik, 

19* 



- 292 - 

hogy a magyar állam szolgálatában legyen és hogy a köteles- 
ségről minden honvédtisztnek világos öntudatja is legyen. 

Ha tehát a horvát tisztelgő képviselők azon kívánattal, hogy 
a honvédség nemzeti jellege megóvassék^ szeparatisztikus^ horvát 
jelleget értettek : akkor bátran megelégedhetnek a horvát ve- 
zényszóval, a mi valóban nagy engedmény, de kombinációik kö- 
rébe nem vonhatják azt a lehetőséget, hogy a hatodik kerület 
honvédsége támaszul szolgálhasson a szélső politikai pártok 
céljaira. 

Mi ugyan nem hisszük, hogy a horvát képviselők ezt 
óhajtanák; de politikában szükséges minden eshetőségre figye- 
lemmel lenni. 

Jellemző, hogy a horvátok még akkor is, midőn kedvez- 
ményeket követelnek, — mert ők mindig követelnek, nem kér- 
nek, — a magyar nemzetiséget sértik. Azt mondják, hogy a 
honvédségtől idegenkednek, mert ez magyarosító intézmény. Xo 
de hát most magam kelek a horvátok védelmére, és azt állítom : 
képviselőik őket jobban befeketítették, mint sem kellene. 

Midőn az 1883. évi XXXV. törvénycikk a honvédség sza- 
badságolt állománybeli tisztikara létszámában mutatkozó hiányon 
segíteni akart, tette azt azon intézkedéssel, hogy a hadsereghez 
az 1873-ik, 1874-ik, 1875-ik és 1876-ik években besorozott és 
magyar honosságú egyévi önkéntesek közül kinevezett azon tar- 
talékos tisztek, a kik a gyalogezredek és vadászcsapatok állo- 
mányába tartoznak, a hadsereg tartalékából, a tartalékbeli szol- 
gálati kötelezettség idejének eltelte előtt is, kivételesen és azon- 
nal áthelyeztessenek a honvédséghez. 

Az említett négy évfolyamban magyar illetőségű tartalék- 
tiszt találtatott 2023, horvát-szlavón illetőségű 113. Ezek közül 
pótvizsgák által a magyar kerületek 519, a drávántúli hetedik 
kerület 14 tisztet nyert a szabadságolt állomány számára. Ezen 
eredményben a magyar nyelv egészen ártatlan, hisz az illető 
egyének a rendes hadsereg szolgálatából kerültek ki. Ez az ered- 
mény egyebet nem bizonyít, mint hogy a kiképzésre alkalmas 
elemek vékonyabban és gyengébben folydogálnak be Horvát- 
Szlavon országból, mint a Dráván inneni Magyarországból. 

Tehát lassabban kissé avval a paritással. 



— 2Í)3 - 

A magyar nemzet jogos aspirációinak egyike a magyar 
hadsereg, mely még az 1867. évi kiegyezési törvény 11.; 12. és 
14. szakaszaiban is biztosítva van. Csak idő kérdése lehet; hogy 
Magyarország önállóságának ezen kellékét is megszerezze törvény- 
hozása által. Ha ez idő bekövetkezik; a horvátok által kiállítandó 
csapatok, a magyar hadsereg kiegészítő részei lesznek és magyar 
vezényszó után fognak indulni; valamint most német parancsszó 
alatt állanak. Mert azt még a legtiílzóbb horvát piemontistáról 
sem teszem fel; hogy horvát vezényszó alatt álló rendes hadse- 
regről álmodjék £ realisztikus világnézletre különben már az a 
tapasztalás is ráviheti őket; hogy a dualisztikus monarchiában 
még a magyar hadseregnek létesítése is nagyszerfi akadályokba 
ütközik. Hármas nyelvű hadsereg eszméjét a józan fő egyáltalán 
be nem fogadja. 

Mindezen reflexiók elég alkalmasok annak bizonyítására 
hogy a midőn az 18(38. évi törvény a honvédség egy részénél a 
horvát vezényszót behozta és ezzel a „horvátok érzékenységét" 
— mint mondani szokták; -- tekintetbe vette, politikai hibát 
rendszeresített. De gondolkodóba fogják talán ejteni a horvát 
tisztelgőket iS; nehogy, midőn a honvédelmi minisztertől „a hon- 
védség nemzeti jellegének megóvását" kérik, egyszersmind azt 
higyjék; hogy jogos vagy bármikor kilátással bíró aspirációk tol- 
mácsai voltak. 



76. 

A magyar korona mint erkölcsi személy. — Révay Péter. — A 
magyar szent korona országai- nak fogalma. — A 
y,szent^ korona elnevezésének első előfordulta. — A korona iránti 
hű.^ég. — Az orHzág fenhatósága. — A korona országot és ki- 
rályt jelent. 

Budapest, 1884. december 22-én. 

Jelentékeny irodalmat képeznek azon munkák; melyek 
a magyar koronával foglalkoznak. íróik többnyire annak törté- 
netét beszélik el, régiségi becsét kiemelik; néha egy- két szót 
mübecsének is szentelnek, sőt tudjuk; hogy mind e három irány 
a leghivatottabb szakember : Ipolyi Arnold, monumentális mun- 



— 294 - 

kajában a legmagasabb igényeknek megfelelóleg lesz képviselve, 
mely az akadémia kiadásában legközelebb fog megjelenni. 

A magyar korona azonban jogi fogalmak forrása is, és va- 
lódi erkölcsi személy és ezen minőségekben oly erős nyomokat 
hagyott nemzeti életünkben és jövőre is oly nagy kihatású a ko- 
rona, hogy a kérdés ezen oldalával különösen foglalkozni nem 
tartom felesleges dolognak. Kivált midőn a tapasztalás mutatja, 
hogy a régi századok és a mai kor felfogása közt roppant az 
eltérés. 

Kimondom mindjárt; hogy mit akarok a jelen fejtegetéssel 
bizonyítani : azt t. 1. hogy az a kifejezés^ a ,, magyar szent ko- 
rona országai" csak az ujabb kor frazeológiájából van véve, és 
hogy ennél még ujabb csempészet, midőn ezen kifejezésnek azt 
az értelmet tnlajdonitják, mintha Magyarország a szűkebb Ma- 
gyarországot, a „magyar szent korona országai" kifejezés pedig 
a tágabb Magyarországot jelentené. 

Révay Péter turóci főispán és koronaőr 1659. évben remek 
munkát adott ki a magyar koronáról ily cím alatt: De monar- 
chia et Sacra Corona Regni Hungáriáé. A korona rajza fölébe e 
szavakat írja : Sacra angelica et apostolíca Kegni Hungáriáé Co- 
rona, azaz Magyarország szent, angyali és apostoli koronája. E 
kifejezéseket Schmeizel egyenkint magyarázza a koronáról irt 
német és latin munkájában. 

Azonban mind e kifejezéseket nem ismerte a régi kor és 
az illető irók saját századuk nyelvjárását utólagosan átvitték a 
magyar királyság első századaira. Fejtegetésem folyamában ki 
fog tűnni, hogy árpádházi királyaink a koronát gyakran emle- 
gették ugyan, de még nzcnt koronának sem nevezték, mert e ki- 
fejezéssel csak Nagy Lajos király él először a trónról. Ezt az 
állítást fenntartom, dacára, hogy IV. Béla 125B. december 16-án 
kelt diplomája,^ melylyel az esztergomi éreekség jogait megeró- 
siti, az említett kifejezést (^infideles nostros et sacrae coronae, — 
nobis et sacrae coronae) kétszer használja. Ez oly kivételes eset, 
melynek kulcsát hiába keresnők. Diplomatikai szokásról itt szó 
sem lehet, mert e formulát sem IV. Béla maga nem tartá meg. 

> Közli Fejér IV. 2. köt. 384. lap és Knauz : Monumenta Ecclesia^^ 
Strigoniensis I. 43G. lap, de nem eredetiből, hanem egy 1332. évi átiratból. 



— 295 — 

sem utódai az Árpádházból nem hozták használatba. Pedig erre 
i^^^on kínálkozott az alkalom^ midőn a király azon követeit ju- 
talmazza^ kik a római Guriánál jártak^ hogy a király és a ko- 
rona (nem „szent^ korona) jogait védelmezzék. (Lásd Enauz : 
Monumenta Ecclesiae Strigoniensis I. 654. és G71. szám.) A s^ent 
koronának legrégibb említése kétségtelenül Radó nádor 10Ö7. 
évi, II. András által megerősített levelében fordul elő, melylyel 
a Száva melletti mitrovici apátságot alapítja, és melyben ki- 
mondja, hogy a Szerémséget Magyarországnak visszafoglalta: 
quod multis bellicis laboribus cum tota provincia illa Sanctae 
Coronae rectiíicavi, et itenim acquisivi. (Fejér I. 395. 1.) Azon- 
ban ezt az alapítólevelet a kritika már régen hamisításnak nyi- 
latkoztatta, és e felfogást a saneta corona kitétel még inkább 
támogatja, származván ez egy jóval későbbi korból. 

A XII. század végén (1184. év) egy külföldi kódex fel- 
jegyzése azt mondja, hogy III. Béla magyar király országában 
(^Regno) következő földek (terrae) vannak : Magyarország, mint 
a királyság feje (caput regni), Horvátország, Dalmácia és Ráma. 
(Fejér II. 217. lap.) Az itt használt tartományok nevei III. Béla 
címeiben is elő fordulnak ; de a címekben eltérések vannak, mert 
III. Béla többször csak Magyarország, vagy a magyarok kirá- 
lyának nevezi magát, mellőzvén minden más címet; máskor el- 
számlálja a jogara alatti tartományokat, de éppen Groáciáról 
hallgat, mint ez 1189. évben történt, vagy a többi címekhez Ga- 
líciáét is hozzá veszi. Mondani sem kell, hogy az itt említett 
Croácia nem a mai Zágráb, Kőrös és Várasd területe. 

Révay fentidézett munkájának prefaciójában Magyarorszá- 
got archiregnum-uak nevezi, a mi a III. Béla-féle caput regni- 
val egyértéktt kifejezés. De mi abból nem akarunk következte- 
tést vonni, legfeljebb azt, hogy hol caput regni van, ott a társ- 
ország eszméje meg nem állhat és szövetségkötésről nem le- 
het szó. 

Az ily adatoknál hasonlíthatlanul nagyobb értékűek a ki- 
rályi diplomák és az ország törvényei. Ezekből kitűnik, hogy 
királyaink eredetileg a korona alatt országukat, t. i. Magyaror- 
szágot minden tartozékaival értették, és azért midőn híveiket ju- 
talmazták, joggal mondhatták, hogy a királyi személyük és a 
korona iránt tanúsított hűséget jutalmazzák. 



29fi 



Igen régi szokás volt^ hogy királyaink a koronázás alkal- 
mával az ország jogainak fen tartását esktlvel fogadták. IV. László 
király 1279. évben bevallja; hogy esküt tett, miszerint országá- 
ban (in regno nostro) és az annak alávetett tartományokban (et 
terris nobis subjectis) a katholika vallást és az egyház szabad- 
ságát fentartandja, és hogy mindan-a esküdött, a mire elődei a 
királyi esküt letenni szokták. (Fejér V. 2. k. 508. 509. 1.) Hor- 
vátországról, horvát koronázásról nincs szó. A mai horvátok te- 
hát ezen altemativa előtt állanak: vagy beleérteni magukat Ma- 
gyarország nevében, vagy ha ez nem tetszik, az alávetett részek 
kifejezést magukra nézve elfogadni. 

Róbert Károly 1309. évben június 15-én Budán a pápa 
által küldött és követe Gentilis bibornok által hozott koronával 
ez úttal már harmadszor, Magyarország — és semmi más ország 
— királyává avattatott. Jelen voltak a spalatói érsek, a zágrábi 
és szerémi püspök, a csázmai főesperes és más szlavóniai urak. 
Az ország nagyjai ekkor Róbert Károlyt Magyarország törvényes 
királyául és természetes urául elismerték, és „a magyar király" 
iránti jobbágyi hódolatukat mutatták be. Magyarország főpapjai 
beleértve a Dráván és Kulpán túliakat is. Udvardon zsinatot tar- 
tottak, melyen a pápa interdiktumát hirdették ki mindazok el- 
len, kik R. Károlyt Magyaroi-szág királyául el nem ismerendik. 
Mivel pedig ez időben Szent István koronája Apor László erdélyi 
vajda kezében volt, az egyházi és világi urak, kik Gentilis bi- 
bornok alatt Budán tanácskoztak, határozták, hogy a Gentilis 
által hozott korona legyen érvényes, a László vajda által vissza- 
tartott régi korona pedig addig legyen jogvesztes (interdicta, 
profana et reprobata), mig azt a legközelebbi zsinaton vissza nem 
adja. Ez alkalommal a zsinat a régi koronát mindig szent koro- 
nának nevezi. (^Pétcrfy: Sacra Concilia I. 157. 158. lap.) 

Ez a korona messzire teijeszté fényét, messzire éreztette 
hatalmát. II. András 1223. évben elörebocsátván, hogy a király- 
nak illik azokat jutalmazni, kik az ország koronájának hasznát 
előmozdították, a hűtlen Domald de Chroacia a Kerka folyó és 
a tenger közelében fekvő birtokát „a királyi korona" elleni hűt- 
lenségéért elveszi, és azt Gergely és István comesnek adomá- 
nyozza. Hasonlókép jutalmazza IV. Béla 1244. Bogomér eomest, 
a királynak és a koronának (nobis et coronae) tett szolgálatokért: 



így nyilatkozik^ mid<5n ugyanez évben a német rend lovasait 
jutalmazza. (Wenzel okmánytár VII. 174. és II, 152. lap.) 

A tárgy fontosságánál fogva még folytatnom kell a bizo- 
nyítékok elősorolását. 

IV. Béla király 1252. évben Oszlár birtokát adományozza 
a Gurka nemzetségbeli Oltumannak^ mert a király és a koroná- 
nak hive volt. Lőrinc kir. fótálnokmesterről azt mondja 12C3-ban 
hogy köteles hűséggel viseltetett iránta és a királyi felség koro- 
nája iránt. A szolgagyöri várjobbágyokról azt irja IV. László 
1277-ben, hogy neki, az országnak és koronának híven szolgál- 
tak, m. Endre is, 1297. és 1298. emlegeti a köteles hűséget, 
melyet iránta és a királyi korona iránt tanúsítottak. 

Ilyen diplomatikai formula volt közhasználatban akkor is, 
midőn az Anjouk alatt sisent koronának kezdték nevezni a kirá- 
lyi felség jelvényét. Nagy Lajos király 1350. évben magasztalja 
a Frangepán család érdemeit és azt a hűséget, melyben iránta 
és a királyi szent korona iránt jeleskedtek. Ugyanő elismeri 
1377. évben, hogy a brassói szászok iránta és a szent korona 
iránt hűséggel viseltettek. A külföld is ismerte e diplomatikai 
szavak jelentőségét, azért a velencei köztársaság 1393. évben 
meginté a jadraiakat, hogy hivei maradjanak a királynak és 
Magyarország koronájának. 

Dicsérik Zsigmond király 1417., 1421., 1435., Albert 1439., 
V. László 1453. évben. Mátyás király 1481., II. Ulászló 1490., 
II. Lajos 1525., Zápolyai János 1539. és a habsburgházi kirá- 
lyok azt a hűséget, melyet tehetségüket feláldozó férfiak a ki- 
rály és a szent korona iránt tanúsítottak, és I. Miksa király 
1517. évben különösen Perényi Imre nádort magasztalja, hogy 
ő II. Ulászlónak és II. Lajosnak és Magyarország szent koroná- 
jának mindig hive volt. (Analecta Scepusii III. 212. 213. 1.) 

Az ujabb korban legpregnánsabb módon fejezi ki az 1723. 
évi 9-ik cikknek 2. §-a a király és az ország egyéniségének 
külön definícióját, midőn a hütlenségi bűnt így említi: se eri- 
gentes et opponentes contra statum publicum Sacrae Coronav 
regiae majestatis, et Regni, Mátyás király 1402. évi végzemé- 
nyének 2-dik cikke, §. l. büntetést állapít meg mindenkire, — 
qui se erigit, contra statum publicum Regis, et Coronae. 

Pedig ezt Verbőczy mellőzni bizonyosan nem akarta, hiszen 



— 298 — 

I. Ferdinánd király 1556. évben Bebek Ferencről azt iija, hogy 
ó gese contra nos^ no8tramque regiam dignitatem et authorita- 
tem^ ac statum nostrum publieum^ et Regni nostri^ ac sacrae ejas 
Coronae paláin ausu temerario erigere — merészel ; azaz „fel- 
lázadt ellenünk éB királyi méltóságunk és tekintélyünk, a köz- 
intézmények és országunk és ennek szent koronája ellen.^ A 
miért is hűtlensége a király személye és a korona ellen megbé- 
lyegeztetett. (Analecta Scepusii IIL 212. 213. lap."! Az ország 
iránti hfiség tehát épp úgy kötelesség volt^ mint a király iránti. 

Nevezetes, hogy V. László is háromféle megktilönböztetést 
tesz, a midőn 145(5. évben — két izben — azt a bfiséget, melyet 
az illetők Magyarország és az ő szent koronája és a királyi fel- 
ség iránt tanúsítottak, jutalmazza. (Hazai Okm. IV. 383. V. 255. 1.) 

De ezt a háromféle húségi kötelességet nemcsak egyénről, 
hanem országról is említik, különösen Zsigmond király, ki a tatai 
szerződés alkalmával ismételve mondja, hogy egész Rácország 
minden tartozandóságaival és jogaival régi időktől fogva neki 
és az ő szent koronájának és Magyarországnak alá^volt vetve. 
(Regnum Rasciae . . . nobis ac sacro nostro diademati, ac dicto 
Regno nostro Hungáriáé semper et ab autiquo subjectum fuisse 
et esse.) 

Az országnak, avagy világosabban szólva. Magyarországnak 
fenségi joga, a magyar korona tartományaira annyira nem volt 
csak diplomatikai szólásforma, hanem realitás, hogy az ország- 
gyűlés főurai, mint az országnak képviselői (Praelati, Barones et 
primorcs Regni Hungáriáé, ipsum totum Regnum repraesentan- 
tes) a király előleges hozzájárulása nélkül ily koronaországról 
felségi joggal rendelkeztek. Ez történt 141)0. évben, midőn a 
magyarországi főurak Corvin János herceggel oly egyezségre 
leptek, hogy a mennyiben az országgyűlés ált^l nem fogna 
magyar királynak megválasztatni, Bosznia királyává fogják válasz- 
tatni, oly feltétel alatt azonban, hogy Magyarországnak és annak 
jövendő királyának mindig híve és alattvalója maradjon, és hogy 
az országtól és annak szent koronájától soha el nem fog pár- 
tolni. Kijelentik az országgyűlés tagjai, hogy ha más mint Cor- 
vin János fogna Magyarország királyául választatni, ők az uj 
királyt be nem eresztik az ország határain át, ha csak előbb a 
Corvin Jánossal kiUött egyezséget meg nem erősíti. II. Ulászló 



— 299 — 

választatván királylyá, 6 ugyau ez évben az e^^yezményt Far- 
kasliidán megerősítette. 

A pragmatika szankció prefaciója kijelenti, hogy az ausz- 
triai ház női ágon is örökf^snek elismertetik Magyarországon (in 
Regno) és ennek szent koronájában^ — mely utóbbi kitétel az 
uralkodási hatalmat jelenti. 

Az adatokat végtelen számmal lehetne elősorolni, de ele- 
gendőnek tartom a tömegből csak annyit meríteni^ a mennyi a 
kérdés egy uj oldalának megvilágosítására szükséges. 

Ha az eddigi példákban a királyok maguk mellett a korona 
iránti hűséget ktilön említették^ van nem kevés példa arra is^ 
melyben egyedül csak a korona iránti húségről van szó. Ezen 
esetekben a királyok alkalmasint azonositák magukat a koroná- 
val, így dicséri IV. László 1281. évben Péter bánt a „királyi 
korona" iránti hűségéért és kiemeli kivált azon szolgálatait, 
melyeket a királyi hatalom alól magukat kivonni akaró horvátok 
és drávántúli lakók megfékezésében kitllntetett. (Wenzel : Ai*pád- 
kori nj okmánytár IX. 294. 1.) 

Példák, hogy egyedül a korona iránti hűség említtetik, 
előfordulnak 1271., 1274., 1278., 1280., 12<S7., 1291., 1440. stb. 
Hunyadi János kormányzó 1447. évben azt mondja Hernádné- 
methy Péter mesterről, hogy hűséget tanúsított Magyarország 
szent koronája iránt 

Vannak azonban esetek, midőn a korona alatt nem az or- 
szágot, hanem magát a fejedelmet kell érteni. IV. Béla Kozma 
és Achilles comeseknek, a tatárok elleni harcokban tanúsított 
\itézségükért, Bazint, az akkori pozsonyi várföldet, adományozza, 
elismervén hüségtiket a korona és az ország iránt. így mondja 
IV. Béla 1267. évben, hogy midőn közte és fia István közt hábo- 
rús állapot létezett, az esztergomi érsek a koronának fénye, és 
az ország integritása érdekében, közbejáró volt apa és fiu közt, 
az érsek ez által is a korona iránti hűséget tanúsítván. (Wenzel 
u. o. VIII. 163. 1.) IV. László 1274. évben azt mondja, hogy ő a 
királyi koronára és az ország trónjára örökségi joggal tett szert, 
és beszél a királyi korona és az ország védelméről. (Wenzel IX. 
58.) így emlegeti Erzsébet királyné 1284-ban az ország és a korona 
iránti húséget. Nagy Lajos király 1347. évben Bazarád oláh vaj- 
dát az ország és a szent korona elleni hűtlenségről vádolja. 



— 300 — 



77. 



A magyar korona fenhatóság a. — Sdavonia hetin- 
foglaltatik Magyarország nevében. — Zengg városa. — A turini 
héke. — Dijflomafikai formulák fejtegetése. — Kvaternik révcdc- 
zése a horvát koronáról. — A horvátok telepei a Dunán túli vi- 
dékeken. — A királyok pecséteikkel hitelesitik diplomáikat^ és 

mindig mint magyar királyok. 

Budapest, 1884. deeember 23-án. 

A magyar korona fenhatósága kiterjedett minden terü- 
letre, mely a magyar királytól fogadta a törvényeket és parancsokat. 
Midőn IV. Béla 1245. évben Traw városának kiváltságait meg- 
erősíti, teszi ezt azért, mert a város mindig húséggel viseltetett 
a királyi korona iránt. (Wenzel VII. 189.) Természetesen a ma- 
gyar, és nem a nem létező Zvoinimir-korona iránt. Zsigmond 
király 1406. évben elbeszélvén, mikép győzte le lassankint Pa- 
lisnai és Horváthy lázadását, megjegyzi, hogy ez által a korona 
uralkodását (régimen diadematis) és azon országok rendét vissza- 
állitá. (Hazai okmánytár VII. 444. 1.) Kétségtelenül csak a magyar 
koronát értette és érthette. 

Törvénykönyvünk azt bizonyítja, (1453. évi első dekrétum 
első cikke) hogy V. László esküvel fogadta, miszerint Magyar- 
országot és annak minden lakosait minden eddigi jogaikban, sza- 
badalmaikban, törvényeikben és helyeselt szokásaikban megoltal- 
mazandja. Szlavóniáról nincs szó, nem is esküdött ennek külön, 
mert ez be volt foglalva Magyarország nevébe. Ez állítás nem 
egyoldalú magyar felfogás. Az 1537. évben Dombrón gyülekezett 
szlavóniai rendek határozzák, hogy az I. Ferdinánd koronáztatása 
óta, itt Magyarorssághan (in hoc regno Hungáriáé) lábra kapott 
hatalmaskodások, melyek Magyarország törvénycikkeiben elő- 
sorolvák, Kőrösön, vagy ha nagyobb biztosság kedvéért szükséges 
volna, Zágrábban vagy másutt elitéltessenek. (Magyar ország- 
gyűlési emlékek II. 275., 276.) A szlavóniai rendek tehát maguk 
elismerik, hogy ők Magyarországban, magyar földön tanácskoz- 
nak, midőn Dombrón (a mai Dubrava, Csázma közelében) gyü- 
lekeznek. 

Ez a meggyőződés még a legújabb időben sem veszett el, 



- 301 — 

bizonyítja azt Segnia (Zeng) városának 1790. évben a budai 
országgyűléshez intézett azon folyamodványa, melyben kéri, ne 
hagyja Magyarország ezen legrégibb városát (vetustissimam hanc 
Regni Hungáriáé Civitatem) annyi szabadalmai, országgyűlési vég- 
zések és királyi dekrétumok ellenére a katonai hatóságok által 
elnyomni. 

Az említett évben június 6-án nyittatott meg az országgyűlés. 
Zágráb vármegye már ápril 15-én tartott közgyűlést, a melyen 
Skerletz Miklós főispán hathatós beszédet intézett a rendekhez, 
intvén őket a magyar alkotmány visszaszerzése céljából való 
erő kifejtésere. Megjegyzé, hogy akadt egy elfajzott magyar — 
Izdenczy József minisztert érti — ki a végrehajtó hatalmat arra 
vitte, hogy az alsó-szlavoniai megyéket Magyarországtól adó te- 
kintetében is elválaszsza és azokat a felsó-szlavoniai megyékhez 
csatolván, ezen hat megyéből Magyarországtól elkttlönitett tarto- 
mányt (distinctum ab Hungária corpus) alakítani akart. Ezt a 
szándékot Skerletz határozottan károsnak és veszélyesnek nyilat- 
koztatta ki. 

Azonban vissza kell térnünk egy diplomatikai formulára, 
mely a XV. század közepén, még mielőtt a Hunyadiak kora kez- 
dett Magyarországra pirkadni, általános szokássá vált, t. i. midőn 
legelső sorban a korona iránti hűség, a korona joga — és ébbol 
folyólag a királyé — hangoztatik. 

I. Ulászló király, 1440. Szalóki Péternek azon mindenek 
előtt Magyarország szent koronája, következőleg (consequenter) 
fenségünk iránti érdemeit kiemeli, hogy az ő megválasztatását 
és koronáztatását Magyarország királyává elősegítette. Hunyadi 
János kormányzó is 1448. és 1452. azon hűséges szolgálatokat 
jutalmazza, melyeket Magyarország szent koronája és utóbb (expost) 
maga iránt tapasztalt. Mátyás király hasonló esetben a hűséget 
emlegeti, melyet Magyarország szent koronája és aztán (deinde, 
vagy némelykor: et tandem nobis) a királyi felség iránt valaki 
tanúsított, így 1468., 1471., 1472., 1483.; továbbá 11. Ulászló 
1497., 1500. és 150(). II. Lajos 1519., 1523., 1526. Zápolyai 
János 1529. I. Ferdinánd 1527., 1551. és 1556. években. (Hazai 
Okmánytár II. 378., 380., 399., 411., 423. IV. 449. V. 425., 451. 
és 456. lap). I. Lipót király 1703. évben Pest városának kivált- 
ságait megerősíti, mert lakosai hűségüket főleg Magyarország 



— 302 — 

szent koronája, valamint a királyi felség iránt is tanúsították. 
Hasonlókép adnak királyaink elsőséget a koronának^ midón mag- 
szakadás következtében nemesi jószágok megürülnek és ezért a 
koronára visszaszállnak^ mert a koronából merítik a jogot e jó- 
szágok továbbadományozására. (Hazai Okmánytár 11. 351. és 
367.) Erre elég példát találunk Mátyás király alatt, — apja, 
Hunyadi János szintén adományozott oly jószágokat^ melyek mag- 
szakadás folytán a magyar szent koronára visszaszálltak, és ez 
eljárást Magyarország régi törvényes szokásának nevezi. (U. o. 
ni. 383.) (V. Ö. Verböczy: Tripartitum I. rész, 10. cím). 

A következő eset az általam figyelembe vett három jelen- 
séget együtt foglalja magában, a mennyiben első sorban a ko- 
rona, azután a király iránti hűségről, továbbá megürült birtokok 
a koronára való visszaszállásáról, végre a királynak és koronának 
az ilyenekben való jogáról szól. 

Hunyadi János kormányzó ugyanis 1446. évben Kabold 
várát Sopronmegyében, felében Váti László fiának, Mihálynak, 
másik felében laki Ugrón Miklós fiainak és Linkóháti Benedek- 
nek adományozza, „tekintvén azon szolgálatokat, melyek által 
azok Magyarország szent koronája és azután magunk irányában 
érdemesültek". Ennélfogva „az orezág és ennek szent koronája" 
iránti hűségüket tanúsították. A korona mint birtokos, ily formán 
említtetik, hogy t i. Kabold vára Magyarország szent koronájára 
visszaszáll ott, eladományoztatik, pedig újra azon királyi joggal, 
melyet e várban tart a királyi felség és a szent korona. (Hazai 
Okmánytár I. 345., 346.) 

Századokon át használt diplomatikai formulák nem lehetnek 
mély jelentőség nélkül és ha később azok értelme elhomályosul, 
történik ez többnyire, mert az eredeti kifejezéstől hanyagságból 
vagy be nem vallott érdekből eltérések történtek. Ha háládatos 
az a foglalkozás, midőn egyes diplomák vagy törvények értel- 
mét fejtegetjük, nem kevésbbé háladatosnak kell lenni azon tö- 
rekvésnek is, mely a módosuló diplomatikai formulák eredeti 
értelmét visszaállítani kívánja. 

Eddigi fejtegetésemből Magyarország egysége eléggé kitűnik ; 
mert a hol egy a korona és egy a király, valamint egy a közjog, 
ott meg van az egységes állam ; és a mely területek mégis kii 
lön elnevezéssel bírnak, azok nem más, mint kormányzási kerü- 



— 303 ~ 

letek lehetnek. így volt ez — a kiegyezés előtt, mely a köz- 
jogot felforgatta. 

Nagy Lajos király azt mondja 1351. évben, (Ilik törv.- 
cikk); hogy országának határai közt, beleértve a Dráván túli 
részt is, (etiam in tenatis dacalibns) minden nemes ember egy- 
forma szabadságot élvez. A nemesek ezen jogegyenlőségét Ver- 
böczy a Tripartitum I. részének 2. címében (1. §.) fejezte ki. 

E nagy királyunk az ország egységét is leghatalmasabb 
eszközökkel ismertette el. A turini békekötésben 1381. évben a 
velencei köztársaság kötelezte magát, hogy Nagy Lajos király- 
nak és az ő örököseinek az országban és koronában, mely ma- 
gát az országot jelképezi (dominó Regi et ejus suceessoribus in 
Regno et Corona, et ipsi Coronae repraeseutanti dictum Regnum) 
évenkint 7000 aranyat fizet. Kötelezi magát továbbá arra, hogy 
egész Dalmáciát átengedi, a Quarnero közepétől egész Durazzoig, 
mint a mely ország már régi idők óta Magyarországhoz és a 
magyar koronához tartozik, — ab antiquo de jure Kegno et Co- 
ronae Hungáriáé spectanti et pertinenti. (^Magyar Történelmi-Tár 
XI. kötet 15., 16., 19. lap és Anjoukori dipl. Emlékek IIL 
437., 457. és 440. lap). 

Oly nagy volt akkor a magyar korona tekintélye Olasz- 
országban, hogy azt sérteni nagyon óvakodtak. A velencei köz- 
társaság, mely oly gyakran bitorolta a dalmát partokat, 1387. év- 
ben nagyon buzgón intette lakóit arra, hogy hliséggel viseltesse- 
nek a magyar korona iránt. Megintette különösen Spalato, Traw 
és Sebenico városokat. E levelezésben az akkor divatozó kifeje- 
zések fordulnak elő : hűség az ország és a magyar szent korona 
iránt (Regno ac sacro diademati Ungariae, sacra Corona Hun- 
gáriáé stb.) A dalmát városok azt felelik, hogy köszönik Velence 
tanácsát, nekik könnyű annak megfelelni, mert az szivük érzel- 
meinek megfelel. Többen azt az óhajtásukat fejezik ki, bár volna 
annyi hatalmuk, hogy a magyar korona dicsőségét még inkább 
emelhessék. (Anjoukori diplom. Emi. III. (330., 631. lap). 

Ha valaha, tehát itt lett volna alkalom a horvát koroná- 
ról szólni, ha ilyen másutt, mint a horvát izgatók rögeszméiben 
létezik. Egy Kvaternik mégis azt meri állítani, hogy a magyar 
koronának nem volt semmi joga Horvátországban és Zvoinimir 
koronája fölött. (Das historisch-diplomatische Verhaltniss des Kö- 



— mi — 

nigreichs Kroatien zur angaríschen 8t. 8tephaiis-Krone). De ha a 
magyar korona valami idegen volt a horvátokra nézve, vájjon 
miért járultak hozzá — az 1647., 1649., 1655., 1662. és 1G81. évi 
törvények tanúsága szerint - a szent korona örségének fentar- 
tásához V Tették épúgy, mint a magyarok, csakhogy járulékuk 
mérsékeltebb arányban történt. Óvakodik a diplomatikai források- 
tól tanácsot kérni, hanem csak a történeti eseményekből magytV 
rázgat. A történet azonban ügyes kézben minden alakot felvesz, 
legalább laikusok tévútra vezetésére. Kvaternik szerint Mohácsnál 
nem a horvátok, hanem a magyarok verettek meg. E katasztrófa 
után Magyarország két harmada veszendőbe ment, Horvátország: 
azonban megtartotta mindvégig fttggetlenségét és el volt ismerve 
mint Antemurale Europae. Ily körtllmények közt Magyarország 
képes sem lett volna ^a partes subjectae" fölött uralkodni. 

E tárgyra nézve bele sem akarok bocsátkozni különben ig 
messzire vihető történeti fejtegetésekbe, hanem csak a Dunán túli 
vidékre, nevezetesen Vas, Zala, Somogy, Sopron, GyÖr sőt Po- 
zsony megyében található horvát községekre utalok, a hol azon 
horvátok utódai laknak, kik a törökök elől Magyarországba me- 
nekedvén, szívesen lemondtak azon dicsőségről, hogy a Dráván 
túl Európa védbástyáí lehessenek. 

A flórenci köztársaság Zsigmond királynak 1388. évben 
ismételve azt iija, hogy a flórenciek mindig legmélyebb kegyelet- 
tel viseltettek a magyar korona iránt ^^inconcussii devotio erga 
Regnorum Hungáriáé sacratissimum Diadema, — más alkalom- 
mal : devotio erga sacri diadematis vestri thronum ) — 1394 év- 
ben pedig a köztársaság reményét fejezi ki, hogy Zsigmond ki- 
rály is iránta azon jóakarattal fog lenni, melyet Magyarország 
legszentebb koronája, és a boldog emlékezetű Lajos király ta- 
nusitott. 

A külföld tehát a magyar korona alatt nem egy szűkebb 
Magyarországot értett, mint ma mondani szokta a téves nyelv- 
járás, hanem azt a Magyarországot értette, melyhez a Dráva-Száva 
közti kormánykerület és akkor az adriai tengerpart Durazzoig 
tartozott. 

Közjogi íróink és történetbúváraink figyelmét kikerülte ed- 
digelé azon modor, a melylyel királyaink a diplomákat pecséteik- 
kel hiteh'sltrni szokták. Teszik ezt t. i. rendesen, midőn magyar- 



— 3<)5 — 

országi ügyekről van szó, ilyen kifejezéssel : megerösitjtik és hite- 
lesítjük ezen diploma tartalmát, titkos — vagy kettős, vagy 
nagyobb — pecsétünkkel, melylyel mint magyar király (quo ut 
rex Hnngariae utimur) élni szoktunk. E kérdés megvizsgálásánál 
kitűnik, hogy a hitelesítés ezen formulájával mindazon királyaink 
éltek, kik nemcsak Magyarország, hanem a magyar koronához 
tartozó más országok uralkodói is voltak. 

Nagy Lajos, ki Lengyelországot és Olaszország részeit bírta, 
első fejedelem, a kit e kategóriába kell sorolnunk, de még ő 
nem kezdte a pecsét általi hitelesítés ezen módját, — ismeretlen 
okból. De már utódja, Zsigmond király életbe léptette ezen szo- 
kást, mely legújabb időig érvényben maradt. Első példát találunk 
erre 1412. évben, és követték ezt Albert király, V. László, Má- 
tyás király, IL Ulászló, IL Lajos, szóval mind azok, kik Magyar- 
országon kivűl is voltak uralkodó fejedelmek. Nincs kétség, hogy 
a magyar király, midőn a hitelesítés ezen módjához folyamodott, 
Horvátországra is adott ki rendeletet, — mikép például Mátyás 
király, midőn az 1462. évi országgyűlés végzeményeit megerősíti 
és 14G3. évben, midőn Zágrábmegyében a Blagayak birtokára 
vonatkozó intézkedéseket tett. (Teleki, Hunyadiak kora XL 78. 1.) 
Ő tehát Magyarország királya volt a Dráván túl is, valamint 
mindazon fejedelmek, kik a pecsét általi hitelesítést így használ- 
ták. És így Mária Terézia is, ki, midőn 1779. évben Bucari ke- 
reskedelmi várost célszerű kiváltságokkal feli*uházza, azokat titkos 
nagyobb pecsétjével megerősíti, melyet ,,mint Magyarország apos- 
toli királynéja" hasznáini szokott. De nem csak azok. Ez a hite- 
lesítés nem ismert különbséget Magyarország és valami „Horvát- 
ország" közt, hanem csak Magyarország és a külföld közt. Azon 
királyaink, kik a magyar koronán kívül mást nem hordtak, a 
külföldre való tekintet elesik, többire nézve magyar királyok 
voltak országuk minden részeiben, mely e koronának hűséggel 
tartozott. 



/-^^ 



PKSTY F. : hokvAtohszágból. 20 



— 3()6 — 



78. 



A (llplomálc heltezesi módja, ~ A Itormámjzás éveinek ssámíUm 
nem ismer Ilorvátországot. — Horvátország csak cím, és nem hírt 
választási joggal. -- A^ angyali korona. — Ae apostoli kirábj 
címe. — Megtörténhetik-e a horonázás a ^kapcsolt részek^ szá- 
mára. — A horvát korona ködfátyolképe. — A kegyúri jog. — 
A jogfolytonosság 2)arodiája. — Deák Ferenc a királynál. — 
Hunyadi János a kegyúri jog gyakorlatábg^n. 

Budapest, 1884. december 24. 

A pecsétekből vett tannal hasonlót meríthetünk királyaink 
diplomáinak keltezéséből is. Itt is sajátságos változás állt be, mi- 
dőn királyaink nem magyar országok uralkodóivá lettek. Nagy 
Lajos király általában nem szokta kormányzásának éveit a diploma 
dátumja mellé kitenni, akkor sem mindjárt, midőn már Lengyel- 
ország királya is volt. Az első ily eset 1373. évben fordul elo, 
a midőn diplomájának záradékában azt mondja: kormányzásom 
32-dik évében. Ez nem vonatkozik Lengyelországra, melyben ő 
akkor csak mintegy 3 év óta uralkodott; de nem is Szicíliára. 
Nápoly ra, Piemontra és más, általa birt olasz tartományokra, 
hanem egyedül Magyarországra. Nagy Lajos tehát egyedül itteni 
uralkodását vette tekintetbe a keltezésnél, és a ínint kezdte úgy 
folytatta is a számítás ezen módját. Zsigmond király külön szá- 
mította uralkodásának éveit országainak kUlönfélesége szerint, és 
1421. évben például igy keltezte leveleit : Magyarországi uralko- 
dásunk 35-dik, római 11., cseh első évében. Ez a szokás állandó 
maradt a legújabb korig, csak a sorozat változott, úgy, hogy míg 
Zsigmond király mindenekelőtt Magyarországot említette, IL Fer- 
dinánd előbb uralkodását a római, aztán a magyar, végre a cseh 
királyságban fejezte ki évszámokban. 

Sehol és soha nem fordul elő, hogy valamely király Hor- 
vátországban való uralkodását külön említette volna, a mint kel- 
lene lenni, ha nem csak Magyarországnak, hanem külön még 
Horvátországnak is királyválasztási joga lett volna, a mint Kva- 
ternik és hozzá méltó horvát írók bátran, de nem okosan és a 
történet vakmerő hamisításával állítják. Magyarország nevében 
mindenkoron be voltak foglalva annak részei, és ha azok említ- 



— 307 — 

tétnek olykor, neni úgy említtetnek, mintha önálló politikai éle- 
ttik lett volna. Eb hogy ez már régi korban is így volt, erre 
bizonyságul szolgál V. Kelemen pápa 1307. évi, bajor Ottó trón- 
versenyző ellen írt levele, melylyel az ország minden rendű urait 
meginti, hogy Róbert Károlyt királyukul ismerjék el Magyaror- 
szágon és a hozzá tartozó vidékeken ; ha azok királyságok címét 
viselnék is, — azaz királya legyen iam dicti Regni Hungáriáé, 
omniumque jurium et pertinentiarum ejus et aliarum regionum 
annexarum sibi, etiani si reguorum haberent titulum. (Fejér VIII., 
1. köt. 211. lap.) 

És valóban államjogilag Horvátországot ma sem lehet egyéb- 
nek tekinteni címnél, a melynek önálló politikai életet oly kevéssé 
illik megengedni, mint nem Sziléziának, Luzátiának, Teschennek, 
Kyburgnak, Görznek stb. azért, mert az uralkodó fejedelem cí- 
meiben előfordulnak. 

A magyar királyok csak a koronázás által léptek a felségi 
jogok teljes gyakorlatába. Ennek tudata befolyást gyakorolt a 
diplomák keltezésére is, és habár ennek ott, hol joggal várnók 
jelét látni, semmi nyoma, mert Róbert Károly, ki kétszer volt 
már koronázva, mielőtt 1310. évben szent István koronájával fel- 
avattatott, uralkodásának éveit 1301. évtől kezdve számította; de 
Mátyás király külön számítja uralkodásának kezdetét és kttlön a 
koronáztatás idejét. Azért 1404. évben például így keltezi leve- 
leit : „Uralkodásunk hetedik, koronáztatásunk első évében." 

Hunyadi Mátyás király az ugyan ez év előtt hozott törvé- 
nyeket nem nevezi koronázása előtti törvényeknek, de II. Mátyás 
király lOÜS. évi törvényei csakugyan koronázás előttieknek ne- 
veztetnek. 

Szerémy György, ki emlékiratait nyomban Zápolyai János 
halála után kezdte irni, az utóbbinak tíz.-Fehérvárott történt koro- 
náztatását elbeszélvén, a koronát többször „fmgyaW^ koronának 
nevezi. Bizonyosan az ő nyomán járt Jászay Pál, midőn (A ma- 
gyar nemzet napjai a mohácsi vész után, 1()8. lap) szintén e 
koronázást leírván, ő is „angyali'^-nak nevezi a magyar koronát, 
„miként őseink nevezték" — teszi hozzá Jászay. De Szerémy nek 
más kortársai nem használják az említett jelzést, és így Jászay 
elegendő ok nélkül ősi szokásról beszélt, mely nem volt az. 

Csak a magyar szent koronával felavatott király volt apoa- 

20* 



— 308 - 

toli király, és mint ilyen kegyúri jogokat gyakorolt egyházi dol- 
gokban. Nem emlékszünk példára, hogy régi királyaink egj4ke, 
noha valamennyien a kegyúri jogot gyakorolták, magát apostoli 
királynak nevezte volna. Verbőczy említi (Hármas könyv I. rész, 
11, cím, 3. §.), hogy a magyar király kegyúri jogánál fogva 
méltán király és apostolnak nevezhető. XIII. Kelemen pápa meg- 
erősíti Mária Terézia királynét azon jogban, hogy ő és utódai 
magukat apostoli királynak eimezhessék, és azóta felséges ki- 
rályaink e címmel élnek mai napig. Nem mulaszthatjuk el azon- 
ban az 1741. évi első törvénycikkre utalni, a melyben az „apos- 
toli" melléknév nem a koronára, nem is a felségre, hanem az 
orsmgra alkalmaztatik, — azt mondván, hogy Mária Terézia 
„sacro apostoliéi Hungáriáé Regni Diademate" koronáztatott meg. 
Ugyanezen kifejezéssel élnek mindazon törvényeink, melyek az 
V. Ferdinándig történt koronáztatásokat említik. 

Az ausztriai házból származó királyaink többször mondják, 
hogy ők Magyarország és kapcsolt részeinek királyai. A történet 
nem ismer esetet, hogy Kálmán király után valamely magyar 
király magát Horvátország és Dalmácia királyává koronáztatta 
volna — elég volt az egyszer mindenkorra Tenger-Fehérváron, 
hogy a szerzett uralkodási jog ünnepélyesen kihirdettessék. — 
II. András király agyában csak egyszer fordult meg a gondolat, 
hogy magát dalmáciai királylyá koronáztatandja, midőn 1207. 
évben Spalato kiváltságait megerősíti, azt mondván, hogy a mi- 
dőn hozzájuk jövend koronázására, a város érdekeit figyelembe 
fogja venni. De mint tudjuk, sem ő, sem utódai ily koronázást 
nem fogadtak el. 

A magyar országgyűléseken az ország azon vidékei, melye- 
ket később kapcsolt részeknek neveztünk, mindig képviselve vol- 
tak, az ott hozott törvények azon részeket is kötelezték. Még is 
csak I. Ferdinánd utolsó éveiben és pedig lo52-ben kezdik a 
törvényhozó testületet Magyarország és alávetett részeinek ország- 
gyűlésének nevezni. Az 1557. évi országgyűlés úgy bevezetése, 
mint záradéka a kapcsolt részekről hallgat, — hallgat, mert ben- 
foglalva lévén Magyarország Eendei fogalmában, külön megem- 
lítésük felesleges volt. Bizonyítja ezt az 1559. évi országgyűlés 
dekrétuma, melynek bevezetésében Magyarország és kapcsolt 
részeinek Rendéi megemlíttetnek, míg a megerősítő záradékban 



~ 809 — 

egyedül Magyarország Rendéinek felterjesztésére hivatkozik a 

király. 

Egészen felesleges, sőt hibás szólásforma kezdett tehát fel- 
kapni 1625. évben, midőn a magyar országgyűlés 3. törvény- 
cikk (§. 3.) kijelenti, hogy III. Ferdinándot Magyarország és 
kapcsolt részeinek királyává választotta. 

Hibás, mert részeknek királya bizony sehol nincs a világ 
hátán, hibás, mert a Kálmán király ideje óta állandóvá lett szo- 
kással ellenkezik, veszélyes, mert egy uj szeperatizmus magját 
hordja magában. Mégis utánozásra talált ez uj formula, mert hiba 
hibákat szül. 

Az örökösödési rendet az ausztriai házban megállapító 1723. 
évi törvények, azt, a kit trón illet Magyarország és a hozzá tar- 
tozó országok, tartományok és részek kétségtelen (infallibilis) 
királyának nevezik és I. Lipót 1715., valamint Mária Terézia 
1741. évben felségi esküjében Magyarország és kapcsolt részei- 
nek királynéjának nevezi magát. Ily értelmű II. Lipót, I. Ferenc 
és V. Ferdinánd esküje is. Mindamellett a törvények szövegé- 
ben sehol nem találjuk azt, hogy nevezett királyaink Magyar- 
ország és a kapcsolt részek királyaivá koronáztattak volna; ez 
csak a törvénycikkek elmeiben fordul elő néhol, mint például 
az 1715. évi l-ső, 1741. évi l-s6, az 1790/91. évi első, az 1792. 
évi első és 1830. évi első törvénycikk fölött. 

Szintén a törvények címében, nem azok szövegében kije- 
lentik az 1865/08. évi törvények is, hogy I. Ferenc József, 
Magyarország és társországai királyává avattatott, holott a szöveg 
csak annyit mond, hogy Magyarország apostoli koronájával koro- 
náztatott. 

Mondhatjuk, hogy a pápa megerősítette az apostoli címet, 
mert már I. Lipót 1701. évben nevezi magát Kegia nostra Maies- 
tas apostolica, ki az egyházak örökös és legfőbb kegyura és azok 
jószágainak őrzője (conservator) és a magyar szent koronáé, mint 
a melyhez és a királyi adományozási joghoz tartoznak minden 
egyházi és világi jószágok és birtokjogok, üresedés vagy mag- 
szakadás esetén. Egyúttal felhatalmazza I. Lipót apostoli király 
minőségében (authorítate et regii apostolatus uostri munere) a 
prímást hogy az egyházi tizedet rendezze, és az abból folyó viszá- 
lyokat, mint első fokú biróstig, intézze el. (Fejér: Codex Eccle- 
siasticus 296. 297. lap.) 



— 310 — 

Ezt a kegyúri jogot gyakorolták királyaink, mint magyar 
királyok, a Dráván túl is, kegyúri joguknál fogva. Erre hivatkoz- 
tak ők, és nem az apostoli király cimére, még akkor sem, mi- 
dón ez már állandó használatban volt. A kit érdekel, megtalálja 
a Liber Regiusbaii, mikép neveztettek ki ily módon a diákovári 
és zágrábi püspökök, kiket ennélfogva a magyar pUspökök so- 
rába kell igtatni. A formula mindig az, hogy a király (például 
1()43. Bogdán Mártont, vagy 1()37. Vinkovics Benedeket) kine- 
vezi zágrábi püspökké azon kegyúri jognál fogva, melylyel a 
Magyarországban, és ennek szent koronájának alávetett orszá- 
gokban létező egyházi javadalmak eladományozásában királyi 
elődjeink módjára birnnk. 

Tehát itt sem találjuk nyomát Zvoinimir koronájának; és 
ha Vanicsek, a katonai végvidék történetirója, azt mondja, hogy 
Lipót császár 1097. évben abban fáradozott, hogy az Unna és 
Verbász közti vidéket a „horvát korona" számára visszahódítsa, 
akkor nem a história szelleme, hanem Kvaternik és a majmolási 
ösztön beszél belőle. 

Két évtizeddel azelőtt a horvátok Deák Ferencet utánoz- 
ván, horvát jogfolytonosságot pengettek, — azt hitték, hogy ők 
is oly sikert fognak aratni, mint Deák Ferenc a magyar jog- 
folytonosság tanával, és 18(51. évi felirataival. A „Sloboda" sajtó- 
pőrében pedig Hinkovics ügyvéd a zágrábi esküdteknek a „hor- 
vát állameszmét" magyarázta, alig néhány nappal ezelőtt. 

Kiváló érdekességü Eötvös Károlynak az Egyetértés f. évi 
329. számában (november 29.) megjelent közleménye, az 18G7. 
év elején prímássá kinevezett Öimor János emlékiratáról, mely- 
ben a róni. kath. eí::yház sérelmeit a 48-ki törvényekben insti- 
tuált kultuszminiszteri állás ellen formulázta. 

Ez emlékiratban a prímás az uralkodó előtt azt fejtegeti: 
A magyar király a magyarországi róni. kath. egyháznak legfőbb 
kegyura, s mint ilyen, mint mpremus patrónus gyakorolja az 
egyház fölött a fölségjogokat : a püspöki kinevezéseket, az egy- 
házi javadalmak adományozását, az alapok, alapítványok és isko- 
lák feletti legfőbb felügyeletet, a legfőbb fegyelmi jogot stb. 
Ámde a legfőbb patronátusi jogot az egyház ruházta a magyar 
királyra, de nem mint puszta államfőre, hanem mint j^apostoh 
király' -rsí. A minden más felekezet fíHötti felségjogok egyedül 



- 311 - 

az államfőt illetik ; de a római kath. egyház fíHötti legfőbb pat- 
ronatus csak a rex apostolicust illető. 

. A következtetések^ melyeket a primás e fejtegetésekből le- 
vont, nem tartoznak tárgyamhoz, azért ezekkel nem foglalko- 
zom. Ferenc József király, az előterjesztésre nézve Deák Ferenc 
véleményét kívánta meghallgatni, és ez Bécsben megjelenvén a 
király előtt, oda nyilatkozott: „Hogy a magyar király" apostoli 
címe szorosan mit jelent, ezt törvényeink nem határozzák meg s 
egész biztosan ő sem tudja. Valószinfileg címnél nem sokkal több 
s királyaink a mnlt századokban nem is használták — ha jól 
tudja Mária Teréziáig. Azt azonban biztosan tudja, hogy a leg- 
főbb patronátusi jog nem a ,^rex apostolicus^-i illeti, hanem a 
mindenkori államfőt. Ezt illeti most, midőn örökös királyságunk 
van, ezt illette a választott királyok alatt, sőt a mikor a fólség- 
jogokat nem a király gyakorolta, hanem a gubernátor, t. i. 
Hunyadi János, a legfőbb kegyúri, püspök kinevezési, egyházi 
adományozási stb. jogok ő általa is törvényesen, sőt egyenesen 
a római szentszék egyetértésével gyakoroltattak. Előfordult ugyan- 
is, hogy az Álmos herceg által alapított, és fia Vak Béla király 
által gazdagon dotált dömösi prépostság megttrUlvén, erre Hu- 
nyadi János az esztergomi szent Tamás prépostját, István mes- 
tert akarta kinevezni s a javadalmat ennek adományozni, de 
V. Miklós pápa ebben megegyezni nem akart, hanem saját poe- 
nitenciáriusát, a pálosok szerzetes rendjéhez tartozó Valentinust 
akarta kinevezni. A pápa nem hajolván, végre Hunyadi János a 
pesti országgyűlésből 1450. évi június 12-röl a pápának egy eré- 
lyes levelet irt, melyben szorul szóra ezt monda a többi közt: 
ita induxisse in animum, ita denique omniuni generalem volun- 
tatem esse; ut in dicta Ecclesia hosti prius, quam tali hospiti 
licebit portás patefacere, quia libertate in regno finis, idera regno 
fiet. Proinde Beatitudo Vestra, sí devotam sibi fide et officio, 
salvam cupit esse Hungáriám, patiatur et liberam főre. (Magya- 
rul : ügy vagyok elhatározva s mindeneknek határozata az, hogy 
amaz eklézsiába, t. i. a döm(')si prépostsá^ba, inkább ellenség 
jusson, mint ilyen vendég, mert ha vége lesz ez ország szabad- 
ságának, legyen vége magának az országnak. Ha tehát szentsé- 
ged Magyarországot hűnek és engedelmesnek óhajtja: tűrnie 
kell, hogy szabad legyen.) Véleményét Deák Ferenc ekként 



— 312 — 

végezé ; V. Miklós római pápa e levélre elismerte Hunyadi néze- 
tének jogosságát. Ha tehát ő, a ki király se volt, s anodl ke- 
vésbbé lehetett apostoli király, mint választott kormányzás teljes 
joggal gyakorolhatá az összes legfőbb patronátusi és fejeJ^^lmi 
jogokat, s ha ebben maga a római szentszék is teljesen <o<)g- 
nyugodott: akkor ő felsége is nyugodt lélekísmerettel kinevez- 
heti a kultuszminisztert és gyakorolhatja ennek közvetítésével az 
egyházra vonatkozó felségjogokat. E véleményadás után a király 
a prímás emlékiratát félre tette. 

79. 

Deák Ferenc az apostoli királyi címről éa kegyúri jogról. — 
Mátyás király a magyar egyházat védi, — Azokról, kik nem 
apostoli királyok, — Mit értsünk a magyar korona országai 
alatt? — A közjogi írók Magyarország területét félosztják. — 
Kelemen^ Bosenmann, Bécsi — Szűkebb és tágabb Magyar- 
ország, — A koronaországok nem voltak képviselve a magyar 
országgyűlésen, — Galícia meghívása, — Igények Morvaország, 
Szilézia és Luzatiára. — Eötvös Károly a kegyúri jogról és 

Deák Ferenc közleményeiről. 

Budapest, 1884. december 27. 

Deák Ferenc fejtegetései — feltéve, hogy Eötvös Károly 
azokat híven közölte — azon pontban igényelnek helyreigazítást, 
mely az „apostoli király" címnek használása idejéről szól. To- 
vábbá meg kell jegyezni, hogy a pápához nem Hunyadi János 
intézte az 1450. június 12-én kelt szavakat, hanem az ország- 
gyűlés ugyan e tárgyban. Hunyadi János egy nappal korábban 
írt a pápának, sokkal szelídebben és kimélőbben, de a királyi 
kegyúri jogot — jus patronatus regium — mely hivatalánál 
fogva reá háramlott, ismételve hangoztatja.* 

^ Eötvös Károly, saját vallomása szerint, elbámult amaz emlékező 
és itélö tehetségen, melylyel Deák Ferenc képes volt Ö Felségének rögtö- 
nözve e kérdésben a legmeggyőzőbb érvet előhozni, és miután ő — Eöt- 
vös Károly — Hunyadi János e leveléről addig sohase hallott semmit, 
kérdé tőle, hol lehet azt a levelet olvasni. Deák akkor nem kimerítőiig 
válaszolt. Azért utasítjuk az olvasót Schwandtner (Seriptores) ívrétü ki- 
adásának II. kötetére, melynek 75. és 79. lapjain az idézett két levelet 
taUUhatja \ és Kollár Ádám munkájára a kegyúri jogról. Röviden emléke- 
zik azokról Knauz Nándor is : Az orszíigos tanács és országgyűlések 
története 96. lapján. 



— 31 ;3 - 

Rövid időre reá; úgymint június 16-án meginti Hunyadi 
János a pálosrendi Bálint pápai pönitenciárust, úgy viselje magát 
a dömösi prépostság ügyében, nehogy a királyi kegyuri jogot 
megsértem látszassék, mert különben rosszul járhat. Deák Ferenc 
érvelését azonban a történet igazolja^ és a mely jogot Hunyadi 
János védelmezett, azt fia, Mátyás király, még erélyesebben vette 
védelme alá. Midőn a pápa a modrusi püspöki székre mást akart 
kinevezni, mint a kit Mátyás király a püspökségre kiszemelt, azt 
írta az arragoniai bibornoknak: „Lehetetlen, hogy a pápának 
engedjünk és azt eltűrjük. Azt hiszszük, a pápa nem követte 
volna el azt, ha tudja, mily nagyfontosságú ügy ez nálunk 
magyaroknál. Hogy nyiltan szóljunk, a pápa tudja meg, hogy a 
magyar nemzet készebb azt a kettős keresztet, mely oi-szágunk 
címerét képezi, hármas keresztté átváltoztatni, mint beleegyezni 
abba, hogy a magyar korona jogához tartozó javadalmak és 
püspökségek az apostoli szék által eladományoztassanak. " 

E szellemben cselekedett Mátyás király 1459. évben is, 
midőn a szent Ágoston-rend főnökének és tt konventnek meg- 
pamncsolá, hogy a pápóci prépost ellen a római kúrián folya- 
matban levő perüket a rendes országos egyházi hatóság bírósága 
előtt folytassák, mivel Magyarország azt a kiváltságot élvezi, 
hogy semmiféle folyó, vagy megindítandó port ez ország lakosai 
nem kötelesek a római curia elé hozni, ka csak előbb itthon a 
rendes törvényszék végre nem hajtotta. (Hazai okm. II. 346. 1.) 

II. Ulászló király nem apostolinak nevezte magát, mégis 
1504. évben az egyházi ügyekben mint azok legfőbb intézője — 
veluti supremi moderatores Ecclesiarum hujus Regni — rendel- 
kezik (^u. 0. 386. 1.), megyhagyván a pannonhalmi apátnak, hogy 
a bakó ny béli apát ellen vizsgálatot tartson. 

Azon időben, midőn Magyarországnak két koronázott kirá- 
lya volt: I. Ferdinánd és Zápolyai János, mindkettő gyakorolta 
a legfőbb kegyuri jogot, — természetesen az ország csak azon 
részeiben, a melyekre az ő hatalma kiterjedett. (Analecta Sce- 
pusii I. 162. és 376. 1.) Mindkét király, ha nem is hivatkozott 
a koronára, abból merítette jogát, és azt elődjei módjára gya- 
korolta. 

Ugyanakkor Péter havasalföldi vajda mindkét királynak 
hódolt. 



- 316 ^ 

Senki sem fogja ugyanis törvénykönyvünkből igazolni, ho^y 
a magyar koronához tartozó tartományok a magyar országgyű- 
lésen részt vettek és oda követeket küldtek volna. Ezek a korona- 
tartományok vazallusi és hűbéri viszonyban álltak Magyarország- 
hoz, annak tributumot fizettek és hadisegélyt nyújtottak, a magyar 
király pedig a tartományokat vagy iránta hűségi esküvel leköte- 
lezett belföldi fejedelmek által kormányoztatta, mint Havasfól- 
dön, vagy a magyar állampolgárok közül választott saját vajdáik 
vagy bánjaik által, mint Galíciában (hol 1381. évben Czudar 
Péter volt banus regni Russiae, 1382. és' 1386. Kapolyai János 
vajvoda Russiae) és Bulgáriában (hol Nagy Lajos alatt Koroghy 
Fülpös László és Himfy Benedek voltak magyar bánok). Sem 
Stiria, sem Ráma, Szerbia stb. nem voltak képviselve a magyar 
országgyűlésen, szokás szerint a nemesek által. Nem változtat a 
dolgon, hogy az 1449. évi országgyűlésen Brankovics György 
szerb despota és a boszniai király megjelentek, — mert mind- 
ketten csak egymás elleni panaszukat adták elő. Vagy hogy az 
14G4. évi országgyűlésen Zápolyai Imre boszniai kormányzó vett 
részt, mert ö egyszersmind Dalmácia, Horvátország és Szlavónia 
bánja volt, és mint olyan jelen lehetett az országgyűlésen. 

Csak a XVIIL században jelennek meg az országgyűlésen 
a belgrádi, szeraendriai és szerb kath. püspökök is, és neveik 
többi közt az 1741. évi országgyűlés záradékában fordulnak elő. 

* 
Fenebbi levelemre, mindjárt a megjelenése utáni napon Eötvös Ká- 
roly a következő észrevételeket tette : 

Pcsiy Frigyes némileg kétségbe vonja, vájjon én híven ko- 
zöltem-e ama fejtegetéseket, melyekkel Deák Ferenc 1867-ik évi 
február 8-án ő felsége a király előtt Bécsben a magyar király 
legfőbb kegyúri jogának törvényes és alkotmányos értelmezését 
megvilágosította. 

Annyi bizonyos, hogy én az ö felsége és Deák Ferenc közti 
beszélgetésen jelen nem voltam ; azt is hiszem, hogy ott a kéf 
beszélgető egyénen kivűl más nem volt, se gyorsíró, se jegyző- 
könyvvezető, s hogy ennélfogva a beszélgetést szóról szóra vissza 
adni senki nem képes. 

En úgy írtam le, a mint Deáktól hallottam először 18G9. éri 
májusban a DmVí-párti klubban futólag s másodszor 1872. évi 



- 317 — 

karácsony első Ünnepének délutánján Deák Angol királynő béli 
lakásán — de már ekkor részletesen beszélte el. Közleményem- 
böl kihagytam először Deák beszédének azokat a részeit, melyek 
nem a legfőbb kegyúri jogra s nem Shnor prímás 1867. januári 
előterjesztésére vonatkoztak s másodszor kihagytam ő felségének 
Deák'hoz intézett némely szavait, melyek közzétételére — úgy 
hiszem — nem vagyok feljogosítva. 

S Deák Ferenc nekem nem véletlenül s nem mellékesen 
beszélte el e fontos értekezést. Én egyenesen véleményét kértem 
akkor a fölött, vájjon helyes-e az én félfogásom bizonyos egy- 
házpolitikai kérdésekben ? 

A 72-iki választásoknál ugyanis a veszprémi káptalan né- 
mely tekintélyes tagjai egyenesen interpelláltak engem, hogy az 
akkori Apponyi-fé\Q egyházpolitikai programm pontjai felöl mint 
vélekedem ? Én nyíltan megfeleltem erre a Deák-párt pártgyűlésén, 
de bizalmasan is kifejtem nézetem Marki nagyprépost és Pribék 
István püspök előtt. Amaz elhunyt már, utóbbi most is él s neki 
választási programmom ide vonatkozó pontját írásban is átadtam. 

Erre nézve kérdeztem én meg Deák Ferenc véleményét, 
ki atyai kegyességgel és bizalommal monda el előttem nézeteit, 
s e közben az 1867. február 8-diki bécsi kihallgatást is. 

Szavait, mint más alkalommal is szoktam, feljegyeztem ma- 
gamnak, noha jegyzeteim nagy részét s köztUk ezt is — fájda- 
lom — 1875-diki hordozkodáskor elvesztettem. De szavai olv 
élénken maradtak emlékezetemben, hogy azok valószínűleg na- 
gyon kevéssé térhetnek el, in merito semmi esetre az általa 
mondottaktól. 

írott bizonyítványok természetesen nem állanak rendelke- 
zésemre. Hiszem azonban, hogy gróf Andrássy Gyulának s báró 
Eötvös Józsefnek a kihallgatás után nem sok időre szintén el- 
mondta Deák s nem lehetetlen, hogy Csengvry Antal nagybecsű 
jegyzeteiben, melyek közül azonban én csak egy kormányválságra 
vonatkozót ismerek, szintén meg lesz örökítve e fontos tanácsko- 
zás. Biztosan tudom azonban, hogy Kerknpoly Károlynak is el- 
mondta Deák Ferenc s ő is emlékezik arra, ha talán nem oly 
részletesen is. 

Pesty Frigyes két körülményre alapítja látszólagos kételyét. 
Az egyik az, mintha tán Deák nem mondta volna, hogy kirá- 



- 318 — 

lyaínk az apostoli király címet csak Mária Teréziától keztlve 
használnák — s Pesty Frigyes csakugyan kimutatni igyekszik, 
hogy már korábban is használták. 

Deák Ferenc 1873-ik évi június hó 28-án a képviselőház- 
ban \gy nyilatkozott: 

„Emiitik, hogy Magyarország királyát, mint apostoli feje- 
delmet illeti meg e jog, (t. i. a jus placeti) de hivatkozom ná- 
lamnál a históriában jártasabb férfiakra, én úgy tudom, hogy az 
,,apostolicns rex" címét legelőször Mária Terézia kezdte hassndlni 
kiüönösen egy pápai hreve folytán ; azelőtt e címet a magyar ki- 
rályok sohasem használták. Tehát e brevének volna az az ered- 
ménye, az apostoli címből folyna az a jog, hogy a magyar király 
más jogokat is gyakorolhat, mint minőket más státusok fejedel- 
mei gyakorolnak ?" 

íme e szavak világosan mutatják, hogy Deák Ferenc csak- 
ugyan úgy tudta, a hogy én közöltem, hogy t. i. Mária Terézia 
volt az első rex apostolicus. 

Igaz, hogy Pcsty Frigyes nagyobb historikus, mint Dták 
volt. És Pesty hivatkozik is I. Lipót királynak az esztergomi 
érsekhez intézett egyik leiratára, melyben ő magát apostoli király 
minőségében állítja elő s ebből következteti Pcsty, hogy roár 
Mária Terézia előtt is használták az apostoli királyi címet. 

Azonban Deákot a közjognak, sőt a közjog történetének 
terén is — értvén a hazai közjogot - Pcsty Frigyesnél járta- 
sabbnak s mindenesetre illetékes interjiretatornak tartom, és sok 
minden okból azt hiszem, hogy e kérdésben Deáknak van igaza. 

Mindenek előtt hivatkozom XIII. Kelemen pápának 1758. é\i 
augusztus 19-én kelt s Mária Teréziához intézett ,,Carissima in 
Christo Filia" kezdetű brevejére, melyet Pesty Frigyes is jol 
ismer s melyben a pápa az országnak és a magyar nemzetnek 
a kereszténység védelmében szerzett nagy érdemeiért Mária Te- 
réziát, de csak úgy, mint Magyarország királynéját és csakií 
„ezen országban való örököseit" motu proprio et certa scientia 
ac matúra deliberatione deque Pontificae auctoritatis plenitudine 
az apostoli király címével, nevével és nevezetével feldisziti, meg 
tiszteli, felékesíti és kitünteti. Vájjon tehát használhatták-e ezelőtt 
királyaink az apostoli címet ? 



— 319 — 

n 

Egyébiránt tényleg maga I. Lipót sem liasználta. * csak is 
a prímáshoz intézett leiratában a „regius apostolatus" elmet hasz- 
nálja. Ez pedig közjogilag véve egészen más dolog legalább a 
nomenclatura mezején^ mert ez a magyar királyoknak Szylveszter 
pápa bullájára alapított jogából folyik. 

S végfii Deák közjogilag létezőnek csak azt ismerte el, a 
mi az ország törvényein alapult, alkotmányának megfelelt s az 
ország hozzájárulásával gyakorlat által szentesittetett. S azért 
mind I. Lipótnak, mind IL Józsefnek, mind I. Ferenc Józsefnek 
lehetnek s kétségtelenül vannak is nagy számban oly intézke- 
déseik 8 elnevezéseik, melyeket közjogilag érvényesnek, tehát 
létezőnek se Deák el nem ismert, se mi soha el nem ismernénk. 
Például a „Szerb vajdaság és Temesi bánság ura" — címezés s 
több efféle. 

Másik aggálya Pesty Frigyesnek, hogy azt a levelet, me- 
lyet Deák ő felségének idézett, nem Hunyadi János irta, hanem 
a pesti 1450-ik évi országgyűlés. 

Ez igaz. 

De megjegyzem, hogy Deák Ferenc maga se tudta, mi 
mindenféle tárgyban kérdi öt ő felsége s ktllönösen nem készült 
előre a patronátus kérdésében való érvelésre s azért nem is vitte 
magával se Schwandtner Seriptores stb. IL kötetét, se Kollár 
Ferenc Ádám História dipl. Juris Patronátus stb. könyvét, a hol 
e levél egészben közölve van. Hanem hamarosan eszébe jutott 
— mint nekem is későbbi kérdésemre monda — Kelemen His- 
tória Juris stb. müvének első kötete, melyben a 196-ik lapon a 
levél csakugyan oly formán van a jegyzetekbe bevezetve, mintha 
íizt Hunyadi János kormányzó kUldte volna a pápához. Egyéb- 
iránt az 1450. évi országgyűlés decretumai a hivatalos Corpus 
jurisba nincsenenek fölvéve s azért Deák bizony nem nagyon 
tévedett, hogy a levelet Hunyadinak tulajdonítá. Meglehet, ő 
Schwandtnert és Kollárt nem is látta, vagy csak fiatal korában 
igen régen, de Kelemenre igen jól emlékezett. 

Pesty Frigyes egyéb fejtegetéseivel különben egyetértek. 

De habár a dolog természeténél fogva én szóról szóra nem 

^ De használtra : Quia verő Regiae nostrae majestatis apostolicae, qua 
perpetui ac supremi ecclesinniin Patroni .... plnrimnm interest, etc. mondja 
diplomájában. P. F. 



- 320 - 

írhattam is le az ö Felsége és Deák Ferenc közti beszélgetést : a 
kérdés meritumában s az ezt feltüntető fontosabb szavakban nem 
tévedtem s kétség nem bántott. Ha biztos nem lettem volna er- 
ről: ily alig megmérhető fontosságú nagy kérdésben bizonyára 
nem közöltem volna azt a cikket, mely közjogi ktlzdelmeink tör- 
ténetének egy kis fejezetét van hivatva megörökíteni, 

Bár közéletünk kiválóbb s maholnap sirba szálló férfiai, kik 
Deákhoz közelebb állottak, mint én, megőriznék emlékezetét ama 
szavaknak, melyekben Deák az ország történetének elrejtett rész- 
leteit bizalmas körben oly gyakran felvilágosítás oly gyakran 
fölfedezé. 

80. 

A£! országgyűlések. — Különbség a koronatartományok és a kap- 
csolt részek köd. — Ajs alávetés hova vonatkozása, — A zágrábi 
püspökök. — A pragmatica sanctio tanúsága. — Erdély. — A 
nagyfejedelemség címe. — Galicia^ Dalmatia, Bosznia. — Ma- 
gyarország alkatrészei. — A Kulpán túli vidék. — A magyar 

intézmények uraimba, 

Budapest, 1884. december 29. 

Századokon át országgyűléseink a XVI. század köze- 
pétől kezdve igy neveztetnek törvénytárunkban : Magyarország 
és alávetett (később kapcsolt) részeinek Statusai és Rendéi, — 
a záradékokban pedig, ha ilyenek előfordulnak, az ezen „orszá- 
gokban" szereplő egyházi és világi méltóságok nevei olvashatók. 

Ebből azt kell következtetni, hogy a kik a magyar ország- 
gyűlésen nem voltak képviselve, nem magyar, hanem saját tör- 
vényeik és szokásaik, saját intézményeik elvei szerint kormá- 
nyoztattak, habár az illető tartományok különben a magyar ko- 
rona hatósága alá tartoztak. 

Es ez valóban így is volt. Királyaink adományokat tettek 
Szerbiában és Boszniában, Báthory Zsigmond fejedelem Oláhor- 
szágban. Törvényeink olykor intézkednek, hogy a rác despota 
hány banderialistát tartozik kiállítani, de az illető tartományok 
alkotmányos szolidaritásáról Magyarországgal szó sincs. 

Ezen koronatartományokat tehát határozottan meg kell kti- 



— 821 — 

lönböztetntínk a törvényeinkben annyiszor említett hódított vagy 
kapcsolt részektől. 

A XVIII. században, valamint a földrajzi elnevezésekben, 
ágy a diplomatikai terminológiában nagyon összezavarodtak a 
fogalmak. Kornis J. királyi itélőmester 1790. évben 11. Lipóthoz 
intézett feliratában Galíciát és Lodomeriát egészen egyformán 
mint Erdélyt, a magyar szent korona elválaszthatlan tagjainak 
ivei"a et inseparabilia menibra S. Regni Hungáriáé Coronae) ne- 
vezi, pedig Galícia és Lodomeria nem magyar törvény alatt állt, 
mint Erdély. 

Azt kell kérdezni, miért követelték akkor a magyarok 6a- 
lieiát-Lodomeriát ? Azért, mert a mondott időben az ausztriai di- 
nasztia uralkodása alatt állott? De Szerbiát is kellett volna 
visszakövetelni akkor, midőn a XVIII. század elején a dinasztia 
jogara alá került. 

Vannak más szabálytalanságok is. Az KJOlí. évi Xl-dik 
törv.-cikk megnyugtatást akar nyújtani arra nézve, hogy a kül- 
földiek, nevezetesen a németek, nincsenek kizárva Magyarország 
polgári életéből, különösen a 4-dik §. kifejezi, hogy nincs ok 
arra azt vélekedni, hogy a külföldiek Magyarországból és Szla- 
vóniából, és az annak alávetett részekből (ac partibus ei subjec- 
tis) teljesen ki vannak zárva. Ugy tudjuk, hogy Magyarország- 
nak vagy a magyar koronápak alávetett tartományok léteznek, 
de nem ismerünk olyanokat, melyek Szlavóniának lettek volna 
alávetve. Szlavóniának említése e törvényben tehát érthetetlen és 
felesleges. 

Hasonló példák fordulnak elő más alkalommal is. Midőn 
1578. évben Monoszlói János zágrábi püspökké kineveztetik, a 
püspöki jószágokra is történik utalás, melyek bárhol Magyaror- 
szágban, Horvátországban és Szlavóniában, vagy az azoknak alá- 
vetett részek vármegyéiben (eisque subjectarum partium Comita- 
tibus) léteznek. 

Nyelvtanilag különbség van, midőn valamely részek Ma- 
gyarországnak (ei). vagy Magyarország, Croaciának és Szlavó- 
niának is (risqur) alá vannak vetve. Ha pedig arra kellene fe- 
lelni, hogy miféle vdrmrgyék (mert ilyenekről szól a kinevezés) 
léteztek Magyarország, Croacia és Szlavónia határain kívül, ak- 
kor bizony minden politikus zavarba jönne. 

PE8TY F. : H0RVÁT0I{8ZÁGKÓL. 21 



— 322 - 

Midőn Heresinch Péter 1585-ben zágrábi püspökké kine- 
veztetik, azon beueíiciumok említtetnek, melyek őt Magyarország- 
ban és az annak alávetett részekben illetik. Itt tehát Szlavóniá- 
nak említése nagyon helyesen mellőztetik. Doraitrovich Péter 
pUspök 1611. évi kinevezésében visszakerttl a régi hiba, a meny- 
nyiben a Magyarországban, Szlavóniában és az annak (ejusque) 
alávetett részekben lévő jószágokra történik hivatkozás. A király 
1643. évben Bogdán Mártont zágrábi pUspökké, Petretich Pétert 
nagypréposttá kinevezi, az egyiket kegyúri jogánál fogva, mely 
őt Magyarország és más a magyar szent koronának alávetett or 
szagok egyházainak eladományozásában illeti ; a másikat pedig 
azon kegyúri jognál fogva, mely minden egyházra Magyarorszá- 
gon és az ennek alávetett részekben vonatkozik. Petretich 
1648-ban zágrábi püspök lesz, és akkor a kegyúri jog területi 
hatásköre oly módon formuláztatik, mint Bogdán kinevezésekor. 
Szabatosságot hiába keresünk. 

A pragmatica sanctio legalább kerüli az oly szövegeaést, 
mely a rabulistikának azt a magyarázatot megengedné, mintha 
a „kapcsolt részektől" még más területek vagy tartományok 
fUggenének. Az idézett alaptörvény praefatiója kimondja, hogy 
az osztrák dinastia női ágon is örökösnek ismertetik el Magyar- 
országon és annak koronájában. Az I. törvénycikk l-ső §-a em- 
líti a magyar koronát és az ahhoz tartozó részeket, országokat 
és tartományokat. Ugyanígy hangzik a 3. §. szövege. A 4. §. 
rendeli, hogy a megválasztandó király Magyarország és az ahhoz 
kapcsolt és egymástól elválaszthatlan részek, országok és tarto- 
mányok királyául tekintessék és koronáztassék. A 11. törvény- 
cikk 5. §-a az örökösödési jogot említi Magyarországban és an- 
nak koronájában és az utóbbihoz tartozó részekben, tartományok- 
ban és országokban. 

Semmi más, csak a magyar korona fenségi jogáról van 
szó és nyílt kérdés csak az, vájjon van-e szándékosság és ön- 
tudat abban, hogy a törvény nemcsak kapcsolt részekről, hanem 
más tartományokról és országokról is szól, melyek alá vannak 
vetve a magyar koronának. A feleletet megadják a jelen fejte- 
getés későbbi sorai. 

A mi Erdélyt illeti, azt királyaink a legrégibb időtől fogva 
— erdélyi részeknek nevezték (partes nostrae transilvanae), és 



— 323 — 

niclUiD^ mert Magyarország e keleti része nem annyira a ma- 
gyar koronához tartozó tartomány, mint inkább Magyarország 
kiegészítő kerülete volt. A székely nemzeti constitutió (1506.) azt 
mondja a székelyekről^ hogy ők Magyarország tagjainak nevez- 
tetnek. Ez alatt nem értettek mást, mint hogy ők Magyarország 
nemes polgárai, dacára, hogy terillettíket „Székely országnak" ne- 
vezik. A magyar király iránti kötelességeiket sorolják elő, és azt 
az engedelmességet emiitik, melylyel a király tisztviselőjének : 
az erdélyi vajdának és székely ispánnak taHoznak. 

Az erdélyi róm. katli. pn8])(1k, mint magyar főpap jelent 
meg a magyar országgyűlésen, neve rendesen előfordul a végze- 
mények záradékában, úgy, mint az erdélyi vajdáé ; az erdélyi 
országos főhivatalok nem nagyfejedelmiek, hanem királyiak vol- 
tak, az erdélyi nemesek a magyar korona tagjainak neveztettek. 
Es midőn az erdélyi fejedelmek jószágokat adományoztak, azt 
a benne rejlő királyi joggal (^cum jure regio) ruházták híveikre. 
A szászok telepei pedig Királyföldnek neveztetnek. Van jelentő- 
sége azon körülménynek, hogy Magyarországon három Szolnok 
vármegye van, belső (a volt erdélyi részekben), közép és külső. 
Ha ezek különféle országokban feküdtek volna, a földrajzi mel- 
léknevek nem tüntethetnék föl az egymásra való vonatkozást. 
Mátyás király 14(>í}. évben az erdélyiekhez intézett levelében 
meginti őket, hogy a magyar országgyűlésen hozott végzéseknek 
megfeleljenek, „minthogy ti ez ország tagjai vagytok (euni mem- 
brum hujus Regni sitis), és ennek törvényei szerint éltek. '^ 

Az 1552. évi országgyűlés (I. törvénycikk) a fölötti örömét 
fejezte ki, hogy I. Ferdinánd Isabella özvegy királynéval kötött 
szerződése folytán Erdélyt az ország többi részével hatalmába 
vette, és így az egész királyságot fomne regnum) megint egye- 
sitette. 

Itt még elég tisztán nyilatkozik az ország egységének tu- 
data, de a történeti fejlemények egy csaknem önálló erdélyi fe- 
jedelemséget hoztak létre, a mely dicső és szomorú napokat lát- 
ván, mindenesetre oly hosszas korszakot töltött be, hogy a kü- 
lönben is szabatosságáról nem hires XVIII. század könnyen Er- 
dély eredeti közjogi állásáról megfelejtkezhetett. A magyar or- 
szággyűlés 1741. évben (XVlII-ik törvénycikk 1. i^-a) valaminagy 

dolgot vélt akkor mivelm, midőn a királytól azt követelte, hogy 

21* 



— 324 — 

6 és utódai Erdélyt, „minthogy a magyar szent koronához tar- 
tozik;" csak mint magyar király bírhassa^ és hogy, raidön az 
1792. évi Xl-ik törvénycikk Erdély egyesítését az anyaországgal 
előkészíteni akarja^ ezen 1741. évi törvényre hivatkozik. Pedig 
Erdély sohasem volt Magyarországnak tartománya, mint Bosznia 
vagy Bulgária, hanem volt valóságos Magyarország, habár sok- 
szor kttlön útjain járt. II. Apafi Mihály lemondása után Erdély 
megint a magyar király uralmához visszakerül, és azóta kirá- 
lyaink veszik fel az „erdélyi fejedelem" címét, — I. Lipold 
kezdi azt 1712. évben, és Mária Terézia is használja, míg 1765. 
évben Erdélyt nagyfejedelemségre emeli. Azóta a magyar kirá- 
lyok címeiben az „erdélyi nagyfejedelem" cím is fordul elő és 
használtatik ma is, midőn Erdély ktllönállása már törvényesen 
megszúnt. 

A ki tehát Erdélyről, mint egykori tartományról, mely a 
magyar koronához tartozik, szól, az államjogilag Erdélyt Ga- 
lícia, Szerbia, Oláhország stb. nívójára helyezi. Éppen úgy le- 
hetne mondani, hogy az egykori „temesi bánság" a magyar ko- 
ronához tartozó ország, mert egy ideig Magyarországtól külön- 
vált közigazgatása volt. 

A mai tényleges politikai állásra helyezkedve, úgy találjuk, 
hogy a fennebbi közjogi kérdések nagyon egyszerűsítve vannak. 
A magyar király elismerte a romániai és a szerb királyságot, 
valamint a bolgár fejedelemséget; közjogi iróink tehát nem ál- 
lithatják többé, hogy a magyar korona nem adta fel jogait ezen 
országokra. Galícia és Dalmácia nem állnak ugyan idegen feje- 
delem uralkodása alatt, de a magyar alkotmány és közigazgatás 
határain belül sem. Bosznia sorsa nemzetközileg még nincs el- 
döntve, noha az osztrák-magyar hadsereg megszállva tartja és 
közös hatóságok adminisztrálják. 

Ha tetszik, Galíciát és Boszniát a magyar korona orszá- 
gainak tarthatjuk, de ennél több nincs is. A mi megmarad, az 
Magyarország és annak kapcsolt részei nevezete alá foglalandó, 

A tulajdonképpeni Magyarország alkatrészei tehát a Kár- 
pátoktól kezdve a Száva vidékéig, és adriai tengerpartig a kö- 
vetkezők : 

A volt Erdély. 

A Szörényi bánság. 



- 325 — 

A macsóí bánság. 

Az ozorai tartomány. 

Orbász és Zana vármegye a Száván túl. 

Az egész Dráva és Száva köze, nyugat felé a Kulpa és 
Velebitíg. 

Fiume városa. 

A kapcsolt részek pedig : 

Dalmácia, Horvátország és Szlavónia. De az utóbbi alatt 
nem azokat kell érteni, melyek ma e néven léteznek a Dráva 
és Száva közt, hanem a régi Croaciát és Szlavóniát, mely Dal- 
máciával egytttt a hajdani horvát fejedelmek uralma alatt állott, 
és a Kulpán fúl Tcezdodött. 

Magyarország fenebbi alkatrészeiből Erdély megint beolvadt 
az anyaországba; és a Szörényi bánságnak a Vaskapun inneni 
része, míg a többi Oláhországhoz került. A macsói bánságot 
Szerbia foglalta el. Boszniának területe idővel a Száva felé ki- 
tágult, és Ozorát, Orbászt és Zanát vette fel határaiba. Fiume 
ez idő szerint tettlegesen magyar kormányzat alatt áll, közjogi 
állása még függőben van. A Dráva-Száva közének magyar volta 
még csak a tudomány rendithetlen meggyőződése, mely ujabb 
időben a közéletben is elismerésre talált. De vájjon meddig kell 
még harcolnunk, míg ez az események hatalmánál fogva reális 
alakot felvesz, egyelőre még a jövőnek rejtélye. 

Az anyaország bármiféle részei, valamint a kapcsolt részek 
a magyar köztörvények uralma alatt álltak, és így közjogi te- 
kintetben nagyon különbözők voltak „magyar korona tartomá- 
nyaitól," melyek lazább viszonyban álltak Magyarországhoz. Bi- 
zonyos, hogy mind magyar föld volt az, hol a vármegyei intéz- 
mény előfordul. Orbász és Zana vármegyét főispánok igazgatták, 
követei a magyar országgyűlésen jelentek meg. Egyházilag a 
pécsi, illetőleg a zágrábi püspökséghez tartoztak. 

A Dráva-Száva közén szintén a vármegyei intézmény állt és 
áll fenn, ez megszűnik a Kulpán túl, azért Magyarország odáig ter- 
jed, Horvátországot pedig odáig vissza kell szorítani. 

Ezek előrebocsátása után jobban fogjuk érteni az ujabb 
törvényeinkben oly gyakran előforduló kifejezést: „a magyar 
korona tartományai;" — jobban fogjuk megítélni veszélyes vol- 
tiit a magyar államra nézve. 



— 320 



8]. 

Magyarország állami területe. — liegnum Maria- 
num. — Sok orí^zág Magyarország határában. — Helytelen dua- 
lizmus. — A törvények pongyola szövegezése. — Kautz orvoslást 
kér. — A kapesolt részek és a korona országai közti kiílönhség. 
— Guliver utazásai. — Gorove István javaslata. — Barharossa 

és a pápa. — Horrút hűség. 

Budapest, 1884. december 30. 

Midőn Magyarországot Regnum Marianum-r\2ik kezdték el- 
nevezni; ez által csak a buzgó katholícismns adott szavakat ér- 
zelmeinek. A jesuiták hozták forgalomba e kifejezést a XVI. 
században. Ma e kifejezést szóvirágnak sem használják többé, 
és ha valaha eszme lappangott benne^ annak valósítását örök 
reménytelenség dermeszti meg. Csak némely pénzeinken fordul 
elő a boldogságos szűz képe^ és pedig már Mátyás király ide- 
jén, mint Patrona Hungáriáé. Az 1550. évi 48-ik törvénycikk, 
mely a magyar pénznek ily jelvénynyel való veretesét elrendeli, 
ezt már régi magyar szokásnak nevezi. A mire még megjegy- 
zendőnek tartom, hogy már Nagy Lajos király egy 1347. évi 
levelében Máriáról mint Magyarország kegyúrnójéról szól.' 

E helyett egész raja az országoknak keletkezett: Székely- 
ország, Szászorszílg, Erdélyország, Horvátország, Szlavónia, te- 
mesi Bánság, — voltak, kik a katonai végvidéket sem akarták 
az anyaország elszakított részének elismerni. Emlegettek kap- 
csolt részeket, a nuigyar koronához tartozó országokat, separa- 
tum corpust (Fiumét), kiváltságos kerületeket, erdélyi részeket. 
Kornis n\)0. évi felirata II. Lipót királyhoz a Jászkun kertiletet 
a magyar szent korona telepének ( vetustissima et jam ab olim 
privilegiata, fideque et militari virtute sed, et amplitudine terri- 
torii conspicua S. Hegni Coronae Colonia) nevezi. i^Lásd 1()55. 
44., 1715. M. és 1751. 25. törvénycikk.^ A separatismusra való 

* Reg-ni nostri speciális domina et Patrona — mondja az oklevél. 
(Fejér IX. 1. köt. 478. lap.) A Márjás a XVIU. században is ismeretes pénznem 
volt. Eg-y vonásforint egyenlő értékű volt 3 márjással, ava^y ől kraj- 
cán*a1. 



327 



hajlam Gsikországot is emlegetett^ uoha nem minden irónia 
nélkül. 

Annyi volt az ország a magyar állam határában^ hogy ma- 
gát Magyarországot már alig láthattuk, úgy, mint egykor Beust 
azt monda: nem látom sehol £urópát. 

Es a kik Magyarország területének csorbításán még foly- 
vást működnek^ azok, megengedem, jóhiszemű hazafiak, de já- 
ratlanságuk a magyar közjogban és belevakulásuk a politikai 
frázisokba annyi kárt tett a hazának, mint bármely ádáz el- 
lensége. 

Az 1792. évi országgyűlés a magyar nyelvet vette gondos- 
kodása alá és a 7. törvénycikkben rendeli, hogy „az ország ha- 
tárai közt" ez rendes tantárgy legyen, a kapcsolt részekben 
azonban maradjon rendkivttli tantárgy. 

E szöveg szerint tehát a „kapcsolt részek" már nem azo- 
nos fogalom az országgal, avagy Magyarországgal, a mi felette 
sértő a magyar nemzetre nézve, mert akkor, mint most, a kap- 
csolt részek alatt az egész Dráva, Száva közét értették. Az 
1840. évi VI. t.-c. 2. §-a szintén rendeli, hogy az „ország ha- 
tárai" közt létező hatóságok legfelsőbb helyre is Írjanak magya- 
rul. Az 1844. évi II. t.-c. 9. §-a kivánja, hogy „az ország ha- 
tárain belül" az oktatási nyelv a magyar legyen, a kapcsolt ré- 
szekben máskép intézkedik. 

Midőn az 1550. évi 49. t.-c. azt rendeli, hogy a magyar 
pénz Magyarország határai közt (intra Rcgni Ungariae limites) 
és Ausztriában is elfogadtassék, a törvényhozás a kapcsolt ré- 
szeket az ország határaiban beleértette. Ugyan ez áll az 1552. 
évi 11. és 1(). t. -cikkről és számos más törvényről, melyben or- 
szág, vagy Magyarország fogalmában a kapcsolt részek is benn 
értetődnek. Csak az ujabb kor kötött szűkebb fogalmat e kife- 
jezéshez. 

El lehet ismerni annak szükségét, hogy politikai okokból 
bizonyos törvények egyes vidékeken módosulva alkalmaztassa- 
nak, de ily esetben a vármegyéket, melyek kivétel alá esnek, 
egyenkint elő kell sorolni, nem pedig ország és nem ország közt 
különbséget tenni. Volt is az említett időben több vármegye, 
mely a Dráván túlról érkezett horvát hivatalos leveleket vissza- 



küldte^ azon megjegyzéssel, hogy az illető horvátul iró vármegyék 
szintén „az ország határain belűP vannak. 

Csaknem ugyanazon időben szokásossá lett Magyarorszá- 
gon a korona jogán egy helytelen politikai dnalismnsnak kifeje- 
zést adni. A kifejezés azonban a szabatosság oly nagy hiányá- 
val van, hogy már ez az egy körülmény fájdalmasan bizonyítja, 
hogy törvényeink szövege mily felttletességgel készül. 

Az 18(57. évi VI. t.-cikk az omzíUf szent koronája őreinek 
megválasztásáról szól. 

Az 18()8. évi úgynevezett kiegyezési tönény 3. 5. 11. 23. 
28. 31. 40. 43. és 9. §-a a magyar korona Összes országaira 
vonatkozik, de az utóbbi §. „Szemit István koronája országai^ 
kifejezést is használ. Ez utóbbi előfordul még a 2. 4. 5. §§-ban. 

Ugyan e törvénycikk (>. §-a szól szent István koronája 5sz- 
szes országairól. 

Valamint az idézett törvénycikk bekezdése, úgy ennek 3. 
11. 12. 15. 21. 31. 40. 02. 63. 64. 69. §§-ai egyszerűen; ^im- 
gyar korona országai^ formulát használnak, míg a 8. íj. és 65. 
§. magyar szent koronáról szól. 

Az 1873. évi XXXIV. törv.-cikk 2. §-a a magyar szent 
korofia összes országait, a H. ^. a magyar korona országait 
említi. 

Ebből láthatni, hogy még ugyanazon ij-ban sem ragasz- 
kodnak következetesen a kifejezéshez, pedig az ilyen ingadoziííJ- 
nak az árát Magyarország már busásan fizette meg. 

Hogy itt valahára segíteni kell, azt már többen érezték. 

Az országgyűlési szabadelvúpárt egyik klub-értekezletén 
Kautz Gyula képviselő egyszer felszólalt, indítványozván, hogy 
a törvények szövegében a kapcsolt részek elnevezésére állan- 
dóan az a kifejezés használtassék : a magyar szent korona or- 
szágai, — ezt az indítványt azonban Tisza Kálmán helytelennek 
találta, nem tudom miért, mert hisz azóta is az indítványozott 
formula rendesen szokott használtatni. Ettől éppen Tisza Kálmán 
tért el, egy uj közjogi formula hangoztatásával, mert midőn 
1884. november végén a magyar országgyűlésre küldött horvát 
kéj)viselők tisztelgését fogadta, oda nyilatkozott, hogy Sziavon- 



— 329 — 

Horvátorszáfí azon kívánságait, melyek a maijyar korona itgésis 
birodalma javával megegyeznek, készséggel fogja előmozdítani.' 

Azonban nem ez a sok variáns vonja magára fígyelmUn- 
ket, hanem az a körülmény, hogy törvényeink, kivált azok, me- 
lyek a kiegyezési aera óta létre jöttek „a magyar korona orszá- 
gairól*' szólnak, holott ilyenek ez idó szerint nem léteznek, és 
ilyenekre a magyar kormány befolyást nem gyakorol. Ujabb 
törvényeink semmi kétséget nem hagynak fenn az iránt, hogy 
azok Szlavóniát, Horvátországot és Dalmáciát értik, valahányszor 
a magyar korona országairól szólnak. De az előadott bizonyíté- 
kok szerint azonban Szlavónia, Horvátország és Dalmácia Ma- 
gyarország „kapcsolt részei," nem pedig a magyar korona or- 
szágai, — a miben a kapcsolt részek javára igen nagy a ktl- 
llinbség. 

Ismételve és miiideii alkalommal meg kell jegyeznem, hogy 
miután történetileg és közjogilag Magyarország határa a Kulpá- 
nál van, a kapcsolt részek elnevezése a Kulpán tiil kezdődő régi 
Croáeiára és Dalmáciára vonatkozik, nem pedig a Dráva-Száva 
kíizti nj Horvátországra. 

A törvényhozási és publícistikai szólásmód mai napság két- 
féle Magyarországot ismer: a szűkebb Magyarországot és a ma- 
gyar korona országaival bővített Magyarországot; pedig ez az 
utóbbi elnevezés nemcsak helytelen az appropríatióra nézve, 
azaz nemcsak azért, mert tisztán magyarországi terltletre alkal- 
maztatik, hanem azért is, mert a tágasb értelmű Magyarország- 
hoz semmiféle korona-országok nem járulnak, hanem csak kap- 
csolt részek. 

Az 18ti8. évben inaugurált állapotokért nagy részben azon 
bibás klilónhöztetéseket kell vádolni, melyek évszázadok óla, de 
kivált a XVni. században Magyarország egyes részére nézve 
divatba jöttek. 

* Azon fnmozus halátoznli jnvitglfitbaiii, melyet Tiazn Kálmán a káp- 
viBelöháznok benyiijtott, és mely ott 1Ö85. raáreiiiH 19-én oly hívvel tár- 
j^ynltAtott, oéliil említtetik, lio^y a kinovczeiiiiQ mngyiu' orssá^ns kUUlUtt- 
ség A Horvát-, Szltivon- ke DalmátnrBzágok országos klildUttaégt- .'i1l»l clíS- 
tcrjesítendS ügyeket, a nevezett tiiTsországot kUldöttn égével megbeszélve, 
jelentest tegyen az nrsziggy ülésnek. Tehát megint táranrazá^^ok, még pe- 
dig Magyaroraziig fogni miibitl kirekesztve. Lásd c gydjteménylien nz r>2-ík, 
nz orKzágoa klUdüttségríil n K2-ik éa tít-ik levelet. 



— 330 - 

Ugy jártunk e procedúrával, mint Gulliver az o utazásai 
alkalmával; kit Swift leirása szerint a liliputiak alva találván, 
és óriási alakjától félvén, számos fonallal a földhöz kötöttek, 
úgy hogy mire felébredt, a liliputiak álnok munkássága miatt 
mozdulni nem tudott. 

Vájjon tud-e Magyarország mozogni? A míg aludt, nagy 
kihatású dolgok történtek ; és ébredvén azt találja, hogy az ő 
földjén „társországok" keletkeztek és hogy ezek paritásról, két- 
oldalú szerződésekről stb. beszélnek, és hogy ezek az ál-öröki)- 
sök Magyarországot gátolják, joga, hivatása, jövője és érdeke 
szerint cselekedni. 

Dualismusban élünk nemcsak Ausztriával, hanem még kü- 
lön egy parvenü tartománynyal, melynek rendőrellenes neve Hor- 
vátország. 

A kormány részéről ritkán történtek kísérletek a fictiók 
pókhálózatát leseperni, annál inkább feljegyezzük azokat a rit- 
kább kísérleteket. 

Gorove István, a volt kereskedelmi miniszter, 1867. decem- 
ber havában emlékiratot nyújtott be a Felség által viselendő 
címekre nézve. Az emlékirat végén azt mondja: A címnek oly 
használata a nemzetközi szerződésekben : Ausztria császára, Ma- 
gyar-, Cseh-, Horvát-, Dalmátors/ág, Illyria stb. királya, iiem 
felel meg az ország állása eszméjének, mert a monarchia túlsó 
részének egyes országai, királyságai és tartományai politikai ön- 
állással és törvényhozással nem birnak s mint ilyenek megneve- 
zésük c szerződések érvényére semmi jogi befolyást nem gya- 
korol, valamint nem gyakorol Magyarország társországainak meg- 
nevezése ; hanem valamint az egyik fél területének állását ki- 
meríti e szó : Magyarország^ úgy kimeríti a másik fél állami ál- 
lását e szó : Ausztria, Osterreich (Gorove István Emlékezete 
300. lap). 

A mint látjuk, az emlékiratnak nem volt sikere, a királyi 
cím nem felel meg a dualismusnak, de nem felel meg Mag)ar- 
ország területi épsége fogalmának sem. 

De hát a horvátok? 

Láttuk fent, hogy királyaink a személyeik és a korona 
iránti hűséget követelték és jutalmazták (íidelitatem nobis et co- 
ronae, vagy nobis et regno servandam.) És ők most azt tartják 



— 331 — 

leghelyesebb politikának^ bogy ők egyedül a királyi Felség iránti 
hűségüket pengetik, másban nem. 

A történelmi hagyomány I. Barbarossa Frigyes császárról 
beszéli, hogy midőn III. Sándor pápa papucsát csókolta, önérze- 
tének megnyugtatására ez alkalommal ezt monda a pápának : 
non tibi, sed Petro (nem neked, hanem szent Péternek) ; mire a 
pápa rögtön viszonozta : et mihi, et Petro (azaz : nekem is, Pé- 
ternek is). 

Mi is a horvátoknak azt mondjuk : húséggel tartoztok a 
királynak is, Magyarországnak is. 

Országos küldöttsége h. — Oláhország, — Tanácskozá- 
sok folytatása országról országra. — A lejtóségen, — A ki saját 

kárán sem tanul, 

Budapest, 1884. decemher 30. 

Nem oly felette régen folyt le az az idó, midőn minden- 
napi panaszunk volt, hogy a magyar nemzet nem ura saját sor- 
sának. Vasutaink idegen országok anyagi érdekeinek szolgáltak, 
iskoláink idegen eszméket neveltek gyermekeinkben, törvényszé- 
keink idegen törvények szerint Ítéltek, tanszékeinkről idegen szó 
hangzott, a hazafiság fogalma meg volt hamisítva és kétes becsű 
ideálok felé iparkodtak terelni a nemzedéket. 

Az a fordulat, mely 18G7. évben beállt, visszaadta a nem- 
zetnek önrendelkezési jogának egy részét és a nevezett év XII. 
törv. -cikkének alkotóiról azt állítják tisztelői, hogy e törvényben 
elég „engedményt" találtak arra, hogy ildomosán ennek révén 
Magyarország függetlenségét kiépíthessék. 

Azonban a közösttgyek folytonosan szaporodnak, a magyar 
hadsereg eszméje helyt adott a magyar ezredeknek; az önálló 
vámterületet csak szégyenlősen említjük, úgy, hogy bárki felis- 
meri, miszerint tökéletesen beérjük, ha arra mint eshetőségre 
hivatkoznunk szabad ; nemzeti jelvényeink nem mindenütt tisz- 
teltetnek, a szomszéd országok állami létünket el nem ismerik, 
úgy, hogy még csak néhány héttel azelőtt az erdélyi-oláh határ- 
voual szabályozására kinevezett magyar küldöttek az oláhok 



— 332 — 

részéről, mint ilyenek, el nem ismertettek, míg Bécsből őket iga- 
zoló közlemény nem érkezett. 

Milyen furcsa helyzet. Oláhország, Magyarország egykori 
vazallusa és úgy szólván még tegnap török vilajet, el nem ismeri 
Magyarországot I 

Nem szólnánk, ha a világ politikai levegője elfojtaná még 
csirájában is Magyarország államiságának eszméjét; nem szól- 
nánk, ha bármi kis törekvést látnánk, az 1867. évben nyert 
anyagból önálló államunk kiépítésére. Csaknem az ellenkező tör- 
tént. Visszanyert önrendelkezésünk korszakában történt, hogy a 
feloszlatott katonai határvidéket minden biztosíték nélkül kiad- 
tuk a magyar államiság tagadóinak, e korszakban engedtük 
államcimerünk meggyaláztatását és látjuk a bátortalanságot, mi- 
dőn nemzeti jelvényeinknek tiszteletet kell szerezni ; e korszak- 
ban engedtünk fejlődni Zágrábban egy uj központot és virágzás- 
nak indult a kufárkodás az ország jogai fölött. 

Kormányférfiaink mindig bátrak voltak az engedményekben 
és félénkek az állami egység és önállóság követelményeiben. 

Ha ez önrendelkezésünk korában történik, valamint hasonló 
az idegen gazdálkodás korában történt, vájjon, hogy ne veszue 
el ez az ország? hogy ne lenne szomszédjainak gunytárgyává? 

Közjogi kérdésekben kormányunk mindig morfondiroz ; min- 
dig a Hamletet játsza, kivált a horvátokkal szemben. Nem a kor- 
mány vezet, nem az ád irányt a haza egysége és önállása cél- 
jára, hanem elfogadja a csatatért ott, a hol azt a horvátok ki- 
tűzik. 

Tetszett a zágrábi tartományi gyűlésnek országos küldöttség 
kineveztetését elhatározni, mely a horvátok sérelmeit itt Buda- 
pesten adja elő és orvoslást keressen. S a Zágrábban ma (de- 
cember 2y-én) felolvasott királyi leiratban Tisza Kálmán siet tel- 
jesíteni a tartománygyűlés kívánságát. De kérdem : mire valók 
a drávántúli oldalról az országgyűlésre küldött horvát képvise- 
lők? vájjon mi gátolja őket, hogy ők közvetlenül adják elő az 
országgyűlésen a horvátok sérelmeit? kevesebb a tekintélyük, 
kevesebb a hatalmuk, kevesebb a joguk az ily panaszok elő- 
adására, mint a horvát küldiUtségé ? Azt hiszem, hogy nem; és 
mert ez így van, a horvát küldöttség megválasztatását felesle- 
gesnek, a megfelelő magyar küldiUtség megbízását veszclyesuek 



és prüjadicióznsnak tartom. A horvátok velünk országról-országra 
akarnak érintkezni, oda akarják vinni a dolgokat, hogy a par- 
lamentáris és alkotmányos élet súlypontját elveszítse, — oda, 
hogy az országgyűlés csak fait accompli-kal találja magát körtil- 
véve. Mi pedig azt nem akarjuk és azért az említett küldöttsé- 
gek kinevezése ellen határozottan felszólalunk. 

Tisza az országos küldöttségeket a horvátok sérelmei kér- 
désében elfogadva, a horvát szeparatismusnak uj támpontot nyúj- 
tott. A horvátok bizonyosan nem belügyekben fordulnak hozzánk, 
hanem oly tárgyakban, melyeket az ujabb törvényhozás közös 
ügyeknek nevez. De épen az ilyen közös ügyek érdekében van- 
nak országgyűlésünkön jelen a horvát képviselők ; és ha rajtuk 
kívül más horvát megbízottak is foglalkoznak a közös ügyek- 
kel, akkor az egyik csoport a másiknak jogkörébe vág. A két 
horvát csoport vagy ugyanazt akarja, akkor a küldöttség feles- 
leges, vagy eltérnek nézeteikben, akkor csak a horvát képvise- 
lők nézete és szavazata jöhet tekintetbe, mert csak azokat ismeri 
kiegyezési törvényünk és a horvát küldöttség megint felesleges. 

Ezt az 1868. évi kiegyezést úgy is mint Brennus kardját 
dobta a sors állami életünkbe ; minden paragrafusa úgy hangzik 
fülünkbe, mint ama régi: vae vietis! Kormányunk vájjon még 
lejebb akarja-e nyomni a mérleget kárunkra, midőn síiját hibás 
politikáját bele veti a serpenyőbe? 

Ne vélje senki, hogy a fenforgó kérdés nem fontos, nem 
nagy kihatású, — mert épen az ilyen jelentéktelen színezetű 
kérdések lyukasztották át egész közjogunkat. 

Ilyen figyelmetlenség és konnivenciából származott az egész 
mai Horvátország, ebből származott egy időnkínti, alkalmi tár- 
gyakhoz kötött municípálís értekezletből állandó tartományi gyű- 
lés; a statutáríus joggal felruházott gyűlésből egy törvényhozó 
testület. A bánok kormánykertiletéből lettek országok, és a „hár- 
mas egykirályság" phantasmogoriája paritásra aspirál Magyar- 
országgal és azt gebundene Marsch-route-ra kényszeríti. 

Féltem Magyarországot a magyaroktól. 

A horvátok állítólagos célja a küldöttség kinevezésével az, 
hogy a kiegyezési törvény egyoldalú magyarázatát megakadá- 
lyozzák. No, köszönöm zsidó, hogy e szóra megtanítottál, llgy 
is tudtuk, hogy céljuk nem más, mint törvényhozásunk jogaiba 



- 334 — 

beavatkozni. De még annyira nem vagyunk, hogy alkotniányuiik 
azon sarkalatos elvét, mely az 1791. XII. törv.-cikkben kifeje- 
zést nyert, és mely szerint a törvények magyarázata a király és 
az országgyűlés együttes joga, feláldozni kedvünk volna. 

A horvát ellenzék nem akarja magát az országos küldött- 
ségben képviseltetni, azonban nem tartózkodik attól, hogy minél 
több anyagot gyűjtsön és azt a szinleg akaratjuk ellenére kine- 
vezendő küldöttség rendelkezésére boesássa. 

Tizenhat esztendő óta ezt a szerencsétlen kiegyezési tör- 
vényt eléggé magyarázták jobbról-balról ; a horvátok pedig még 
mindig bele nem fáradtak ujabb meg ujabb magyarázatokba; 
persze soha sem volt, nem is lesz olyan magyarázat, mely a 
magyar állam egységének értelmében hangzanék. 

Pedig csak annyit lehet magyar embernek kimagyarázni 
belőle, hogy: el kell törölni. 



84. 

■ 

Hi vatho zás Oroszországra, — A thüringeni krónika. — 
Tisza, — Nemzetiségek. — Laissez fáirc, — Országok érintkezése. 

— Verstíirkte Beichsrath. — Starcsevics és a királyi tekintéljj. 

— Szaladságot mint Oroszországban. — A katholika vallás. — 

Grüntvald Béla. 

Budapest, 1885. január 8. 

A thüringeni krónika azt írja Vas Lajosról, a második tar- 
tományi grófról (1140 — 1172'), hogy kormányzásának kezdetén 
oly annyira jó és szelid volt, hogy a hatalmasok önkénye 
nagyon rá nehezedett a népre. Egyszer vadászaton a thüringeni 
erdőben eltévedvén, egy Kuhla nevfi kovácsnál talált éjjeli szál- 
lást, a ki öt nem ismerte. A kovács éjjel is dolgozott és vala- 
hányszor kalapácsával a tüzes vasra ütött, a tartományi gróf 
lanyhaságát és engedékenységét szidván és átkozván, mindig azt 
monda: „no, Landgraf, most légy valahára kemény!" 

E jelenet mély benyomást tett a tartományi grófra és fel- 
ismervén hibáját, a kormányzásban ez órától kezdve jobb irányt 
követett. 



És TiB/A Kálmán V a horvát kérdést még niindi( 
jobb vánkosnak tekinti, melyen Magyarország integritá 
sértetlen nemzeti becallletességéríl édesen lehet álmodni. 

Sed fngit interea, fugit írreparabile tempus; mondj; 
Eb kérdés, vájjon mire Tisza az édes álmot szeméből kitü 
lc8z-e minden késő ? 

Ma még a pPester Lloyd", Tisza hfi paladinja, is 
ellene, hogy t^nmét a horvát agitátiók martalékául oda 
és hogy azon adminisztráción ál is rendszabályokat életi 
léptette, melyeket a magyar országos küldöttség javasoli 
a kiegyezési tőrvény fennállása mellett is kivihetőnek 
Fiúménak hozzánk főzése érdekében. 

A mint tudjuk, a fiumei kérdésben kinevezett maj 
szagos küldöttség erre vonatkozó javaslatait bőven oka 
már 1884. május 13-án kelt jelentésében rakta le. 

Tisza, a ki szóval annyiszor iisszemorzsolta a nem; 
ket, a horvátokkal szemben nem kalapács, hanem (Illő. . 
magyar állameszme a Dráván túl nem tett foglalást, i 
vívmánya, hogy a bán klirttl egy ágynevezett kormányji 
portosul, mely múltjában a magyar állameimert inzultáló 
osöcselékket Összenótt és melynek küldöttjei a magyar 
gyfllésen következetesen — hallgatnak. 

Akár hányszor kérdezték már Tiszát, mire vár i 
zágrábi tartományi gyűlés nem egyéb, mint a lázadás B 
és a magyarok elleni gyUliSletet gerjesztő testUlet. Mind 
mely tétlenUl eltelik, megnehezíti poziciónkat, fogyasztj; 
jaink számát. Vájjon a „laissez fairé"' elv Fiúméban t 
eredményeket hozott-e létre, hogy e módszer alkalmi 
Dráván tiU is jónak mutatkozik ? 

De tán ismerni akarja a miniszterelnök a horvátok 
és azért tervezi azt, hogy a magyar országgyűlés neví 
küldöttséget, mely a zágrábi tartományi gyűlés kUldöttsé 
sérelmek orvoslása fölött tanácskozzék. 

Szemfényvesztő vállalkozás I A horvátok oélja kii 
hogy Ők Magyarországgal mint egyik ország a niásikki 
kéznek és tanácskoznak. Mellékesen még számítanak 
hogy majd sikerül nekik a kiegyezési törvény magj 
cimén uj vivniányokat kíhizelegni, kierőszakolni, kirabulÍE 



— aíi() — 

eltranzigálni és testvériesen észrevétlenül zsebredugni — Nagy- 
Horvátország készülő épületéhez. 

A horvátok törekvéseiben fokozatokat lehet felismerni. Van- 
nak, a kik az 1868. évi kiegyezést elégségesnek tartják Horvát- 
ország autonóm létére. Vannak, a kik előtt a boldogult „Ver- 
stárkte Reichsrath" lebeg, melynek nevét, midőn e rém köztünk 
járt, egy nagy politikai napi lap egész komolyan „megkeményí- 
tett rajxrát"-nak fordította. Starcsevies pedig a f. é. január 3-iki 
gyűlésen igy kiáltott fel: 

„Van nekünk egy rokon nemzetünk, a szent Oroszország, 
mely Szerbiát, Bulgáriát és Montenegrót teremtette, és mely 
Horvátországot is meg fogja teremteni." 

Ezt mondta, a baloldal viharos tapsai közt. 

Tisza válogathat köztük. Mi e politikusok egyikével sem 
kívánunk megbarátkozni, mert mindnyájan a magyar állam 
ellenségei. 

Tudjuk, hogy HL Napóleon idejében a körtársasági elvek 
külön hírlapokban hirdettettek s hogy parlamenti tagok nyíltan 
republikánusoknak vallották magukat. De sem egyén, sem párt 
nem akadt, a mely egy külállamra hivatkozott volna, mint a 
melytől segélyt vár hazája ellen. És az a Starcsevies, a ki oly 
perspektívát nyit a horvátoknak, mégis elég bátor kívánni, hogy 
pártjának felirata a királj-nak felterjesztessék, és hozzá teszi: 
„akár mondja aztán a király rólunk: ezek gyalázatos tízelmek, 
akár azt: igy jól van, ez neliünk azután mindef/y.^ 

Ilyenek hallatára azt kell kérdezni, van-e oly vakhitü 
magyar politikus, a ki azt hiszi, hogy a horvátok nem egyébre 
törekszenek, mint hogy a kiegyezési törvény szerintük kétes ér- 
telmű kifejezései kellőleg m egmagy áraztassanak ? 

A hatvanas évek elején az a szó hangzott szerte Német- 
országban : „Szabadságot olyant, mint Magyarországban", — ma 
a zágrábi gyűlésen a horvátok óhaja: „Szabadságot olyant, mmt 
Oroszországban I" 

Szívesen engedünk az illetőknek, és azt mondjuk nekik: 
legyen a te akaratod szerint és elmehetsz Oroszországba; de 
természetcsen az ország ország marad, és abból a magyar föld- 
ből nem viszel egy talpalatnyit sem magaddal! 

Ez az Oroszországra való hivatkozás nem első jelenség 



- 



*1 



"i 



•I 

.^1 



— 337 — 

amott, az úgynevezett Horvátországban. Az 1882. évi „Pozor"* 

egy cikksorozatot közöl ellenem névtelenfii, de Racski kanonok, 

a délszláv akadémia elnökének tollából, mely pamphletre „Die 

Entstehnng Croatien'^ című mnnkám szolgált alkalmul. A pam- 

phletista a feletti csodálkozását fejezi ki, hogy épen akkor merem i 

Magyarország jogát a Dráván túlra fejtegetni, midőn tudnom h 

kell, hogy Oroszország a balkáni délszlávokat veszi pártfogás alá 1 

és hogy Európa ezen vidékén változások készülnek, melyek a 

magyar történeti jognak nem kedveznek. 

Mintha csak Starcsevieset hallanám, midón az említett 
zágrábi gyűlésen azt kiáltá: ;, Horvátország ismét önálló lesz, 
mint tagja azon nagy népesaládnak, mely Trieszttől Nowaja- 
Semljaig terjed és egyesülni fog. Hol lesz aztán a magyar ko- 
rona?" 

Ez óhajtás által a horvátok nem csak a történeti joggal, a 
magyar koronával, a törvénynyel és magyar királylyal, hanem a 
katholika valláss<al is szakítottak, — mert a mit az egész világ 
tud, lehetetlen, hogy a55t a horvátok ne tudják ; értem, hogy az 
a szent Oroszország mennyire üldi^zi a katholika vallást Lengyel- 
országban. Horvátországban sem fogná kímélni a nyugoti civili- 
záció csiráit. Azonban ők a horvátok ráállanak, hadd irtsa Orosz- 
ország a katholicizmust a Dráva-Száva közén, és az Adria mel- 
lékén, csak találjon kielégítést nagyravágyásuk, csak képzelhes- 
sék azt, hogy ők legalább is oly ftiggetlenek lesznek — mint 
Bulgária! 

Es ilyen tan propagandáját csendes kontemplációbau tfirí 
Tisza. Ilyen áramlatot apró flastromokkal vél orvosolhatni; or- 
szágos küldöttségeket tervezget ; deliberál és pihen, pihen és deli- 
beral — ez alatt pedig Saguntum elvész. 

Nincs veszteni való időnk. 

A magyar parlamentben múlt évi december 10-én Grtin- 
wald Béla ezeket monda: „En szem előtt tartom a nemzet füg- 
getlenségének és önállóságának ideálját ; azt akarom, hogy ez a 
nemzet ne szorítkozzék arra, hogy csak a jogát követelje, hanem 
használja fel a közbeeső időt, míg az a nagy momentum be fog 
következni ; erősödjék és szervezkedjék, hogy ez a nemzet erősen 
álljon itt és akkor a függefleuség és önállóság nem csak jog 
legyen, melyeket valaki tőle elvehet, mert gyenge és szervezet- 

PE8TY F. : HORVÁTOK8ZÁ(ÍU6l. 22 



- 338 — 

len, hanem lefjryen a nemzet erejéből kifolyó állapot^ a melyhez 
büntetlenül nem nvalbat senki, a melvet tőle el nem vehet senki/ 
Xem akarok baljóslatot kihnzni azon körülményből, ho^y 
Grünwald e szavaira csak a baloldal tapsolt. A byzanci biroda- 
lom utolsó napjait élnők, ha azt kellene mondanunk : a párt szem- 
pontja az, mely minden kérdés fölött uralkodik; a pártok miatt 
nem látjuk a hazát. 

Elvesztegetett ido. — ÁUi>ztna ehziúvosoddsd. — Selávij 
és az uniópárt. — Falmerstofi és Pacifico. — Strossfnayer. — 
Hol fáj? — Starcsevics, Barcsics, Eadosevics és az oroszok. — 
Németország és Fosén. — Parallelák. — Politikai stratagemák. — 

Titiis, Tisza. 

Budapest, 1885. január 16-áii. 

Ismét kérdezzük : mire vár még Tisza Kálmán V A zágrábi 
gyűlésen nyiltan kifejezik azt az óhajtást, hogy egész Ausztria 
elszlávosodjék, és a magyar kormányról úgy beszélnek, mintha 
avval érintkezni horvát emberre nézve politikai bün volna. Ki- 
kap a magyar nemzet is minden alkalommal; Fiúméban verik 
a magyar honvédeket; Kamenar azt mondja, hogy a magyarok 
ugatnak ; a bánt csak magyar fickónak nevezik. Mind ezért, igaz, 
nem döl össze Buda vára, — de arról meglehet győződve a kor- 
mány elnöke, hogy a mely nemzet elveszti érzékenységét becsü- 
lete iránt, annak hulláján keresztül halad a vihigtörténelem. 

Mióta Szlávy feláldozta az unió-pártot, a magyar nemzet 
tekintélye ott a Dráván túl rohamos sülyedésben van. Az unió- 
párt helyébe kaptuk a mai horvát kormánypártot, és abban senki 
sem láthat jó cserét. A magyar állameszme egyedüli képviselője 
ott a mostani bán, kit folyvást sértegetnek, a nélkül, hogy a 
magyar kormány legkisebbet tenne tekintélye fentartására. Bizony 
Palmerston t()bbet tett Pacifico zsidó érdekeinek megóvására a 
keleti tengereken, mint Tisza hazánk Dráva-Száva közti részei- 
nek biztosítására. 

Strossmayertől kezdve, le mt utolsó zágrábi csőcselék tisz- 
teleti tagjáig senki sem hajol meg a törvények előtt ; a törvény- 



- 339 — 

székek sem. A törvényekre csak akkor történik hiva 
kar azokat a magyarok ellen vétik fordithatni, vagy t 
Diit kicsikarni akarnak, llgza még is felgfll nekik, és 
kérdezi : hol fáj, liol segíthetünk ? mintha a borrá 
valamivel kielégíteni lehetne, a mi magyar állam ini 
megfér. Ueák Ferenc, ki a horvátok iránti engedékei 
politikai bün határáig ment, az IBliíJ. évi regnícolári 
sok alkalmával elbámult azon eszeveszett követeléeekí 
kel a horvátok előálltak. E miatt türelmét Tesztve, 
kttldOttségek Illését ott hagyta, mondván: bár mi és 
legyen az, mit a liorvátoknak engedélyezttnk, Ők bem 
dig gyűlölni fognak. Az öreg ui* nem akart többé réi 
tárgyalásokban, és ntóbb csak Csengery Antal rábe 
engedett, ki klllönben maga is elszöruytiködött azon 
melyeket mi magunk ejtettünk közjogunkban a horvátol 
Sajnos, hogy Deák Ferenc, berzenkedése dacára, mé; 
— a lugasba. 

No, itt van megint egy szép alkalom, u horvátol 
eleget tenni. A Htarcsevics-párt Horvátország ftiggeti 
vánja saját királya alatt. Hram a január 9-én tartott 
monda : felteszi, hogy az illetők az uralkodó házból ^ 
királyt értenek ; mire Starcsevies közbeszólt : „magi 
dik." De vájjon valóban magától értetódik-e ez, ii 
azok, kik hallották, mily epedve várta ugyan ez a 
Horvátország felszabadítását Uroszorazág által. 

A január 3-án tartott ülésben Starcsevies Dávid 
Van egy rokon nemzet, a szent Oroszország, mely Szi 
gáriát és Montenegrót teremte és mely Horvátország 
teremteni. Kadosevits Jakab is nyíltan kimondotta, ho, 
országtól várja a segélyt és diplomatikai interventiót, 
vátország liefyzete ma roszabb, mint volt a keresztényi 
aralom alatt. Dr, Barcsics pedig január lö-én azt jós 
népszenvedélyek túlságosan fUtötf kazánja szétrobban 
trákmagyar birodalom romjain a szabad nagy szláv 
fog felcplllni, a melyben Horvátország is szabad lesz 
üdébb árulók azok, kik Oroszország diplomatikai ini 
kívánták, — de árulók ok is. 

Egy felszabadító (V) Oroszország összefér-e egj 



— 34() ~ 

Magyarországgal, melyről a szlávok azt mondják, hogy ntjában 
áll egyesülésüknek ? Egy oly pártnál, melynek szónokai azt állít- 
ják, hogy büszkék a király megrovó szavaira, midőn róluk azt 
monda, hogy üzelmtik gyalázatos ; büszkék, még ha ennél na- 
gyobbat mondott volna is, az ilyen pártnál, mondom, lehet-e a 
loyalitás több mint csak provisorium? 

De a mi legfeltűnőbb: volt-e a zágrábi gyűlésen párt? 
volt-e csak egyetlen ember, a ki a hazaáruló apelláció ellen 
Oroszországra felszólalt volna? Mindnyájan megfelejtkeztek róla; 
oly galambszelidfiek voltak a honatyák e szavak hallatára, hogy 
senkiben sem forrt fel a méreg. 

Oroszország ! Mintha a jelen század elején divatozó niysti- 
cismus könyveit lapozgatnám, melyek von dem Hineinragen einer 
fremden Geisterwelt e reális világba beszéltek. 

De csakugyan benn volna-e már a trójai ló belső falainkban? 

A magyar nem csak sajnos, hanem valóban nevetséges sze- 
repet játszik, midőn a horvátokat a törvények paragrafusainak 
magyarázásával akarja megfékezni. A horvátok egészen másról 
beszélnek, egészen másra törekszenek, mint állítólagos félreérté- 
sek kimagyarázásáról és a történeti jog helyreállítására. A ki azt 
be nem látja, az elvesztegette idejét; arról méltán lehet mon- 
dani, hogy il a travaillé pour le roi de Prusse; azaz: haszon- 
talan munkát végzett. 

Az a „szent" Oroszország, a melyre Starcsevics és Radose- 
vics mint megmentőjükre hivatkoznak, mindkettőt Szibériába 
küldte volna, hogy ott a kancsuka mellett a magasabb politikát 
tanulmányozzák. 

Háborús időben igen egyszerű ceremóniával főbelövik vag^y 
felakasztják. 

De mert békés időben élünk, és — mert liberális nemzet 
vagyunk, tűrjük az ily tanokat ; és a századok alkotmányos küz- 
delmeiben gyakorlott magyar ezt a lázadást az immunitás címé- 
vel takargatja. Pedig nagyon roszul cselekszik. Ezen árulási sza- 
vak viszhangra találtak Zágráb városa képviseletében, a horvát 
tanuló iQuságban, a diakovári püspök hatáskörébe eső káptalan- 
ban és szemináriumban; ezeket nagy örömmel terjeszti a sajtó 
a szélrózsa minden iránya felé és a magyart — kinek a horvá- 
tok szabad államot köszönhetnek, — gyűlöletessé teszik az Unna 



- 341 - 

éfi Kulpa, a Sxáva és Dráva partján ; cb a törvényszékek csar- 
nokaiban megiogatják a jogérzetet, az igazság istennőjét rimává 
alacsonyítják. 

Semmi kétségünk Tisza Iiazafiságában, de az ö hazafisága 
meddő, a meddig a mostani hónát jmlitíkát folytatja. Be kell 
látnia, tiogy egy állam exisztenciája, kivált a melynek oly nagy 
múltja van, mint Magyarországnak, nem lehet kísérlet tárgya 
tnrbniens elemek számára, és a magyar állam le nem mondhat 
jelenéről és jövőjéről, mert izgatók, kik Gáj iskolájába jártak, 
a világot a maguk észjárása szerint akarják átidomítani. A tör- 
ténet nem ismer oly országot, mely az ultíma ratío-ról lemondott 
volna; és nem fog létezni soha oly vajas ország, mely mától 
holnapra a szavazatok aránya szerint feltételezné jogálladékát. 
Németország iiera fog soha sem lemondani Öcbieswig- Holstein- 
ről, sem Poseuröl ; Nagybritania nem Irlandról, Oroszország nem 
Lengyeloi'szágról, — bár mit határozzanak a népgyűlések vagy 
tartományi képviseletek. 

Magyarország sem fog kivételt tenni az államok történeté- 
ben, hauem ha szükséges, újra fogja meghódítani Dráván túli 
részeit, — de nem ám papirossal, 

„mert neked élned kell, oh hon!" 

Ezen eventualításra azonban készülni kell, nem pedig azon 
álomban ringatózni, hogy az llSüH. évi kiegyezésben meg van a 
panacüa minden baj ellen. 

Jó .stratégák tudják, hogy vezérletük alatti seregek nem 
mindig bátorságuknak vagy jó fegyvereiknek, hanem gyors lá- 
baiknak is köszönik sokszor a sikert. Nem a gyors futást ért- 
jük, hanem a gyors mozdulatokat, melyekkel az ellenség szán- 
dékát meghiúsítják és Ót megadásra kényszeritik. 'i^sza Kálmán 
úgy látszik túlságos öntudatával bír annak, bogy mi keleti nép 
vagyunk, és azért a helyett, hogy cselekedne, mint az indííd 
boncok, legjobb ]>olitÍkának tartja, ha mozdulatlanul a hasa köze- 
pét nézi. 

A kik Tisza roppant, sőt bámulandó szorgalmát és mun- 
kásságát ismerik, e vádban ellenmondást fognak találni, — és 
megvallom, a tétlenség és munkásság dnaUzmusát az ü közéleté- 
ben csak is a horvátok által felidézett zavarokkal szemben lá- 
tom, mély aggodalommal és sajnálkozással. 



- 342 — 

Meglehet^ hogy ennek i» meg van a maga oka; de azt ez 
nttal nem vizsgálom. 

Titus császár^ midőn a teritett aszüilnál eszébe jutott^ hogy 
még semmi hasznost nem tett e napon^ felkiáltott : egy napot 
elvesztettem (diem perdidi). 

Vájjon ha Tisza a horvátokra gondol, nem sóhajt e fői: 
napokat, sőt esztendőket vesztegettem? 

Ha most még nem, — megjő annak is az ideje, csak késó 
ne legyen. 

85. 

Coneordatum és a horvát államj o g. — Horvát frazeo- 
lógia. — Kummcs képviselő. ■— Strossmayer az álUimjogot fvl- 
fedezi. — Honosítás. — Hol vannak a girondisták? 

Budapest, 188Ö. jannár 20. 

Ha valahol megesik, hogy két férfi érdekeinek vagy er- 
kölcsi nézeteinek össze nem egyeztethetősége miatt összetűz én 
diflPerenciájukat csak párbajjal vélik kiegyenlithetőnek, a párbaj 
terén még egyszer meghajtják fegyverüket egymás előtt, és ezen 
lovagias üdvözlettel magukat és ellenfelüket megbecsülik. 

Nem úgy a horvát tartományi gyűlésen. Ott a „magas 
ház" egyik tagját óralopásról vádolják, és ezen érdekes tárgy 
fölött órákig foly a vita ; a vita költségét pedig fizeti a nép. Es 
a milyen magasztos a vita tárgya, melynek tanúiképen Ear(')pa 
müveit országai körülveszik a világ legújabb központját: Zágrá- 
bot; ép oly eredeti az ős erejű nyelv is, mely e teremben gya- 
korlatban van. Az egyik oldalról szitkok, mint pl. : te lump, te 
hitvány, gazember, szamár, tolvaj, stb. A másik oldalról pofoz- 
kodás! ajánlatok. Egyik a másikat ki akarja dobni. Ma a hor- 
vát bánt magyar fickónak, holnap a fiumei kormányzót csikós- 
nak, az egész magyar nemzetet pedig betyároknak nevezik. 

No de hát gázoljunk keresztül minél hamarabb ezen pisz- 
kon, vagy inkább kerüljük, mint a hermelin. 

A kidobálásról volt szó. Már nem elégszenek meg saját be- 
cses személy ök kölcsönös kidobálásával sem. A jannár 17-iki 
ülésen egy pár „óriás" már az egész magyar nemzetet dobfci ki 



— 343 - 

Horvátorezágból, t. i. Magyarország azon részéből, melyet Hor- 
vátországnak neveznek. 

Az isztriai születésű Kumicsics képviselői minőségének iga- 
zolásáról volt szó, mely élénk megtámadásnak volt kitéve, nem 
lévén Kumicsics horvát, helyesebben magyar állampolgár. De 
Kumicsics azzal válaszolt, hogy ö Isztriából származik, mely hor- 
vát államjog szerint Horvátországhoz tartozik. Crnkovics képvi- 
selő más nézeten volt, és azt fejtegette, hogy midőn a zágrábi 
városi tanács Knmicsicsnak honosítási igazolványt adott, ezzel 
csak saját eljárását akarta igazolni, melylyel Kumicsicsot a vá- 
lasztók jegyzékébe fölvette. De ezen honosítási bizonyítvány nem 
lehet visszaható erejű és megnyerhetésére mindenesetre a hon- 
polgárság kívántatik. Ennélfogva minden magyar embernek itt 
több joga van, mint Kumicsicsnak. 

Erre a baloldalról viharos ellenzés támadt. Tuskán azt ál- 
Htja, hogy ő ma a hazafiságot védelmezi, midőn kívánja, hogy 
a zágrábi tartományi gyűlésen minden horvát tartomány legyen 
képviselve. Kumicsics — mondja ő, — mint isztriai, szintúgy 
fel van jogosítva, hogy itt üljön, mint valamennyi horvát testvé- 
reink Boszniából, Dalmáciából, — és mint Starcsevics közbekiál- 
tott, — Szerbiából. 

Ezek a viharos ellenmondások, közbeszólások és úgyneve- 
zett érvelések a horvát államjog nevében történtek. De milyen 
portéka ez a horvát államjog V Talán Schulek tanítja V Talán 
Strossmayer szentesítette ? 

Az a horvát államjog ott az éji homályban született, a hol 
valamennyi horvát praetenzió kieairázott. Mint a három egységes 
királyság, mint a horvát kincstár eszméje, mint a horvát korona, 
mint a paritás stb. egyszerre készen áll előttünk és megköveteli, 
hogy a világ ebből a tényből a következtetéseket vonja le. 

Strossmayer a concordátum fennállását vitatja, mert sze- 
rinte a „horvát államjog" a concordatumot nem törülte el. Annyi 
indiskréciót a diákovári magyar pUspidv föl sem tesz hallgatóiról 
vagy olvasóiról, hogy kérdezzék : vájjon hát ki volt az, a ki a 
hatalmas Horvátország nevében a concordatumot kötötte a pápá- 
val ? Magyarországon a concordátum soha sem volt törvényes és 
azért az alkotmány helyreállításával nem is kellett azt eltörölni. 

Az alkotmányos horvátok úgy veszik a jogokat, mint az a 



^ 344 - 

bizonyos statusférfi^ a ki a pénzt ott vészig a hol találja. Ma ki- 
))ré(lálják az ötvenes évek absolutismasát, holnap a magyar 
törvények gyengeségeit, ezután egy horvát államjog fikcióját és 
ha mindez nem nyújt elegendő zsákmányt^ akkor hivatkoznak 
az orosz intervencióra, vagy pusztán souverain akaratjukra. 

Ilyen hatalmas néppel persze nem boldogulhat a szegény 
magyar nemzet, a mely, mint minden gyenge ember, mindig 
csak jogára hivatkozik. 

De a meddig így áll a dolog, legyen szabad egész szerény- 
séggel azt kérdeznünk: vájjon micsoda törvény hatalmazza fel 
a horvátokat arra, hogy idegen tartományok annektálásáról ta- 
nácskozzanak? Ugy tudjuk, hogy 1868. elótt a horvát tartomá- 
nyi gyűlés csak statutárius joggal birt, mint akármelyik magyar 
vármegye ; az 1808. évi kiegyezés pedig a horvát autonómiát a 
belügyre, igazságügyre és közoktatási ügyre szorítja. Még ez a 
szerencsétlen kiegyezés is az állampolgárságot és honosítást illető 
törvényhozást a közös törvényhozásnak tartja fenn és csak a 
végrehajtást bízza a horvát közegekre. A zágrábi gyiilés egy 
pártja mégis horvát állampolgárságot ajánl Boszniának, Herce- 
govinának, Szerbiának (miért nem Montenegrónak is V) a magya- 
rokat pedig ki akarja zárni! Kizárni a magyart saját hazájából, 
vagy annak azon részéből, melyet ők mellékutakon szereztek, 
bitorolnak, és most Horvátországnak neveznek. 

. Miért tehát a nagy erkölcsi indignácíó egy óralopá« miatt ! 
Talán ők is Schiller különös mondatát vallják : Eine Millión zn 
stehlen, das ist grossartig ! 

Mindent megfejt e mondat : ,^a horvátok forradalmi álla- 
potban vannak.^ Látjuk már a sok piszkot, melyet a forrongás 
felszínre hoz, de még nem látjuk a horvát girondistákat, a kik 
nemes eszmékért magukat a guillotinra hurcoltatják. 

És Tisza még mindig hallgat, nem úgy hallgat, mint Moltke ; 
hanem az ő saját modora szerint, t. i. nem tudja mit csináljon. 
Ugy ám, mert az ilyen kérdések megoldására a legjobb deba- 
teri képesség sem elegendő. 

Nem kételkedünk benne, a horvát kérdés meg fog oldatni. 
De nem úgy, mint Tisza álmodja, és nem úgy, a miként Ma- 
gyarország érdeke megkívánja! 

Ezek a kiegyezés következményei, melyet minap egy bor- 



— 345 - 

vát képviselő „infamisnak^ nevezett, de melyet mi csak szeren- 
csétlennek nevezünk, noha mi vagyunk azok, a kiktől a tábla- 
biró politika ezen monstruma mindent elvett. 

86. 

A horvátok joga helyhatósági szah álys atoh al- 
kotásává, — A souverain erdélyi szászok, — A pozsonyi or- 
szággyűlés vitái a horvátokkal. — Grcgcrianczy püspöke — Az 
Árpádok dinasticiis politikája. — Slavonia képviseltetésr. — A 

statutárius jog keletkezése és értelme. 

Budapest, 1885. január 25. 

Magyarország az az állam, melyben a legfurcsább közjogi 
kérdések merülnek fel; nem azért^ mintha megoldásuk a legki- 
sebb nehézséget okozná, hanem — mert egyszerűségük meglep, 
a miért is csodálkozás fog el, hogy mikép válhattak is nálunk 
közjogi kérdésekké! 

Midőn annak szüksége mutatkozott, hogy a közigazgatási 
kerületek célszerűbben kikerekittessenek és ennélfogva a várme- 
gyei területek a közigazgatás érdeke szerint hol egyesittettek, 
hol megnyirbáltattak, — az erdélyi szászok azt a vakmerő tant 
hirdették, hogy az országgyűlésnek nincs joga az ö területüket 
felosztani. Tiszának az az érdeme, hogy akkor az ilyen beszédre 
nem hederített és nem félt attól, hogy a becsületes szászok fel- 
lázítják Németországot Magyarország ellen. Ma szépen megvan- 
nak a vármegyék az egykori erdélyi Királyföldön is, és a világ 
azért egyet sem zökkent tengelyében. 

Talán még furcsább az, hogy több pozsonyi országgyűlésen 
komoly vita folyt a horvát képviselők ellen az iránt, hogy a sta- 
tutárius jog csak a törvények keretében mozoghat és hogy a tör- 
vényekbe ütköző helyhatósági szabályzatok nem alkothatók és 
nem lehetnek érvényesek. Ilyen viták még az 1848-dik évi or- 
szággyűlésen is folytak Pozsonyban. 

Pedig már több, mint 300 évvel azelőtt gyűjtötte Verbőczy 
István a közéletben ismeretes szokásos törvényeket, és ugyan- 
annyi idő óta el volt ismerve az az elv, hogy Dalmácia, Hor- 
vátország, Szlavónia és Erdély helyhatósági statútumokat alkot- 



— 346 - 

hat ngyau, de azok Magyarország országgyűlési végzéseivel és a 
királyi kúriánál rendes birák által hozott határozatokkal nem 
jöhetnek ellenkezésbe. (Tripartitum. III. rész, 2. cím, 2. §.) 

Gregoriánczy Pál zágrábi püspök és társai, kik a Quadri- 
partitumot I. Ferdinánd királynak felajánlották, a dedicatióban 
azt mondják: Tudni való dolog, hogy noha egyetlen nép sem, 
és semmi község, mely saját törvényhatósággal nem bir, hanem 
más uralmának alá van vetve, helyhatósági szabályzatokat ma- 
gának nem alkothat felsőbbsége beleegyezése nélkül, és pedig 
csak oly esetekben, melyek az isteni joggal nem ellenkeznek, és 
mások jogait nem sértik ; a törvények és régtől helybenhagyott 
szokások Dalmátiában, Horvátországban, Slavoniában és Erdély- 
ben mégis, kivált pörök határidejére és artikulusokra nézve, ne- 
vezetesen a homagiumok és birságok fizetésében, valamint más 
pörös esetekben és határnapok tárgyában többnyire elütnek Ma- 
gyarország törvényeitől és szokásaitól^ és még most is ezen or- 
szágok lakói maguk számára királyi helybenhagyás mellett kü- 
lön megállapodásokat hozhatnak, azonban Magyarország közvég- 
zcményei és törvényei ellen, valamint a törvényszékek, és birói 
végzések ellen, melyek jószágok és birtokjog tárgyában a kir. 
Curiában rendes birák által hozattak, semmit nem határosliatnak 
és erre hatalmuk ki nem terjed. 

Az ilyen ügyekben a felebbvitel a kir. Curiához állt nyitva, 
és ennek Ítélete jogérvényes volt, bár mit végzett a báni tábla, 
vagy vajdai tanácskozmány. 

Az 1055. évi országgyűlés a 77-ik cikkben valóban mégis 
semmisíté Várasd városának a szökevény parasztok kiadására vo- 
natkozó azon statútumát, mely az orezág törvényével nem volt 
öszhangzásban. Es az országgyűlés ezen eljárása még súlyt nyert 
az által, hogy a slavoniai rendek kérésének következménye volt, 
kik tehát az eljárás jogszerűségét elismerték. 

Hogy a drávántúli vidék már legrégibb időben némileg sa- 
ját háztartással birt, azt már ismételve kimagyaráztam azon kö- 
rülményből, hogy az Árpádházi királyok politikája jónak találfci 
a király egyik fiát azon vidék kormányzására kiküldeni, mely 
kormánykerületet a kir. herceg az ország harmadrésze címén a 
magyar király nevében igazgatta. Királyi herceg nem lévén, a 
tartomány igazgatása a bánra szállt. E politikából fejlődtek íiztíin 



— 347 - ^ 

mindazon inkonvenienciák, a melyekben Magj'nrország még ma- 
nap is szenved. 

A török berohanások idején a rögtöni intézkedés szüksége 
és a helyi viszonyokhoz való alkalmazás célszerűsége hozta ma- 
gával a statutárius jog mindinkább fejlődését. A XVI. és XVII. 
században tartott tartományi gyűlések valóban főleg két tárgy- 
gyal foglalkoztak : a török hatalom ellen kirendelendő hadierő 
és a megyei fontosabb tiszti állomások betöltése. 

így történt, hogy míg a régi Szlavónia követei n magyar 
országgyűlésen a politikai ügyeket tárgyalták és a törvények al- 
kotására befolytak, Szlavónia más küldöttei a trón elé jártak, 
vagy mint kérvényezők, vagy a statútumok szentesítését elnye- 
rendők, melyek a tartományi gyűlésen hozattak. 

Hibának lehet azt is mondani, hogy a magyar országgyű- 
lés jobban nem biztosította befolyását ezen statútumok szentesí- 
tésére, és hogy oly hosszú időn át tűrte, miszerint a törvényho- 
zás kikerülésével, a tartományi gyűlés küldöttei egyenesen Bécs- 
nek vették utjokat. 

De akkor még senki sem látott veszélyt e praxisban, mert 
elődeink még az államjogtan zsenge korában is öntudattal bírtak 
a törvényhozó hatalom elidegenithetlen jogairól. 

I. József király 1687. évben kiadott koronázási hitlevelé- 
ben fogadja, hogy az ország törvényeit, szabadalmait, jogait és 
régi szokásait sértetlenül meg fogja tartani, oly módon, „a mint 
azok értelmére és gyakorlatára nézve megegyezés fog létre jönni 
a király és az országos rendek közt." Nagy jelentőségű dolog, 
hogy midőn az országgyűlés ugyanez évben a 22-ik törvény- 
cikket alkotá, mely a báni méltóság eddigi jogkörét megerősíti 
és a kapcsolt részek kiváltságait fenntartja, a koronázási hitle- 
vél idézett szavaira történik hivatkozás, a mi azt jelenti, hogy 
valamint a bán, úgy az általa igazgatott kapcsolt részek jogkö- 
rét a magyar országgyűlés a királylyal egyetértve megszabja és 
magyarázza. Ezt a záradékot ismétli III. Károly király koroná- 
zási hitlevelének 5. és 7-ik §-a és Mária Teréziának 1715. évi 
hitlevelének 3. §-a, megerősíti végre az 1715. év 3. törvény- 
cikke, mert midőn az említett záradék alkalmazása alól a Ver- 
bőczy Tripartitumjának I. rész 9-ik címét, — mely a nemesség 
kiváltságairól szól — és az azon alai)uló 1723. év ü-ik törvény- 



— 348 - 

cikkét kiveszi^ annál inkább erősítette meg a koronázási hitle- 
vél záradékának többi részeit. 

Mily értelemben fogta fel a magyar országgyűlés a horvát 
statatnmok helybenhagyására vagy elutasítására való jogát, ki- 
tetszik a már idézett 1687. évi törvények 23-ik cikkéből, mely 
rendeli, hogy Dalmáciában^ Horvátországban és Szlavóniában, 
ezen tartományok statútumaik értelmében (secnndum municipa- 
les eornndem leges) csak katholikns vallásúak legyenek biiiok- 
képesek. Ezen törvényt megerősítette az 1715. 1723. és 1741. 
évi országgyűlés, a melyek a megerősítést meg is vonhatták 
volna. Századunk ötvenes éveiben, midőn Dráván innen és Drá- 
ván túl a municipális élet megszűnt, császári pátens rombolta le 
a korlátokat, melyek eddig a protestánsok megtelepedését Hor- 
vátországban gátolták. Az alkotmányos horvátok, kik évszázadon 
át a pozsonyi országgyűlés legkisebb kísérlete ellen tiltakoztak, 
mely a protestánsoknak Horvátország kapuit megnyitni célozta, 
— most az abszolutizmus előtt némán meghajoltak. 

A statutárius jog történetében fontos szerepet játszik az 
1715. évi törvény 120-dik cikke. Erre a horvátok folytonosan 
hivatkoztak, erre kimondhatatlan súlyt fektettek azért, mert be- 
lőle azt olvasták ki, hogy a horvát statútumok érvényességükre 
nézve országgyűlési tárgyalás alá nem jöhetnek. Ha valaki a 
kérdést így állítja fel: vájjon lehet-e országgyűlésileg hozott és 
az alkotmányos formák megtartása mellett létrejött törvényeket 
törvényhozási utón megváltoztatni, egyetlen józan horvát sem ha- 
bozott volna erre rögtön igennel felelni. De évtizedeken át hir- 
dették a napisajtóban és röpiratokban állították makacsul ugyan- 
ezek a horvátok azt az uj alkotmányos képtelenségi tant: hogy 
a horvát statútumok a magyar országgyűlésen vita alá neni 
jöhetnek. 



^"^^ 



87. 

Ismét a stntutárius jog. — Tamás spulatói föcsiicres csasúUami 

szergódés. — Szlavónia a szahalyalhotási jog megseoritását kvrk — 

Busán Hermán és Deák Ferenc. — A horvát jog forrása. 

Biidapeat, 1886. januir 27. 

Elfelejtették vagy úgy tettek, mintha nem tndnák, hogy a 
horvátokra nézve minden jognak forrása Magyarország, mindig 
Magyarország volt az, mely adott, mindig Horvátország volt az 
elfogadó. A horvátok minden joga és szabadsága a magyar al- 
kotmányban találja forrását és ha azt bolygatják, csak a maguk 
vesztén dolgoznak. 

Némelykor valami sejtelem szállta meg Őket, hogy követe- 
léseik még az észjogba is Útköznek, tízemet hunytak arra, hogy 
az idézett 1715. évi törvénynél más ujabb törvények, mint az 
1723. 1741. 9tb. éviek a statútumokat megerősítették és magya- 
rázták, és hogy ezek tehát valóban vitatás alá vonattak. Körül- 
néztek tehát támaszért, melylyel politikai szédelgést! ket fenntart- 
hassák, és arra a gondolatra jöttek, hogy a horvátok síatatárins 
joga szerződésen alapszik, és hogy szerződési viszonyok csak 
mindkét szerződő fél hozzájárulásával lévén megmásíthatok, a 
statutárius jog megvitatása nem lehet a magyar országgyűlés 
feladata. De vayon milyen szerződést értettek a horvátok ? Azt, 
mely az 1268. évben meghalt Tamás spalatöi föesperes munká- 
jához van biggyesztve, mely toldalék nem is Tamás tollából ered, 
hanem melyről Horvát István dönthetetlen érvekkel bebizonyította, 
hogy az egy tndatlan hamisttó fércműve. mely Tamás eredeti 
munkájánál nem is található. Ha ezen ellenvetéseket elhallgat- 
nók is, ez az úgynevezett szerződés már esak azért sem szolgál- 
hatna irányadásul, mert abban egy betű sem foglaltatik, melyet 
a mnnicipális szabályrendeletek érvényére vonatkozó vitákra al- 
kalmazni, egy betű sem, melyből oly jogi tárgyakat és fogalma- 
kat lehetne magyarázni és eldönteni, melyek az emiitett időben 
még nem is léteztek. 

A múlt század történetéből tudjuk, hogy a régi Szlavóniá- 
nak nemessége és mágnásai a statnlárius jog ellen nagy ellen- 
szenvvel viseltettek, mert ezzel sok visszaélés történt, melynek 



— 35<) - 

következményei reájuk nehezedtek; azért ők 1708. évben a po- 
zsonyi országgyűlésen annak megszüntetését sürgették. Ez otthon 
súrlódásokra adott okot a kisebb nemességgel^ melyek 1709-ben 
a tartományi gyűlésen ideiglenesen kiegyenlittettek, ideiglenesen, 
mondom; mert miután a vetélkedések és a sérelmek száma mind- 
inkább nőtt, a horvát rendek maguk tűzték ki célul azt, hogy a 
legközelebb tartandó magyar országgyűlésen törvényt sürgesse- 
nek, mely meghatározza, mely statútumok taiiiassauak ezentúl 
érvényeseknek ? 

És ez az idézett 1715. évi 120-ik törvénycikknek történeti 
eredete. 

Midőn Botka Tivadar egy országgyűlési beszédében 1848. 
január 27-én azt állitá, hogy a hivatkozott törvénycikk 2-ik pont- 
jában ki volna mondva, hogy „a mi Magyarország köztörvényei 
ellen fog a tartományi gyűlésen végeztetni, ipso facto érvényte- 
len, és semmi erővel nem bir," bizony nem érthette azt, hogy e 
szavak szórói-szóra foglaltatnak a törvény szövegében, mert eze- 
ket hiába keresnők ott, hanem csak az idézett, és azzal kapcso- 
latban álló törvények értelmére helyezhette a fősúlyt. 

Az idézett 1715. évi 120. törvénycikk pedig, noha annak 
Czindery György, akkori horvát követ tollából folyt szerkesztése 
nem valami remekmű, kétségtelenül mégis azt fejezi ki, hogy 
csak azon statútumok érvényesek, melyeket vagy a fejedelem, 
vagy az országgyűlés megerősített. Méltán monda tehát Szemere 
Bertalan már az 1843 — 44-iki országgyűlésen : ,,elbámul az em- 
ber az azt állítók bátorságán: hogy a kapcsolt részek jogai s 
municipális statutumjai országgyűlési vitatások körén túlesnek, 
ha megolvassa magát a szórul-szóra átírt törvényt és emez értel- 
met benne fel nem leli.'* Nem ám, sőt inkább ellenkezőjét ta- 
lálja fel benne. 

Az 183G. évi országgyűlés a drávántúli portalis összeirást 
akarta szabályozni, és a közterheket helyesebb arányban felosz- 
tíini. E szándékot a magyar főrendek ellenezték, úgy véleked- 
vén, hogy az a horvát municipális jogok ellen vét. Bizony roszul 
ismerték az akkori főrendek Verbőczyjüket, mely Horvátország- 
ban is törvényes erővel birt, roszul hazájuk történetét I 

A pozsonyi országgyűlésen 183i). nov. 19-én Busán Her- 
raann horvát követ, tiltakozván a protestánsok bebocsátása ellen 



, - 351 - 

Horvátországba, azt állttá, hogy a magyar törvényhozás Horvát- 
ország mnnicipális jogainak változtatására befolyást nem gyako- 
rolhat^ minthogy a társországok nem snbjectae, hanem adncxae 
partes. Megfelelt e rögeszmére Deák Ferenc : Azt mondja a hor- 
vátországi követ, hogy míg az általa felhozott törvények fennál- 
lanak (1715: 120, és 1790: 58), a magyar törvényhozásnak nincs 
jussa Horvátország municipális jogaiba avatkozni. Azonban Ma- 
gyarországnak jussa vagyon azon törvényeket is megváltoztatni, 
melyeket a horvátországi követ felhozott, s általában, ha állítása 
állana, akkor visszásán volna országunk helyzete. Ha Horvátor- 
szágnak volna jussa törvényhozásunkhoz szólani, nekünk pedig 
nem volna jussunk az övékbe befolyni, akkor Magyarország 
volna alávetve Horvátországnak s bennünket a világ minden dip- 
lomatái kinevetnének. Nincs Horvátországnah oly jussa, mely 
nem volna tárgya törvényhomsunknak. 

Tapasztalásból tudja szóló, mik azok a jussok, melyeket a 
horvátországi követ szeretne a magyar törvényhozástól elvonni. 
Ezek közül csak egyet említ, hogy Horvátország a státusnak min- 
den hasznaiban velünk részesül, azon jussokat gyakorolja, miket 
más megyék, de a terheket velünk viselni nem akarja, úgy hogy 
egy középszerű megyének több terhe van, mint egész Horvátor- 
szágnak. Horvátország 136 portát visel, pedig hány megye van 
Magyarországban 150 — 160 — 180 portával terhelve, s e mellett 
katonát sem tart Horvátország. Midőn Így a terheket egyformán 
velünk vinni nem akarja, akkor törvényt kíván szabni Magyar- 
országra 8 attól hasonlót el nem fogad. Nem akarja szóló elő- 
adni, mily viszonyban van Horvátország azon megyékkel, melyek 
alsó-szlavóniai névvel neveztetnek. De ezekkel is testvéri szere- 
tettel nem bánik Horvátország, midőn jussait velük megosztani 
nem akarja, sőt számtalan panaszokra ad okot bánásmódjával 
azoknak, kiket testvéreinek nevez. Elkülönzését annyira viszi, 
hogy a közös hazának polgárait kebeléből mint nem testvéreit 
kirekeszti. Azért sem ezeket törvényben alapultaknak lenni nem 
hiszi, sem azt meg nem engedij hogy Horvátországnak oly jussai 
legyenek^ melyek felett a magyar törcényhozás nem rendelkezhetik. 



— 352 — 



«8. 

Helyhatósági jogok. — Osegovich Metcll és Busán Uernum. — 
A király és magyar országgyűlés helybenhagyásának feltétele. — 

A soproni országgytdés. 

Budapest, 1885. január 28. 

Bár ragaszkodott volna Deák Ferenc maga ezen bölcs mon- 
(lathoZ; mikor 1868. évben oly nagy hatalom volt a kezében. 

A horvátok nem szűntek meg minden képtelen követelést 
mnnicipális jogaikra való hivatkozással támogatni. De valahány- 
szor a pozsonyi országgyűlésen felszólittattak : hadd lássuk már 
azokat a sokszor idézett statútumokat^ hadd győződjünk meg, 
mi áll bennök^ a kívánság teljesítésétől mindig kitértek. 

E mellett az elvi kérdés sem szunnyadt soha. Osegovich 
Metéli 1848. jan. 7-én a statutárius jogot illetőleg azt monda az 
országgyűlésen, hogy ezen jogot ő is csak az alkotmány korlá- 
tai közt akarja fentartani, minek alapján az ő Felsége megegye- 
zésével létrejött municipális határozatok az 1715. 120. törvény- 
cikk szerint is oly érvényességgel birnak, miszerint azok a kap- 
csolt részek beleegyezése nélkül meg nem változtathatók. 

Épen oly makacson és minden jogtudományi és történelmi 
cáfolat fítymálásával pengette Busán Hermann a régi nótát, mi- 
dőn 1848. február 5-én a magyar főrendeknél, mint horvát kö- 
vet azt az indítványt adta elő utasítása következtében : A társ- 
országok municipális jogaik iránt tartományi gyűlésekben maguk 
intézkednek, s ha azokat ő Felsége megerősíti, a magyar tör- 
vényhozásban kérdés alá nem vonathatnak. 

A horvátok észjárása szerint valóban oda jutnánk, hogy 
Magyarország törvényeit szabad változtatni, azokat lehet és kell 
a viszonyokhoz és tapasztalás szerint átidomítani; a municipális 
jogok azonban örökké érintetlenül hagyandók ! 

A horvát követek kettőről felejtkeztek meg : először a több 
századon át dívott gyakorlatról, másodszor a törvények világos 
tartalmáról. 

Nagyra vannak vele, hogy a Coi^pus jurisban Szlavóniának 
egy pár statútuma is fordul elő a törvények sorában, királ}í zá- 
radékkal ellátva, mint ezek. Ilyenek például I4ü2. évből az ar- 



— 363 — 

ticuli nobilinm Regni Slavoniae. Tartalmuk szerint ezen szabály- 
rendeletek csakugyan túl nem lépnek* a statútumok körén, sőt 
folytonos hivatkozással a magyar törvényekre tesznek intézkedé- 
seket. Alakilag pedig nyoma sincs annak^ hogy a sziavon ren- 
dek maguk körében hozták volna e szabályokat. A királyi zá- 
radék ugyanis Budán kelt és adatott meg a 'maeryar országgyűlé- 
sen (in conventione generáli et Diaeta) a magyar főpapok és 
főrendek jelenlétében és megnevezése mellett, mint ez minden 
magyar országgyűlési végzemények záradékában történni szokott. 

A záradék 4-ik §-a világosan mondja, hogy a magyar ren- 
dek hozták a király által megerősített, megelőző végzéseket, kik 
miután ezeken kivűl még más végzéseket is akartak királyi 
szentesítés alá bocsátani, erre nézve a legközelebbi országgyű- 
lésre utasíttatnak. 

L Ferdinánd idejéből benne vau a Corpus jurisban a szla- 
vóniai rendek 1538-ik évben Kőrösön alkotott statútuma, mely a 
katona élelmezést és némely közbiztossági ügyeket tárgyal. Kirá- 
lyi záradékkal nincs ellátva. Ezen statútumnak szövege semmi- 
ben nem tér ugyan el a magyar törvényektől, de a felelősséget, 
hogy a Corpus jurisba felvette, mégis Mossóczyra, ezen törvény- 
könyv kompilátorára kell hárítani, mert, hogy azt a felvételt a 
magyar országgyűlés valaha kivánta volna, annak semmi nyoma. 

Azonban mi azt akaijuk bizonyítani, hogy a sziavon (hor- 
vát) statútumok semmi érvénynyel nem bírtak, ha csak azokat a 
király vagy magj^ar országgyűlés meg nem erősítette. 

A horvát urak erre elég adatot találhatnának Zágrábban a 
tartományi levéltárban, de miután bennünket az ilyen kutatásban 
ott Zágrábban aligha szívesen támogatnának, idézem á magyar 
nemzeti múzeumban talált jegyzőkönyv egyik helyét, mel;y a zág- 
rábi tartományi gyűlésnek 1635. év április 2(j-án tartott üléséről 
szól: Minthogy a legújabb diétális végzés szerint a magyar or- 
szággyűlésen hivnl hozott tartományi vagy vármegyei statútumok 
vagy megerősítés alá hocsátandók vagy semmit erőknek tekinten- 
dők, küldöttség neveztetik ki, mely a szükségesebb és haszno- 
sabb ilyen statútumokat kikeresvén, azok megerősíthetés végett 
felteijesztethessenek. ^ 

* Eredeti szöveg : Cum juxta novissimam diaetam regnorum vei Co- 
mitatum statuta extra publicas Hungáriáé Diaetas fncta contirmari vei pro 

PESTT P. : HORVÁTORSZÁGRÓL. 23 



— 354 — 

A horvátok tehát igen jól tadták^ hogy a magyar ország- 
gyűlésnek joga van az általuk hozott statútumokat megerősíteni^ 
vagy elvetni. 

A magyar országgyűlés^ melyre fent a zágrábi gyűlés hi- 
vatkozott; 1635. évben Sopronban február lö-én záratott be, és 
így a horvátok április végén már tanácskozhattak arról^ mikép 
teljesítsék az ottani határozatokat. Az országgyűlési határozat, 
melyre a horvátok a statútumok ügyében hivatkoztak^ a 18-ik 
törvénycikkben van formulázva; ennek hozatalára a horvát kö- 
vetek is befolytak^ és így csak a józan politikának szolgáltak. 
Ha pedig valaki azt mondaná^ hogy az idézett törvénycikkben a 
királyi megerősítés^ és nem az országgyűlésé van emlitvC; an- 
nak megnyugtatólag azt válaszoljuk^ hogy ugyanezen országgyű- 
lés a 12-dik törvénycikket is hozta^ mely még a királyi rende- 
letekről is azt mondja^ hogy csak akkor érvényesek^ ha tör- 
vényesek. 

89. 

A siatutárius jo g történetének befejezése. — Kos- 
suth a jogbitorlás ellen, — Pauler Tivadar közjogi fejtegetései. 
— A hunok harca. — jLz újkor eredményei. — A gyász nia- 

gyarkák, 

Budapest, 1885. január 29-én. 

A horvátok szerettek úgy maguk közt politizálni, és az ad- 
hatott okot arra,- hogy suttyomban hozandó statútumoktól az el- 
ismerés megtagadtassék. Mennyire hanyag, és talán öntudatosan 
hanyag volt a horvátok eljárása a statútumok szentesítésének 
megszerzésében, mutatja az a körülmény, hogy a horvát köve- 
tek 1682. április 9-én a zágrábi tartományi gyűlésen megjelenvén, 
azon statútumokat mutatták be, melyek 1635. évtől 1681. évig, 
tehát csaknem 50 év alatt hozattak és most királyi szentesítést 
nyertek. 

Ugy történt 1635-ben a zágrábi gyűlésen is, a hol Somogy 

nulHs haberi debeant, ordináta est depntatio, quae talia magis necessaría 
et utilia ex hactemis conditis exquirat, ut pro contirmatioiie submitti 
poBsint. 



nevfi kanunok egyszerre 2\) statútumot több évtizedből terjesz- 
tett elü, melyekre utólagosan a királyi szentesítést megnyerte 
ntasitása ala;>ján. 

Azonban a prívAt politizálás mindig a horvátok gyöayfirei 
közé tartozott és így 1791. évben azt határozták, hogy munici- 
pális jogaik a magyar oi-8/.ággyúlés ttibbségének Bzavazatától fUg- 
gövé ne tétessenek.' 

Ez a határozat egyenesen a tiirvényekbe fltközik ; de ki 
tndott róla ? Mégis a titok leple alatt hozott határozatokból, ha 
a moh kissé ellepte, a horvátok később jogigényeket formáltak. 
Ilyen extravagancia ellen Botka Tivadar kénytelen volt az 1848. 
évi pozsonyi orsKággyfllésen felszólalni, ki a horvát ktivet azt a 
véleményét cáfolta, mintha a kapcsolt részek házi dolgai csupán 
csak ott tárgyaltathatnának, s a mi ott történt, ha törvényellenes 
is, mégis törvényes erővel bir. Ugyanezen ülésben (jan. 27.) 
Kossuth Lajos tagadá, hogy a magyar szent korona birtokában 
csak egy ember lehessen, ki jogait másunnan meríthesse, mint 
a törvényből. A nagy szónok a zágrábi tartományi gyűlésen tör- 
tént honosításakra vonatkozólag mondja : lia lílrténtek, bitorlás, 
a miért fenyítést órdemelnek. De azt tartja, hogy nem történ- 
tek, mert hogy Záyráhhtn mondntih valami, azért an mry nem tör- 
ténik, míg az 1715. évi 120, törvénycikk értelmében ö Felsége 
megegyezésével hozzá nem járul. 

Valamint az országgyűlésen, úgy a napisajtóban is a sta- 
tútumok érvényességének határairól élénken folyt a vita. Az a 
férfi, ki jelenleg az igazságügyek élén áll, az 1H48. évi Pesti 
Hírlap márciusi folyamában névaláírás nélküli három cikkben 
szintén e kérdéssel foglalkozott. Helyesen figyelmeztet a sokszor 
idézett 1715, 120. t.cikk azon szavaira, hogy a statútumok, ha 
megerősítést nyertek, ^in nullára amplius de sui validitate ve- 
niant (luaestionem," azaz érvénycsségükrt: nézve semmi kérdés alá 
ne vonassanak. De e szavak nem azt jelentik, hogy ezen, habár 
érvényes statútumok országgyűlésileg meg nera változtathatók, 
mert csak az változtatható, a mi érvényes, az érvénytelent mint 



' Fnrkas Vukotiiiovics LajuB : Ucgtii mavoiiiai; vrga Hungáriám le- 
galja correttttio 31. lapján : (|Uod jura municipnlia honiiii Ki^gnoruni Httiuot, 
hace nequiiqnaiD pliiralitatí vitorum Kegni Hungiiriíie suhjicitiiitur. 



— 356 — 

már magában erőnélkúlit országgyűlésen változtatni fólösleges 
volna; sőt ha az érintett szavakat a törvény egész szövegével, 
nevezetesen a 2. §. szavaival (itidem pro validis et iirmis ha- 
beantur) összevetjük, ha meggondoljuk, miként sehol sem állít- 
tatik: azok érvényessége soha többé országgyűlési vitatás alá ne 
kerüljön (^in nullám de validitate veniant quaestíonem diaetalem), 
s a diaetalis szót hiában keressük a törvény említett szakaszá- 
ban, meg kell győződnünk, hogy az 1715-iki 120. t.-cikk célja 
csak a horvátok közt a helyhatósági szabályok körül létező vi- 
szályok eldöntése volt, mit a törvény genezise igazol, — viszá- 
lyok, melyek mint Kossuth a január 8-án tartott országgyűlésen 
monda, magukat a horvátokat arra inditák, hogy a magyar or- 
szággyűlésnél panaszt emeljenek. 

A statutárius jog fölötti harcok megszűntek, és midőn gon- 
dolataimban szemlét tartok fölöttük, azt a vádat idézem tán föl 
magam ellen, hogy nagyon avas dolgokat hoztam szóba, vagy 
hogy nyitott ajtót kívánok betörni, mert vájjon ki kételkedhetik 
benne, hogy statútumok a törvények rendelkezése alá esnek V 
hogy azok érvényességére egy felsőbb fórum szentesítése szük- 
séges? hogy azokat a törvényhozás megváltoztathatja, vagy el- 
törölheti ? ki kételkedik benne, hogy az állam érdeke szabályozza 
a részekét? és ki tagadná, hogy az állam egysége a nemzetet 
erőssé teszi, a separatismus pedig dissolutióra vezet? 

És mégis a „hunok harca" még folyvást tart, — más jel- 
szavak alatt, de annál szenvedélyesebben. A Dráván túl már nem 
kormányoznak királyi hercegek ; már a török veszély nem teszi 
szükségessé a rögtöni intézkedéseket a tartományi gyűléseken hely- 
beli statútumok által, a törekvések megmaradtak, sőt nagyobb mér- 
veket öltöttek, uj jelszavak alatt. 

A mely separatismust az Árpádház! királyok politikája 
ápolta, ugyanezt a politikai separatismust még magasabbra 
emelte Deák Ferenc. Az 1868. évi törvények autonómiát adnak 
a horvátoknak a belügy, közoktatás, és igazságszolgáltatás terén, 
ők azzal meg nem elégszenek, és mint régen törvény ellenére, 
azt is kívánják, a mire joguk nincs. Törvényhozási egyenlóran- 
guságot, állami paritást, horvát királyt stb. A horvát tartományi 
gyűlésben mind hangosabban variálják azt a thémát : sed paiilo 
majora canamus. Orosz interventíó, szomszéd tartományok au- 



— 357 — 

nektálása^ hegemónia a balkáni szlávok fölött és tán szláv ortho- 
dox egyház is. 

Milyen hosszú út az, az alattomos kísérletektől a helyható- 
sági statútumok kitágítására, és ezen hosszú úton a magyar nem- 
zetnek még soha sem jutott eszébe a separatismus ellenszerének 
komoly alkalmazása. 

Az egyedüli ellenszer Horvátország, vagy a mit annak ne- 
veznek, teljes beolvasztása a magyar államba. Minél tovább ké- 
sünk, annál biztosabb a legyőzetésünk ; és e csatavesztésünk, 
melyet hibáink előkészítenek, oly gyalázatos lesz, hogy a mai 
nemzedék megvetés tárgyát fogja képezni a jövő Magyarország 
számára, mint azon gyász magyarkák, kik az augsburgi csatá- 
ból menekültek. 



90. 

Horvát ok a felsőházban, — A separatismus nj alapjai. 
— A Poeor, — Jogok élvezete feltételhez kötve, — AlZ 1868, évi 
kiegyezés uj fatalitásai, — Horvát invasio a közjogba, — Mis- 

katovich, 

Budapest, 1885. február 15. 

A képviselőházban több nap óta foly az általános vita, a 
főrendiház rendezéséről. Irányi Dániel határozati javaslatot nyúj- 
tott be, melynek egyik pontja azt kívánja, hogy a felsőház tag- 
jai legyenek: a Horvát-Szlavonországok gyűlése által az 1881. 
évi XV. t.-cikk értelmében, továbbá a magyarországi megyék és 
törvényhatósági joggal biró városoknak bizonyos számban szaba- 
don és titkos szavazás útján választandó küldöttjei. 

Aláírták többi közt Helfy Ignác és Ugrón Gábor, a mit 
nem lehet eléggé sajnálni. Meglehet, hogy az aláírók a fősúlyt 
a megyék és városok felsőházi képviseletére fektették, de nem 
ezen utóbbi kérdésről kívánunk vitatkozni, hanem ismételve ki- 
jelenteni azt, hogy a kik hozzájárulnak ahoz, hogy a horvátok 
a felsőházban országilag képviselve legyenek, azok a separatis- 
mus várát erősitik. 

Igaz, hogy a fentidézett törvény 3. szakasza nem az első, 
mely a nevezett tartományoknak megengedi, hogy a felsőházba 



- 358 - 

három képviselőt küldjenek saját országgyüléstlkből, — vagy 
jobban mondva tartományi gyűléstikböl. Az elv létezett már a 
XVII. században, csakhogy az 1627. 61. törv.-cikk és az azt 
megerősítő 1723. 7. törv.-cikk „Szlavóniának" egy képviselőt, az 
1868. évi kiegyezési törvény két, az 1881. évi törvény pedig 
három képviselőt enged meg a felsőházban. 

A drávántúli mágnások magyar mágnások, a drávántúli 
püspökök magyar püspökök. A közjog nem ismer különbséget. 
Mi sem akarunk különbséget tenni s akárhányan legyenek a 
folyó másik oldalán, a kik ezen kategóriához tartoznak, és a 
törvényes kvalifikációt birják, szivesen látjuk őket a felsőházban, 
még ha a folyó innenső partján, a nagyobbik Magyarországon, 
nem birnának is jószágokkal. 

De veszedelmesnek tartjuk azt a haza egységére nézve, 
hogy midőn már minden törvényesen jogosult egyén a felsőház- 
ban helyét elfoglalta, a horvátok még külön „országilag" is le- 
gyenek ott delegátusok által képviselve. 

A kiegyezési törvény 37. szakasza szerint Horvát-, özlavon- 
és Dalmátországok főrendéi s azon világi és egyházi méltóságai, 
kik 1848. előtt a magyar országgyűlés főrendi házában ülési és 
szavazati joggal birtak, ezentúl is hasonló joggal lesznek tagjai 
a közös országgyűlés felsőházának, mindaddig, mig a ház más 
alapokon nem rendeztetik. 

A Pozor ebből azt következteti, hogy a magyar országgyű- 
lés csak a magyar felsőház reformjáról tanácskozhatik, nem pe- 
dig a közös felsőház reformjáról. Gyönyörű politikai metaphisica! 
A Pozor azt mondja, hogy a felsőház reformja esetén az idézett 
37. szakaszban fen tartott jogok a horvátokra nézve elenyészné- 
nek, de hogy ezen jogokat ismét érvénybe lehetne helyezni, 
azonban nem a magyar országgyűlés egyszerű határozata, hanem 
a kiegyezési törvény kiegészítése által. 

Ha a Pozor elismeri, hogy a magyar országgyűlés a ki- 
egyezési törvény 37. szakaszát hatályon kivfll helyezheti : el kell 
ismernie, hogy ugyanazt teheti a 36-ik szakaszszal, sőt az idé- 
zett 1881. évi XV. törvénycikkel is. 

Ha elismeri, hogy az 1848. év előtt gyakorlatban volt jo- 
gokat, a mennyiben a mostani felsőházi reform által megsztlu- 
tetnének, vissza lehet helyezni, el kell ismernie, hogy a magyar 



— 359 ~ 

országgyűlésnek jogában áll azokat^ iia tetszik ^ vissza nem 
helyezni. 

A horvát ellenzék a dolgot úgy tünteti fel, mintha a hor- 
vát-szlavón részeken lakó magyar főurak, az egyházi és világi 
méltóságok csak a kiegyezési törvény alapján ülnének a felső- 
házban, pedig mindenki tudja, hogy ezen joguk sokkal régibb 
törvényeken alapul, és e joguk épségben maradt volna meg, ha 
a kiegyezési törvényben erről szó se lett volna. De hát miért 
történik mégis említés a horvát eredetű főrendekről a kiegyezés- 
ben ? Azért, mert annak 36. §-a azt rendeli, hogy a horvát-szla- 
vón tartományi gyűlés két (utóbb három) tagot választhat a fő- 
rendiházba; nehogy tehát abból valaki azt következtesse, hogy 
azzal Horvátország - Slavonia képviselete a felsőházban ki 
van fneritve, azt állapította meg a 37. §., hogy azok a horvát- 
szlavon-tartománybeli főurak, kik régibb törvények alapján már 
1848. év előtt a felsőházban üléssel és szavazattal bírnak, e jo- 
got további intézkedésig tovább is gyakorolhatják. 

Egyik részről sem vonatott kétségbe, hogy a magyar or- 
szággyűlés a felsőházat egészen uj alapon szervezni van feljogo- 
sítva. Azonban a horvát ellenzék megjegyzi, hogy a horvátok 
csak azon időpontig egyeztek be, miszerint főrendeik a felső- 
házba eljárjanak, míg ezen 37. §. változatlanul megmarad; és 
hogy ezek ülési és szavazati jogukat a felsőházban elveszít- 
sék, ha csak uj egyezségre nem lép Magyarország ^Horvátor- 
szággal." 

így törekednek a Dráván túliak folytonosan arra, hogy 
Magyarországgal csak országilag érintkezzenek, és hogy szapo- 
rítsák az interuationalis (bocsánat e szóért) szerződések szük- 
ségeit. 

Azonban Magyarország a kiegyezési törvényben nem köte- 
lezte magát, hogy a törvényhozó testület esetleges új szervezetét 
a horvátok beleegyezésétől tegye függővé, — és mert az or- 
szággyűlést közös országgyűlésnek tetszik nevezni az ujabb idő- 
ben, a horvátok nem nyernek jogcímet ez abszurd követelésre ; 
szintúgy mondhatnák, hogy mert a magyar kormányt közös kor- 
mánynak nevezik, a minisztériumot csak az ő országilag kifeje- 
zendő kívánságuk szerint szabad alakítani. 

A magyar főrendiház uj szervezésére csak azon tényezők 



— 360 — 

fognak befolyni, a melyek azon régibb törvényeket alkották, 
melyeken az eddigi főrendiház alapszik; t. i. a magyar ország- 
gyűlés és a magyar király, — ez úton fognak megállapíttatní 
az uj főrendiház jogai, és e jogokkal élhet aztán mindaz, a kit 
a törvény azokkal felmház, de a ki nem él vele, az nem fogja 
megzsibbasztani a felsőház működését. 

Epén azt kell mondani a Pozor azon tanácsára, a melyet a 
magyar országgyűlésen levő hor\'át képviselőknek osztogat, mely 
szerint tőlttk azt kivánja, hogy a felsőház reformja fölötti viták- 
ban ne vegyenek részt, vagyis az idézett horvát lap álláspontját 
védelmezzék : „mert minden más eljárás a kiegyezési törvény 
ujabb megsértése lenne és azon alapelvnek tagadása, mely sze- 
rint Horvátország egészen egy jogú királyság Magyarországgal." 

Az ujabb törvényhozás nyelvén szólva az országgyűlés ren- 
dezése kögös ügy — nem Ausztriával, hanem a drávántúli ré- 
szekkel és azért a jelen országgyűlési tárgyalások alatt nemcsak 
a magyar, hanem a horvát zászló is a ház tetején lobog. A jog 
tehát meg van adva a horvát képviselőknek ; ha nem élnek vele, 
nem fogják megakasztani a világ menetét. 

Egy távirati tudósítás arról értesít, hogy Miskatovich kép- 
viselő a Narodne Novine-ban a Pozor fejtegetéseit megcáfolni 
iparkodott; de saját magára nézve azt a nézetet vallja, hogy 
azon főrendűek, a kiknek csak Horvátországban vannak birto- 
kaik, a felsőházban a nem közöí^ törvények fölötti tanácskozá- 
sokban részt nem vehetnek. 

Ez sem a mi álláspontunk, mert mágnások és pttspökök 
— mint már jeleztük — a Dráván túl is magyar főrendűek és 
a dolgon nem változtat, ha esetlegesen birtokaik nem a Dráván 
innen, hanem a Dráván túlnan fekszenek. 

Különben a kiegyezési törvény 35. szakasza megállapítja 
ugyan, hogy miként gyakorolhatják a horvát képviselők törvény- 
hozási jogukat a képviselők házában, ha közös ügyek vannak 
napirenden ; de olyan törvény még eddig nem létezik, mely a 
felsőházban a jogok gyakorlatában különbséget tenne egyes ta- 
gok között. 

Azonban a főrendiház szabályozásáról szóló törvényjavaslat 
ilyen bonyodalmat helyez kilátásba. 

Képviselőink azon balhitben tévelyegnek, hogy ők lelket 



361 — i 



I 



önteni tartoznak ama szerencsétlen 1868-iki kiegyezésbe; sőt 
hogy azt még ujabb törvényekkel szilárdítani is az Ó hivatásuk. 
Pedig töltik mi egészen mást várunk. 

Vegyék inkább figyelembe azon abszurditásokat, melyek 
ezen kiegyezésből sorra kinőnek és u melyek éles ellentétben 
állanak Magyarország egységévél. 

Nincs az a tekintet, a melynek ezt feláldozni szabad volna. 

91. 

Horvát })olitiha a főrendi háíshan. — Br, ZsivJcovirs 
János, — A zágrábi kormánypárt, — A magyar és a horvát 
főváros. — Kereskedelmi városaink, — Kereskedelmi politika. — 

Beruházások. 

Budapest, 1885. február 18. 

„Horvátország" folytonosíin sérelmeket emleget és Magyar- 
országot vádolja képzelt vagy valóságos bajairól ; és midőn igaz- 
ság szerint a btlnbánó szUrke mezében kellene megjelennie^ mint 
követelő lép fel s oly hangon kér számot a kormánytól és kép- 
viselőháztól^ mintha soha eszükbe nem jutott volna a horvátok- 
nak elszakadni Magyarországtól^ soha nem apelláltak volna orosz 
interventióra^ soha a csőcselékkel nem cimboráskodtak volna és 
loyalitásuk a haza és dynasztiája iránt minden kifogáson felttl 
állana. 

Azt a speciális hangot^ melyet Zágrábban megszoktunk^ él- 
vezhette a magyar felsőház is f. é. február 14-én, midőn báró 
Zsivkovics János, a zágrábi tartományi gyűlés küldöttje ez arisz- 
tokratikus termekben felszólalt, melyek különben a konzervatív 
eszmék ápoldája szoktak lenni. 

Zsivkovics az országos költségvetés alkalmával szólalt fel, 
de nem erről szólt, hanem polemizált az alsóházban mondott 
beszédek ellen és folytonosan vádaskodott, hogy a kormány, már 
t. i. a magyar kormány Horvátországért nem tesz semmit, és 
hogy Magyarországban a hangulat a horvátok irányában rosz- 
szabbra változott. Zsivkovics oly módon beszélt, hogy a felsőház 
elnöke, báró Sennyey, négyszer szakította félbe a szónokot, és 
figyelmeztette a parlamentáris szabályokra, az ötödik rendreutii- 



— 362 - 

sítás Tisza Kálmán kormányelnök ré8zéről jött, ki a szónoknak 
azt felelte^ hogy ha a horvátok fenyegetések által akarnak vala- 
mit Magyarországtól nyerni, és ha Zsivkovics oly alternatívát 
állit fel: vagy teszitek a mit kívánunk^ vagy ez meg, .amaz fog 
történni, — akkor bizony a magyart azon hangulatban fogják 
találni, melyben semmit sem tesz abból, a mit különben tenni 
hajlandó lett volna. 

Zsivkovics pedig sok éven át a horvát autonóm közigazga- 
tás tag;ja volt, és mint ilyen fegyelmezett észjáráshoz kellett 
szokva lenni. Nagy befolyása volt oda át, és most is a horvát 
kormánypárt egyik kitűnő tagja. 

ítéljék meg köztigyeink tényezői, vájjon érdemes-e ilyen 
pártért áldozatokat hozni, és vájjon ilyen párt lehet-e támasza a 
magyar állameszmének? Et crímine ab uno disee omnes. 

Zsivkovics horvátul kezdte beszédét, csak hogy markírozza 
jogát, hogy ezen nyelven is felszólalhat, aztán egész beszédét jó 
magyarsággal folytatta. Mindenek előtt az 1868. XXX. t.-cikk 
70-dik szakaszára hivatkozott, hogy a regnikoláris küldöttség ki- 
nevezését igazolja, mely, mint tudjuk, a zágrábi tartományi gyxi- 
lés által már kineveztetett, a magyar országgyfilés részéről azon- 
ban még nem. Ezen kettős küldöttség feladatáról eddig szét- 
ágaztak a vélemények, régre azon nézetben történt megállapo- 
dás, hogy a sérelmek orvoslására lesz hivatva, természetesen 
nem azon sérelmekre, melyeket Horvátország a mag}'ar állam 
alkotmányán és történeti jogán ejtett, hanem azon vélt sérel- 
mekre, melyekről Magyarország a drávántúliak részéről vádolta- 
tik. Ámde a hivatkozott 70-dik szakasz nem beszél sérelmek- 
ről, hanem megállapítja, hogy az 1868. évi kiegyezés az egyez- 
kedő országok ktilön törvényhozásainak tárgya nem lehet, s 
hogy változás rajta csak oly módon történhetik, a melyen maga 
a kiegyezés jött létre. 

Nem rajongunk e szöveg bölcseségeért, de annyi mégis 
bizonyos, hogy belőle országos küldöttségeket sérelmek orvoslá- 
sára nem lehet kiolvasni. 

Vagy igazán változtatni akamák-e a horvátok a kiegyezés 
egyes tételeit? akkor miért nem mondják azt a horvátok nyíl- 
tan? Olyan változtatásra, hogy az 18GH. évi XXX. törv.-eikkból 
egy betű se maradjon fenn az utókorra, nálunk teljes készséget 



fognak találni, — olyan részletes változtatás azonban, m 
üBBzeköttetést Magyarország drávántúli részeivel a horvá' 
noniia nevében még lazábbá tenné, bátran a hin speki 
lomtárába vuthetó, mert erre nem kapnak nálunk eml 
nemzet inilignátiója elfújná azokut, kik ilyen kisérletet ten 

A szónok konstatálta, hogy Horvátországban az ellei 
az ellenséges indulat Magyarország és a fennálló közvis; 
ellen mindig több tápanyagot nyer és a vágy: a közjogi v: 
és szövetséget Magyarorsziiggal mentUl jobban kitágítani, 
nagyobb köröket foglal. Zaivkovics belyesen festette a. hel 
banem a tényt nem a valódi okokból fejtegette. A jelzett 
vés ugyanis nem onnan származik, mert a zágrábi gyűlést 
mányi gyűlésnek nevezzUk és Horvát-Hzlavonországot töbl 
társországnak nevezzUk. Zsivkovics nagyon naiv cmberekne 
hat benuUnket, raidöu logikája oda mutat, hogy Horvá' 
ragaszkodása Magyarországhoz annál erösebb lesz, minél , 
feloldunk minden kötelékei, mely a drávántúli részeket 
István birodalmához ffizi. 

A magyar főváros emelkedése is Zsivkovics elméll 
nek tárgya. Tartózkodik ugyan mások által hangoztat( 
állításoktól, mintha Budapest horvát pénzen nyerte vob 
fényét, de mégis tiltakozik azon felfogás ellen, mintha ! 
minden más közönséges magyar várossal egyenló és e 
fokon álló volna, vagy épen azok színvonala alá volna 
zendő. Szerínte Zágráb az állana által nyerendő segélyre 
közvetlenül Budapest tán volna tekintetbe veendő, és cs 
után — harmadik sorban Jöhetnének az ország többi vár 

De már bocsáiLat kérUnk, még hu Zsivkovics nem 
mit bennünket azon „méltányos emberek" közé, kiket az í 
kodása meggyőz, mégis kimondjuk, bogy nekUnk Szeged 
recen, Pozsony, Temesvár, Kolozsvár, Arad, Kassa és m 
más vároa Jóval közelebb áll szívUnkhez, mint Zágráb, 
galmi tekintetben ezek sokkal fontosabb tényezők, mint í 
Mit tegyen Magyarország Zágrábért? és mi érdeménél 
tegye? Állítson középületeket a „horvát kormánynak?-' 
lyezze a horvát operát ? rakjon ])alotákat horvát akadémi 
és muzeumokat, hogy a magyarokat még jobban bárba: 
szidhassák ? De mindez bajoa, mert mind e dolgok a 



— 364 — 

autonómia körébe tartoznak és Starcsevics a üirtományi gyűlésen 
nyíltan kimondta, hogy nekik a magyaroktól nem kell semmi 
ajándék. No hát legyen igy. 

Gáncsolja aztán Zsivkovies a magyar kereskedelmi politi- 
kát, melyről azt mondja, hogy nem veszi tekintetbe Zágráb és 
általában Horvátország érdekét. A magyar kereskedelem felvirá- 
goztatására évek óta történtek némi célszerű intézkedések — az 
intézőket nem az a szándék vezérelte, hogy Horvátországnak árt- 
sanak; hanem hogy lendületet adjanak a magyar kereskedésnek, 
mely a magyar államért oly nagy terheket visel. Ha ez intézke- 
dések mellett a horvát kereskedés is jól érzi magát, annak mi 
örülni fogunk, de azt ne várja tőlünk egyetlen „méltányos** em- 
ber se, hogy mi oly intézkedéseket léptessünk életbe, melyek 
talán a horvát kereskedelemnek hasznosak^ de nekünk kárunkra 
volnának. 

E tárgynál szükségkép érinteni kellett a vasutakat is, és 
Zsivkovies azon nézetben van, hogy a magyar kormány e tekin- 
tetben köteles lett volna többet tenni. Vájjon miért? a kiegye- 
zés szerint (16. és 17. §.) Horvát-Szlavonországok összes bevé- 
teleinek ^5 százaléka a közös költségek fedezésére fordittatik ; a 
többi 45 százalékot a horvát beligazgatás veszi igénybe. Vasutak 
építésére csak a volt határvidéki erdőségek bizonyos része szol- 
gáltatja a tőkét. És törvény szerint a horvátok csak az utóbbi 
forrást vehetik igénybe vasutak építésére. Többet nem, legalább 
addig nem, míg az ő eddigi autonómiájuk fennáll. Magyarország 
bármely vidékeért, akár szellemi — akár anyagi fejlesztés érde- 
kében — megteszünk mindent, a mi erőnkből kitelik. Horvát- 
országért, a mostaniért, nem teszünk és nem tehetünk semmit. 
Ez az egészséges politika. 

Oly tábornok, ki az ellenséges hadsereget élelemmel látja 
el és a ki az ellenség táborába hajtja az ökröket és juhokat, 
oda lőport és fegyvert szállít, az áruló. Oly politikus, ki az 
ellenség positióját erősíti s ellenkezési erejét fokozza, az hitvány. 
A ki pedig lázadóknak kiváltságokat nyújt és k()penyeget, mely 
alatt szándékaikat takargathassák, az oly címet érdemel, mely a 
mi szótárunkban nem fordul elő. 

Mi nem fenyegetőzünk, mint Zsivkovies; — az ö fenyege- 



tései hidegvérünket ncni iiltcrálják, — mi csak egysnerüen kon- 
statáljuk; hogy a borvát kérdés megoldásának kulcsa uem utt 
fékezik, a hová ö mutatott, hauera elienkezü irányban. 

T i H ÍM í.'. — Kereskedelmi érdeke. — A leriUet elégf eleitséfje. — 
A közlekedések. — A gyárak. — A kikötő. — A terjeszkedés kor- 
látai. — A kapcsolat Magyarországgal. 

Budapest, 1885. március 'á-i,n. 

Voltak az engedékenységnek olyan pillanatai, a midőn a 
históriai jog és a politikai exigencia teréról lelépvén, azon esz- 
mével fuglalkoztnnk, vájjon — midőn bizonyos, hogy Magyar- 
ország határa a Száva — lehet-e oly földrajzi alakul&et elősegí- 
teni és támogatni, hogy Fiume közvetlen területi kontinuitásba 
hozBSsék Magyarországgal. 

Tndva van ugyanis mindenki elÖtt, mily veszély fenyegeti 
Fiumét, kivált a mostani a provisorium alatt, a horvát elemtől ; 
és még élénk emlékezetben vannak a zágráb-károly városi -fiumei 
vasút ellen a horvátok által intézett támadások, — kifakadások 
és ellenséges tüntetések, melyek onnan származnak, mert e vas- 
út Magyarország egy darab földjét képezi és magyar jellemével 
szemet szúrt az elvadult vidéken. 

Menthető tehát oly kombináció, mely arra törekszik, hogy 
a fiumei vasút csak magyar területen vonuljon keresztül és így 
a horvát közigazgatás beavatkozását teljesen feleslegessé tegye. 
A kereskedelmi forgalom igen kényes természetű és a népszen- 
vedélyek beszámitliatatlanságait kerülni szereti. A zágrábi tarto- 
mányi gyűlésen Htarcsevics egyszer felkiáltott : Jertek, űzzük el 
a magyar erdőcsöszöket. " Megtörténhetnék, hogy a fiumei \asut 
mentén is egyszer felhangzik a szó: Jertek, üzztik el a magyar 
vasúti tisztviselőket.*' Az ilyen törekvések érlelését nem kell 
bevárni. 

Több alkalommal bebizonyítottam, hogy Magyarország déli 
határa a Száva egész Belgrádig (Zimonyig). Sziszektől kezdve 
nyugot felé a Kulpa egész Károlyvárosig választja el a mai 
állami csoportosulást a régi lloi-vátországtól. Ez a két folyó tor- 



— 366 — 

téiieti jog címén ma is kiváló figyelmet követel az ország terü- 
letének felosztásánál. 

Tegyük fel, hogy a kapcsolt részeket ktilön közigazgatás 
alatt akarnók meghagyni, akkor mindenek előtt tisztában kel- 
lene lennünk az iránt, hogy a Kulpán és Száván inneni részek 
eredetileg nem képezték a kapcsolt részek területét. Károlyváros- 
tól Fiaméig egy politikai határt kellene elfogadni, és pedig azon 
vonalt, mely Károlyvárostól az 1812. évben elkészült Ludovika- 
utat Ravnagoráig követi, innen a Karolina-aton Merkopálra ki- 
tér, hogy ismét a Ludovika-utba betorkolván, ezen Fiúménál 
végpontját elérje. A Karszt itt alig enged meg más megoldást. 

Ezen kombináció következtében a lika-ottocsáci, az ogulin- 
szluini és petriniai volt határvidéki kertiletek a közvetlen magyar 
közigazgatás alól az autonóm közigazgatásba mennének át. A 
horvátok, ha ily módon visszaadnánk, a mit a történet nekik 
oda nem ítélhet, aligha meg volnának elégedve, mert a magyar 
állam megalapítása előtt sok mindenféle terület tartozott még 
archaeologíai országukhoz, de nem mi magyarok tehetünk róla, 
midőn ezen területekről 7icm mi intézkedünk és azok idegen 
uralom alatt állnak. 

De a magyarok sem örülhetnének feltétlenül e terv való- 
sításának. Először nem lehet kellőleg indokolni azt, hogy mi ok- 
ból találjon bárhol és bármily kis területen a separatismus még 
menekvő helyet; miért maradjon fenn szakadás a törvényhozás 
és kormányzat egységében ; miért habozzék tovább is a magyar 
állam világtörténelmi hivatása felismerésében ? Továbbá a fiumei 
vasút Károlyvárosnál az ogulini határezred területére lép át és azon 
Moravice, Delnice, Lökve, Fusina, Lics, Buccarit érintvén, jó soká 
idegen területen halad. Tehát célunk még így sem volna elérve. 

Es vájjon Fiume megint csak enkláve maradjon? avagy 
környékéből egy nagyobb terjedelmű vármegyét alakítsunk ? Ezen 
utóbbinak székhelye csak Fiume, vagy az innen öt óránji vasúti 
távolságban fekvő Károlyváros lehetne, és ez a vidék összes 
szláv elemével Fiúméra nyomást gyakorolna, melynek külváro- 
sai úgy is csak horvát lakosokkal birnak. Az olasz, és még 
inkább a többi nemzetiségek tehát nagy veszélybe jutnának még 
akkor is, ha a drávántúli közigazgatás közvetlenül Budapestről 
venné irányelveit. 



367 



Mindezen tekintetek arra utalnak, hogy a horvátokkal szem- 
ben követendő politikában félrendszabályokkal ne elégedjünk 
meg, hanem törekedjünk egész erélylyel, a jog és politikai raison 
nevében a haza teljes egységére. Még a földrajzi viszonyok is 
bizonyítják; hogy a haza egységéből le nem lehet alkudni sem* 
mit, ha a magyar állam jogát érvényesíteni és tiszteletre emelni 
akarjuk. 

A mi különösen Fiumét illeti, ennek anyagi és politikai 
súlya leginkább az által van biztosítva, ha e tengeri városnak 
saját területét meghagyjuk, sőt még ezt kibővítjük, a mint azt 
jövője megkívánja. Területe ugyanis csak 1333 hold lévén, ter- 
jeszkedésének nem elég alapot nyújt. Fiúméhoz még tartoznak 
Plasse, Cosale és Drenovo apró helységek, és ezek képezik a 
várossal a fiumei kerületet. 

Fiume város teijeszkedése a pályaudvar és a kikötő elhe- 
lyezése folytán, valamint azon körülménynél fogva, hogy a Fiu- 
mara-esatoma által terjeszkedési útja el van vágva, csak két 
irányban történhetik, úgymint : felfelé a hegyre és nyugati irány- 
ban a határ felé; mert azon kis területet, melyet a Fiumara- 
kikötőt a nagy kikötővel egybekapcsoló csatorna partján nye- 
rünk, a mindinkább élénkülő forgalom követeli magának. 

Arról, hogy Fiume nagy forgalmi magánraktárakkal bírjon 
közvetlenül a part mellett, szó sem lehet, mert a part melletti 
városrész értékes házakkal van beépítve, és e célra oly kevés 
tér áll rendelkezésre, hogy alig számba vehető. 

Raktárakról tehát a kikötőben és pályaudvaron kell gon- 
doskodni. A helyi viszonyok azt a reményt igazolják, hogy a ki- 
kötő teljes kiépítése elég tért fog nyújtani arra, hogy Fiume 
forgalmi igényei kielégítést nyerjenek, annyival inkább, mert az 
eddigi tapasztalat szerint a fiumei kereskedelmi cégek csak ke- 
véssel járultak hozzá a forgalom emelkedéséhez és inkább a 
helyi forgalomra fektették szorgalmukat, mintsem a nagyobb for- 
galmat tették volna feladatukká. 

Raktárakon kívül azonban kell gondoskodni lakházakról és 
gyártelepekről is. 

Egészségi és éghajlati viszonyok ajánlják, hogy a lakházak 
inkább a hegy oldalán épüljenek, mintsem hogy alant elterjed- 
jenek. Fent a hegyen egészségesebb levegő és légáramlat van. 



— 368 - 

raely a tropikus meleget liűsiti; egyediíli baj itt a víz hiánya, 
de azon segíteni lehet kutak ásásával vagy vízvezeték berende- 
zésével. Kutakat 1500 — 2000 frtnyi költséggel lehet létrehozni, de 
ezt a költséget nem mindenki biija el, a ki fent lakni kényszerül. 

A gyárak elhelyezésére a meglevő gyárak jelölik ki az 
irányt. A szentpéteri vasút és a voloscai országút közötti terület 
az, melyen már is a rízshántoló, kőolajfinomító, torpedó- és vegy- 
gyárak felállítvák, és a melyen nemsokára a vaggongyárak is 
fognak felállíttatni. E területen még más ipartelepet is lehet alapí- 
tani az isztriai határig; ott lesz az uj feltöltés is a toi*pedógyár- 
tól a nevezett határig, ott van azon hegy is, mely a vasútig le- 
hordható, és melynek anyaga a kikötő építésénél értékesíthető. 
Ha mindez még nem volna elegendő egy gyári terület számára, 
figyelemmel lehetnének a fiumeiak a dohánygyár mögött kez- 
dődő szép Scurinye völgyre, melynek területét a vaspálya- udvar 
vágányaival nagy nehézség nélkül lehetne összekapcsolni. 

Azt mondhatni tehát, hogy ha rendkívüli lendületet nem 
veszünk számba, Fiume egyelőre elég területet nyújt kikötői 
raktárak számára és gyári építkezésekre. Aggályt csak az a 
körülmény támaszthat, hogy a telkek ára már a budapesti 
telkek árát meghaladja, hogy olcsóbbá legyenek, arra nincs 
kilátás. 

Ezen bajon első sorban az által kell segíteni, hogy uj 
utcák nyitásával és építési telkek kihasításával számosabb telkek 
bocsáttassanak a város rendelkezésére; és hogy uj utak építésé- 
vel a Scurinye-völgy hozzáférhetővé és a hegy lehordásával a kő- 
olajfinomító gyáron kívüli tertllet egyenletessé tétessék. 

Nagy baj Fiúméban a farakodó helyek hiánya. Ezen az uj 
kikötő terve segíteni akar ugyan, de ez nem elegendő, mert itt 
a magán-vállalkozásnak is sok a teendője. A fiumeiak a háttért 
képező hegyet sík területté változtathatnák, de eddigelé még 
arra semmi kedvet nem mutatnak, dacára azon példának, melyet 
a kőolajfinomitó-gyár mögötti terület planirozása oly előnyösen 
mutatott, a hol egy év leforgása alatt az emhtett óriási gyár 
felállítása vált lehetségessé. Olcsó farakodó helyeket csak a Fiu- 
mara (Recina) folyón túl, horvát területen lehet találni, mely 
alkalmas kikötőnek, és hol hajógyárnak és száraz docks építése 
is van tervezve. De itt már a nemzetiség vad bórája fuj. 



- 369 — 

A Fiuniara kikötő által nyerendő terűlet Fiúméhoz csato- 
landó és Magyarország közvetlen fenhatósága alá helyezendő^ 
mert inkább ne épüljön kikötő, mintsem hogy ez horvát terüle- 
ten létesüljön. Ha a fiumei tertilet magyar jellegét nem lehetne 
fentartani, akkor u város terjeszkedése kelet felé végkép meg 
volna akasztva. 

íme, a mai közjogi viszonyok minden haladásunkat gátol- 
ják és mindennap ujabb meg ujabb nehézségeket támasztanak. 
A kérdés nem úgy áll : megtenni vagy abbanhagyni, mert 
nagyobb forgalmi kikötőt hajógyár nélkül képzelni sem lehet. 

Hajnal Antal kikötő-építészeti főfelügyelőtől a nagy kikö- 
tőre nézve a következő adatokat veszszük : 

Vízfelület 24 hektár az új terv szerint lesz 43 hektár 

Elökikötö .„.,,„ 48 „ 

Rakpart és molo 1966 m. ., „ „ ^ ,, 3.696 m. 

Raktárra való hely 38300 m'* . „ ., . . 127.890 m« 
Rakterűiét 63010 m* ., , . . ^ 154.920 m* 

Gyárépítési terület . . ^ . ., 88.700 m* 

Lakházépítési terület 19.600 m» 

A Fiumara kikötőben : 
Elökikötö „ ., . ^ . 17 hektár 

Vízfelület 1 hektár *, . ., « ^ 12 ^ 

Rakpart és molo 340 m. „ ^ „ ^ „ 508 m. 

Gyártelep ., . „ „ „ 88.000 m« 

E számok bizonyítják, hogy a kikötőnek mily óriási fejlesz- 
tése terveztetik, ide sem számítván a kőolaj -kikötő nagyobbitását. 
Az 1883. évi forgalom 570.000 tonnára ment, az uj kikötő 
megbir 1,600.000 tonnára menő forgalmat, sőt ha fokozódnék is, 
elégséges lesz. 

Sajnos, hogy a tiumei tőke a nagyobb szabású vállalatok- 
tól irtózik és megelégszik a századok óta járt utakon a kis üz- 
letet fejleszteni és a vagyonosodásban haladni. 

Fiume hivatva vau, hogy Magyarország kivitelét és beho- 
zatalát közvetítse, feladatunk tehát területét az előre látható 
szükség szerint kikerekíteni, közvetlen tíirtozandóságát Magyar- 
országhoz kimondani és kereskedelmi és tengerészeti érdekeit 
fejleszteni. Az utóbbi tekintetben Fiúmétól magától várunk erő- 
teljes versenyt és vállalkozást ; ha ezt elmulasztja, idegen tőke 
fogja elfoglalni a tért és a régi cégek másoknak fogják átadni 
a szép jövőt, melyre az elsőséget igénybe venni elmulasztották. 

PKBTY F. : hurvAtorszAgról. 24 



— 370 — 

1)3. 

A magyar nemzetiség f öldraj z i nyo m a IPo r v á t- 
or s zághan, — Nagy Lajos király. — A családok, — Sseni 
Száva hercegsége, — A határjárások. — A kir. kancellárok. 

Budapest, 1885. március 15-én. 

Annyiszor mondják naponkint^ hogy a magyar erőszakos 
módon terjeszti nemzetiségét^ — másrészt annyira hitegetjük 
magunkat a magyar nemzetiség haladásával^ és meg vagyunk 
győződve nyelvünk szaporodó hódításairól, hogy mi ezen tétele- 
ket vizsgálat nélkül elfogadjuk. Pedig a ki hosszabb korszako- 
kat összehasonlít, látja, hogy a dolog nem így van, mert nem- 
zetiségünk Horvátországból egészen kiszoríttatott, Erdélyben pedig 
napról-napra szűkebb körre zsugorodik össze. 

E tény nem tartóztatja ellenfeleinket a Dráván túl és a 
Királyhágón túl, hogy folytonosan a vészharangot húzzák, mint- 
ha nekik kellene félteniök nemzetiségüket és ez eljárással leg- 
rosszabb esetben azt érik el, hogy a magyart vagy elaltatják, 
vagy tétlenségre viszik. Közéletünk fériiai és társadalmunk azt 
hiszi, hogy túlzásba esnek, ha fajunk és nemzetünk érdekét 
ápolják — és miután a kormány köréből is az a szó hangzott: 
az erősnek illik engedékenynek lenni, a pulyaság alkalmas taka- 
rót talál s közönyösségét és keble ürességét öntudatos erő színe 
alatt még erénynek tünteti fel. 

Azt, vájjon mennyiben volt használatban a magyar nyelv 
Horvátországban a régibb századokban, adatok hiányában ma 
már bajosan lehetne kimutatni, azonban annyit még a földrajzi 
elnevezésekből is állíthatni, hogy e tekintetben régentén a viszo- 
nyok jobbak voltak a maiaknál. 

A becsületes Kerchelich, horvát történetíró a múlt század- 
ban, azt írá, hogy Nagy Lajos király minden szlavóniai várat 
magyar hangzású nevekkel nevezett el, így lett például Medvéd- 
ből Medvevár, Raszinából Keresztúr stb. A király ez eljárással 
azt akarta elérni, hogy a horvátokat közelebb hozza a magya- 
rokhoz és egységessé tegye a nemzetet. 

A horvát családok magyar kihangzásu neveket vettek fel, 
ilyen a Kasztelánfy de Szentlélek, a Kapitánfy de Dresníca, a 
Vojkfy de Voikocz. 



De legerősebb nyomát hagyta a. magyar nemzetiség a topó- 
graphini és fíjldrajzi elnevezésekben. Maga Zágráb városának 
1242. évi kiváltságlevelében ily határhelyek fordulnak eiÖ; Eöt- 
tevény nevfl út, KöbKlkut forrás, a» iharfa és a Szávának réve, 
mely „Királyrévi"-nek neveztetett. 

A chnlnii grófságot 1370. évben Halmi tartománynak neve- 
zik. Midőn 1440. évben Kosarics István IV. Frigyes császár által 
német birodalmi hercegeimével tiszteltetett meg, a tartomány a ma 
is divatos Hercegovina nevet vette fel és az előbbi neveket, 
milyen a Dncatns H. Síibae, azaz: Szent-Száva hercegsége kiszo- 
rítani kezdte. Mátyás kii'ály idején azonban még használatban 
volt a Dnx Sancti >Sabae elnevezés, és midőn a tÖrOkük itt 
Bzandsákságot alapítottak, tartományukat „Hersek vijaleti''-nek 
nevezték. Egy 1536. évi latin nyelven Irt oklevélben világosan 
mondatik, hogy e szandsákság magyarul „Ikrci:gfeuldy" nevez- 
tetik, azaz liercegfííldjének. A Száván túl, a mai Boszniában a 
XIII. században gyakran szerepelt a súi bánság, s6t Alföld nevn 
zsupánságot is emlegetnek. Ha már kisebb-nagyobb tartományok 
magyar névvel birtak, kevésbbé fog meglepni, ha magyar nevö 
városokat és falvakat találunk oly vidéken, hol nemzettlnk em- 
léke már elhomályosult. 

Már a XII. században kapják a templáriusok Újudvart ado- 
mányul. Az Unna mellett Újvár állt. 

Boszniában 14Í*ÍJ. és 1504. évben Sólyomfészek nevű vár em- 
littetik. KőrHs vármegyében találunk a XIV. és XV. században Szent- 
györgyvára, Szombathely, Szentraária, PKkör-Szerdahely, Kökap- 
ronea, Szt-Erzsébet, Kővár stb. nevfl vái-akat és városokat. Császár- 
vár, melyet Bakócz Tamás bibomok birt 1525. évben és unoká- 
jának Bakécz Péternek hagyományozott, romjaiban ma is látható 
Varasdmegyében. A mai Krestellovác, mely már 153V). évben e 
néven fordul eló, a XIII. században Krístályfbli^éuek neveztetett. 

Keglevich Péter 1535. évben egy latin nyelvű levélben 
valamely hegyről tesz említést, mely Bihacshoz egy mérföldnyire 
fekszik és magyarul „herdegh kerth''-nek, azaz tirdögkertnek 
neveztetik. Még az Unnon túli partra is vezet bennDnket Mátyás 
király 1489. évi levele, melyben Vitanovics Simonnak Felső-Falu 
Chokalatb és Sztripar helységeket adományozta. A mai Szredice 
az oklevelekben Szerdahelynek neveztetett. A varasdi Nagy Tábor 



— 372 — 

várát a horvát nép ma itt igy nevezi^ — csak hivatalos iratok- 
ban átkeresztelik Veliki Táborra. — Szomszédvár most Zágráb 
megyében romjaiban fekszik. Magyar nevét a XIII. század eleje 
óta viselte, — most Sznszed-nak nevezik a falut. E várról vette 
elönevét a Malikóczy-család, mely örökös ura volt a XVI. század- 
ban. Malikóezy Jánosnak I5í)2. évről kelt magyar nyelven irt 
eredeti végrendeletét magam olvastam. De még Kácországban is 
létezett Szomszédvár, melyről Zsigmond király 1426. évben azt 
iija, hogy Hervoya építette. 

A régi határjáró levelek kifogyhatlan forrását képezik a 
bizonyítékoknak, hogy a magyar nyelv azelőtt nagyobb elterje- 
déssel birt nem csak a mai Szlavóniában — a mi nem szoml 
sok okadatolásra — hanem a mai Horvátországban is csaknem 
minden határjárásban a határjelül szolgáló fák majd szlávnl, majd 
magyarnl neveztetnek. Hemzseg a sok tulfa (tölgyfa), kőrös, szil- 
fa, iharfa, gyertyánfa, jegenye, reketyés, bükfa, haraszt, nyárfa, 
egér, gyümölcsény, cser, hárs, jávorfa, almafa, monyorófa, nyir, 
fuz, bereknye, cseresnyés, körtvélyes, — továbbá a köves, bérc 
stb. jelzés. A folyók nevei: Kulpatő. Lónyatő, Tempnefő, Jela- 
mechpatak, — helyrajzi más nevek: Pokorrév, Udvarhely, Far- 
kasvölgy, Mihályvölgj-e stb. A Grassanica közelében fekvő Pre- 
koversia 1296. évben máskép Lászlófbldének neveztetett, ugyan- 
ott feküdt a Radeykvölgye. Kőrösmegyében említtetik 1381. év- 
ben egy ^Somogypálfialaka^ nevű helység. Ilyen alkotású em- 
brionális helynevek Magyarország más vidékein is fordultak elő 
a régi korban, és róluk kétségtelen, hogy magyar gyarmatosok adták 
e neveket, melyek még genealógiai elemet is foglalnak magukban. 

Ellenfeleink az ilyen adatokat azon körülményből kívánják 
magyarázni, hogy e topographiai neveket a magyar kancellárok 
vagy kir. jegyzők csúsztatták be a hatáijáró jelentésekbe, minél 
fogva ezek nem bizonyíthatják a magyar nemzetiségnek a Drá- 
ván túl való otthonosságát. Azonban ez az ellenvetés élét a taga- 
dók ellen fordítja, mert ezzel azt vallják, hogy a kir. kancellá- 
rok és jegyzők mindig magyarok voltak, a mi bizonyosan nem áll. 

De különben a XIII. századtól kezdve a Dráván túl mű- 
ködő hatóságok és testületek épen oly magyar nyelvű határ- 
helyeket soroltak elő, mint a király környékén hivataloskodó 
jegyzők. Hivatkozunk a zágrábi és csázraai káptalan, a teraplá 



373 



rins mesterek, a rincsei várígpán ég maguk a szlavóniai bánok 
leveleire, melyek mind áliitásomat erősítik, Vaj)on ellenfeleink 
mind e helyeken magyar nenizetiségfl szereplőket tételeznek-e 
fel századokon át? 

94. 
A magyar nemzetiség Horvátországban. — Ismét a topograpkia. 

— Szent IMvdn szava. — Interregnum. — A kicsiny nem- 

zet joga. 

Budapest, 1885. március IG-án. 

Figyelmet érdemel azon körillmény hogy a magyar to- 
pographiai nyomok nemceak a Dráva szomszédságába eső vidé- 
ken túnnek fel, hanem az ország legtávolabbi vidékein is elő- 
fordulnak : Jasztrebarszka és Kapronea a Pokor és a Lónya, a 
Kulpa és Unna partja, Garics és Gsázma, a Stájerországgal ha- 
táros Várasd, és a Kalnik hegység, Glogonza és Zágráb ismerik 
azokat és azért bajosan lehet tagadni, hogy Magyarország e ré- 
szeiben egykor magyar népség is lakott és épen ennek számá- 
ból váltak ki a somogyi várjobbágyok, a kiknek terjedelmes 
földjeik voltak a Dráván tál. 

A zágrábi pUspiíkség törvényszékét minden horvát még a 
XVII. században soícadalomn»k. nevezte, mely szónak magyar- 
sága kétségbe nem vonható. Zágrábnak főtere azelőtt Harmíczer- 
Platznak neveztetett, mert itt azelőtt a harmincad hivatal állt, 

— a mi az itteni kereskedés magyar eredetére vall. Most e té- 
ren Jcllachich szobra áll, és azért Jeliaehich-térnek nevezik. 

E történeti visszapillantás elé^éges arra, hogy kellő érté- 
kére szállítsa le azt a vádat, mintha a magyar nemzet erősza- 
kos eszközökkel terjesztette volna nemzetiségét. Az ellenkező az 
igaz : mert engedékenysége okozta, hogy kérdés tárgyává iett : 
vájjon van-e jogosultsága a magyar nyelvnek a Dráván túl, hogy 
ott fölényünk csaknem minden nyoma elveszett és hogy az or- 
szág címerére alkalmazott három magyar szó a horvát csőcseléket 
felbőszítc ; a magyarul beszélők pedig Zágráb titcáin insuttáltattak . 

Ha Szent István azon mondata, mely szerint „az egynyelvű 
ország törékeny" igaz volna, akkor Magyarország a világ egyik 
legerősebb országa lenne, de mi fájdalommal érezzük annak kü- 
vetkezményét, hogy őseink elmulasztották nemzetiségünk biztosi- 



— 374 — 

tékáiról gondoskodni ; — úgy cselekedtek, mintha az ntolfió pa- 
raszt is meg volna gj'óződve az egynyelvű ország törékenységéről. 

Ha a jobb irány követése már sokkal több nehézséggel 
jár, de azért még sem szükség nemzetfink kicsinységét folytono- 
san emlegetni, és ezen cim alatt tétlenségbe sülyedni. A görö- 
gök és rómaiak kezdete is kicsiny volt és a zagyva első kalan- 
dorok sejtelemmel sem birtak, mily nagy nemzetet fognak utó- 
daik alkotni. A kezdeten már régen túl vagyunk és most leg- 
főbb ideje volna tapasztalatainkból a következtetést levonni, 
és azon öntudatra ébredni, hogy nagy feladatok várnak reánk. 

A hor\'átok autonómiáját számtalanszor mint a magyar ál- 
lam egysége elleni vétséget tüntettem fel — ezt a meggyőződést 
mindig vallani fogom és azért az autonómia megszüntetését sür- 
getem. De ha majd bekövetkezik is az az idő, melynek mielőbbi 
valósítását óhajtom, a nemzeti kérdésben nem fog előttünk ta- 
bnla rasa lenni a Dráván túl és azért ez egy irányban addig, a 
meddig szükség — interregnumot volnék hajlandó engedélyezni, 
oly módon, hogy abbi'd a hazánk más vidékein lakó idegen aj- 
knak következtetést ne vonhassanak. Ideiglenes állapot nem a/. 
intézmények, nem az egységes tör>'ényhozás és kormányzás, ha- 
nem a helyi közigazgatás nyelvére nézve. 

Azt az egyet azonban minden körülmények közt követei- 
nők, hogy a horvát hatóságok i^^ a mag^'ar hatóságok a Drá- 
ván túl) a magyar hatósi^gokkal és kormánynyal magyarul leve- 
lezzenek, hogy képviselőik magyarul tudjanak, hogy a magyar 
államiság eszméje minden hivatalos jelvényen, címeren, nyilvános 
cselekményben ki legyen tüntetve. 

A horvátok, kiknek területe nagy részben német katonai 
szervezet alatt állt, kiknek vitézei német parancsszó után indul-. 
tak, századokon át németül leveleztek ; kiknek követei a magyar 
országgyűlésen latinul szónokoltak, latinul hozták az igazságszol- 
gáltatást, statutumjaikat latinul fogalmazták, — nem mondhat- 
ják, hogy a magyar nyelvet nem lehet úgy megtanulni, mint a 
német és latin nyelvet. Ha mi azt kiváujuk. nem mondhatják^ 
hogy kivetkőztetjük őket nemzetiségükből ; megváltoztatjuk ug)'an 
a mostani absurd viszonyokat, de helyükbe oly állapotot terem- 
tünk, mely a magyar állam jogának inkább megfelel, és a köz 
békét jobban biztosítja. 



~ 375 - 

A Dráván túl az én törekvésemet még sokáig nem fogja 
érvényre juttatni a nagyzás hóbortja, — de egyelőre nem is 
azoknak szólok^ kik az orosz iuterventió viszfényét látják a tó 
víztükrében, hanem a magyaroknak. Értsék meg mily kötelessé- 
gei vannak a kis nmmetneh is, ha nem akar lemondani, vagy épen 
elpusztulni. 

95. 

Pénss- és adóügy Horvátországban. — Városok, testü- 
letek és családok pétizverési joga. — A hánálisok. — Smiciklas 
taná/r. — Slavoniai pénzek. — //. András király rendelete. — 

Ae önállóság egyik forrása. 

Budapest, 1885. március 17. 

A pénzverési jog ma kirekesztőleg a koronás uralkodó fel- 
ségi jogai köréhez tartozik, régenten is így volt ez, csak hogy 
akkor a király még gyakran e jogot átruházta egyes főurakra, 
városokra, szerzetes rendre stb. Pénzt veretett Pozsony,* Kassa 
és Buda városa, a német lovagrend a Barcaságban a pénzverési 
jogot bitorolta, a mi ellen a király erélyesen fellépett. Hammer 
Purgstall azt vitatja, hogy a templáriusok is verettek pénzt Stá- 
jerországban, Ausztriában és Magyarországban, de legalább az 
utóbbira nézve nem lehet okleveles bizonyítékot találni. A Szent- 
Györgyi grófok a királytól pénzverési jogot nyertek, de nem tud- 
juk, vájjon éltek-e ezen joggal. A magyarországi hercegi csalá- 
dok, úgymint a Batthyányi-Strattmann, Esterházy és Pálfly tulaj - 
donkép német birodalmi hercegek s mint ilyenek a XVII. szá- 
zadban pénzt verettek, a nélkül, hogy souverainek lettek volna, 
így ruházta fel Hunyadi János is a soproni ferenciek szerzetes 
rendjét pénzverési joggal, melyről szintén nem tudjuk, vájjon 
gyakorolta-e azt, de bizonyítékunk erejére e körülmény nincs 
befolyással. Mátyás király 1461-ben egy Toklár János nevű kas- 
sai polgárra, ki csak később lett biró, ruházta a pénzverési jo- 

^ Zsigmond- király adott 1430. évben szabadságot Pozsony városának 
hogy L. P. (Liga Posoniensis) betttjegygyel pénzt verethessen. Ezen sza- 
badalmat megerősítette Albert király 1439. évben. Albert király levelét pe- 
dig megerősítette V. László 1453. évben. (Fejér X— 7. kötet 199. lap. Te- 
leki : Hunyadiak kora VL 184. lap.) 



- 376 - 

got és ebben őt 1467. évben megerősítette.^ Zsigmond király 
1402. évben a budai aranypénzverési jogot 8000 aranyért zá- 
logba adta Volfurt lUrik német nemesnek; Garay Miklós nádor 
és Trentul Miklós tárnokmester kezessége mellett.^ Ezt az álla- 
potot csak az 1523. évi törvény 3U-ik cikke szüntette meg, 
mely azt rendelé, hogy a királyon kivíll senki más pénzt ne ve- 
rethessen^ hűtlenség büntetése mellett. 

Meg fogjak ezek után kellő mértékére leszállíthatni azt a 
tényt, hogy Slavóniában a bán is veretett pénzt, mely azért ba- 
nálisnak is neveztetett és mely különösen a Dráván túl volt for- 
galomban, de mint a pápai tizedlajstromból kitűnik, Erdélyben 
is használtatott fizetés gyanánt. Valamint viszont Slavoniában 
frisaticussal és más pénznemmel is fizettek már a legrégibb korban. ^ 

Ezenkívül a magyar királyok is verettek pénzt Slavonia 
számára ily felírással : moneta regis pro Slavonia. 

Az ilyen pénzek a felírás oldalán a futó nyestet mutatják 
két csillag közt, és így II. Ulászló, midőn 1496. évben Slavonia 
címerét megváltoztatta, joggal mondhatta, hogy Slavonia egész 
eddigien a nyestet használta címerül. A pénz másik oldalán a 
kettős kereszt látható, melynek alsó, hosszabb karja alatt két 
koronás fő van egymással szembe állítva. Smiciklasz zágrábi 
egyetemi tanár, horvátországi történetében azt írja, hogy e két 
fej a királj't és a bánt jelképezi. Mintán ő azon fenn nem akad, 
hogy mind a kettő koronás fő, bizony csodálhatni, hogy Horvát- 
ország önállósága érdekében e két fejet nem inkább a bánnak^ 
és bániszának tulajdonítja, — így legalább könnyű szerrel meg- 
szabadult volna a magyar királytól. 

A slavoniai pénzek első előfordultára nézve érmészeinknek* 

* Tutkó József : Kassa városának történelmi évkönyve 38. és 64. lap. 
^ Fejér X. 4. k. 152. Ettől némilieg eltér Róbert Károlynak 1342. 

évi intézkedése, melylyel Ipolit mesternek, áiTai várnagynak a körmöci 
kamarát, és ez által a pénzverés! jogot is bérbeadja évenkinti 800 ezüst 
márkáért. Ipolit egyúttal kamaragrófi hivatalba lépett, és a kii-ály általa a 
pénzügyet szabályozni akai'ta. 

' A frisatici a karintiai Friesach várostól vették nevüket. Mar III. 
Béla veretett frisaticiisokat, értéke egy ezüst márka negyedrészét tette. 
Imre király fél frisaticiisokat veretett ; négy pondns egyenlő értékfi volt 
•jo írisaticussal ; egy poiidus ava^y ^aras tehát ■= 5 frisaticussal. 

* Mint Érdy, Ivánfy stb. 



377 



az u véleménye, hogy Imre király alatt verettek legelőször. Itt 
azonban tévedésnek kell rejleni, mert II. András 1217. évben a 
zágrábi püspökség kiváltságait megerősítő levelében azt mondja, 
hogy noha a bánsági tartományban vagy hercegségben^ soha va- 
lamely király által pénz nem veretett, mégis ha az ő utódjai 
ezt talán tennék, az ilyen pénzt a zágrábi egyház emberei elfo- 
gadni ne tartozzanak. András tehát tagadja, hogy előtte vala- 
mely király Slavonia számára klllön pénzt veretett. A magyar 
Nemzeti Múzeumban csak IV. Béla idejéből láttam az első sla- 
voniai pénzeket. 

II. András idézett oklevelének meg van az a furcsa- 
sága, hogy oly intézkedésnek a hatályát előre megsemmisíti, 
melyről maga mondja, hogy még ő előtte nem történt ; azt t. i. 
hogy Slavoniában pénz verettek. Az oklevél eredetije meg van 
a zágrábi püspöki levéltárban, szövegét pedig közlötték Kerche- 
lich, Farlati, Fejér és Kukuljevics, — hitelességét senki sem 
vonta kétségbe. De míg Kukuljevics ez oklevelet Horvátország 
kiváltságai közt felsorolja (Jura Regni Croatiae I. 48. lap), addig 
Smiciklas (Horvatska poviest első füzet), ebből azt magyarázza 
ki, hogy az ái-pádházi királyok Slavonia számára pénzeket ve- 
retni akartak, de hogy a horvátok ezt a szándékot ellenezték. 
Mintha azt mondaná a tanár, hogy II. András non mert 
Slavoniában pénzeket veretni, lévén e pénzverési jog Slavo- 
niában jus majestatícum, azaz a slavoniai király felségi joga ! 
Mindenesetre különös felfogás, midőn II. András ugyan e levéllel, 
még utódait is attól eltiltja, hogy Slavoniában pénzt veressenek, 
vagy ha teszik, a püspökség emberei azt elfogadni ne tartozzanak. 

Ha horvát írók az előadott körülményeket nem ismervén, 
azon körülményből, hogy a bánok pénzt verettek, azt következ- 
tetik, hogy Slavonia önálló ország volt, mert hisz pénzverési jog- 
gal élt, akkor még pro superabundanti azt kérdezzük : vájjon tud- 
ják-e, hogy a bánálisok veretése a XIV. század folyamában 
megszűnt és felvergődhetnek-e azon következetességre, hogy ak- 
kor és ez okból Slavonia önállósága is megszűnt? 

Ezt az önállóságot, melyről a régiek nem is álmadoztak, 
még az adófizetési módból is akarják kiokoskodni Szvinimir, 
vagy inkább Gáj utódjai. 

* In regno banatus sive ducatus, mondja az eredeti. 



— 378 — 

Erről azonban későbben. Most még csak azt akarom meg- 
jegyezni, hogy „Horvátország" a magyar pénznek forgalomba 
hozatala által, mindig jól érezte magát. Kitűnik ez a slavoniai 
rendeknek Cetinböl 1527. május 1-én I. Ferdinánd királyhoz in- 
tézett kérvényéből, melyben panaszolják, hogy azon pénznél, 
melyet nekik I. Ferdinánd kttld a török által szorongatott nép- 
nek, nagy a vesztesége minden vásárlásnál. Kérik tehát a ki- 

4 

rályt, küldjön oda magyar pénzt, úgymint forintokat, régi ma- 
gyar dénárokat, garasokat, melyek ripparü neveztetnek, és kraj- 
cárokat, — mind ezeknek ott igen nagy a kelendősége, és szi- 
vesebben fogadtatnak fizetés gyanánt, mint másféle pénz.^ 

96. 

Pénz- és adóügy Ho rv át országban, — Az arany hdla. 
— A kamara nyereség. — Az adókedvezmény kezdete, — A k^d- 
vpzményhöl követelés lesz, — Deák Ferenc 1836. és 1840. évek- 
ben. — A német rendszer. — A kiváltságok magaslatán. 

Budapest, 1885. március 21-én. 

A horvátok, még mielőtt országuk a magyar koronához 
kapcsoltatott, nyestbőrökkel fizették adójukat, és ez adónem fen- 
maradt a magyar királyok alatt is. Az aranybulla XXVII-dik cikke 
ezt törvényesíti, midőn így szól: a nyestbőrök a Kálmán király- 
t()l szabott inód szerint fizettessenek.* 

Ez a nyest Szlavónia, azaz a mai Horvátország gazdasági 
történetében nagy szerepet játszik. Mellékadónak tekintetett a 
mardurina, mely a nemességet nem terhelte, sőt II. András 
1231. évi törvénye még a mardurinák egyharmadát a földes 
urnák engedte át, csak kétharmadát tartván fenn a királynak. 

Nagy Lajos ■ király 1351. évi XII. cikkében még világo- 
sabban mondja, hogy a Dráva és Száva közt, valamint a Pozsega 
és Valkó megyében lakó nemesség a mardurina (bán zsolosmája) 
fizetése alól fel van mentve, hanem köteles a kamarauye- 
reséget (lucioim camerac) fizetni, mint az országnak más neme- 

' Az oklevél Palugyainál : Kapcsolt részek 96. 97. lap. 
^ Marturinae juxta consvetndinem a Colomanno Rege constitutam, 
solvantur. 



Bei.* Csak mellékeeeii figyelmeztetek, hogy a király csak egy- 
nek ismeri országát. Regoum, uem regna. Mária királyné 1384. 
évben mind II. András, mind Nagy Lajos ebbeli törvényeit meg- 
erősíti. Albert király 1439-ben a VII. tOrv.-cikkben kimondja, 
hogy Magyarországon a kamaranyereeég, Erdélyben az ötvened, 
Szlavóniában a mardnrínák fizetendők adóul. Ezzel egészen 6ssze- 
hangzik II. Ulászló királynak 1492. évben keletkezett nagyobb 
dekrétumának XXVI. cikke. 

De azért ne vélje senki, hogy a kamaranyereség cimíí adó 
Szlavóniában ismeretlen volt, hiszen már V. István király emliti 
1272. évben az esztergomi érseknek azt a régi jogát, hogy a 
kamaranyereség (Incrnm camerae) után a Dráván túl tizedet 



V. László azt tapasztalván, hogy a nyestadó beszedésénél 
sok visszaélés történik, 1357. február 24-én rendeli, hogy az oly 
módon beszedessék és kezeltessék, mint a kamaranyereség-adója 
Magyarországon.* Mátyás király a mardurinákat már nem emliti, 
hanem 1471. évben a XI. tfirv.-cikkben fogadja, hogy a kamara- 
nyereségen kivül, az országgyűlés beleegyezése nélköl, semmi 
féle adót nem fog beszedni. Tehát Szlavóniában is kamaranyere- 
séget mint másutt. Itt egy válságos ponton állunk, mert az 1472. 
évi XII. törv.-cikk megállapítja, hogy tízlavoiria régi szokása 
szerint mindennemű adóból csak felét űzesse annak, a mit Magyar- 
ország fizet.^ Az itt említett szokásnak a térvényekben semmi 
nyomát nem találjuk, azért itt alkalmasint valami alkudozásokra 
történik célzás, melyeket a horvátok Mátyás király valamely 
elődjével folytattak. 

Nincs kétség, hogy az 1472. évi törvény először emliti 
Szlavóniára nézve azt a kedvezményt, hogy az adónak csak felét 
fizesse. A szlavóniai rendek 1492. évben szintén kimondják, a 
n. törv.-cikkben, hogy Szlavónia poHánkint a Magyarországra 
kivetett adónak felét tartozik fizetni. Már az 1522. évi XXVII. 
törv.-cikk e szokástól eltér és rendeli, hogy Szlavónia ne, mint 

' Az egész idézett törvénycikk Bztlvege benfogkltatik Nagy Lajos 
1351. évi levelében, melylyel az aranybullát megerősíti. (Fejér IX. 2. kfít. 
43. líip.) 

' Kiiknljevics : Jura regni Croatiae I. 232~2!)3 ). 

° Kovaoliicli : íjn|)pleiii ad acstigia Comitiüriiin. 11. köt. 22<>. lap. 



— 380 — 

eddig, a magyarországi adónak felét, hanem azt teljes mérték- 
ben fizesse. Ennek oka az volt^ mert Szolimán császár egész 
hatalmával közeledett Magyarország felé. Az említett évben a 
szokástól való eltérést még azon hozzátétellel enyhítette a tör- 
vény, hogy a teljes és egyaránti adót csak a mostani esetre 
kívánja. Azonban 1523. évben a Szolimantól való félelem csilla- 
pult, a teljes adó megint beköveteltetett Szlavóniában is, — de 
az enyhítő hozzátétel, mely ez intézkedést igeiglenesnek nyilat- 
koztatta volna, elmaradt.^ 

Idővel Szlavónia teljes adómentességre törekedett; 1565. 
évben már egész Kőrös vármegye valóban adómentes. A szlavó- 
niai rendek 1567. évben azt kérik, hogy a Kulpán túli rész is 
adómentesíttessék ; de e kérelmet Miksa király megtagadta. A 
rendek e kérelmet Kőrösmegye maradványára és a Kulpán túli 
részekre nézve 1570. évben ismétlik, de úgy látszik sikertele- 
nül, a törökök általi megnyomorítás dacára, melyre a rendek hivat- 
koztak. 

így nem boldogulván, a szlavóniai rendek, Rudolf magyar 
királylyá koronáztatására meghívatván, a magyar koronázási ország- 
gyűlésre küldendő követeiknek azt adták utasításul, hogy szabad- 
ságaikat, különösen Kőrösmegye és a Kulpán túli terület adómen- 
tességét biztosítsák ; minden egyéb ügyekben belátásuk szerint jár- 
janak el. (Magyar Országgyűlési Emlékek V. köt. 494. 500. 565. 
492. lap.) 

II. Rudolf alatt a szlavóniai adónak egy uj fázisa mutat- 
kozik, az 1596. évi II. decretumnak IX. cikke azt rendelvén, 
hogy a szlavóniai subsidium régi szokás szerint a magyar- 
országi adónak csak felét tegye és csak Szlavónia szükségére 
fordíttassék.^ Ezen törvényre hivatkozik az 1618. évi XXXVI. 
törv.-oikk, rendelvén, hogy a szlavóniai adó a magyar kamarába 
befizettessék. Ugyan ez utóbbi törv.-cikk a török hódoltság alatti 
vidékeket is megadóztatja a magyarországi adónak felével és 
így Szlavóniának adóképessége nem becstiltetett magasabbra, 
mint a hódoltságé, mely a töröknek is adózott. 

A koronaőrök fentartására kivetett járuléknál is Szlavónia 

* Kovachich : Supplem ad vestigia Coinitiorum. II. 534. 1. 

* Ezt az intézkedést ismétli II. Mátyás királynak koronázása utáni 
1608. évi dekrétumának 14. cikke ^ §. 5. 



— 381 — 

csak fele részben volt igénybe véve. (1638. évi 8. t.-cikk 2. §. ; 
1647. évi 34. — 1681. év 36. cikk.) 

Saját országuk védelmére is a horvátok csak a kedvezmény 
mértéke szerint járultak hozzá adójukkal^ mint azt az 1659. évi 
86-ik t -cikk bizonyítja. Ez, igaz, aránylagosan még jó állapot 
azon tényhez képest, melyet a gráci rendek 1608. évben kon- 
statáltak és mely szerint a horvátok semmit sem fizettek a ha- 
tárvidék fenntartására, hanem fizettek a stájerek.^ 

Az ujdon koronázott királynak a nemzet által régi szokás 
szerint felajánlott koronázási ajándékhoz a horvátok járuléka 
csak felét tette ki a kivetés aránya szerint. 

Az 1790 — 91. országgyűlés 59-ik cikke aiTa nézve nyújt 
biztosítékot, hogy „Horvátországnak és a felsö-szlavoniai, azaz 
Zágráb, Kőr(>8 és Várasd vármegyék adója" csak a magyar or- 
szággyűlésen fog tárgyaltatni, és adóemelés a magyar ország- 
gyűlésen kivűl nincs meg engedve. 

Az uj kor mindinkább szaporitá a jelenségeket, hogy azon 
méltányosság;i szempontok, melyek a magyar nemzetet arra ve- 
zették, hogy a Dráván túliak terheit könnyítse, magát a nemzeti 
jogot tették kétségessé. Századokon át a régi Szlavóniában mér- 
sékeltebb kulcs szerint volt az adó kivetve, mint Magyarország 
többi részeiben, és a dolog oda jutott, hogy Szlavónia ezt az 
enyhébb gyakorlatot jogra magyarázta, mely annak Magyaror- 
szághoz való csatlakozásának föltételében gyökerezik. 

Midőn az 1836. évi országgyűlés a terheket egyenlően 
akarta felosztani, ezt a főrendek nem engedték meg, állítván, 
hogy ez Horvátország municipálís jogaival ellenkezik. A főrendek 
tehát azon képtelenségnek hódoltak, hogy valamely helyhatósági 
jog akadályul szolgálhat a nemzet törvényhozásának a haladás 
terén. Deák Ferenc erre vonatkozólag 1836. évi követjelentésé- 
ben ezt írja : Nincs nyoma törvénykönyvükben semmi olyan ki- 
váltsági törvénynek, mely Horvátországra nézve Magyarország- 
hoz lett kapcsoltatásának világosan kikötött föltétele lett volna, 
a mit pedig ezen összekapcsoltatás után időnkint a törvényhozás 
határozott, azt, ha igazságtalan s a közállomány céljaival ellen- 
kezik, ismét azon törvényhozás megváltoztathatja, sőt megváltoz- 

* Wanicsek : Die Militargninze I. 114. kp. 



— 382 — 

tatni szoros kötelessége^ s azt ngyan igazságnak senki sem fogja 
állítani, hogy Horvátországnak mind a hái*om megyéje együtt 
véve 34 portával kevesebbet viseljen és 24,000 ezttst frttal ke- 
vesebb közadót fizessen, mint Zalamegye egyedttl maga, holott 
azok katonatartást sem adván, az ebből eredő súlyos terheket 
sem ismerik. 

Az idézett 1791. évi 59-dik törv.-cikkben az alsó szlavóniai 
és horvátországi adóról az a rendelet van közbeszúrva, hogy ez 
külön tárgyaltassék a magyarországi adótul (separatim tamen a 
contributione regni Hungáriáé pertractetur.) Ezen szavak értelme 
fölött nagy vita folyt az 1840. országgyűlésen. Deák Ferenc az 
április 6-iki ülésen ezeket monda: A mi már a horvát követnek 
előadását illeti, miszerint ő csak horvátországi adót ajánlván 
meg, azt külön kívánta tétetni, hivatkozván az 1791. 59. t. -cik- 
kelyre, erre nézve komolyan kérdi a horvátországi követet, 
akar-e ő az előbbi gyakorlatnál megmaradni, vagy pedig az 
1791. 59. t.-c. betfi szerinti magyarázatához akar ragaszkodni? 
Ha az előbbi gyakorlathoz áll, akkor a horv<4,tországi adónak a 
magyarországi adóval együtt kell ajánltatni, mint ez máskor is 
történt, ha pedig az 1791. 59. t.-c. rendeletéhez ragaszkodik, 
azon esetben hiszi, hogy ezen törvénynek a horvátországi követ 
azon nevetséges magyarázatot adni nem kívánja, hogy a horvát- 
országi adóhoz csak önmaga szólhasson: mert hiszen a felhívott 
59. t.-c. azt mondja, hogy a horvátországi adó a magj'^arországi 
gyűlésen külön tárgyaltassék ; már pedig a magyarországi gyű- 
lésnek ő és más megj'^ék követei is tagjai, következésképen a 
horvátországi adóhoz hozzászólhatnak. Ha tehát a horvátországi 
követ csak azt kívánja, hogy külön tárgyaltassék a horvátor- 
szági adó, abban ő nálánál örömestebb senki sem egyez meg; 
mert ez által vége lesz egy súlyos kérdésnek, hogy t. i. Horvát- 
országnak nincs annyi portája, mennyinek lenni kellene. ré- 
széről az előbbi módnál akar maradni, hogy t. i. a horvátországi 
adó a magyar adóval együtt ajánltassék, noha Horvátország kí- 
vánságára, mint kijelenté, abban is megegyez, hogy külön vétes- 
sék fel. 

Deák Ferenc fentebbi beszédjében feltűnik az, hogy ő egy- 
szerűen Horvátországnak nevezi azt, a mit az idézett törvény 
Horvátországnak és Felső-Slavoniának, azaz Zágráb-, Kőrös- és 



— 383 — 

» 

Varasdmegyének nevez. Es noha ő azt nem pártolta^ felmeiill 
benne az eszme^ hogy az országgyűlési követek bizonyos tár- 
gyakhoz hozzá szólhassanak^ másokhoz pedig nem. Oly eszme^ 
mely az 1868. évi kiegyezés által életet nyert. 

Busán Hermán Deák Ferenc ellenében azt jegyzé meg, 
hogy ő az 1836. március 9-én tartott országos ülésben épen azon 
szavakkal ajánlott adót Horvátország részéről; mint ajánlott ma. 
Erre Deák ismét felelt: 

Minthogy a horvátországi követ a múlt országgyűlési saját 
kijelentését gyakorlatnak tekinti^ nehogy a mostani előadásokból 
jövendőre gyakorlatot követelhessen, megjegyzi, hogy ő gyakor- 
latnak csak azt tekinti, miszerint a horvátországi adó itt a ma- 
gyarországi adóval közösen, és az egész törvényhozó test által 
ajánltatott. Mit tett a szólott horvátországi követ a mait ország- 
gyűlésen, azt ö részéről gyakorlatnak el nem ismeri, s nehogy 
jövendőre a horvátországi követnek a mai napon tett kijelenté- 
séből valaki azon balmagyarázatot húzhassa, hogy a horvátor- 
szági adót csak maga a horvátországi követ ajánlja és a ma- 
gyarországi vármegyéknek ahóz szólása se legyen, ezen magya- 
rázat ellen ünnepélyes óvást tesz s kijelenti, hogy ha Horvátor- 
szág az 1791. 59. t.-cikk betű szerinti magyarázatához ragasz- 
kodik, ő részéről kész arra, hogy azon törvény értelmében a 
horvátországi adó külön szavaztassék, és azon esetben megyéje 
részéről a hoiTátországi adót 300,000 forintban kívánja meg- 
állapítani. 

Bizonyosan nem úgy értette Busán a dolgot ; ő azt akarta, 
hogy a horvát adó a magyar követek hozzájárulása nélkül álla- 
pittassék meg. 

Mint Deák Ferenc az ő 1840. évi követjelentésében mondja, 
a karok és rendek azt is kijelentették egyúttal, hogy Horvátor- 
szágnak eddig fennállott igazságtalan könnyítése megszűnjék, s 
a porták összes számából arra is annyi vettessék, mennyi az or- 
szágos összeírásban foglalt adatok szerint erejének arányához 
képest reá esendő volna. A főrendek azonban Horvátország por- 
táit tárgyazó kivánatainkat el nem fogadták, s valamint a múlt 
országgyűlésen, úgy most is folyvást ellenezték azt, hogy Hor- 
vátország portáira nézve változás történjék. 

Midőn a forradalom elnyomása után az osztrák-német rend- 



— 384 — 

szer tabala rasat csínált a történeti jogokkal, senki sem szólt 
többé arról, bogy Horvátországnak az adófizetésben kedveznaé- 
nyek nyújtassanak. A magyar koronához tartozó területek lako- 
sai még csak akkor ismerkedtek meg az adófizetés magasabb 
mathematikájával, és különösen a horvátok kaptak mindennap 
leckéket a Gleichberechtigung áldásairól. 

De alig hogy a magyar alkotmányos kormány újra műkö- 
dését kezdte, a kiváltságok kora is újra feléledt, nem osztályok, 
nem a haza egyes polgáraira, hanem egyedül Horvátországra 
nézve. A kedvezmények, melyek a múlt századok szokásában 
gyökereztek, uj alakban törvényesíttettek. Az 1808. évi kiegye- 
zés 16. §-a Horvát-Szlavonországok egyenes és közvetett adói- 
nak és egyéb közjövedelmeinek 45 sz<iztóliját engedi át azon 
részek beladmiuistrátiója számára, és ha e jövedelem nem fe- 
dezi a költséget (§. 25.) Magyarország előlegezi a hiányt. Ugyanez 
alkalommal (§. 18.^ átengedte Magyarország a Dráván túl a 
bor- és húsfogyasztási adókat, abból a közösllgyek számára sem- 
mit sem vesz igénybe, űgy hogy Horvátország e jövedelme a 
községi kiadásokat busásan fedezheti. Átengedte végre a határ- 
vám jövedelmeit is. 

» 

Es mindennek dacára a zárszámadások alkalmával a hor- 
vátok mint valóságos enfants terríbles álltak szemben a ma- 
gyarokkal. 

A horvát fö odro s. — A réyi horvát harcegek, — Nomiy 
Jcét Bihacs, Salona, Spalato, két Cdtin, Knin, Belgrád, Zágráb. 

— IV, Béla, — Grad, Gradec és Grcc, — Listi László verse. 

— Zágráb és Paris, — Zágráb és Florenz. — Zágráb és Milano, 

— A Bálkán félsslget. — Zágráb és Königsberg. — Trefort, 

Budapest, 1885. március 25-én. 

Azt a helyet, a hol a régi horvát hereegek gyűléseiket tar- 
tották, a honnan leveleiket keltezték, a hová temetkeztek, — 
méltán fővárosnak lehet nevezni, habár az állami szervezet oly 
központosítására, mint azt a mai kor ismeri, gondolni sem lehet. 
A horvát történetek legrégibb századában Noná lehetett az elsó 



főváros, ntúbb Bihacs, uoha Míkóczy József ezt tagadja. Lnccari 
Jakab azt írja Zvoinimir királyról, hogy Bihics-ben (in insnla 
Metubari) Szent Antal templomában temettetett el, melyben a 
királyok airjai álltak, — a korábbi TamáB spalatól főesperes 
szerint pedig Oreecimir és más királyok és királynék a Salona 
romjai küzt épltlt Szent István basilicájának előcsaniokában nyug- 
szanak. Tamás véleményét Lucias is teszi magáévá. 

Azonban tagadni nem lebet, liogy Tiqiimir és Muneimir 
horvát hereegek (837. és 892) ismert levelei Bihacsban keltek, 
és hogy ez által némileg a székhely jellegét adták a városnak. 

Itt íi helységek üBszetévesztésétftI kell é\akodnunk, mert 
valamint a régi llorvátorezí'igban két Üettin (nem is tekintve a 
montenegrói Caettinjét), ágy két Bi1i:u-s is létezett. Az egyik az 
Unna partján, a inásik Bpalato mellett; és csak ez az utóbbi jOn 
tekintetbe, mint a régi Horvátország ffivárosa ; és Istvánfy azon 
nem ritka tévedésbe esett, hogy az Unna melletti Bibacsot tar- 
totta a horvát hercegek temetkezési helyetti és így a horvátok 
régi fővárosául, holott ez még IV. Béla király idejében sem lé- 
tezett, vagy legfeljebb oly jelentéktelen hely volt, mely a horvát 
őstörténettel nem fllgg üssze, és semmi igényt nem tarthatott a 
főváros nevére. 

Az Unna melletti Bilmes azonban a XIII. század második 
felében mégis kezd a homályból kibontakozni. A zanai főispán 
1264. évben itteni alispánját emliti, — 12Gíi. évben Peset, Pol- 
hana és Bihics kil/Áis zsupán alatt álltak, 1271. évben pedig Bi- 
hicsen szervezett községi hatóságot találunk, a mely a topuszkói 
apátsággal szerződésre lép. K város történetéből még azt emel- 
jük ki, liogy ez 149(). évben Oor\ín János bán székhelye volt. 
Továbbá, hogy Batthyány Ferenc bán 1527. évben Pozsonyban 
njra hűséget fogadott I. Ferdinánd királynak, különösen azt, 
hogy a bihacsi várat (castrum Byhegh) az ő, mini Magyarorseác/ 
királya nevében, és részére fentartandja. i^Falugyai : Kapcsolt ré- 
szek 93. lap.) Ezt a kifejezést ajánljuk azoknak figyelmébe, kik 
Magyarország megalapítása után még horvát királyokról álma- 
doznak, és azokat a történetbe becsempészik. Ugyancsak Ferdi- 
nánd király 158-1. évben a topuszkói apátságot Kegievieh Fe- 
rencnek adományozza, kinek apja Péter, horvát, bán igére, hogy 

riatív t'.: HOUvl'rtiHBzAuKÚL. Sí6 









r 



r/ 



— 38« — 

;^y a HorvátorRzágban fekvő Bihaos ica^tmm Bewhegri és^ Ripacs 

r várakat az apátság jövedelmeibői fentartani fogja. 

A Spaiato meilettí Bihaes ídővei királW praediam minősé- 
gére szállt le. 

Horváth István^ a horvát történetek éles bírálója, aizt állitja, 
(Cber Croatien 30. lap), hogj' Tyn, avagy a mai Knin volt a 
horvátok fővárosa, és ennek bizonyságául hivatkozik Mancimir 
herceg 892. évi levelére. A jeles tadós azonban elhibázta a dol- 
got, mert Mancimir levele nem Tyn, azaz Tininban keit, hanem 
Bihacsban, az ő hibája Palugyai Imréét vonta maga atán, ki 
ugyanezt állítja. (Kapcsolt részek 11. lap.) Azonban Tinin fővá- 
rosi rangja még sem alap nélküli állítás, mert a XUI. században 
élt Kezai Simon szerint Péter horvát király széke és trónja Ti- 
nin városban vala. Péter nem volt király, hanem csak zsupán, 
ki ellen Álmos királyi herceg csak gyengén tudta védeni a ma- 
gyar korona jogait. Kálmán király azért 109(5. évben a Száván 
átkelt, és a gozdi hegyek közé szorított Pétert megverte és meg- 
ölte. Hogy Tinin vagy Knin Horvátországban előkelő hely volt, 
mutatja, hogy még későbbi korban is a knini pilspök máskép 
általában horvát püspöknek neveztetett. A horvát főbánok szék- 
helye többnyire Knin volt. 

Fontossággal birt az Adria közelében fekvő Belgrád (Ten- 
ger-Fehérvár), azaz, a mai Zára Vecchia, a hol a győzelmesen 
előnyomuló Kálmán király 1102. évben a horvát-dalmát nemes- 
séggel és városokkal országgyűlést tartott, és magát horvát-dal- 
mát királynak koronáztatta; oly ünnepélyes szertartás, melyet a 
későbbi magyar királyok soha többé igénybe nem vettek. 

Mind e városok, melyek a régi horvát történettel kapcso- 
latban állnak, nem a Dráva-Száva közén feküdtek, hanem vagy 
az Unna, vagy az Adria közelében ; és ez igen természetes, mert 
a régi horvátoknak a Dráva-Száva közén, mely nem volt az 
övék, nem lehetett fővárosuk. 

Még a magyar állam megalakulása után is Zágráb sokáig 
kevéssé ismeretes hely. Béla király névtelen jegyzője (43. feje- 
zet) a honfoglalást leírván, s a magyarok kalandozásait a Bal- 
kán félszigeten előadván, azt mondja: „Bulcs, Léi és Botond 
innen megindulván, az úgynevezett Petrovagora erdején átkelve 
a Kulpa folyó mellett tábort ütőnek. És azon folyón átkelvén a 



— 387 — 

Száva folyóhoz jutának és a Száván átkelvén, Zágráb várát be- 
vevék." De a névtelen jegyzőt méltán arról lehet vádolni, hogy 
saját korának ismereteit a honfoglalás korába vitte át, — ebben 
ugyanis Zágráb nem volt oly város, mely a honfoglalás történe- 
tében megemlítést érdemelt volna. Némely iró szerint Zágráb 
még Szent László király idejében sem létezett még, — de ez 
túlzás, mert ktllönben hogy nevezhette volna zágrábinak az ál- 
tala alapított Dráván túli magyar püspökséget ? János guercsei 
főesperes Zágráb határait leírja, és olyanokul a Kerek nevű te- 
rületet, a Cirkvenica, és Deze patakot említi, — ebből Kerche- 
lich kétségtelennek ítéli, hogy Zágráb Szent LiVszló korában már 
létezett. Sokkal részletesebben leírja Imre király 1201. évben 
Zágráb város területét. (Wenzel: Okmánytár I. 232.) 

Ezen előzményekből világosan kitűnik, hogy IV. Béla 1242. 
évben Zágrábot nem alapította, hanem hogy annak városi kivált- 
ságokat adott, és hogy a Gréc nevű hegyen erősséget épített a 
határszélek védelmére, (cum nostrae i)laeuisset voluntati, in Za- 
grabia, in monte Grech, civitatem liberam constrnere). Ez időtől 
fogva két várost lehetett megkülönböztetni, a keletre két domb 
közt fekvő káptalani várost, melyben a püspöki székhely, és fő- 
egyház állt, — és az ettől nyugotra eső Grad hegy, melyre IV 
Béla a várat építette, — a mons Grecensis. Azért említtetnek 
1252 — 53. években a gréci vendégek, és Zágráb új helység ki- 
váltságai (libertates hospitum de Grec, et de nova villa Zagra- 
biae) : azért szól egy 12(50. évi és több más diploma a Zágráb 
mellett a gréci hegyen emelt várról (castrum in monte Grec 
juxta Zágrábiam) holott ugyanakkor szokásban volt mondani, 
hogy Túrmező, és a várjobbágyok a zágrábi várhoz tartoznak. 
A zágrábi várjobbágyok már 1209. évben említtetnek, kellett 
tehát zágrábi várnak is létezni, — vájjon a gréci hegyen fek- 
vőt kell-e érteni? vagy mást, mely a káptalanhoz közelebb fe- 
küdt? ma már nehezen dönthető el. Bizonyos, hogy a zágrábi 
várispánság IV. Béla idézett 1242. kiváltság levele előtt igen 
gyakran említtetik. 

A rV. Béla által épített várra nézve az a véleményem, 

hogy annak helyén már azelőtt valami csekély erődítések, vagy 

őrtornyok az erdők sűrűségeiben állhattak, a mit a hegynek 

Grad, Gradec vagy Gréc nevéből lehet következtetni. Bedekovich 

25* 



— 388 — 

József a pálos szerzetes nagyot tévedett, midőn azt írá, hogj- 
Zágrábot a görögök alapították, és ennek igazolásául arra hivat- 
kozik, hogy a felső várost ma is mons Graecus-nak nevezik (Na- 
tale solum sancti Hieronymi 28. lap.) Stájerország fővárosa Grác 
vagy Gréc bizonyára nem a görögöktől (graeci), hanem a vend 
Grad, és Gradec (váracs) szótól kapta nevét ; így Windisgraetz, 
és mások. 

9 

Érdekes figyelemmel kisémi, a város változó elnevezését. 
A XIII. század végén (1295.) Civitas Graecensisnek nevezték 
Zágrábot, a polgárságot: a gréci hegy polgársága. Losonczy 
László, a három tartomány főkapitánya és Szörényi bán e^^ 
1387. évi levele március elsejéről kelt „a gréci hegyen Zágráb 
mellett."^ A Kőrösben tartott tartományi gyűlés végzéseinek 6-ik 
cikke így szól: Civitas Zagrabiensis, avagy Montis Graecensis. 
Ez időben tehát Zágráb és Gréc már egészen összeolvadt, úgj- 
mint Buda és Pest, mint Kárán és Sebes. 1557. évben a szla- 
vóniai rendek kérik a királyt, hogy Zágrábot erődittesse, ezen 
szavakkal : kegyeskedjék a gréci hegyen levő királyi városát, 
mely felséged ezen országainak metropolisa, erődítésekkel kö- 
rülvenni.^ 

Listi Lászlónak 1653. évben Bécsben nyomatott ily cimü 
munkája: „Magyar Mars, avagy Mohács mezején történt vesze- 
delemnek emlékezete" közjogi szempontból is figyelmet érdemel, 
meii; a XVII. század nézetét az országok területeiről tükrözi 
vissza. Előre boc-sátván, „hogy kilenc ország hallgatott régen Ma- 
gyarországhoz," így folj^atja: 

Ezután Horvátok, Dalmaták és Rácok 

Élek lakó földeket, 
A Thótclc Zágrábban, Horvát Bithyhomban 

Teszik lilő székeket. 
Rácok Fej érvárban Nándor Belgradumban 
Veszik eredeteket. 
Az itt említett horvát Bithyhom város alatt Bihacsot kell 
érteni.* 

* Civitatem suam regálém, quae est metropolis istorum regnorum 
suae Majestatis, — fortiíicatione clementer providere. (M. Országgyű- 
lési Emlékek IV. 629. lap.) 

^ Régi magyar Nyelvemlékek HL kötet. Az idézett versszak talál- 
ható Listi munkáiban. Ujabb Nemzeti Könyvtár. Második folyam 52. lap. 



— 389 — 

Különben Zágráb már akkor fejlődbetett a Dráván túli ré- 
szek fővárosává; midőn a bánok mindinkább állandóan e helyen 
székeltek. 

Nincs oknnk a régi Zágrábbal e helyen tovább foglalkoz- 
nunk; az újkori Zágráb tán még inkább vonzza magára figyel- 
münket; mert a város keblét azon öntudat dagasztja, hogy há- 
rom tartomány nevében beszél és cselekszik. Azt hiszi^ hogy a 
mit Zágráb tesz, azt okvetetlenül a tartomány is például vészig 
úgy a mint Paris példáját egész Franciaország követi. Alig van 
jelentősebb város Európában^ a melylyel Zágráb már magát 
össze nem hasonlította volna. A zágrábi tartományi gyűlésen 
1884. június 27-én azt monda Eamenar képviselő : Magyarorszá- 
gon minden történik a főváros emelésére, — Horvátországban a 
főváros lealázásan dolgoznak. A horvát opera fentartására sza- 
vaz, ámbár a zágrábiak azt nem érdemlik. Nagyon indolen- 
sek vagyunk, -- mondja szónok, — és még nem appelláltunk 
a monarcha szivére és zsebére, — ő bizonyosan legalább 20,000 
forintot ajándékozna szinházunk számára. 

Az elégedetlenség e szavai Budapest roppant emelkedésé- 
ben találják forrásukat, különösen abban, hogy a királyi felség 
itt saját költségén fényes operaházat építtetett. A magyar király 
ugyanis az első, ki több százados törvény azon óhajának meg^ 
felel, hogy az év bizonyos részeiben székhelyét fővárosunkban 
tartsa, — és reményijük, hogy ezentúl még gyakrabban és hosz- 
szabb időn át fogja fővárosunkat jelenlétével szerencséltetni. — 
Ugyancsak múlt évben Strossmayer Zágrábot balkáni Florenznek 
keresztelé el. A diakovári magyar püspök sok törvényen, az ál- 
lami ildom, és kötelesség szabályain túl teszi magát — büntet- 
lenül, most a földrajzot is összegyúrja, és a Balkán félszigetet a 
Dráva partjáig terjeszti ki. Egy pár héttel később a zágrábi 
egyetemi iQúság bál rendezéséről értekezett, és elhatározta, hogy 
a bánt és feleségét arra meg nem hívja, mert Zágráb a szláv 
Majland, és úgy akarja magát viselni, mint az olaszok az osz- 
trák főhadi parancsnok ellen. 

Hozzájárulunk mi is egy hasonlattal. Freystadt M. azt a 
várost, a melyben Kant született, és híres filozófiai munkáját: 
Kritik der reinen Vernunft irta, így címezte : 

„Königsberg, die Stadt der reinen Vernunft." 



- 390 - 

E cím szárnyas szóvá lett, de a németek által rendesen iróniá- 
val hangoztatott. 

Zágrábnak ujabb története arra érdemesíti, bogy azt a ki- 
ficamított ész városának nevezzük. A kiegyezés óta a város szép 
fejlődésnek indult, és a provinciális város sok előnyével és kel- 
lemeivel bir. De a 24,000-et alig felérő lakosság távol sem bir 
azon fontossággal, melyet az izgatók neki tulajdonítani szeretné- 
nek. Erről a város csakhamar fogna meggyőződni, ha a magyar 
kormánynak eszébe jutna Trefortnak ez év elején az országgyű- 
lésen mondott szavait gyakorlatilag alkalmazni. A kormány min- 
dig kerülni fogja a confliktusokat — monda a miniszter más 
tárgyra vonatkozólag, — hanem aiTól az állam soha le nem 
mondhat a béke kedvéért, hogy saját jogait ne érvényesítse. 

Ha majd egyszer a magyar kiábrándul mostani politikájá- 
ból, akkor vége a zágrábi boszorkánytáncnak is. De nem fogjuk 
ám gr. Andrássy Gyulát például venni, ki zeueszóval és egy 
század katonasággal vélt kiindulhatni Bosnia elfoglalására. 

98. 

Mu rakös. — B. Bedekovich Kálmán a miniszter. — Bedeko- 

vieh József az iró, — Zala vármegye. — Zrínyi György. — 

Somogy vármegye. — Kvaternik kavarja a történet anyagát. — 

Klaics holyovgásai. — A zágrábi magyar püspökség. 

Budapest, 1885. április 3-án. 

Báró Bedekovich Kálmán, a horvát ügyek minisztere a ma- 
gyar kormánynál, bizonyára a legrokonszenvesebb férfiak egyike, 
a kikkel a Dráván túlról származó polgártársaink közül a jó 
sors összehozott. De ezzel még igen keveset mondtunk, mert azt 
neki nem lehet eléggé érdemül felróni, hogy ő soha sem szapo- 
rította a nehézségeket, melyeket a horvátok összehordani siettek 
állami életünk megakasztására. 

Nagy Iván állítása szerint az ő családjából származik az a 
Bedekovich József, ki mint pálos szerzetes 1752. évben egy tí)r- 
téneti munkát adott ki, melyre egy futólagos pillantást aka- 
runk vetni.' 

* Címe : Natale sohim magni Ecclesiae doctoris Sancti Hieronyini, iii 
ruderibus Stridonis occultatnm. Nagy Iván nem tudja Bedekovich Józsefet 
a családfán elhelyezni. 



— 391 - 

Bedekovich József ugyanis azt híszi^ hogy a Muraköz míu- 
(lenkor Horvátországlioz, nevezetesen Várasd vármegyéhez tarto- 
zott és csak különös körülményeknél fogva került Zala várme- 
gyéhez. Elbeszéli a történetíró, hogy midőn Zrínyi György 1593. 
évben Zala vármegye főispáni helyettesévé kineveztetett, nagyon 
buzgón járt utánna, hogy e megye valóságos főispánjává kine- 
veztessék. Várasd megyében, a hol neki birtokai voltak, ily mél- 
tóságra kilátása nem lehetett, mert a varasdmegyei örökös főis- 
pánságot az Erdődy családra ruházta a király, Zalamegyében 
pedig Zrínyinek nem voltak birtokai, — és így eleget nem te- 
hetett a törvényes szokásnak, hogy csak az lehessen főispán, a 
kinek az illető megyében birtokai vannak. Végre kieszközölte, 
hogy az egés/s Muraköz Zala vármegyéhez csatoltassék és így — 
Muraközben birtokos lévén, — elérte célját s zalamegyei főis- 
pánná kineveztetett. 

Bedekovich József nem feltétlenlil hisz ez előadásnak, me- 
lyet sok kétely mellett tesz közzé, de valószínűségét sem tagadja 
mert Zala vármegyének nagyobbik fele a törökök által akkor 
el lévén pusztítva, sem Egerszegen, sem Szalaváron nem tart- 
hatta gyűléseit, hanem csak Alsó-Lendván, melynek Zrínyi György 
volt a parancsnoka. 

De hát a XVI. és XVII. század előtti dolgokról, semmit 
sem tudott Bedekovich? Hiszen már Gizella királyné adomá- 
nyozta a Dráva és Mura közti Viznieth nevű földet a veszprémi 
püspökségnek. 

A ki a XII. és XIII. századtól kezdve bizonyítékokat ke- 
res arra, hogy a Muraköz mindig Magyarország része volt, az 
olvassa Palugyai és Botka Tivadar munkáit.^ Ez alkalommal csak 
néhány ismeretlenebb adatokat akartam felhozni e tárgy felvilá- 
gosítására. 

A Mura és Dráva összefolyásánál fekvő Légrádról azt iija 
Mária királyné 1384-ben, hogy ez Somogy megyében a Mura 
mellett, de már a Dráván túl fekszik. Még 1488. évben is mint 
somogymegyei falut ismerjük Légrádot. E városról azt írja Fé- 
nyes, hogy ez még nem oly nagyon régen a Muraközben feküdt, 

* Palugyai: Kapcsolt részek 277—291. 1. és a Csengery által szer- 
kesztett Budapesti Szemlét XIII. köt. vagy 1861. évi folyam 54—05. lapjait. 



- 392 - 

de a Dráva más ágyat csinálván magának, most Horvátország 
felé fekszik.' ügy látszik tehát^ hogy a Dráva ismételve ját- 
szotta az országfoglaló és országvesztő szerepét. (Ob, ez az áruló 
Dráva !) De azért soha és semmi körülmények között nem szdnt 
meg a Muraköz Magyarország közvetlen része lenni^ csak a forra- 
dalom utáni időnek volt fentartva a történeti jogokkal tabula 
rasat csinálni és akkor került a Muraköz először Horvátország- 
hoz^ mely azt 12 esztendeig birta^ addig t. i.^ mig ugyanaz a 
fejedelem^ a ki Muraközről abszolút hatalommal rendelkezett^ az 
1860. évi okt. 20-dikán kelt diplomával Magyarország integritá- 
sát elvileg elismervén^ Muraközt újra visszacsatolta Zala várme- 
gyéhez. 

Azonban ez a 12 esztendő az alkotmányos érzelmet fitog- 
tató horvátoknál többet nyom^ mint sok századnak története, lia 
ez nekik nincs ínyükre. Ők Kvaternik hú tanítványai, kinek 
arcképét a királyé mellé tűzték ki a horvátok. A hol törvények 
és diplomák nekik kedvezni látszanak, nagy garral azokra hi- 
vatkoznak. Ha azok értelmét nem csavarhatják tetszésükre, ak- 
kor a természeti jogra, sőt geológiára és orographiára utalnak. 
Mindenből csak a mazsola-szőlőt szedik ki. 

Arról a horvátok nem szeretnek hallani, hogy Baranya, So- 
mogy és Zala megyének lényeges alkatrészei túl a Dráván fe- 
küdtek, mert azon hamis tanhoz, mint dogmához ragaszkodnak, 
hogy a Dráva Magyarország határát képezi, — pedig semmi sem 
tévesebb, mint ez a nézet. Tudniok kellene, hogy a Száván túl 
is voltak magyar vármegyék, tudniok, hogy 11. Béla király a 
magyar országgyűlés hozzájárulásával adta 1137. évben Boszniát, 
mint hercegséget, fiának : Lászlónak. Nem gondolható tehát, hogy 
a Muraköz, vagy akár a Dráva, Száva köze eredetileg* oly cölö- 
pöt képezett volna, melyet a „horvát államjog" vert volna Ma- 
gyarország testébe. 

Az említettem tényt, hogy t. i. Baranya, Somogy és Zala 
vármegye jelentékeny részei a Dráván túl feküdtek, Klaics hor- 
vát történetíró^ abból magyarázza, hogy sok magyar főúr nagy 

' Magyarország statisztikai és geographiai tekintetben L 493. 1. Mé^ 
Korabinszky és Vályi irják, hogy Légrád a Dráva balj)artján, a Muraköz- 
ben fekszik. 

' Slavonien vom X. bis zum XIII. Jahrhundert 46. lap. 



— 393 — 

és terjedelmes jószágokat birt a Drávához délre eső vidékeU; a 
kiknek nagyon érdekükben feküdt, bogy ezen jószágaik magyar 
vármegyék törvényhatósága alá kerüljenek. De ez csak mondva 
van, és nincs bizonyítva. Magyarország más vidékein is fordul- 
nak elő példák, midőn valamely vármegye főispánja a királynál 
kieszközli, hogy valamely szomszéd vármegyében fekvő jószága 
azon megyéhez csatoltassék, a melynek ő főispánja. De ilyen 
esetek a XV. század előtt nem fordulnak elő és az átkeblezések 
mindig az ideiglenesség jellemével birtak ; sőt II Ulászló alatt a 
visszakeblezés törvényesen el is rendeltetett. 

Mind ez máskép volt a Dráván túl. Itt nemcsak egyes jó- 
szágok és helységek voltak a szomszéd magyar vármegyékhez 
csatolva, hanem nagy területi tömegek is, nem ideiglenesen, ha- 
nem századokon át ; nem mint magán tulajdonok, hanem mint a 
megyék politikai részei. III. Honorins pápa már 1221. évben 
tudja, hogy Somogy vármegyének egy jelentékeny része a Drá- 
ván túl feküdt. Klaics csak Somogymegyére szorítja ezt a terü- 
leti foglalást a Drávántúl, de Baranya- és Zalamegyét is kellett 
volna említenie. 

Ha Klaics ismeri a várispánsági intézményt, nem mulasztja 
el állítani, hogy Somogy vármegye csak várföldeket, ámbár nagy 
terjedelmfieket, birt a Dráván túl ; ezzel pedig a horvát tarto- 
mány politikai álladékára nézve nem volna bizonyítva semmi, 
mert valamely királyi várnak távol vidéken is lehettek, sőt vol- 
tak is földei. Azonban Somogynak a Drávántúl levő részei nem- 
csak várföldekből állottak, és a nevezett három megyének még 
akkor is voltak kiegészítő részei a Dráván túl, midőn a várispán- 
sági intézmény már rég megszűnt, helyt adván a banderíalis 
rendszemek. 

A Muraköz ma politikailag ugyan Zala vármegyéhez tarto- 
zik, de egyházilag a zágrábi érsekség alatt áll. Legyen úgy ; mi 
ez ellen nem teszünk kifogást, mert nekünk a Dráva nem határ. 
És miután a zágrábi püspökség oly magyar püspöki megye mint 
akár Pécs vagy Veszprém, természetes, hogy egyházkerülete ide 
a Muraközre is elterjedhet.^ De azt követeljük, hogy a kik a 

* Gregoriánczy Pál győri püspök saját koráról azt írja 1558. évben, 
hogy Zágráb a második püspökség Magi/arorszttghan, (Seriptores rernm 



— 394 — 

xágTzhi püspöki széken ölnek^ mag^-ar egyhkú méltóságuk öntu- 
datában a Muraközön, de másutt is. a magyar szellemet ébren 
tartsák és hogy papságukat ne engedjék prédává azon hazaáruló 
áramlatnak, mely Diakovárból indul ki. 

Az érseknek saját udvarában is vannak szakadárok, kiket 
Strossmayer párttitó lelke megszállt Ne váija be, míg ót érdeme 
szerint valami kolostorba zárják, hanem hirdesse egész érseksé- 
gének a mit Sehiller Moor Károly által kifejez : 

Ich \ú\\ naeehstens unter Eoeh treten, und flirchterliche 
Musterung haltén. 



)9. 



Közjogi höngészet. — Regnum. — A régi és új Szlavónia. — 
Zachulmia, Trebinje^ Bussiay Havasalföld, Erdély, Karinihia, 
Stajer(yrszág. — Hercegség és bánság. — A korniánykerxAet vál- 
tozó luUára. — A macsói bánok. — Dalmatia. — A fiádari Im- 
ialom, — Derencsin. — A pragmatica sanctio. 

Badapest, 1885. április 4-éii. 

A világot uraló Rómának nyelve egy pár évtized óta ve- 
szíteni kezdi nálunk azon általános elterjedést, mely kttlönösen 
Magyarországra nézve jellemzetes, hol azt gyakran társalgási 
nyelvül is használták a mivelt emberek. Nálunk tehát még a 
hanyatlás korában is köztudomású dolog, hogy a regnum szó 
nemcsak királyságot, hanem általában országot jelent, tekintet 
nélkül annak politikai és nemzetközi állására. 

Mégis politikai ellenfeleink ott a Dráván túl nemcsak egy- 
szer a Regnum szót keresték elő fegyvertáruk és lomtárukból, 
hogy ezzel is bizonyítsák, hogy Horvátország Kálmán király után 
is maradt királyság és hogy a király azt csak szerződés által 
szerezhette meg. 

hungaricarum miuores I. KX). lap.) Ugyan ö azt írja, hogy Csanád és Sze- 
rem alsó Magyarországban fekvő püspökségek. Az egész XIII. században 
a királyi diplomák mindig a magyar piisp()kök sorában említik a zágrábi 
püspököt, a horvát püspököt soha. Csak IV. László alatt, 1273. évben kez- 
dik a spalatói érseket emlegetni a diplomák záradékai, — öt egyedül hor- 
vát társai közül. Ritka esetben emlegetik a boszniai püspököt is. 



— 395 — 

Nézzünk szeme közé kissé ezen állitásnak. 

Sem az uj Slavonia (Szerem, Verőce, Posega), sem a ré- 
giebb, de nem legrégibb Slavonia (a mai Horvátország, =^ Zág- 
ráb, Kőrös, Várasd, Belovár) nem voltak királyságok, tehát ezekre 
a regnum szót szigorúbb értelemben alkalmazni nem lehet. Tá- 
gasabb értelemben igen, de aztán ebből históriai és közjogi tant 
levonni nem lehet. 

IV. Adorján pápa 1158. évben, és III. Sándor pápa 1107. 
évben a ragusai egyházat az apostoli szék pártfogása alá veszi, 
és kijelenti, hogy többi közt regnum Zachulmiae, és Begnura 
Tribuniae (Trebinje) a nevezett ragusai egyház alá tartoznak. 

Nagy Lajos király egy 1381. évi levelében Czudar Pétert 
Russia bánjának (bano regni nostri Kussiae) nevezi. Kussia itt 
=^ Galicia és Lodomeria. 

Hunyadi János 1455. évben azt írja Brassó városának, hogy 
egy Hahócz Radul nevű ember oláhokkal és törökökkel Havas- 
alföldéről, — de Regno Transalpinarum, — betört. 

Újlaki Miklós erdélyi vajda, 1458 — 1463. években egyúttal 
Regni Slavoniae, és Macsoviensis banus volt; tehát Szlavónia és 
Macsó egy színvonalon álltak. 

Verbőczy István országbírót a király 151G. évben egyúttal 
itélőmesterének az erdélyi részekben, — partium Regni nostri 
Transilvanarum prothonotarius, — nevezi. 

Maga a slavoniai nemesség azt írja Getiuéből I. Ferdinánd 
királynak 1527. évben, küldjön nekik magyar pénzt, mert arra 
szükségük van ott, valamint Karinthiában — in terra seu regno 
Carinthiae, — is; 1577. évben a slavoniai rendek panaszt emel- 
nek Székely Mihály ellen, ki ormosdi (Ormosd a mai Friedau), 
tisztviselői által a jobbágyokat Stájerországba — in Regnum 
Styriae — hurcoltatja. 

Ki fogja tehát a Regnum szó használatáért Chulmot, Tre- 
binjét, Galiciát és Lodomériát, Havasalföldet, Erdélyt, Karinthiát, 
Stajerországot az akkori időben királyságoknak tekinteni? 

Ugy lesz az, mint a slavoniai rendek maguk nyilatkoztak 
egy 1539. évi határozatukban, melyben Slavoniát Magyarország 
részének mondják.' És e nyilatkozat nem áll magánosan, mert 

* Magyar Országgyűlési Emlékek II. 275. lap. 



— 396 — 

már II. Ulászló király írja 1493. évben, hogy Corvin János her- 
ceg jószágai : Munkács, Sólymos, Lippa, Medve, Rokonok, és Lu- 
kavec Magyarországban (intra ambítum Regni Hungáriáé) fek- 
szenek. ^ 

Nemcsak Regnumnak nevezték a mai Horvátországot, ha- 
nem hercegségnek is, bánságnak is, — a mint a kormánykerli- 
let élén vagy herceg, vagy bán állt. így írja II. András 1217. 
évben, hogy királyi pénz in regno banatus sive ducatus soha 
sem veretett. IV. Béla király 1245. évben a slavoniai herceg- 
ségben (in ducatu Slavoniae) fekvő Rokonok nevfi földet elado- 
mányozza. V. István 1272. évben a zágrábi egyház javára ki- 
adott levelében Szent László érdemeire visszatekint, ki a slavo- 
niai hercegségben (in ducatu Slavoniae) a pogányságot kiirtá. 
Midőn a nevezett király 1271. évben Ottokár cseh királylyal bé- 
két kötött, azt mondja, hogy maga részéről a békekötésbe kö- 
vetkező országai legyenek befoglalva: Magyarország, Dalmatia, 
Croatia, Ráma, Szervia, Galicia, Lodomeria, Cumania, Bulgária, 
és az egész slavoniai hercegség, — totumque ducatum Slavoniae, 
Tehát itt a mai Horvátország határozottan kivétetik a regnumok 
sorából, és csak hercegségnek neveztetik. Ugyanez időben emlé- 
kezik arról, hogy azelőtt az erdélyi hercegséget kormányozta; 
— miért nem emliti azt is a békekötésben? III. Miklós pápa, 
midőn ez időben Ftilöp fermói püspököt Magyarországba küldi 
apostoli követül, működése teréül Lengyelországot és Magyaror- 
szágot fenebbi tartományaival jelöli ki, — csak Szlavóniáról hall- 
gat, mintha ennek különös megnevezésére szükség nem volna. ^ 
A knini káptalan is 146G. évben jelentést tesz Mátyás királynak 
egy törvénykezési eljárásról, mely a horvát bánságban (infra am- 
bitium hujus banatus Croatiae) végbe ment. 

A régi Horvátország a Kulpán inneni részekre soha sem 
terjeszkedett, mégis csak a régi Horvátországról lehet méltán 
mint egykori királyságról szólni, a melynek elmét Kálmán király 
megtartá midőn azt már végkép a magyar államhoz kapcsolta. 

De a mint az Adria partján elterülő régi Slavouia (értsd 
Dalmatia és Croatia) földrajzi nevét mindinkább kelet felé csusz- 

* Hazai Okmánytár VII. 484. lap. 

2 Wenzel : Árpádkori Uj Okm.-tár III. 248. 257., IV. 128. 130. 133. 
135—137. stb. 



tata, ús idegei) uríjzági'éMzeki'c ruházta, úgy egykori nemz 
állását kifejező nevét is, ii rey»um szót becsempészte oda, 
annak Beinmi jogosnlteága ninee. NincB pedig jogosultsága 
Knipán inneni mai Horvátországban, sem a mai Slavoniár 
natkozólag. 

Az Árpádok idejében a Urává Száva köze nem volt 
kormánykerületnél, mely dinasticns érdekből az egyik k 
kormányzására bízatott, és az uralkodás mintegy elöisk* 
szolgált. 

Ezen kormánykerflletnek nem is voltak ám változ 
határai, hanem az változott a viszonyok, és a királyi keg; 
teke szerint. 

A macsói bánokról tudjuk, hogy a XIII. század vég 
a XIV. század elején elvétve valkói főispánok is voltak; 
ban 1320. évtől kezdve, mintegy félszázadnál tovább a i 
bánságon kivöl Szerem, Valkő, Hodrog, Baranya és Bács i 
főispánságát is tartották, — vagy azokből néhányát egyll 
időben tehát a slavoniai (értsd horvát) bán hatósága Szer^ 
Valkó vármegyére ki nem terjedhetett. Azonban Kálmán 
niai herceg 1239. évben Posega, Valkó és Baranya meg 
intézkedik.' Ebből világos, hogy vagy mind a három vári 
tartozott Slavoniáboz, vagy egyik sem ; — mi az utőbbi 
met találjuk az oklevélben, és a slavoniai bán Valkó ée 
nya megyét csak úgy számíthatta ideiglenesen kormányke 
hez, mint később ugyan e megyéket a macséi bán számi 
közigazgatása köréhez. 

A Dráva Száva közének Magyarországgal való bssze 
sének meglaznlását leginkább az árpádiiázi királyok pol 
okozta, mely ott egy kttlön kormánykerUletet fejlesztett a 
lyi hereegek érdekében. De a hiba még a XV. századh 
nyert táplálékot az által, hogy az országnak e része Corvi 
nosnak mint méltóságához tartozó birtok (Appanage-Lan( 
gedtetett át. Gilley Borbála is itt túlhatalmas volt, mig 
király Öt iuuét ki nem mozdította. 

De az ossz etarlozan dóság érzete soha sem szendergi 
és azért mondhatta Tahy János a vránai perjel I52(i. < 

' Kukuljevics: Jura I. 51). 60. lap. 



- 398 — 

hogy ha ö é« a bán elmegyen, azonnal Szlavónia (Regnum 81a- 
voniae), sót Posega, Yalpó, Somogy és Zala vármegye Zápolyai 
Jánoshoz elpártolnak. Posega és Valpó (Valkó) tehát nem Szla- 
vónia, hanem magyar vármegyék mint Somogy és Zala. 

Nézzünk kissé Dalmátia felé. Sebenico és Traw városok 
1263. évben szövetségre léptek egymással, mely alkalommal 
többi közt azt mondják : hogy ha valaki Sdavoniából aeaz Ma- 
gyarországból (de Slavonia, scilicet de Regno Hungáriáé) mint 
ellenség támadna a városok ellen, azt ők közös ellenségeknek 
fogják tekinteni. A szövetkező városok a királyt így nevezik: a 
mi urnnk, Magyarország királya. Miért nem hivatkoznak itt a 
dalmát, vagy horvát királyra, midőn oly szép alkalom kinál- 
kőzik ? 

IV. Miklós pápa 1290. évben Benvenutot, az eugubiai püs- 
pököt ktlldi apostoli követül Magyarországba és Dalmatiába, 
„mely a magyar királyoknak szokott alávetve lenni. "^ 

Es miután a horvátok különös élénkséggel a nádor inge- 
renciáját elodázni akarják, hivatkozom az 1485. évi 12-ik tör- 
vénycikkre, mely világosan mondja, hogy egész Dalmátia a ná- 
dori bíráskodásnak van alárendelve, és a nádornak bizonyos szi- 
geteket utalványoz jövedelmei forrásául. 

Es maga az 1009. évi 27-ik törvénycikk, mely akkor al- 
kottatott, midőn a Dráva Száva közének közjogi viszonya már 
jóformán elhomályosodott, és mely az idegenek befolyását a ha- 
tárvidéki véderőre megszüntetni, a báni méltóság tekintélyét 
visszaállítani akarta, a nádorra bízta az arra való gondoskodást, 
hogy a törvény intentiója teljesüljön. 

De e tárgyat még számtalan adattal világosíthatnám fel, 
— ha a horvátok épen csak meggyőződést akarnának szerezni 
az igazságról és jogról. 

A zágrábi tartományi gyűlésen 1884. június 13-án Deren- 
csin képviselő azt a kérdést vetette fel : Igaz-e, hogy Horvátor- 
szág a pragmatica sanctio keretében saját jogú állam, önálló po- 
litikai individualitással, és hogy ez az állam souverain jogának 
némely attribútumait csak ideiglenesen, a szerződés idejének tar- 
tamára szövetséges társára ruházta, avagy Horvátország alá 

* Wenzel VIII. 83. 84. és IV. :3.őr). 360. 362—375. lap. 



-.♦'.••. ■•,.♦: •.;, .: ,; 

. - ■ '/ r > • ' 

• ■■ « ■ 

■ -in 
— 399 — ^k: 



van-e rendelve Magyarországnak ? Derencsin a bánhoz fordulva 
Haját maga adja a választ fenebbi kérdésére, mondván : Mi nem 
vagyunk királyság autonómiával, hanem állam épen olyan, mi- 
lyen Magyarország, a mely a másik egyenjogú állammal szö- 
vetséget kötött. Ha mi csak autonómiában élő királyság volnánk, 
akkor a mi kormányunk nem állami kormány, e gyűlés nem 
parlament, és a kormány e gyűlésnek nem volna felelős. 

A pragmatica sanctióra történik itt hivatkozás, nem is az 
1868. évi kiegyezésre. 

Azt kellene tudnunk, melyik pragmatica sanctiót értett De- 
rencsin; azt-e, melylyel a horvát-slavon rendek 1712. évi már- 
cius 9-én a habsburgi dinastia leányágának örökösödését elis- 
merték? akkor az a válaszunk, hogy e határozattal a tartomá- 
nyi gyűlés túllépett jogkörén : a határozat tehát törvénytelen, a 
minőnek a király is tényleg olyannak tekintette. Ha pedig De- 
rencsin az 1723-ik évben létrejött igazi pragmatica sanctióra 
hivatkozott, akkor figyelmeztetjük, hogy az idézett törvény 1. 
és 2. §-a a trónörökösödési rendet ugyan megállapítja, de Hor- 
vátország államiságáról, szövetkezési jogáról Magyarországgal, 
az utóbbival való paritásról, a szövetség felbonthatóságáról és 
hasonló agyrémekről egy szót sem szól; sőt inkább a magyar 
szent korona alá tartozó országok elválaszthatlanságát félreért- 
hetlenül hangsúlyozza. 



100. 

Az uj neme ed ók. — A kormány, — Költök és pamphletis- 
ták. — Narvaez, — A politikai láthatár, — A görög aries, — 
Ilunfalry, Grünwalíh Vámbéry, — Horvát és szerb lapok, — 
Verhöezy István ujabb korban. — Irányi Dániel. — Altalános 
és speciális bajok. — Ilatterasz kapitány. — A közönbösség jár- 
ványa. — Kossuth Lajos. — A kibékülés egyetlen feltétele. — 

Repülj fecském! 

Budapest, 1885. április 5-én. 

Századik levelem megírásánál azt a kérdést vetem fel, hogy 
1882. év vége óta, mióta t. i. e leveleket irom, és koronkint 
közre teszem, tapusztaltam-e némi hatását azon közönségre, melyre 



> 



ul 



— 400 — 

számitottam V Közönségem az összes hazafias nemzedék^ niely 
hivatva van tevékenységével jobb jövőnket biztosítani és haza- 
szeretete által irányt szabatni életének. Egy helybeli könyomatu 
lap azt irá rólam^ hogy mint egy egész hadsereg küzdöm a ma- 
gyar nemzetiség mellett. Küzdöm, az igaz^ és mint Briareus száz 
karral szeretném összetörni hazám integritásának ellenségeit^ akár 
személyek; akár botor intézmények^ akár politikai babonaságok 
alakjában mutatkozzanak azok. De van-e ezen küzdésnek némi 
eredménye ? Azt hiszem^ hogy igen, habár épen a kormány körei- 
ben az eredmény alig-alig nyomozható ; a mi csak abból érthető, 
mert némileg saját hibáit kellett volna desavouálnia, és mert egy 
magát liberálisnak nevező kormány is szükségét látván, a kon- 
servativismussal kacérkodni, e barátság fejében conserválja azon 
törvényeket is, melyek az újkor világításában államiságunk veszé- 
lyes ellenségekép leálarcaztattak. 

Akadtak költők, a kik működésemet tollúkra méltatták, 
akadtak pamphletisták, kik külsőleg a tudósok köztársaságához 
számittatnak. Hálálkodás és buzdítás voltak a hozzám intézett 
levelek tartalma, — másrészt becsmérlés és szidás, természetesen 
a Dráván túlról és névtelenül. 

Narvaez, a spanyol tábornok és miniszter, utolsó perceiben 
gyóntatójának, midőn tőle kérdezte, vájjon megbocsátott-e ellen- 
ségeinek, azt válaszolta: „Nincsenek ellenségeim, mert vala- 
mennyit megölettem." 

Az én, vagy tán jobban mondva, ügyem ellenségei még ott 
élnek, dulakodnak, sürögnek és a népet ámítják, — a Dráván 
túl ; nem is kívánom, hogy Kvatemik módjára pusztuljanak, ha- 
nem hogy megtérjenek és a magyar haza jó polgáraivá legyenek. 

De félek attól, hogy ez óhajtásom nem egyhamar fog tel- 
jesülni, és hogy e száz levél nem lesz elegendő, a magyart mind- 
azon ármányra és veszélyre figyelmeztetni, melyek féltett állami- 
ságát környezik. 

A politikai láthatáron a nemzetiségi kérdés, a közöstigyi 
viszony és a horvát kérdés az, melynek befolyása alatt mind- 
ennek fölött áll hazánk. Már erős falat képeznek a paragrafusok, 
a politikai hibák, a csempészet, vétkes conniventia és hasonló 
anyagból készült intézmények állami egységünk ellen, és nincs 
kétség — mi magunk hordtuk össze a kisebb és nagyobb köve- 



— 401 — 

ket e fal építésére. A görögök az ariest használták az ostrom- 
lott város falának betörésére, — az aries mindig ugyan egy 
helyen döngette a falat, míg ez bedőlt. Jónak láttam politikai 
kérdéseink közttl egyelőre csupán csak a horvát ligygyel foglal- 
kozni, a liorvát aspirációk ellen fordulni és a horvát kiváltságos 
állást megtámadni. Megtette-e az aries kötelességét ? a fal volt-e 
erősebb, vagy az aries feje ? Ugy hiszem, még nincs eldöntve, 
— mert legyünk igazságosak : a görögök sem mentek csak egy 
aríessel a falnak. 

Ha Ilunfalvy Pál az oláhok származását és helyüket a 
magyar államjogban kiválólag fejtegeti ; Grünwald Béla a magyar 
közigazgatás reformját sürgeti ; Vámbéry Ármin az oroszok ter- 
jeszkedése ellen az őrtorayon a riadót fújja — tulajdonkép azon 
módon szolgálnak a nemzetnek és az emberiségnek, a mely álta- 
lam a viszonj'oknak megfelelőnek találtatott. Nevezett hazámíiai 
közül még egyik sem nyert teljes sikert, de azért egyik sem 
kételkedik módszerének helyességében, egyik sem tartja kitartó 
fáradságát veszendőnek és eredménytelennek. 

Ellenfeleim a Dráva másik oldalán engem újkori Verbőczy- 
nek neveznek ; ezt írja a „Pozor", ezt másolja az újvidéki 
„Zasztava". Ezzel magától érthetőleg roppant szemrehányást akar- 
nak tenni és válogatott sértést rajtam elkövetni. A sajnálatra 
méltók I Legnagyobb bóknak venném azt, ha méltó volnék arra, 
hogy engem törvénytudományunk ősapjával összehasonlítsanak, 
kiknek mi is, ők is oly sokat k()szöuhetünk 

Sokkal roszabbul járt Irányi Dániel, kit, — mert llistoire 
politique de la Kevolution de Ilongrie cimu munk<ájában a hor- 
vát tartományi gyűlésről csak mint diétine, és nem mint diéte- 
röl szólt, — Kvaternik francia-magyar scriblernek cimez, és 
munkáját pas([uinade-nak nevez. Tartózkodom visszaadni azon 
epithetonokat, melyeket Irányira szórt csupán csak azért, mert 
a tartományi gyűlésről dinünutivumról szólt, melyet a finom Íz- 
lésű Kvaternik puerilis-nek tartott. 

De azért Irányi még mindig reményli, hogy az ő nemes 
pathosza fogja lefegyverezni a horvát „testvéreket. "^ 

Vájjon fogják-e látni szemeim azt a boldog időt, midőn a 
magyar nemzet saját sorsának ura lesz oly mértekben, a mi- 
lyenben a világesemények közepébe helyezett más iniálló nemzet 

Pl-aSTy F. : HOKVÁTOUSZÁGKÚK. Í?tí 



402 



magáról mondhatja V fogják-e látni a hazát egységesnek ? — 
Nem elég^ hogy hazánk sinylík a többi államokkal is közös ba- 
jokban, milyen: a gazdasági krízis, a deficit, a hadsereg fentar- 
tásának terhe, a soeialismus, a corruptio? kell-e még különleges 
baj : nemzetiségi viszály, trialismus, foederalismus, indiíferentis- 
mus, és — — erectio contra statum publicum? 

A haza megkívánja minden fiának éberségét, és hö, buzgó 
szolgálatát. 

Azon nemzeti-e nézve a zárszámadás be van fejezve, a mely 
kevésbbé tevékeny, kevésbbé szemes, mint ellensége. 

A horvátok még távol sem hagytak fel Nagy-Horvátország 
alakítására való törekvésükkel. Előre törekszenek szakadatlanul^ 
mint Hatterasz kapitány Jules Vernének hasonló című regényé- 
ben. Az éjszaki sarkpontot akarta elérni és még szívós volt, mi- 
dőn már esze kizökkent és meggyőződött, hogy az éjszaki sar- 
kot egy vulkán foglalja el. 

A politikában nem járja a francia katona mondása : sok 
ellenség, sok dicsőség ! Az állam, melynek sok az ellensége, nem 
tud megszilárdulni, pedig minél több új alakulások támadnak 
körülöttünk, annál jobban kell ragaszkodnunk a magyar históriai 
államhoz ; az új alakulások egyike sem fog jobban kedvezni a ma- 
gyar nemzet érdekének, mint ez. 

Jusson az eszükbe azoknak, kik a Dráván túlról jövő hí- 
reket csak oly közönbösen olvassák, mint ha a lapok azt köz- 
lik, hogy Budapest valamely utcájában a zsebkendőjét húzták ki 
valakinek ; vagy hogy a szél a tenger színét Pola mellett fodrosítja. 

Egy nemzet már meg lehet verve, még mielőtt csatába in- 
dul. Akkor t. i., ha eltompult érzéke a nemzet nagy feladatai 
iránt, ha Nagy Frigyes intéséről : toujours en védette, megfe- 
lejtkezik. 

Nem szabad több hibát elkövetnünk, és nem nélkülözhe- 
tünk egyetlen embert sem ; azért sorakozzanak mind azok, kik 
a magyar állam egységét diadalra juttatni akarják. 

De ha már minden hazafinak közreműködésére szükségünk 
van, annál fájdalmasabban nélkülözzük Kossuth Lajos, az új Ma- 
gyarország alkotójának nyilatkozatát a horvát viszonyokra nézve. 
Nem mintha bárki kételkednék benne, hogy ő is csak az egy- 
séges Magyarország eszméjét tekintheti azon tűzoszlopnak, melj^ 



- 403 - 

nemzetünknek még a sötétség korában is kell világítania; nem 
mintha a negyvenes évek óta nem elégszer világosan nyilatko- 
zott volna a horvát kérdésről, hanem mert midőn a Pesti Napló 
mintegy két évvel azelőtt Emlékiratainak IV. kötetének megje- 
lenését előlegesen hirdette, e jelzésből kivettük, hogy Kossuth a 
horvát kérdés fejtegetésének egy különös fejezetet szánt. E ne- 
gyedik kötetet még eddig hiába várja a nemzet ^— és így az ő 
súlyos szava még nem járult hozzá harcrendünk erősítésére; oly 
értelemben, hogy a kérdés ujabb fejleményeit is számba vette 
volna. 

Es a harc meddig fog tartani V Addig, míg a horvátok tettel 
nem fogják kifejezni azt az óhajtást, a mely Hchillernek, An die 
Freudé eímü költeményében nyer kifejezést : 

Unser Schuldbuch sei verniclitet, 
Ausgesöhnt die ganze Welt ! 

Kibékülés ? Igen, azt sem bánjuk ; de annak ára az, hogy 
a horvátok mindent vissza adjanak, a mi a magyar egységet 
elvben és tényleg sérti. Mint magyar polgároknak megadunk ne- 
kik mindent, de kiváltságot nem ; ha abból csak a legkisebb 
gyökér megmarad, a mérges növény újra kihajt, újra megméte- 
lyezi körülöttünk a levegőt. 

Valamint tehát a női erényt és húséget nem lehet felezni; 
valamint a férfi jellem csak ép vagy csorbás, fénye« vagy szep- 
lős lehet ; valamint a fél valóság nem valóság, és a tisztakezű- 
ségben nincs fokozat, ép úgy Magyarország állami integritása 
fölött nem bocsátkozhatunk alkudozásba. 

Váltig azt fogjuk mondani : Non dimittitur peccatum, donee 
restituitur ablatum. 

Es most ti, e levelekbe foglalt hangok, repüljétek be a ha- 
zát és keressétek fel a nyilt sziveket, melyek befogadnak és 
megértenek. 



2G* 



404 - 



I. 

Költőinkhez. 

Mindazt^ a mit a magyar nemzet jogáért és a baza egy- 
ségeért irtam^ nem egyedül a tönény és ész követelménye, ha- 
nem a szív, a nemzeti becsület dolga is. Van kormányunk, de 
nem mozog; van országgyűlésünk, de a hazát pártról párthoz 
küldözgetik; van hadseregünk, de — közös; van honvéd ségtink, 
de nem jár saját lábán. De hát hol vagytok ti költők? hol vagy- 
tok ti dalnokok, ti a nemzeti szellem felkeutjei ? Egy Dante nyel- 
vet adott népének, és lett belőle nagy nemzet. Rouget de Lisle 
a Marseillaiset szerzé, és ez fölért egy bátor hadsereggel. Becker 
Miklós már 1840. évben zengé a franciáknak a Rajnára irány- 
zott aspirációi ellenében a dalt : Sie sollen ihn nicht habén, den 
freien, deutschen Rliein, és a mélabús németek addig zengedez- 
ték, míg a francia gloire messzire nem távozott a Rajna regé- 
nyes partjaitól. Ez az egy dal tette Beckert halhatatlanná! Ti 
szárnyaslovu hadsereg : hagyjátok a szerelmet, hagyjátok a cser- 
gedező patakot és a holdvilágos ábrándokat, és lelkesítsétek a 
nemzetet, hogy a hazát csorbítani ne engedje. Miénk ez a haza 
a Száváig és Adriáig és semmi aszkóros politika ezt a meggyő- 
ződésünkről le nem alkudja. 

Boldog az a nemzet, melynek költői vannak, boldog az a 
kor, mely reájuk hallgat. Ha húrjaitok a -hazaszeretetet zengik. 
ha lelkesedéstek a nagy célt, a nagy eszméket, a nemes felada- 
tot szemem elé varázsolják, vén ereimben felbugyog a vér, és 
hevesebben lüktet üterem. Hát már nem telnének névtelen hó 
sök e nemzetből és nevető örökösöket lásson házában, midőn 
még él, midőn még ép. 

Hagyjátok a bort, ne bűvöljön el a női báj, ne nyíljék szi- 
vetek a tavasz hízelgő szellőjének és édes sejtelmeinek, hanem 
buzduljatok a haza egységeért. Repüljön bölcs igétek kunyhóról 
kunyhóra, szívből szívbe, oktassátok e népet, hogy a bitorlást 
ne tűrje, hogy a haza csonkítását ne szenvedje. 

Oh, ha Petőfi még élne ! Hogy rázná fel az önzést, mely 
csak aranyborjút imád, hogy ostorozná a fásultakat, kik hitvány- 
ságukat az opportunitás köpenyével takargatják, oh mily tükröt 



— 405 — 

mutatna ő a kalmárlelkeknek; kik a haza joga és jövője fölött 
alkudoznak ; mennyire töi*pitené le a képzelt nagyságokat^ kik 
a statusböleseség nevében, a hamis loyalitás lidércnyomása alatt, 
a nemzet jövőjét áruba bocsátják. 

Zengjétek lángnyelvvel a dalt. Ne birják ők a Szávát, — 
a bitor nem testvérünk — a Dráva nem határunk ; az egység a 
mi várunk. 

A marengoi csatát én nyertem — monda egy francia ka- 
tona, — kétszázezer vitéz bajtársammal. Költőink mindegyike is 
fogja mondhatni : visszaszereztem, száz babéros társammal ha- 
zámnak Kálmán király örökségét. 

Hagyjátok az élvet, az élcet és tréfát; — édes anyánk, a 
hazának arca elkomorodik. Hiu a multak dicsősége, hiu remé- 
nyünk a jövőbe, ha pulyaságunk nem védi országunk minden 
tenyérnyi földét. 

Riasszátok fel a nemzetet a biztosság álmából ; adjátok a 
szót ajkára, melyből ellenségei megértsék, mit akar. Es egy nem- 
zet akarata erős. 

Még nem veszett el semmi, még szennytelen a hirttnk, ha 
akarni tudunk mint férfiak. Nagy céljaival nő az ember, — és 
ti a múzsák kegyeltjei, csak ti nem találnátok a szót, a hangot, 
mely e nemzetet nagy célokra vezeti ? 

Nem, — mi hiszünk hivatástokban, mi fogékony szívvel 
hallgatunk rátok, adunk is, veszünk is lelkesedést; — előre te- 
hát a lanttal, ti hazafíságunk papjai, és az ezredév, mely ha- 
zánkra néz, szilárdan fogja találni egységünk épületét. 

II. 

Tudósainkhoz. 

Ki van mondva a jelentőséges szó ; Elvész az a nemzet, 
mely tudomány nélkül való. A ti hivatástok az igazat, a valót 
felismerni és kihirdetni. Az igazság meg van és meg volt min- 
dig, még ha a tudós fel nem fedezi is, rá nézve csak egy di- 
csőség létezhetik, a valónak felismerése és kihirdetése. Es az 
utóbbiban fekszik az öntudatos cél is. 

Ne legyetek az az Archimedes, ki, midőn a római katonák 



~ 406 — 

Szirakuzba benyomultak, cirkiilusai közt az ellenség által levá- 
gatta magát^ hanem azon Archimedes, kiről évezredek fentarták 
a birt; hogy az ellenség hajóit felgyujtá. Azok nem a valódi tu- 
dósok^ kik az életet nem ismerik és kik az élet elöl elzárkóz- 
nak, mint a történetíró Varillas, ki azzal még dicsekedett is, 
hogy 30 esztendő óta nem étkezett házán kivttl. 

Nem tudunk lelkesedni az oly tudós pedánsokon, mint a 
német Budaus, ki midőn neki azt jelentették, hogy tiiz támadt 
a házban, szemét fel sem vévé a könyvről, azt felelte cselédjé- 
nek: csak mondjátok ezt feleségemnek. 

A tudósok első sorban saját nemzetöknek irnak; azt felvi- 
lágosítani, azt nemesíteni szent feladatuk. A világpolgárság még 
csak ezután következik ; és ha nincs szeme, nincs érzéke a tu- 
dósnak saját nemzetének joga és szabadssiga iránt, csak nyomo- 
rék tagja lehet az emberiségnek is. 

Ha ég a ház, ha az ellenség döngeti a kaput, avagy alat- 
tomosan aláássa létilnk biztos várát, ti nem mondhatjátok : üzen- 
jétek azt feleségemnek, mert a nemzet a ti éberségtekre, a ti 
hozzájárulástokra is számit. 

Az nem lehet, hogy ti ne lássátok a nemzetet fenyegető 
bajt, a nagy királyaink öröksége ellen intézett támadásokat. A 
geológiai képletek tanulmányozása, az erőmntan törvényei, a 
vegytan korokat átalakító hatalma, a törvényekben beszélő múlt 
nemzedékek igazságszolgáltatása, a régi dicsőséget és régi gyászt 
feljegyző Klio társasága, a nemzetgazdaság problémái, a nyélvek 
szabályainak kutatása nem egészen veheti igénybe szivetek. Kell, 
hogy ott első helye legyen a hazafiság oltárának. 

Zágrábban nagy számmal vannak a Demosthenesek. Hall- 
gassatok oda, hogy tapsolnak nekik. Midőn a régi jó Demosthe- 
nes egy beszédjét az athénei nép élénken megtapsolta, a nagy 
szónok meghökkenve kérdezte környezetétől : „tán valami nagy 
ostobaságot mondtam V" A zágrábi Demosthenesek jobban becsü- 
lik meg hallgatóikat, és tapsaikból azt következtetik, hogy ők 
óriási — bölcseséget mondtak. 

Ki mondaná még, hogy minden, a mi van, — észszerű? 

Ha a dolog nem volna oly igen komoly, azt mondanók : 
Give the fool his title, and let him go I (azaz : add meg a bo- 
londnak az őt illető címet, és hadd menjen I^ 



-^ 407 — 

Eötvös József és más rokon szellemi nagyjaink arra taní- 
tottak bennünket, hogy csak miveltségi fölényünk biztosítja a 
magyar nemzet hatalmát ez országban. Vájjon igaz-e e szép 
mondat? Látván, mennyire tért veszít a magyar nemzetiség ke- 
vésbbé mivelt népfajok irányában ; látván, hogy ez utóbbiak mily 
kevéssé rajongnak azon öntudatért, hogy keleten a kultúrát fen- 
tartó állam tagjai lehetnek ; látván, hogy minden képzelt jogu- 
kat csak a szám arányából merítik — bizony voltak oly gyenge 
pillanataim, midőn az idézett tétel valóságában helyezett meg- 
győződésem ingadozni kezdett. 

Szent Lajos francia király 1248. évben Aigues-Mortes hires 
tengeri révben szállt hajóra, mely rév most egy órányira fek- 
szik a tengerparttól. Velence mindig lejebb száll a tengerbe, és 
azért kövezetét mindig feltöltik. Zára mellett a legszebb mozaik- 
táblák a víz vonala alatt fekszenek, és Bragnitza sziget déli 
csúcsánál csendes tenger idején a kősarkofágok egész sorát lehet 
látni a vlzszin alatt. A tenger elhódította a szárazföldet. Kis- 
Ázsia egész partja Tirustól kezdve Alexandriáig a rómaiak ideje 
óta lassankint a tengerbe sülyed. 

Ez legyen sorsa a magyar nemzetnek az idegen elemek 
tengerében ? Nem hiszszük és nem akarjuk hinni. Vannak a szá- 
razföld emelkedésének is példái, és ezen esetekben a tenger hul- 
lámai veszítették eddigi birodalmukat. 

Meg fogjuk védeni hazánkat az idegen áramlat ellen, mi- 
kép a hollandusok védik hazájukat a tenger ellen, munkával. 
De sikerre* csak akkor számolhatunk, ha mindenki férfiasan meg- 
teszi kötelességét. 

Nyissátok tehát szellemi tárházaitokat, tudósok ! hadd vigye 
el a nép kincseiteket, ti azért nem lesztek szegényebbek. Olya- 
nok vagytok, mint az égő láng : ezerek, milliomok gyújthatják 
meg lámpáikat lángotoknál — a ti lángotok azért nem fogy^ 
kevésbbé nem melegít, kevésbbé nem világít, sőt inkább végte- 
lenig sokszorozza üdvös tulajdonságait. 

Ti adtok szellemi fegyvert a nemzet kezébe, ti teszitek 
azt munkaképessé, tinektek kell azt magasra emelni vetélytár- 
saink fölébe. 

De hogy feladástok meg ne hiúsuljon, érintkeznetek kell az élet- 
tel, fogékonyságot kell tanúsítani a nemzet nagyléteért és jövőjeért. 



— 408 — 

Közjo<i^unk iitai Horvátország felé elgyepesedtek, kormány- 
féi'fiaink liibájál)ól. Ti azonban ne veszítsétek el a nyomot, a 
melyen kell a nemzetet boldogságára vezetni. 

A szellem gyújt még a távolban is, miként Arehimedes 
tükrei a római hajókat gyújtották fel. Az legyen miinká.sságtok 
kríterionja : vájjon hasznos-e az a nemzetre nézve ? Neveli-e 
szellemi erőnket? 

A ki erre kielégitö választ nem nyer, az úgy is idó elótt 
meghalt a halhatatlanságon. 

III. 
A diplomatáinkhoz. 

A társadalom felsőbb rétegeiben oly emberfaj stirög-mozog, 
töprenkedik vagy önmagában tetszeleg, melyet diplomatáknak 
szoktunk nevezni, és kiknek rendeltetése az, hogy okossággal 
vezéreljék a népeket a békés fejlődés útján ; bölcs előrelátással 
kerüljék a véres összekoccanásokat; tapasztalás által élesített 
észszel értsék meg a nemzet érdekét és biztosítsák jogait. 

Azonban a történet arra tanít, hogy a mit a céhes diplo- 
maták kifőztek, igen gyakran a népek szerencsétlenségét idézte 
elő. Már a westpháli béke (1()48), az egyes országok területeit 
kegyetlenül kuszálta össze, és alapját vetette a gyűlölködésnek 
egymásra utalt népek közt. Németországban különösen az egy- 
séges államot tönkre tette, és a szellemileg oly magasan álló 
nemzetet kényszerítette, hogy egész erejét száz udvartartás és 
számos apró hadsereg költségeinek előteremtésére fordítsa ; tekin- 
télye a világ előtt földig csökkent, — és tehetetlen lévén a 
nemzetek életében, túrni volt kénytelen, hogy hazája csatatértil 
szolgáljon, midőn más európai nemzetek fegyverrel kapacitálták 
egymást. 

Kámutatunk a politikai erkölcstelenség és erőszak legsöté- 
tebb példájára, Lengyelország háromszori feldarabolására, (177á. 
1793. 1795. években) melyre a világtörténet egyhangúlag ki- 
mondta ítéletét. 

A bécsi kongresszus (1815) az országok árúba bocsátáStát 
szintén nagyban gyakorolta. Poroszország területi hatalmát nö- 






— 409 - 

vélte, Ausztriának ftlsö Olaszországot engedte át, és neki min- 
den tartomány kapuját nyitotta meg a sziciliai tengerszorosig. 
Ez évben I. Sándor cár Lengyeloi-szágot örökre Oroszországba 
keblezettnek hirdeté! El volt vetve az újkor véres háborúinak 
magva. 

Nem szólok a veronai és laibachi kongresszusokról, melyek 
szintén elhírhedtek arról, hogy a népek lelkületén, érdekén, 
óhajtásain megvetőleg keresztül tomboltak. 

A bünlajstromot igen hosszára lehetne nyújtani, azért for- 
duljunk tartózkodás nélkül a Balkán-félsziget felé és a legújabb 
korhoz. 

A diplomaták oly magasan álló lényeknek tartják magu- 
kat, hogy a legkopottabb ürügyekkel állnak elő, midőn rósz tö- 
rekvéseiket palástolni akarják. Elég jó a tömegnek! Rendet 
akartak csinálni Lengyelországban és később a francia forrada- 
lom eszméit kiirtani ott, azért foganatosították a nagy ország- 
rablást. Rendet csinálni ment Oroszország Törökországba, hol az 
orosz emisszáriusok bolygatták a rendet, izgatták és veszteget- 
ték a népeket. Mellékesen még a keresztény vallás megvédése 
és a civilizáció terjesztése volt a jelszó. 

Hitte-e ezt valaki diplomatáink közül ? Bármily kis véle- 
ménynyel legyek róluk — nem tehetem fel ; tehát csak vétkes 
konnivenciából magyarázható az, a mi történt, és a következ- 
mények fel nem ismeréséből. 

A mi seregeink is bementek Boszniába azon ürügy 
alatt, hogy ott a civilizációt akarják megalapitani ; technikusaink, 
iparosaink, gazdáink oda mentek, hogy a természet kincseit ér- 
tékesíthessék ; tisztviselőink, bíráink, stb. azért, hogy a bosnyá- 
kokat részesítsük a rendes adminisztráció áldásaiban. 

Es mert mi oly áldozatkész nemzet vagyunk és van mi- 
ből a milliókat költeni, másokat nálunk tultengődő intelligenciá- 
val mívelni, nálunk túlságosan elszaporodott lakosokkal gyarma- 
tokat telepíteni, és mert a magyar nemzetnek beolvasztó ereje 
az ország utolsó határáig oly fényes eredményekben nyilatkozik, 
— azért megzavarjuk a nemzetiségek arányát és kockára tesz- 
szflk a dualizmust, mely még alig kezdődött a nemzet öntuda- 
tába átmenni. 

Hihetetlen könyelmuséggel ereszkedtek diplomatáink a ke- 



I 
♦ ^ I 



— 410 — 

leti ílgy kalandjába. Zsigmond király a nikápolyi csatát elvesz- 
tette, mert a seregében levó francia lovagok mulatságnak vették 
a törökkel való viaskodást. A mohácsi csatát előre lehetett sej- 
teni, oligarkháink visszavonásából, selejtességéböl, hazaíiatlansá- 
gából. Az orosz politika győzelmét és előnyomulását Konstanti- 
nápolyba egy egész nemzet, a magyar, előre látta, csak Bécs- 
ben faragta „a providenciális férfi" az élceket, midőn komoly 
elhatározásokra lett volna sztlkség és midőn egy ezredéves ál- 
lam jövőjét kellett volna biztosítani. 

Wesselényi Miklós 1843-ban a magyar és szláv nemzetiség 
Ügyében irt szózatában meglepő képét adta az orosz birodalom 
terjeszkedésének és előre jósolta, hogy ily progressió faiellett az 
oroszok előbb utóbb az angolokkal össze fognak ütközni Kelet- 
Indiáért. A világ nevette a jóslatot. De a világ lakolni fog e 
megvetésért és azért a gondatlanságért, melylyel Oroszországot 
nőni engedte, a helyett, hogy jókor szűkebb határok közé szorí- 
totta volna. 

Egész nemzedékeken át az angol diplomácia barátságot 
tartott az ozmán birodalommal, Gladstone azt szabad prédává 
bocsátotta. Egyúttal valóságos holdkóros öntudatlansággal az 
orosz terjeszkedést nézte; nézte, de nem látta, — és ha a köz- 
vélemény felzúdult, nagy bölcsen hivatkozott az oroszok ígére- 
tére, hogy nem fog előnyomulni. Bízott az orosz barátságba, mi- 
dőn Khiva, Bokkhara és Turkmánia után már Merw is került 
hatalmukba. Es most Hérát kapui előtt állnak ; minden nap hoz- 
hatja az óriási háború kitörésének hírét, a mely xi^y is elma- 
radhatlan. 

Ez a diplomatikai bagoly, a ki világos nappal nem lát, de 
éjjel sem; a ki nekünk azt kiáltotta: ^^hands' oíF," — de maga 
igen is elmegy Egyiptomba és Szudánba, hogy országokat ra- 
boljon; ez az oroszbarát, ki még kénytelen lesz a török segé- 
lyért kunyorálni, hogy a mohamedán világ ellene ne támadjon, 
szomorú emléket fog hagyni az angolok fényes történetében, 
mert róla fog számíttatni a brit impérium hanyatlása. 

Minél tovább késik a nemzet indignációja, mely öt elfújja, 
annál roszabb a nemzetre nézve. 

Granville elég későn vette észre, hogy Vámbéry Árminnak 
van igaza az orosz-angol viszonyok megítélésében. Huszonhárom 



— 411 — 

esztendővel azelőtt ntazta be Ázsiát Vámbéry mint koldus^ mint 
magára hagyott embei% ki nem országokat akart foglalni; és 
mégis a nagy szerepre hivatott országokat jobban ismerte, mint 
az angolok; kiknek számos ágens, egy nagy míveltségü admi- 
nisztráció és sok arany áll rendelkezésére. 

Az angol kormány most nem tartja, ne is tartsa megalá- 
zásnak, hogy az igénytelen tudóshoz fordul és Vámbéryt meg- 
hívja, jöjjön Angolországba, hogy az Ázsiai viszonyokról felolva- 
sásokat tartson, vagy hogy legalább emlékiratot nyújtson be e 
tárgyban. Az emlékirat már Sir August Paget, a Bécsben szé- 
kelő angol nagykövet kezében van. 

Korszakot alkotó események, a világot átalakító törekvé- 
sek fölött tartottam rövid szemlét, úgy hogy ezek keretében az 
általam figyelemmel kisért horvát kérdés egészen összetörpttl. De 
kapcsolatba kell hozni mind a kettőt, mert a diplomácia ügye- 
fogyottsága mind a kettőben nyilatkozik. 

Beust, mint osztrák birodalmi kancellár, azt monda egyszer 
Andrássy Gyula grófnak, midőn ez a diplomácia felfogásától elté- 
rőleg nyilatkozott : „ön még igen keveset szolgált;" mire Andrássy 
azt felelte: ön pedig már fgen sokat szolgált. Az utóbbi sza- 
vak jól hangzanak és az ember hajlandó hinni, hogy Andrássy 
diplomáciája a nemzet géniuszához közelebb áll. De e nézetből 
csakhamar kiábrándultunk. 

Kinek hibája, hogy Andrássy nem lett az, a mi Sully IV. 
Henrik, vagy Oxenstierna, Gusztáv Adolf számára? — Rójuk 
fel azt a sorsnak — ez az egész világ bűnbakja. 

Diplomatáinkat jellemzi ama törekvés, hogy minden nehéz- 
ség elől kitérjenek. Inkább megoldatlanok maradjanak a nemzet 
életkérdései, mintsem hogy a „folyó ügyek '^ álmot gerjesztő mű- 
ködéséből kibontakozzanak. Ezért aztán nem haladunk a ma- 
gyar állam szilárdításában, azért nem vívtuk ki az ország integ- 
ritását, azért nem egységes a törvényhozás és kormányzás, azért 
nincs magyar hadseregünk. Könnyebb a horvátokkal országos 
küldöttségekben paktálni, mint a magyar állam egységét helyre- 
állítani ; könnyebb mától holnapra a külső békét fentartani, mint 
az államellenes törekvéseket megfékezni. A diplomaták e mel- 
lett még megtarthatják a bölcseség arcát, — habár egész vise- 
letükről mondhatni : notis est derisui. 



— 412 - 

Diplomatáink mint köteles bókot elfogadják minden nekik 
tulajdonított bölcseséget; de e dic8éretl)en valóban nincs érde- 
mük. Utánozzák Talleyrandot^ kinek azt a mondását tulajdonít- 
ják, hogy a természet azért adta az embernek a nyelvet, hogy 
gondolatjait eltakarhassa, — de Talleyrand is ártatlan e mon- 
dat feltalálásában, mert ezt már Voltairenél, sőt Dionysius Ca- 
tonál és Plutarchnál lehet megtalálni. 

A hol gondolatok nincsenek, ott nincs mit takargatni és 
leplezgetni. 

Azonban tisztelet a kivételéknek. 

A többieknek jó lesz olykor ama öntudatra jönni, hogy 
parva sapíentia regitur mundus. Ezt Oxenstierna, ki maga is 
diplomata volt, monda fiának vigasztalásul, midőn nem bízott 
erejében, hogy a diplomácia pályáján hasznos lehessen. A „töb- 
biek" értsék meg, hogy a ki nem tud arabsul, az ne beszéljen 
arabsul. 

Kevés észszel kormányozható a világ. De ha rosszul kor- 
mányozzák, nem a diplomaták fizetik az árát, nem ezek Í6KZ«4k 
meg a levét, hanem a szegény népek, a melynek jólétét a kon- 
tárok feldúlják. 

Diplomatáink kondolenciájukat kifejezik a hazának, hogy 
van egy horvát kérdés; de bölcseségük megáll az 1808. évi ki- 
egyezés khinai falánál. 

Valóban nem érdemelnek jobb költőket, mint olyant, ki az 
ismeretes zagyvalékos verset faragta: 

Des Lebens Unverstandt mit Wehmuth zu geniessen, 
Ist Tugend und BegrifF. 

Lelketlen diplomaták voltak, kik az tiszköt rakosgatták a 
Drávántúl, — utódjaik most bámulják a pusztítást, mely az ál- 
lam egységén ejtetett. Segíteni nem tudnak, vagy nem akarnak, 
pedig segíteni kell^ mert a harc mindinkább terjed és magától 
nem szűnik meg, mert nem mondhatjuk Corueilie-lel : 

Et le combat cessa, faute de combattants. 



A hadsereghez. 

Ettzmcuy képiluk egy hadseregről nem az, mely pro 
nientokat kibocsát. Ereje a fegyelemben fekszik, ma is, 
a világot mozgató eszmék minden rétegbe behatolnak 
régentén. 

Nem a hadseregnek, hanem a hazának van szava, 
sorsáról, jBvÖjéröI és jólétéről intézkedik. Azt pedig, hog 
tl>rvényes útou nyilatkozhatik a haza, erről minden mívi 
bérnek van tudomása, tehát a hadseregnek is. 

Vitézeink ai^on lelkesítő öntudatban mehetnek a c 
hogy midőn Magyarorszitgért harcolnak, akkor a felségei 
és dinastiája érdekében is harcolnak. 

Vezérelje ez bntudat ókét győzelmekre ! 



Tárgy- és tartalom-mutató.*) 



Absolutismus és a horvátok. 47. 344. 

348. 
Absolutismus a társadalomban. 28. 
Adó, kedvezmények a horvátok szá- 
mára. 138. 220. 350. 351. 379—384. 
Adókivetés Mária Terézia alatt, 

156—159. 
Adóügy. 255. 
Alabama-k érdes. 129. 
Alkotmány felfüggesztése. 115. 
Alkotmány magyar-e, vagy horvát. 

242. 
Alkotmány és hadsereg. 100—102. 
Alföld, zsupáuság. 371. 
Apostoli király cím. 305. 307—312. 

318—319. 
Apponyi Albert gróf. 75. 119—122. 

284. 
Apponyi György gróf. 240. 
Archimedes. 405. 40()— 408. 
Areopag. 129. 
Austria-Magyarország címe. 150. 218. 

238. 240. 330. 
Austria elszlávosodása. 338. 
Austria és Franciaország. 252. 
Avarok. 56. 95. 
Állameszme, a magym*. 23. 29. 41. 

76. 114. 118. 123. 137. 187. 248. 

335. 338. 
Államjog, horvát 248. 343. 344. 392. 
Államkincstár, magyar 178—184. 
Állami egység 104. 227. 230. 242. 

245. 246. 248. 251—254. 278. 302. 

303. 374. 

Baranya régi határai 67. 70. 96. 

392-393. 
Barcsics képviselő 339. 
Batthyánvi József gróf 158. 159. 
Báni méltóság 82-84. 101. 102. 103. 

142. 218. 242. 
Bán felelőssége 84. 
Bán nyilatkozatai 235. 236. 250—254. 
Becker Miklós költő 404. 
Bedekovich Kálmán báró, minister 

38. 390. 



Bedekovich József, szerzetes 387. 

388. 390. 391. 
Beksics Gusztáv 22a 224. 
Beruházási alap 181. 182. 
Beruházások 254—257. 
Beszai-abia 314. 

Bihács 125. 371. 385. 386. 388. 
Bismarck és Jules Favre 77. 282. 
Bismark 150. 
Bosnia 11. 24. 48. 112. 114. 115. 

128. 284. 285. 314. 316. 320. 324. 

343. 344. 
Bosnia mint csere tárgya 11.284. 285. 
Botka Tivadar 350. 355. 
Brazza sziget 5. 190. 
Brazlaw tartománya 60. 96. 
Buccari 133. 305. 
Bulgária 191. 314. 336. 337. 339. 
Bunyevácz alispán Fiúméban 1. 
Busán Hermán 351. 352. 383. 

Catullus 221. 

(^sászma vár, káptalan 263. 264. 

Csázma folyó 68. 

Csehország, csehek 31. 216. 315. 

Cscngery Antal 316. 339. 

Cettin 385. 

(^etina folyó 20. 56. 

Cimbalom 2íK). 

Címer kérdés 22. 27. 32. 33 34. 37. 

39. 73. 76. 78—80. 111. 291. 
Címer, a Humci 132—136. 
Címer, Szlavónia részére 146—148, 

162. 163. 
Címer, a régi horvát 148. 
Concordatum 343. 344. 
Constantin császár 3. 5. 58. 61. 62. 95. 
Conventiculumok 105. 
Czrnadak 25. 219. 
Crnkovics 343. 
Cumania, lásd Oláhország. 
Curiai végzések a statutárius jog 

fölött 34(). 

Dalmatia 21. 42. 43. 54. 55. 62-<i3. 
92—94. 148. 277. 291. 303. 316. 
324. 325. 343. 398. 



♦) JegyxéN. A számok a lapokat jelölik. 



- 415 - 



DHlmatia határa a Dunánál Gl. (>2. 
Dráva, nem határ 58. 77. 254. 392. 

393. 
Deák Ferenc 11. 41. 47. 51. 65. 72. 

114. 121. 152. 153. 160. 177. 201. 

246. 339. 356. 
Deák Ferenc a horvát adóról 381— 

383. 
Deák Ferenc 1861-ben és azelőtt 

85—89. 
Deák Ferenc a király kegyúri jogá- 
ról 311—313. 316—319. 
Deák Ferenc a statulárius jogról 351. 
Delmo vagy Dalma város 54. 55. 

60. 61. 
Derencsin képviselő 398. 399. 
Diakovári magyar püspökség 272. 

343. 
Diplomák keltezéai módja 30(5. 307. 
Diplomatáinkhoz 408—412. 



Ellenségek 19. 22. 23. 24. 33. 79. 

119. 120. 150. 256. 364. 365. 368. 

400. 
Elszakadási törekvések 80. 88. 111. 

122. 211. 213. 230. 236. 243. 244. 

256. 273. 339. 
Elszász-Lotharingia 139. 246. 
Eötvös József báró 407. 
Eötvös Károly 71. 72. 230. 310. 312. 

316—320. 
Erdély 246. 314. 315. 321—324. 370. 

395. 396. 
Erdödy János gróf 1. 
Erdödy Sándor gróf varasdi főispán 

166. 
Erdők, és erdőtörvények 180—185. 
Esterházy Pál nádor, rendelete, a 

Drávántúli vidékre 13. 14. 
Esterházy Miklós nádor intézkedései 

Szlavóniában 262. 263. 
Érzékenység 76. 77. 288. 293. 



t ránc ochor ion 96. 

Frangepán család 7. 8. 9. 

Frank képviselő a subvencióról 255. 

Frankok uralma 3. 60. 95. 96. 

Frázisok uralma 11. 117. 121. 

Fehér elefánt 52. 53. 

Fehér lap 26. 45. 64. 

Fehér lapot adnak a horvátok 155. 

Fejérváry Géza báró, honvédminister 

287. 
Ferenc József I. 42. 64. 311. 319. 



Fictiók 15. 17. 23. 34. 45. 107. 120. 

121. 128. 130. 178. 230. 234. 
Fiume közjogi helyzete 1—12. 37. 

41. 86. 117. 132-135. 335. 
Fiume területe 71. 
Fiume címere 132—135. 
Fiumei állapotok 338. 365—369. 
Fiume kerülete 367. 
Folnegovics 36. 221. 
Foederalismus 119. 131. 201. 
Főrendiház 276-278. 357-360. 
Főrendi horvát képviselet első esete 

166. 
Főrendek a Drávántúl 358. 
Függetlenség 117—119. 229. 

Gaj Lajos és az illírek 31. 16(>. 167. 
Galicia 191. 314. 315. 316. 321. 324. 

395. 396. 
Gambetta 43. 
Girondisták 176. 344. 
Gizella királyné 69. 96. 391. 
Gorove István emlékirata 330. 
Gosztonyi Sándor 246—247. 
Gladstone 128. 410. 
Gradísteanu senator 51. 
Grác, Gradec 387. 388. 
Gregoriáncy Pál püspök 346. 
Grünwald Béla 337. 338. 401. 
Guizot 129. 
Gyárak Fiúméban 368. 

Habeas Corpus 116. 

Hadsereg 100. 101. 102. 293. 374. 

Hadseregünkhez 413. 

Hadak útja (Milehstrasse) 212. 

Halmi tartomány 371. 

Határőrvidék 20. 178—184.263.264- 

267. 268. 269. 
Három egy királvság 20 31. 74. 88. 

139. 149. 202. '203—204. 343. 
Héderváry-Khuen gróf, bán 137. 152. 

218. 221. 228. 230. 235—237. 
Helfy Ignác 75. 357. 
Helyhatósági szabályzatok. Lásd Sta- 

tutárius jog. 
Helynevek, magyar 371. 372. 
Uercegfölde 371. 
Herwegh 84. 85. 
Hódítás, hódított részek 87. 188—197. 

198—202. 
Hódító Vilmos 87. 
Hódoltság 380. 
Homer és a svihákok 153. 
Honosítás 64. 66. 343. 344. 355, 
Honpolgárság 240. 343. 



— 416 — 



Honvédelmi dolgok 6«. 287—293. 
Horváth Mihály Zágrábban 43. 
Horvátország 11. 25- 32. 49. 53. 59. 

81. 82. 118. 119. 120. 121. 241. 
Horvátország földrajzi fekvése 54. 

92-95. 
Horvátország nem ország 1<.>3. 245. 

307. 39G- 399. 
Horvátország függetlensége 339. 340. 
Horvátország Nagy, 22. 23. 37. 44. 

53. 91. 108. WX 112. 153. 243. 

249. 281. 402. 
Hunok harca 356. 
Hunfalvy Pál 401. 
Hunyadi János korúiányzó 311 

313. 319. 
Hfíség a korona iránt 227. 230. 243. 

295—299 -302. 303. 305. 331. 



Integritás IG. 35. 39. 114. 121. 161. 

286. 366-367. 4a3. 
Ipolyi Arnold püspök 293. 
Irányi Dániel 75. 357. 401. 
Ivics képviseli) 110. 218. 
Jászkún kerület 326. 
Jellasich 1. 23. 2(;. 126. 151. 203. 

207 -211. 
Jozipovics Imre 119. 122. 123. 

Kalifornia 139. 
Kamara nyereség 378 379. 
Kamenar képviselő 338. 389. ~ 
Kapcsolt részek 129. 189-197. 198 - 

200. 321. 322. 327. 
Kapcsolt részek a koronázás szem- 
pontjából 308. 309. 
Karantán ország (>!. 62. 63. 88. 249. 

395. 
Katholika vallás 337. 348. 357. 
Kautz Gyula indítványa 328. 
Kálmán király 4. 5. 9. 58. 59. 87. 

188. 249. 308. 396. 
Kegyúri jog 308. 310 313. 316 -319. 

322. 
Kereskedelmi érdekek 363 -368. stb. 
Képviselet története. (Lásd JSzlavo 

nia országgyűlési képviselete.) 
Képviselet a felső házban 166. 277. 

278, 357. 
Képiselet, collectiv. Annak oka és 

eredete 163-167. 
Képviselet három megye (Zágráb, 

Várasd, Körös) részér7)l 168—171. 
Képviselet, országilagos 357. 
Két haza 246. 



Kiegyezési törvény 1868-bóI. 26. 38. 
40. 41. 47. 49. 65. 67. 80. 81. lOL 
105. 114. 178. 187. 246. 250. 359. 

Kiegyezés törvénye egyik félnek sem 
kell 26. 243. 345. 

Kincstár, horvát 177—185. 

Királyi biztos 24. 101. 111. 151. 218. 

Királyi biztos a múlt században 
156—159. 

Klaics Vjekoszláv 60-63. ^jS, 70. 
240. 392. 393. 

Knezláci béke 42. 89. 

Knin 143. 386. 

Knini püspök, horvát 61. 38^). 

Korona niíigyar 27. 41. nem horvát- 
magyar 249. 

Korona, magyar, országai 41. 262^ 
328. 329. 

Koronázások 249. 308. 

Koronázási oklevél 88. 307. 347. 348. 

Korona tanácsosai 126. 127. 

Korona (a magyar) története, joga, 
fenhat ósága, elnevezése 293—324. 

Koronázási eskü ''2ÍH). 

Korona-tartományok 314—316. 

Korona-tartományok és kapcsolt ré- 
szek közti különbség 320. stb. 

Kossuth Lajos 94. KKl 104. 11«. 
229 -231.232.233. 355. 356.402.403. 

Költőinkhez 404. 405. 

Követküldési jog 145. 

Követek névsora 170—174. 

Közös ügyek 65. 66. 112. 178. 277. 

Közös korona 31. 

Közösség, állami 251—254. 

Krajna 6—9. 44. m. 88. 134. 249. 

Kulpa folvó 11. 20. 56. 92. 142. 2i;s. 
269. 365. 396. 

Kumicsics képviselő 343. 

Kvaternik 30. 31. 240. 303. 304. 306. 
401. 

Lafontaine 34. 

Lamartine 46. 

Leouzou le Duc 188. 

Légrád 68. 391. 

Liburnia 3. 4. 135. 

Lykurg 40. 

Ludovika-akadémia 288. 289. 

Ludovika-út 366. 

Luzácia (Lausitz) 193. 307. 315. 

Macsói bánság 325. 395. 397. 

Mag varország állami területe líK) — 

193. 295 -320. 324-329. 
Magyarország 1790. évben, 238. 



Magyarok ellen 221. 

Magyarok Parisban 46. 

Majcen képviBelfi 150. 21!), 

Makart festesz 241. 

MBriaDum Regnum 326, 

Márjás piaz 326. 

Martinuzzi bibornok 109. 110. 

Maximum és minimum 26, 80. 81. 

Mazurra Dr. 81. 950, 

Mária Terézia 10. 132—134.156—158. 
169. 268. 308. 318. 324. 

Mária, a boldogaágos szűz, Magyar- 
ország kegyurnöje 326. 

MetereoTogia 19. 

Midhst pasa 113. 

Mihalovite bibornok -érsek 24. 73. 
274. 

Mikóczy József 70. 385, 

Miletics 61. 274. 

Miskfttovics 26. 28. 34. 36. 81. 218. 
360. 

lEollináry tábornok 30. 

Montenegró eultiirai iavaBÍ(^a l! 

Montenegró mint szomszéd 274. 

Montenegró mint állami minta 3^ 



Napóleon hódításai n horvát része- 
ken 169. 208. 

Narvaez 400. 

Nádori méltóság 13. 14. 84. 242. 398. 

Nemzetiség 8. 9. 47. 109, 124. 366. 
368. 

Nemzetiség, magyar 370—374. 407. 

Németek Austriában 33. 46. 47. 

Németország 3ö. 341. 

Noná 384. 

Nyelvkérdés a Drávántúl 26, 39. 43. 
44, 47. 49. 65. 66. 108. 109. 154. 



219. 1 



-291, : 



Nyest adó 378—379. 

Olaszország és a horvát kérdés 

106-110. 
Olaszország és 111. Napóleon. 285. 
Olaszország viszonya hazánkhoz 803. 

409. 
Oláliország 51. 191. 274. 275, 314, 

320. 324. Q&sd Románia) 325, 

331. 332. 396, 396. 
Opportunltás 16, 18. 
(^timismus, mngyar 148, 283. 
Optimismiis a bán szavaiban 236, 237. 
Orbász vármegye 325. 



Oroszország 33. 42. 45. 

213. 336—337. 339. 340 
Országos kiállítás 124. 
Országos küldöttségek 33 
Osegorích Metéli követ 8 
Oxenstiema 411. 412. 
Uzora tartomány 325. 
Oenenm 4. 5. 
Önállóság, állami 64, 

Paetuin conventnm 139. 
Palmerston 338. 
Pannónia 54. 62. 05. 96 
Paritás 27. 65. 110. 130. 

292, 399. 
Pártok, magyar ellenzék 

160. 
Párt, magyar fUggetlent 

rammja 228—231. 
Párt, horvát függetlenségi 
Párt, hónát ellenzék 35. 
Pártok, egyenlő értékűek 
Pecsétek általi hitelesítéi 

egység bizonyítéka 304 
Pejacsevich László gróf, I 

72. 73. 
Fejaesevich L. felmenteti) 
Petöti 221, 

Pénzügy Horvátországban 
Pénzverés; jog 375-377. 
PiÖ Józs. lÁsúó cseh író 
Piemont 20. 285. 
Pilatain a Szatla mellett ] 
PhilippovicB Ferenc báró, 

nagy 100, 103. 
Politikai nemzet 66. 87. 2 
Pozor lazítása 26, 37. 81 
Pragmatiea Sanctio 242. 

398. 399. 
Protestáns vallás 13. 37. ! 

350. 351, 
Protestáns egyházkerülete 
Pulszky Ferenc 76. 282. 
Püspökségek Dalmátiábftn 
Püspökségek, magyar 3t 

358. 393. 394. 

Quamero 4-6. 303. 
Qnadok 78. 

Baeki Ferenc kanonok 

240. 337. 
Radich Ákos Fiúméról 2 
Rwió nádor 93. 97. 295. 
Radoaevits Jakab képvisel 



- 418 — 



Kamber^ tábornok, kir. biztos 42. 
100. 101. 

Káma 191. 314. 

Regnum 99. 200. 313. 379. 394—399. 

Reini (ninai) apátság 261. 

Reuan 214. 

Récsi £mil Magyarország állami te- 
rületéről 314. 

Románia 33. (lásd Oláhország) 

Salona 54. 

Sérelmek 217—221. 

Shylockok horvát kiadásban 152. 153. 

Simor János Primás emlékirata 310. 

311. 317. 
Smiciklas 44. 240. 377. 
Somsich Pál 41. 215. 
Somogy régi határai 67. 68. 96. 

391—393. 
Sram képviselő a kiegyezésről 80. 

339. 
Statutárius jog 344—357. 
Statútumok történetéből 352—356. 
Strossmayer püspök 73. 273. 274. 

279. 338. 343. 389. 394. 
Stájerország 27. 88. 249. 316. 381. 

395. 
Szabadelvüség 28. 51. 53. 90. 91. 

127. 241. 273. 275. 
Szala;r László történetire 6. 174. 175. 
Szapary Gyula gróf pénzügy minister 

284. 
Száva folyó 11. 12. 13. 95. 125. 
Szerbia 191. 314. 316. 320. 336. 339. 

0*10. o44. 

Szemere Bertalan 350. 

Szent István koronája 37. 87. 96. 222. 

Szent István 97. 373. 

Szent István elleni kihágás 38. 

Szent István mint Horvátország véd- 

szentje 60. 
Szent korona elnevezése 294 — 299. 

301. 302. 
Szent László 57—59. 98. 190. 257. 
Szent Száva hercegsége 371. 
Separatum corpus 10 132. 133. 
Separatismus 33. 34. 74. 104. 105. 

356. 357. 
Szerem 13. 14. 21. 55. 56. 95. 97— 

99. 295. 397. 
Székelyek és Székelyország 323. 326. 
Szilágyi Dezső 76. 
Szilézia 193. 307. 315. 
Syrmium város 62. 
Sziszek frank, nem horvát uralom 

alatt állt 60. 



Skierniewice, három császár találko- 
zása 212. 

Szlavónia 15. 16. 18. 19—21. 31. 98. 
99. 197. 321. 395. 

Szlavónia Magyarország hatodik ke- 
rülete 14. 

Szlavónia címere 146—148. 

Szlavónia földrajzi fekvése 92—95. 

Szlavónia országgyűlési képviselete 
138. 140. 141—146. 162-174. 

Szlavónia csere tárgya 284—287. 

Szlávy József miniszter 239. 338. 

Szontagh Pál 281. 

Szövetség az alárendelt részszel 226 — 
227. 248. 251. 286. 

Spalato 42. 385. 386. 

Starcsevics 25. 26. 36. 114. 115. 123. 
136. 176. 185. 186. 211. 213. 223. 
224. 236. 237. 336. 339. 340. 

Starcsevics párt felirata 242 — 244. 
247 249. 

Szvinimir koronája 31. 37. 222. 234. 
300. 310. 

Szvinimir király 27. 57. 62. 63. 87. 
106. 385. 

Taafe 32. 34. 75. 128. 131. 212. 
Taksonv vezér birodalma 3. 
Thaly Kálmán 284. 285. 
Tamás, spalatoi főesperes 57. 58. 59. 

61. 190. 349. 
Tartományi gyűlések 105. 112. 138. 

141—146. 156—159. 217, 332. 342. 
Társország 87. 117. 129. 131. 201 — 

202. 244. 329. 330. 351. 352. 
Temesi bánság 21. 51. 319. 324. 
Tersatica 4. 5. 6. 
Testvériség 11. 19. 23. 49. 74. 83. 

117. 174. 175. 282—284. 
Thiers 46. 
Tisza Kálmán 38. 48. 71. 74. 75. 7S. 

101. 102. 127. 128. 160-161. 28i\ 

328. 329. 332. 335. 341. 342. 344. 

345. 
Tisza a fekete-sárga zászlóról 79. 
Tkalcsics képviselő 220. 221. 
Topuszkói apátság 260. 261. 264. 

266. 269. 385. 
Torma Károly 4. 

Torontálban, a zágrábi püspök jó- 
szágai 269-271. 
Történethamisítások 59. 125. 22:>. 

240. 241. 248. 249. 306. 
Törvényhozás többes számban 226 — 

227. 245. 
Törvények szövegezése 102. 32S. 

329. 



— 419 



Trefort 280. 390. 
Trónbeszéd Zágrábban 225. 
Tudósainkhoz 405—408. 
Turgenjev 43. 221. 
Tnskan képviselő 220. 343. 
Türr tábornok 52. 53. 
Thüringeni krónika 334. 

Ugrón Gábor a báni méltóságról 
82. — az országházban 284. 357. 

Valentinian császár és Tisza 78. 

Várasd 69. 346. 

Várasd két követet akar küldeni 

166. 
Varasdi generalatus 264. 266. 267. 
Vaskai apátság 258. 
Vasutak 181. 182. 
Vasúti politika 257. 364. 
Vasút, liumei 365. 367. 
Választás, egyenes 115. 140. 167. 
Vámbéry 401. 410. 411. 
Velence 4. 5. 6. 7. 9. 10. 303. 
Verbanchich Sándor 69. 
Verhovacz püspök 270. 
Verböczy 194. 200. 345. 347. 401. 
Wesselényi Miklós 410. 



Vilmos császár 213. 
Vojkfy család 96. 97. 
Vojnovics inditványa 151. 
Vukotinovich Farkas Lajos 167. 189. 
195. 203. 279. 280. 

Zagoria 27. 31. 36. 

Zala régi határai 67. 69. 70. 96. 

Zala vármegye 391—393. 

Zana vármegye 325. 385. 

Zára vecchia 4. 5. 59. 93. 386. 

Zaránd vármegye 45. 

Zágrábi püspökség 36. 55. 

Zágrábi püspökség jószágai 257— 

273. 
Zágráb főváros 3. 111. 112. 125. 257. 

332. 342. 363. 373. 384—390. 
Zárszámadások 176. 219. 220. 
Zárszámadási bizottság 183. 
Zászló, magyar 284. 291. 
Zászló, feketesárga. 79. 102. 
Zászló, horvát 360. 
Zengg 7. 8. 301. 
Zrínyi Miklós 26. 126. 207. 
Zrínyi György 391. 
Zsivkovics János báró 72. 129. 254. 

361—365. 



^ 



1